Novella I. - New Life - Új élet - II. évad - 19. rész

-Semmi tehén, vagy a pályát nem ismerő taxis?

-De, már csak az kéne. Bár most hogy így mondod, feltűnően sok a tehén.

-Édes, Indiában mit vársz? Simogass meg egyet, állítólag szerencsét hoz – kuncogtam.

-Simogassa a halál az! Még a végén megharap…

-Igen nagy esély van rá – nevettem fel – jaj te szédült.

-Tudod bébi, ez miattad van, elszédít a csábos pillantásod…

-Jajj, de tudsz hízelegni – ingattam fejem még mindig nevetve.

-Annyira nem vészes ám – nevetett ő is – bár kuka meleg van…

-Az jó az E20-nak nem?

-Hát, ha az aszfalt hőmérséklete is magas, akkor igen – felelte – szépen tanul asszonyom!

-Köszönöm, köszönöm – nevettem – tudod, a férjem eléggé nagy ász ebben a sportban, szóval…

-És az ágyban is jól teljesít? – incselkedett.

-Mmm, világbajnoki teljesítményt nyújt – doromboltam.

-Igazán mázlista a fickó, hogy ilyen asszonykája van. Kicsim, erről jut eszembe, tudunk már … valamit?

-Hétfőn lesz tíz napja, hogy együtt voltunk – számoltam – szóval még fölösleges tesztet csinálni.

-Rendben.  Linám, mennem kell, sajtókonferencia lesz – sóhajtott fel.

-Nyugi bajnok, ezen kívül már csak három futam lesz – biztattam.

-Hát kösz – felelte mosolygós hangon – csók mindhármatoknak.

-Neked is. Szeretlek.

-Én is – súgta kedvesen, majd letettük. Hosszú három nap elé állunk…

***

-Hetedik hely? Ez most komoly?! – pufogtam az időmérő után.

-Anya – állt fel Ni az asztaltól – menjünk ki az udvaja!

-Rendben. Segítesz kivinni Miila takaróját?

-Ühüm – indult fel érte. Tíz perc múlva Nivel labdáztunk, miközben Miila a fa alatt a pokrócán játszott. Elgondolkodtam, ha úgy alakul, hogy ismét teherbe estem, mi lesz? Arra biztos képtelen lennék, hogy elvetessem! Belegondolni is borzasztó… és Kimi sosem bocsájtaná meg. És biztos nem lenne egyszerű három pici gyerekkel… de értük mindent megtennék.

Este átjött Inez, igazán jól esett végre egy olyan igazi csajos beszélgetést tartani. Vacsorához ittunk egy pohár bort, jó melegem is lett tőle, több mint egy éve ittam utoljára alkoholos italt. Persze Kimi szolidan belenevetett a telefonba, amikor ezt elmeséltem neki…

A futam? Hát…a férjem szemszögéből nem volt jó. Hetedikként indult, és hetedikkéni is intették le. Őszintén bevallva bele is aludtam a versenybe… Mi és Ni is szunyált akkor… monoton zúgás áradt a tvből…nem volt nehéz bóbiskolni egyet. Este már nem bírtam magammal, és megcsináltam az egyik tesztet. Mikor megláttam a jelet, felsóhajtottam, nem is tudtam, hogy örüljek e vagy sem. Lefényképeztem a jelzést, s elküldtem Kiminek. Kicsit meg is lepődtem, amikor pár perc múlva rezegni kezdett a telefonom.

-Szia – vettem fel.

-Ez már biztos? – kérdezte egyből.

-Hát, nem 100%, de nagyon valószínű – feleltem.

-Értem… - sóhajtott fel.

-Csalódott vagy? – kérdeztem rá.

-Én… egy kicsit – válaszolta – mármint persze nem terveztünk most gyereket, és tudom, hogy nagyon leterhelne téged még egy kisbaba, hiszen Niina kétéves, Miila pedig hat hónapos lesz csak, de…

-Én is eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha terhes lennék – vágtam bele – értem mire gondolsz, az ember akarva akaratlanul beleéli magát az ilyen események után.

-Akkor téged is letaglózott, hogy negatív?

-Igen – feleltem – bár ha azt veszed, egyszer nem védekeztünk, elég kicsi volt az esélye, hogy baba legyen…

-Remélem, azért semmi gond nincs se veled, se velem – kezdte, de megint belevágtam.

-Kims emlékszel, Miila sem az első alkalommal jött össze – somolyogtam.

-Ez igaz – váltott lazább hangnembe – egy bő két hónapot próbálkoztunk… mennyit sexeltünk akkor!

-Kimi – nevettem fel – ne kéjenckedj.

-Ez az igazság – rötyögött – igazán szép időszak volt…

-Jaj te – ingattam fejem vigyorogva.

-És hát az eredménye! Ni és a minimanó a legtökéletesebbek számomra.

-Szeretem a boldog apuka énedet – feleltem büszkén.

-Én meg téged – nevetett – aludj jól kicsim, mennem kell, a srácok várnak egy laza sörözéssel.

-Légy jó drágám – súgtam – én is szeretlek.

Miután letettem a telefont benéztem a lányokhoz, mindketten mélyen aludtak. Két gyönyörű kislány büszke anyukája voltam, és mégis furcsa érzés volt, hogy ez most nem jött össze. Hogy csak egy csík jelent meg a teszten… Az eszem tudta, hogy ez a jobbik eset… elvégre jól mondta Kimi, Ni két éves, Miila fél sincs még… ezer és egy gond lesz még velük. Tudtam, hogy ez az eredmény a valószínűbb, mégis a lehetőség tudata elég volt ahhoz, hogy egy egész életképet lássak magam előtt, amelyben egy szőkés hajú kis srác rohangál Kimi körül…

Nem tudom mikor aludtam el végül, mert a gondolatmenetből egyszer csak világos, majd reggel lett. Megetettem Miilát, aki aztán vissza is aludt még egy kicsit, majd lementem reggelit készíteni magunknak. Niina fél kilencig nem jelentkezett, így felmentem hozzá.

-Szia prücsök – ültem az ágya mellé.

-Anya – sóhajtott nagyot.

-Kicsim – tettem kezem homlokára – jaj te lázas vagy. Fáj valahol Niina?

-Nem – ingatta fejét – álmos vajok…

-Megmérjük a lázad – mentem a fürdőbe a lázmérőért – kapsz gyógyszer, és már alhatsz is, jó babám?

-Itt majadsz?

-Mit szólnál, ha lent aludnál? Levisszük Foltos is, meg a párnádat.

-Nézhetem a mesét? – tudakolta.

-Hát persze – simogattam meg pofiját – Niina, nyisd ki nagyra a szádat, hogy meg tudjam nézni a torkodat. Mondd, hogy á.

-Áááááá.

-Jól van Ni – nem volt piros a torka, s a láza is inkább hőemelkedésre hajazott. Leköltöztettem a kishölgyet kutyástól együtt, adtam neki gyógyszer és kérésére elindítottam neki a Hófehérkét.

Főztem húslevest a kis betegnek, takarítottam, Miilát etettem, játszottunk, teregettem, Millát etettem, fürdés és este lett. Ni láza teljesen lement, de azért éjjelre még adtam neki orvosságot. Nap közben pár smst váltottunk Kimivel, ő már Abu –Dhabiban volt.

-Mennyi az idő nálad? Ez az állandó eltolódás már követhetetlen… - sóhajtottam.

-Tizenegy múlt – felelte – valami normális csatornát keresnék, de… mindenhol arabul dumálnak…

-Ott a laptopod édes – ásítottam.

-Hopp – nevetett fel.

-Igen?

-Hát pornó csatorna itt is van…

-Remek – nevettem – esetleg visszahívjalak később?

-Te nő, ne szemtelenkedj! – mormogta – amúgy elkapcsoltam. De ha már laptop… igazán foghatnád a tiédet, és bemutathatnál egy erotikus táncot.

-Nesze neked webkamera?

-Mmm, azét megnézném, mit domborítasz…

-Kanos vagy édes? – kuncogtam.

-Van bajom – felelte – lassan megint egy hét telt el azóta, hogy elutaztam.

-Hogy elmentél?

-Linám, te perverzkedős asszony – nevetett fel.

-Tőled tanulom – válaszoltam – de hogy komolyabb témáról is beszéljünk. Ne ijedj meg, de Ni belázasodott egy kicsit.

-Na?

-Semmi komoly, 37,8 -38 között volt, de estére már le is ment. Jó sokat aludt, meg benyomott három tányér husilevest, szóval már jobban van.

-Hát, akiről így gondoskodnak – kedveskedett – holnap beszélhetek vele?

-Persze – mosolyodtam el – majd hívj, ha felébredtél, nem hiszem, hogy örülnél, ha mi keltenénk, nálad az öt óra lenne…

-Rendben, akkor reggel…aludj jól kedvesem – sóhajtott fel.

-Te is bajnok – súgtam, elköszöntünk, és letettük. Hét nap után egyre erősödött a hiányérzetem…

Két nappal később azért biztos, ami biztos megcsináltam a második tesztet, az is negatív lett, így már 100% volt, hogy nem estem teherbe. Egy csöppnyi csalódottság még valóban volt bennem, még akkor is, ha tudtam, hogy három gyerek mellett meghalni nem lenne időm….

***

A felvezető kör ment már, én pedig nem gyenge hányingerrel küszködve forgattam ujjamon a karikagyűrűt, mi Kimihez kötött. Ötödik helyre kvalifikálta magát, de negyedik helyről várta a rajtot, és ez nem számított rossz helyezésnek… Simán dobogóesélyes! Levegőm visszatartva figyeltem a felgyulladó, majd kialvó lámpákat. És elindultak!

-Kimi! – ugrottam fel, ahogy profikhoz méltóan tökéletesen elkapva a rajtot, már a második helyen volt. Úristen, győzelem…? Nem, nem szabad elkiabálni! Fel alá járkáltam Niina plüssautóját szorongatva, míg ő Foltossal aludt. Annyira akartam azt a győzelmet, ő annyira akart. Rengeteg minden történt az utolsó győzelme óta. Rengetegen írták le, és milyen remek visszavágás lenne, ha nyeréssel koronázná meg ezt a szenzációs visszatérő évet. Abban a pillanatban gyűltek könnyek a szemembe, amikor láttam, hogy Lewis autója lelassul, lassul, megáll. Megállt! És Kimi elhajtott mellette, átvéve az első helyet… semmi ne történjen már! Minden egyes kör, minden egyes percének lejártával egyre közelebb került az áhított győzelem.

A biztonsági autós szakaszok alatt majd megőrültem, annyira igazságtalannak tartottam, amikor más hibájából veszik el a küzdelem árán megszerzett előny…

-Kérlek… - súgtam, már nem is tudom milyen állapotban, két kör volt vissza, és a Ferrari rendre gyorsabb volt. Abban a pillanatban, hogy leintették a versenyt, elsírtam magam.  Az elmúlt órák feszültsége, a rég várt győzelem túl sok volt egyszerre. Végre, végre ott a dobogó legfelső foka. Annyira szerettem volna mellette lenni, és elmondani neki, hogy mennyire büszke vagyok rá. De tudtam, erre még várnom kell.

-Anya – lépdelt be Niina.

-Szia picim – nevettem – képzeld, apa nyert!

-Apa? – tátotta el picike száját.

-Igen – húztam ölembe – nézd, most száll ki az autóból.

-Mi az a fején? – tudakolta,

-Bukósisak – feleltem – tudod, apa nagyon, nagyon gyorsan megy ilyenkor, és kell, hogy védje valami a fejét. Azért van rajta kesztyű is látod, most húzza le.

-Hideg is van ott, hogy kestübe van? – pislogott a tévére.

-Mikor gyorsan megy igen, hideg is van – válaszoltam kissé kitérően, pontosabban leegyszerűsítve.

-Apa miéjt nem azzal az ajutóval jön haza? – mutatott az E20-ra, mosolyra késztetett a kérdés.

-Azzal csak a pályán mehet.

-De én látni akajom! – szusszantott.

-Megkérjük aput, hogy vigyen el minket oda, ahol az autója van, rendben?

-Jóó – lelkesedett be – elvihetem az én ajutómat is? Megmutatni apáénak…

-Persze – vigyorogtam, közben pedig a pódiumot lestem. Megmosolyogtatott már az is, hogy Sebbel szórakoznak, ezek ketten simán ott ragadtak volna a kanapén sztorizni… Majd mikor tudatosult bennem, hogy hol is nyert felnevettem, még pezsgőt se kap szegénykém…

A nap többi részében úgy éreztem magam, mint aki repked, de legalábbis a föld felett lebeg. Kimi győzelmének örömével még a szokásos teendők is kivirágoztak előttem. Alig vártam, hogy tudjunk végre beszélni. Abban a pillanatban, ahogy felcsendült az ő hívó hangja, rohantam is a készülékért.

-Olyan nagyon büszke vagyok rád! – nevettem fel – Kimi, szeretlek!

-Köszönöm – sóhajtott mosolygós hangon.

-Milyen volt? Elég … hát nem voltál lelkes a dobogón….

-Sok minden kavarog bennem – felelte halkabban – komolyan mondtam, hogy a sokadik győzelem ugyan olyan érzés, de… ennek már előbb meg kellett volna lennie. Bízom abban, hogy ez a győzelem megmutatja a fejeseknek is, hogy van lehetőség bennünk.

-Ebben biztos vagyok – feleltem mosolyogva, bennünk… nem a csapatban, hanem bennük – és a rádióüzenet? Imádtam!

-Hát nem mindenki – felelte, hangján hallottam, hogy fintorog – utálom, mikor beszélnek hozzám, kizökkent. Nálam ez zavaró tényező, Slade jól tudja ezt, de Rennie sokszor mond olyat, amit Mark bemutat nekem a táblán. Csak az kell, ki van előtte, mögöttem és mennyire. A többi fölös szarság. Érted, tudom, hogy jót akar, és ez a dolga, de nem először ülök F1-es autóba, tudom, hogy melegíteni kell a fékeket, gumikat….

-Erről jut eszembe, Niina megkérdezte tőlem, miért nem az E20-al jössz haza.

-Komolyan? – nevetett fel – édesem…

-És hogy mi van a fejeden, és hideg van e, a kocsidban, hogy kesztyű van rajtad – informáltam – valamint, látni akarja az autódat.

-Szeretni fogja az autósportokat – folytatta nevetős hangon – Räikkönen, szóval… uhm, bébi, Mark már háromszor nyitott rám, mennem kell fotózásra… ajj

-A győztesnek azt is kell – kuncogtam – ünnepeld meg rendesen. Jaj Kimi, haza tudsz jönni Austin előtt?

-Mindenképpen – felelte határozottan – Lina, előre szólok, ma nagyon be fogok rúgni, szóval nem tudom, holnap mikor tudok elindulni innen…

-Jól van bajnok – sóhajtottam – azért vigyázz magadra. És a rajongóiddal…

-Szeretlek téged – súgta – és ahová én megyek, nem jutnak be – rötyögött – legkésőbb 24 órán belül gépen leszek.

-Én is szeretlek – feleltem – érezd nagyon jól magad!

-Bár itt lennél – súgta – meglesz. Csók bébi. Puszilom a törpéket.

Én magam is nagyon szerettem volna ott lenni, vele ünnepelni, átérezni mindazt, ami körülveszi, de sajnos nem lehettem. Egy pillanatig megengedtem magamnak, hogy átérezzem a hiányát, a vágyódást utána, majd a fürdőbe mentem, megnyitottam a csapot, majd a konyhába egy pohár borért, s az egyik kedvenc, könnyed témájú könyvemmel szerelkezve visszatértem a kádhoz. Vastag habréteg fedte a forró vizet, gyorsan belestem még a lányokhoz, békésen aludtak mindketten, így nyugodtam süppedtem az illatos vízbe, s olvasni kezdtem, Egy régimódi lány szívet melengető történetét…

Sziasztok!

Az utolsó előtti rész. Szerintem nem kell sokat magyarázkodnom róla, a harmadik baba túl sok lett volna, úgy, hogy Kimi ennyit van távol. És most már azt is elárulhatom, nem volt tervben, csak egy kis izgalmat akartam csempészni az utolsó részekbe :)

L.

U.i.: Aki teheti, olvasson bele a könyve ( Régimódi lány) valóban, egy nagyon kedves kis történetet mesél el :)