IceWorld - Huszonöt

-Liina – csörtetett be Kimi a konyhába.

-Hello Kimpa – mosolyodtam el – végeztél?

-Aha – dobta le magát hanyagul a mellettem lévő székre, s hozzám hajolt egy csókra – és te?

-Én is – bólintottam – éhes vagy?

-Állatira – sóhajtott, ölébe ültem – mm, rád is bébi – csúsztatta kezét combomra.

-Te javíthatatlan kéjenc – haraptam ajkamba.

-Kicsim, 18 éves vagyok, és pasi, sokat jár az agyam a szex körül – magyarázta vigyorogva.

-Látom – fintorogtam játékosan, és nedves hajába túrtam – annyira szeretem, mikor ilyen a hajad…

-Vizes? – nézett fel rám azokkal a szép szemeivel.

-Neked az eszed helyén motorolaj van Szerelmem? – kuncogtam – arra gondoltam, amikor hosszabb.

-Pimasz – húzta szét lábait, hogy közéjük csússzak, persze mindig elkapott, mielőtt leértem volna.

-Uupsz – meredtem rá, mikor felálltam, s vele szemben ültem vissza – mit szeretnél enni?

-Csinálnál nekem Ina féle szendvicset? – pislogott lassan, mint általában, ha kér valami.

-Persze – nyomtam puszit orrára- anyukádék is nemsokára hazaérnek.

-Ühüm – bólintott – lezuhanyozok addig.

-Rendben – másztam le róla. Vigyorogva pakoltam elő a hűtőből, jó érzés volt Kimi barátnőjének lenni! Épp a szezámmagos bagettet vágtam fel, amikor meghallottam a Räikkönen szülők érkezését.

-Szia kicsim – mosolygott rám Paula.

-Szia! Segítsek? – pillantottam fel rá, pár zacsit hozott.

-Nem kell, a maradékot Matti behozza. Megéheztetek?

-Kimpa igen… de lehet én is eszem vele – ráncoltam homlokom.

-Van főtt étel is.

-Szendvicset kért - vigyorodtam el.

-Jaj ez a gyerek. Ha van főtt étel, nem kell neki, ha nincs, azt kér – csóválta fejét.

-Én azt szeretnék enni.

-Helyes – simított végig karomon, ahogy elpakolta a vásárolt dolgokat.

Fél óra múlva Kimi jóízűen tömte befelé a szendvicset.

-Ezs najon fin..om – mormogta tele szájjal.

-Jaj fiam, előbb nyeld le azt a falatot – dorgálta Paula, míg sütötte a krumplit a húsi mellé.

-De ez annyira finom! – jelentette be Kimi – meg kéne kóstolnotok!

-Azt látom, hogy jól megpakoltad – nevetet fel Matti.

-Pepperoni, füstölt sajt, két féle szalámi, egy kevés mogyoróhagyma plusz a titkos hozzávaló – vigyorogtam.

-Jól hangzik…

-És mennyei – sóhajtott ismét Kimi, majd hatalmasat harapott a bagettbe.

Vacsora után tévéztünk kicsit a szülőkkel, majd én elvonultam zuhanyozni, mire végeztem Kimi egy tál chipsel felszerelkezve az ágyán fetrengett. Egy szál boxerben persze.

-El fogsz hízni - csaptan fenekére nevetve.

-Hmm, mit művelsz – rántott le maga mellé – nagyon bejön nekem ez a törölközős cucc – nézett végig rajtam azzal a csábos tekintetével.

-Nem vittem magammal bugyit – adtam alá a lovat – így gondoltam, majd itt felöltözöm…

-Egy szexis tangát? –csókolt nyakamba.

-Ühümmm – sóhajtottam.

-Nem kell – húzta meg törölközőm, hogy szabaddá váljék testem- így tökéletes…

-Mmm, nem filmet nézünk? – gonoszkodtam, ő lábával tolta széjjelebb combom, s óvatosan rám feküdt.

-Előbb… kényeztetni akarlak egy kicsit – mormogta, s melleim fölé hajolt.

-Na, jóóóó – sóhajtottam csukott szemekkel.

-Hát kösz a lehetőséget – pusmogta, ahogy lefelé haladt nedves, puha csókjaival. Egy óra múlva zihálva feküdtem mellette, finom puszikkal halmozott el fülemtől ajkaim, a csókba belekuncogott.

-Én mondtam, hogy hagyd abba – súgtam, rám emelte pillantását, huncut fény csillogott a most inkább kékbe hajló íriszében.

-De annyira élvezted – sóhajtott – bár arra nem számítottam, hogy be kell fognom a szád…

-Kimpa – nyögtem.

-Nehogy most légy zavarban – rötyögött – orgazmus közben sikoltani akartál, ezt tök természetes, és egyenesen vadító, ahogy a nevem sikoltod, csak hát most nem kettesben vagyunk a házban…

-Jaj ne már – fúrtam arcom mellkasába, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.

-Ne félj bébi, időben csókoltalak meg – bíztatott roppant elégedetten.

-Hát kösz – morogtam és magamra húztam a lepedőt.

-Bébi – emelte meg állanál fejem – imádom, mikor a nevem nyögöd, miközben elmész, úgyhogy ezt sose szégyelld. Izgató a gondolat, hogy miattam ilyen jó neked.

-Én is szeretem, mikor… rekedtes hangon mormogsz, élvezeted közben – haraptam ajkamba.

-Imádom a szégyenlős éned – vont karjaiba vigyorogva – szeretnél még filmet nézni?

-Aha – ültem fel – odaadod a pólód? – pislogtam rá szépen.

-Persze – állt fel – elárulod nekem miért szeretsz ebben aludni?

-Mert – kaptam fel bugyim is – nagyon jó érzés a szeretkezésünk után a Kimi illatú pólóban lenni – búgtam.

-Szeretlek – csókolt szájon nevetve, majd elhelyezkedtünk az ágyon, ő az ölembe hajtotta fejét, hosszabb tincsei közé túrtam – ez jó…

-Én mondtam, hogy szeretem, ha hosszabb a hajad – kuncogtam – lehet, mire harminc leszel, azt fogom szeretni, ha rövid…

-Akkor majd levágatom – nyomott puszit combomra - de addigra hozzám kell hogy gyere!

-Jól hangzik… - mormogtam.

-Meghiszem azt – helyeselt, majd elhelyezkedett. Nem sokkal később Paula kopogott be elköszönni, a film végére pedig Kimi el is aludt a combomon, bár nem tetszett, hogy néha fel-fel köhög.

Reggel arra ébredtem, hogy Kimi rettenetesen köhög mellettem.

-Kimpa – ültem fel – jól vagy?

-Fáj a fejem –dőlt vissza, homlokára tettem kezem.

-Lázas vagy – súgtam – hozok lázmérőt…

-Ne- bújt hozzám – maradj itt.

-Kicsim – túrtam hajába – gyógyszer kell neked. Mindjárt jövök.

-Mmm – mormogta és hanyatt feküdt. Kimásztam mellőle, lementem teát feltenni, majd gyógyszert kerestem és visszabattyogtam, a pulton talált levélből megtudtam, hogy Pauláék átmentek kertet rendezni a nagyszülőkhöz.

-Gyere – ültem le az ágy szélre lázmérővel,  pár perc múlva elvettem tőle – 38,6 jaj… szivem, ezeket vedd be – szedtem ki a bogyókat – fáj a torkod is?

-Ühüm – bólintott.

-Csodás – morogtam – ezt is vedd be – tettem tenyerébe a fájdalomcsillapítót.

-Itt maradsz velem? – súgta álmos hangon.

-Persze – feküdtem vissza mellé, erőtlenül hozzám kucorodott, egész teste égetett, miközben reszketett.

-Fázom – panaszolta.

-A láz miatt – simogattam a szőkés buksit – aludj kicsim, az majd segít.

Nagyon hamar álomba merült, egyeletlenül szuszogott, és meg-megrándult valamelyik izma. Sosem volt az a beteges típus, de ha elkapta nagyon bele tudott esni. Úgy két órája alhatott, amikor meghallottam az autózajt, magától fordult meg, így ki tudtam osonni anélkül, hogy felébreszteném. Gyorsan felöltöztem, és lementem hozzájuk.

-Még csak most keltetek fel? – nézett rám Paula csodálkozva – látom üres a mosogató, tehát nem ettetek – magyarázta somolyogva.

-Kimpa beteg – feleltem – fáj a torka és lázas is.

- O, kisfiam – sóhajtott és indult is fel az emeletre.

-Adtam neki láz és fájdalomcsillapítót, most alszik – informáltam.

-Jól tetted – bólintott, majd halkan benyitott, persze arra már felrebbent, hogy Paula a homlokára teszi kezét – hogy érzed magad gyerekem?

-Nem jól – sóhajtotta.

-Aludjál fiam, főzök neked húslevest addig – felelte – gyere, hagyjuk pihenni – terelt volna ki, de Kimi felnyögött.

-Ne. Liin, maradj…

-Míg elalszik – néztem fel Paulára, ő hamiskás mosoly mellett bólintott. Óvatos puszit adtam ajkara, álmosan pillogott, majd lehunyta szemeit. Pár pillanat múlva ellazult keze, mi enyémet fogta.

Merengős hangulatomból a telefon regése hozott vissza. Elképesztő 36 órán voltunk túl. Kiadós beszélgetés, hosszas együtt fürdés, végre nyugodt alvás, egy futam… és vasárnap este hulla fáradtan rogytam le, szervezetem nem bocsájtotta meg a 36 óra ébrenlétet, az alatt a nyolc kávét, s az egyszeri étkezést… és ezért még Kimi is pipa volt rám. Hétfő, 09:30 hirdette a mobilom, de a mocorgó finnem egyből magára vonta figyelmem.

-Jó reggelt szerelmem – súgtam a fülébe, mikor ébredezett. Rekedtes mormogás hagyta el torkát, vigyorogva figyeltem, ahogy éledezik.

-Jó reggelt szépségem – súgta csukott szemmel. Nem bírtam magammal, és íves ajkaihoz hajoltam, alvás után mindig finom puha volt – mmm, letámadsz?

-Ööö nem…tudom – nevettem el magam határozatlanságomon.

-Kicsim, te beszívtál valamit, míg én aludtam? – pillantott rám felvont szemöldöke alól.

-Neeem – ingattam fejem – képzeld, ahogy néztelek, miközben aludtál…

-Leskelődtél? – meredt rám riadtan, s takaróját nyakig húzta, hangosan felnevettem.

-Igen, és le is tapiztalak…

-Te ki akarsz használni! – folytatta játékát – hmmm, a kukimat is megfogtad???

-Kimpa….- kuncogtam – nem vagyok én erkölcstelen nőszemély, bár idősebb vagy nálam, agyilag gyerek szinten vagy néha, így megrontásnak minősülne…

-Ó hogy abból a nagy szádból milyen pimasz szavak ömlenek! – mártirkodott tovább – meglásd asszony, ezért még kapsz…!

-Jaj  te – forgattam meg szemeim – szóóval… az jutott eszembe, mikor teljesen lebetegedtél. Emlékszel, 18 voltál, és napokig lázas…?

-Hogy jutott eszedbe? – támaszkodott könyökére, s csúsztatta kezét csípőmre.

-Biztos az alvásról.

-Nagyon odaadóan ápoltál – gördített hanyatt.

-Mert aggódtam érted – simítottam végig arcán – miben mesterkedsz Kimpa…?

-Szeretnék valamit…

-Éspedig? – pillogtam szépen.

-Arra kérni, hogy csinálj nekem reggelit – vigyorgott, kapálózni kezdtem alatt, hogy lelökhessem – Liina – nevetett – lelöksz… na – fogta le kezeim fejem fölött – bébi, nem érzed, hogy neked nyomódik a merevedésem? Persze, hogy téged akarlak.

-Akkor a kis merevedéseddel együtt mehettek kaját csinálni nekem – duzzogtam, persze nem komolyan.

-Kis?? – meredt rám – és elnéznéd, hogy sátortábort verjek?

Annyira elkapott a nevetés megjegyzésén, hogy a könnyeim is kicsordultak, mellém heveredett és velem nevetgélt.

-Te… te hallod magad? – nyöszögtem.

-Meg kell nevelni téged asszony – mormogta, majd magára húzott – és már kezdem is a nevelő célzatú… akciót!

-Várj – súgtam – Kimi. Fáj a hasam…

-Mi? – merevedett el.

-Tudod…még egy darabig nem lehetünk együtt – néztem rá szomorúan

-Tudom – feküdt mellém, s húzott magához – de fáj? Ez normális? Nem kéne kórházba menni?

-Kimi, görcsöl a hasam, ez nem olyan dolog, amiért orvoshoz kell rohanni – magyaráztam türelmesen.

-De miért? Nem lehet, hogy valami nincs rendben? – simított végig hasamon.

-Szivem, meg fog jönni, azért görcsöl – sóhajtottam kissé zavartan.

-Ó. Érem – bólintott, majd hasamhoz hajolt és óvatos puszikat lehelt rá – most már rendben leszünk…

-Igen – túrtam hajába. Hosszas beszélgetésünk után biztos lehettem abban, hogy minden rendben van köztünk. Valóban rendben. És ez az érzés visszatöltötte testembe azt a melegséget, amit annyira hiányoltam, ami az életünk normál kerékvágásba való visszazökkenését mutatta. Túl voltunk rajta. Az, hogy megmutatta ő mit érzett, azóta, hogy elvetéltem, segített megérteni, s elengedni a saját fájdalmam. Már nem haraggal és daccal néztem a világot, hanem az ő támogatásával lezártam egy fejezetet életem történetében. Nem is tudtam, de ezzel egy időben újat is kezdtem…

Sziasztok!

Most egy picit eltávolodunk az eseményektől, és magasabb perspektívából folytatódik a történet. Gondolok ez alatt arra, hogy eddig Liina szemszögéből láttátok, mit érez, gondol, ezzel kapcsolatban, de most ( inkább majd a következő fejezetben látszik) az egészre fókuszáltam. Mert ugye egy kapcsolat nem csak egy emberről szól.  :)

Múlthéten ugye játszottunk egy kicsit, abszolút elvarázsoltatok azzal, hogy egy nap alatt 19 kommentet írtatok egy részhez :) Őszinte leszek hozzátok, kicsit tartottam a magas komi határtól, és nem miattatok, hanem… nem én magam nem bíztam a részem erősségében. Hogy, nem fog tetszeni, stb, stb… De rájöttem, hogy abszolút rátok kell hagynom magam :) Szóval köszönöm még egyszer, ügyesek voltatok, lehet, nemsokára csinálhatnánk egy hasonlót mondjuk a Két világ közöttnél :D

Már többször akartam mondani, csak elfelejtettem: D, hogy azt hiszem, Andi te írtad nekem többször, hogy nem szereted a bébi szót, mert olyan… lenéző. Nos, én sem szeretem ezt a szó :D De ehhez a fiatalkori szerelemhez illik, és kérem azokat, akik hasonlóan gondolják, hogy vonatoztassanak el a szó alárendelős jellemétől. A töriben a finn ezt lágyan, kedveskedve, szerelmesen, olykor szexista :D hangvételben használja :)

Kellemes olvasást, és várom a hozzászólásaitokat :)

U.i. : Ne feledjétek az Egy pillanat alatt megtelni élettel c. mininovellát se :)