IceWorld - Huszohat

-Biztos vagy benne? – nézett rám Mark.

-Igen – bólintottam.

-Ha bemegyünk, nem lesz visszaút…

-Nem is akarok – néztem fel rá – az én utam hozzá vezet… mindig hozzá vezetett.

-Ezt akartam hallani – adott puszit arcomra – induljunk. Felcsendült a dal, én pedig most éreztem igazán, életem legjobb döntését hoztam meg.

-Kedves Jegyespár! Köszöntöm Önöket, tanúikat, családtagjaikat, s barátaikat!
Életük egyik legfontosabb döntését hozták meg, mikor úgy határoztak, hogy a szívükben lakozó olthatatlan szerelemmel megjelennek itt előttem és örök hűséget fogadnak egymásnak, hiszen házasságkötésükkel életük fonala örökre egybefonódik!  A megelőző eljárásban kinyilatkoztatott szándékuk, illetve a bemutatott okirataik alapján megállapítottam, hogy házasságkötésüknek törvényes akadálya nem volt. Ahhoz azonban, hogy e házasság létrejöjjön, szükséges, hogy Önök a két jelenlévő tanú előtt kijelentsék, hogy egymással házasságot kívánnak kötni. Kérdésemet először a menyasszonynak, utána a vőlegénynek teszem fel.
-Kijelenti-e Ön, Liina Laine, hogy az itt jelenlévő Kimi Matias Räikkönennel házasságot köt, szeretné-e ezt a férfit hites férjéül, szeretni, tisztelni fogja-e, kitart-e mellette jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ? 
-Igen, szeretném!- ejtettem ki magabiztosan Kimi szemébe nézve.

-Kijelenti-e Ön Kimi Matias Räikkönen, hogy házasságot köt az itt jelenlévő Liina Lainnel, szeretné-e ezt a nőt hites feleségéül, szeretni, tisztelni fogja-e, kitart-e mellette jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?  -tette fel a kérdést a páromnak is.
-Igen, szeretném!- ejtette ki lágy, mégis erőt sugárzó hangon.
-A rám ruházott hatalmamnál fogva megállapítom, hogy Kimi Matias Räikkönen és Liina Räikkönen a Finn Köztársaság családjogi törvénye értelmében házastársak. És most megkérném Önöket, hogy írják alá az anyakönyvet!- mutatott az asztalra.

Mindketten odaléptünk , majd egymás után elláttuk kézjegyünkkel.

-Most pedig a tanúkat is kérném!- pillantott Katjára, majd Ramira.

-És most megkérem Önöket, hogy jöjjenek közelebb és húzzák egymás ujjára a karikagyűrűket……- oda léptünk, majd ő leemelte az én gyűrűm.

-Szeretlek!- mosolygott rám.
-Én is téged!- feleltem a könnyeimmel küzdve, míg felhúztam az ő gyűrűjét.
-….és köszöntsék egymást, mint férj és feleség!

Hosszas, szenvedélyes csókban forrtunk össze, mit családunk, s barátaink tapsvihara szakított félbe. Boldogan fordultam feléjük, immár feleségként.

***

-Na?! – torpantam meg, s újra elhúztam a kártyám, de a kapu ahelyett, hogy fordult volna, irritáló hangon felbúgott.

-Majd én – rötyögött Kimi, odatartotta a kányáját, rögtön felvillant a zöld fény – Mrs Räikkönen – mosolygott rám szívdöglesztőn.

-Köszönöm Mr Räikkönen – vigyorodtam el megszólításán – nem tudom, mi baj van a kártyámmal…

-Pasz – vonta meg vállát – nem akarok menni a sajtókonferenciára…

-Tudom. De muszáj – mosolyogtam rá – ha ez vígasztal, nekem is rengeteg melóm lesz.

-Nem igazán – ingatta meg fejét.

-Erre azt kellett volna, mondod, hogy sajnálod, hogy drága asszonykád ennyit melózik!

-Este jóváteszem bűnöm – súgta, majd egy csók után a garázsba ment, én pedig irodámba. Halk kopogás hallatszott, majd Nitta dugta be fejét.

-Nem zavarok?

-Nem – matattam papírjaim közt – gyere csak.

-Liina… emlékszel arra az újságíróra múltkor Romainékkal kapcsolatban?

-Igen. Mi történt? – néztem rá.

-Balhézik. Azt mondta, hogy nem adok kellő információkat, sajtótájékoztatókat, bla, bla, és ezért a főnökömmel akar beszélni.

-Mindezt úgy, hogy paparazzikat küld a pilótámra? Na, nem! Add meg az elérhetőségeit. Nem fogja zsebre tenni, amit tőlem kap!

-Rendben – nyújtotta felém a papírt – amúgy…. nem hoztál képeket?

-Milyen képeket? – kaptam fel fejem.

-Az esküvőről – vigyorgott – bocsiiii, de hallottam Mark és Kimi beszélgetését…

-Ha jó kislány leszel, mutatok képet – vigyorodtam el – szólnál Charlottenak, hogy beszélnem kellene Ericel? Nem jó a kártyám…

-Hogyhogy? Én simán bejöttem. Persze szólok neki.

-Köszi, én meg írok ennek a tuskónak – fintorogtam.  Miután megfogalmaztam a levelet lementem a homeba, hogy átkísérjem Kimit a sajtótájékoztatóra, menet közben vettem észre Ericet így felé indultam.

-Mi a gond?

-Nem tudtam reggel használni a kártyám.

-Mert a rendszerben már Liina Räikkönen néven szerepelsz, a beléptetőd viszont Liina Laine néven van – magyarázta – holnapra megjön az új kártyád, addig használd Kimiét.

-Oké – vigyorogtam, örültem az ’új’ nevemnek.

-Minek örülsz ennyire? – mosolyodott el Kimi arcom láttán, mikor találkoztunk.

-A férjezett nevem miatt nem jó a kártyám – feleltem továbbra is nevetve – és csak… semmi.

-Jól van szivem – nézett rám azzal nem biztos, hogy normális vagy pillantásával. Persze természetesen hiába is akartuk titkolni, hogy összeházasodtunk, szinte azonnal észrevették Kimi ujján a karikagyűrűt, főleg, hogy szokásához híven hol a sapkáját bizergálta, és vagy a mikrofonnal szórakozott, illetve a poharat forgatta interjú közben. Ebbe nem volt beleszólási jogom, így jobbára egyedül kellett megbirkóznia a kérdésekkel, de lazán megoldotta. Mikor az első, házasságunkat firtató kérdésre azt felelte, hogy nem nyilatkozom erről, azt hitték, hogy viccel. Aztán mikor hallgatásba burkolózott, majd az ötödik nyaggatásra felsóhajtott, hogy tényleg nem, nem faggatták többet. Mosolyogva ingattam meg fejem, erre is csak ő volt képes. Nem segített a helyzeten, hogy Seb ott ült mellette, és végig vigyorgott szituáción.

-Kitaláltad a tutit hétvégre? – lopózott mellém Stephan.

-De ki ám!

-És pedig? – pillantott rám – Eric nem hagy már békén a program miatt…

-Délután, a boxlátogatás alatt a home nyitott részére szedj össze Kimi szerelői közül három főt. A gyakorló autót, valamint a Pirellis pisztolyokat.

-Kerékcsere?

-Pontosan - vigyorogtam rá – nyilvános kerékcsere, Kimi vezetésével. Úgy képzelem, hogy az ő idejéhez mérjük a vállalkozó szelleműekét, és a legjobbakat megajándékozzuk csapatruházati termékekkel.

-Cseles – nevetett fel – tetszik az ötlet. Imádni fogja a nép! Intézkedem is. Mikor Sol megérkezett írtam egy üzenetet Kiminek, hogy dolgom van a délutáni programmal és otthagytam a sajtótájékoztatót. Összeszedtem pá Lotusos pulcsit, pólót, sapkát, meg előkotortam az aranyszínű alkoholos filcet az íróasztalfiókomból.

-Hívatott asszonyom? – nyitott be Kimi negyven perccel később.

-Aham – néztem rá csábosan, s egy hosszú csókkal köszöntöttem.

-Mmm, folytatjuk is? – csúsztatta kezeit fenekemre.

-Na de Kimi! Én ide dolgozni járok! – tettetem felháborodottságot.

-Mit gondolsz én takarítani? – forgatta meg szemeit.

-Neeem – ingattam meg fejem.

-Jaj te szédült nő!

-Räikko, alá kéne írnod ezeket a sapkákat – mutattam magam mögé – a délutáni kerékcserés versenyhez kell.

-A mihez?

-Mutogassuk a pilótánkat akció – idéztem őt – egy kb fél órás kerékcsere versenyt rendezünk. És te leszel a sztárpilóta.

-Muszáj?  - nézett rám boci szemekkel.

-Vagy mehetsz interjúra Davidhez.

-Akkor kerékcsere!

-Gondoltam – mosolyodtam el – dedikálsz nekem?

-Mondjuk a pólódra? Ide?- csúsztatta kezét mellemre – hát persze!

-Mit csinálsz?

-Ki kell próbálni, hogy fog e…

-Bolond – nevettem fel, mert persze a filc helyett engem fogdosott.

-Na, jó abbahagytam – morgott szelíden, és nagy sóhaj mellett kezébe vett egy sapit, lendületesen ráfirkantotta a nevét – megfelel?

-Tökéletes – dicsértem vigyorogva – Kimpa aaa dedikáláson ti kezdtek Romainnel és a Williams pilótáival – lestem listámra – fél óra múlva.

-Ugye ott leszek a versenynél?

-Persze – bólintottam – de most kérem, távozzék uram, dolgom van.

-Igen is – felelte komolyan, majd csibészes vigyor mellett adott egy csókot, és már ott sem volt. Kissé kábán ültem vissza laptopom elé, ezek után nem is csodáltam.

Figyelemfelkeltés céljából, felhangosítottam a zenét, használt is, többen megtorpantak a garázs előtt. Főleg, amikor az E20-at letakarták, s a gyakorlóautó került elő. Elégedetten figyeltem a gyűlő tömeget, majd az előre nyomtatott szórólapokkal kezemben kisétáltam a szalag elé, s Sol, valamint Nitta társaságában osztogatni kezdtem. Persze azonnal tudni lehetett, hogy Kimi is kiténfergett a garázs elé, már most ováció fogadta. Egy Lotusos sapkás fiatal lány hajolt a kordonhoz.

-Liina? – szólított, felkaptam fejem – aláírnád nekem a finn zászlót? – emelte meg félszegen.

-Én? – kérdeztem vissza, abszolút nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy alításokat kérjenek.

-Igen – bólogatott lelkesen – ööö esetleg készíthetnék egy közös képet?

-Persze – mosolyodtam el, s egy kicsit közelebb hajoltam a kordonhoz.

-Köszönöm! – nevetett rám hálásan – sok sikert nektek a verse…. – folytatta, majd hírtelen elhallgatott.

-Hello. Mit csinálsz? – tudakolta lazán Kimi, már értettem miért maradt csendben a lány, a Kimis sapka, s póló, valamint az óriási finn zászló mutatta kinek is szurkol.

-Kimi, Kimi…kérlek… egy aláírást…

- ….képet.. – hallatszott minden felöl a tolongó nép hangja.

-Atya úristen – sóhajtott fel a lány, enyhén remegő kézzel nyújtotta feléje a sapkát – a-aláírnád…?

Kimi szó nélkül húzta ki a farmerom zsebébe dugott aranyszínű filcet, s nekiállt dedikálgatni.

-Szerintem ezt is aláírhatnád – húztam ki vigyorogva a kordon rése közt a finn zászlót, a lány hálásan pillantott rám, mosolyogva folytattam a papírok osztását. Tíz perccel később Stephan elkezdte a felvezető szöveget, amit írtam neki, amelyben a vállalkozó szellemű urakat és hölgyeket várjuk egy kerékcserére, melyben Kimi fog segédkezni. Hát nem számítottam arra, hogy ekkora sikere lesz. Jó hangulat uralkodott az egész home körül, főleg mikor kiosztottuk, pontosabban Kimi odaadogatta a csapatruházati termékeket. Eleve nagy élmény lehetett a rajongóinak, hogy ő segédkezett nekik a kerékcserében…

-Na, ez jól sikerült – néztem körbe.

-A tömeg őrjöng – bólogatott Stephan – Eric pedig roppant elégedett.

-Nem csodálom – vigyorogtam – következő nagydíjra megcsináljuk ugyan ezt, csak Romaine-al. Nekem viszont mennem kell – lestem órámra –FIA értekezletem lesz.

A kamion felé sétálva automatikusan forgatni kezdtem karikagyűrűm. Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy beugrott a szertartás utáni kép…

-Jól érzed magad? – kérdezte halkan, miközben táncoltunk, először férj-feleségként.

-Sosem voltam ennyire boldog – suttogtam el neki – tökéletes a mai nap! Mindig ilyen esküvőről álmodtam.

-Hát nem zavar, hogy kevesen vagyunk? – tudakolta, meghatározhatatlan színű szemei kutattak vonásaimon.

-Eleve nem akartam nagy tömeget – mosolyodtam el – csak azokat, akik fontosak. És ez megvalósult – néztem körbe. Úgy húszan, harmincan lehettünk, csak a család, barátok. Fontolóra vettük, hogy ’illene’ mondjuk Ericet, vagy a pár ’nevesebb’ személyt is meghívnunk, de ezen a napon csak olyan embereket akartunk magunk körül látni, akik igazán fontosak.

-Káprázatosan szép vagy – súgta érzékien – és a feleségem…

-Nagyon tetszik nekem a Liina Räikkönen név – bújtam hozzá még jobban – és te? Boldog vagy?

-Igen – felelte az általam imádott féloldalas mosolya mellett – én sosem akartam óriási lagzik, 200 vendéggel…azzal is megelégedtem volna, ha tényleg már Kanadában összeházasodunk a két tanú mellett, de… így utólag be kell, lássam, így volt helyes. Itthon, a család előtt.

-Szerintem anyáink tényleg nem beszéltek volna velünk, ha kihagyjuk őket – kuncogtam halkan.

-Elég sanszos a dolog, ja – bólintott nevetve, majd egy könnyed csók után hátrébb lépett – úgy látom, más is táncolna veled – pillantott el mellettem a felénk igyekvő Sebre.

-Elkérhetem az asszonyt el táncra? – vigyorgott.

-Egyre talán – felelte felvont szemöldök mellett, aztán magamra hagyott a némettel.

-Meg kell, hogy mondjam, kicsit bepánikoztunk kéthete…

-Tudom – sóhajtottam – én is.

-Igazán örülök, hogy végül minden jóra fordult – elmosolyodott – sőt, ha azt vesszük, ennél jobban nem is alakulhatott volna.

-Köszönöm, hogy vigyáztatok Kimire – súgtam ismét.

-A barátok nem hagyják cserben egymást – pislogott le rám hatalmas kék szemeivel – de most titeket kell ünnepelni, nem a rosszra emlékezni. 

-Nem fogtam fel, hogy feleség lettem – nevettem el magam.

-Lesz rá egy egész életed az urad mellett – vigyorgott.

-Liina, Liina!

-Öhm, igen? – kaptam fel fejem, Britta vigyorgott rám.

-Merre jártál? Már vagy harmadszor szólítottalak.

-Bocs elmerengtem – mosolyodtam el bocsánatkérőn.

-Látom – nevetett fel – iszunk egy kávét az értekezlet előtt?

-Persze! – bólintottam – el fogok hízni miattad Britta – nevettem el magam – hétvégén négyszer sütöttem… imádom ezt a kenyérsütőt!

-Látod? Mondtam, hogy hasznát veszed a nászajándékunknak – mosolygott rám – amúgy meg ott van Mark, majd csinál neked is egy programot.

-Hát kösz – fintorodtam el játékosan – és nem segít a helyzeten, hogy Kimi anyukája eszméletlenül finom lekvárt tud készíteni… és azzal a vaníliás kaláccsal párosítva mennyei.

-Na, most megkívántam – hümmögött – kénytelen leszek valami sütit is kérni a kávé mellé.

-Ha jöttök Svájcba, ugorjatok be – nevettem- csinálok nektek valamit!

-Szavadon foglak – bólogatott. Végigsimítottam hasamon, közel öt hét telt el a vetélés óta. Már biztosan éreztem, hogy sikerült túltennem magam rajta, és a gyógyír lelki sebeimre, nem más, mint a férjem érintése, mosolya, rekedtes hangja lett…

Lin ruhája

Sziasztok! 

Íme az eheti utolsó rész :D Gonoszka, kérdezted, hogy nem valami esküvőről volt e szó :D Nos, de igen :D csak nem akartam rögtön lelőni a poént :) Köszönöm szépen a hozzászólásokat, remélem, most is írok nekem, s akik még nem olvasták volna az e heti frisseket: Két világ között új rész,  Novella I. Legutolsó, és a Minden kezdet nehéz c. sztori :)
Ja és megint van zene a történetben, a kiemelt szóra kattintva elérhetitek :)  

L.