Sorskerék

2009, Maranello, Olaszország

- Hanaaaaaaaa – ugrottam a rám váró pár egyik tagjának nyakába, hangos visítás közepette.

- Csiiiiiiiiittt – kuncogott. – Basti kinyír minket, hogy felhívjuk a figyelmet rá!

- Hallom ám! – morgott az említett, majd nemes egyszerűséggel átölelt mindkettőnket.

- Bastiii – nevettem fel, ahogy végighúzta kezét az oldalamon, ahol szürreálisan csiklandós voltam.

- Igen? – tudakolta. – Hol a bőröndöd te nő?

- Ott jön majd!  – mutattam a csomaghordó szalag felé. – Na és miféle rendezvény lesz ez?

- Rendezvény – nevetett fel tesóm.

- Heidie, ez kérlek, ez ilyen mutogassuk a pilótáinkat parti lesz – csücsörített Basti. – Amúgy nincs kedved elkísérni az egyik haverom?

- Sebastian!!!! – csapott vállára Hanna. – Heidie nem szolgáltatás, hogy igénybe vegye az eszement haverod!

- Tudom – forgatta meg nagy kék szemeit – ,de szerintem Heidie is bírni fogja őt.

- Meglátjuk – morgott szelíden. A futószalag életre kelt, s áramlottak a csomagok. Türelmesen megvártam az enyémet, aztán a kijárat felé vettük az irányt.

- Te Basti - könyököltem a két ülés közé –, te hogy a manóba mész arra a partira, mikor nem is vagy ferkás?

- Ferkás? – pillantott rám a visszapillantóból. – Szerintem Kimi előtt ne használd ezt a szót.

- Elhiszed nekem, hogy nem fogok megijedni a híres nevezetes haverodtól? – húztam fel orrom.

- El – bólintott. – De ismerem Kimstert. És hogy feleljek a kérdésedre, erre az exkluzív partira meghívást kaptunk mi is Markkal.

- A kengurus haveroddal? – fújtam lufit a rágómból.

- Te honnan szeded ezeket? – nevetett fel Hanna.

- Az az igazság, hogy az unalmasabb futamok alatt kitaláltam pár becenevet a pilótákra…

- Mondj párat – fordult felém vigyorogva.

- Aaaa, Basti ki fog borulni – nevettem. –  Naaa, de remélem, hogy jó lesz ez a versenyhétvége.

- Azt én is elhiheted – bólintott Seb. – És Heidie nem úszod meg ezt a nevezősdit!

Épp csak lepakoltunk a hotelban, felfrissítettem magam és mentünk is tovább a pályára.

- Ebéd? – nézett Hanra majd rám, én lelkesen bólogattam, így az étkező felé vettük az irányt. Miután leadtuk a rendelést, még kimentem mosdóba, de mire visszatértem egy szőke, piros pólós srác ült az asztalunknál. Mikor odaléptem, hogy leüljek alaposan végignézett rajtam, majd lustán Seb felé pillantott.

- Seba? – kérdő hangneme mögött rekedtes hang bújt meg.

- Ő Heidie Prater – mutatott rám. – Heidie, Kimi Räikkönen.

-  Prater? – vonta fel szemöldökét. – A tesód? – nézett Hannára.

- Nem , apáink testvérek – feleltem én.

- Oké – sóhajtott fel. – Jössz este?

- Tessék? – pillantottam értetlenül.

- A partira – nézett rám úgy, mintha nem lenne minden rendben az agyi kapacitásommal.

- Ugye nem rá gondoltál? – meredtem Bastira a haverom elkísérhetnéd szöveg miatt.

- És ha igen? – vonta meg vállát.

- Megállni. Te megkérted, hogy jöjjön el velem? A tudtom nélkül? – szólt bele a szőke pajtija.

- És ha igen? – ismételte magát elégedetten.

- Ez elég tré ötlet – morogtam.

- Tündérem – meredt rám a finn –, elhiheted nekem csak ebben a teremben vagy öt nőt kerítenék, aki kezét törné, hogy eljöhessen velem.

- Kicsi a péniszed, hogy ekkora egoval kompenzálod? – vágtam vissza élből, Hanna pedig belehörgött az italába. Utáltam az ilyen nagyképű bikákat.

- Semmi gond a méreteimmel – fújta ki levegőjét. – Szeretnéd látni? Esetleg kipróbálni? Megoldható – nézett órájára. – Pont van egy szabad órám.

- Nem – dőltem hátra. – Az ilyen vezérbikáknak csak a dumájuk májer, a tudásuk általában elég gyér, szóval kösz, de passzolok.

- Bebizonyítsam, hogy tévedsz? – villantotta rám jeges tekintetét.

- Muszáj ebéd közben a kamatyolásról beszélnetek? – nézett ránk Basti felváltva, de ajka megrándult a visszafogott mosolytól.

- Tudsz arról, hogy marhára bosszantó vagy? – nézett továbbra is engem Kimi.

- Aha, személyes vonzerőm rész – ironizáltam.

- Ch – morrant majd felállt. – Seba, este nem áll szándékomban sokáig maradni, szóval ne kezdj el lelki életet élni majd.

- Még itt vagy? – nézett fel rá Basti, valamit mormogott, mikor ellépdelt tőlünk.

- Te, ezért vagytok annyira oda? Egoista, bunkó, ja és pofátlan – soroltam észrevételeim.

- Nem, nem, ez csak egy - legyintett -, majd meglátod. És nem gyengén hergelted, szóval magadra vess.

- Ezek után biztos nem megyek el – morogtam.

- Már késő, felírtak a vip listára – nézett rám bocsánatkérően Hanna.

- Futam után szétrúgom azt a versenyző fenekedet!!! – sziszegtem Basti felé, de ő csak nevetett.

2010 Vilamoura, Portugália

- Räikka – sóhajtottam fel. – Ez mi a jó büdös fene volt?! Hát én úgy megverlek, ha még egyszer ilyet csinálsz!

- Én is szeretlek – mormogta, miközben leszerencsétlenkedte az overált derekáig.

- De most komolyan – léptem elé. – Tudod hogy aggódtam?!

- Mennyire? – vigyorodott el, miközben az Icecar motorháztetőjére ültem.

- Ne majomkodj – cüccögtem, jobb kezét derekamra csúsztatva vont teljesen magához, laza terpeszben állt előttem, kezeimet vállára tettem.

- Di –szólított becenevemen. – Jól vagyok, nem kell aggódnod! Homlokának támasztottam enyémet, és lehunytam a szemeimet.

- Én az Icecarról beszéltem – súgtam, eltolt és megint a jeges pillantását előhúzva bámult, felkuncogtam és megöleltem. – Nem ám! Örülök, hogy nem sérültél meg.

- Na azért – szusszantott nyakamba egy puszi mellett. – Bébi, szívesen ölelgetnélek, de mennem kéne a szervizbe.

- Isten áldjon! – léptem el előle. – Jaj Räikka, Basti hívott, valami Red Bull Afterpartyról hadovált.

- Tudom – bólintott. – Minket is meghívtak. Szeretném, ha valami kis szexi szerkóban jönnél – vigyorgott.

- Ja, hogy csorgasd a nyálad mi? Álmodj csak – veregettem meg a vállát.

- Ha már parti. Ugye tudod, hogy utáltalak, mikor a legelső alkalommal arra céloztál, hogy kicsi a farkam? – kérdezte vigyorogva.

- Ez az érzés kölcsönös volt – bólogattam –, azt hiszem a partin elcsattant pofonból, erre magadtól is rájöttél.

- Nem ismertelek – vont vállat nevetve. – És azt hittem, azért vagy velem olyan, amilyen, mert szexelni akarsz velem.

- Csöppet tévedtél – vettem fel napszemüvegem, ahogy kiértünk a sátorból.

- Ja, a jobb tenyered megsúgta – ingatta meg fejét. – Ahhoz képest rengeteget fejlődött a modorod!

- Mi van? – álltam meg. – Az én modorom? Mikor te csókoltál meg két üveg pezsgő után? Pofátlan majom! – szegtem fel állam, s indultam tovább, persze remekül szórakoztam rajta.

- Jaj te hiszti hercegnő – kapta el csuklóm, majd felnevetett. – Ezt most már komolyan mondom; te vagy életem legbosszantóbb és leg szeretni valóbb egyede, egy személyben.

- Hát igazán köszönöm ezt a felettébb nemes rangot kicsiny életedben – kuncogtam.

- És még én vagyok egoista – mormogta, majd a szerviz park felé vette az irányt. 
Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy is jutottunk mi ide. Ugyanis vannak az életnek olyan pillanatai, amikor akarva akaratlanul barátságok köttetnek. Akkor, Olaszországban valóban közel álltam ahhoz, hogy kikaparjam a szemeit, a partin tanúsított botrányos viselkedése miatt meg aztán végképp. Utólag be kellett látnom, kár lett volna. Egy, sosem találkoztam senkivel, akinek ennyire meghatározhatatlan szín szemei lennének, hangulatától függően. Hol mélyzöld volt, hol husky kék… és a kettő közti összes árnyalatban is tudott pompázni. Kettő, ha megteszem, sosem látja meg, hogy a szállodába menet egy férfi hátulról elkap, és a sikátorba vonszol. Nem volt nehéz kitalálni miért is. Kimit talán a sors küldte utánam, dühödten esett támadómnak, és mentett meg. Mivel a ruhám egy részét letépte a férfi, Kimi szó nélkül bújtatott öltönyébe, és szorosan magához ölelve vitt a saját szobájába. Csinált egy kád, forró fürdőt, majd magamra hagyott. Egy óra múlva merészkedtem elő, vastag, hosszú köpenybe burkolózva.

- Jól vagy? – fordult felém.

- Azt hiszem – sóhajtottam. – Én köszönöm, hogy segítettél.

- Szerencse, hogy utánad mentem. Belegondolni is borzasztó, hogy mit akart tenni veled azaz undorító patkány – sziszegte.

- Ne beszéljünk erről – húztam össze magamon még jobban az amúgy is teljesen körülölelő anyagot.

- Ne haragudj – zihált. – Csak… Heidie – folytatta nyugodtabban pár pillanat után –, enned kéne pár falatot.

- Nem vagyok éhes – súgtam.

- Csak pár falatot. Kérlek – mutatott az asztalon lévő tálcán sorakozó ízléses falatkákra. – Addig én is megfürdöm.

- Rendben – adtam meg magam, nem akartam vitatkozni, főleg a történtek után.

- Ja, és megszámoltam, szóval észreveszem, ha nem ettél – nézett vissza rám, majd eltűnt a fürdőben. Leerőltettem a torkomon négy darabot, többet nem tudtam. Meglepően hamar végzett, s jött ki pólóban, s rövidnadrágban.

- Tessék – nyomott kezembe egy pólót. – Alvós cucc. Maradj itt, majd én alszom kint.

- Köszönöm – néztem szemébe hálásan, fel se fogtam még, hogy valóban mitől is mentett meg.

- Próbálj meg pihenni – nézett rám az ajtóból. – Ha kell valami, kint megtalálsz.

- Köszönöm, tényleg – ismételtem magam, majd belebújtam az általa adott ruhába. Térdemig leért, és finom puha volt. Nyakig betakaróztam a nagy ágyban, de ez a sokkos hajnal kikészített, feszülten forgolódtam, és azt hiszem féltem is. Az ajtóhoz osontam, de semmi hang nem szűrődött be, óvatosan lenyomtam a kilincset, meglepetésemre ment a tv, bár nagyon halkan szólt.

- Kimi – léptem a kanapéhoz, félig fekvős pózban találtam rá.

- Igen? – ült fel könnyed mozdulattal, nem kerülte el figyelmem, hogy a póló és a nadrág hanyagul a fotelbe dobva hever.

- Nem aludnál velem? Nem akarok egyedül maradni abban a nagyszobában – suttogtam.

- Gondoltam, hogy nem érzed magad biztonságban egyedül – felelte –, de nem tudtam a történtek után menyire vágysz egy férfi társaságára.

- Te mentettél meg, szóval… - feleltem halkan.

- Jó – bólintott, visszaindultam, ő pár lépéssel lemaradva követett. A hatalmas franciaágyon akár négyen is kényelmesen elfértünk volna, így kicsit sem feszélyezett a jelenléte. Sőt inkább fokozatosan felengedtem a görcsös szorításból, mert mellette megvolt a biztonságérzetem.

2011 Sao Paulo, Brazília

A Red Bull Racing homejában álltam, és néztem az időmérő szakaszai között bevágott paddock jeleneteket. Rendkívül nagy érdeklődés övezte, hogy Kimi Räikkönen személyes tiszteletét tette a 2011-es szezonzáró futamon, először az óta, amióta távozott a király kategóriából. Farmert, fehér pólót viselt, persze Red Bull logóval, és szintén hófehér RB-os full cap volt fején. Elnevettem magam, mert most mát zavarták hanyagul lógó tincsei, bár be nem vallotta volna, ennek ellenére hiába győzködtem, hogy vágass le haját.

-… az egész lószart – hallottam meg Kimi jellegzetes hangját –, szóval egyáltalán nem érdekel.

- Haver, te nem vagy százas – nevetett fel Basti.

- Na, mi törtét már megint? – mentem ki eléjük.

- Kimi épp a médiához fűződő legendás szeretetéről beszélt – adta elő Sebastian.

- Inkább arról járjon a szád, hogy holnap este hol lesz a szezonzáró buli – dőlt kényelmesen a szerszámos kocsinak Kimi.

- Eszem megáll, most jöttél, már partiznál?

- Hát? Nézzem, ahogy 15 perces előnnyel nyersz? – nevetett fel rekedtes hangon – eléggé unalmassá tetted ezt az idényt.

- Kösz – fintorgott Seb. – 2010 után igazán nem bánom.

- Tudom, miről beszélsz – sóhajtott fel, és én tökéletesen tudtam, hogy saját világbajnoki címének megszerzésére gondolt., felém nyújtotta jobb kezét, mellé támaszkodtam, ő átkarolta vállam. – Elegyünk kajálni bébi? Megéheztem…

Frommer’ Club, vasárnap 01:47

- Te tényleg szerepeltél egy klipben?! – meredt rám Kimi.

- Aha, kb ezer éve – nevettem fel.

- Heidie és én akkoriban együtt voltunk, így elég evidens volt, hogy őt kérem fel arra a szerepre – folytatta Christian mellettem.

- Ezt eddig nem mondtad – mormogta nekem a finn.

- Nem jött szóba – vontam meg vállam.

- Feljössz? – mutatott a pultra Chris, bólintottam, elvégre ezer éve nem találkoztam vele.

- A bárban megtalálsz – sziszegte a finn, és lelépett, meglepetten néztem Sebre.

- Most mi baja?

- Szerinted? – nézett rám hamis mosoly mellett.

- Nem tudom – néztem utána. – Nézd, én nem tehetek arról, hogy egy régi barátom a DJ a ti bulitokon. Rég nem láttam Christ, és szeretnék beszélni vele. Ha ez miatt megorrol, az ő baja!

Bosszankodva mentem fel a pult mögé, de Chris a kedven zenémet is becsempészte, és a régi idők nosztalgikus hangulata miatt, hamar meg is békéltem. Párszor láttam őt a tömegben, Seb és Hanna néha fel is jöttek, de más esemény nem történt. Remek hangulatban teltek az órák, igazán fergeteges after party kerekedett.

- Keresd már meg Kimit – szólt rám Hanna –, mielőtt még segg részeg nem lesz.

- Nem vagyok az anyja, hogy pátyolgassam – vontam meg vállam. – Duzzogva elvonult, ergo nem kíváncsi rám. Nagyfiú már, nem?

- O, Heidie, vedd már észre, hogy féltékeny Chrisre! Az ég áldjon meg tökéletesen eléldegéltetek a külön kis rallys világotokban, még ha egymást hülyítettétek is ezzel a csak barátok dumával, mi tudtuk, hogy ez jóval több. Erre itt felbukkan egy volt szerelmed, akivel ráadásul jó is a kapcsolatod, és egész este vele vagy, még ha mi megint csak tudjuk, hogy ez nem más a részedről, mint barátság. De Kimi csak azt látja, hogy itt az exed, aki ölelget, és még vígan bulizol is, közben vele meg nem foglalkozol

- De… én, ez… - habogtam, lesokkolt ez a monológ. – Ő volt az aki elvonult! – támadtam vissza, mert egy pillanatig tökéletesen éreztem, hogy ez mind-mind igaz.

- Na, melyikőtöknek van több esze? Vagy te is ötéves módjára csak mutogatsz, hogy ő kezdte? – hergelt tovább, tette mindezt végig mosolyogva. Mérgesen mentem le az emelvényről, hogy megkeressem ezt a hülye finnt, engem ne nevezzen senki gyerekesnek! Heikkivel futottam össze, ő a terasz felé irányított, mondván ott látta utoljára Kimit egy pár szál cigaretta mellett. Kint valóban megláttam őt, és azt a szőke, nagymellű hölgyet is, aki nagyban ölelgette. Még, hogy érez irántam valamit is… Dühösen léptem vissza, s indultam egyenesen a kijárat felé. Fogtam egy taxit, visszavitettem magam a hotelba, persze útközben alattomos módon törtek fel könnyeim. Egy tökéletes pillanatig engedtem, hogy átérezzem azt, amiről Hanna beszélt. Hogy ez jóval több, mint barátság. Hogy épp úgy érez irántam valami sokkal erősebb, elemi érzést is. Hogy talán szerelmes… mint ahogy én belé. Hát beláttam, hogy valóban beleszerettem ebbe a lökött férfibe az elmúlt évek során. De a látottak alapján ő nem ezt érezte irányomba. 
Természetesen közös szobánk volt Kimivel, az évek, versenyek alatt, hozzászoktunk egymás folytonos jelenlétéhez, és nem is akaródzott külön aludni. Többször előfordult, hogy egymás ágyában kötöttünk ki, de soha semmi testiség nem történt köztünk. Előkerestem a bőröndöm, és rendszerezés nélkül elkezdtem beszórni cuccaim, amit csak értem dobtam be. Minél előbb el akartam tűnni innen, mielőtt még felhozza azt a nőcskét ide. Fél óra múlva hívtam még egy taxit, hogy a reptérre vitessem magam, tudtam, hogy itt vannak éjszakai járatok is.

- Heidie??? – rontott be alaki az ajtón. – Hát itt vagy?!

- Mit keresel itt? – néztem dühösen az előttem álló férfira.

- Mit csinálsz? – pillantott a bőröndjeimre. – És miért tűntél el? Tudod, hogy aggódtam, főleg, hogy azt a kibaszott mobilt se vetted fel???

- Mint látod, jól vagyok. És épp utazni készülök. Mellesleg, hol hagytad a kis barátnődet?

- Mi van? Heidie? Hová akarsz te menni az éjszaka közepén?

- Leginkább el – feleltem nyugodtan.

- De miért? Hiszen olyan jól összemelegedtél a volt pasiddal – vágta oda.

- Ja bocsi már, hogy egy jó barátommal beszélgettem! Te tudod egyáltalán a szőke kis nőd nevét?!

- Egy csaj rám mászott, mikor kimentem cigizni, de én elutasítottam. Heikki látta, hogy elrohantál és kijött szólni. Miért nem vetted fel legalább a telefont??? Mindenki téged keres! A fasznak kell rohangálnod éjjel! Nagyon mérges vagyok most rád! És ha történik veled valami? Ha megint megtámadnak?!  - hadarta valóban dühösen, meglepettségemben szólni se bírtam, erre nem számítottam. Viszont a múlt kísértetének említése, és az ő kiabálása megijesztett, csorogni kezdtek eddig nagy nehezen visszafogott könnyeim. Idegesen hajába túrt, majd pár lépéssel letudván a köztünk lévő távolságot szorosan a karjaiba zárt. Azt hiszem, soha nem ölelt ennyire szorosan.

- Ne tűnj el kicsim – súgta hajamba. – Rettegek ilyenkor, hogy bajod esik!

- Kimi – markoltam szorosan ingét, ahogy öleltem. – Én…

- Engednéd végre, hogy vigyázzak rád? Te őrülten makacs nő?!  - sóhajtott fel, majd elhúzódott, de csak annyira, hogy kezei közé fogja arcom. Felnéztem meghatározhatatlan szín szemeibe és engedtem a kísértésnek. Mohón húztam le fejét tarkójánál fogva, miközben ajkaimat az övéire tapasztottam. Felmordult, és hajamba túrva szorított még inkább magához. Hosszas, vad, szenvedélyes csók után zihálva szakadtunk el egymástól, úgy éreztem, hogy nem csak a szoba, de az egész világ forog velünk.

- Tudod te, mióta vágyon erre a csókra? – simított végig az alsó ajkamon, megrázta fejem, így folytatta. – Már Maranelloban meg akartalak kapni. Gyönyörű és elképesztően nagyszájú voltál. Mintha direkt csak engem akarnál bosszantani. Dühítettél és kíváncsivá tettél, biztos lehettem abban, hogy nagyon hosszan és vadul tudnék szeretkezni veled. És az istennek se akartál velem lenni. Tudod mennyire dühítettél, hogy sehogy nem tudtalak ágyban vinni?! – mosolyodott el.

- Hát én akkor valóban utáltalak – vallottam be.

- Én is. De tudod, mit mondanak. Vékony a határ a gyűlölet és a szeretet közt.

- Kezdesz csöppet nyálas lenni – meredtem rá forrósodó arccal, azért nincs egy perce, hogy bevallotta, mennyire vágyik rám.

- Nem. Csak félsz attól, amit mondani fogok. Mert aztán változtak a dolgok. Megismertelek, és beléd is szerettem. A finn rally óta biztos vagyok ebben. Egész éjjel ott ültél mellettem a szervizsátorban, és győzködtél arról, hogy ne adjam fel, miután összetörtem azt az átkozott autót.

- Kimi – hajtottam fejem tenyerébe, ő most valóban azt mondta nekem, hogy szeret?! Apró puszikkal halmozta el ajkaim, tincsei közé túrva simultam még jobban karjaiba, a legtökéletesebb helyre a világon.

- Ez azt jelenti, hogy csak és kizárólag az enyém vagy? – morogta ajkaim közé.

- Igen – sóhajtottam. – A tiéd! Felmorrant szavaimra, kezeit lecsúsztatta derekamon, fenekemen át combomig, hogy ölébe vehessen. Úgy éreztem, hogy milliónyi pillangó verdes gyomromban, ahogy elfektetett az ágyon és csókjaival elkezdte birtokba venni ajkaim, nyakam, bőröm.

- Minden egyes porcikád meg akarom csókolni – zihálta rekedtes hangon, miközben megszabadítottuk egymást ruháinktól. És valóban azt tette, amit mondott, véget nem érő érintésekkel és csókokkal kényeztetett, míg nem végre egyé nem vált velem. Órákon át szerettük egymást, a hajnal első napugarai szégyenlősen osontak be a függöny résein.

- Mmm – bújtam mellkasához elégedett vigyorral. – Mondhatni bajnoki teljesítmény!

- Mondhatni? – fordított pozíciónkon, hogy hajam eltűrve puszikkal halmozza el nyakam. – Szóval megfelelő mérettel rendelkezem? – tudakolta kajánul, felnevettem.

- Nagyon is, sőt! – súgtam. – és eszelősen jól is használod…

- Én mondtam – felelt elégedetten, bőrömön éreztem mosolyát. – Sohasem vártam ennyi egy nőre.

- Ha tudom, hogy mi vár rám, előbb beadom a derekam – vigyorogtam huncut módon.

- Igen? – siklott keze a takaró alá. – Akkor már kezdhetjük is előröl. Ha már ennyire benne vagyunk a dologban.

- Eszement – nevettem szívből, imádtam ezt a játékos oldalát.

- Aaa, kielégült – nyögte.

- Räikka – cirógattam meg arcát –, ezen túl sokszor csinálhatjuk ezt a roppant élvezetes dolgot.

- Ha már ennyit vártam rád, és végre meg is kaptalak, biztos lehetsz benne, hogy nem is engedlek el többé – felelte kedveskedő hangon.

- Ennek nagyon örülök, mert én nem is akarok sehová sem menni – leheltem apró csókot ajkára. – csak veled, el… - biggyesztettem oda halkan kuncogva.

- O, hát ilyen sokszor lesz – bólogatott kéjes vigyor mellett.

2012 Istanbul, Törökország

- Sebaséknak nem kéne már itt lenniük? – kérdezte Kimi, miután hátul beosontunk.

- De – bólintottam. – várj felhívom Hannát.

- Addig kerítek valami italt – sóhajtott fel, elégedetten néztem végig rajta, fekete ing simult izmos mellkasára, amit szintén fekete zakó fedett. Elmosolyodtam, csak azért is fekete inget vett fel, fehér helyett. Mindig külön hatással volt rám, ha őt láttam ilyen elegáns ruhában. Komolyan attól féltem, hogy berángatom egy titkos helyre, és…

- Sikerült kiderítenie valamit asszonyom? – mosolygott rám, miután kezembe adott egy pohár pezsgőt, igazán díjaztam, hogy felszabadult kezét szinte rögtön derekamra csúsztatta.

- Nem fogod elhinni, mi történt. Sebas nem hozott útlevelet, és nem engedik be az országba – hadartam, Kimi szolidan belenyögött a pohárba, ő már pont ivott.

- Hogy lehetett ennyire béna? – meredt rám. – vagy csak szívatsz?

- Nem – kuncogtam. – Szóval most mennek a magángép terminálhoz, hátha ott be tudnak jutni, útlevél nélkül is.

- Ciki – vigyorgott miközben fejét ingatta. – Sokan lesznek ma kíváncsiak rád –sóhajtott fel kelletlenül.

- Nem érdekel különösebb módon – cirógattam meg arcát biztatásképp. Cserébe kaptam egy puszit a homlokomra. Persze, ahogy megjósolta, sorra jöttek oda hozzá a különböző autósport ágak nagy nevei. Jean Todt, igazán lelkesen üdvözölte Kimit, mint ahogy Mr. Ecclestone is.

- Kimi, mond csak, hogy találkoztál te ezzel a gyönyörű hölggyel? – tudakolta, miközben udvariasan megpuszilta kézfejem, némiképp mulatságossá tette a jelenetet, hogy én vagy egy fejjel magasabb voltam nála.

- Sebastian mutatott be minket egymásnak – felelte szűkszavúan.

- Épp oly bájos, mint Miss Prater – mosolyodott el az öreg, utalva Hannára. – apropó, jól láttam, hogy az ülőkártyán Mr&Mrs. Räikkönen szerepel?

- Igen – Kimi közelebb vont magához. 
- Brazil futam után nem sokkal házasodtunk össze – feleltem.

- Philip – intett a felénk jövő pincérnek. – jöjjön csak fiacskám – kezembe adott egy újabb poharat, majd még kettőt levett, egyiket a férjemnek adta, a másikat megemelte. – Sok boldogságot kívánok. Meg legalább még egy vb címet, Mr. Räikkönen! – biccentett, koccintottunk, majd ő angolosan távozott. Lassan egy órája voltunk már a gálán, amikor feltűnt Seb és Hanna.

- Végre! – sóhajtotta fel, ahogy odalavíroztak hozzánk, ami nem volt egyszerű, mert mindenki letámadta őket.

- Hát ez meleg volt – fintorgott Seb.

- Na a precíz németek – rötyögött Kimi.

- Héé – morrantunk fel Hannával egyszerre. Reagálni már nem tudott, mert el kellett foglalni helyünket, és kezdetét vette a díjátadó. Igazán büszke voltam arra, hogy Kimi visszatérő évében harmadik helyezést ért el, akármennyire is mondta, hogy nem érdekli az első helyezésen kívül más. Miután a díjakat kiosztották, magunkra maradtunk Hannával, az interjúk és csoportképek készülése végett.

- Most mindenki azt hiszi, hogy Seb és Kimi sógorok lettek – intett fejével a fiúk felé Hann.

- A Heidie Räikkönen csöppet bénán hangzik, így megtartottam a lánykori nevemet is – feleltem, ahogy elnéztem őket. Kimi nevetgélt, beszélgetett a rallys és F1-es ismerőseivel, de néha-néha felém pillantott, általában egy szolid mosoly mellett.

- Kimi le se tudja venni rólad a szemét – kuncogott poharába Hanna. – Ahhoz képest, hogy a legelső találkozásotok után mindketten váltig állítottátok, hogy mennyire bosszantó egyéniség a másikatok.

- Hát – vontam meg vállam nevetve –, ha azt veszed az bosszúság is egy érzés.

- Emlékszem, Basti azt monda, azon se lepődne meg, ha a partin elvonulnátok egy röpke félórára, amekkora hévvel szidtátok a másikat.

- Na, csak jöjjön vissza! Ráhúzom a vb címet a fejére – fenyegetőztem nevetve.

- Szép kilátások! – nevetett fel ő is.

- Mi ez a jókedv hölgyek? – ült le Sebastian.

- Asszony, jó? – nézte rá felhúzott szemöldök mellett.

- Elnézést, Mrs Räikkönen! – pislogott.

- Azért – mosolyodtam el, Kimi kezeit éreztem vállaimon.

- Kicsim, nem megyünk el?

- Mehetünk? – pillantottam fel rá.

- Igen – adott puszit arcomra. – Most már leléphetünk.

- Nem ám itt hagyod a díjad! – tolta felénk a trófeát vigyorogva Seb.

- Ne hasonlíts magadhoz – vigyorgott. – Amúgy, hétfőn elutazunk egy hónapra, nászútra, szóval majd találkozunk, valamikor.

- És ezt csak most mondod?! – állt fel Hanna, hogy megöleljen.

- Igazából mi is csak nemrég határoztuk el – néztem rá bocsánatkérőn.

- És hová?

- Olaszországba megyünk először – kuncogtam.

- Ha már ott kezdődött minden – tette hozzá Kimi.

- A sors keze, ugyebár… - karolta át Sebastian Hannát, aki még mindig engem ölelt egyik kezével.

- Készíthetek egy képet? – lépett elénk az egyik fotós, mindannyian bólintottunk, boldogan mosolyogtam a kamera előtt, egyik oldalamon Hannával, másikon a férjemmel.

Úgy látszik Kimit valóban a sors küldte el hozzám…

Sziasztok! 

Egy kép + egy gondolat = egy történet. Legalábbis nálam ez a képlet működött most :D Tegnap este eszembe jutott egy szösszenet, és hát ez lett belőle, remélem, tetszeni fog nektek! 

Ezzel a plusz résszel szeretném megköszönni nektek a támogatást, és a sok-sok hozzászólást, fantasztikusak vagytok! :) 

L.