IceWord - Tíz

-Mi ez a forgalom? – morgott Kimi, Espooba tartottunk, alig fél órája szállt le a gépünk Helsinkiben.

-Kims – sóhajtottam fel – komolyan mondom, izgulok…

-Látom – vigyorodott el – megálljunk egy nyugtató sex erejéig?

-Igen, szeretném – bólintottam.

-Komolyan? – meredt rám.

-Dehogy is – forgattam meg a fejem – már csak az kéne, hogy még az miatt is rosszul érezzem magam…

-Butuskám – simogatta meg kezem a lábán vigyorogva – anya imád téged.

-Ezt tudom – nevettem el magam – én attól tartok, hogy az nem fog tetszeni nekik, hogy eddig titkoltuk előttük is a dolgot… biztos, hogy vagy az én anyám, vagy a tiéd ezt hozzánk fogja vágni.

-Előfordulhat – bólintott – mindjárt kiderül – sóhajtott, ahogy felhajtott a házhoz vezető kisútra.

-Anyaaa, megjöttünk – kiabált az előtérben, miközben lehúztuk cipőinket.

-Jaj kisfiam, sose szoksz le erről?! – dorgálta szelíden, miközben kiviharzott és megölelgetett minket.

-Én is örülök, hogy látlak – forgatta meg szemeit fintorogva, elnevettem magam.

-Kisaszony, menj be és üdvözöld az anyukádat – terelt be.

-Mi? – meredtem rá, belépve valóban az anyámba botlottam, szó szerint – a-anya – öleltem meg.

-Szerbusz kicsim – szorított meg egy pillanatra, majd lazított ölelésén – jól nézel ki…

Bő öt perc múlva a nappaliban ültünk, mi a kanapén, anya egyik, Paula pedig a másik fotelben.

-Hallgatunk benneteket – tette le anya a csészéjét angyali mosoly mellett.

-Mire vagy kíváncsi Olívia? – dőlt hátra lazán Kimi.

-Hogy mikor akarjátok elmondani nekünk, hogy együtt vagytok.

-Mondjuk most? – sóhajtottam fel.

-Ugye tudjátok, hogy két jó nagy tasli járna mindkettőtöknek?! – forgatta szemeit Paula, na, megvan a kicsi Räikkönen kitör örökölte ezt a szokást.

-Tiniként is ezt csinálták – kuncogott fel anya.

-Ez igaz – hümmögött Paula – na de gyerekeim, most akkor hivatalosan is, és végleg együtt vagytok? Nem szeretnénk még egyszer eljátszani ezt a dolgot…

-Anya, szeretem Liinát, és ez fordítva is igaz, szóval igen, együtt szeretnénk majd családot alapítani…

-Egyikőtök se volt igazán önmaga… másik kapcsolatban – nézett felváltva ránk anya – jaj ne nézzetek már ilyen riadtan – kuncogott ismét.

-De, nézzenek csak – szólt bele Paula – el tudjátok képzeli mit össze aggódtunk miattatok?

-Anyukák dolga az aggódás, nem? – mosolygott gyermetegen Kimi anyukájára, amolyan anyát vegyük le a lábáról mosollyal.

-Kimi Matias Räikkönen ne merészelj szemtelenkedni velem – dorgálta Paula.

-Hajaj, bajban vagy – haraptam ajkamra, nehogy elnevessem magam, Kimi az anyukája előtt mindig meghunyászkodott, és elképesztően aranyos volt olyankor…

-Nem szemtelenkedem – dőlt vissza morogva.

-Honnan tudtátok? – néztem anyáinkra – nem jellemző rátok ez az ijesztgetés!

-Ismerünk titeket, és… hát, Toni is önfeledt vigyorral jött haza a futamról.

-És kiterveltétek, hogy mivel nem mondtuk el eddig, majd kérdőre vontok? – pillantottam rájuk.

-Anya – ingatta meg fejét Kimi – kihasználjátok a…

-Bele se kezdj kisfiam – intette le a fiát – örülj, hogy ennyivel megúsztátok. …. Nem vagytok éhesek, olyan vékonyak vagytok mindketten?! – tért vissza anyai aggodalma.

-Na erre nem számítottam – huppant le az ágyra Kimi, mikor felmentünk kipakolni.

-Erre én se – húztam szét bőröndöm cipzárját –de legalább túl vagyunk mindkét szülőn – mosolyodtam el – lezuhanyozom, mielőtt átegyünk Ramiékhoz.

-Nélkülem biztos nem – dobta le rögtön pólóját.

-Hát pedig de – simogattam meg arcát – mert akkor sose végzünk…

-Gyors leszek – húzott ölébe vigyorogva.

-Kims – néztem rá szigorúan – bírsz magaddal estig?!

-Jól van na –engedett el rögtön, s kezeivel háta mögött támaszkodott meg, gondolom várta, hogy akkor másszak ki öléből.

-Kims – néztem bűnbánóan rá – ne haragudj…

-Nincs baj – adott puszit fejemre – felállsz?

-Nem – karoltam át nyakát inkább, hogy szájon tudjam csókolni.

-Mit szeretnél? – motyogta ajkaim közé – egyik pillanatban leállítasz, aztán meg rám veted magad. Most fog megjönni, hogy hisztis vagy?

-Nem vagyok hisztis – morogtam gyermetegen, felnevetett és elfektetetett az ágyon.

-Egy kicsit kielégítelek, hogy ne legyél ilyen … házsártos – adta elő.

-Egy kicsit? – méregettem gyanakodva – az mit jelent?

-Meglátod – csókolt meg újra.

-Juj Kims, akkor már fürödjünk is le közben – sóhajtoztam – tényleg nem fogunk időben elindulni így…

-Édes, én épp elmenni akarok – rángatta le farmerom, nevetve figyeltem mozdulatait, ahogy teste enyémhez simult elvesztettem józanságom, s mohón hanyatt löktem, hogy rávethessem magam.

-Látod, már késésben vagyunk – sóhajtottam miközben a zoknim rángattam fel.

-Baba – ténfergett egy szál boxerben – te akartál második menetet…

-Te kéjenc majom – csaptam vállára a másik zoknimmal – a „Baba gyorsabban, még, még” – ből nem ez jön le.

-Hol a kielégült mosoly? – guggolt elém vigyorogva – vagy kétszer élveztél el, szóval…

-Kis perverzem – nevettem el magam – Kimi… kérlek, öltözz fel. Nagyon csábít az a dudor a boxereden…

-Te kéjenc dög! – nevetett fel hangosan, majd nyomott egy csókot a hasamra és farmerje után nyúlt.

Bő ötven perccel később lépkedtünk fel a lépcsőn Ramiék rezidenciája felé.

-Na végre! – forgatta szemeit tipikus Räikkönenként Titus.

-Bocs pajtás – vont vállat Kimi, miközben megölelték egymást.

-Mi ez a rohanás? – néztem végig a két törpén. 

-Keri! Ma utazunk el a Nasijarvi tóhoz.

-Um, tényleg – pillantott rám Kimi – majd én, kiviszlek titeket a sulihoz – ajánlotta fel. Nekem is kiment a fejemből, hogy a kölykök túrára mennek.

-Helyes – bólintott Ju- minek van nekünk világbajnok keresztapánk, ha nem az ilyenekért? – vigyorgott.

-Na gyere csak te pimasz kölök! – kapta el vállát kifelé menet – nem vagyok én taxisofőr! – morgott, míg bepakoltak, nevetve néztem őket. Elköszöntem tőlük, majd Kristiivel a konyhát vettük célba.

-Meddig maradtok? – tudakolta.

-Csak két napot – kortyoltam teámba – holnap után indulunk Ibizára. Egy kicsit lazítani. Ugye nem fogtok ti is kiselőadást tartani…? – néztem ártatlanul rájuk.

-Anya elkapott titeket mi? – vigyorgott Rami, lazán bólintottam.

-Mi megelégszünk annyival, hogy többet nem mentek szét – nézett rám fürkészőn Kristii – személy szerint sose értettem igazán miért is mentetek szét. Persze ti tudhatjátok igazán, annak idején milyen nehéz is volt.

-Sokat gondolkodtam, hogy helyes e hagyni elmenni Kimit – sóhajtottam fel – de ő nem az az ember, akivel tizenöt évet leélek és minden rendben van. Legalábbis akkor nem volt az, mint ahogy én sem. Fiatalok voltunk nulla élettapasztalattal. Ha akkor együtt maradunk, nem biztos, hogy ma itt ülnék veletek.

-Ebben van igazság – bólintott Rami – főleg annak fényében, hogy Kimi milyen kicsapongó éveket élt nélküled. De azt is vedd hozzá, hogy szerintem rajtunk kívül te vagy az egyetlen olyan ember, aki igazán megérti, és hagyja a saját szabályai szerint élni. Emlékszem arra, amikor veled volt, még ha idétlen kis fiatalok is voltatok - nevetett.

-Hé! Egy évvel vagy idősebb, szóval – dugtam ki nyelvem gyermetegen.

-Szóval, Kimi nem véletlenül mondta, hogy csak beléd volt szerelmes. Persze az utánad levő barátnőihez is ragaszkodott, és Hannát még szerette is de közel nem úgy, mint téged.

-Kimi sokat változott ám – mosolyodtam el – illetve érett lett. Sokkal jobban megmutatja a személyiségét, nem lázad annyira a dolgok ellen. Gondolok ez alatt az F1-re. Persze most is rengeteg tipikus Kimi momentummal gazdagítja a paddock életét – nevettem fel – de jót tett neki ez e két év rallyzás.

-Erről jut eszembe, indulhat a finn rallyn?

-Nem – ingattam meg a fejem – annak ellenére, ami Roberttel történt Eric valóban fontolóra vette a dolgot, bár én azt hittem élből elutasítja, de aztán leültek Kimivel megbeszélni a dolgokat, és hát, Eric finoman lebeszélte.

-Lebeszélte?

-Nem engedte – bólintottam.

-Megjöttem – nyitott be az emlegetett – nem fogjátok elhinni, kivel találkoztam – nyomott puszit fejemre.

-Na?

-Hannával – mondta – nem is tudtam, hogy a fia ilyen nagy már.

-Hát, a srácok alatt jár a középső csoportba – bólintott Kristii.

-És milyen? – kérdeztem – a gimi óta nem láttam.

-Nem tudom – vonta meg vállait – annyira nem érdekelt a mondandója, nem szeretem, mikor jó pofizni akarnak velem. Megkérdezte mi van velem, én meg mondtam, hogy versenyzek.

-Oké – nevettem fel.

-Gyertek enni – terelt ki minket Kristii. Vacsora után hosszasan beszélgettünk még, de mindenképp haza akartunk menni Paulához, így tizenegy előtt elköszöntünk tőlük.

-Hanna megkérdezte, hogy nem akarok e találkozni vele – közölte.

-És?

-Hát nem.

-Azt gondoltam – ingattam meg fejem – úgy értem ő mit reagált erre.

-Nézd, megmondtam, hogy haza akarok jönni, a barátnőmhöz – pillantott rám kedvesen – ennyi. Tudod, hogy engem nem frusztrál különösebben az ex dolog nem is nagyon érdekel, de neki elég szemét húzása volt felém.

-Elször gondoltam arra is, hogy ez miatt nem voltál… hűséges típus aztán.

-Nem – mosolyodott el nem vártan – mondtam már, fiatalon, kötöttség nélkül, tehát szerelem nélkül, gyerekjáték volt kihasználni, hogy a lábaim előtt hever a világ – hangja egy árnyalatnyi keserűséget is tartalmazott- sokan egy bók után mindent eldobtak, hogy bújjunk az ágyba. És

-És?

-Nem lényeg – sóhajtott, miközben kiszállt az autóból.

-Kims, fejezd be, ha már elkezdted – kértem szelíden, ahogy utána léptem.

-És amikor ezt kihasználtam, folyton rád gondoltam – sóhajtott fel – elítélsz?

-Nem – ingattam meg fejem – ismerlek és fölösleges lenne ezen parádéznom, ennyi év után.

-Gyere – nyúlt kezem után halvány mosoly mellett – köszönjünk el anyától, és feküdjünk le. Elfáradtam.

„ –Motorral megyünk? – vigyorogtam Kimire a garázsban.

-Naná bébi – csókolt szájon, és kezembe adott egy bukót.

-Kimpa, Toni miért nem bír engem? – sóhajtottam fel, biztos voltam abban, hogy ő is ott lesz a kartpályán.

-Nem arról van szó, hogy nem bír – nézett rám – először is, bepróbálkozott Katjánál, de ő lepattintotta.

-Ezt nem is tudtam – pillantottam fel rá meglepetten.

-Aztán meg nem igazán tudja még hová tenni, hogy együtt vagyunk.

-Mert érzelmileg lemaradt az egyedfejlődésben? – gonoszkodtam.

-Jaja Liina – ingatta fejét mosolyogva – azt érjem meg, hogy ti jóban lesztek.

-Miattad megpróbálom – bólintottam komolyan, elvégre Toni olyan volt neki, mintha a testvére lenne.

-Tudsz ám élni haver – veregette vállon Axel Kimit – jó mocin jó nő - intett felém fejével, míg Kimi Ramival szerelte a gokartot visszaültem a motorjára.

-Ami jár! - vonta fel szemöldökét, miközben elégedetten végignézett rajtam, ajkait féloldalas mosolyra húzta, ettől el tudtam volna olvadni…

-Nem ám leolvadsz innen – ült mellém Toni, elhúztam szám.

-Téged nem tanítottak meg arra, hogy ne üsd bele az orrod más dolgába?

-Édesem, ez nagyon is az én dolgom – morrant fel – te kb fél éve ismered Kimit, én viszont 16 éve, és mivel a legjobb haverom, marhára nem szeretném, hogy megbántsd.

-Nézd, én szeretem őt – sóhajtottam fel – tényleg. Nagyon különleges ember – kísértem tekintetemmel Kimi mozdulatait, és éreztem, ahogy átforrósodik az arcom – és nem akarom elveszíteni, se megbántani.

-Ha valóban így gondolod, rendben – bólintott szigorúan, meg is döbbentett, eddig ez volt a leghosszabb és „leglelkisebb” beszélgetésünk.

-Megyünk egy kört – intett fejével a gokartok felé Kimi, miután hozzánk lépett.

-Oké – mosolyogtam rá, adott egy gyors csókot és bukót húzott.

Hárman maradtunk a pálya szélén, nem messze tőlünk volt egy mogyoróbokor, odasétáltam és szedtem össze pár szemet.

-Nicsak, Räikkönen nője! – ugrott át a derékig érő betonkerítésen Sami és Aleksi.

-Mit akarsz itt Korhonen? – vontam fel szemöldököm.

-Te Liina – lépett mellém – áruld már el nekem, mit eszel ezen a Räikkönen gyereken.

-Sami húzz a picsába – indultam el, de elkapta kezem.

-Ugyan már Laine – mosolyodott el – adj egy esélyt és meglátod, eddig csak az időd-pazaroltad.

-Engedj el – sziszegtem.

-Azt hiszem a hölgy világosan megkért valamire! – hallottam meg Toni hangját mögöttem.

-Vilander – pillantott Tonira – naná, hogy te is itt vagy.

-Ereszd el – sziszegte.

-Előbb még… - nyitotta el ajkait és felém hajolt, amint tudatosult bennem, hogy mit akar tenni, megemeltem a kezem és ponovágtam – te kis kurva! – rántott kezemen, miközben rászorított, majd eltaszított, Toni automatikusan utánam kapott, így mindketten a földön kötöttünk ki.

-Mi folyik itt? – rohant hozzám Kimi.

-Kims – bújtam karjai közé rögtön, enyhén remegve.

-Bántott téged? – tolt el szelíden, hogy végignézzen rajtam, majd felnézett Samira – szét verem a pofádat! – indult meg, de erősen karjába kapaszkodtam.

-Ne, Kimpa, hagyd – próbálkoztam.

-Liina, kérlek, menj innen – tolt el kicsit határozottabban.

-Mi van Kimi, csak a szád nagy? – vetette oda elégedetten Sami.

-Állj le, ez már rég nem poénos – szólalt meg Aleksi.

-Kuss!

-Hagyd békén a barátnőmet. Megértetted? – lépett elé Kimi.

-Egy ilyen kis picsára vagy büszke? – meredt Kimire, ő itt vesztette el a fejét, és erőből megütötte.

-Ne! – nyögtem fel, Axel a derekamnál fogva húzott el – Kimi!

-Gyere már! – vonszolt Axel – már csak az kell, hogy véletlen megüssenek…

-Állj le Kimi! – fogta vissza Toni és a csatlakozó Rami, Samit pedig Aleksi.

-Ezt megbánod még – köpött Sami – engedj el! – rázta le barátja kezeit, majd amerről jöttek, távoztak is.

-Kimi – néztem rá a könnyeimmel küszködve, egy vékony vércsík szivárgott.

-Mi történt? – nézett rám nagy szemekkel – csak azt láttam, hogy a földön vagy…

-Sami meg akart csókolni, és megütöttem – vallottam be, míg a pulcsimmal felitattam vérét – ő ellökött, Toni utánam kapott, de mindketten elzúgtunk, mivel távol állt tőlem.

-Megölöm! – szorította ökölbe kezeit.

-Kimpa, elég legyen. Csak a szája nagy, látod, most is hogy eliszkolt. Ne verekedj… kérlek szépen – tettem hozzá félénken.

-Kicsim – ölelt meg – nem engedem, hogy bárki kezet emeljen rád!

-Szeretlek téged – suttogtam félhalkan.

-Én is szeretlek – adott óvatos puszit fejemre, majd kézen fogva a motorhoz sétáltunk.

-Toni – fordultam a srác felé – kösz, hogy kiálltál mellettem.

-Nincs mit – rántotta meg vállait – nem bírom, ha egy csajt inzultálnak. Főleg, ha  a barátom az illető.

-Köszönöm – mosolyodtam el szavaira, azt hiszem, ez egy olyan helyzet volta, mikor egy véletlen folytán köttetnek barátságok. ”

-Mire gondolsz? – vette ki a könyvet kezemből mosolyogva – már vagy negyed órája nem lapoztál…

-Ja –vigyorodtam el –az jutott eszembe, mikor verekedtél miattam a gokart pályán. Emlékszel.

-Hát hogy a viharba ne emlékeznék – ült mögém a kanapéra, így mellkasához tudtam bújni, apró csókokkal kényeztette vállamtól a fülemig, majd vissza, s aztán folytatta csak – életemben kétszer verekedtem nő miatt, és mindegyik miattad volt…

-Pedig rád annyira nem jellemző a verekedés – sóhajtottam fel – hm, rossz hatással vagyok rád akkor

-A-aaam – mormogta nyakamba – te agyon jó hatással vagy rám – siklott keze trikóm alá.

-Kimi! – kuncogtam, ahogy kezei közé vette melleim – az ég áldjon meg, addig várj, míg felmegyünk a szobádba.

-Hm baba – szusszantott nagyot, majd trikón kívülre helyezte kezeit, s csípőmön állomásozott le – de ha felmentünk - pusmogta.

-Amúgy, érdeke, hogy amennyire nem kedveltük egymást Tonival, milyen jóba lettünk.

-Na igen, nem volt épp ideális, hogy fújtok egymásra – bólintott.

-De ez az egész Samis dolog helyre tette a helyzetet – sóhajtottam fel.

-Te jó ég, de utáltam én azt a gyereket – morrant fel – legelső pillanattól folyatta utánad a nyálát.

-De az én szemeim előtt csak egy szőke finn lebegett – fordultam felé ölelésében, lejjebb csúszott, s oldalra fektetett.

-Micsoda mázlista - nézett rám nagy szemekkel, majd lassan megcsókolt – vagyok én!

-Hm, Bajnok nem megyünk fel? – karoltam át nyakát, hogy végig tudjam húzni körmeim tarkóján – eszelősen sexi vagy ezzel a rövid hajjal!

-Uh Édes – nyögött, felállt, ahogy megfogtam kezeit magához vont és hevesen megcsókolt  ugye tudod, hogy egész éjjel szeretkezni akarok veled…?

Válsz helyett csak hajába túrtam, miközben óvatosan ajkába haraptam, vad morgása mutatta, szó szerint gondolta a sexi programot!

Sziasztok! 

Íme a friss rész, remélem tetszeni fog, és írtok nekem :) 

L.