IceWord - Tizennegyedik

Kimi szemszöge:

-Ne nézz rám így – biggyesztette le ajkait a garázsban állva.

-Sajnálom, de mikor legutóbb együtt motoroztunk, kis híján elvesztettelek – mormogtam.

-Úriste de mérges voltál rám, mikor megtudtad, hogy nélküled újra motorra ültem – sóhajtott fel.

-Pokolian dühös voltam – helyeseltem.

-Pár napig nem is álltál szóba Tonival – ráncolta homlokát.

-Hát nem – bólintottam, akkor úgy éreztem, hogy elárult, aztán meg szégyenérzetem volt…

„-Katja! – üvöltöttem, ijedten rongyolt le a lépcsőn – ez mi a szar?! – emeltem elé a levelet.

-Kimi… én nem tehettem semmit, tudod milyen Ina!  - húzta össze magát kicsire – kitalálta, hogy motorozni akar, te nem engedted, így keresett mást.

-Kivel van? – sziszegtem.

-Tonival – felelte – kb két órája mentek el…de nem tudom hová.

-Ezért mindketten kapni fognak!!!

-Ezek ők lesznek – lépett az ablakhoz a motorzaj forrását keresve, és valóban Toni kanyarodott fel, dühösen csörtettem ki.

-Mégis mi a jó büdös francot képzelsz?! – meredtem Inára, mikor leszállt – tudod hogy aggódtam érted?!

-Kimi, semmi bajom – felelte nyugodtan – számítottam rá, hogy ki fogsz bukni…

-Ki fogok bukni? – ismételtem – Jesszusom Liina! Hogy jutott eszedbe, hogy motorra ülj? A legutóbb majdnem belehaltál, a szentségit fogd már fel!

-Kimpa…

-Veled később számolok Vilander! – kiabáltam Tonira – azt hittem legalább neked több eszed lesz!

-Ebből elég – csattant Liina hangja – amíg dühöngsz, menj el innen, majd ha normálisan tudsz beszélni velem, akkor gyere vissza – és besietett.

-Kimi, Inának ez nagy lelki trauma volt, inkább beszéld meg vele, minthogy üvöltesz az utcán – nézett rám Toni, majd beindította a gépet.

-Francba! – morogtam, és haza indultam, mindenki csináljon azt, amit akar! Persze dühítet ez az egész hülye helyzet, a végén meg már a viselkedésem, lehet, hogy valóban nem kellett volna így nekiesnem….

-Szia – szólt halkan, mikor bekopogtam a szobája ajtaján.

-Szia – feleltem, ellépett az ajtóból, így bementem.

-Megnyugodtál?

-Fogjuk rá. Ina, nézd… sajnálom, hogy kiabáltam, de azt nem amiért. Tudod mennyire megijedtem, mikor egy nyamvadt cetli várt, hogy elmentél motorozni?! – hadartam, de ügyeltem, hogy ne kiabáljak.

-El tudom képzelni – felelte, elképesztően nyugodtan – de meg kell, hogy értsd, vissza kellett ülnöm, hogy ne rettegjek.

-Ina, legutóbb összetörve láttalak egy ilyen kaland után – folytattam halkan, erről nem beszéltem még neki, bár többször kérte – én és Rami találtunk rád. Természetellenesen állt a lábad, és ömlött a vér a combodból… A bukó alól is szivárgott a véred, és ott álltam tehetetlenül.

-Kimi – sóhajtott félénken.

-Én vettem le a bukót rólad, véres volt az arcod, és halál sápadt… komolyan attól féltem, hogy meg fogsz halni…

-Kimi – bújt hozzám reszketve, szorosan öleltem, mindeddig elzártam ezeket az emlékeket, mert a gondolata is megrémített, hogy baja esett…

-Ina, szeretlek téged, mindennél jobban – fogtam kezei közé arcát – el tudod képzelni milyen volt most látni téged a motoron? Bepánikoztam.

-Jaj Kimpa – sóhajtott, forró könnye tenyerem alá folyt – sajnálom, de meg kellett tennem. Rettegtem. És mikor elindultunk meg kellett állítanom Tonit, reszketve szedett le a motorról… de túl kell lennem ezen, és csak úgy megy, ha szembe nézek a félelmemmel…

-Nézd, nekem kellett volna veled lennem ma, de… úgy gondoltam, ha eltiltlak, nem fogsz felülni. Legalábbis ebbe a hitbe ringattam magam – elmosolyodtam ezen a képtelenségen, Liina túlszabad szellem volt ahhoz, hogy korlátozzam – tudom, hogy ostobán viselkedtem.

-Kimpa, félelemből cselekedtél, én meg egy kicsit dacból is – sóhajtott – valóban túl akartam ezen lenni, de… az hogy kijelentetted, hogy márpedig nem mész sehová…

-Gyakorlatilag belöktelek a garázsba vele – fintorogtam.

-Igen – bólintott hamiskás mosoly mellett – Kimi Matias Räikkönen, köszönöm, hogy vigyázol rám. Szeretlek téged, és azt hiszem… ez örökre így is marad.

-Sajnálom, hogy kiabáltam – néztem rá bűnbánóan, kis vallomása után még inkább bántott a dolog – Lini, én is szeretlek téged – húztam vissza karjaimba – és ezt be is bizonyítom neked… „

-Kimpa – fogta meg kezem a motorok előtt állva – nekem úgy is jó, hogy ha együtt ülünk a motoron, nem kell külön mennünk…

-Ez jól hangzik – cirógattam meg kézfejét hüvelykujjammal.

-Tudod milyen jó érzés hozzád simulni, miközben ilyen játszi könnyedséggel irányítasz egy ilyen gépet? – vigyorgott rám – nagyon, khm, sexi…

-Édes, most motozzunk vagy sexeljünk? – nevettem el magam.

-Ebben a sorrendben mindkettőt? – kacagott fel, miközben hozzám simul.

-És ha megcseréljük? – simítottam végig hátán.

-Perszeee, aztán meg de koncentrált leszel, és nem tudsz figyelni – kuncogott.

-Ccc – ingattam meg fejem – jobban vezetek, majdnem hogy csak mindenkinél ezen a világon, szóval ne szemtelenkedj!

-Most akkor megyünk?

-Szeretnék elmenni igen – vigyorogtam ismét.

-Akkor úgy kérdem – forgatta meg szemeit – megyünk motorozni?

-De utána… - fogtam meg állát, és szájon csókoltam – itt teszlek magamévá!

-Hajrá bajnok! – kacsintott, majd kibontakozott ölelésemből, hogy bukója után nyúljon.

Liina szemszöge:

-Ennyit arról, hogy kettesben leszünk – nevettem fel, ahol a hajó felé sétáló bandát néztem. Paula hívott minket pár napja, hogy nem megyünk e haza a miniszünetben, ahogy ő hívta, én pedig elárultam, hogy Ibizára készülünk. Paula elmondta Ramiéknak, és tudtán kívül el is indult a lavina. Rami szólt Toninak, ő Axelnek, és így Kaj is értesült. Miután a bagázs jelezte, hogy jönnek Kimi szólt Sebnek, hogy ugorjanak le ők is, ha akarnak. Órák óta a nyílt vízen voltunk, szerettem ezt az állapotot, itt szó szerint bármit tehettünk, senki nem tudta meg. Axel pont azt ecsetelte mennyire beégette magát múltkor a kiszemelt barátnőjelölt előtt.

-Annyira ciki volt az egész helyzet – kortyolt italába, nekem már a könnyeim folytak a nevetéstől – tudod milyen, azaz érzés, amikor elsüllyednél a föld színéről? – pillantott Kimire.

-Történetesen nagyon is – dőlt előre.

-Nápoly? – kuncogtam.

-Az ám – bólintott.

-Mi történt ott? – nézett ránk gyanakodva Seb.

-Kb másfél éve lehettünk együtt Inával, amikor is a szüleink kitalálták, hogy akkor menjünk együtt nyaralni. Mi amúgy is úgy akartunk – pillantott rám Kimi – ők jóban vannak, nekünk ez csak jó lehet, és még a költségvetés is olcsóbb…

-Az kellemetlen volt, igen – nevetett bele Rami.

-És? – vigyorgott Hanna előre.

-A hotelben persze öt egymás melletti szobát kaptunk. Úgy két napja lehettünk ott, amikor is ebéd után visszamentünk a hotelbe, a takarító néni meg akkor jött ki, és közölte velem, hogy ő tisztában van azzal, hogy fiatalon szép is a szerelem, de ha már ennyit sexelek, legalább a kukába dobjam a gumikat.

-Uuu, baszki – nevetett fel  Seb, és kórusban mindenki vele együtt.

-Várjatok – vigyorogtam – és ez még nem is a sztori vége…

-Ugyanis a szüleim, és Liina anyukája mögöttem jöttek – fejezte be Kimi

-Neee – nevetett fel újra Hanna – szegények!

„ – Ina, ezért imádni fogsz – mosolygott rám anya.

-Mi történt? – kérdeztem.

-Jövő héten nyaralni megyünk – nevetett fel – Olaszországba!

-Te, Katja meg én? –kérdeztem egyszerre izgatottan és kicsit csalódottan is.

-Meg Kimi, Rami, Paula és Matti!

-Mi? – tátottam el a szám.

-Ha már ennyire ragaszkodtok egymáshoz Kimivel, úgy döntöttünk Paulával, hogy menjen együtt a két család.

-Ó anya, imádlak! – ugrottam nyakába, Kimi ekkor ért haza, szegényem nem igazán értette, miért ugrok rá nevetve.

-U bébi, mi történt? – mosolygott rám – nagyon be vagy pörögve!

-Räkka, megyünk nyaralni!Olaszba!

-Ö, mi? – nézett meglepetten rám, majd anyura.

-Anyukádékkal megbeszéltük, hogy együtt menjünk nyaralni – fejezte be anya.

-Ez komoly? – döbbent le.

-Az – bólintott anya.

-Bocsássatok meg – szólt Kimi, majd kicsörtetett, nevetve mentem utána.

-Kimpa?

-Gyere Inám, ezt anyától is hallanom kell! – vágott át a kerten.

-Úgy látom Olivia mondta, hogy mit intéztünk – kuncogott Paula, hogy beállítottunk.

-Szóval hogy is van ez ?

-Fiam, te Ina nélkül egy métert nem mentél volna…

-Ez így van…

-Úgyhogy mindenki megy! Nápolyba, hat nap, öt éjszaka.

-Nápoly? – néztem Paulára, eddig nem jutottunk anyával.

-Ti vagytok a legjobbak – nevetet fel Kimi.

-Kimpa! – sóhajtottam – ez meseszép, nézd! – rángattam ki a teraszra, az olasz tengerpart tárult szemünk elé.

-Valóban szép – bólintott, majd nyakamba csókolt – édes, láttad, mekkora ez az ágy?!

-Mire gondolsz? – kuncogtam.

-Nem avatjuk fel? – markolt fenekembe.

-Azt hiszem, estig ki kell, hogy bírjuk… kb ötpercenként jön be valaki, még nagy az izgalom az miatt, hogy itt vagyunk!

-Gyerekek, a kádban úszni lehetne – nyitott be Toni vigyorogva.

-Látod? – nevettem fel.

-Haver, húz már innen – morgott Kimi.

-Már megint kamatyolni akarsz? – heherészett elégedetten.

-Miért is hoztuk magunkkal? – nézett rám Kimi fejcsóválás közepette.

-Mert volt két plusz jegyünk a családi utazáshoz ajándékba – ismételtem vigyorogva.

-Kösz, hogy szobát cseréltetek velünk – jött be Eelis is.

-Nincs mit – mosolyodtam el, Eelis allergiás volt arra a szobanövényre, ami itt volt, így cseréltünk, bár papíron maradt minden az első verzió szerint.

-Pfű, erre rá kell pihennem – sóhajtozott Kimi a liftben.

-Én mondtam, hogy ne egyél annyi pizzát – dorgálta Paula.

-Dagin nem férsz be az autóba – húzta Rami.

-Még jó, hogy ilyen szerető családom van – forgatta szemeit Kimi.

-Azt hiszem én is lepihenek egy kicsit – dörmögött Matti papa is, itt nevetünk fel.

-Räikkönen férfiak, mi?! – kuncogott Paula is. Kiszálltunk a liftből, a takarító személyzet épp végzett.

-De jó, hogy jönnek – mosolygott ránk a néni – melyikül, lakik a 324-ben?

-Lina, Kimi, mit csináltatok? – nézett ránk anya.

-De, mi cse… - kezdtem.

-Gondolatam, hogy a fiatalok – kuncogott – fiam, tudom, hogy fiatalok vagytok, és a jelek szerint nagyon szerelmesek, de… az óvszert kéretik a szemetesbe helyezni, jó?

-Kimi! – jött a döbbent hang Paulák felől. Lefagyva néztem a nénire, éreztem, hogy az arcom olyan pipacspirosságig vörösödik.

-Nem az enyém – közölte lazán Kimi.

-Ezzel nem segítesz a helyzeten – rötyögte Rami visszafojtott nevetés mellett.

-De tényleg nem, mi nem használunk óvszert – folytatta, tenyerembe temettem az arcom, ennél már nem lehet megalázóbb.

-Mi??? – krákogott Paula – te jó Isten…

-Megállni – fordult a társasággal szembe Kimi – egy, másképp védekezünk, ne pánikolj – nézett anyjára – kettő, szobát cseréltünk, még az érkezés napján, mi a 326-ban vagyunk!

-Akkor ki van a 324-ben? – kérdezte anya.

-Mi ez a csoportosulás itt? – futottak be a hiányzók.

-Az emlegetett szamarak – fonta lazán mellkasa előtt össze kezeit.

-Toni! A takarító hölgynek beszéde van veled, aztán meg nekem is fiacskám! – jelentette ki Paula mérges anyukásan, hiába már Toni is családtagnak számított.

-Miért?

-Hát akkor mi leléptünk – indult meg Kimi.

-Azt hittem elájulok – roskadtam le az ágyra – anyukád majdnem elvágódott, mikor közölted, hogy nem...

-Ina, olyan piros a pofid, mint egy rózsa – mosolygott előttem guggolva.

-Elég ciki volt – sóhajtottam fel.

-Aranyos vagy így – súgta fülembe puszi mellett – amúgy nekem is. Végül is csak a szüleink álltak mögöttem, mikor azzal gyanúsítottak, meg a használt gumit összevissza szórom…

-Nem is tudom, hogy érdekeljen e, vagy sem Toni magyarázat – ráztam meg fejem.

-Na azt tuti nem teszi zsebre, amit anyától kap ezért- nevetett fel Kimi.”

-Jesszus – nyögött fel Hanna – és fúj! – tette hozzá nevetve.

-Ugye? – csatlakoztam.

-Ezt már nem magyarázod ki Toni – vigyorgott Kimi haverjára.

-Jaj már! Szóval. Az volt, hogy este… együtt voltunk a barátnőmmel, és lényegében nem is figyeltem, hogy, ööö beleesik e a szemetesbe a cucc…

-Uh, erre innom kell – nyúlt a pohár felé Hanna, még Seb is meglepetten nézett, ő nem igazán szokott inni.

-És hát, mint kiderült mellé esett. Ennyi. Ne úgy képzeljétek el, hogy még a csillárról is koton lógott.

-De ti is jól megszívtátok – vigyorgott ránk Axel.

-Ne is mondd – sóhajtottam – azért látnotok kellett volna Paula arcát, amikor a 19 éves fia benyögi, hogy nem használ óvszert a barátnőjével…

-Én komolyan azt vártam, hogy elkezdi csapkodni Kimit az újsággal, ami nála volt – szólt bele Rami

-Ne parázz, ilyen szülő előtti cikis helyzetben nekünk is volt részünk- nevetett fel Seb.

-Halljuk! - vigyorogtam

-Ne most mimózásodjatok – forgatta szemeit Kimi, mikor csak csendben egymásra vigyorogtak Hannával.

-Sebi anyukája olyan szépen ránk nyitott, miközben, ehm, szeretkeztünk – sóhajtotta Hanna.

-Milyen szépem mondta, szeretkeztünk – húzta Kimi nevetve, Hann halványan elpirult – bocs, de nagyon kis csendes típus vagy, bele kell rázódnod az ilyen finn eseményekbe – rötyögött tovább.

-Megverhetem? – nézet rám Seb.

-Tőlem – vontam vállat – bár szerintem Kimi lenyomna.

-Ennyi – adott puszit vállamra vigyorogva.

-Azért ne fogadj rá – morgott a német.

-Nálunk Rami szokása volt lebukni a csajokkal – kanyarodott vissza a témához Kimi – most se értem, hogy lehettél ennyire béna!

- Ti hogy a fenébe nem buktatok le sosem? – morrant fel – állandóan, tanulunk címszóval felmentek, aztán kamatyoltak, de mikor anya felment, sose buktak le.

-Te komolyan nem jöttél rá? – nevetett igazán jóízűen Kimi – pedig több barátnőd volt, mint nekem.

-Abban az időben – tette hozzá Rami.

-Na várjatok, most lemaradtam – sóhajtott fel Hanna.

-Kimi és én négy évig jártunk, gimi alatt – informáltam – mikor a McLarenhez került, akkor szakítottunk, szóval „csajozós időben” pont monogám volt. Rami meg élte aaa hódítók életét – nevettem.

-Rami bazd meg – nevetett fel megint Kimi – komolyan nem jöttetek rá, mi a titok nyitja?

-Áruld már el akkor Mr. Tökéletesen titokban kamatyoló – fintorgott gyászosan, a hasam fájt a sok nevetéstől már.

-Na figyelj – tette le a poharát – anya minden nap négyig dolgozott, igaz?

-Ja

-Apa fél hatig kb – folytatta az ifjabbik Räikkönen – mi meg olyan ¾ négy  után értünk haza suliból.

-Na igen, semmire se elég tíz perc, mi? – vigyorgott Axel bele.

-Ráadásul, amikor Paula haza jött, mindig kifaggatott minket, hogy kinek milyen volt a napja – szóltam.

-Szóval anya nekiállt a kajának, úgy kb fél öttől, mi ekkor mentünk mindig fel tanulni. Ott volt egy bő fél óra, amíg tudtunk, hogy úgyse jön fel – mesélte tovább Kimi – azt csináltunk, amit akartunk…

-És mire öt körül bekopogott, hogy minden oké e… – nevettem.

-Egyből be is nyithatott, mert felöltözve, hol az ágyon, hol az asztalnál talált bennünket, és bár én sose, Ina rendszeresen tanult, szóval semmi nem hibádzott. A tankönyvek ott voltak, soroljam még?  – fejezte be elégedetten – csak előre kellett gondolkodni tesó, hihetetlen, hogy senki nem számolt az idővel, rajtunk kívül…

-Bazd meg – nyögött fel Rami – ez de…egyszerű… na most okosabbnak képzeled magad mi?

-Azok is voltunk – bólogattam.

-Hallod Kimi, kéne erre a ladikra, egy 18-as karika – húzta Sebastian.

-Ladik?!  - meredt rá a finn – te leladikoztad ezt a yachtot? Haver, kurva messze vagyunk a parttól, nem hiszem, hogy tudsz annyit úszni egyhuzamban.

-Oh, bocsáss meg – sóhajtott fel teátrálisan Sebi.

-Na azért – bólintott Kimi – inkább igyál még egyet, hátha akkor nem beszélsz böszemségeket.

-Komolyan néha olyan nehéz elhinni, hogy komoly felelősségteljes pilóták nem? – kuncogott Hanna.

-Nekem mondod?! – helyeseltem. Előre láttam, hogy az esti vacsora is ilyen remek hangulatban telik majd el…

Sziasztok!

Egy kommentre reagálnék (nem szeretek chatben reagálni, a korlátozott karakterszám miatt :) ) ; ennek a történetnek pont az a lényege, hogy újra egymásra találtak, nem fogom ( legalábbis kevés az esélye, de ugye soha se mondd, hogy soha :) ) szétszedni őket. Több olyan emlékkép volt és lesz is, ahol nem alkotnak egy párt, de mégis húzzák egymást, folyton. A múltbéli külön és együtt töltött idejükből is szoktam visszaemlékezést írni, ebben rejlenek a titkos érzelmek (főként a külön töltött idők emlékeiben). És, ahogy szoktam is, itt is fogok alkotni, tehát nem mindig lesz minden rendben (ahogy eddig is voltak viták, bonyodalmak)  Szóval nem, nem bántottál meg a véleményeddel. :)

Ezen felül, köszönöm nektek a rengeteg kommentet, bízom abban, hogy ehhez a részhez is írtok nekem!

L