Kettő

2011 Finn Rally

-Ana! – hallottam Kimi megemelt hangját, elhúztam a szám, megint mi történt?!

-Itt vagyok – léptem elé.

-Ne néz már ilyen ijedt őzike szemekkel – forgatta meg szemeit – nem láttalak, azért kiabáltam – magyarázta.

-És mit szeretnél tőlem?

-Hát ezt inkább egy kényelmes ágyban vitatnám meg veled – szemtelenkedett vigyorogva

-Pofátlan disznó! – csaptam vállára – szóval?

-Holnap megérkeznek Ramiék is, és nem szeretném, ha a média azon lovagolna, hogy itt a családom.

-Már elintéztem mindnet – fontam össze karjaim mellkasom előtt elégedetten – ráadásul holnap Seba is ideér.

-Ana, van egy tervem hétvégre – húzta gonoszkás mosolyra ajkait – de segítened kell benne.

-Éspedig?

-Finnországban vagyunk, rallyzom, hétvégén itt lesz a kicsi német, pár üveg vodka társaságában. Rakd össze – kacsintott – megyek Kajhoz átnézni az itinert! – folytatta majd magamra hagyott. Előre nevettem, ha Kimi le akarja itatni Sebit, abból botrány lesz…

***

-Na Sebas vázolom a dolgot, ha magadtól nem jöttél volna rá- kezdte Kimi hivatalosan – három üveg vodka, három pohárral, és hárman vagyunk.

-Te meg akarsz itatni egy nővel – mutatott  rám – egy egész üveg vodkát?

-Rád nézve szégyenletes, de jobban bírja a piát, mint te, ezt elhiheted nekem – vigyorgott elégedetten.

-Remek! Te alig tituláltál alkoholistának – pillantottam a finnre – te meg velem védekezel – morogtam Sebre – szép estének nézünk elébe!

-Bella ne haragudj – mosolygott alázatosan Seb.

-Uhhh, utálom ezt a nevet – fintorogtam – megbocsájtok, ha nem hívsz így.

-Ok –nyomott puszit arcomra – nincs itt kicsit meleg?

-Tán nem farmerban kéne főnöd – veregettem vállon, én magam is rövidnadrágban, meg trikóban voltam, Kimi is lazán csak egy fürdőgatyában…

-Lezuhanyozok – indult fel az emeletre – és Kimster, nem fogok berúgni nálad!

-Meglátjuk – húzta gonosz mosolyra ajkait – Ana baba, mit szeretnél inni?

-Gyömbéres vodkát kérek – ültem a bárszékre, vele szemben, Porkkalában voltunk a finn rezidenciáján, túl a rallyversenyen.

-Mikor tudjuk meg a pontos eredményeket? – kérdezte.

-Kb két hét – sóhajtottam fel – örülök, hogy túl vagyok rajta! Nagyon sok időm elvette először a diplomamunka, aztán a védése…

-Ana, rólam írtál, csak jó lehet – nevetet fel.

-Ego – ingattam fejem – és nem kifejezetten rólad, a finn autósport és a versenyzőik volt a fő téma, de ez kiegészült az F1-el is például.

Hallottuk, hogy Seb jön le, németül hadart, biztos voltam abban, hogy Hannával beszél. Örültem volna ha ő is el tud jönni a tesómmal, de e helyett itt maradtam két pasival, egy lerészegedős este legelején. Mi fog ebből kisülni…

-Kártyázunk? – kérdezte Kimi, bólintottam – vetkőzős póker?

-Csunyán elbuknád –nevettem fel – egyszer nyerek és már mezítelen vagy!  - utaltam nagyon lenge öltözékére.

-Én jobban pókerezem, mint te – nézett végig rajtam – és őszintén szólva, rajtad sincs sok ruha… szerencsére!

-Ja azért nyertem én legutóbb – pillantottam rá, valahogy olyan más volt ma… olyan férfias, jóképű…

-Te most tényleg inni akarsz? – ült mellém Seb.

-Ne nyavalyogj, hanem dobj be egyet – tolt elé is gyömbéres vodkát – Ana kérte, ha már bennem nem, benne bízz.

-Ne akarj ilyen lélekre ható dumával rászedni – nevetett fel Seb, belekortyolt – hm, nem is rossz.

-Mégse vagy reménytelen eset – ingatta meg fejét a finn - kártya akkor?

-Römi?

-Támogatom – ültem le az óriási párnára, az üvegasztal elé én már jól tudtam, hogy végül a földön kötünk ki, elég sok ilyen piálós estét tartottunk vagy csak kettesben, vagy a srácokkal együtt.

Remek hangulatban teltek az órák, Seb hiába állította váltig, hogy ő bizony nem fog berúgni, Kimi mellett ilyen nem létezik. Ugyanis a gyömbéres és áfonyás vodka nagyon finom, és itatja magát, a harmadik kör után Seb maga kérte a következőket, nem is kellet kínálgatni.

-Te megettél egy egész zacsi hcipse, ehe…m, chipset? – nézett rám kissé homályos kék szemekkel.

-Aha – vontam meg vállam – amúgy ott van melletted a másik – nevettem. Míg ő mosdóba ment, Kimi pop-cornt csinált, én meg kimentem rágyújtani.

-Na, hová tűnt mindenki? – hallottam a finn hangját.

-Én kint vagyok – kuncogtam.

-Eh, megint bagózol? – lépett ki, majd mögém állt, s megemelte kezem, hogy bele tudjon szívni.

-Hé,te sportember vagy – szóltam rá, hangosan fújta ki a füstöt.

-De te kísértésbe viszel – felelte, s kezeit a korlátra tette, satuként zárultak körém. Megfordultam, már amennyire tudtam, ő hosszan kortyolt italába.

-Mennyit ittál? – néztem fel szemeibe.

-Mint te – felelte – nem vagyok részeg, és te sem. Még. Most viszont, szeretnélek megcsókolni…

-Tedd – csúszott ki számon, ezen a fura estén nagyon is vágytam rá. Szépen ívelt ajkai voltak, biztos lehettem abban, hogy finom puha is… Nem várt sokat, államnál megemelte fejem, és mikor nem tiltakoztam mohón ajkamra nyomta övéit. Nem csalódtam, valóban puha, ízletes ajkai voltak, az ital ellenére, csak a gyömbér édeskéz íze maradt. Nyelve könnyedén siklott számba, annyira megtaláltuk a közös ritmusunkat, mintha nem is most csókolna először… Enyhén zihálva húzódott el aztán, én magam is kapkodtam levegőm.

-Mennünk kéne – pislogott rám, a kiszűrődő zajok mutatták, Seb visszatért. Lágyan bólintottam majd elindultam be, az árnyékban elkapta kezem.

-Ana! – nyögött, s még egyszer megcsókolt. Puhán, vágyon, és amilyen hírtelen jött, úgy vége is lett – mehetünk – vigyorgott rám, megcsóváltam fejem, na, ebből mi lesz… ?

A végén már elég nehezen ment a kártyázás, egyre többször néztük el a lapokat, így inkább csak hangos nevetések közepette ültünk a földön, ittunk, és beszélgettünk. Annyira kikapcsoló élmény volt csendben lerészegedni a srácokkal… hiába tudtam, hogy nem szép egy részeg nő látványa, ezen az estén én is ki akartam rúgni a hámból, jelen esetben inkább berúgni…

-Eh..m Kimi – néztem rá vigyorogva – ez…üres…

-Tudom – térdelt mellém – a ha-hamadik üveg…

-És ti részegek vagytok! – nevetett hangosan Sebastian gyakorlatilag a semmin.

-Mert te nem – dobott felé kukoricát a finn – dugjuk ágyba…Ana – meredt rám.

-Én nem…vagyokálmos – morogta, de már a kanapénak dőlt csukott szemmel.

-U bazdmeg… az emeletre? – néztem kétségbeesetten Kimire, mikor tudatosult bennem, hogy a vendégszobák ott vannak.

-Gyere kölyök – állt fel kissé tántorogva a finn, majd felsegítette Sebit. Úgy voltam vele, ha már leitatta viselje a következményeket, így fogtam a maradék kis italom, és felmentem előttük, villanyt gyújtottam, meg ledobáltam az ágyról a fölösleges dolgokat. Hallani lehetett, hogy jönnek fel, hangosan nevettem bénázásukon, és megörökítettem az emlékezetes esetem a mobilommal.

-Ajaj – sóhajtott fel Kimi, ahogy az ágy előtt elengedte a németet, mindketten az ágyra zuhantak, a könnyeim folytak a nevetéstől, le kellett ülnöm az ágy szélére a jelenet láttán.

-Ne nevess! – lihegte az erőlködéstől, majd oldala fordult, és elkapta derekam. Mire felocsúdtam mellette feküdtem, szorosan a karjaiban, nyelve ismét utat tört számba, hajába túrva vontam magamhoz közelebb.

-Öhm, Seb itt alszik mellettünk – kuncogtam.

-Tudom – sóhajtott fel, nagy nehezen átmásztam rajta és befeküdtem középre.

-Szédülök – nyöszörögtem és az oldalamra fordultam.

-Nem csodálom – nevetett, kihúzta a párnát alólunk, és rávágott a falra vele így leoltódott a lámpa – így jobb…

-Aham – motyogtam álmosan, érzékeltem, hogy az ölelésébe von, majd a vodka tette a dolgát és mély álomba merültem.

-… ted mit….hattak? – hallottam nagyon távoli hangot, megmozdultam, de egy valamilyen, nem hozzám tartozó testrész nem engedett.

-Na, úgy látom, Ana… ébredezik – kuncogott egy női hang, homlokom ráncolva fúrtam az arcom a párnába nem akartam tudni kik vannak itt, és mit láthatnak. Az utolsó képem, hogy röhögök a két srác között… Óvatosan megint mozgással próbálkoztam, ahogy tapogattam a takaró alatt rájöttem, hogy Kimi az igazak álmát alussza, rajtam. Kezei rám fonódtak, mint ahogy lába is, oldalt feküdtünk, s ahogy kinyitottam szemeim egy békésen hortyogó, kiterült Sebastianal találtam magam szemben.

-Ó hogy az a !  - nyöszögtem.

-Hello Csipkerózsika! – jött a férfihang, megismertem, Rami volt az.

-Ehem – köszörültem meg torkom, s próbálkoztam felüléssel, ami nem volt egyszerű, tekintve, hogy a finnt arrébb kellett löknöm. Nyögve terült ki hanyatt, de nem igazán ébredt fel a mozgásomra.

-Benyomtatok? – kuncogott ismét a lány, Hanna ült velünk szemben a kanapén.

-Hát…Kimi leitatta Sebit – összegeztem, miközben összegumiztam a hajam a csuklómon talált gumival.

-Azért most úgy látnod kéne magatokat – próbált komolyan beszélni Hanna, majd felállt – kávé?

-Uhm, életmentő lenne – bólintottam, de meg is bántam, tompa fejfájásom erősödött.

-Főzök – indult ki, de az ajtóból visszaszólt – ja, amúgy helyesek voltatok Kimivel összebújva…

-Jaj, jaj – nézett rám kíváncsian Rami – történt valami köztetek Kimivel?

-Nem – ingattam meg fejem – csak ittunk… egy kicsit…és… Sebit felvonszolta, aztán valahogy itt ragadtunk – vigyorogtam az emlékkép hatására.

-Rossz hatással van rád az öcsém – nevetett fel, majd kifelé indult – pihenj még egy kicsit szerintem.

-Ennyire szörnyen nézek ki? – grimaszoltam, megint felnevetett, majd becsukta maga mögött az ajtót. Álmosan dőltem vissza, Seb az oldaltára fordult és fejére húzta a takarót, és világát se tudta, úgy aludt tovább. Kimire pillantottam, ahogy ajkamba haraptam felrémlettek csókjai. Finom és ellenállhatatlan csókok. Ez még az a pont volt, ahol megállhattunk anélkül, hogy a barátságunk kárát látná, de jól tudtam, ehhez az kell, hogy többet ne ismétlődjön meg a tegnapi csókcsata.

-Ana… - nyöszörgött halkan Kimi, és oldalra fordult, felém.

-Hm? – reagáltam, de nem fordultam, éreztem, hogy visszahúz ölelésébe.

-Jó reggelt – susogta - jó, hogy itt vagy.

-Az – mosolyodtam el lustán – itt vannak Ramiék.

-Mi???

-Kims, te nem vetted észre, hogy az előbb beszélgettem Ramival és Hannával?

-Mi???

-Ezt már hallottuk – kuncogtam – figyelj – fordultam feléje – Kimi, ezt be kell fejeznünk. Mielőtt még rámegy a barátságunk.

-Képtelen vagyok most gondolkodni – ráncolta homlokát, ajkához hajoltam egy lágy csókkal – miért érzem azt, hogy ez az utolsó csókod?

-Mert lehet, hogy az – mosolyodtam el szomorkásan – lent találkozunk – feleltem, majd kimásztam mellőle és átmentem az én szobámba zuhanyozni, aztán le a kávé illat után. Kimi már lent volt eddigre, nevtnem kellett azon, hogy milyen képtelen módon áll a haja.

-Rajtam nevetsz? – nézett rám, úgy. Azzal a tökéletesen elkápráztató jeges tekintettel.

-Aham. Baj? – ültem mellé a bárszékre.

-Az – bólintott, és hozzám hajolva meghúzta a melltartómat hátul, ami csattan is a bőrömön – ezt azért kaptad, mert szemtelen voltál. Válaszul kidugtam a nyelvem – Ana, még egyszer kidugod, nem érdekel ki látja, itt helyben lesmárollak – folytatta olyan hangnemben, hogy biztos lehettem abban, nem viccel.

-Kimi… vágjuk le a hajad – kértem nevetve.

-Nem.

-Csak egy kicsit…

-Nem.

-De ez a hossz már téged is zavar – túrtam loboncába – és sokkal aranyosabb vagy, ha egy kicsit rövidebb.

-Folytasd – fonta keresztbe kezeit mellkasa előtt.

-De disznó vagy! Elnéznéd, hogy hízelegjen neked itt szegény Ana – vágta hátba Rami.

-Csak kicsit –vont vállat vigyorogva, majd Ramira pillantott –te gyerek, ne csapkodjál, mert ha én ütlek meg az nem lesz kellemes.

-Ugye tudod, hogy erősebb vagyok nálad?

-Na, kezdődik. Megint – ült le sóhajtva Kristii.

-Szerinted – bólintott Kimi és ráérősen kávéjába kortyolt.

-És különben se fér majd rá a bukó a fejedre így – adtam meg a végső döfést.

-Huu Ana, ezért nagyon csúnyán el foglak fenekelni – pusmogta, hogy csak én halljam – lezuhanyozom, mielőtt még tettlegességig fajulnak a dolgok – nézett rám felhúzott szemöldök mellett, és zavarba is hozott ezzel.

-Ana, Sebi berúgott este? – ült le a finn helyére Hanna.

-Hát, mit szépítsem, igen – kuncogtam – tudod, Kimi roppant hatásos tud lenni.

-Gondolom – vigyorgott rám felvont szemöldök mellett – történt valami köztetek?

-Nem – ingattam fejem.

-Biztos? – nézett tipikus Hanna kiszedi belőled nézéssel – nagyon össze voltatok bújva!

-Han…

-Úgy tudtam! – nevetett – megcsókolt, igaz?

-Egy kicsit – vallottam be szemlesütve.

-És akkor most mi lesz veletek?

-Semmi – néztem kék szemeibe – Hanna, nem teszem kockára a barátságunkat, főleg úgy, hogy Kimi lényegében a főnököm.

-Ja, papíron – ingatta fejét – szerintem meg te is tudod, hogy nem csupán barátok vagytok.

-Nézd, nekem nincs se kedvem, se erőm belefolyni abba a színjátékba, amit ő játszik – hadartam.

-Szerintem érted képes lenne felfedni a lapjait – sóhajtott – beszélj vele, mielőtt még teljesen leírnád.

- Étem én, hogy így könnyebb, mert nem nyaggatják, de… más szinteken meg a saját életét nehezíti meg.  Amúgy meg Seb nem hinném, hogy díjazná, hogy az egyik haverjával kavarok.

-Vagy pont azért nem lenne kibukva, mert ismeri Kimit.

-Nem tudom – ingattam meg fejem – egyelőre maradnék a barát kategóriában…

Sziasztok!

Itt is volna a folytatás. Elöljáróban annyit mondaék az egész történettel kapcsolatban, hogy folyamatosan ugrálunk majd a jelen és a múlt között. Két síkra tereltem a történetet, hogy be tudjam mutatni a fiatalok közti kapcsolatot J Épp ezért mindig előre megadom nektek , hogy melyik évben, s melyik országban, városban járunk, így nem lesz zavaros. Remélem, ez a rész is elnyeri tetszéseteket, s írtok nekem

L.

Ui.: ne feledjétek a tegnapi Jégvilág részt J

Ja igen! Gonoszka, hogy feleljek a kérdésedre, szeretnénk most szombaton feltenni az új részt már, de azaz igazság, hogy Monsét ezer és egy dolog foglalja le, és bár nagyon szeretne már írni, szegénykémnek sokfelé kell most teljesítenie J minden esetre rajta vagyunk az ügyön J