Novella I. - New Life - Új élet - II. évad - 18. rész

Csendben ültünk a kanapén, elgondolkodva az eseményeken. Nagyon érdekelt vajon Kimi mit érezhet ezzel kapcsolatban.

-Azt hiszem, fölösleges most ezen agyalni – nézett rám – úgy se két nap alatt derül ki, hogy teherbe estél e.

-Igen – bólintottam – de ha pozitív lesz… - kezdtem kicsit kétségbeesetten.

-Ne. Ne hergeld magad, és engem se – szólt bele – nem egy katasztrófáról beszélünk. Nézd, ha jön, hát jön. Tudod, hogy szeretnék még gyereket, szóval ne félj attól, hogy nekem ellenemre lesz ha megfogan…

-Rátapintottál az egyik aggályomra – hunyorogtam.

-És mi a másik? – fordult felém.

-Miila öt hónapos, nem biztos, hogy én kész vagyok egy újabb babára…

-Még mindig úgy gondolom, hogy ráérünk erről beszélni. Nem kell aggódnod, ketten vagyunk…

-Rendben – bólintottam, először valóban pánikoztam, de nyugodtan átgondolva valóban kevés esély volt arra, hogy egy együttlét után teherbe essek… ha pedig mégis, annak oka lesz. Egy… kisfiút el is tudtam volna képzelni a két kishölgy után… Miila hangoskodása rántott ki a képzelt képből.

-Majd én – állt fel Kimi. Ő fel, én a konyhába mentem, előhalásztam a cumisüveget, akkor meg is etetheti a kislányt.

-Anya – ballagott le Niina – játsunk?

-És mit szeretnél? – tudakoltam, az emeletről boldog gyerekkacaj hangzott le.

-Jajzoljunk! – felelte egy csöppnyi gondolkodás után.

-Ezt nézd anyu – vigyorgott rám Kimi, majd óvatos puszikkal halmozta el Miila nyakincáját, aki hangos nevetésben tört ki erre – komolyan elolvadok ettől a hangtól…

-Ó a szerelmes apuka éned – kuncogtam, majd a kezébe nyomtam az üveget – megeteted?

-Naná – nyúlt felém.

-Ni, segítesz megteríteni, mi is vacsizunk, jó?

-Ühüm – jött vissza, miután gondosan lehurcolta az összes színes ceruzát, zsírkrétát és papírt. Mire a finnem végzett a kishölggyel, mi is Nivel, remek érzés volt, hogy végre hárman ülünk az asztalhoz.

***

Másnap reggel puha csókokra ébredtem. Hason feküdtem, s drága férjem hátam, s vállam borította el finom ajkának játékával.

-Mmmm – nyögtem – ez jóóó…

-Akkor nem baj, hogy felkeltettelek? – tudakolta megráztam fejem, az ilyen ébresztőnek mindig nagyon örültem. Hozzám simult, el is vigyorodtam az érzetre, ő és a „kisKimi” is eléggé magánál volt már.

-Kims… te el akarsz engem csábítani?

-Ühüm – mormogta, de ajkai egy pillanatra se hagyták abba kényeztetésem – maradj így…

-Mire készülsz? – sóhajtottam fel, az én libidóm is az egekbe került érintéseitől.

-Mindjárt meglátod – vigyorgott, legalábbis hangja ezt mutatta – kicsit tartottam attól, hogy… a tegnap esti dolog bezavar téged és elutasítasz – folytatta susogva.

-Már mindegy – feleltem, miért rontanám el ezt a kevés kis időnket?

-Emeld meg a csípőd – utasított finoman, hogy megszabadítson fehér neműmtől – hm, szeretem mikor ilyen szófogadó Mrs. Räikkönen! Meg az ilyen kis sexi bugyikat is rajtad…

-Most akkor leveszed, vagy nem?!

-Türelmetlen vagy? – emelte meg még jobban csípőm, s feszítette szét lábaim.

-Ii..nem – nyögtem, rekedtes kacaj szakad ki belőle.

-De bizony hogy az vagy – mormogta, majd gerincem mentén haladt felfelé csókjaival, s mintegy véletlen ágyékát hozzám nyomta, mikor megremegtem elégedetten folytatta – na, ugye?!

-Kims – lihegtem – ugye… tudod, hogy nincs sok időnk?!

-Nyugi bébi – folytatta uralkodós hangnemében, sóhajtva adtam meg magam az édes játéknak…

-De jó kedve van valakinek – csaptam fenekére bő egy óra múlva reggelit kreált nekünk, óriási vigyorral arcán.

-Egy ilyen reggel után bébi, ne csodálkozz… - pillantott rám a nagyon kielégült nézésével – szeretek veled játszani…!

-Én is veled – szívtam be alsó ajkam, könnyed puszit adott, majd leült ő is.

-Játék? – kapta fel egyből a fejét Niina – mit játsottatok?

-Ni..ni – nyeltem félre egyből a teámat, enyhe pír mellett néztem Kimire, aki csak lazán elnevette magát.

-Anya azt játszotta, amit te is szoktál, ha felébredsz, de még úgy csinálsz, mintha aludnál – cseverészett.

-És őt is megcsikizted? – folytatta csilingelő hangon.

-Pontosan – bólogatott – megcsikiztem.

-Kimi! – meredtem rá pirosodó arc mellett, ez a kérdés teljesen meglepett.

-Most mi van? – nézett rám ártatlanul, majd egy csókra hozzám hajolt – látnod kéne magad – kuncogott.

-Ezért még kapsz – súgtam, s reggelim felé fordultam, persze Kimi roppantul élvezte a helyzetet.

-Mit szólnátok egy piknikhez délután? Rég voltunk a parkban – mosolyodott el.

-Jóóó – lelkesedett be Ni – de vijük Fojtost is!

-Kit? – pillantottam a kicsire.

-Anyaaa! – szusszantott – a kutust!

-Bocsáss meg drágám – nevettem el magam – nem tudtam, hogy Foltos lett a neve. Ott is ebédelhetnénk – fordultam a férjem felé, böszen bólogatott.

-Erre gondoltam én is. Összeállítasz valami finomságos csomagot?

-Finomságos? – vigyorogtam – persze, addig szórakoztathatod a lánykáidat.

-Az a terv – felelte. Egy nappal ezelőtt még erőteljes férj hiányban szenvedtem, ma pedig már a családi pikniket szerveztük. Képtelen voltam lépést tartani az élet adta lehetőségekkel, de nem is bántam, csupán kiélveztem ezt a pár ajándékba kapott napot.

Reggeli után bedobáltam Kimi cuccait a gépbe, és mivel családilag a muffinra szavaztak a sütőt is bekapcsoltam. Míg Kimi Nivel rajzolgatott, összeraktam a gyerekes dolgokat, amik kelhetnek egy ilyen pikniknél.

-Kicsim, biztos, hogy hozni akarod Foltost is? – kérdeztem.

-Ige – bólogatott.

-De Nini, Foltos elég nagy… és mi lesz, ha összekoszolódik? Akkor már nem viheted az ágyadba is – próbálkoztam.

-Anyu – nézett rám bánatosan.

-Anyának igaza van szivem – vette ölébe Kimi – Foltos nagyon nagy, odáig cipeljük? Majd, ha itthon a kertben játszunk, oda kivisszük jó?

-Ühüm – bólogatta csalódottan.

-De a másikat vihetjük most is – térdeltem elé egy puszi kíséretében – az autódat.

-Jóó – ragyogott fel egyből a kis mosoly.

-Remek – pusziltam meg végre a kis buksit – milyen szendvicset kérsz, husisat, vagy krémeset?

-Husisat – vágta rá rögtön.

-Az én lányom – vigyorgott Kimi.

-Na akkor megcsinálom a szendvicseket – indultam a konyhába. Pakoltam még be banánt és narancsot, meg teát a kicsiknek és nekem, Kiminek meg ásványvizet. A sütis dobozzal teljesen tele is lett a kosárka.

-Kész vagy?

-Igen. Melyik lánykát vállalod be? – tudakoltam, kétségbeesetten nézett rám, így én döntöttem helyette – Niinát, Mi még picit nyűgös.

Negyed óra múlva zártam be mögöttünk az ajtót, hogy egy verőfényes napsütésben gazdag délutánt töltsünk el együtt.

Kiminek elvileg pont a születésnapján kellett volna utaznia, előbb Angliába, majd onnan Indiába, de végül a gyárlátogatást eltolták két nappal, így még kaptunk egy kis időt, szerda helyett csütörtökön kellett repülnie. Persze Mark a lelkemre kötötte, hogy ne csupa krém tortát akarjak készíteni, mert lefuttatja Kimivel a felesleget. Nem is értettem mit bántják folyton, sose volt, hű de izom pasi, de látszott minden porcikáján a rendszeres edzés, szépen ívelő izomzatáról nem is beszélve.

-Mit gondolsz az évedről, most, hogy a hajrában vagyunk már? – kérdeztem.

-Az biztos, hogy jó volt újra F1-es autóba ülni Ez tiszta. Voltak hibáink, több is a kelleténél, de… nem is rossz, első évhez képest.

-És a Gála? – vigyorogtam.

-Nem akarok menni – fintorgott – tényleg nem érdekel a harmadik hely. Nem a második idényem húztam le itt, hogy örülni tudjak egy ilyennek. Ok, hogy papíron jobban mutat, meg Eric dörzsölgeti a kezeit, mert milyen jó évünk volt… Lehetett volna jobb is. Az E 20 simán benne lehetne a top háromban.

-Én azért jobban örülnék egy harmadik helynek – feleltem szemlesütve.

-De akkor el kell jönnöd velem a Gálára – vigyorgott – december. Addigra a lányokat két napra anyával hagyhatjuk.

-Oké. Ha nyersz egy futamot nekem, megyek – pillantottam rá kihívóan.

-Én eddig is minden tőlem telhetőt megtettem az ügy érdekében – dőlt hátra – amúgy nem valami tortáról beszéltél?

-Meglepetés tortáról – forgattam meg szemeim.

-Bocsi – emelte meg kezeit.

-Nem kellett volna mégis csak…

-Linám, nem – nézett rám – holnap elutazom, nem vágyom arra, hogy tele legyen a ház.

-Rendben – cirógattam meg az arcát – itt maradsz egy kicsit, míg becsempészem a lányokkal a tortát?

-Inkább előbb a minimanót csempészd be hozzám – pillogott – gyerek mellett nem ajánlatos tortát is szorongatni asszony!  - folytatta.

-Ha szemtelen leszel, semmit nem kapsz – öltöttem ki nyelvem rá.

-Elveszem, ami az enyém – markolt csípőmbe, s határozottan magához rántott – látod? És különben sem illik kidugni a nyelved másra. Főleg nem a szülinaposra. Főként, hogy a férjed az. – oktatott tovább.

-Bocsás meg szeleburdi nejednek – sóhajtottam bűnbánón.

-Na, mindjárt más – csúsztatta kezeit fenekemre – megbocsájtok asszony.

-De nagylelkű vagy – vigyorogtam – csak nehogy a kicsinek nem mondható arcodba toljam a tortát véletlenül!

-Liina – meredt rám – ezt a feneked fogja este megbánni!

-Dráma, dráma – nevettem, csókkal fogta be szám, majd elengedett. Kissé szédelegve mentem a lánykáim után.

-Remélem, te jobban hallgatsz majd rám – vigyorgott Kimi Miilára – habár, ha az anyukádra ütöttél, akkor nem…

-A nézésem is elég legyen Räikkönen – morrantam fel játékosan, majd kitereltem őket a nappaliba, aztán Niina segítségével a tortába nyomkodtuk a gyertyákat.

-Hűűű – nézte, mikor meggyújtottam őket – sép!

-Gyere baba – intettem fejemmel – felköszöntjük apát!

-Anya – suttogta – mit is kej mondani?

-Boldog születésnapot apa – feleltem én is sutyorogva, bólintott és vigyorogva szökdécselt előttem, majd Kimire vetette magát.

-Bojdog süjetésnapot apa! – súgta Kiminek, ő egy pillanatra magához szorított a kislányt.

-Köszönöm hercegnőm – felelte gyengéden, biztos voltam abban, hogy számára is tökéletes ez a pillanat.

-Boldog születésnapot kedves! – sóhajtottam, vigyorogva csókolt meg.

-Te jó ég, ilyen öreg vagyok?! – nézett a tortára – ez marha sok gyertya.

-Mi az a majha? – tudakolta, Ni, aki az apja karjaiból figyelte az eseményeket.

-Boci – nevettem fel.

-Segítesz elfújni, Ni? – nevetgélt a finnem is.

-Ühüm – bólogatott.

-Na, akkor háromra – vezényeltem – egy… kettő… hááárom! Élvezettel néztem, ahogy rákészülnek, majd fújják az égő gyertyákat.

Csak így négyesben, a férjem születésnapján. Örömömet még az sem tudta beárnyékolni, hogy holnap elutazik, s hetekig nem láthatjuk…

Hello mindenki!

Kettő rész múlva véget ér ez a kis történet, szóval egy időre (vagy lehet, hogy végleg) búcsút intünk ennek a családnak. Úgyhogy kommentre fel emberek J

 És, hogy egy kicsit ösztönözzelek benneteket: ha holnap 12:00-ig összejön 10 hozzászólás, hozok egy új részt. Ráadásul, ti választhatjátok meg, hogy az Új élet része, avagy a Jégvilágé legyen. A komment végére írjátok valamelyik címet, a legtöbb szavazatot elérőből holnap prezentálom a frisset.  Bízom bennetek! J

L.