Ötvenkettedik

December 31-e már Espooban köszöntött minket. Pár nappal az év utolsó napja előtt érkeztünk meg, egy kis utó karácsonyt tartottunk Ramiékkal, majd együtt készültünk a szilveszterre.

-Juu és Titus itt lesz, hagyjátok itt Riiát is, és legalább egy kicsit ki tudtok kapcsolni – tette le a tálcát Paula az asztalra.

-De… - szóltam volna, de belevágott.

-Nincs de. Rátok fér egy kis…buli.

-De…

-Mikor voltatok utoljára kettesben szórakozni?

-Hát…Riia születése előtt – felelte Kimi elgondolkodva.

-Na, tessék. Ramiék közel laknak ide, úgyhogy nem kell aggódnotok. Teljesen jól elleszünk így négyen.

-Mamiii – viharzott be Rii – kéjek olyan csokisat…

-Melyikből szivem?

-A kajikából! – vezényelte ki Paulát a konyhába.

-Riri miről beszél?  - nézett rám Kimi – anya! Milyen süti van, amiről én nem tudok? – ment utánuk ő is.

-Pocakosék – kuncogtam, majd felhívtam Kristiit, hogy mit vigyünk este. Igaza volt Paulának ránk fért egy kis lazítás, és kettesben töltött idő. Pontosabban csak felnőttek között töltött idő…Rami nem sokkal később jött meg a srácokkal.

-Sütiztek? – vigyorgott – akkor maradok!

-Neked nem kéne Kristiinek segíteni? – tudakolta Kimi, nevetésre ingerelt, hogy jobb oldalon tele volt a szája, úgy nézett ki így mint egy mókus.

-Apa, anya mondta, hogy ne ragadj le, mert pakolnod kell – informált minket Jusuu.

-Tessék, még a gyerek is tudja – nevetett fel.

-Aja – kéretőzött fel Ri az ölembe – kéjek tejcit.

-Oké. Megmelegítsük?

-Üüüm – rázta meg fejét. Elnéztem, ahogy Paula kekszes sütijét nyámmogja közben. Elképesztően aranyos volt, ahogy elgondolkodva nézi, majd szétszedte és elkezdte kinyalni a krémet. Felpillantottam Kimi óriási vigyor mellett nézte a kishölgyet.

-Aja? – nézett fel rám – fini. Te is tudjs ilyet?

-Igen Riri, otthon is csinálhatunk.

-Jóóó – vigyorgott rám, szőke tincsei közé pusziltam, és beszívtam édes illatát, bár ekkora maradna!

-Riri – guggolt elénk Kimi – ma anya és én elmegyünk este.

-Itt hajtok? – nézett fel ránk zöldes árnyalatú szemeivel.

-Dehogy – cirógatta meg arcát – csak Ramiékhoz megyünk. Reggel meg már jövünk is haza. Mire felébredsz itt is leszünk.

-Ki ojvas mesét nekem? – sóhajtott nagyot.

-Ne aggódj kicsim, majd én olvasok neked – szólt bele Paula – és itt lesznek a srácok is, játszhattok.

-Én jajzolni fogok – jelentette ki határozottan – app, menjünk ki a kutushoz!

-De nem húzkodod meg Ajax fülét, ugye?

-Neeem – ingatta meg fejét – az fáj neki. Nem sabad.

-Okos vagy – vette ki ölemből és magához ölelte.

-App? – pillogott Riia.

-Hm?

-Sejetjek – mosolyodott el és visszabujt az apja nyakához, a légvételem is elállt, és ahogy láttam Paulának is.

-Én is szeretlek nyuszi – sóhajtott fel a finn rekedtes hangon, még engem is meglepett ez a kisvallomás a kicsi szőkétől, el tudtam képzelni akkor Kimi mennyire letaglózta. Beöltöztette Riiát, a srácok is csatlakoztak, így én is kimentem, biztos voltam abban, hogy óriási hó csata lesz ebből. Ajax eleinte élvezte a zsongást, majd mikor már mindenfelől röpködtek a hógolyók, biztonságosabb helyet keresett, így a teraszon heverészve szemlélte az eseményeket.

-Figyelj kicsim – kuncogtam,majd összegyúrtam egy adag havat és megdobtam vele Kimit.

-Hééé! Te is ellenem vagy? – morgott, majd ugyan ezt tette, Riia hangosan kacagott.

-Én is, én is! – toporgott.

-Fogj egy kis havat, és nyomkodd össze! Így ni!

-Jó? – nézett fel rám, és elém tolta a kis hó golyóját.

-Tökéletes – vigyorogtam, még a nyelvét is kidugta, mikor eldobta a fehér kupacot, persze Kimi közben közelebb osont hozzánk, Ri azért nem tudott még olyan messzire eldobni.

-Riia, már te is? – térdelt le, nagy harci sérülést imitálva.

-Támadáááááááááás – visították a fiúk, és szórni kezdték a havat Kimire.

-Ez már túlerő! Nem …segítenétek, lányok?

-Dee- iramodott meg Riia. Mindenütt hó pamacsok röpködtek, kezek, lábak tűntek el a hóban, nevetés, kiabálás hallatszott a kupac felől. Közben én folyamatosan Rit lestem, de Kimi nagyon vigyázott a picurra a birkózás közben, és az ikrek is sokkal finomabban nyúzták őt. Végül pedig az összes kis és nagy fiú, és persze Riia lihegve feküdtek a hóban. Rami ekkor merészkedett csak elő, hogy biztonságban átjuttassa az udvaron a sütivel megrakott tálcát, ezt egy hó csata közben nem merte bevállalni. Az ikrek odafutottak elköszönni, Kimi pedig magára húzta Riiát.

-Kifáradtál?

-Ige – tornázta fel magát az apja mellkasán, majd kuncogva lenyúlt és egy adag havat Kimi arcába nyomott

-Riia Räikkönen! Most nagy bajban vagy kisasszony! – ült fel Kimi, Ri annyira nevetett, hogy esett kel a hóban, ahogy futott volna az apja elől.

-Ajaaa – kiabált – ajaaa! – kitártam a karjaimat, ő pedig rám vetette magát – jajj!

-Majd én megvédelek szivem – pusziltam a hideg, piros pofit.

-Ti nyúzzátok ez a lányt? – jött ki Paula kuncogva – itt bent hallani, hogy visít.

-Hógolyóztunk – léptem fel a teraszra – gyere Riri, előbb lesöpörjük a havat rólad.

Paua bevitte Riiát, én letakarítottam az ikreket is, Kimi közben lekotorta a havat magáról.

-Várjál – nevettem – a kapucnid is tele van hóval.

-Jaj ez a gyerek – csóválta fejét – tiszta huncut!

-Mint te!

-Hát szerintem meg inkább rád hasonlít e téren – csókolt meg nevetve – de… bent, mikor azt mondta, hogy szeret…

-Meghatott igaz? – simítottam végig az arcán.

-Igen – sóhajtott – én csak… nem számítottam rá… már most egy igazi egyéniség.

-Hát persze, hiszen a te lányod – somolyogtam. Bent az fogadott, hogy Ri az ikrek szavába vágva ecsetelte a hó csatát.

-Hát… anya nem biztos, hogy tudja mit vállalt három kölyökkel – vigyorgott.

-De Ri hogy eléri mindig, hogy rá figyeljenek – ingattam meg fejem – tényleg nagyon huncut kislány. Mindig van egy adag csibészség a tekintetében.

Ebéd után mesét néztünk, Kimi a kanapén fetrengett, Riia pedig bekucorodott elé kedvenc kutyusával. A mese ötödik percében már mindketten aludtak. Az ikrek pedig a szőnyegen társasoztak, miközben fél szemmel a mesét lesték. Mielőtt visszaültem volna Pala mellé diót válogatni a tortához, betakartam az alvó párost, s pár pillanatig gyönyörködtem bennük.  Riia félig hason, félig a kutyusán fekve szunyált, teljesen Kimi mellkasához simulva. A férjem is egyenletesen hortyogott, egyik keze Riri alatt másik fölötte, elvigyorodtam, ő a plüsst támasztéknak használta a karja alatt. Meg se moccantak arra, hogy betakarom őket.

-Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy Riia Kimi alvókaját örökölte!

-Gyerekként is imádott aludni – somolygott – arra leszek, kíváncsi innentől mennyire jön ki a személyiségében. Tudod Kimi elég csendes gyerek volt, főleg a balesete után.

-Érdekelne mennyire lenne más a hangja, ha nincs az a baleset – pillantottam rájuk a boltíven át – mondjuk én nagyon szeretem ezt a rekedtes hangot…különleges - vallottam be.

-Jó érzés látni, hogy ennyire szereted a fiamat. Minden mozdulatodban benne van, hogy ők a legfontosabbak neked. Nagyon bíztam abban, hogy ő is egy olyan társat talál, akinek a család az első. Kalandos életünk volt, főleg, mikor Mattival összekerültünk, és gyakorlatilag semmink nem volt egy kis leharcolt házon kívül. És bár Kimi születése után úgy tűnt, sosem lábalunk ki az anyagi nehézségekből, én mégis tudtam, hogy valami új veszi kezdetét az érkezésével.

-Kimi igazán büszkén emlékszik vissza a gyerekkorára– néztem fel rá – nem véletlenül mondja mindig, hogy nélkületek nem lenne az, aki. Mesélsz még nekem?

-Tudod, abban az időben nem volt olyan vészes az élet. Könnyedén kapott az ember hitelt, és nem a háromszorosát kellett visszafizetni. De a mi kis összespórolt pénzünket mindig elvitte a gyerekek sport örülte. Rami is és Kimi is már kicsiként megvesztek a motorokért. Kimi például előbb tudott motorozni, mint biciklizni.

-Nem mondod?

-De bizony – bólogatott – Matti tanítgatta bicajozni, de leszállt, mert az hajtani kell…

-A kis lustaság – kuncogtam.

-Aztán ahogy nőttek egyre inkább eköré épült az életünk. Rami a rally felé orientálódott, Kimi pedig a gokart szerelmese lett. Éveken át Matti két munkahelyen dolgozott, hogy meglegyen a betevőnk, és a versenyekre való is. Valahogy, valamikor viszont fordulni látszott a helyzet… Kimpa mikor már felfogta, hogy mennyire megterhelő finanszírozni ezt a sportot, kitalálta, hogy inkább hokizni fog, elvégre az nem ilyen költséges. Ott is piszok jól játszott, de mindketten tudtuk, hogy nem élvezi annyira, mint azt, ha hajthatja a kartot, motort, bármit, amit motor vezérel.

-Nagy szenvedély ég benne az már biztos – helyeseltem.

-Tisztában volt azzal, hogy ha nem nyeri meg az adott versenyt, amin indul, akkor a következőre nem mehet, mert nem lesz pénzünk a nevezésre, a szervizekre, mindenre. És azt hiszem, ennél nagyobb hajtóerő nem igazán van. A nyereség neki nem csak azt a diadalt jelentette, mint a többi srácnak, hanem a tudatot is, hogy a továbbra is azt teheti, amit a legjobban szeret a világon.

-Nem véletlenül alakult a RRR majd, az Ice One Racing – bólintottam.

-Aztán tizenegy évvel ezelőtt Robertson belépett az életünkbe. Onnantól nem volt megállás, bár olyan merész tervekkel állt elő! Mikor legelőször beállított hozzánk, hogy Kimit el akarja vinni Peter Sauberhez, hogy teszteljen, és ülést szerezzen neki a Formula 1-ben, hát majdnem elájultam. Addigra már több csapat ajtaján kopogtatott, és rendre visszautasították, mert még tapasztalatlan volt a pilótája. És bár Kimi a különböző szériákkal eljutott a világ számos versenypályájára addigra, valóban tapasztalatlan volt. És azért Robertsen több kategóriát kihagyva akarta betolni az F1-be. 

-Ami sikerült is – sóhajtottam fel, remek élmény volt Paulától hallani a régmúltról, a férjem gyerekkoráról, életéről.

-Annyira hihetetlen volt az egész! Kimi úgy ment el itthonról, hogy egyetlen lehetőséget kap, hogy megmutassa, mi rejlik benne, és úgy jött haza, hogy Peter ragaszkodott ahhoz, hogy a következő évben már ő legyen az egyik pilótája.

-Félelmetes…

-Az volt… Főleg, mikor ment a huzavona, hogy indulhat e vagy sem tapasztalatlansága miatt – felsóhajtott – annyira szépen alakultak a dolgok, hogy nagyon tartottam attól, hogy ezen fog elbukni.

-De végül jól alakultak a dolgok!

Bő egy órája beszélgettünk már, mikor hallottuk, hogy a két mormota éledezik. Halk pusmogás után egykómás szőkeség jelent meg az ajtóban, egyik kezével szemét dörzsölte, másikkal meg Kimi kezét fogta.

-Aja! – nyúlt felém.

-Szia tündérem – álltam fel – jót aludtál apával?

-Ühümm – sóhajtott – somjas vajok.

-Tea? – tudakoltam, bólogatott így öntöttem egy műanyag bögrébe, szépen ivott már abból is.

-Hát fiam, te aztán jól elaludtál Riia mellett – somolygott Paula.

-Rendszeresen alszanak együtt – informáltam.

-Igen, mert… olyan jó illata van, és tök álmosító, ahogy szuszmorog az ember mellett – felelte álmos ábrázattal.

-Te nagy gyerek – kuncogott Paula, majd kiment az ikrekhez. Kimi ölébe helyezkedtem Riivel együtt.

-Lassan át kéne mennünk Ramiékhoz – döntötte vállamnak fejét.

-Igen – bólintottam – elmegyek fürdeni.

-Aja, mejek jajzolni – pillogott rám Riia.

-Menj csak – mosolyogtam rá,majd egy puszi után letettem – jössz fürdeni velem?

-Még szép – csúsztatta kezét combomra kaján vigyor mellett.

-Aaa Räikkönen, csak fürdünk – vigyorogtam.

-Persze bébi… - bólintott, majd fülemhez hajolt – te se gondolod komolyan, hogy nem érek hozzád, mikor végigcsorog a meztelen testeden a víz… uhm…

-Ne hergeld magad – kuncogtam.

-Majd mindjárt téged foglak – csókolt szájon mohón, keze végigsiklott oldalamon, ösztönösen belenyögtem csókjába – na, látod… - mormogta ajakaim közé elégedetten.

-Rossz vagy – súgtam.

-Nem, nem. Csupán eszelősen kívánom a feleségem szexis testét – vigyorgott – gyere bébi, még mielőtt takargatni kéne valamit…

-Jaj te pervezkedős – haraptam ajkamba, ő nevetve állt fel, s állított engem is talpra.

-Anyaa, elmegyünk fürdeni, mielőtt indulunk, figyelsz Riiára? – kiabált át a nappaliba.

-Persze!

-Az eszem megáll – sóhajtottam nevetős hangon.

-Nekem meg valami fel, szóval, mehetnénk már – vigyorgott.

Biztos lehettem abban, hogy igen jól fogjuk zárni az évet…

Sziasztok! 

Bocsánat a késért, de valahogy eltűnt az időérzékem :D Nem hiszem, hogy sok mindent kellene mondanom a részhez, hacsak azt nem, hogy jó olvasást kívánok nektek hozzá! :) Köszönöm a hozzászólásokat, s várom a véleményeteket erről a részről is :) 

L.