Negyvennegyedik

-Elviszlek Kicsim – állt fel, ami Ri nemtetszését is kiváltotta, mivel eddig a szőnyegen szórakoztatta őt, így a kishölgyet felemelte, és úgy jött utánam.

-Kims, foglalkozz Rivel – simogattam meg arcát, hogy elvegyem a hangom élét, ma már sokadszor vitattuk meg ezt a ’nélkülem ne menj sehová’ dolgot, és kezdett egy kissé bosszantani mindkettőnket – csak veszek pár dolgot az utazás előtt, Felix is velem lesz.

-Lin – kezdett volna bele.

-Maradj itt Riával – csókoltam meg gyorsan – minden rendben lesz. Szeretlek!

-Na, gyere csak haza! – fújt mérgesen, elmosolyodtam, ahogy visszanéztem rájuk, és meg is nyugodtam tekintetében nem volt düh – kislányom, remélem, te jobban hallgatsz majd rám, mint az anyukád.

-Nem hívott téged Josh? – kérdeztem Félixet, Kimi gondosan el akart hallgatni pár részletet, hogy óvjon, így máshonnan kellett beszereznem pár infót.

-Van egy lehetséges elkövető jelöltje – nézett rám az autóban ültünk már – de meg akarjuk várni, amíg elhagyjátok az országot.

-És addig nem is akarod elárulni ki?

-Nem – rázta meg fejét.

-Ismerem?

-Igen – bólintott – azt biztosan, aki segített neki bejutni.

-Na álljon  meg a menet! – léptem a fékre egyből – többet tudsz, mint ahogy beállítod. Most azonnal mondj el mindent! Kimi is úgy viselkedik velem, mintha gyerek lennék. Értem én, hogy óvni akar, de ezért még ő is megkapja a magáét.

-Nézd, Lina, tudom, hogy eléggé kiborító ez az ügy, de komolyan mondom, a te érdekedben hallgatok el információkat. Bízz bennem, bennünk. Holnap szépen elutaztok, és ha minden jól megy, mire hazajöttök pontot is tehetünk az ügy végére. De ha most elmondom az információkat, veszélybe sodorhatod magadat is és az akciót is.

-Rendben – adtam meg magam. Csak arra vágytam, hogy végre lezáruljon ez az egész elcseszett ügy.

Majdnem egy órát voltunk a bevásárlóközpontban, őszintén szólva nem is siettem, annyira normálisnak tűnt így az élet. Vásárolok, mielőtt elutaznék a férjemmel és a lányommal az anyósoméhoz. Teljesen, hétköznapi, átlagos, és valóban normális. Nem úgy, azon rettegni, ki akarhat nekünk ártani…

-Félix! – tátottam el számat, ahogy a mélygarázsban az autóhoz sétáltunk.

-Gyere – markolta meg karom, és visszahúzott, én előremeredtem, míg ő már telefonált – azonnal gyertek a mélygarázsba! Újabb incidens történt.

-Félix?

-Ne aggódj, Simon és James végig követtek minket, jelenleg az épület előtt vannak. Simon haza visz, én pedig gondoskodom erről.

Teljesen ledöbbenve néztem az autót, mind a négy kereke kivágva, a motorháztetőre pedig hófehér, még csorgó festékkel egy szót mázoltak.

-Jaj Lina – sóhajtott fel Kimi, miközben magához ölelt – jól vagy?

-Igen – néztem fel rá – csak az autó…

-Úgye tudod, hogy most mérges vagyok rád?!  - húzta össze szemeit, amint meggyőződött arról, hogy valóban nincs bajom.

-Legyél – rántottam meg vállam – akkor legalább, már kölcsönös lesz az érzés! Amúgy pedig, nem hinném, hogy bármiben másként történtek volna az események, ha te vagy ott nem Félix!

-Leszarom azt a kibaszott autót! – emelte meg hangját – az a festék friss volt. Honnan tudod, hogy aki ezt tette, nem volt még ott? Értsd már meg, hogy veszélyben vagy!

-Kimi, ha akart volna, már megtámadott volna – hadartam dühösen – ideje lenne, ha beavatnál végre abba, amit tudsz. A feleséged vagyok, nem egy gyenge gyerek, aki összeroppan a hírektől. Míg te rallyztál egyedül néztem végig, ahogy a tűzoltók és a nyomozók felforgatják a házat!

-Linda, hallgass el! – emelte meg kezét – hogy értessem meg a makacs fejeddel, hogy kibaszottul aggódom érted, és azért hallgattam el pár dolgot, mert meg akarlak óvni ettől az egész szartól! Ja igen, és épp te voltál, aki erősködöt, hogy utazzak el!

-És én hogy értessem meg veled, hogy társak vagyunk, és nem csak az életünk jó oldalában?! És igen, én erősködtem – töröltem le dühödten egy alattomos könnycseppet – mert egyre világosabb, hogy ezek a támadások ellenem irányulnak, és nem ellened. Így te Görögországban biztonságban voltál nélkülem…

-Ebből elég – lépett felém, vadul, szenvedélyesen csókolt meg, miközben a falnak nyomott – ne veszekedjünk – morogta ajkaim közé. Annyira sok volt az elmúlt idő, és most ez a kiabálás… gondolkodás nélkül, túrtam hajába, s vontam még jobban magamhoz. Feszültek voltunk, féltem, és ölelő karjai pont azt a vigaszt nyújtották, amikre szükségem volt.

-Kims – nyögtem fel, ahogy az ágyra fektetett és szinte tépte ruháim. Pokoli gyorsan váltunk mezítelenné, s szinte rögtön kitöltötte testem. Vad, gyors, erőteljes lökésekkel hajtott mindkettőnket a gyönyör felé, miközben ajkai mohón birtokolták ajkaim, nyakam, melleim.

-Lin..ám – nyögött fel, mámoros élvezete nyomán, kiélezett érzékeim azonnal válaszoltak, s követtem őt az édes gyönyörben.

-Kimi – súgtam nevét halkan, még szabálytalan légvétellel, de nehéz lelkiismerettel, mivel üvöltöztem vele.

-Kicsim – emelte rám pillantását – sajnálom, hogy kiabáltam veled. Tudom, hogy rémisztő ez az egész… helyzet, de kérlek, értsd meg… a gondolata elviselhetetlen annak, hogy valaki bántani akar téged…

-Tudom – cirógattam meg arcát – épp azért borultam ki, mert ugyan ezt érzem irányodban. Ráadásul itt van Riia is – vékonyodott el hangom. Óvatosan elhagyta testem, s oldalt fekve mellkasához vont.

-Minden rendben lesz – sóhajtott fel - megígérem neked, hogy megvédelek titeket.

Azt hiszem, érezte, hogy közel állok a kiboruláshoz, ezért is beszélt velem ilyen kedvesen, de ugyanakkor hangja eltökélt volt. Kellett még pár perc, mire összeszedtem magam, megint túl sok dolog pár óra leforgása alatt…

-Jaj gyerekek! – tárta szélesre az ajtót Paula, láttam rajta, hogy most nyugodott meg igazán, hogy látott minket.

-Szia anya – ölelte meg Kimi őt, pontosabban csendben, de somolyogva tűrte, hogy Paula megszeretgesse.

- Kis szívem – fordult mosolyogva Ri felé – hát nagyon nagy vagy már! Idejössz a mamához?

-Mamama – ismételte Riia.

-Igen babám, ő a mama – pusziltam meg pofiját, majd átadtam Paulának, had unokázzon.  Kimi bepakolta bőröndjeinket, de nem akartam annyira szétpakolni, mivel itt csak két napot leszünk, s majd utazunk tovább Porkkalába. Nem állt szándékunkban megrémíteni Paulát, de persze nem úsztuk meg a kérdéseket, teljesen le volt ő is döbbenve az eseményektől.

Vacsora után Kimi felvitte a kishölgyet megfürdetni, jó volt látni, hogy Paula milyen büszke anyukásan figyeli a fiát közben.

-Gyere tündérem – emelte fel Rit.

-Appa – pillogott ’csak apára nézek így pillantással’ a kiscsaj.

-Mondjad babám – mosolyodott el féloldalasan, a levegőmet is visszatartottam, elképesztően aranyosak voltak e percben.

-Riia teljesen az ujja köré csavarta Kimit – kuncogott Paula, miután ők felmentek.

-Ez így igaz – bólintottam.

-Mondjuk nem nehéz ellenállni neki – folytatta – azt hiszem, minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy Riia gyönyörű baba.

-Szerintem is – kuncogtam – de mivel én az anyja vagyok… menj fel, és nézd meg az milyen kedves pillanat lesz, ahogy a fiad olvas fel Rinek.

Befejeztem a pakolást a konyhában és én is felmentem, Paula a szobaajtóban állt, Kimi dallamos hangja pedig halkan, de betöltötte a kis folyosót. Bepillantottam az anyósom mellett, a mi szobánkban voltak, a hatalmas ágyon Ri az apja mellett feküdt, míg ő támaszkodott egyik kezén, a másikban pedig a színes könyvecskét tartotta.

-Nem akarom megzavarni őket – súgta Paula somolyogva, pontosan értettem mire gondol, így pár perc múlva visszatértünk a nappaliba. Nem sokkal később Kimi is csatlakozott.

-Elaludt – jelentette be.

-Jó hamar – pillantott rá Paula.

-Räikkönen – vágtuk rá egyszerre Kimivel, meglepő módon hosszan nevetett fel ezen, az elmúlt idegőrlő időszakban talán most először volt igazán kikapcsolt állapotban, aggodalom nélkül.

Míg ők beszélgettek elvonultam fürdeni, hietlen fáradságot éretem, így gyorsan elköszöntem Paulától és ágyba is bújtam.

-Minden rendben Gyönyörűm? – feküdt mellém Kimi.

-Persze – mosolyodtam el – csak fáradt vagyok. Ha gyorsan zuhanyozol, talán meg tudlak várni – néztem szép szemeibe.

-Igyekszem – hajolt hozzám apró csókra. Tényleg meg akartam várni, de az ólmos álmosság magával ragadott, arra ugyan felrebbentem, hogy mellém fekszik, de rögtön vissza is aludtam. Valamikor hajnalban riadtam a telefon csörgésére, Kimi álmosan kereste, de amint a kijelzőre pillantott kivágódott az ágyból.

-Mi történt? – köszönés nélkül kapta fel - … értem – folytatta feszült hangon –azonnal indulok! Reggelre Svájcban leszek! – tette le, s lépett a szekrényhez.

-Kimi?! – rúgtam le idegesen a takaróm, s léptem hozzá.

-Félix hívott, elkapták a zaklatót – mormogta idegesen – megpróbált ismét bejutni, mint ahogy számítottunk is rá…

-Kimi! Ezért akartál elhozni minket Svájcból?  - meredtem rá, ahogy tudatosultak szavai, ahogy számítottunk rá…

-Részben – fordult felém, kezeit arcomra csúsztatta – mindenképp biztonságban akartalak tudni titeket, és ezt otthon nem adhattam meg. Senki nem tudott az utazásról az én embereimet kivéve, így gyerekjáték volt csapdát kreálni.

-Ezért volt a sötétített autó, a kerülő útvonal… - sóhajtottam.

-A lényeg, hogy most már vége lesz – húzott ölelésébe – Linám… ha megkérlek valamire, megteszed?

-Az attól függ – néztem fel rá gyanakodva.

-Itt maradnál Finnországban, míg én elrepülök Svájcba?

-Szó sem lehet róla! – csattantam fel, na, ebből megint veszekedés lesz…

-Meg se lepődöm – forgatta meg szemeit- és Riia?

-Anyukád mellett tökéletesen biztonságban lesz, főleg, hogy Simonék itt vannak – felsóhajtottam, nagyon kellett ügyelnem hangomra, hogy ne legyen metsző – Kimi, te se gondolod komolyan, hogy hagyom, hogy egyedül utazz oda… fordított esetben te hagynád? – folytattam érveléssel

-Nem, nem hagynám – nézett ismét rám – öltözz, minél előbb a gépen kell lennünk. Szerencsénkre Paula egy pohár ásványvíz társaságában jött felfelé, így nem nekünk kellett ébreszteni. Ezerszer elmondta, hogy vigyázzunk magunkra, és, hogy várni fognak minket haza…

-Innen hová? – kérdeztem, miközben a svájci terminálon sietősen vágtunk át.

-Burnt hadnagyhoz, előzetes letartóztatásban van az illető – hadarta, nem volt hajlandó elárulni a kilétét és ez rendkívül idegesítő volt.

-Gyorsan ideértek – lepődött meg a hadnagy, mikor beléptünk az épületbe, már az előcsarnokban várt minket.

-Magángép – rántotta meg vállát a finn. A tizenkettedik emeletig mentünk lifttel, aztán kanyargós folyosón, kezdtem magam rosszul érezni.

-Az elkövető bevallott mindent, de azt mondta, hogy beszélni akar Önnel – nézett Kimire, felnyögtem.

-Számítottam rá – bólintott mereven.

-Valamit elhallgatsz – szorítottam meg kezét – és ezért nagyon dühös vagyok rád – sziszegtem.

-Kérlek – pillantott rám, tekintete kemény volt – bízz bennem! Végigsimított az arcomon, majd beléptünk a kettéosztott kihallgatóba.

-Nem fogja bántani? – csúszott ki számon, amikor a finn eltűnt a másik ajtón.

-Nem – erősített meg – először is két nyomozó végig jelen lesz, és nincs mivel támadni, azon kívül össze vannak bilincselve a lábai és a kezei is. A hatalmas ablakról a sötétítő a szeme láttára tűnt el, egy pillanatra azt hittem hallucinálok, de aztán lekötötte feszült figyelmem a bent ülő személy.

-Ezt nem hiszem el – nyögtem fel, ahogy tudatosult bennem ki is ül ott.

-Én mondtam, hogy nincs vége – szólalt meg ártatlan mosoly mellett.

-De, itt a vége – nézett rá Kimi, meghatározhatatlan érzelmek dúltak tekintetében.

Sziasztok!

Bocsánat a csúszás miatt, de a tegnapi futam után képtelen voltam a befejezésre koncentrálni, még este is euforikus állapotban voltam Kimi futamgyőzelme miatt :)

De íme, itt a friss, ígérem a következőben fény derül a illető kilétére ... :) 

Tettem ki képet Riiáról, illetve a későbbi Riiáról, de nem akarom cserélgetni így összemontíroztam a jelen és jövő gyermekét :) 

Köszönöm a kommenteket, bízom benne, hogy ide is írtok nekem.

L.