Negyvenharmadik

-Azonnal hívj fel, ha megkaptad az üzenetet – hadartam idegesen a telefonba.

-Lin kérlek, egy kicsit meg kel nyug…

-Ne! Ne gyere nekem a meg kell nyugodnod szöveggel! – meredtem rá dühösen, a könnyeim alattomos módon folytak le, külsőm épp úgy zilált volt, mint lelkivilágom.

-Kicsim, még nem tudhatjuk biztosan, hogy mi is történt – karolt át apa, de leráztam kezét és felvettem Riiát.

-Ez nem a véletlen műve – sóhajtottam fel, ahogy nézem a házunkban mászkáló tűzoltókat…

*** 1 héttel korábban***

-Igen? – vette fel a rezgő telefont – nem… jelenleg nem tartózkodunk a házban…. miért?

-Mi történt? – meredtem rám, hangja metsző volt, ahogy a telefonba beszélt.

-Azonnal indulunk – jelentette ki – a lányom otthon van, a sógornőmmel – hadarta.

-Kimi! – rántottam meg kezét, egy pillanat alatt bepánikoztam.

-Valaki betört hozzánk – pillantott rám, mielőtt a gázra lépett volna – beriasztott a ház… a rendőrségről hívtak.

-Úristan, Riia – meredtem magam elé – és Erin…

-Nem lesz baj – sóhajtott, de hangszíne idegességről tanúskodott. Úgy éreztem, sose értünk haza, valaki betört… De hogy? A legmodernebb biztonsági berendezések védték a házat és a birtokot. Otthon pár rendőrautó fogadott, szinte rögtön megpillantottam Erint, karjaiban Riiával, pánikszerűen rohantam hozzájuk, amint a finn lefékezett.

-Riia! – öleltem magamhoz a lányom – jól vagytok? – pillantottam a testvéremre.

-Igen – bólintott – nem igazán tudom mi történt, üvegcsörömpölést hallottunk, aztán szinte rögtön meg is szólalt a riasztó.

-Szerencse, hogy megszólalt a riasztó, belegondolni se akarok, mi lett volna, ha bemegy – szólt izzó hangón Kimi, miközben, magához vont minket.

-Mr és Mrs Räikkönen? – emelt elénk igazolványt a megérkező, öltönyös férfi – Josh Burnt, Svájci Nyomozóhivatal. Beszélnem kell önökkel.

-Nyomozóhivatal? – kaptam fel fejem, már nem jó, ha nem a rendőrség foglalkozik egy ilyen esettel.

-Asszonyom, minden jel arra utal, hogy az adott illető, aki betört az otthonukba, ennél többet nem szándékozott tenni.

-Pontosabban?

-A házba nem akart bejutni, csupán figyelemfelkeltő volt az akció. Tudnak olyan személyről, aki rosszat akar önöknek?

-A férjem híres sportoló – sóhajtottam fel – vannak rosszakarói… sajnos.

- Figyelemfelkeltő? – mormogta maga elé Kimi – de mégis mit akarnak tőlem?

-A hátsó ablakot egy téglával dobták be, melyen ez az üzenet szerepelt – emelt elém egy steril zacskóba helyezett, gyűrött, vörös poros cetlit „megbánod…”- felirattal.

-Úristen – nyögtem fel, reggel mikor Zürichbe mentünk még minden rendben volt, s most pedig egy rossz rémálomba csöppenve, nyomozók mászkálnak fel alá a házban… félelem futott végig rajtam.

-Meg kell beszélnünk a lehetséges elkövetők listáját – folytatta hivatalosan – kérem önöket, gondolkodjanak el, ki akarhat önöknek anyagi vagy egyéb kárt okozni…

És csak mondta, és mondta. Teljesen lesokkoltak az események. A házunk olyan volt, mint egy erőd, mégis ki és hogy juthatott be?

-Tudja valaki a belépési kódot a kapuhoz?

-A családjaink, és pár barát – felelte Kimi.

-Pontos listát kérek – szólt bele a nyomozó – a személyes körön kívül megtudhatta valaki?

-A biztonsági embereim gondoskodtak arról, hogy ne szivárogjon ki – vágta rá Kimi.

-Szeretnék beszélni a szolgálat vezetőjével.

-Negyed óra múlva megteheti – bólintott a férjem – a riasztás után nem sokkal hívott, de jelenleg Svájc másik felén tartózkodik.

-Lehet személyes indíttatású is az ügy – nézett ránk – gondolok itt, és ne haragudjanak a feltételezésért, de minden eshetőségre ki kell térni, szeretőre, vagy volt szerelmi kapcsolatokra.

-Szerető – ismételtem halkan – egyikünknek sincs szeretője!

-Természetesen nem csalom meg a feleségem – adott ingerült választ Kimi – viszont… az ex feleségem egyszer megfenyegette Lindát.

-Ez mikor történt? – folytatta faggatásunk a nyomozó.

-Még… pár hónapos terhes voltam – ráncoltam homlokom – úgy másfél éve. De múltkor normális volt.

-Múltkor? – csattant Kimi hangja – te találkoztál vele?

-Véletlenül összefutottunk a boltban – magyaráztam - köszönt, megmondta az anyjának, hogy ki vagyok, mikor ő rákérdezett, és ennyi.

-És ezt miért nem mondtad el nekem? Jesszusom, Lina, az a nő megfenyegetett téged!

-Kims, három szó miatt nem rohanok egyből haza, csak mert találkoztam az exeddel!

-Mivel volt már példa a hölgy, erőszakos cselekedetére, kivizsgáljuk az esetet. Minden adatra szükségem van vele kapcsolatban….

Felix megérkezése után nem sokkal el is ment a nyomozó, automatikusan tettem a dolgom. Főztem a vacsorát, ettem Riiát és pakoltam a gépbe. Nem akartam gondolkodni, mert rémisztő volt a gondolat, hogy valaki bántani akarja a családom, vagy épp engem…

-Lemondom a következő versenyt – jött be Kimi.

-Dehogy mondod – néztem rá – nem foroghat az életünk e körül!

-Te se gondolod komolyan, hogy ezek után itt hagylak benneteket! – emelte meg hangját.

-Ne kiabálj – súgtam, felsóhajtott, és magához szorított.

-Ne haragudj Kicsim – felelte halkan – de pokolian féltelek titeket.

-Tudom – emeltem meg fejem – és elhiheted én is… félek… de ez miatt nem állhat meg az életünk. Gondolom az a személy is azt akarja, hogy teljesen pánikolva, félelembe éljünk.

-Gondolod, hogy...

-Hogy Jenni volt? – fejeztem be helyette, bólintott – nem tudom – ingatta fejem – megfordult a fejemben, de… szerinted képes lenne ilyen messzire elmenni?  Főleg hogy a kódot nem tudja, mindent megváltoztattál a válás után.

-De azt tudja, hogy lehet hatástalanná tenni – meredt maga elé.

-Tessék?!

-A beszerelést követően megmutatta a hapsi, aki aktiválta, hogy lehet hatástalanítani, ha esetleg elfelejtenénk a belépőkódot… és így manuálisan is ki lehet nyitni.

-Te jó ég – ültem le – te hallod magad? Mi a fenének kell egyáltalán hatástalanná tenni egy biztonsági beléptető kaput?! Aki olyan hülye, hogy elfelejti a saját kódját, vessen magára!

-Lin…

-Most lefektetem Riiát – álltam fel dühösen. Elegem volt az egész átkozott napból. Nem vágytam másra, mint a mi kis normális hétköznapjainkra. Már amennyire az lehet, egy világhírű férfi mellett az élet…

-Ne haragudj, hogy otthagytalak – néztem bűnbánóan szemeibe.

-Tudom, hogy megrémítenek az események, és, hogy zaklatott vagy – felelte szelíden.

-Jaj Kims – sóhajtottam fel –szerinted lesz ennek az ügynek folytatása?

-Nagyon remélem, hogy nem – sóhajtott fel – mindent megteszek annak érdekében, hogy megvédjelek titeket.

Az elkövetkezendő két napban Félix nélkül sehová sem mehettem, eleinte kicsit zavart, de mindent egybevéve nyugtató volt a gondolat, hogy van mellettem valaki. Persze Kimi tényleg le akarta mondani a nevezést, de nem akartam, hogy ezt tegye. Nem is a befizetendő milliók érdekeltek, hanem, hogy végre ismét autóba ülhessen.  Mivel további atrocitás nem történt, végül úgy döntött, elutazik Görögországba. Tehetetlen düh áramlott mozdulataiból, mikor elköszönt tőlünk, igyekeztem azzal nyugtatni őt és magamat is, hogy biztonságban vagyunk.

***

-Szerencséjük, hogy a tűz nem terjedt át az épületre – állt elénk a tűzoltóság vezetője – nagyobb baj is ehetett volna.

-Nem tudom mi történt – ingattam fejem.

-Semmilyen gyúlékony nem volt a hinta körül – sóhajtott fel Erin.

-Vizsgáljuk az esetet, de az eddigi nyomok alapján nem véletlenül gyulladt fel az építmény – mutatott a koromfekete, szenes, füstölgő fadarabokra – Burnt hadnagy nemsokára megérkezik.

-Szándékos gyújtogatás? – kaptam fel fejem – ki csinál ilyeneket…?

-Nem utal nyom betörésre – érkezett meg az emlegetett hadnagy –Asszonyom… Miss Laine – fogott kezet velem, aztán Erinnel.

-Tehát az elkövető – megborzongtam a gondolatra – ismét gondtalanul bejutott. Mégis hogy, mikor itt hemzsegnek az emberei?!

-Tudom, hogy sokkoló események történtek Mrs. Räikkönen, de meg kell értenie a mi embereink és a férje alkalmazottainak az elsődleges feladata az önök személyes védelme. Az elkövető viszont a jelek szerint ismeri a házat, a birtokot, a biztonsági rendszert.

-Arra utal, hogy olyas valaki, aki… kapcsolatban van velünk?

-Biztos vagyok a belső munkában – bólintott – vagy valakivel összejátszik, vagy a múltból ismeri a rendszert. Most beszélnem kell a férje embereivel…

Riia békésen aludt, nem akartam, hogy bármit is érzékeljen a körülöttünk lévő felfordulásból.

-Kimi mikor jön haza? – kérdezte Erin.

-Hétfőn hajnalban valamikor – kortyoltam teámba, el is fintorodtam – mi ez?

-Gyógytea – nézett rám – gondoltam jól jönne egy kis alternatív nyugtató…

-Hát… - tettem inkább le, borzalmas íze volt, megkönnyebbülten kaptam fel a rezgő mobilt.

-Mi történt? Rettentően ideges volt a hangod – hadarta, amint felvettem.

-Kims, volt egy kisebb tűz…

-Tűz?! Jól vagytok? Nem sérült meg Ri? És te?

-Héé, nyugi – vágtam bele – nem voltunk itthon, és a házban nem tett kárt. Kimi… valaki felgyújtotta a hintát…

-Na jó, most indulok haza – közölte idegesen.

-Szombat van – érveltem – most már mindegy, hogy végig viszed e a versenyt. Kims, holnap jönnek az utolsó szakaszok, kérlek fejezd be…

-Marhára leszarom a szakaszokat – szakított félbe – valaki bántani akar titeket…

-Szerintem inkább csak figyelmeztet – suttogtam – ha bántani akarna, akkor tette volna, mikor itt vagyok. De nem. Figyelj, kétszer annyi nyomozó van itt, mint eddig, Félixékről nem is beszélve. Mi biztonságban vagyunk itt, és ott te is.

-Szóval azért erősködtél annyira, hogy jöjjek el? Mert itt biztonságban vagyok?! – sóhajtott fel – jaj Linám… féltelek téged, és Riiát is… nem érdekel velem mi van.

-Engem meg pont az érdekel, veled mi van – csattantam fel – legkésőbb hétfő reggelre itthon vagy, sőt, ha időben el tudsz szabadulni, még Ri is ébren lesz vasárnap este, az meg már csak egy nap – folytattam szelídebben. Persze még kellett egy kicsit kampányolnom a a maradás mellett, de úgy döntött befejezi a versenyt. Valahogy egyre biztosabb voltam abban, hogy a betörés, az üzenet, nem Kiminek szól…

Éjjel sokáig álmatlanul forgolódtam, hajnalban aludtam csak pár órát, Kimi óvó ölelése pokolian hiányzott, de tényleg nem akartam, hogy az utolsó pillanatban hagyjon ott mindent… Túl sokat áldozott be a saját csapatába ahhoz, hogy egy ilyen őrület miatt visszalépjen.

-Riia kérlek, ne sírj – sóhajtottam fel reggel, miközben kakaóját készítettem – anya nincs épp a toppon, és nem segítesz nekem ezzel a hisztivel…

-Gyere picúr – hallottam meg a rekedtes hangot mögöttem – nem szép dolog ám anyát kiborítani, kisasszony – dorgálta mosoly mellett Riiát.

-Hát te? – nyögtem meglepetten, majd szorosan hozzájuk bújtam – de jó, hogy itt vagy!

-Műszaki gondok voltak az autóval – felelte, visszaültette Rit az etetőbe, elégedetten itta kakaóját, de szinte végig Kimire függesztette tekintetét.

-Tudom, hogy erősködtem, hogy maradj, de nem tudod elképzelni, mennyire örülök neked – öleltem meg ismét szorosan – amióta elmentél, most először érzem magam ismét teljes biztonságban.

-Makacs egy nőszemély vagy – súgta hajamba mosolyogva, majd megemelte álltam – Linám, utazzunk el előbb Finnországba. Ott én is nyugodtabb vagyok, hogy biztonságban vagytok. El akarlak vinni innen benneteket, amíg ki nem derül ki és miért zaklat.

-Anyukádhoz?

-Nem, Porkkalába – felelte – esetleg pár napot velünk tölthetne anya, de nem akarom őt terhelni.

-Erre most azt mondaná, hogy elment az eszed – mosolyodtam el, Paula pont az a típus volt, aki imádta, ha a gyerekei otthon vannak, főleg, amióta…

-Lehet – mutatott féloldalas mosolyt, majd elkomorodott – megnézem a maradványokat…

-Töredelmesen bevallom, én megsirattam – sóhajtottam, ahogy a fekete foltokat néztük – Ri imádta.

-Ha vége ennek az ügynek, újra építek neki egyet – mondta – ha megtudom, hogy ez kinek a műve, mocskosul megfizet érte.

-Kimi…

-Nem érdekel mennyi időbe, vagy pénzbe telik, de egy életre elintézem – folytatta izzó hangon – nem fogja megúszni, hogy titeket akar bántani!

Hozzá bújtam, hangszíne gyűlölettel volt teli, szabályosan rémisztő volt. Ötletem sem volt ki állhat ennek a hátterében, de abban biztos lehettem, hogy amíg Kimi mellettünk van, biztonságban vagyunk. 

Sziasztok! 

Előbb hoztam a részt, de gondolom, ezért nem fogtok megharagudni :D 

Hát... kíváncsi vagyok, mit szóltok ehhez a részhez, nem épp szokványos... :) 

Annyit elárulok lesz még pár incidens, mielőtt kiderülne ki áll a háttérben ;)

L.