Novella I. - New Life - Új élet - II. évad - 13. rész

Kedd reggel. 6:30 az óra szerint. Nagyjából fél órája ébredtem, Miila pedig hozzávetőleg ennyi idő múlva jelzi, hogy éhes. Oldalra gördültem, hogy egészében lássam Lint, ő még mélyen aludt, nem is csodálkoztam, Mihez kétszer kellett felkelni éjjel. Hirtelen ötlettől vezérelve lementem a konyhába, tettem fel kávét magunknak és teát Niinának, valamint pirítottam bagettet, és Lini kedvenc szalámiijaiból és zöldségeiből szendvicseket készítettem. Tompán hallottam, hogy felébredt a babánk, tálcára pakoltam a reggelit, és felmentem a lányokhoz.

-Jó reggelt gyönyörűm – nyitottam be, Lina rám emelete pillantását, és rögtön el is mosolyodott.

-Neked is jó reggelt! Milyen finomságokat látok én nálad?

-Gondoltam reggelizhetnénk itt fent a kicsikkel – tettem egyelőre, az éjjeliszekrényre a tálcát – és rád fér egy kis pihenés. Szia manó – pusziltam meg a kicsi szőkés fejet.

-Szeretem az ilyen meglepetéseket – helyezkedett el karjaimban, miután mögé ültem. Jól tudtam, hogy sokkal kényelmesebb neki úgy megetetni a kislányunkat, ha közben mellkasomnak dőlhet.

Miután tisztába tettem a kishölgyet vissza is aludt, így még volt egy kis időnk kettesben, mielőtt a másik kiscsaj is felébredt volna.

-Remekül néz ki itt minden – pillantott a tálcára, ölébe helyeztem – kávé?

-És alma lé – mutattam a bögre melletti pohárra – tudom, hogy nem szereted a narancsot.

-Imádlak – simított végig kezemen – olyan jó, hogy itt vagy!

-Nekem is – csókoltam meg – Lina, szeretlek téged.

-Szeretlek – felelte kedvesen – mikor keltél, hogy már kész is reggeli? – harapott a szendvicsbe –ami isteni finom!

-Úgy hat körül – vontam meg vállam, rám meredt.

-De te utálsz korán kelni – reagálta kuncogva.

-Van itt két törpe, és egy sexi kis feleség, aki miatt érdemes – vigyorodtam el.

Lassan kitárult a behajtott ajtó, és egy álmos, kócos törpe állt meg a szőnyegen.

-Szia picúr – mosolygott Lina.

-Aja – sóhajtotta kómásan és takaróját vonszolva belépdelt.

-Gyere nagylány – vettem fel – kérsz reggelit?

-Ige – bólogatott, miután elhelyezkedett az ölemben. Ő is szendvicset kapott, csak más alapanyagokból és puha kenyérből. Jó volt látni, ahogy Lina és Ni mindazt eltűntetik, amiket nekik csináltam.

-Jól laktál nyuszi?

-Ühüm – bólogatott – aja!

-Igen?

-Kéjek sütit!

-Sütit? – kacagott fel Lin – na, gyere akkor – vette át tőlem. –Köszönöm a fantasztikus reggelt – csókolt meg lágyan. Miila szunyókált, fogtam a nagypokrócot és a lányok után mentem. Ahogy sejtettem lent már ment a tv, valami mesét tett be Lin. Egyikünk se engedte, hogy azokat az idiótaságokat nézze, amiket manapság neveztek mesének.

-Niina – hívtam a kishölgyet, vigyorogva mászott a kanapéra fel hozzám, elégedetten helyet foglalt, és várta a süteményét.

-Le se tagadhatod, hogy a te lányod- nevette Lin, miközben bebújt mellénk a takaró alá – annyira családias hangulatom van!

Persze egyre több játék került fel, végül Lin főzni kezdett, míg Nit szórakoztattam.

-Nem akartok elmenni vásárolni? – kérdezte pár óra elteltével – kéne egy-két dolog.

-Írd fel mit szeretnél – álltam fel a szőnyegről – egyedül hamarabb végzek, Ni maradhat?

-Appa – jött utánam,  Ni- én is mejek!

-El akarsz jönni velem? – guggoltam elé, haláli volt, amikor kommunikált.

-Ige!  - jelentette ki.

-Te se gondoltad komolyan, hogy majd itt marad, mikor mehet veled autózni! – kuncogott a feleségem – kitettem az ágyára a ruháit, a nadrággal még van néha küzdelem, de minden mást felvesz egyedül.

-Nemsokára két éves lesz – néztem utána, ahogy eliramodott a lépcső irányába – Niina, várj meg! – nem szerettem, ha egyedül randalírozik az emeletre vezető úton.

Lin szemszöge:

Míg Kimi és Ni a boltban voltak összepakoltam a kupit, amit csináltak. És egyáltalán nem bántam, hogy rendetlenség volt a nappaliban, hiszen olyan jó érzés volt látni, ahogy együtt vannak, hallani a kis szőkehölgy kacagását… főleg egy ilyen remek, családias reggeli után! Ráadásul Kimi még egy teljes hétig itthon lesz, és ez mintanyiunknak csak jót tehet.

Bő egy óra múlva állt be a garázsba Kimi, nem sokkal később Niina reppent felém, kezében egy csomag cukorkával.

-Ajaaa! – nevetett, ahogy szó szerint karjaimba vetette magát, mostanában rászokott erre, hogy az utolsó lépésnél teljesen elhagyja magát, így szabályosan az emberre zuhant a kis drága.

-Ugye nem ettél sok cukrot kicsim? – kérdeztem tőle.

-Nem – ingatta fejét – appa mondta, hogy nem sabad sokat enni!

-Apa jól mondta – pusziltam meg arcát – elfáradtál?

-Ige – sóhajtott – aja, Mija ehet cukojkát?

-Még nem  - mosolyodtam el – Miila baba még csak tejecskét ihat.

-Mié? – nézett rám nagy szemekkel.

-Mert még picike – válaszoltam – kisbaba, és nem tud enni, a pocakja nem  bírná.

-Sokat ajszik – állapította meg felkuncogtam, mint ahogy Kimi is, az ajtóból figyelte a jelenetet.

-Te is sokat alszol manó – felelte a finn – és amikor kicsit voltál, akkora, mint Miila, annyit aludtál, mint a kistesód.

-Este segítesz megint megfürdetni?

-Ige – bólintott, majd hatalmasat ásított.

-Gyere kicsim – vette át tőlem Kimi – ideje egy kicsit aludnod. Ha már a fél boltot meg akartad venni! Jössz? – pillantott rám lágyan.

-Igen, csak elpakolom, ami vettetek – mosolyogtam.

***

-Ajaaaaa! – kiabált, Ni a lépcső tetején állva.

-Niina Räikkönen – lépett ki Kimi Miila szobájából – mi ez a kiabálás?!

-Fáj – sóhajtotta lefelé biggyedő ajkakkal, ahogy rám nézett, bár először én is azt hittem szimpla hiszti lesz.

-Hol fáj kicsim? – emeltem fel, ahogy felértem az emeletre.

-A pocim – szusszantott sírós hangon.

-Főzöl gyógyteát? – néztem Kimire, adott egy puszit a kicsi fejére, és lement mellettünk – gyere nyuszi, meggyógyítjuk a pocakodat.

-Jó – susogta, lefektettem az ágyra, egyből vissza is bújt ölelésembe, ő kisbabaként is igen has fájós volt sajnos, bár ahogy nőtt egyre jobba hagyta el ezt.

-Aja, majadj itt – folytatta sírva, mikor Miila baba is nyöszörögni kezdett.

-Sss – pusziltam meg fejét – persze, hogy itt maradok kicsim…

-Nyuszi – lépett be Kimi – hoztam neked teát. Idejössz hozzám? – ült le mellénk, Ni nemlegesen megrázta a fejét, de az itatót elvette apjától.

-Nézd meg Mit kérlek – pillantottam rá, szó nélkül ment át a picihez – nem akartál apához menni?

-Nem – rázta meg újra fejecskéjét – kijabájt – tette hozzá cumival a szájában, aha, innen fúj a szél, az én kis szőke tündérem megsértődött Kimire.

-Nini, apa nem kiabált veled – kezdtem nyugodt hangon – csak tudod, apa már többször rád szólt, hogy ne sikítozz, és azt hitte, hogy játszol. Nem tudta, hogy most azért kiabáltál, mert fája pocakod. Megtöröltem könnymaszatos arcát, és miután megitta a teát visszafeküdtünk. Délutáni alvás előtt állva hamar kezdett elszenderedni, Kimi tért vissza, befeküdt mellénk.

-Ap – pillogott álmosan.

-Most már idejössz hercegnő? – kérdezte, mindketten tudtuk, hogy Niina elolvad attól, ha Kimi hercegnőnek szólítja.

-Ühüm – nyújtotta ki kezét, a finn mellkasához húzta a kislányt, ő befészkelte magát és el is aludt. Adtam mindkettőjüknek egy puszit és magukra hagytam őket.

Míg a gyerekek aludtak megsütöttem a husit, és összeállítottam az öntetet, kiteregettem, szóval a szokásos, háziasszony teendőket végeztem. Kimi ballagott lefelé, párna lenyomatos arccal, ásítozva.

-Tisztára hozzászokom én is a délutáni alváshoz – mosolygott lustán.

-Látom – nevettem – de legalább a lányoddal vagy. Aki mellesleg megsértődött rád.

-Láttam – bólintott – nem így szokott szólni, ha valami baja van… mikor sírva bújt hozzád, legszívesebben elsüllyedtem volna, hogy én meg itt megemeltem a hangom…

-Ez miatt ne érezd magad rosszul – simítottam végi arcán – bárkivel előfordul, hiszen a kis szeleburdi szőkeség szinte napról napra változik a szemünk előtt.  

-Az biztos – értett egyet – szóval, Miila sokat alszik – vigyorodott el.

-Na igen, Ni megmondta – kuncogtam – este megfürdeted a lányokat?

-Persze – bólintott – annyira hamar eltelik az idő itthon… Három nap és megint utazom.

-De utána megint itthon leszel kb 10 napot, és a magyar futam után egy egész hónapot – folytattam.

-Igen, ez így nagyon jól hangzik – vont ölelésébe – de aztán meg… Japán, Korea, Kína, Abu Dhabi…. Lin, egy hónapig nem fogok tudni hazajönni. Tudnom kell, hogy kibírod e – emelte meg fejem államnál.

-Kims – sóhajtottam fel – tudtuk, hogy lesz ilyen időszak, fel vagyok rá készülve. Persze nem áltatom magam, biztos nehéz lesz, de ez az élet, erről is szól.

-Szeretném, ha eljönnél velem pár futamra – nézett rám – mondjuk idén ez nem igazán jöhet össze.

-Nem – ingattam meg fejem – Ni végett még igen, de Miilát nem hagyhatom itt, és… nem is tudnám – sóhajtottam fel, nekem ez volt a félelmem, hogy egyszerre két ember mellett, két helyen kéne helytállnom, és nem leszek rá képes. Egy csecsemőt nem hagyhatok itthon, hiszen én táplálom, és nem is szívesen mennék el napokra a közel egyhónapos kisbabám mellől.

-Nézd, tudom, hogy igyekszel jó anya és odaadó feleség is lenni – kezdte – és hidd el nekem, remekül csinálod. Tudom, hogy félsz ettől a helyzettől.

-Mert nem akarlak cserbenhagyni…

-Édesem – fogta kezei közé arcom – most jól figyelj rám. Nem hagysz cserben. Ne agyalj ennyit azon, hogy megfelelj mindenhol. Társak vagyunk, szóval nem csak te tartozol felelősséggel a lányainkért, és a házasságunkért, hanem én is.

-Te nagyon jó társ vagy – mosolyodtam el, szerettem, hogy ennyire ismer, és tudja kezelni az érzéseim.

-Biztos lehetsz abban, hogy te is – adott finom csókot, éreztem, ahogy elvigyorodik közben – öhm, mikor lesz vacsora? Éhes vagyok…

-Gyrost eszünk ma, jó? – léptem be a konyhába, hogy süssek krumplit is akkor.

-Ühüm – nyöszörögte, tele szájal, felé fordultam, épp a husit mártogatta az öntetbe – ez… nagyon… jó

-Tudod Édesem, Ni ugyan ezt szokta csinálni – nevettem fel,ahogy felrémlett a süti sütés, és, hogy beletúrt az edénybe,hogy megkóstolja a krémet.

-Räikkönen – vonta meg vállát, fogtam egy szelet uborkát és szája elé emeltem.

-Zöldséget is egyél. Persze, de te harminc évvel idősebb vagy nála – pillantottam ártatlanul, hogy elvegyem pimaszságom élét.

-Te most burkoltan le öregeztél?

-Dehogy – ingattam fejem.

-Hiába nézel így, már megsértődtem, szóval ki kell engesztelned – közölte lazán.

-És mit óhajt uraságod? – mentem bele a játékba.

-Lejthetnél egy erotikus táncot például – csücsörített elégedetten.

-Persze, esetleg zenei aláfestést is kérsz? – tudakoltam nyájasan.

-Nem, csak téged – lépett felém vigyorogva, hogy hossza csókkal ingereljen, éreztem csókjában a vágyat, zöldes árnyalatú szemei kissé ködösen pillantottak újra rám – Linám…

-Ha a két pici elaludt, tarthatnánk egy kis masszírozó, simogatós estét – búgtam.

-Tökéletes – sóhajtotta.

-Aja….app ? – hallottunk meg halk Niina hangot, gyors csókot lehelt még ajkaimra, majd elindult fel a kisanyainkhoz. Teljesen tökéletesnek éreztem az életem.

Sziasztok! 

Íme, az új rész. Hol is kezdjem... a részhez csak annyit fűznék, hogy direkt írtam ilyen családias, gondokkal küzdő, "életszagú"-ra. Többen írtátok, hogy tetszett ez a stílusú, amiben nem csak az élet habos oldalát mutatom be :) Remélem, ez is tetszeni fog! 

Megmondom nektek őszintén, hogy álmodni sem mertem volna, mikor ez az egész blogolosdi elkezdődött, hogy ennyien írtok nekem, olvassátok a történeteket, és ami a legfontosabb meg is kedveltétek őket :) Nagyon sokat jelent nekem, amikor látom a véleményeteket komment formájában, hiszen abból látom, az én kis közönségem mit gondol, érez. Tudjátok, hogy nem szoktam kiemelni senkit, mert minden olvasóm ugyan olyan fontos, de most kivételt teszek. 

Regina! "Igazából nem is tudod(vagy lehet hogy igen :D),hogy egy-egy fárasztó nap után vagy közben(éppen akkor amikor rájövök,hogy van új rész) milyen jó is kicsit beleélni magamat abba a világba,amit te teremtesz.."  - ezt a hozzászólást kaptam tőled, és ezt külön köszönöm. Mert valóban, nem tudom, hogy nektek milyen élmény olvasni a történeteket, hacsak meg nem osztjátok velem ugyebár :) 

Éppen ezért, a háttérben folyamatosan készülnek az újabb meglepetések nektek, a legújabb kis szösszenet debütálása is közeleg, Kittinek mutattam meg az ötletet, neki tetszett, és hamarosan ti is olvashatjátok :) 

L.

Ui: bocsánat a kisregényért :D