Novella I. - New Life - Új élet - II. évad - 11. rész

-Mindjárt otthon vagyok – szóltam köszönés nélkül a telefonba.

-Ne oda menj! – jött a válasz – egyenesen a kórházba.

-Mi? De csak pár fájásról volt szó – hadartam, és automatikusan rányomtam a gázpedálra.

-Elfolyt a magzatvíz – válaszolta – mi most értünk a kórházba.

-Had beszéljek vele – könyörögtem.

-Majd személyesen, mennem kell, de nyugi, minden rendben – és kinyomta.

-O hogy az a… - néztem a tükörbe, s index nélkül lendületből megfordítottam a kocsit.

-Hééé, már nem a pályán vagy – kapaszkodott Mark.

-Már a kórházban vannak – nyögtem – oda kell érnem a kislányom születésre!

-Ja, de ha közben kinyírsz minket – dünnyögött.

-A szentségit, jobban vezetek, majdnem hogy csak mindenkinél ezen a világon, szóval ne parázz! Különben is mióta fosol te mellettem???

-Amióta ilyen idegbetegen hadonászol 160-as tempónál – közölte.  Tíz perc múlva állítottam le a motort, szó szerint berohantam az épületbe.

-Jó estét, se…

-Liina Räikkönen – lihegtem enyhén a futástól – melyik szobában van?

-Hozzátartozó?

-Igen, a férje vagyok! – hadartam.

-Látom igen – mosolygott – önöké azon a szinten két szo…

-Nem lehetne ezt később, a feleségem éppen vajúdik itt valahol – nyögtem fel.

-Egy nővér felkíséri – bólintott.  Amint kinyílt a lift ajtó megpillantottam Ramiékat a folyosón.

-Hol van Lin? – futottam elé.

-Most vizsgálják – mutatott az ajtóra – nyugi, nem késtél le semmiről – vigyorgott.

-Annyira tudtam, hogy ez lesz – néztem vágyón a csukott ajtóra – hogy nem várja meg, míg haza érek…

-Te a pályáról jöttél? – nézett végig rajtam Kristii, még Lotusos pólóban voltam.

-Ami azt illeti, igen – sóhajtottam – mikor Lin írt egyből gépre szálltunk Markkal… és most itt vagyok.

-Ügyes kis anyuka – dicsérte – jó pár órája mondogatta, hogy ma biztos megszületik a babátok.

-Áldom is, hogy azonnal írt – bólogattam – ha csak akkor ír, mikor kezdődtek a dolgok, még Valenciában lennék…

Nyílt az ajtó, Dr Addison lépett ki.

-Ááá, az apuka – mosolygott rám.

-Kimi?- nyögött fel Liina.

-Lin – léptem be azonnal – itt vagyok Kicsim…

-Úgy féltem, hogy nem érsz ide – nézett rám könnyes szemekkel.

-Mivel már délután szóltál, ideértem – pusziltam meg homlokát.

-Csapatruhában? – mosolygott – úgy léptél le?

-Igen – bólogattam felszabadultan, végre itt voltam mellettük, Lin megszorította kezem – fájásod van? – kérdeztem, bár fölöslegesen, megfeszítette izmait, és veszettül kapkodta levegőjét, mi lesz itt még?! Hogy fogom én ezt végignézni? Hogy ő itt fekszik, és majd megörül a fájdalomtól, én pedig jobbára csak bíztathatom, és a homlokát törölgethetem…. és ha valami komplikáció lesz? Ha baj lesz neki, vagy a babának? A pánik hullámokban tört rám…

-Ugye nem fogsz elájulni? – kérdezte Lin.

-Dehogy – simogattam meg arcát.

-Rendben – szólt bele a doki – itt az idő, hogy világra hozzuk a babájukat!

Míg őt áttolták pár, mély légvétellel próbáltam lenyugodni.

-Ne aggódj – lépett mellém Rami – látom, hogy most teljesen kivagy, de természetes, hogy félted a feleséged. Ne gondolj a legrosszabbra! Kimi, ez egy csoda, megszületik a lányod, élvezd ki…

-Kösz Rami – bólintottam, érzékeltem, hogy vállon vereget, majd a feleségem után mentem…

Liina szemszöge:

-Szerbusz kicsilány – sóhajtottam a fellegekben járva – nagyon vártunk már téged!

-Olyan gyönyörű – simogatta meg Kimi, mellettem ült az ágyon, pár óra telt el a kishölgy világra jövetele óta.

-Végül melyik nevet választottátok? – kérdezte Rami. Kiminek adtam át a kislányt, ő pedig büszke apukás mosollyal testvére elé lépett.

-Rami, ő itt Miila Räikkönen, a kislányom!  - sóhajtotta kedvesen, éreztem, ezt a pillanatot sosem felejtem el.

-Úgy látszik, neked csak lányaid lesznek – nevetett Rami.

-Kettő kettő – mosolyodtam el a fiú-lány unokák számán. Végtelenül fáradt voltam, szerettem volna még egy kicsit gyönyörködni Miilában, és Kimivel is lenni. De a családom sem akartam megfosztani, az első találkozás élményétől… Végül az orvosom döntötte el a témát, miután közölte, hogy már régesrég lejárt a látogatási idő, így az apukán kívül nem akar mást látni, mikor visszajön. Hihetetlen élmény volt először megetetni a kislányom, annyira tökéletes volt minden apró porcikája, egyszerűen elvarázsolt, főleg az édes baba illat, a mi babánk illata..

-Milyen érzés? – súgta Kimi.

-Nem tudom elmondani – ingattam fejem – a csodálatos szó nem fejezi ki mit is érzek most…

Miila békésen szuszogott, az infúziós cső mellett igyekeztem kényelmesen elhelyezkedni, már amennyire tudtam… álmosan pillantottam Miilára, majd Kimire.

-Most már pihenj Kedvesem – simogatta meg arcom.

-Nagyon elfáradtam – sóhajtottam.

-Tudom – felelt szelíden – elképesztően büszke vagyok rád, nagyon ügyes voltál… és az, hogy volt ehhez erőd és bátorságod…

-Láttam, hogy nagyon aggódtál – nyitottam ki szemeim.

-Persze, hiszen mindkettőtöket féltettelek – súgta – de minden jól ment, és most már Miila itt van velünk. De majd holnap beszélünk erről, most tényleg pihenned kell…

-Van két gyönyörű kislányunk – mosolyodtam el – nagyon kíváncsi vagyok, Ni mit szól majd Miilához!

-Huha, három csodás hölgyem van – nevetett – mit kezdek én ennyi hölggyel?

-Hát a lányokat leginkább jól elkényezteted – somolyogtam – meg engem is , csak más értelemben.

-Szeretlek – puszilta meg arcom, belenéztem meghatározhatatlan színű szemébe, lágy csókot adott.

-Én is szeretlek – feleltem boldogan, majd a tudatlanságba süppedtem.

***3 nappal később***

-Végre a saját ágyunkban – sóhajtottam fel, ahogy elhelyezkedtem, és megetettem Miilát – meglátod, neked is nagyon fog tetszeni. Apa csodaszép szobát csinált neked is. Bár most még velünk alszol egy kicsit…

-Mama – lépdelt be Ni nagy mosoly kíséretében.

-Szia kicsikém – nevettem el magam, Kimi lendületből felkapta a kislányt, amin ő kacagott, majd mellén ültek. Hosszú puszit nyomtam Ni arcára – kicsikém, ő itt a kistestvéred, Miila baba.

-Bababa– nézett nagy szemekkel rám, majd Miilára.

-Igen, Miila baba – kuncogtam, főleg, mikor kicsi kezeivel feléje nyúlt.

-Te is ilyen pici voltál ám – nevetett fel Kimi, Ni érdeklődve nézte a picit, miközben magához ölelte a maciját , elképesztően édes volt. Miila el is aludt a nagy csodálkozások közepette, így letettem a kiságyba,és lementünk mi is ebédelni. Ni lassacskán két éves volt,így már ehetett azokból az ételekből, amiket mi is fogyasztottunk, csak neki darabolva, turmixlova kellett adnom. A krumplipürét imádta, mint ahogy a legtöbb zöldséges dolgot, bár a fehérrépától épp úgy fintorgott, mint az apja. Ni élvezettel kanalazta a pürét, a csirkehusi annyira nem érdekelte, csak néha kapott be egy-egy kockát, élvezet volt nézni, ahogy eszik. Habár a fél etetőt összemajszolta, s mikor kinyalt a kistányért elkapott a nevetés.

-Látod, ő is imádja a főztöd – nevetett Kimi is.

-Na babám – vettem ki az etetőből mosolyogva – mossuk meg a pofid. Már egyedül mosta kis kezeit, épp ezért a fürdőben volt egy szék, amire rá szoktuk állítani ilyenkor. Édes volt, ahogy vigyorogva pancsikolt, el nem tudtam képzelni miért rajong ennyire a vízért. Kims elpakolt addig, majd benézett Miilához, békésen aludt, s én is vágytam egy kis pihenésre.

-Ni baba, jössz velem aludni? – vettem fel ismét.

-Igee – mondta nagy komolyan, és vállamra hajtotta fejét – app?

-Apa jössz? – mosolyogtam Kimire.

-Hát persze! – karolta át vállam. Elhelyezkedtem a nagyágyon, Ni baba hozzám bújt, tudtam, hogy hiányoztam neki, az elmúlt 4-5 napban, napi pár órát lehettünk csak együtt, és ez mindkettőnknek fura volt. Kims hátulról karolt át, lágy puszikat adott nyakamra.

-Hihetetlenül tökéletes ez a pillanat – súgta kedvesen.

-Én is így érzem – mosolyodtam el – szeretlek téged Kimi.

-Én is szeretlek – visszhangozta. Elhelyezkedtem, és el is aludtam.

Kimi szemszöge:

Miila érkezése után hihetetlenül gyorsan teltek a napok. Éjjelenete kétszer jelzett a kishölgy, hogy ő bizony éhes, Lin a harmadik ilyen nap után aggodalmasan nézett rám, mert, hogy nem tudom kipihenni magam miattuk… Jellemző, egyből értem aggódik…

-Kicsikém – öleltem magamhoz – nemsokára el kell utaznom, és addig minden lehetséges pillanatot veletek akarok tölteni. Ne aggódj, pihenünk eleget – bíztattam.

-Én csak szeretném neked is biztosítani a nyugodt környezetet… - sóhajtotta.

-Lin, van egy másfélhetes kisbabánk, és egy 21 hónapos kislányunk – mosolyogtam – ez az időszak pont nem a nyugiról szól. De tudod, ez így jó. Imádom a lányaimat. És téged is.

-Én pedig téged – simult hozzám – csütörtökön utazol?

-Igen – feleltem – és vasárnap este jövök. Előfordulhat, hogy késő este érek csak haza. De mindenképp el akarok jönni aznap.

-Ennek örülök – mosolyodott el.

-Szivem – fogtam kézen, s húztam a kanapéhoz – én nem akarom, hogy ebben a négy napban egyedül maradj a két picivel…

-De…

-Tudom, hogy tökéletesen gondját viseled a gyerekeinknek, de azt is, hogy fárasztó dolog ez, főleg, hogy nincs két hete, hogy szültél.

-Anyámat biztos nem fogom felhívni – jelentette ki, nem is csodáltam, nem volt valami fényes a kapcsolatuk, ráadásul engem se kedvelt, mert elhitte a lapok által összehordott híreket, miszerint, egoista, bunkó, nem utolsó sorban alkoholista és/vagy feleségcsaló vagyok…

-Nem rá gondoltam – ingattam meg fejem – és ha az én anyukámat hívnánk el pár napra?

-Ezt aranyosan mondtad – mosolygott rám – anyukád igazán anyukás anyuka – bólogatott – ez az ötlet tetszik.

-Akkor jó – simogattam hátát, ahogy hozzám bújt, lassan félig fekvő pózban voltunk már.

-Kims, én ettől el fogok aludni – ásította.

-Pihenj csak Kicsim – mosolyodtam el – Mi is alszik, Nit Inez csak pár óra múlva hozza haza.

-Jó, akkor egy picit pihenek – sóhajtotta, pár pillanat múlva ellazultak izmai. Jól tudtam, hogy mekkora trauma volt testének Miila világra hozatala, és Niináról is gondoskodni kellett közben, ezért nem akartam segítség nélkül itt hagyni. És ez még ’csak’ négy nap lesz, bele se mertem gondolni a tengeren túli futamokba… ott lesz úgy, hogy hetekig nem tudok hazajönni hozzájuk…

-Kicsim – vetkőztettem le Miilát, hogy tisztába tegyem – most el kell, hogyutazzak… vigyázol anyára? – icipici lábai voltak, és még kisebb lábujjai, egyszerűen úgy éreztem, Mi a legtökéletesebb baba a világon. Édes babaillat áradt minden porcikájából, ahogy megpusziltam puha pocakját hosszan szívtam be, hiszen pár óra múlva el kell utaznom mellőle…

Már most nehéz volt elköszönni a gyerekeimtől, mi lesz itt, ha már ki tudják mondani, hogy hiányzol, maradj itt, ne menj el…? Mi hamar el is aludt aztán, lementem a lányokhoz hát.

-App – nyúlt felém Niina.

-Gyere tündérem – vettem fel. Kényelmesen elhelyezkedett, nagy zöld szemeit rám függesztette, majd huncut mosolyt mutatott – jaj babám, legszívesebben elvinnélek magammal!

-Hogy is ne – kuncogott Lin – aztán meg ő is beleszeret az autókba…

-Hát, ez előfordulhat – mosolyodtam el, egy puszi után letettem a szőnyegre – nagyon vigyázz magadra kicsim – fogtam meg Lin kezét.

-Ezt nekem kéne mondanom – mosolygott – te száguldasz! Légy ügyes Kims.

-Igyekszem – vontam karjaimba, hosszú csókot váltottunk, hallottam, hogy Mark bekanyarodik – mennem kell…

-Tudom – bólintott, még egy csók – szeretlek Kimi!

-Én is szeretlek – feleltem. Kipakoltam az autóba, Lin Nivel a karjaiban jött ki.

-Hello lányok – intett Mark.

-Szia – köszönt Lin kedvesen, Ni elvigyorodott, egy nagy játéknak gondolta Markot, vagy én nem is tudom, de tény, hogy imádta őt.

-Mennünk kellene – pillantott rám Mark, miközben visszaadta Nit Linnek, bólintottam, majd feléjük fordultam.

-Vasárnap jövök – húztam őket magamhoz – azonnal hívj, ha bármi történik, jó?

-Ne aggódj – búgta – nem lesz gond. Anyud pár órán belül ideér. Vigyázol magadra, ugye?

-Persze – csókoltam meg – szeretlek titeket – nyomtam puszit Ni arcára.

-Mi is téged – válaszolta. Beszálltam az autóba – vigyázz rá – pillantott Markra.

-Igen is! – vágta rá komolyan, mosolyt csalva ezzel Lin arcára.

Ilyenkor utáltam lehajtani a bejárón…

Sziasztok! Meglepetés! 

Úgy látszik, ha nem hirdetek játékot, folyamatosan több hozzászólást kapok... :) Érdekes, de örülök neki :D Mivel sokan kértétek a folytatást... ( és mert én is imádom ezt a kis mesét :) ) íme, í második évad, első része! 

Viszont! Ahhoz, hogy a második részt is megkapjátok, nagy feladatot kaptok tőlem... hét darab hozzászólást szeretnék ehhez a részhez. Nagyon bízom bennetek, és, hogy összejön a hét komment :) 

Kellemes olvasást nektek! 

L.