Négy

2012 Ibiza

-Te Ana – ült mellém Axel – most akkor, hogy van ez a meló dolog?

-Elvileg hivatalosan Kimi Räikkönen fotográfusa vagyok – vigyorogtam – amúgy meg nem.

-Mi az, hogy nem?! – hadarta Kimi – le fogom csökkenteni a fizetésed!

-Hogy is ne – meredtem rá, amit persze napszemüvegem miatt nem láthatott – tudod te milyen nehéz rólad olyan képet csinálni? Amúgy meg az Ice Onehoz szerződtem

-Milyen képet? – kapta fel fejét Axel.

-Megmutatom – mosolyodtam el – ezt a művészetet nem lehet leírni, ezt látni kell! A színek, árnyak kompozícióját csak úgy tudom tökéletesen elkapni, ha minden részlet a helyén van.

-És minek neked külön fotográfus? Így is elég kép van a nagy fejedről – rötyögött Axel.

-Te ne merészeld az én képeimet a szenzációhajhász kis csórikéhoz hasonlítani, akik még a homályos képeket is nagyszerűnek minősítik! – vágtam hátba.

-Hű de harcias valaki! Nem akarsz inni valamit? – tudakolta.

-Nem, úszni akarok menni – feleltem – esetleg elkísérhetsz.

-Hát engem jobban csábít egy hideg koktél, mint a meleg víz – fintorgott.

-Vagy egy szexi bikinis csaj? – mutatott rám Kimi – majd én elkísérlek bébi, még a végén valaki szemet vet rád, aztán magyarázkodhatok Sebának!

-Helyes – vigyorogtam – a pódium megfelel uraságodnak? – mutattam a távolabbi pontra.

-Persze – bólintotta, majd a vízbe vetette magát. Példáját követve én is ugrottam, pár hossz után nagyjából két méterre jöttem fel tőle. A pódiumig tempósan úsztunk, kissé lihegve másztam fel rá, ő rögtön el is terült.

-Ez jól esett – nyögtem fel, s hanyatt feküdtem, könyökére támaszkodva fordult hozzám.

-Mozgáshiányod van? – vigyorgott csúfondárosan – segíthetek, ha gondolod!

-Na, mibe, hogy nem futásra gondoltál – ingattam meg fejem, felült, én pedig törökülésbe helyezkedtem.

-Nem éppen – csúsztatta tenyerét combomra, miközben rám emelte pillantását, azzal a na meddig mehetek el tekintettel vizslatott.

-Na de Räikka – tettem felháborodást –mit tapizol?

-Téged – szusszantott – nem esik jól? – fűzte hozzá lágyabban. Ujjai könnyedén siklottak bőrömön, finom, édes érzést kiváltva.

-Nem rossz – feleltem halkan, de nem akartam mutatni, hogy igazából úgy érzem, mintha égne bőröm érintése nyomán… Lassan végighúzta ujját a csípőcsontomnál, ott ahol a bikini találkozik a bőrömmel

-Öhm… jobb lesz, ha úszunk egyet – sóhajtott, majd felállt mellőlem – jössz? – nyújtotta felém karját, megfogtam, s felhúztam magam. A hűsítő víz jól esett felhevült porcikáimnak, élveztem lágy ölelését, meg persze a finn bolondozását.

-Ha kikötöm a bikinid, mérges leszel? – tudakolta, miközben mögém úszott.

-Igen Räikka, angry leszek – helyeseltem.

-Angry? – nevetett fel.

-Aha – fordultam felé, s támasztottam talpam combjának – amúgy se tudnád, mert meg van csomózva – vigyorogtam, majd ellöktem, s kecsesen hátravetettem magam.

-Te nő – mormogta, visszaúsztam hozzá, és végigsimítottam hasán.

-De ha leveszed a nacid, üzletelhetünk!  Tekintve, hogy neked nincs bikini felsőd… valamit valamiért!

-Még jó, hogy nincs – meredt rám – mmm, ha leveszem, idebújsz?

-Te kéjenc – kacagtam, elkapta csípőm,  magához húzott, enyhén zihálva néztünk egymásra, elnyíló ajka, s lebegő mozgásunk a vízen sok volt egyszerre, mire észbe kaptam már ajkaira nyomtam sajátjaimat. Szenvedélyes csókkal jutalmazta lépésem, puha ajkai hosszasan fedezték fel újra enyémeket – ne haragudj – súgtam, mikor elszakadtunk egymástól.

-Ana, nem így nézek ki ha angry vagyok – pillogott, elnevettem magam.

-Ne lopd a szövegem Räikkönen! Éhes vagyok…

-Én is – bólogatott – igen, rád is – vonta fel szemöldökét, mikor ajkamba haraptam, s egy gyors puszi után elengedett.

2012, Barcelona

-Anabell Grey beszél, kérem, hagyja meg nevét és elérhetőségét, visszahívom. Jó napot Miss Grey, itt Andrea Parker, a Forteen Magazintól. A múlthéten napvilágot látott,Ibizán készült képek ügyében telefonálok. Szeretném tudni, hogy hajlandó lenne e egy interjúban beszámolni nekünk, Kimik Räikkönenhez fűződő titkos kapcsolatáról…. – játszottam le a kapott üzenetet.

-Titkos kapcsolat? – pillogott rám Stu – jó bénán titkoljátok akkor!

-Bolond – mosolyodtam el, jól tudtam, csak vigasztalni akar.

-Nyugi, megoldjuk – támaszkodott mellém Seb – Kiminek szoltál már?

-Még nem – ingattam meg fejem – most megyek hozzá. Illetve épp jön – néztem fel.

-Mi történt? – kérdezett rá rögtön, hagytam egy üzenetet neki Marknál, míg ő pályán volt.

-Hallgasd meg – adtam neki a telefonom.

-Ó hogy az a jó bü… - kezdte

-Kimi! – vágtam bele – ne káromkodj. Egyszer hajlandó vagyok elmondani az igazat, a többi meg nem érdekel.

-Csakhogy ez nem így működik – szólt Seb.

-Nem fogok azon stresszelni, hogy ki mit irkál erről az egészről. Eleve az, hogy rokonok vagyunk cikknek való, szóval pont nem fog érdekelni az hülye pletyka – fortyantam fel.

-Ezt majd mi megoldjuk – nézett Kimi Sebre –elvégre rólunk van szó.

-Ja, csak épp a húgomról beszélsz – vágott vissza Seb.

-Már bánom, hogy szóltam – álltam fel – ezzel azt fogjátok elérni, hogy nem fordulok hozzátok többet.

-Ana – szólított szinte egyszerre Kimi is és Sebastian is.

-Csak hagyjatok, jó? – léptem el az asztaltól, elegem volt mind a két tesztoszteron túltengéses pasiból. Jól tudtam, hogy mennyire kegyetlen tud lenni a média, főleg a mindenhol felbukkanó paparazzok, de nem éreztem úgy, mintha katasztrófa történt volna. Felmentem a Lotus homehoz a gépemért, majd kisétáltam a pálya szélére, akartam pár próbaképet készíteni a második edzés előtt, hogy tisztában legyek a fény/árnyék viszonyokkal. Háromszor rezgett a telefonom, cüccögve nyúltam zsebembe, két nem fogadott hívás Sebitől, és egy sms Kimitől. „ANA! Merre kószálsz? K.” „Dolgozom. Ne zavarj.” – pötyögtem be, majd elküldtem mindkét jómadárnak.

A gép mögött töltött órák megtették hatásukat, én szépen megnyugodtam, és nem mellesleg jó pár képet tudtam csinálni, elégedett voltam velük, és persze a srácaim eredményeivel is.

-Szia – léptem be Kimi öltözőjének nyitott ajtaján.

-Ana – pillantott rám hűvösen, huha bajban vagyok!

-Mi a bűnöm? – sóhajtottam fel.

-Ne merészelj még egyszer így faképnél hagyni – felelte rögtön, amivel meglepett, általában ő azt mondja, hogy semmi, mire én azt, hogy de látom, hogy van… - eléggé felbaszta az agyam az a kis hülye firkász, erre meg még te is bedurcizol csak mert meg akarunk védeni.

-Nem durciztam be – feleltem nyugodtan – azon húztam fel magam, hogy állandóan az megy, hogy ki védi jobban Anát. Úgy viselkedtek Sebbel együtt, mintha öt éves lennék. Nem vagyok gyenge!

-Elhiheted, tudom, hogy nem vagy gyenge – mosolyodott el féloldalasan – én csak féltelek téged. Nem akarom, hogy belekeverjenek ebbe a szarságba téged is.

-Egy-egy? – néztem rá szépen. Könnyedén bólintott így fényképezőm után nyúltam – ezt nézd meg! Ez a kedvenc képem ebből az idényből!

-Ez az én autóm! – vigyorodott el.

-Kimike öt éves – nevettem reakcióján – igen, te vagy rajta. Negyed órát térdeltem a korlát előtt, mire úgy jöttél el a kanyarba, hogy minden klappoljon. Nehéz úgy, hogy átrongyolsz a pályán.

-Hát bocs – nézett rám, majd lusta mosolyt varázsolt arcára – ehem, térdeltél…?

-Mielőtt még akármi eszedbe jutna, felejtsd el – vontam fel szemöldököm.

- Már késő! Figyelj Ana – sóhajtott – gondolkodtam és, nem szeretném, ha te nyilatkoznál. Stephan szólt, hogy őt is kérdésekkel bombázzák, majd mi elintézzük.

-Kimi..

-Kérlek. Nem azért mert gyengének tartalak, csak meg akarlak óvni attól, hogy egy csomó mikrofont nyomjanak az arcodba, mert velem vagy – sóhajtotta, miközben kezeim után nyúlt, kényelmesen az asztal szélének dőlve állt.

-Olyan kiskutya szemekkel nézel rám –nyögtem fel – ilyenkor nem tudok ellenállni neked…

-Miért amúgy tudsz? – incselkedett.

-Aha – bólintottam, legalábbis azt hiszem, tettem hozzá magamban – de ha úgy alakul, és kérdeznek, válaszolni fogok, erre már most figyelmeztetlek. Pár pillanatig fürkészte arcom, majd felsóhajtott.

-De dög tudsz lenni! Makacs! Miért nem hagyod, hogy vigyázzak rád?

-A dögöt elnézem neked, mert a vigyázol rám – pillogtam – átmegyek Sebihez! Biztos a plafonon van már…

-Ok. Este vacsi?

-Üüüm – ingattam fejem – nem megy. Basival filmet nézünk. Gyere át, úgy is nálam leszünk – vigyorogtam – bár most nem vodkázhattok!

-Szemtelen! – mormogta – csak úgy emlékeztetőül, nagyon részeg voltál.

-Ne is mondd – húztam el szám – alig ciki…

-Rádfért, hogy leerezd a gőzt – nevetgélt – bébi, most vagy csatlakozol hozzám a zuhany alatt, vagy mész.

-Milyen visszautasíthatatlan ajánlat – nyaltam meg ajakam, nem kerülte el figyelmem, hogy nyelt egyet.

-Akkor gyere – vigyorgott szexin. Halkan kopogtak az ajtón, majd Mark lépett be.

-Kimi, jönnöd kéne, sajtótájékoztató van.

-Ne már – fintorgott – szakad rólam a víz, zuhanyozni akarok!

-Kapsz törölközőt és kész! – lépett ki.

-Hát akkor ez eldőlt – nevettem.

-Miért jöttél volna? – hajolt hozzám.

-Talán – vontam meg vállam kihívón.

-Egyszer behajtom rajtad ezt – vigyorgott én megmondtam, amit megmondtam grimasza mellé. Igen csak vidáman tárcsáztam Sebastiant, hogy jöjjön ki elém.

-Na, mit nézzünk? – kérdeztem.

-Az élet szép – sóhajtotta Seb.

-Az síros – fintorogtam – nem akarok sírni.

-Karib tenger kalózai? – dobta be Kimi.

-Megint?! – nyöszörgött Seb – válasz te Ana!

-Akkor rosszul jártok – vigyorogtam.

-Minden cukiságra felkészültünk – fintorgott Kimi.

-Mond még egyszer, hogy cukiság – nevettem fel – a te szádból ezt a szót hallani… hát nem semmi! Hé, ne erőszakoskodj az IB-em! – pillantottam Sebre.

-Nem erőszakoskodom – nevetett – csak… nyomkodtam. IB??

- IceBird. Akkor ne nyomkodd! Nyomkodd az én lábam, úgy is lógsz egy lábmasszázzsal!

-Csodás – sóhajtozott – lásd kivel van dolgod!

-Imádlak – nyomtam puszit arcára. Betettem a dvd-t, majd elhelyezkedtem a fiúk közt.

-Mit választottál? – tudakolta Kimi.

-Feketék fehéren – vigyorogtam – halálos a jelenet, mikor a benga bácsi vinnyog.

-Benga bácsi – mosolygott Seb, felnyögtem ahogy a hideg krémet talpamhoz nyomta. Kimi kényelembe helyezte magát, lábait feltette a másik fotelre, az óriási kanapén hárman is elfértünk, de mivel a tesóm ölébe helyeztem a lábaim, nekem kényelmetlen volt.

-Nem jönnél közelebb, hogy neked tudjak dőlni? – pillogtam mosolyogva Kimire.

-Jaj Grey veled csak a baj van – sóhajtott, miközben az ölelésébe vont – így jó?

-Ühüm – bólogattam elégedetten, felfigyeltem rá, hogy egész mellkasát felém fordította, így teljesen hozzá tudtam simulni – tökéletes!

-Te aztán tudsz élni – forgatta meg szemeit Seb – miért nem masszíroztatod a másik lábad Kimsterrel?

-Mert így kényelmesebb – feleltem. Pár perce mehetett a film, mikor Seb telefonja csörgött, így kivonult beszélni, biztos voltam abban, hogy Hanna hívta. Közben Kimi egyik hajtincsemmel babrált.

-Mmm, ettől bealszom – hunytam le szemeim, mellkasa finom meleg volt, édes illata is kábító hatású…

-Nem hagyhatom – felelte halk-rekedtes hangon, s eltűrte hajam, hogy nyakam szabaddá váljon – ettől felébredsz? – mormogta, majd gyengéd csókot lehet nyakhajlatomba, és még egyet, és még egyet. Persze azonnal felnyíltak szemeim, éreztem, ahogy az érintésének visszhangjai minden porcikámhoz eljutnak – megremegtél… - konstatálta a tényt.

-Uhm, Kims, az ott… úgy, az… – makogtam, el akartam húzódni, isten bíz el akartam, de olyan finom volt!

-Tudom, erogén zóna – lehelte, majd amilyen váratlanul elkezdte, úgy abba is hagyta – nem gonoszkodom.

-Hát kösz – sóhajtottam fel – ezt még visszakapod!

-Várom – rötyögött elégedetten - hát igazán örülök, hogy nem pletykáltál még vagy egy órát – pillantotta visszatérő Sebastianra.

-Mondod te, akinek állandóan a fülén lóg a telefon – grimaszolt.

-Nem mindig – kérte ki magának – jó okom van telefonálni, bizonyos esetekben...

-Miután abbahagytátok a vitát lányok, nézhetjük tovább a filmet? – vigyorogtam, majd megnyomtam a lejátszás gombot. Talán kissé diadalittasra sikeredett a mosolyom, de annak tudatában, hogy én voltam ama jó ok, amire Kimi célzott nem is volt meglepő…

Sziasztok! 

Elég nagy érdeklődés övezi az új történetet, és ennek örülök, igazán :) És akkor íme az új rész hozzá :) Kellemes olvasást, s remélem, kapok pár kommentet tőletek  :)

L.