IceWorld - Huszonegyedik

-Kimi, te segg részeg vagy – meredtem rá.

-Öööö… aha – vigyorgott bárgyún rám az ajtóban – megittunk pár… ezt azt…

-Azt látom – sóhajtottam fel – gyere, lefeküdni, az lesz a legjobb neked, ha most szépen ágyba bújsz…

-Veled bármikor bébi – nézett rám, vagy el mellettem teljesen homályos szemeivel, és magához rántott.

-Kimi, ez így nem lesz jó – próbáltam megtartani az egyensúlyom, ami nem volt egyszerű, tekintve, hogy ő igen csak dülöngélt.

-De te olyan szexis vagy – nyögött fel panaszosan – én akarok veled szexelni, most!

-Édesem – navigáltam az ágy felé – szerintem, ahogy leteszed a fejed, be is ájulsz…

-Nem – lökött az ágyra, s csatolta is ki farmerja övét – le akarok feküdni a barátnőmmel… és ezt is teszem!

-Kimi, én viszont nem akarok egy csatak részeg hapsival együtt lenni – toltam el magamtól – ez nem te vagy. Csak az alkohol beszél belőled, szóval hűtsd le magad, és feküdj le.

-Mit nem értesz azon, hogy kívánlak??? – emelte meg a hangját, szemei összeszűkültek, haragosan nézett rám.

-Engedd el a karom – rántottam meg kezem – Kimi ez fáj! – kiabáltam rá. Döbbenten nézett le kezére, ami könyököm fölött szorította karomat. Ujjpercei kifehéredtek, valóban fájt szorítása.

-Ne… ne haragudj – engedett el – én… - sóhajtozta, ujjainak nyomai tökéletesen kivehetőek voltak bőrömön.

-Elég – kászálódtam le az ágyról – feküdj le! Majd holnap megbeszéljük!

Dühösen csaptam be magam mögött az ajtót. Mérges voltam erre a hülye helyzetre, az elrontott versenyre, arra az idióta gyerekre, aki kitalálta, hogy menjenek el inni valamit… Ráadásul tudtam, hogy ennek a pirosló csíknak meglesznek a következményei még…

Másnap késő délelőttbe hajlott már az idő, mire Kimi magához tért. Én addigra már a reggelin is túl voltam.

-Szia - suttogott hunyorogva.

-Szia álomszuszék – feleltem, s visszadőltem mellé az ágyra.

-Mmm, Liina… éjjel mi… veszekedtünk? – kérdezte halkan – vagy csak álmodtam…?

-Hát… nem – sóhajtottam – eléggé részeg voltál és… kicsit nehezen akartad megérteni, hogy aludnod kéne.

-Nem igazán emlékszem – súgta – whiskyt ittunk, meg vodkát… elég sokat, és… nem tudom

-Valóban volt bajod, mikor visszaértél – bólintottam – nagyon részeg voltál.

-Most meg nagyon másnapos – ült fel – szétmegy a fejem.

-Tettem ki neked gyógyszert – mutattam az éjjeliszekrényre. Bekapta a két bogyót, majd visszadőlt.

-Köszönöm, hogy nem hagysz meghalni – fordult felém – idebújnál hozzám? – tudakolta, mellkasához kucorodtam, na, ő volt az én Kimim. Egy pillanatra megszorított, felszisszentem, erre lemerevedett.

-Ez mi volt?

-Én – feleltem.

-Azt tudom – tolt el, hogy arcomra nézhessen – de miért?

-Mert… fájt, ahogy megnyomtad a karom – súgtam, gyanakodva méregetett, majd felhúzta háromnegyed ujjas felsőm.

-Liina! – csattant a hangja, ahogy szembesült a mély lila csíkkal – úristen… ez… én csináltam?!  Nem feleltem, de tekintetemből kiolvasta a választ. Tudta ő ezt a nélkül is, hogy kimondtam volna, tág pupillái mutatták, hogy mennyire zaklatott.

-Sajnálom Liina – súgta – nem emlékszem… csak homályosan… én nem akartalak bántani

-Tudom – ültem fel én is – nem olyan vészes ám a helyzet. Tudod, hogy milyen könnyedén szerzek lila foltokat, borzasztóan érzékeny a bőröm… szóval…

-Ez legkevésbé sem mentség erre – állt fel – és az sem, hogy segg részegen neked esem. A következő az lesz hogy akaratod ellenére kényszerítelek arra, hogy lefeküdj velem?

-Jesszus, te hallod magad? Nem kell ezt túlreagálni, nem vagy te egy vadállat! Egy kicsit agresszívabb voltál, mint általában az alkohol miatt, ez bárkivel megtörténik!

-Persze, még te védj engem – ordította.

-Nem védelek – ugrottam fel – piszok mérges vagyok rád! A tegnap este miatt nem igazán, mert fölösleges lenne, hiszen azt se tudod mit csináltál. Emlékszel arra egyáltalán, hogy jutottál vissza ide? A mostani viselkedésed miatt viszont kedvem lenne felképelni téged! Nem kell ez az önsajnálatos királydráma.

-Ne üvöltözz- tette homlokára a kezét – így is szétmegy a fejem. Ha ennyire egy link alaknak tartasz mi a fasznak vagy velem???

-Kimi, te nem vagy normális – meredtem rá – sosem tartottalak link alaknak. Amikor mindenki más elfordult tőled, mert a versenyhétvégéken kívül minden szombaton csatak részegen éltétek a nagy pilóta életet akkor sem tartottalak annak, szóval ne gyere most nekem ezzel a legjobb védekezés a támadás dologgal. Igen szar dolog volt, hogy szorongatod a kezem, de ennyi. Ez a vita se lenne, ha nem hergeled fel magad, és nem látsz bele olyan dolgokat, amik nincsenek.

-Elég! Most lezuhanyozom – morogta kissé meghunyászkodva, és eltűnt a fürdőben. Annyira tudtam, hogy ez lesz! Soha nem ütött meg senkit, kivéve Samit… azt is miattam, de olyan hatalmas lelkifurdalással egybekötött önmarcangolást tudott rendezni olyan esetben, ha történik valami….

-Szeretnék ma hazautazni – jött ki törölközővel a derekán – elkezdesz összepakolni?

-Igen – feleltem, ő bólintott, majd eltűnt a fürdőajtó mögött. Sosem szokott elvonulni előlem, ha öltözik…

Csendben pakoltam, ő is szó nélkül szórta be cuccait.

-Kimi, mégis meddig leszel ilyen…. frusztrált?

-Nézd, baszottul másnapos vagyok, képtelen vagyok gondolkodni. Megbeszélhetnénk ezt később?

-Rendben – sóhajtottam fel. Ennél jobban nem is indulhatott volna a hétfő reggel… amúgy is utáltam a hétfőket!

-Liina – szólított halkan – Lin, ébresztő…

-Mmm? – nyögtem.

-Kicsim, nemsoká leszállunk – jött az angyali hang.

-Álmos vagyok – súgtam.

-Látom. De akkor is fel kell kelned, otthon bebújhatsz az ágyba…

-Na, jó… - nyújtózkodtam – hogy érzed magad? – tudakoltam, végre kommunikált velem.

-Nem fáj már a fejem – vonta meg vállait, hangja érdektelen maradt, tehát még tart a lelki forradalom. Hurrá.

Egy óra múlva dugtam be a zárba a kulcsot, persze Ajax lelkes ugrálástól alig lehetett bejutni.

-Jól van – kuncogtam – te is hiányoztál igen, de egy kicsit nyugodj meg, mert mindjárt átesek rajtad.

-Még csak az kéne – mormogta Kimi – Ajax! – emelete meg hangját.

-Azért ne üvöltözz – sóhajtottam – napok óta nem látott, persze, hogy örül.

-Tudom, elvégre az én kutyám!

-Ja, bocs – vágtam rá gúnyosan, és elindultam fel – amíg ilyen kriminális a hangulatod, jobb lesz, ha elmegyek.

-Szakítani akarsz? – kapta el kaprom, majd rögtön el is engedte.

-Nem ezt mondtam! Nem lehet veled beszélni erről a szarról, és amíg ilyen morgós vagy csak sértegetjük egymást, erre nincs szükségem, és neked se.

-Nézd Liina – jött fel utánam – próbálom összerakni, hogy mi történt, de nem megy. Érted? Ezek után honnan tudjam, hogy nem tettem e mást is este?

-Ha most arra célozgatsz, hogy lehet, hogy megcsaltál, esküszöm, beverem a képed – fordultam felé – hogy jutottál te el idáig? Annyit kellett volna tenned, hogy bocsánatot kérsz tőlem, lezuhanyozol, szexelünk egy eszelőset, és vége, lezárjuk. Ehelyett veszekszünk a semmin.

-Ezt akarod? – lépett elém, állam alá nyúlt, hogy kényszerítsen arra, hogy szemébe nézzek, szinte láttam magam a zöldes íriszben, mindkettőnkben dolgozott a feszült várakozás. Nem kért engedélyt, vagy bebocsájtást, csak vadul, mohón szívta be ajkaim, hosszan, szenvedélyesen – gyűlölök veszekedni veled!

-Én is – mormogtam ajkai közé, hajába túrva vontam közelebb magamhoz – bízom benned. És tudom, hogy tisztában vagy azzal, hogy, ha megcsalsz, én örökre elhagylak. Választhatsz egy életet, amit vagy mellettem élsz le, vagy nélkülem. Semmi rosszat nem tettél azzal, hogy tegnap berúgtál, és lazítottál a srácokkal…

-Tudod te milyen volt reggel szembesülni azzal, hogy bántottalak?

-Ez egy elbaszott baleset – sóhajtottam fel – nem arról szól, hogy részegen megvertél. Úgyhogy fejezzük ezt be.

-Sajnálom – nézett rám azzal a kisfiús tekintetével – ezt az egész dolgot.

-Én is – cirógattam meg arcát. Ölelésébe bújtam, végre elszállni látszott a haragos viharfelhő fejünk fölül – Kimi, én nem sze…. auuu – kaptam hasamhoz, a görcs elemi erővel húzta össze bensőm, zihálva görnyedtem össze.

-Liina? – kapott utánam Kimi – Kicsim, mi a baj?

-Nagyon fáj – nyögtem, majd elsötétült a világ.

Következő képem az, hogy valami fehérséget látok. Távolról, tompán. Ajjaj, furcsa szag, kórház szag… Álmosan pillogtam, mire meghallottam a finn hangját.

-Kicsim – cirógatta meg arcom – hogy vagy?

-Jól… azt hiszem… - súgtam bizonytalanul – mi történt?

-Liinám – nézett rám fájdalmasan – pihenj még egy kicsit kérlek…

-Kims – pillantottam rá tisztábban, valahol mélyen megcsendült a vészjelzőm – mi történt…? Mondd el…

-Kicsikém – simított ismét végig az arcomon – szépen kérlek, ne borulj ki…

- Megijesztesz – lábadt könnybe a szemem, gyorsan kipislogtam.

-Liina – sóhajtott – elvesztettük a kisbabánkat… Három hetes terhes voltál…

-Mi? Micsoda? – tátottam el szám – nem az nem lehet! – emeltem ajkaim elé kezem, forró könnyek marták szemeim.

-Szivem, csss – ült mellém és amennyire tudott átkarolt – meg kell nyugodnod, hogy meg tudj gyógyulni…

-Kimi – sóhajtottam elfúlón – nem is tudtam, hogy úton van, és már el is vesztettem… ez az én hibám… nem vi…

-Liina – emelte meg fejem, hogy szemébe nézzek – ilyen butaság ne forduljon meg a fejedben. Valószínűleg… akkor fogant, amikor Ibizán voltunk együtt. De most sok volt a stressz a szervezetednek… Erről nem te tehetsz! Inkább az én hibám, mert kiabáltam veled… és még bántottalak is…

-Kimi, ne mondd ezt – suttogtam síros hangon – én is türelmetlen ész feszült voltam. Az se tudom, mióta vagyok itt – zokogtam fel.

-Szivem – csókolt meg gyengéden – lassabban. Nagyjából 28 órája vagy bent. De most a legfontosabb, hogy meggyógyulj, és megerősödj.

-Haza akarok menni – súgtam.

-Holnap haza viszek, addig pedig itt maradok melletted – ölelt újra. Csendben sírdogáltam karjaiban, abba akartam hagyni, de nem ment.  Egy közös baba Kimivel… A tudat, hogy ő mennyire vágyott rám csak még inkább elmélyítette ezt az… űrt. Mert azt éreztem, ürességet és vágyat a piciny élet után. Túl hirtelen kaptam vissza régi boldogságom vele, és most ismét minden rosszra fordult… Nem érzékeltem mikor aludtam el, de valamikor biztos, mert mikor ismét felnyitottam a szemem, már világos volt, Kimi a fotelban aludt, Katja pedig az ablaknál állt.

-Katja – súgtam, azonnal mellém lépett.

-Szia kicsi lány, hát mit műveltetek Kimivel? – simogatta meg az arcom.

-Elrontottam mindent – hadartam, míg tudtam beszélni, éreztem ugyanis, hogy a gombóc visszacsúszik torkomba – veszekedtünk, miattam… és elment…

-Ne sírj Ina – törölte meg az arcom – minden rendben lesz. Fiatalok vagytok, és együtt megoldjátok ezt is. Lehet még gyereketek, hiszen előttetek az élet. Min vitáztatok?

-Azt hiszem jobban kiborultam a kelleténél egy incidens miatt – szipogtam – és…

-Ne mondd ezt – hallottam meg Kimi hangját – mert nem ez az igazság. Idiótán viselkedtem a hotelban történtek után.

-Mi lesz most? – kérdeztem.

-Először is kerítünk egy orvost – sóhajtott fel Katja.

-Otthon megerősödsz egy kicsit… és túl leszünk rajta. Együtt. – ült mellém Kimi – szeretlek téged – mormogta puszi mellett, amit kezemre adott.

-Én is – súgtam. Jelen pillanatban ez volt az egyetlen dolog, amiben biztos voltam.

***

-Mit szeretnél reggelizni? – tudakolta Kimi mosoly mellett, három nappal az után, hogy kiengedtek a kórházból.

-Nem igazán vagyok éhes – súgtam.

-Inám, meg kell erősödnöd – tűrt el egy tincset, mi arcomba lógott – és ahhoz pedig enned kell.

-Jó… egy kis müzlit kérek akkor – pislogtam rá.

-Rendben – sóhajtott fel megadóan – utána elmegyünk kicsit sétálni Ajaxal? Tisztára be van pörögve…

-Jól hangzik – erőltettem mosolyt arcomra – lezuhanyozom reggeli előtt. Könnyed puszit adott arcomra és magamra hagyott. A forró víz szinte égette bőröm, percekig álltam alatta, de még mindig… mocskosnak éreztem magam. Igyekeztem lemosni magamról ezt az érzést, ezt a nyomasztó fájdalmat. Az eszem tudta, hogy már csak Kimi miatt is ki kell lábalnom ebből a depressziós helyzetből, de kellett még egy kis idő… Felszisszentem, a víz már túlforró volt, gyorsan elzártam a csapot, de már mindegy volt, egész testem vérvörös volt a hőtől. Megtörölköztem, majd melegítőbe bújtam és lesétáltam.

-…. jó pajti? – hallottam meg Kimi hangját, megálltam a fal mellett, ő a kanapé előtt ült, vele szemben Ajax – viselkedj okosan Liinával, tudod… még nincs egészen jól. A szemem előtt veszik ki belőle az élet, és nem tudok mit tenni ellene! Félek, hogy elveszítem őt is…nem csak a kisbabánkat…

-Kimpa – ejtettem ki a nevét halkan – nem fogsz elveszíteni. Én csak… egy kis idő kell, hogy el tudjam engedni ezt a… dolgot.

-De hogy segítsek? – lépdelt felém lassan.

-Minden tőled telhetőt megtettél már – érintettem meg az arcát – ez az én harcom. Tudod, a… fogorvoshoz is csak a rendelőig kísérhetsz, a székbe már egyedül kell ülnöm.

-Akkor várok veled – puszilta meg homlokom kedvesen, felnéztem rá, a zöldes szempár kutatott vonásaimon.

- Annak örülnék – bólintottam - csinálunk inkább meleg szendvicset? – mosolyodtam el – megéheztem…

-Persze – sóhajtott megkönnyebbülten. Kézen fogva ballagtunk a konyhába, egy lelkes kutya társaságában. Most először éreztem egy halvány reménysugarat arra, hogy visszakaphatom az életem…

Sziasztok!

Hááát… mielőtt még nagyon utálnátok, és kiborulnátok, hogy hogy tehettem ilyet, illetve, hogy Kimi nem egy erőszakos vadállat… stb, stb, el kell, hogy mondjam, én sem tartom egy vadembernek, és a történet elején játszódó jelelt sem olyan szörnyű, mint ahogy első olvasatra látszik. Egy kis vita, és értetlenség csupán, ami lássuk, be bárkivel előfordulhat.

A második rész pedig… a történet eleje óta terveztem ezt a jelenetet, sőt jó ideje meg is van írva, eredetileg már rég be is illesztettem volna, de… elvetettem az ötletet, és átütemeztem a dolgokat. Tudom, nem egy habkönnyű résszel jelentkezem, de… sosem lehet tudni mit hoz a holnap… ;)

Azért remélem, megírjátok nekem a véleményeteket J

L.

Ui, Andika :D Most sz-el írtam :D