Novella I. - New Life - Új élet - II. évad - 14. rész

Lin szemszöge:

Kimi fent pakolta össze a bőröndjét, én pedig addig betettem egy újabb adagot a mosógépbe. Ni elégedett kacagásait lent is hallottam, nagyon érdekelt a finn mivel szórakoztatja ennyire őt.

-Niina, így sose végzünk – hallottam meg Kimi dorgálós-nevetős hangját.

-Mit… jézus – léptem be nevetve – mi ez a kupi?

-A kishölgy úgy döntött besegít – szedte ki a bőröndbe mászó kislányt – csak épp, ő kidobálja, amit én beteszek.

-Látom – kuncogtam, Niina elképesztően aranyos volt, ahogy a nagy bőröndbe tottyan és elkezdi széttúrni a behelyezett dolgokat – nagyon tetszik neki.

-App majad! – jelentette be.

-Nini, apának össze kell pakolnia, hogy délután még velünk lehessen. Segítesz nekem addig az ebéddel?

-Nem! – pakolt tovább.

-Na gyere – vette ki ismét a bőröndből – nem csináltok anyával valami finomat nekem?

-Mit? – kérdezte érdeklődve.

-Ööö mi is lesz ma az ebéd?  - nézet rám Kimi vigyorogva.

-Sültcsirke rizzsel és salátával – vázoltam a menü egy részét – és gyümölcsleves.

-És abban hogy tud segíteni Ni?

-Ó, hát az én ki kuktám nagyon ügyes ám! – nyúltam felé, nevetve jött át.

-Ige, aja, kevejhetem én? – tudakolta csilingelő hangon.

-Persze. Benézünk még Miilához előbb, jó?

-Jó – bólintott. Lent aztán élvezettel pakolászta a zöldségeket a tálba, még a nyelvét is kidugta a nagy koncentrálásban.

-Reggel korán el kell indulnom – jött le Kimi – nem akarok már ma este elrepülni.

-Ahogy szeretnék szivem – mosolyogtam rá – végeztél?

-Aha. És éhes is vagyok.

-Akkor együnk, mi végeztünk. Igaz babám?

-Ige! – bólogatott. Ebéd után Nit lefektettük, Miila akkor ébredt, így egy kicsit tudtunk még babázni is. Végül pedig kettesben lehettem vele, ami jót is tett a lelki világomnak is, így az utazása előtt.

-Mikor indulsz reggel? – kérdeztem.

-Itthonról hat körül – felelte.

-Uh, az tényleg korán van – húztam el a szám.

-Szeretném én fürdetni a lányokat este – feküdt el az ágyon.

-Sejtettem – bújtam hozzá – vasárnap, vagy hétfőn jössz?

-Nem tudom – lehelt apró csókot ajkaimra – lehet maradnom kell hétfőig, valami csapatmegbeszélés miatt. Ezt csak ott tudom meg.

-Jól van. Hozzál valami trófeát nekünk – vigyorodtam el.

-Azon leszek – sóhajtott. Miután megetettem Miilát, Kimi visszaaltatta, tele pocakkal ez könnyedén ment. Hosszú percekig ült még a nagyfotelben a kicsi lánnyal karjaiban, nagyon kedves pillanatok tanúja lehettem ez által.

-Annyira szép vagy – nézett alaposan végig az alvó kislányon – és olyan pici mindened! De mondok én neked valamit. Amíg ilyen picúr vagy, majd én vigyázok rád. Meg utána is.

Visszafektette a kiságyba és kijött hozzám.

-Két gyerekünk van, és néma csend a házban. El se hiszem – mosolygott.

-Hát pár óra múlva, Ni már itt fog randalírozni – kuncogtam – addig mi is lepihenünk egy kicsit?

-Édesem, én veled bármikor bebújok az ágyba. Órákkal később Niina kirángatta Kimit az udvarra labdázni, így legalább nyugodtan el tudtam pakolni maradék dolgait, az utazáshoz. És egy kis ajándékot is csempésztem ruhái közé, hogy majd csak Németországban találja meg.

Úgy suhant el a napunk, hogy már csak azt vettem észre, hogy vacsora után Kimi Miilát fürdeti, majd megetettem a kislányunkat, addig Niinát is megfürdette. Olvastunk egy mesét, a gyerekek már aludtak, és mi is fürdéshez készülődtünk.

-Nem szeretnéd, ha anya megint eljönne? – nézett rám a tükörből.

-Nem, megbírkozom ezzel a pár nappal – mosolyodtam el.

-Ebben biztos vagyok – bólintott – csak nem szeretném, ha túlhajszolnád magad. Mimi egy hónapos, szóval…

-Ha úgy érzem, hogy segítség kell, szólok Ineznek, rendben? – tudakoltam, bólintott, adtam egy puszit vállára és beléptem a kabinba.

-Nem vársz meg? – jött rögtön utánam.

-De hát itt vagy – kuncogtam.

-Jaj te nő – csókolt meg – annyira szeretnék végre szeretkezni veled – sóhajtott fel.

-Tudom – néztem rá, tisztában voltam azzal, hogy neki milyen sokat jelent a testi szerelem, és frusztrált, hogy én nem tudom megadni neki…

-Hé – fogta kezei közé arcom – nem sex. Hanem te. A szeretkezés veled. Nem fogok máshol vigaszt keresni. A gyerekeim anyja vagy, és a feleségem. Egy csodaszép kislányt köszönhetek neked, és tudom, hogy most még vigyáznom kell rád.

-Bízom benned, csak… egy kissé elkeserített, hogy nem lehetünk együtt…

-Majd bepótoljuk – mosolyodott el csibészesen –sőt…

Tompán érzékeltem, hogy Kimi felkel és csendben behúzza maga mögött az ajtót, az órára lestem, negyed hatot mutatott. Mi bő másfél órát alszik majd még, mielőtt megéhezne, de tudtam, hogy nem fogok visszaaludni már.

-Szia – lépett hozzám, már felöltözve, kedvenc parfümöm illatát éreztem – felébreszttettelek? – ült mellém az ágyra.

-Nem – fészkeltem be magam ölébe – szeretnél valami reggelit? Csináljak szendvicset?

-Pihenjél még – adott apró csókot – nagyon korán van.

-Nélküled nem – ültem fel.

-Iszom egy kávét, aztán feljövök a lányokhoz még – lesett az órára.

-Lemegyek veled – takaróztam ki. Míg főt a kávé készítettem pár szendvicset neki, tudtam, hogy nem igazán rajong a terminlos kajákért.

-Igazán nem kéne fáradnod – karolt át hátulról.

-Még egy kicsit kényeztetni akarlak, mielőtt elmész – fordultam felé, hosszas csókban forrtunk össze, jól tudtam, ez az ő búcsúja.

-Köszönöm – cirógatta meg arcom – felmegyek a lányokhoz.

-Rendben – bólintottam. Felmentem a köntösömért közben, pont láttam, ahogy Kimi Nihez hajol egy puszival, megsimogatja az arany fürtökkel keretezett buksit, és visszahúzza rá a lerúgott takarót, mielőtt kiosonna. Este már elköszönt tőle, egyikünk sem akarta, hogy reggel, ébredés után keresse Kimit. Majd átmenet Miilához, nagyjából megismétlődött a jelenet.

-Úgy elvinném magammal – sóhajtott fel.

-Elhiszem – cirógattam meg arcát. Pár szót váltottunk, majd ő elment a fürdős teendőit befejezni, aztán kipakolt a kocsiba. Hat előtt pár perccel jött vissza elköszönni.

-Nagyon vigyáz magadra Linám – sóhajtott fel.

-Hívj fel, ha megérkeztél – bújtam hozzá – nem szeretem, mikor ilyen fél sötétben vezetsz… Még ha bajnok is vagy.

-Felhívlak a reptérről – bólintott.

-Akkor már Nivel is tudsz majd beszélni – mosolyodtam el – kérlek, Kimi, vigyázz magadra a pályán is, rendben?

-Mindig – hajolt hozzám, finom csókot adott – mennem kell. Szeretlek.

-Én is szeretlek – sóhajtottam, utáltam búcsúzni tőle. Még intettem a lekanyarodó autó után, aztán visszazártam az ajtót magam után. Hát elment. De még egy szót se szólhatok, hiszen csak négy napra. Előre féltem az évad végtől, ott tényleg kemény hónap elé nézünk.

Nem akartam visszafeküdni, így inkább előkészítettem a husit az ebédhez, legalább azzal nem lesz már gond. Főztem teát, és kávét, bár elegem volt már a koffein mentesből, a szoptatás miatt nem igazán ihattam normális kávét. Miila hét után nem sokkal sít fel, tisztába tettem és megetettem, lehet, hogy érzékelte Kimi hiányát, mert most nem akaródzott visszaaludni olyan könnyedén. Niina is felébredt a keserves sírdogálásra, így fogtam a gyerekeket és a mi ágyunkba feküdtem velük, Ni vissza is aludt, míg álomba ringattam a testvérét.

-Aja – nézett rám álmosan Niina aztán – somjas vajok.

-Hozok neked teát, jó kicsim? – pusziltam meg, lustán bólogatott, nagyon aranyos volt ilyenkor. Felfelé menet bementem a plüsséért, nagyon ragaszkodott ehhez a vicces autóhoz, tökéletesen tudta, hogy az apáé. Ráfeküdt a plüssre és iszogatta a teáját, lefényképeztem, és elküldtem Kiminek. Nem sokkal később csörgött is a telefonom.

-Jó reggelt gyönyörűségeim – nevetett a telefonba, kihangosítottam, hogy Ni is hllja.

-Sija apaaa!

-Jól aludtál hercegnőm?

-Ige – felelte – mikoj jöss?

-Niina, most egy pár napot anyával és Miilával leszel jó?

-Jó – sóhajtott nagyot – jajzolok neked vajamit!

-Rendben kislányom – felelte szelíden – Mi?

-Alszik, kicsit nyűgös volt reggel, de már szunyál – feleltem – minden renden volt az úton?

-Igen - válaszolta – képzed, igazoltattak a rendőrök. Még ilyet?!

-Örülök, hogy azért sikeresen túlélted – kuncogtam, szinte láttam magam előtt, ahogy forgatja szemeit mellé.

-Hát kösz az együttérzést – mormogta – Linám, lassan be kell csekkolnom.

-Jó utat Kims – feleltem.

-Legyetek jók, Nini, hallgass anyára, rendben?

-Jó. Sija apaaa! – nyújtotta el.

-Szia gyönyörűm, csókollak, mindhármatokat.

-Szeretünk Kims – mosolyodtam el – csók.

-Pusiii – hajolt a készülék fölé Ni, Kimi még belenevetett a telefonba ennek hatására, bár nem láthatta, de Ni hangja elárulta, hogy ő is mosolyog, majd bontottuk a vonalat.

A két kisgyerek nevelésének előnyös oldala, hogy az órák, napok szabályosan elrepülnek az ember mellett. Kimi kicsivel több, mint két napja utazott el Németországba. Szombat reggel révén izgatottabban ébredtem, elvégre ma már tétre megy a pályán való körözés.

Délelőtt Nivel játszottunk, amikor megszólalt a telefon.

-Találtam egy picike kis trikót – közölte kedves hangon – és nagyon finom Mimi illata van!

-Tudom, hogy hiányoznak neked a lányok, ezért csempésztem be a bőröndödbe – kuncogtam.

-Hm, a következő héten pedig egy sexis bugyi lesz, mert te is hiányzol? – tudakolta kaján hangon.

-Ajj te kis kanos apuka – haraptam ajkamba, bár valójában megtetszett az ötlete…

-Édes, mennem kell – sóhajtott fel – Mark már vár.

-Sok sikert az időmérőre bajnokom – susogtam. Elköszönt, és ment a dolgára, mint ahogy én is. Ebéd után Ni bóbiskolt mellettem a kanapén, míg én megnéztem az időmérőt. Kimi sajnos csak a tízedik helyet csípte meg, bár fel is tartották. Utáltam, amikor önhibáján kívül kerül rossz rajthelyzetbe, és idén sajnos ez rendre előfordult.

Estére átjött Inez, játszottak egy nagyot Niinával, miután a lánykáim elaludtak leültünk beszélgetni. Arra a döntésre jutottunk, hogy újabb alkalmazottat veszünk fel az üzletbe, mivel nekem eszem ágában sem volt visszamenni még, legalább Miila harmadik életévét meg akartam várni azzal, hogy részidőkben bemenjek dolgozni. Ha már meg volt a lehetőségem, hogy a lányaimmal legyek, nem akartam eldobni. Arról nem is beszélve, hogy az év nagy részében Kimi úgy is rengeteget utazik. Drága férjem késő este írt, hogy vasárnap este el tud már utazni haza, így azzal a tudattal feküdtem le, hogy holnap este már itthon lesz. Miila viszont nagyon nem akart jól aludni. Egyre csak sírt és sírt, pedig már túl voltunk a pelus cserén, pocakja is tele volt, biztos ami biztos kapott egy kis gyógyteát is, hátha a fája hasa, de csak nem volt hajlandó megnyugodni. Sétáltam vele, ringattam, énekeltem, de semmi sem használt. Három és fél óra szenvedés után bekapcsoltam a gépet, és rákerestem egy Kimi interjúra, bekapcsoltam és úgy kezdtem ringatni. Egy ideig semmi nem történt, de aztán elhalkult és fülelni kezdett, pici szeme már pirosodott a sok sírástól. Mikor már csak gügyörészett megtöröltem arcocskáját bababőr nyugtatós kendővel. És ez végül bevált, Kimi hangjára lassan pislogni kezdett és végül el is aludt. Hajnali négy volt, amikor fáradtan estem be az ágyba…

Reggel Niina ébresztett, amikor is bemászott mellém az ágyba.

-Aja – fészkelődött – éhes vajok!

-Akkor reggelizzünk – másztam ki mellőle, Mii még békésen szunyókált, nem is csodáltam, jól kifárasztotta magát éjjel. Bő egy óra múlva sírt fel, hogy ő is éhes, megtettem, rögtön vissza is aludt.

-Jaj babám, nem lehetett volna éjjel is így ? – pusziltam meg fejét – no, nem baj, neked ez a dolgod.  Most kifejezetten örültem, hogy tegnap direkt úgy főztem, hogy ma ne kelljen, a futamba így is belealudtam, pedig tényleg kíváncsi voltam Kimi szereplésére. Hírtelen nem is tudtam, hogy most akkor, hogy is lett a negyedikből harmadik hely, de mint kiderült Sebi büntetésével jött előrébb egy helyet. Tökéletesen tudtam, hogy menyire nem fog örülni annak a harmadik helynek…

-Fürdünk együtt kicsim? – vettem magamhoz Niinát.

-Ige – vigyorodott el – aja, hozd a babát is!

-Oké – nyitottam meg a csapot – apa nemsokára megjön, addigra szép tiszták leszünk.

-Jó – helyeselt, miközben nyomott a kádba fürdetőt – aja, habosat!

-De ne nagyon legyen habos, rendben?

-Ühüm – bólogatott, de azért nyomta tovább a tubust. Nagyon jól esett a finom meleg víz, a lágy babaillattal párosítva, ráadásul Niina mostanság felettébb rákapott arra, hogy dúdolgasson, mikor belemerül valamibe, így zenés fürdésben volt részem. Egy kis játék után nagy nehezen rávettem, hogy másszunk ki a kádból, nem tudtam pontosan Kimi mikor is fog megérkezni.

-Aja, kéjem a köntöst! – szusszantott, mikor én belebújtam az enyémbe.

-Igenis kisasszony – kuncogtam, miközben alaposan megtöröltem – de előbb bújj a pizsidbe – nyújtottam felé a kistrikót – kérsz kakaót?

-Ige – indult meg lefelé, nagyon vagány volt abban a falatnyi köntösben, haját összegumiztuk fürdés előtt, feje tetején, tisztára, mint egy nagylány. Eredeti főzött kakaót készítettem, már kitettem hűlni, amikor az udvarra kanyarodó autó fényszórói bevilágítottak a nappali hatalmas ablakain.

-Megjött apa!

-Jaj – sikkantott fel, mint akinek fontos dolog jutott eszébe - a jajzom!  - iramodott kifelé.

-Szivem, ne fuss – mentem utána – nehogy eless!

-Jóó – dübörgött tovább fölfelé.

-Szia – nyitott be halkan, de amikor látta, hogy várom elmosolyodott – megjöttem!

-Látom – repültem felé nevetve – Isten hozott itthon Kimi!

-Végre – szorított magához, kissé mohó csókban találtunk egymásra.

-Apaaaaaa – rohant le Niina .

-Babám, lassabban – guggolt le  a finn, Niina az utolsó lépésnél elrugaszkodott, és szó szerint rávetette magát az apjára – jaj, Ni!  - nyögött fel, és nevetve leült a szőnyegre.

-Sija apa! – vigyorgott a kis szőke – jajzoltam neked! – emelte meg büszkén a lapot. Kuncogva figyeltem a jelenetet.

-És mit? – vette el és nézte meg a feléje nyújtott lapot – Niina, ez nagyon szép lett! Köszönöm kislányom.

-Mit kell mondani nyuszi? – guggoltam le melléjük.

-Sivesen! – pillogott.

-Miila? – nézett rám, miközben felállította Nit.

-Alszik, éjjel alig aludtunk.

-Miért? – kapta fel fejét rögtön – ugye nem beteg?

-Nem, csak… nem tudom – vallottam be – szerintem hiányolt téged. De majd elmesélem.

-Apa, kéjs kakaót? – nézett fel rá Niina.

-Hát persze – simogatta meg a kicsit buksit – de csak ha te is iszol velem.

-Akkoj gyeje – fogta kézen Kimit.

-Nagyon vagány ebben a cuccban – nevetett fel Kimi – olyan, mint te csak kicsiben.

-Az volt a cél igen – töltöttem hárombögrényit a csokis italból – éhes vagy?

-Nagyon is – ült le.

-Melegítek neked enni – léptem a hűtő elé – citromos lazac rizzsel?

-U, azt imádom – vigyorodott el, Miila itt sírt fel – majd én – állt fel – jössz picúr?

-Ige – nyúlt Kimi felé.

-Akkor még Miilát nem fürdetted meg? – tudakolta, megráztam a fejem – majd mi megfürdetjük Nivel.

-Rendben – bólintottam somolyogva, Ni elégedetten csacsogott arról, hogy mit is csináltunk még nem volt itthon, miközben felsétáltak az emeletre. Kimi vacsoráját betettem a mikróba, de még nem melegítettem meg, csak beállítottam az időpontot, hanem felmentem hozzájuk, mire végeznek, úgy is csak kihűlne. Élmény volt nézni, ahogy Niina segédkezik Kiminek Miila fürdetésénél, majd az öltöztetésnél is. Az ilyen közös programokkal értük el, hogy Ni ne érezze úgy, hogy Miilát jobban szeretjük, mert picike.

-Menj vacsizni Kims – simítottam végig hátán – megetetem Mit addig.
-Olyan hihetetlen, hogy két nap múlva egy hónapos lesz - pillantott fel rám, hangjából sugárzott a büszkeség.
-És milyen hamar eltelt ez az idő - vettem nagy levegőt, Miila kapott egy-egy jó éjt puszit az apjától és a nővérétől, majd kettesben maradtunk.

 Mire a kicsi elaludt és én is lementem, az a csodás látvány tárult szemem elé, hogy Niina élvezettel cseni el Kimi tányérjáról a neki felszeletelt darabokat. Végre itthon volt, velünk.

Hello mindenki! :) 

Bocsánat, hogy múlt héten nem volt rész ehhez a történethez, de amilyen jól jöttek az ötletek a többihez, ehhez épp annyira nem :/  Összecsapni meg nem akartam, így késve, de tádádádámm, itt a friss :) Remélem, elnyeri tetszéseteket, most főleg a nyugis részeket kedvelőkhöz szólok :) 

L.