Novella I. - New Life - Új élet - II. évad - 17. rész

A második hét végét töltöttük a finn nélkül. Hol jobban, hol rosszabbul viseltem, hogy már 15 napja úton van. És ez a gyerekekre is igaz volt. Múlt este, miután a lányokat elaltattam, s én is ágyba bújtam már, Niina keserves sírására ébredtem. Ijedten rohantam át hozzá, mire kiderült, hogy rosszat álmodott, és az aput akarja. Alig bírtam megnyugtatni szegényemet, egy két éves gyermeknek nehéz elmagyarázni, hogy most miért is nem láthatja Kimit.

-Anya, hívd ideee- zokogta.

-Jaj nyuszi – törölgettem meg arcát – tudod, hogy apa mennyire szeretne velünk lenni, de most nagyon messze van.

-Mikoj jön? – kérdezte két hüppögés között.

-Nem tudom – mondtam ki – apa dolgozik… ne sírj kicsim, tudod, ő sem szeretné, hogy te itthon szomorkodj…

-Apát akajom! – folytatta hatalmas könnycseppek kíséretében.

-Felhívjuk, és beszélünk vele, mit szólsz? – dobtam be az utolsó mentőötletem – de egy picit meg kell nyugodnod kicsim… - tettem hozzá, bár tudtam, hogy nem megyek sokra vele. Tárcsáztam őt, és nagyon reméltem, hogy felveszi, gyorsan utánaszámoltam, nálunk 11 óra volt, akkor náluk reggel hét.

-Igen? – vette fel sokára, álmos-rekedtes hangon, én ébresztettem.

-Kims –súgtam nevét – ne ha…

-Linám – jött a tisztább hangja – baj van? Mi történt?

-Niina nagyon hiányol téged – sóhajtottam – keservesen sír utánad, és nem tudom megnyugtatni. Muszáj voltam felhívni téged, hátha a hangod…

-Semmi baj szivem – szólt elgyötört hangon – hangosítsd ki a telefont…

-Szia kicsi hercegnőm – sóhajtott kedvesen a finn, éreztem, hogy megtelik könnyel a szemem.

-Apuciii – hüppögött, Ni – jeje haza!!!

-Niina, sajnos nem tudok hazamenni most. De kérlek, kislányom ne sírj…

-Apaa…

-Ni, figyelj rám egy picit. Figyelsz nyuszi?

-Ühüm – sóhajtotta, bólogatott is mellé.

-Bujjatok be anyával az ágyba… - tettük, amit mond – na babám, nálad van az autód?

-Ige – válaszolta rögtön, láthatóan felkeltette érdeklődését ez a dolog, én magam is kíváncsi voltam Kimi mit akar kihozni ebből – megöleltem.

-Helyes – sóhajtott Kimi – tudod kicsim, hogy nekem is van egy ugyan ilyen autóm.

-Ühüm – helyeselt Niina bőszen.

-Most csukd be szépen a szemed… gondolj arra, hogy elrepít hozzám az autód…

-Apa – sóhajtott fel Ni, nem kevés kétségem volt eme módszerrel kapcsolatban, de láthatóan működött, már nem sírt. És hát ugye Kimi hangja…

-Nem vagy álmos hercegnőm? – lehelt Kimi, ez a szó nagy fegyver volt tőle.

-De – szusszantott.

-Aludjál kislányom – folytatta – álmodban találkozunk, rendben?

-Jó – felelte halkan Niina.

-Szeretlek picur – tette hozzá – Lin! – szólított, így felvettem a mobilt – alszik?

-El fog, igen – súgtam.

-Hívj vissza, ha már szunyál jó? Nem akarom, hogy felrebbenjen arra, hogy mi beszélgetünk.

-Oké – feleltem.

-Később bébi – sóhajtotta, s kinyomta. Betakartam a kishölgyet, pár percig figyeltem még, de egyenletessé váló szuszogása mutatta, már alszik. Délután keveset aludt, már késő volt neki, tudtam, hogy ebbe a nagy hiányba vegyül egy adag fáradságból adódó hiszti is. Tárcsáztam a férjem, második csengésre felkapta.

-Nos?

-Alszik – feleltem- sajnálom, hogy felkeltetettelek…

-Ne szabadkozz – vágott bele – örülök, hogy sikerült megnyugtatni. Bár azt se tudtam mit beszélek – tette hozzá.

-Nagyon érdekelt hová akarsz kilyukadni ezzel az autós dologgal – mosolyodtam el.

-Őszintén? Fogalmam sem volt róla – folytatta derűsebb hangon – beugrott, hogy múltkor valami filmben hallottam ezt az álmos dolgot. Gondoltam bedobom, hátha ráharap a kishölgy.

-Okos –dicsértem – nagyon jól improvizáltál.

-Ja, le is vert a víz közben – sóhajtott fel – tényleg nem volt konkrét ötletem…

-Édes, nem akarsz visszaaludni?

-Még egy kicsit beszélgessünk – felelte – már nem alszom vissza, mert akkor nyomott leszek. Nyolckor amúgy is kelnem kell majd. Várjál, otthon mennyi az idő?

-Negyed 12 múlt – sóhajtotta.

-Neked viszont aludnod kell akkor – mondta, hangján hallottam, hogy mosolyog – Miila?

-Durmol. Räikkönen, szóval… – vigyorogtam.

-Hiányoztok – sóhajtott fel – olyan… üres itt.

-Te is nekünk – feleltem halkan – de a felén túl vagyunk már – tettem hozzá, nem akartam ilyen szomorkás hangulatban elköszönni tőle.

-Kicsim, most már pihenj, gondolom, rendesen lefárasztanak a lányok.

-Vigyázz nagyon magadra ma a pályán – válaszoltam.      Még elköszöntünk, majd befészkeltem magam alvós pózomba. Kimi hangja mindig gyógyír volt a sóvárgó lelkemnek, igyekeztem ezt az érzést megőrizve elaludni.

Vasárnap néztem a futamot, amint Kimi az ötödik helyről rajtolva az ötödik helyen végzett. Hát mit ne mondjak, nem volt elragadtatva az eredménytől, és én sem…

-Anyaaa – kiabált Niina másnap kora délután, hallottam a csengő hangját, de a kishölgy is külön felhívta rá a figyelmem.

-Itt vagyok picur – sóhajtottam, ahogy leértem, ugyanis épp fent teregettem – megnézzük ki jött – mentem az ajtóhoz, s nyitottam ki. És fel is sikoltottam.

-Meglepetés – nevette el magát az érkezőnk.

-Kimiiii – ugrottam nyakába – úristen, hogy kerülsz te ide? Vagy ezt csak álmodom?!

-Nem, nem álmodsz – nevetett, miközben szorosan ölelt – valóban itt vagyok.

-Apaaaa – iramodott a hangok irányába Niina – sziaaaaaaa!

-Szia tündérke – kapta fel, mindkettőjük arcát hatalmas vigyor ült a viszontlátás örömében. Komolyan nem hittem el, hogy itt áll. De hogy?! Koreában kéne lennie!

-Kims…

-Nem bírtam tovább – nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel – most Indiáig van 10 nap, abból két és fél nap lejön az ide-oda repkedéssel, de három napot itthon tudok tölteni.

-El nem tudod képzelni mennyire, örülök, hogy hazajöttél – bújtam hozzá a könnyeimmel küzdve.

-De, eltudom – csókolt szájon – Miila alszik?

-Nem – mosolyodtam el – nemrég kelt fel, a járókában van. Káprázatos mollyal felelt, és elindult a kicsi felé.

-Felvesszük Miilát is, jó? – nyomott puszit Ni arcára, mindig vékony jégen táncoltunk, mikor Kimi hazaért, elvégre a kishölgy is vágyott rá, és még osztoznia is kell az apucin…

-De nagy lettél! – sóhajtott fel – kis sószsák – vigyorodott el, Miila nagymosollyal ajándékozta meg, miközben gagyogott egy sort – nagydumás kiscsaj leszel?

Édes, édes boldogság áradt szét bennem, ahogy néztem a lányokat szórakoztató férjemet.

-Csomagok? – tudakoltam.

-Az autóban – felelte – behozom. Könnyed mozdulatokkal lépett ki, s legelőször egy nagy fehér dobozzal tét vissza, amit piros masni szelt négy részre – lányok! – szólított, Niina még a száját is eltátotta a csomag láttán.

-Mi ez? –kérdeztem vigyorogva.

-Eredetileg el akartam küldeni, de mivel hazajöttem… - rántotta meg vállát

-Apa?! – pillogott nagy szemekkel a dobozra Ni.

-Meglepetés – guggolt le a kislányunkhoz – kinyitjuk?

-Ige! – lelkesedett be, ő Kimi segítségével kioldotta a masnit, én leemeltem a doboz tetejét, és egy óriási a barna több árnyalatában pompázó plüsst találtunk benne, Niina felirattal.

-Anyaaaa! – tátotta el kicsi száját ismét, már elbűvölte a lányomat, mi lesz ha ki is vesszük…?

-Niina, ezt a te kutyusod – vettem ki, pár centi híján akkora volt, mint Ni. Elképesztően aranyos volt, ahogy magához ölelte. A dobozban volt még egy kisebb, de ugyan ilyen fekvő kutya, Miila felirattal, ránézésre kb az is akkora volt Mi baba. Úgy látszik Kimi a gyerekeink a méreteikben vásárolt. Az utolsó tétel a csomagban, egy kicsi doboz volt.

-Ebben is kutya lesz? – pillantottam rá, ahogy kivettem.

-Hát nem – nevette el magát, majd betette Miila mellé az új játékot, aki persze azon nyomban rávetette magát a szőrmókra.

-De élvezik – néztem a két kis szőkére – remek ötlet volt Kims!

-Arra gondoltam, hogy… valamivel kompenzálom, hogy nem vagyok itt. Mármint, hogy ne negatív élmény legyen nekik.

-Értelek – bólintottam – és tetszik az ötlet. Felnyitottam a kicsiny dobozt, biztos voltam abban, hogy ékszert fog rejteni. És nem is tévedtem. Egy gyönyörű szép gyémánt fülbevalót rejtett.

- Meseszép – suttogtam, elsőre beleszerettem a szolid eleganciát türköző briliánsba.

-Tetszik? – kérdezett vissza halkan.

-Tökéletes – öleltem meg – köszönöm! Szeretlek téged.

-Szeretlek – felelte könnyed hangon. Persze ezek után Ni kijelentette, hogy nem alszik délután, inkább játszik az új ebbel, és az apjával. Kimi meggyőzte, hogy bújjanak együtt a mi ágyunkba, ott kényelmesen elférnek majd kutyástól együtt is, így megkötetett az alku, és hajlandó volt szundítani.

-Nos? – kérdeztem, mikor győztes mosoly kíséretében levonult.

-Kettő percen belül bedobta a szunyát – somolygott.

-Persze, mert lefárasztottad – kuncogtam, de csak addig, mígnem két erős kar fonódott körém.

-Mmm, finom az illatod – susogta nyakhajlatomba, puha ajkának kényeztetése egy pillanat alatt visszhangzott minden porcikámban. Feléje fordultam az ölelésében, s tarkójára simítottam kezem, hogy bele tudjak túrni szőkés hajába.

-Hiányoztál – búgtam, szája rögtön enyémre talált.

-Te is, minden értelemben… - zihálta – azonnal akarlak!  - nyomott a falnak, ösztönösen ugrottam, s fontam össze dereka körül lábaim – hmm… jól kezdődik…

-Uhm, Kims – nyögtem, ahogy keze melltartóm alá siklott.

-Esélytelen, hogy leálljuk – lihegte, ködös tekintettel nézett körbe, majd kaján vigyora mutatta, valamit kieszelt. Gyors léptekkel szelte át a nappalit, az alsó szinten lévő vendégszobába vitt – itt úgy se csináltuk még!

-Bolod – nevettem fel, majd inge után kaptam, vad vágy feszítette minden sejtem, űzve a szeretett férfihoz. Szinte téptük egymás ruháit, a heves kívánalom az egész testem feszítette, porcikáim könyörögtek érintéséért, csókjaiért. Nem lepődtem meg, hogy mennyire hamar léptünk át a gyönyör kapuján. A testi szerelem édes érzésében fürdőzve feküdtem mellette, miközben mindketten próbáltuk normalizálni szapora légvételünket.

-Ez eszelős volt – simított végig arcomon, sexi-kielégült vigyorral arcán.

-Imádom ezt a mosolyt – húztam végig ujjam ajkán.

-A most dugtam vigyort? – nevetett, helyeslően bólogattam, majd arcomra fagyott a mosoly.

-Kimi – ültem fel, homlokráncolva követett.

-Mi baj? Lina! – fürkészett – fáj valami? Rosszul vagy?

-Majd te leszel mindjárt – nyeltem görcsösen – nem védekeztünk…

-Basszus! Nem bizony… – meredt rám meghatározhatatlan szín szemeivel.

Sziasztok!

Itt is volna az új fejezet. Nem hiszem, hogy sok szót kéne ejtenem róla, szóval csak jó olvasást kívánok hozzá.  :) Remélem, most is írtok nekem, főként, hogy közeledünk a történet végéhez.

L,