Személyes viharom

Mi tudjátok, Kimi a mai napon ünnepli a  33. születésnapját! Mit is kívánhatnék ezen a csodás napon neki? Nagyon Boldog Születésnapot a világ legjobb versenyzőjének! :) Imádunk Bajnok!

 - És egy kis meglepetés nektek, a mai nap tiszteletére :) Remélem, tetszeni fog ez a kis történet!

2012. december. 18

Kikerekedett szemekkel bámultam a hóesést. Hideg volt, nagyon hideg, süvített a szél, a hó nem is pelyhekben, hanem pamacsokban hullott alá a sötét égből. Félelmetes, mégis lenyűgöző, leírhatatlan csodálattal töltött el. 
Igen… valahogy Őt is ehhez tudnám hasonlítani. Ő váltott ki csodálatot, félelmet, mámort, vágyat, extázis belőlem, mindezt egyszerre. Elmosolyodtam hasonlatomon, épp akkora vihart keltett lelkemben, mint mi most tombol odakint.

- Miss Steel, mire gondolsz most? - súgta.

- A viharra – feleltem. – Amit okoztál.

Kifelé nézett, de jól tudta nem arra a tombolásra értem.

- Audrina – ejtette ki puhán nevem. – Felkavarod az egész életem. Ha én vihart okozom, akkor te is.

- És ez működhet? – kérdeztem, s hangom nem volt több suttogásnál.

- Minden erőmmel azon leszek, hogy működjön – ölelt át hátulról. – Nem tudod elképzelni mennyire a bűvkörödben, vagyok - forró lehelete nyakamat csiklandozta, ösztönösen elnyíltak ajkaim, az elmúlt félóra emléke egy sóhajban tört fel belőlem. – ismerem ezt a sóhajt – mormogta puszi mellett.

- Te váltod ki, csak te – hunytam le szemeim.

- Sok mindent váltok ki belőled – csúsztatta kezét hasamra. – ahogy te is belőlem - hozzám nyomta csípőjét, erekciója finoman simult hozzám.

- Most másztunk ki az ágyból – mosolyodtam e.l – Te kis mohó!

- Imádok benned lenni Édes – nyögte hanyag eleganciával. – És az óta már sok idő eltelt – rekedtes hangon nevetgélt mögöttem. Ó de szerettem ezt a hangot! Lassan felé fordultam, testem sajgó vágy kínozta, egyszerűen képtelen voltam betelni vele. Elsöprő élvezetben volt részem mellette, és mégis, újra, és újra akartam őt, hogy érintsen, csókoljon, birtokoljon, hogy érezzem: ő az enyém!

Egy óra múlva kimerülten hevertünk egymással szemben, légvétele még szapora volt. Ahogy mellkasára tettem kezem, érezhettem szíve vad dobogását.

- Hát, most nem vagy nyugodt – nevettem fel, féloldalas molyra húzta ajkait.

- Te sem…

- De én nem is arról vagyok híres – kacsintottam.

- Óóó, azt jól tudom – ölelt magához nevetve. – Mit összefészkelődtél az ölemben, mikor a felvonóban ültünk! 

- Mert idegesített, hogy olyan magasan vagyunk, és, hogy csak egy üveg van alattam.

- Dri – kuncogott fel –, az nem csak egy üveg, hanem egy biztonsági…

- Mindegy – dobtam be a durcit mulatsága miatt. Hát rajtam ne mulasson.

- Hát vinnélek én olyan helyre, ahol nem vagy biztonságban? – kérdezte puhán, meghatározhatatlan színű szeme könnyedén végigfutott vonásaimon.

-  De legalább felizgattalak – vigyorodtam el csúfondárosan.

-Nem volt nehéz – csúsztatta kezét fenekemre. – A legelső pillanattól vágytam rád. Meg akartalak csókolni, simogatni, szeretkezni veled. Erre csak úgy beleülsz az ölemben, és majdnem úgy mozogsz, mintha benned lennék. Esküszöm neked, sose fordult elő velem, de ha nem szállunk ki abból az átkozott felvonóból, lehet a gatyámba élveztem volna.

-Hmm

-Azt ne mondd, hogy rád nem voltam hatással – meredt rám, felhúzott szemöldök mellett, ajkamba haraptam és éreztem, ahogy halványan elpirulok. –Óó, dehogyisnem – mosolyodott el –, téged is izgatott a helyzet – felsóhajtottam, tényleg zavarba hozott. – Ne légy zavarban – cirógatta meg az arcom –, te még érezhetted is, hogy merevedésem van – folytatta könnyed hangon –, én pedig csak sokára, hogy milyen finom is vagy.

- Mondhatni nedvesítő volt a helyzet – kuncogtam, felnyögött és mohón megcsókolt. – Ugye nem akarod, előröl kezdeni?! – susogtam ajkai közé, ami ennek hatásra felfelé ívelt.

- Még pár orgazmusra nem tart igényt Audrina? – nézett rám, azokkal a gyönyörű szemeivel.

- O, dehogyisnem – bólogattam -, csak most fáradt vagyok,  elég, hm, aktív voltál! 

- Édes – mosolyodott el –, én is fáradt vagyok, és vagy ötször mentem el tőled, nem hinném, hogy jelen pillanatban képes lennék veled sokat kezdeni.

- Nekem hét volt bibii – dugtam ki nyelvem, nevetve kapott utána.

- Igazából nyolc – húzta nagyon perverz vigyorra ajkait. – A liftben is megvoltál – kacsintott, majd elégedetten hanyatt feküdt.

- Én nem tehetek róla, hogy hoppon maradtál – mormogtam, tudtam, hogy kíván, de rendezte vonásait és tovább engedte a liftet végül akkor. Magára vessen.

- Héé – simított végig oldalamon, gyermeteg módon hátat fordítottam neki, s alvós pózomba kucorodtam. – Ugye nem leszel durcás?

 - Nem – vágtam rá, halkan felkuncogott .

- Alszunk Édes? – vont magához közelebb, puha bőre mágnesként hatott rám, nem bírtam ellenállni, és ölébe bújtam, szöszi fejét nyakamhoz dugta. Elégedett vigyorral aludtam el.

2012. december  19

Reggel szikrázó napsütésre ébredtem, veszettül kék ég, és fehér hó olvadt össze a láthatáron. Komoly késztetést éreztem, hogy kimenjek, de itt benn a puha ágyban meleg volt, és ráadásul Ő is mellettem feküdt. Felé fordultam, arca végtelenül békés és gyermeteg volt. Mikor megismertem sötét karikák húzódtak szeme alatt, fáradt és elgyötört volt. De most! A légvételem is elállt, ahogy végignéztem hófehér bőrén, szépen ívelt ajkán, kissé hegyes orrán. Szőke haj keretezte, amolyan mesebeli herceg-vonást adva neki. Olyan hírtelen nyitotta ki szép szemét, hogy megrebbentem.

- Megijedtél ?– mosolyodott el álmosan.

- Azt hittem aszol – súgtam és megsimogattam arcát. Puszit lehelt tenyerembe.

- Még egy picit igen – hunyta is le szemeit. – Idebújsz? 
Másra sem vágytam, ölelésébe helyezkedtem, és ő visszaaludt. Meglepő, de én is. Pedig 5-6 óránál sosem tudta többet aludni egyhuzamban. Mellette kereken nyolcat aludtam.

Mikor ismét felébredtem egyedül voltam, magam köré tekerem a lepedőt és lementem, ő a konyhában állt, és reggeli félét kreált.

- Jó reggelt – mosolygott rám ragyogón, mellé léptem, és enyhén lábujjhegyre állva megcsókoltam.

- Neked is jó reggelt. Mi készül?

- Hát… omlett, azt hiszem – nevetett fel. – Mondtam, hogy nem vagyok valami nagy szakács.

- Jó az illata – vontam meg vállam vigyorogva –, az íze sem lehet rossz. Villára tűzött egy falatot, gondosan megfújta, majd számba adta, ekkor tudatosult bennem, hogy pokoli éhes vagyok. – Finom – súgtam.

- Kérlek szépen, ne nyalogasd a szád így, mert nem fogom tudni megállni, hogy neked ne essem – felelte, meghatározhatatlan szín szemét enyémbe fúrva.

- Miért? – súgtam kíváncsian, nem értettem, miért tetszik ez annyira neki, kaján vigyorra húzta ajkait.

- Mert tudom, hogy nemrég még a farkam volt ott – közölte velem, majdnem hogy nyersen, meglepetten néztem rá, én valami, mert erotikus, vagy, mert beleharapnék a szádba válaszban bíztam. Kicsit könnyűvérűnek éreztem magam hangszínétől, ösztönösen jobban magam köré húztam a lepedőt – Megbántottalak? – tudakolta lágyan.

- Nem érdekes – vontam meg vállam és a pult felé fordultam narancsléért.

- Dri – súgta. – Rina – szólított becenevemen, erre persze felkaptam fejem. – Sajnálom, ha közönséges voltam csak mivel tegnap eléggé, hát, mocskos szavakat is használtunk nem gondoltam, hogy most...

- Jó, de más, mikor teljesen felizgatsz és úgy használunk különböző kifejezéseket - vágtam bele.

- Vagyis akkor mondod, hogy dugj meg? – mosolyodott el.

- Hát igen – bólogattam pipacsvörösen, bekúszik az emlékkép, ahogy én kérem ezt tőle… valahogy nem lehettem én, de olyan gonosz volt, és olyan szédítően szexi!

- Elképesztően aranyos vagy, amikor elpirulsz – suttogta gyengéden, ahogy megölelt – Dri nagyon szexi vagy, ahogy végighúzod a nyelved az ajkadon, és ez ilyen hatással van rám – fogta meg kezem, s húzta le öléig –, ami itthon nem baj, de tegnap előtt az étteremben azt hittem berángatlak a mosdóba és ott helyben neked esem.

- Húha – nevettem el magam. – Tán gondjai vannak a kontrollálási képességeivel?

- Túl sokat vártam rád – döntötte oldalra fejét –, és képtelen vagyok ellenállni neked. Ahogy a legtöbb férfi sem képes rá.

- Ezt hogy érted? – néztem rá gyanakvón.

- Audrina, te nem vagy tisztában azzal, hogy mennyien megbámultak?

- Persze, mert a te oldalon álltam – vontam meg álltam. – Kettőnk közül te vagy, akit mindenki kitűntet a figyelmével.

- Ez butaság – jelentette ki. –Audrina , eszelősen szexi vagy, szép és határozott. Ott akkor azért buktam ki, mert láttam, ahogy minden pasi téged néz, szinte levetkőztetnek a tekintetükkel. És el tudtam képzelni miket gondolhatnak!

- Honnan tudod? – szegtem fel álltam.

- Mert - felsóhajtott - , mert én magam is azt gondoltam, mikor legelőször megláttalak, hogy te jó isten, de szeretném ezt a nőt az ágyamba vinni – hadarta dühösen. 
Saját magát hergelte fel. Csodás. Először én sértődöm meg, aztán ő lesz ideges.

- Én ezt így nem tudom csinálni – léptem el előle. – Marakodunk. Állandóan. Nem tudok veled lenni, csak a szexre alapozva.

-Én nem csak szexelni akarok veled – nézett rám, mostanra zöldes árnyalatú szemeivel. – Ez a vihar, tökéletesen kapóra jött. Napokig voltunk ide bezárva, csak mi. És azt se bánnám, ha itt kéne maradnunk. Melletted ébredni mennyei volt, nem azért volt melegség az ágyamban, mert előtte lefeküdtél velem. Értsd már meg, hogy beléd szerettem!

- Velem maradsz? – súgtam, könnyemmel küzdve. – De mindig?

- Melletted akarok maradni – bólintott kedvesen, megfogta csípőm és lágyan megcsókolt – szeretlek Audrina! 

- Én is szeretlek téged – túrtam hajába somolyogva. 
Leülünk a reggeli fölé, meg kordult a gyomrom a mennyei illatokra.

- Jó étvágyat Miss Steel – mosolygott rám kedvesen.

- Neked is jó étvágyat Mr. Räikkönen – pillantottam fel rá, csodálkozva meredt rám.

- Kimondtad a nevem – tekintet kíváncsiságot és meglepettséget tükrözött.

- Mert tetszik – vontam meg a vállam nevetve.

- De eddig még a Kimit se használtad - érvelt.

- Mert féltem, ha kimondom, eltűnsz – sóhajtottam fel. – És az édes érzés is, ami kitölti bensőm. 

- Félsz tőlem – kerekedett ki a szeme, hát persze. A legelejétől félek már, sután bólintottam.

- Nem konkrétan tőled - sóhajtottam. – Beléd szerettem, és ez baj. Mert neked más a világod, mint az enyém. Én csak egy kis senki vagyok.

- Ne mond, ez kérlek – lehelte, gyönyörű tekintet fájdalommal telt meg. – Hogy mondhatod, hogy te egy senki vagy? Sose találkoztam még ilyen tiszta emberrel. Te egy ragyogó drágakő vagy, nem egy senki.

- Nem mindenki fogja ezt így látni – súgtam. – Igazán remek lesz, mikro ráugranak arra, hogy a gazdag pilóta összejött egy kis polgárral! 

- Rina, ne – nyögött fel. – Most már egy a világunk. És jól tudod, engem nem érdekel senki véleménye. Téged akarlak. Itt, most, mindig. Örökre. Kurvára leszarom ki mit gondol.

- Hogy igézhettél meg ennyire ilyen rövid idő alatt? – kérdeztem, tőle is, magamtól is…

- A kémia tagadhatatlanul legelsőre működött köztünk – mosolyodott el féloldalasan, egyszerre volt aranyos, és szexi ez a mosolya.

- Komolyan féltem, hogy leöntelek valamivel – mosolyodtam el, első találkozásunk emlékére.

- Mire gondoltál akkor, mikor elkezdted rágcsálni az ajkad? – kérdezte kíváncsian.

- Hát  - hunytam le szemem zavartam – hogy sose voltam úgy, hogy megkívánok valakit a legelső pillanatban – hadartam zavartan. – Ott álltál a pult előtt, és arról kérdeztél, hogy juttok el a városba, miközben ráérősen eszegetted azt a nyamvadt muffint. Én pedig nem akartam mást, minthogy belém harapj, hogy rajtam húzd végig a nyelved!

- Dri – nyögött fel –, teljesen kész vagyok tőled. Sok nő fordult meg az ágyamban, sosem tagadtam. De te,  egy hete vagyunk itt, és én attól is felizgulok, hogy ezt elmondod nekem, pedig tegnap sokat és hosszan szeretkeztünk. Nem tudok és nem is akarok betelni veled!

- Ez kölcsönös Kimi – sóhajtottam nevét, átható pillantással felelt, és tudtam, tényleg vigyázni fog rám.

Reggeli után jó melegen beöltözve kimentünk, a vihar elvonult, a pályákat és utakat újra megnyitották. Nekem pedig végleg lejárt a szabadon választott száműzetésem.  De mivel még az utak egy jó része járhatatlan volt, ez a drága finn kitalálta, hogy csak úgy lézengjünk a hóban, és aztán menjünk vissza forró csokit inni. Persze belevágott a hideg fehérségbe, sőt még hóembert is építettünk, élveztem, hogy újra gyerek lehettem egy kis időre.  

- Jó látni, hogy teljesen elengedted magad – karolt át, miközben a ház felé battyogtunk.

- Nagyon jól érzem itt magam – néztem fel rá. – Melletted.

- Nem fázol?

- Jelenleg melegem van, eddig a hóban ugráltam, mint egy gyerekek – vigyorodtam el.

- Hát, pedig én felnőtt játékot szeretnék játszani veled – húzza kaján mosolyra ajkait.

- Éspedig?  

- Nagyon felkeltetted a figyelmem, ezzel a muffint harapdáló dologgal – morogta.

A házba érve gyorsan ledobáltam a cuccaim, tényleg melegem volt a sok réteg ruha alatt.

- És most mit harapdálsz a muffin helyett? – incselkedtem, melegítő nadrágban, de póló nélkül állt elém, végigfutott tekintetem izmain, nyelnem kellett a látványtól.

- Mondjuk - lépett teljesen elém, s vont magához -,  a formás kis melledet?  Lágyan megcsókolt, amit el is mélyített, egyre vadabbul falta ajkaim, nyelvének bársonyos simogatás arra sarkalt, hogy még jobban húzzam magamhoz, még többet ízleljek belőle. Ösztönösen ugrottam, ahogy combom alá nyúlt, s bár én azt vártam a halóba visz, mégsem tette. Egyszerűen letérdelt és elfektetett a puha, vastag szőnyegen.

- Kérlek ne hagyd abba – emeltem meg csípőm, hogy le tudja húzni bugyim, szó szoros értelmében, elvesztettem az eszem, mikor hozzám ért. Vad adrenalinos tombolás csörgedezett a vérem helyett, és úgy éreztem belehalok, ha nem érint már meg.

- Nyugalom Édes – susogta zihálva. – Nem akarom elsietni a dolgot.

- De én igen – lihegtem. – Túlságosan sokat akarok belőled.

- Bízz bennem – lehelte. – Szeretkezzünk! 

- Már nagyon vezetek – vigyorogtam rá, a puha pléd alól, amit ránk húzott.

- Ez azt jelenti, hogy jó vagyok – kacsintott rám.

- Nagyon is az vagy – sóhajtottam fel totálisan elégedetten. – Csak neked nem volt annyiszor jó.

- Édes, de az volt, de te képes vagy, mint nő, egymás után többször is elmenni, szóval no para - rántotta meg vállát. – Egyedül a liftes élvezeted maradt számomra kielégítetlen.

- Én akartam rajtad segíteni – vigyorodtam el ismét.

- Azt hittem ott halok meg – kezdte suttogva –. beszálltál a liftbe abban a szoknyában, a tél kellős közepén. Amúgy sem bírtam magammal a közeledben, hát még, hogy láttam formás vonásaid.

- El nem tudom képzelni mi ütött belém akkor – néztem fel szép szemeibe. – Alig ismertelek sőt, előtte kétszer találkoztunk – rettentően zavarban éreztem magam.

- Nekem tetszett a dolog – csókolt meg. – De aztán megbántam, mert féltem, elüldöztelek…

 „ 2011. december 10.

Abban a pillanatban, ahogy kinyílt a liftajtó megpillantottam a szőke ismeretlen férfit. Végigmért tekintetével, amikor beléptem.

- Hello – szólt rekedtes hangon, neki háttal álltam, így titokban lehunyhattam szemem.

- Üdv – feleltem.

- A kávézós hölgy – állapította meg, kicsit oldalra fordultam, hogy lássam.

- Igen – válaszoltam és az egekbe szökött a pulzusom, ahogy alattomos módon bevillant, hogy nyalta meg ajkát, hogy eltűntesse a muffin morzsáit, miközben aranyló zöld szeme rám meredt.

- Gyere el velem vacsorázni – hallottam meg a hangot, közvetlen mögülem, nemlegesen megráztam a fejem, ő elnyúlt mellettem, s megállította a liftet. Dühödten fordultam vele szemben.

- Mit csinálsz? – néztem szép szemébe.

- Ezt – nyomott a falnak, s csókolt meg. Mohón, szenvedélyesen. Nem kért bebocsájtást, azonnal utat tör nyelvével, s  bár először megütöttem, ő nem egedet, csak csókolt és csókolt. Az idegeim sikítva cikáztak, kezeim önálló életre kelve túrtak hajába. – A legelső pillanattól erre vágytam – suttogta ajkaim közé. Hosszan néztünk egymás szemébe, karjai satuként fonódtak körém, hihetetlen volt, hogy nem hallja, hogy kalimpál a szívem összevissza. Édes illata elkábított, ösztönösen a puha ajkai felé hajoltam. Szenvedélyesen, de sokkal lassabban csókolóztunk, éreztem, ahogy a vágy egyre jobban lüktet minden porcikámban. Ahogy magához szorított éreztem merevedését, felnyögtem a tudattól, hogy én okoztam, és a vágytól, amit ő keltett. Lassan végigsimított oldalamon, és még óvatosabban elkezdte felhúzni szoknyám. Te jó ég, Audrina! Lökd már el. Még a végén, egy liften fogsz sezxeni, egy ismeretlennel?! Kétszer már találkoztatok – visít fel a vágyam által hajtott szeszélyes nő, és megadom neki magam. Az ismeretlen szerető, hm, szerető, lassan megsimogatta combom, térdem alá nyúlva feszítette jobban szét. Ajkai már a bőrömön voltak, nyakamnál, csak nyögdécselni tudtam a részegítő mámorban. Finoman simított végig nőiességemen, erre mindketten felmordultunk. Égett a bőröm minden egyes centimétere, főleg, mikor besiklott keze bugyim alá.

- Eszméletlenül finom vagy – súgta, s csókolt ismét. Hosszú ujjai gyakorlottan izgattak, vadul ziháltam édes mozdulataitól, mígnem megfeszültek izmaim, s az ismeretlen ismerősömre rogyva elértem a mámort. Hosszas csókot adott még, majd kihúzta kezét, ösztönösen simítottam végig a nagyon kemény dudoron, felszisszent, s rászorította kezem férfiasságára. Amilyen hirtelen megcsókolt, úgy húzódott el ismét. Vadul zihált, épp, mint én. Gyorsan elrendeztem ruháim, és igyekeztem méltóságteljesen pillantani rá, ami nem volt egyszerű, ugyanis a kielégült nő lelkem mélyén, lihegve feküdt, és idegen juttatott a csúcsra feliratot villogtatott. Ő benyomta a gombot, a lift újra mozgásba lendült, az ajtó aztán kinyílt, kiszálltam, és beiszkoltam a szobámba. ” 

- Ne tudd meg milyen bűntudatom volt – súgtam félénken nyakába rejtett arccal.

- Hát még nekem – szólt bele rekedt hangon. – A nevedet se tudtam, és mégis letámadtalak a liftben. Azt hittem, ezek után visítva menekülsz előlem, sőt még a szállodából is kiköltözöl, mert egy perverz állatnak tartasz majd.

- Inkább magam elől menekültem volna – pillantottam fel rá. – Hiszen, hagytam, hogy ehem, a bugyimba nyúlkálj, úgy, hogy előtte kb 5  mondatot beszéltünk.

- Azét menekültem el előled, mert annyira kívántalak, és tudtam, ha hagyom, hogy megérints, ott a liftben magamévá teszlek, és nem így akartam először veled lenni.

- Köszönöm – simogattam meg arcát. – És ööö… hogy izé, hűtötted le magad?

- Sehogy – rántotta meg vállait. – Bementem a szobámba és kivertem.

Szájtátva és kissé borzadva meredtem rá, egy pillanatig engem nézett, majd hangosan felnevetett.

- Dehogy is, el ne hidd – ölelt meg, szemmel láthatóan boldogan a kis tréfájától – Jajj Miss Steel , elkápráztatóan szép vagy, mikor bedőlsz nekem.

- Te meg elképesztően gonosz vagy! – dugtam ki nyelvem és hanyatt feküdtem.

- Ne haragudj szépségem – hajolt fölém, bűnbánó szemeket produkálva. – De ez annyira adta magát, és olyan nagyon lesokkoltalak.

- Egy orgazmusért cserébe megbocsájtok – villantottam rá legszebb mosolyom, felnyögött és lassan megnyalta ajkát.

- Hogy szeretnéd ? – súgta remegő hangon, ajkai előtt megállva felnevettem.

- Egy-egy Mr. Räikkönen. Elképesztően szexi vagy, mikor bedőlsz nekem!

- És még én vagyok gonosz – dobta be a durcit ő is, kuncogva csípőjére másztam, és hosszas csókkal engeszteltem ki.

- Dri – tűrt egy tincset fülem mögé –, elmeséled, hogy is kerültél te ide?

- Hát azt tudod ugye, hogy Angel miatt kellett idejönnöm, vagyis helyette…

„2011. december. 1

Nem kicsit morogtam magamban, mikor átléptem a határon. Mindenütt hő, és hó, és hó. Meg fogok fagyni itt. Egy hónap az édenben - vigasztalt Angel utazásom előtt. 
Hát, nálam az édenben meleg van, nem 8 méter hó!   Ang bakker, miért most kellett leesned az átkozott lépcsőn! 
Nyelvtanulás céljából jött volna ide, ehelyett én ülök az autóban, ő meg otthon lábadozik, Szó szerint. Mert ugye az állást be kell tölteni, ha ő is ide akar kerülni valamikor a jövőben.

Három nap telet el önkéntes száműzetésemből, ahogy én neveztem, amikor a főnököm reggel beviharzott és közölte, hogy 9.-től 14-ig sportesemény lesz, várhatóan sok-sok-sok emberrel. Készüljünk fel! Egy ilyen pub-ban, mint a miénk, sokan és sokáig lesznek akkor. Hurrá! O, Ang!

- Vedd fel a rendelést az uraktól kérlek – sürgött forgott mellettem a főnököm, tekintetem a háromfős társaságra siklott.

- Jó reggelt – bólintottam automatikusan. – Sikerült eldönteniük, mit kérnek?

- Hosszú kávé, felfőzött tejjel – mondta az első.
- Ugyan azt – bólintott a második.
- Én presszókávét kérek habbal- adta elő csücsörítve a harmadik. Nyílt az ajtó és egy angyal lépett be. Hanyagul megrázta szőke haját, napszemüvegét az asztalra dobva leült, és rekedtes hangon megszólalt.

- Rendelést vesz fel? – pillantott rám, meghatározhatatlan színű szemétől úgy éreztem megolvad a csontom, bólintottam, többre nem voltam képes. – Helyes. Kérek egy hosszú kávét, plusz tejet, és egy csokis muffint.

- Máris hozom – motyogtam, majd beslisszoltam a pult mögé. Kis híján leejtettem a poharat. Dri! Szedd már össze magad. Pár perc múlva tértem vissza a kért italokkal. – A süteményre várnia kell pár percet, ha nem gond.

- Nem – felelte könnyedén, miközben végignézett rajtam, aminek hatására enyhén elpirulva léptem vissza. Csészéket kezdtem pakolni, hátha eltereli a figyelmem, és nem akarom majd szájtátva bámulni a férfi,  de csak oda- oda kalandozik a tekintetem. Főleg, mikor felnevet valamin. Kisfiússá változott az arca tőle, én pedig felnyögtem, imádtam az ilyen stílust!

- Elnézést – hallottam meg a rekedtes hangot mögöttem.

- Máris kész a muffin – néztem szemébe. Nem kellett volna.

- O, kösz – mosolyodott el. – Azt szeretném megkérdezni, hogy tudna e segíteni nekem, hogy jutunk el a városba, a versenyre.

- Oh – nyögtem zavartam – persze. Közben megkaptam a kért muffint, s ha már ő itt áll, elétettem.

- Köszönöm – motyogta, majd nyugodtan ajkaihoz emelte, elnyitotta őket és nyelvét kissé kidugva beleharapott, pár rágás után megszólalt. – Nos?

-Ehem – krákogtam, és nyelnem kellett, egyszerűen megigézett azzal, ahogy bekapta azt a muffin darabot. Látszott, hogy puha az ajka. Jó ég, mennyei lehet a csókja. De irigylem azt a muffint! 
Szokásos, zavaromban az ajkamba haraptam, egy pillanatra még az evést is abbahagyta, tekintete ajkaimra csúszott, majd vissza. Felvázoltam neki a lehetőségeket, megköszönte az infót, fizettek és le is léptek. Kissé kábán telt a napom aztán.

2011. december. 08

Hóvihar tombolt odakint, így előbb zártunk. Annyira fáztam, hogy a sálamat se vettem le a hotel előcsarnokában, pedig ott finom, meleg volt.

- O, elnézést – sóhajtottam fel, ahogy érzékeltem, valakinek nekiütköztem.

- Nekem kéne bocsánatot kérnem – felelte meglepetten a rekedtes hang, felnéztem, az ismeretlen, ám, de veszettül jóképű, muffinos srác állt előttem. – Itt szállt meg?

- Igen – bólintottam – Ön is?

- Igen – vágta rá.

- Odataláltak a városba? – súgtam.

- Remek instrukciót adott – bólintott. – Tudja, versenyezni jöttem ide. Nem látogat ki hozzánk?

- Hát nem is tudom – tipródtam zavartan. – Majd meglátom. Mennem kell, ne haragudjon!

Zihálva létem be a liftbe, nem tudtam eldönteni, hogy csak én képzeltem, vagy tényleg, mintha áram ütött volna meg, ahogy hozzáértem. Furcsa.”

- A sors akarta így, hogy te gyere ide – mosolygott rám.

- Szerinted találkoztunk volna amúgy? Valahol, valamikor?

- Szeretném hinni, hogy igen, de a nemet valószínűbbnek tartom – simogatta meg arcom. – De a lényeg, hogy itt vagy. Velem. És nem engedlek el. 

- Nem is akarok elmenni – ráztam meg fejem.

- Velem sem?  - vigyorodott el kajánul. – Vagyis, tőlem sem…?

- Úgy bármikor – nevettem fel kétértelmű szavain.

- Szeretem az érzést, mikor a pihe puha öled befogad engem – zihálta túlfűtött hangon.

- Jesszuskám, egyszer kigyullad az ágy, a szőnyeg, akármi alattunk, annyira kéjes ilyenkor a haa – sikoltottam a mondatba, ahogy pár mozdulat után mér bennem is volt.

- Nem bírok magammal. Amint mezítelen vagy mellettem, megvadulok – lihegte.

- Érzem – súgtam. Képtelen voltam több kommunikációra, csak átadtam magam neki. És az élvezetnek.

2012. december 20 

- Audrina – puszilta meg arcom –, még van pár óránk a gép indulásáig. Szeretnél valamit csinálni?

- Szeretnék? – pillogtam rá.

- Hááát- ölelt meg –, nekem lenne egy ötletem

- Kims – súgtam nevét. – Zuhanyozol velem?

- Ezt kérdezned sem kell – mosolygott rám édesen. Meglepő módon most tényleg csak zuhanyoztunk. Na, jó, egy kicsit húztuk egymás agyát, de az, hogy haza készülünk, mindkettőnket izgalommal tölt el. Kicsit féltem is, hogy fog fogadni a családja? Hiszen nincs egy hónapja, hogy együtt vagyunk és most hazavinne, egy családi ünnepre.

- Min gondolkodsz? – puszilt nyakamba.

- Félek. Egy kicsit.

- A családomtól? – kérdezte, miközben puha törölközőt borított rám.

- Hogy mit szólnak hozzám - súgtam.

- Anya azt mondta, hogy nagyon szép vagy – somolygott rám biztatóan.

- Honnan tudja?  - tudakoltam.

- Elküldtem az egyik rólunk készült képet – vallotta be, behúzott nyakkal, nevetésre ingerelt, ez a ’nagy bűnt követtel el, de ne haraguuudj’ tekintet.

- Szeretlek téged – simítottam végig arcán, és csak most tudatosult bennem, hogy milyen ritkán mondtam neki, pedig tényleg így érzem. Egyszerűen szeretem őt.

- Én is szeretlek – becézett kedves hangvételével. Befejeztük még a pakolást, sóhajtva néztem végig a kis faházon, ahová menekültünk egy hete a vihar elől. Az ő ötlete volt a bizonyos liftes esetünk utána, hogy felkutat és bocsánatot kér, én meg majd elsüllyedtem szégyenemben, mikor benyitott a pubba. Aznap délután ő jött értem a munkahelyemre, és egy tomboló hóvihar kellős közepén találtuk magunkat. Barátja kicsiny, egyedi, vonzó hangulatot ontó faházában kötöttünk ki. A felszerelés, és a tartalékok láttán egy hónapot is maradhattunk volna, de az ünnepekre haza akart menni, és ezt nem csodáltam. Ha lenne családom, és is menni akarnék. De nekem csak Angie volt, aki jelenleg a családjánál pihent, s bár sok szeretettel hívtak, nem akartam ott zavargolódni.

2011. december 23.

- Itt nőttél fel? – súgtam, ahogy benyitott a melegséget ontó házba.

- Igen – bólintott. – Gyere, bemutatlak a családomnak. Ne aggódj – puszilta meg homlokom biztatásképpen.

- Megjött a testvéred, és a barátnője – szólt visszanevetve a kisiető hölgy. – Kisfiam! De jó viszont látni! A kezeddel mi van? És ő? – mosolygott rám melegen.

- Anya! – forgatta meg szemeit, ami kuncogásra késztetett rám villantotta tekintetét, egyszerre simogatott és égetett. – Ő Audrina, a barátnőm, anya Audrina, Dri, az anyukám. A kezem már nem fáj, bár valóban eltört a csuklóm. És ennyi kb.

- Lényegre törő, mint mindig – kacagott fel egy fekete hajú nő mögöttem. – Szia, Kimi sógornője vagyok, Kristiina.

- Audrina Steel – fogtam meg a felém nyúló kezet, a csatlakozó férfi nyilván a férje lehetett.

- Isten hozott nálunk – ölelt meg engem is.

Végre túl a bemutatkozáson, pár óra múlva a vacsora felett ültünk.

- Készülj fel, mert sokat kell magadról mesélned, és enned is – kuncogott Kristiina.

- Ina! Még a végén elmenekül, rémisztgeted itt – morgott Kimi.

- Khm, miért, van lift is? – vigyorogtam rá, halkan felnyögött.

- Ez övön aluli volt – pusmogta vissza.

- Szó szerint – kuncogtam, zöldes szeme megvillant.

- Uuu te nő! Szeretnék elveszni benned - súgta izzó hangon, most rajtam volt a ledermedés sora.

- De tényleg nem fáj már a kezed? – hozott vissza a társaságba anyukája kérdése.

- Hát. Kicsit. Néha, ha ráerőltetek – tette hozzá számomra sokat mondó vágyódó sóhajjal, persze, hogy velem tudta megerőltetni.

- Nem kellett volna elmenned erre a versenyre – csóválta fejét. – Főleg most.

- Életem legjobb döntése volt – mosolygott rám, igazán kedvesen. – Amúgy meg, másnap este volt egy apró műtét és ennyi.

- Ott voltál? – kérdezett engem anyuja.

- Nem, mi nem igazán ismertük még akkor egymást.

- A legelső nap találkoztunk – felelt a fel nem tett kérdésre. – Egy kávézóban. Drina helyettesítette az egyik barátnőjét, én pedig tőle rendeltem kávét. Így kezdődött.

- És randiztatok? – intett fejével Kimi felé Ina.

- Hát nem egészen – sóhajtottam kissé zavartan, a liftben való egymásnak esést nem lehet randinak hívni. – Mint kiderült ugyan abban a hotelben szálltunk meg és egyik nap meglátogatott a kávézóban.

- És délután viharba botlottunk – vágott bele –, így Axel ausztriai házában kötöttünk ki.

- Szeretem az ilyen történeteket – nevetett bele Kristiina.

- Elfáradtál? – súgta nyakhajlatomba, régi szobájában álltunk, hátulról karolt át.

- Igen – feleltem halkan. – Örülök, hogy megismertem a családod.

- Ennek én is Miss Steel – mosolygott bőrömre. – De holnap még látnod kell valamit.

- Mire gondolsz Kedvesem? – fordultam feléje, hangszíne kissé megváltozott, szép szeméből most fájdalom tükröződött.

- Kijössz velem a temetőbe? – suttogta, biztatóan bólintottam.

- Hát persze – arcára tettem kezem, gyengéden elengedte tartását. – Most már mindig melletted leszek.

- Nem tudom, mit teszel velem – mormogta lehunyt szemekkel. – Egész egyszerűen, nem tudom elképzelni, hogy ne légy itt. Velem. .

- Ez nagyon jól hangzik ám – búgtam. – Nézd, elkezdett esni a hó - pillantottam ki a hatalmas ablakon. – Emlékeztet egy helyre.

- Itt is csinálhatunk hóembert – nézett le rám azokkal a meghatározhatatlan színű szemeivel.

- Én most mást szeretnék csinálni – húztam végig ujjam tarkóján, puha haja csiklandozott.

- Mit…? – nyögte ismét lehunyt szemekkel.

- Kimi – ejtettem ki puhán nevét, hogy rám nézzen. – Elkápráztatni téged.

- A legelső éjszakán súgtad – cirógatta meg arcom –, mielőtt szeretkeztünk.

- Egy egész világot kaptam veled – lépem el előle, tekintetével kísérte mozdulataim, míg fehérneműre vetkőztem, emelkedő légvétele viszont elárulta.

- Még mindig vihart okozok? – indult felém, kigomboltam inge gombjait, keze derekamra siklott.

- Mindig azt fogsz - nézem fel rá. – A lelkemben, és a testemben is, de nem állok ellen a viharnak, élvezem a szele simogatását.

- Már elkápráztattál – lehelte gyedégen. – Szeretlek téged Audrina. 
Szenvedélyes csókkal mutatta szavai mélységét.

- Szeretlek Kimi – simítottam végig ajkain, orrát enyémhez dörzsölte, majd lágyan megpuszilta ajkaim.

A feltámadó szélben hatalmas hópelyhek préselődtek az ablaknak. Tombolt a vihar, kint a természetben, és bennünk is. Kimerülten feküdtem karjaiban, zöldes árnyalatú szeme huncutul csillogott, végignéztem arcán. Volt egy személyes, szenvedélyes viharom. Csak az enyém. Felszított és megnyugtatott. Egyszerűen boldog voltam. Mellette. Mert szerettem, és ő viszont szeretett.