Egy pillanat alatt megtelni élettel...

1997 – február – Kankaanpää

- Azt hiszem, ki fogom dobni a taccsot! – néztem Aleskire az értesítőről.

- Dehogy fogod! – állt fel, s meredt rám. – Mond már az isten szerelmére!

- Olvasd – nyújtottam felé a lapot remegő kézzel.

- Miila! Én…

- Naaa? – robbant be ebben a pillanatban Toni. – Megkaptad – pillantott falfehér arcomról az  Ale kezében lévő pecsételt papírra.

- Igen – súgtam.

- Felvettek? – mondta ki azt a kérdést, ami hetek óta lebegett felettem.

- Igen – bólogattam ismét nevetve, vagy sírva, mindkettőt egyszerre csináltam.

- Miii – kapott fel nevetve. – Gratulálok! Úgy tudtam!

- Az idei szemeszterben már kezdhetek is – szipogtam.

- Már? Akkor mikor kell utaznod? – tett le, meglepetten nézett rám.

- Két hét múlva – mondtam ki.

- Két hét és elköltözöl New Yorkba? – nézett rám döbbenten. – Büszke vagyok rád – zárt ismét karjaiban –, tudtam, hogy meg tudod csinálni!

- Félek – vallottam be neki.

- Tudom. Hidd el én is nagyon féltelek, de… ugyan akkor meg tudom, hogy menni fog. Ez volt minden vágyad, és rengeteget tettél érte már eddig is!

- És még csak most jön a java – ültem vissza a kanapéra. – Még mindig nem hiszem el!

- Látjuk – nevetett fel Aleski. – Reszkess New York, Miila érkezik!

- Bolond – csaptam vállára vigyorogva. – Hát, akkor irány a Julliard!

1997 – március – Helsinki

- Jól érzed magad? – lépett elém  Liina mosolyogva.

- Remekül – nevettem el magam –, de azért egy kicsit elszomorít a tudat, hogy két nap múlva elutazom, és csak 16 hét múlva láthatlak viszont titeket.

- Négy hónap - súgta. – Mi, én… nem akarom elrontani az estét – pislogott rám könnybe lábadt szemekkel –, de nagyon fogsz hiányozni…

- Tudom, te is nekem – öleltem magamhoz szorosan,  ő volt a legjobb barátnőm, és gyerekkorunk óta gyakorlatilag két hétnél többet  nem töltöttünk egymás nélkül. Most 4 hónapot hogy fogok? És akkor is csak két hétre jöhetek haza. És újabb távollét, akkor már hat hónap. A családomról nem is beszélve. Új iskola, új város, új ország, sőt egy egészen új kontinens! Szó szerint egy világ fog elválasztani az eddigi életemtől
 Akarom én ezt?!

- Nyűgözd le őket ahogy minket is – súgta .

- Ugye nem sírtok?! – karolt át mindkettőnket drága tesóm dilis barátja – Ajjajj!

- Semmi – néztem fel rá –, nem történt, csak…

- Azt hiszem, most rád fér egy ital – fogott kézen, s húzott a pult felé, négy feles vodkát kért.

- Én ezt nem iszom meg!

- Kettő az enyém – forgatta meg szemeit. – mindenképp beléd nyomom, szóval, ne nehezítsd meg a dolgom.

- Kösz – fintorogtam, de tettem, amit mond, úgy gondoltam, könnyebben elviselem a nagy búcsú tudatát, ha kicsit tompítja az alkohol. Egy óra múlva nagyon derűsen láttam a világot, tökéletesen le tudtam lazulni a szőke finn mellett.

- Többször kellett volna együtt innunk – vigyorgott rám, kint a tetőteraszon ültünk, már pohár nélkül, csak úgy az üvegből ittunk.

- Hát, ti Tonival folyton csak a kartokkal voltatok elfoglalva – vonogattam vállam. – Különben is elkönyveltél Toni kishúgának, szóval mindegy.

- Ez nem igaz – mentegetőzött egyből, csúnyán néztem rá. – Na, jó… eleinte igen, de basszus 14 voltál, és tök komoly!

- Céltudatos inkább – javítottam ki.

- Ühüm – bólintott – Nagyon is. Viszont…

- Viszont? – kaptam fel fejem.

- Be kell, hogy lássam, nagyon szexi nő lett belőled! 

- Ezt bóknak vegyem? – vigyorodtam el, hogy leplezzem zavartságom, egy üveg vodka, és egy ilyen mondat sokszor vezetett már megbánt éjszakához a történelem során.

- Ühüm – bólogatott, miközben meghúzta a z üveget.

- Héééé, ne nyálazz bele – nyúltam az üvegért. – Én is szeretnék inni belőle!

- Nem nyálaztam – törölte meg kézfejével száját – mit finnyáskodsz?

- Nem finnyáskodok!

- Miért, ha smárolsz valakivel, akkor nyálat is cserélsz

- Fúúj, hogy lehetsz ilyen….  – kezdtem bele, de belém fojtotta a szót, ugyanis lendületesen megcsókolt. Hosszan, vadul, mégis érzékien. Nyelveink édes táncot jártak, hajába túrva vontam közelebb, míg ő mindkét kezével préselt testem sajátjának.

- Látod? – súgta ajkaim közé. – Ezt már rég meg kellett volna tennem… Miila… én…

- Ne – érintettem meg ajkát. – 48 óra múlva gépen leszek, ne rontsuk el ezt az estét Kimi.

2003 - Malajzia

- Toni, nem tudom, hogy mit vegyek fel – ácsingóztam köntösben.

- Mi – forgatta szemeit. – Tök mindegy! Fél órát kapsz, és indulunk – csörtetett ki szobámból.

- Nyenyenye – fintorogtam. – Pasik. Míg hajam vasaltam átfutott az utolsó közös bulink képe. Amikor Ő is ott volt. És most megint egy olyanra készülök,  ahol ott lesz. De…az elmúlt években, amikor haza- haza látogattam az egyetemről, nem is mindig találkoztunk, hiszen ő versenyzett, nem is Finnországban élt már. Elég sokat leveleztünk , beszéltünk telefonon, sokszor ő volt az elsők közt, akit értesítettem, ha valami olyan történt velem, amit meg akartam osztani. Nagyon jó barátom, s fontos személye lett éltemnek, és most, hogy csak pár óra választott el attól, hogy fél év után ismét lássam, izgalom fogott el.

- Mi…? Miila? – mosolygott rám, miközben alaposan végignézett rajtam. – El se hiszem, hogy itt vagy. Toni nem mondta, hogy  jössz és te sem!

- Meglepetés – tártam ki karjaim kissé, megingatta fejét, s pár lépéssel letudta a köztünk lévő távolságot.

- Ti mióta vagytok ilyen jóban? – tudakolta Toni nevetve, mikor Kimi felkapott s megpörgetett a levegőben.

- Vilanderékkel jól kijövök – rántotta meg vállait Kimi. – Vodka?

- Umh – szaladt grimaszba az arcom.

- Ugyan! Meg kell ünnepelni a sikereidet!

- Mondod te, aki életében először  F1-es futamot nyert – kuncogtam. – Gratulálok Räikko, nagyon büszke vagyok rád! – öleltem meg ismét.

- Köszönöm – súgta fülembe, majd gyors puszit nyomott fülem alá.

- Akkor – kért figyelmet Toni –, az lesz a legegyszerűbb, ha iszunk elbűvölő kishúgom, Miila sikeres diplomamunkájára, amellyel hivatalosan is elvégezte a világ egyik legnívósabb, s legelismertebb egyetemét, és zongoraművész lett belőle.

- Éljen, éljen – tapsolt a társaság.

- Valamint, régi barátom, Kimi legelső futamgyőzelmére. Kimster! Ideje volt, hogy megmutasd, milyen is a Jégember. Ja, és jövőre a vb címedre akarok inni!

- Rajta vagyok a dolgon, elhiszed? – nevetett fel Kimi, mikor kezet fogtak. Igazán jó buli kerekedett az estéből, igaz, mit is várhattam, ha jelen volt Kimi és Toni, minden parti feléledt.

- Haver, igaz… hogy van bennem már pár sör – mormogta Toni –, de szeretlek téged.

- Tudom Toni – vigyorodott el Kimi.

- Miért csak Mi hívhat Räikkonak amúgy? – tette fel a kérdést.

- Ööö, ő találta ki – hümmögött Kimi, erre a kérdésre egyikünk se számított. – Te Toni, és ki az a szőke csaj?

- Milyen csaj? – kaptam fel fejem.

- Két hete otthon voltunk finnben – kezdte Kimi, de Toni rácsapott a vállára.

- Ne pletykálj!

- Lányok, ha eleget vitáztatok, elmondaná valaki miről maradtam le? – gonoszkodtam velük, Kimi összevont szemöldöke alól pillantotta rám, és átkarolta vállam, jó szorosan tartott magához.

- Ezért még kieszelek neked valamit! Na, de a lényeg, egy nő rámozdult a tesódra.

- Nem hiszem, hogy lesz valami. Nem az esetem. - vonogatta vállát tesóm.

- El ne hidd, egész héten róla beszélt - vágott bele Kimi.

- Tényleg úgy pletyiztek, mint a lányok – nevettem fel.

- Mm, áhh, én – legyintett Toni és ellavírozott, Kimi viszont kézen fogott, s kiráncigált.

- Huha, bajban vagyok? – kuncogtam a drága vodka hatására.

- Egész este erre vágytam – nyomott a falnak, s csókolt meg szenvedélyesen. Csókunkon látszott, hogy mennyire rég volt az, amikor ajkai enyémeket érintették.

- Räikko - motyogtam, mikor zihálva elhúzódott.

- Mii – súgta. –Szeretkezz velem! Teljesen megőrjítesz…!

- Csak erre vágyom – pusmogtam fülébe. Tekintete kutató volt, nyilván időt akart hagyni nekem, s magának is, némán kérte az engedélyem. Mikor halványan bólintottam kézen fogott, s egy taxihoz vezetett. Millió és egy pillangó verdesett gyomromban, ahogy keze vállam simogatta, s édes ajka enyémet becézte.  Mire felocsúdtam a szállodában voltunk, Kimi lakosztályában faltuk egymást. Valahol az eszem legmélyén tudtam, hogy nem helyes, hiszen a bátyám legjobb barátja, és még csak nem is vagyok a barátnője, de annyira kívántam őt! Az izzó, zöldes árnyalatú szempár olyan mélységekbe vezetett, hogy egyszerűen képtelen  voltam megállni, hogy ne ízleljem újra és újra csókját, érintését, bőre puhaságát.

- Olyan rég várok erre – sóhajtotta fülembe, miközben finoman belecsókolt. – Káprázatosan szép vagy!

- Kimi… - ziháltam, ahogy végre egyé vált velem, lehunytam szemem, ezernyi színes pont kevergett előttem, ahogy az adrenalinnal kevert vér zubogott ereimben.

- Miila – mormogta nevem, s ajkáról imádatnak hangozz – finom vagy… olyan finom…!

Ahhoz képest, hogy először szeretkeztünk, szinte egyszerre léptünk át az édes, minden porcikánkat megtöltő gyönyörbe. Úgy éreztem, hogy az egész világ megáll egy szívdobbanásnyi időre, hogy aztán felemésztő energia szabaduljon fel.

- Szóval, mióta is vágysz erre? – incselkedtem vele, miközben ő félig ölelésébe vont, s tovább kényeztette érzékennyé vált bőröm puha, nedves csókjaival.

- Az idejét se tudom – nevetett. – Ott, a búcsú bulidon, nagyon akartam, hogy megtörténjen. De annyira megviselt az, hogy mindenkit el kell engedned, nem tehettem még nehezebbé.

- Hát az nem ma volt – nyögtem értelmesen, szívemnek jól esett ez a kis vallomás.

- Aztán meg folyton bennem volt, hogy te Toni húga vagy, tiltott gyümölcs.

- A legédesebb fajta…

- Most már tudom, hogy édes vagy- vigyorgott kajánul rám, éreztem, hogy enyhe pír önti el arcom.

- Miila – szólított. – Azt hiszem, hogy beszélnem kell Tonival.  Fordított esetben én beverném a képét, ha csak le akarta volna fektetni a húgom...

- Te csak le kartál fektetni? – meredtem rá, tudatalattim helyeslően bólogatott, minek kellett elsőre széttenned a lábad gondolata mellett.

- Miila te sokkal fontosabb vagy nekem, mintsem egyszer megkapjalak, és megutálj azért, egy bunkó állat módjára, csak a tested akartam.

- Mondd ki – súgtam, tökéletesen tudtam, hogy ő nem a vallomások embere. És én nem ódát, vagy verset vártam, csak, hogy a legegyszerűbb szavakkal mondja el érzéseit – Räikko.

- Próbáljuk meg együtt – nézett rám meghatározhatatlan színű szemeivel. – Nem ígérem, hogy felhőtlen lesz, vagy, hogy mindig csak jó dolgok történnek. De én  téged akarlak.

- Kimi – mosolyodtam el meghatottan, pont ezt, így akartam. Minden ígéret, és sallang nélkül. – Csábítóan hangzik.

- Remélem, a tesód nem akar kinyírni – nevetett felszabadultan.

- Nem hagyom – bújtam hozzá, finom illata mosolyra késztetett, csukott szemmel élveztem, hogy végre a karjaiban vagyok.

- Zongorázol nekem? – kérdezte halkan.

- Tessék? – emeltem fel a fejem. – Most? Itt? Min?

- Mii, kint van egy zongora – felelte, láttam, hogy mulattatja, hogy nem vettem észre, mikor betámolyogtunk. Az ő hibája volt, meg az ügyes kis nyelvéé…

- Hát jó – bólintottam. Magam köré csavartam a lepedőt, és kisétáltunk a zongorához. Lustán végigfuttattam az ujjaim a billentyűkön, hátha az érintésük visszhangot kelt bennem, hogy mit is játsszak. Annyi érzelem kevergett bennem, csakis egy számra tudtam gondolni. Ahogy a szoba megtelt a dallam ezernyi villanásával, éreztem, hogy a szívem is megtelik… Boldog voltam, hogy ő itt ül mellettem, és hallgatja a játékom, azt a dalt, amivel mindennél jobban ki tudom fejezni, mit érzek iránta. Vissza kellett nyelnem a könnyeim, a szívfájdítóan lassú részeknél, mert akkor tudtam igazán megélni, hogy milyen csodás dolog is az, hogy összetartozunk. Még ha nem is olyan rég óta… mindannak tudatában, amit ő mondott. Valóban nem lesz zökkenőmentes, de csak is jó lehet, hiszen mellettem lesz.

- Annyira szépen játszol – súgta, mikor elhallgatott az utolsó szólam is  pedig én nem értek ehhez…

- Ezt érezni is kell – mosolyodtam el. – Méghozzá itt – csúsztattam kezem szívére, utána nyúlt és ajkához húzta. Könnyed puszi után ujjaim közé kulcsolta sajátjait. E percben felhőtlenül boldog voltam, és tudtam, hogy ő is.

2005 – Finnország – Helsinki

- Hello Mrs. Räikkönen – mosolygott rám, igazán szívderítőn a férjem.

- Hello Mr. Räikkönen. Igazán elegáns ma – simultam karjaiba.

- O, Miila, annyira szép vagy – súgta. – És a feleségem! Csak az enyém!

- Elég régóta csak a tiéd – néztem fel szemeibe, szűzies csókot lehelt ajkaimra. Nem sokkal később Toni lekért Kimitől, kettecskén ringatóztunk a lágy dallamokra.

- Nem gondoltam volna, hogy egy nap Kimi lesz a sógorom

- Én se  - nevettem el magam. – Igazán hálás vagyok, hogy nem akartad bántani, mikor elmondtuk.

- Hogy meg voltál rémülve – nevette el magát. – Mintha nem ismernél, Miila!

- Jó, de tudtam, hogy Kimi, az Kimi. Fontos neked a barátságotok, és… én pedig a húgod vagyok. Érted. Ráadásul te is mindig azt mondogattad, hogy Kimi is a húgaként tekint rám.

- És mennyi voltál akkor, 14? – ingatta meg fejét, látszott, hogy élvezi a helyzetet.

- Okoskám, te csak ne oktass, nem hiszem, hogy komoly lesz a kapcsolatom Erjával igaz? Most meg már hat hónapos terhes és úgy nézel rá, mint egy kölyökkutya – kuncogtam.

- Miila Vilander ne szemtelenkedj!

- Miila Räikkönen – dugtam ki nyelvem, majd felnevettem. – El se hiszem, hogy férjhez mentem.

- És nem is akárkihez – jött az angyali hang mögülem, majd rögtön két erős kéz fonódott körém. – Bocs haver, de volt 24 éved arra, hogy Miivel légy, most én jövök.

- De ha egy haja szála is meggörbül! 

- Nem hagyhatnánk holnapra az oktatást? – vigyorgott Kimi Tonira. – Eszem ágában sincs bántani. Szeretem.

- Én is szeretlek – simultam hozzá boldogan.  Felkaptam fejem a felcsendülő dal miatt. Kimi mosolya elárulta, az ő keze van a dologban. A legelső éjjelen, amikor először szeretkeztünk, én játszottam ezt a dalt. Boldogan szárnyaltak az ujjaim a billentyűkön, az érzéstől, amit ő okozott nekem. Akkor ott még voltak kérdések, ha úgy tetszik az élet kérdései. Mára viszont, már válaszaink is. És egy boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatunk. Sosem ígért felhőtlen, viharmentes életet, de minden égzendülésnél mellettem állt. Szerelmesen simultam karjaiba, kettőnkön kívül senki nem tudta, hogy mit is jelent igazán ez a dallam. Számunkra, az életet, a reményt. Boldog voltam, épp úgy, ahogy a legelső éjjelen, mellette. Felnéztem meghatározhatatlan színű szemeibe, ajkai szinte rögtön enyémekre találtak. Tekintete, még mindig olyan mélységekbe vezetett, amitől egy pillanat alatt megteltem élettel.

Sziasztok! Pár napja agyaltam már azon, hogy jó lenne egy ilyen kis mininovellát írni, de… nem volt meg az ötlet. Máig. Leültem a laptopom elé, és ez lett belőle, remélem tetszeni fog nektek.

A történethez egy idézetet ajánlanék „Mit nem adnék, hogy még egyszer átélhessem azt a hihetetlen pillanatot, amikor rám nézett, és én megteltem élettel" az utolsó sornál jutott eszembe ez az idézet, tökéletes végszót adva nekem. 

L.

Ui.: A dallam szóra kattintva, feljön egy új ablak, mely egy zenét mutat, úgy olvassátok tovább a történetet, az én gondolatomban, ezt játssza Miila, mikor Kimi megkéri, hogy zongorázzon neki :)
U.i.i: Ne feledjétek a mai Szerelem, j. ú részt se :)