IceWord - Nyolc

-Liina – ébresztgetett Kimi – kicsim, ébredj! Rosszat álmodtál! - levegőm kapkodva ültem fel, éreztem, hogy nyirkos a bőröm – itt vagyok melletted. Semmi baj – nyugtatott.

-Én…

-Mit álmodtál? – kérdezte.

-Apával. Mikor… majdnem megvert – lihegtem – emlékszel rá? Mikor először lefeküdtem veled.

-Sose felejtem el – húzott még jobban magához – gyűlöltem, hogy kezet emelt rád. Hogy nem tudtalak mindig megvédeni tőle…

-Kimpa – húztam el fejem, hogy szemébe tudjak nézni – te mentettél meg tőle… és mindig vigyáztál rám.

-És vigyázni is fogok rád – cirógatta meg arcom, apró csókokkal halmozott el – próbálj meg visszaaludni Kicsim, holnap hosszú napunk lesz.

Karjai közé kucorodtam, s a malajziai meleg miatt felnyomtam a légkondit is. Igyekeztem nem gondolni arra a napra, csak az előtte levőre, amikor életemben először szeretkeztem Kimivel…

„ Kimi szemszöge:

-Nem kell ma megtörténnie – simogattam meg arcát – majd ha biztos vagy benne…

-De én tényleg szeretném – pillantott fel rám – csak kicsit félek…

-Vigyázok rád Kicsim – csókoltam meg lágyan. Hosszan és szenvedélyesen kényeztettem ajkait, majd lassan áttértem nyakára – Liina, ha valami nem jó neked…

-Így nagyon jó – súgta, majd kiugrott a szívem a helyéről, ahogy apró csókokkal haladtam lefelé, tudtam, hogy ezt szereti, mint ahogy azt is, ahogy édes melleire összpontosítottam. Halkan sóhajtozott, ajkaimmal már bugyija szélénél jártam, megremegett, ahogy besiklott alá kezem.

-Biztos vagy benne? – súgtam, szemembe nézve bólintott, kissé vad csókban találtunk egymásra.

Ő sem volt tétlen, puha kezecskéi mindenütt simogattak, felnyögtem, ahogy végigsimított boxerem dudorán. Egy picit talán megszeppent, mikor már mindketten mezítelenek voltunk, majd megvesztem, hogy végre érezzem őt.

-Kims – túrt hajamba- védekeznünk is kellene…

-Segítesz? – kérdeztem mosolyogva, miközben elővettem egy óvszert.

-Naná – harapott ajkára, muszáj, volt megcsókolom. És ott voltunk, előttem feküdt, kissé kapkodta levegőjét, szép arc kipirult az izgalomtól és a vágytól, lassan hatoltam belé, lehunyta szemét, mikor felnyögött megálltam.

-Fáj?

-Igen – súgta, ahogy felnyitotta szép szemét észrevettem, hogy könnyes.

-Abba hagyjuk kicsim? – simogattam meg, megrázta fejét.

-Ne – sóhajtott, hosszan megcsókoltam, majd ismét lenyomtam csípőm, kis ellenállásba ütközve fogtam fel igazán, én veszem el a szüzességét, és ez hatalmas dolog volt… Ajkára szorítva sajátom egy határozott lökéssel kitöltöttem testét.

-Egy picit maradjunk így – susogtam – nagyon fáj?

-Az előbb fájt, most már nem – sóhajozta, lassan kezdtem benne mozogni, eleinte fel-fel szisszent, majd kéjesebb hangok hagyták el ajkait.

-Kicsim…?

-Ez így finom – kezdte el jobban mozgatni csípőjét, végre ő is élvezte, bennem is vadul tombolt a vágy. Én egyre közelebb voltam a csúcshoz, de jól tudtam neki ez még kevés, így ölébe csúsztattam kezem, halkan felsikoltott érintéseimtől. Mindketten vadul lihegtünk már, mikor megfeszült teste, s nevem súgva elérte gyönyöre. Két lökéssel később követtem őt. Egy pillanatra úgy éreztem lebegek, a kielégülés vad hullámokban tört rám, intenzívebben, mint valaha ezelőtt. Érzékeltem, hogy ő is ezt éli meg, nagy kortyokban kapkodtuk a levegőt. Éreztem tekintetét magamon, rápillantottam.

-Nagyon jó volt veled – cirógattam meg arcát.

-Nekem is – mosolyodott el, megcsókoltam,majd elhagytam testét. Mellkasomra húztam, egy kicsit feltornázta magát, így egész testünk összesimult – Kimpa… örülök, hogy veled feküdtem le először.

-Ennek én is – mosolyogtam rá – csodás érzés volt benned lenni kicsim – cirógattam hátát.

-Egynek lenni veled – súgta, apró csókokkal halmoztam el ajkait, nyakát.

-Szeretlek téged – vallottam ismét.

-Én is szeretlek Kimpa – felelte kedvesen. Karjaimba helyezkedett, elvigyorodtam, ahogy felidéztem hogyan súgja kéjesen a nevem, majd édes álomba merültem.

Liina szemszöge:

Arra ébredtem, hogy melegem van. Nagyon. Nem is volt csoda, Kimi ágyában feküdtünk, nyakig betakarózva, ő pedig teljesen rajtam. Óvatosan kibújtam alóla, nyöszögve átfordult és aludt tovább. Az órára lestem, hajnali három volt, felkaptam a pólóját és kimentem a fürdőbe. Olyan hihetetlen volt ez az egész! Vele lefeküdni… cseppet sem bántam, hogy neki adtam oda magam először. Éreztem, ahogy elpirulok a gondolattól, halkan visszaosontam szobájába. Meglepődtem, hogy az ágy üres, s ég a kislámpa, visszabújtam, ő pár perc múlva jött be, édes mosollyal arcán.

-Merre voltál ? – somolyogtam, testét ez szél boxer fedte, én pedig ismét elpirultam látványától.

-Szomjas voltam – feküdt vissza mellém – nem voltál itt, láttam ég a fürdőben a villany, így lementem innivalóért

Finom illatú mellkasához bújtam, felhúzta pólóját rajtam, hogy hátam cirógassa.

-Kicsikém, nem bántad meg, hogy lefeküdtél velem? – kérdezte halkan.

-Egyáltalán nem – mosolyodtam el – szeretlek téged, és… köszönöm, hogy ennyire vigyáztál rám.

-Mit szólnál egy kis gyakorláshoz? – fordított hanyatt lassan – ki szeretnék próbálni valamit…

-Éspedig? – kérdeztem gyorsuló légvétel mellett, keze a póló alatt finoman mellemre csúszott.

-Mindjárt meglátod – mosolyodott el féloldalasan…

-Zuhanyzol velem? – kérdezte, ellenállhatatlan mosoly ült arcán. Reggel fél tíz volt, s az éjszaka élményeit elevenítettük fel ébredés után.

-Szeretnék – hajoltam puha ajkaihoz, úgy éreztem, ha nem lennének füleim, körbeérne a szám, képtelen voltam nem nevetni.

-Elképesztően szép vagy – súgta- jó érzés melletted ébredni.

-Nekem is – cirógattam meg arcát – főleg… egy ilyen éjszaka után…

-Liina – sóhajtotta – attól tartok, hogy a szüleink nem fogják ezt engedni. Hogy itt aludj, vagy én nálad… eddig is csak pár alkalommal hagyták, és akkor is eléggé szemmel tartottak.

-Ha azt veszed, érthető – bólogattam – 17 éves vagy, én meg fiatalabb nálad. Félnek attól… hogy azt csináljuk, amit csináltunk.

-Lassan 18 leszek – fordult ő is oldalra – Lin, azt hiszem, a leginkább attól tartanak, hogy teherbe ejtelek ilyen fiatalon… de ha, mondjuk, szednél gyógyszert…

-Olyan, hivatalosan is felnőttes ez így nem? – néztem szemébe – de erre én is gondoltam. És ha kiküszöböljük a problémát, ők is megnyugodnak, mi pedig együtt lehetünk.

-Imádlak – csókolt meg kedvesen – megyünk fürdeni? Jó lenne reggelizni, megéheztem.

Olyan jó érzés volt vele lenni. Nem egyszer fürödtünk már együtt, de ez most annyira más volt. Már nem csak a lelkemmel éreztem a szerelmet, hanem a testemmel is. Igen csak jókedvűen tekertem magamra a törölközőt, nevetve léptem ki a fürdőből, ő is vigyorogva követett.

-Huha, itt valakinek jó volt az éjszakája – vigyorgott rám Rami a folyosó végérő, éreztem, hogy pipacsvörös lesz az arcom – jó a lábad Liina – nevetett fel.

-Majom – forgattam meg szeme és slisszoltam be Kimi szobájába. Nem számítottam rá, hogy egy szál törölközőben fog látni, még ha az takarta is a lényeget… Hallottam a két srác beszélgetését az ajtón át.

-Na? Megtörtént? – tudakolta Rami – elég kielégült fejet vágsz, szóval…

-Mert ez nem csak sex volt – felelte tudatosan, elmosolyodtam szavaira.

-Hát az látszik, hogy jól egymásba gabalyodtatok – kuncogott az idősebbik Räikkönen – de öcsém, anyádék egy óra múlva hazaérnek, addigra tűnted l ez a most sexeltem vigyort.

-Mi? Úgy volt, hogy egész hétvégén a nagyikénál lesznek – reagálta.

-Pasz. Anya hívott, hogy jönnek. Ennyi.

Mire Kimi benyitott én már fehérneműben álltam, és épp a nadrágom kerestem.

-Lini, nagyon… sexi vagy ám így – pillantott rám elismerően, önbizalmam az egekig ért tőle.

-Hát nekem se lehet panaszra okom – néztem végig rajta, derekára csavart törölközőjén kívül mezítelen volt – hallom hazajönnek a szüleid…

-Fura – rántotta meg vállát – de majd kiderül miért. Beszéljünk velük ma? Rólunk?

-Meglátjuk – feleltem némi gondolkodás után – előbb térképezzük fel, milyen hangulatban is vannak…

-Okos – mosolygott rám, miközben felöltözött. Lementünk reggelit készíteni, épp befejeztük az evést, amikor Matti kanyarodott fel a házhoz.

-Jó reggelt gyerekim – lépett be Paula.

-Jó reggelt – feleltük kórusban, Kimi folytatta – hogy hogy megjöttetek?

-A nagyanyád elviselhetetlen – forgatta szemét – összevesztek apáddal, és mielőtt elfajult volna a helyzet eljöttünk.

-Remek – fintorgott – ötből négyszer ez a vége a látogatásoknak – sóhajtott – nem is értem, miért nem jöttem rá…

-Valami elvonta a figyelmed? – kérdeztem halkan, kuncogva, szívdöglesztő mosollyal felet, s tekintetében illetlen fény csillant fel.

-Jól telet az estétek? – kérdezte ártatlanul, Rami belenevetett a teájába.

-Igen – feleltem cérnavékony hangon.

-Filmet néztünk, ilyesmi… - felelte lazán Kimi – apa hová megy?

-Elküldtem vásárolni – válaszolta – drágám, szereted a gombát? – nézett rám – vacsorása a srácok kedvencét akarom elkészíteni.

-Persze – feleltem.

-Hűűű anya – vigyorodott el Kimi – ez jól hangzik… de ha apa megjött, beszélhetünk veletek?

-Baj van? – nézett ránk gyanakvón.

-Dehogy van – legyintett Kimpa – csak beszélni akarunk veletek.

-Jól van fiam – adta meg magát Paula.

-Ne izgulj – tűrt el egy tincset fülem mögé Kimi.

-Az én szüleimtől jobban tartok – súgtam.

Nem sokkal később a szülök várakozás telve néztek ránk, kicsit kínosan éreztem magam, de túl kellett esnünk ezen a beszélgetésen. Velük szemben így volt fair.

-Ugye nem vagy terhes? – nézett rám Paula, tekintete inkább óvó volt, mint sem gyanakvó, vagy mérges.

-Anya! Nem, nem erről van szó – vágta rá Kimi – vagyis… szeretnénk ezen túl több időt együtt tölteni. Mármint, hogy… többször aludhassunk együtt.

-Sok mindent lehet csinálni éjszaka – közölte bölcsen Matti.

-Tudjuk – bólintott Kimi – és… tisztában vagyunk a… következményekkel is. És ezért teszünk is… izé, óvintézkedéseket…

-Bízunk bennetek kisfiam – sóhajtott Paula – hál Istennek, mindketten elég felelősségteljesek vagytok, és értékeljük, hogy ideállatok elénk. A te szüleid mit szóltak ehhez?

-Hát előbb veletek akartunk beszélni erről – sóhajtottam, még mindig fura volt, hogy pár napja megkértek, hogy tegezzem őket...örültem volna, ha az én szüleim is kicsit lazábban állnak a dolgokhoz, úgy, mint Kimi szülei.

-Ez azt jelenti, hogy beleegyeztek?

-Igen – bólintott Matti – tudod fiam, ha tiltanánk, titeket egymástól csak azt érnénk el, hogy megutáltok minket. Nem vagytok már gyerekek, ismeritek a… következményeket.

-Kösz apa –bólintott Kimi. Innentől könnyedebb volt a téma, igyekeztem ebből erőt meríteni az itthoni beszélgetéshez.

-Liina, nem lesz baj, megvédelek – simogatta meg az arcom, jól tudta, apa, milyen nehéz természetű.

Mikor előadtuk kb ugyan ezt, kikerekedett szemekkel meredt rám.

-Erről szó sem ehet! – állt fel rögtön apa – még a végén teherbe ejt, aztán itt hagy!

-Sose tennék ilyet – húzta össze szemét Kimi – szeretem Liinát, és ha úgy lenne – de nem lesz – akkor is kiállnék mellette.

-Hajaj, hányan mondták ezt! – reagálta apa.

-John, légy szíves, nyugodj meg – pirított rá anya – gondold át reálisan. Fiatalok, szeretik egymást, felelősség teljesek. Miért ne lehetnének többet együtt?

-Pont, mert fiatalok! – morgott apa – nézd meg, Katja minden hónapban másik fiúval esik haza.

-Attól, hogy csókolóznak a parkban, nem lesz baja – szóltam bele, meg akartam védeni Katját, nem volt ő annyira rossz, mint ahogy apa látta.

-Kisasszony, jobb, ha te csenden maradsz!

-Nem, elegem van – álltam fel dühösen – úgy viselkedsz, mintha Kimi egy szoknyapecér lenne. Szeretem őt, ahogy ő is engem. Miért nem tudsz megbízni bennem?

-Mit tudhatsz te az életről, hiszem még gyerek vagy!

-Melletted nem lehetetett gyereknek lenni – vágtam oda – állandóan kiabálsz velünk, semmi se jó, amit teszünk. Nem veszed észre, mennyire kínos ez? Csinálod a cirkuszt, és a saját barátom előtt alázol meg?

-Liina – tette derekamra kezét Kimi – nyugodj meg kérlek….

-Nem nyugszom! – kiabáltam –azt hiszed, nem tudom, hogy megütötted anyát? Láttam! Mit gondolsz miért nem vagyok itthon szinte sosem? Tönkreteszed az életünket!

-Kislányom – állt fel anya – úgy sajnálom ezt az egészet. Nem lett volna szabad hagynom, hogy idáig fajuljon a helyzet…

-Hogy merészelsz te ilyen hangon beszélni, mi? Kis taknyos! Adok én neked, te kis…– indult felém dühösen, Kimi ösztönösen elém állt.

-Hozzá ne merjen érni – sziszegte.

-Takarodj a házamból! Vagy te is kérsz egyet? – üvöltött Kimire – mióta veled van, kezelhetetlen ez a lány!

-John, mit művelsz? – meredt anya apára.

-Te is kussolj el! – morgott, félelmemben folytak a könnyeim, s görcsösen kapaszkodtam Kimibe.

-Liina nélkül nem megyek sehová!

-Amíg az én házamban lakik, azt teszi, amit mondok – vetette oda apa – szóval, jobb lesz, ha te eltűnsz innen, a kisasszony pedig fél éves szobafogságot kap.

-Akkor vedd úgy, hogy már nem a te házadban élek – sziszegtem undorodva.

-Gyere – húzott a lépcső felé Kimi – szedjünk össze pár cuccod, nem engedem, hogy itt maradj…

Anya apával kiabált és fordítva, reszketve és sírva dobáltam be a ruháim egy táskába.

-Úgy félek – roskadtam le, szorosan magához ölelt.

-Megvédelek kicsikém – simogatta hátam – menjünk Liina, minél előbb lelépünk, annál előbb nyugszol meg…

-Mi történt drágám? – nézett rám aggodalommal telve Paula, a sírástól megszólalni se tudtam, ő egyből megölelt és a konyha felé terelt – gyere, főzünk neked egy teát, és szépen elmesélitek mi történt…

-A-aap – nyögtem ki.

-Liina apja kiborult ettől, teljesen begőzölt, és meg akarta ütni Liinát – sziszegte Kimi.

-Jézusom – sóhajtott fel Paula – de ugye nem hagytad fiam?

-Dehogy – csattant fel – nagyon nagy baj van anya. Mint kiderült Katherint is megütötte már. Nem engedhetem oda vissza Liinát! Eltiltotta tőlem, de ha ezek után hazamegy…

-Dehogy engedjük vissza – szólt bele Matti – itt maradsz nálunk jó kislányom?

-Sajnálom… - szipogtam, Kimi szüleinek kedvessége mélyen megindító volt.

-Te nem tehetsz erről – folytatta Matti – anyukád sokat panaszkodott apukádra.

-Mi lesz most? – súgtam rekedten – örökké nem maradhatok itt… és anyával mi lesz?

-Megoldjuk – ölelt meg Kimi – de most meg kell nyugodnod egy picikét. Kérlek szépen…

-Idd meg  - tolt elém egy csészét Paula – aztán ha akarsz, beszélgethetünk még. Vagy akár le is pihenhetnél kicsit. Kiminek igaza van, egy picikét le kell nyugodnod.

-Köszönöm – néztem rájuk hálásan. Teljes káosz uralkodott bennem, és rettenetesen féltem.

Egy óra múlva Kimi szobájában feküdtem az ágyon, szorosan hozzábújtam, közelsége megnyugtatott.

-Végre nem reszketsz – súgta hajamba puszi mellett.

-Melletted nem félek – sóhajtottam – olyan, mintha nem is velem történne ez az egész…

Kopogtak, Paula nyitott be

-Itt van Katja, téged keres.

Bejött hozzánk, szájtátva bámult,míg elmeséltük neki mi történt. Megbeszéltük, hogy együtt visszamegyünk hozzánk, persze Kiminek nem tetszett az ötlet.

Órák teltek el a nagy balhé óta, óvatosan nyomtam le a kilincset. Furcsa, néma csend fogadott.

-Anya? – szóltam halkan – anya?

-Liina? – lépett ki, szemei vörösen voltak a sírástól.

-Apa? – kérdezte Katja.

-Elment – jött oda hozzánk – megmondtam neki, hogy nem hagyom, hogy a ti életeteket tönkre tegye. El akarok válni tőle.

-Jaj anya – sírtam el magam ismét, szorosan megölelt és nyugtatni próbált. Kimi kicsit távolabbról figyelt minket, hagyta, hogy megbeszéljük a dolgainkat, és én hálás voltam neki, hogy itt van, nélküle nem tudom hogy éltem volna túl az elmúlt időszakot…”

-Szia szépség – cirógatta meg arcomat.

-Mióta vagy fent? – nyújtózkodtam, majd felé fordultam, oldalra.

-Pár perce ébredtem – somolygott – és ezt nézd – szívta be alsó ajkát, miközben megemelte a takarót.

-Kimpa – nevettem fel hangosan – esküszöm, te leszek a vesztem egyszer…

-Én nem tehetek a reggeli merevedésről – adta elő ártatlan pillantás mellett – de komolyra fordítva a szót… jól aludtál aztán?

-Ühüm – bólogattam – valahogy beleálmodtam, mikor először ébredtem melletted, szeretkezés után.

-Tudod… ennyi idő elteltével mondhatom igazán azt, hogy életem legjobb élménye volt, hogy velem feküdtél le először – mosolyodott el kedvesen.

-Kimpa… azt hiszem, mai fejjel, hogy tapasztalat szerzés céljából jó volt a külön töltött idő…

-Igen – bólintott – bár tudom, hogy tisztában vagy azzal, hogy rajtad kívül az összes barátnőmet megcsaltam.

-És abból kettőt velem – húztam el a szám – jesszus, ez de szörnyen hangzik…

-Mindig hozzád húztam vissza – fúrta tekintetét enyémbe – téged sosem lettelek volna képes megcsalni. Mint ahogy most sem. Ez most lehet kegyetlen lesz, de őket nem volt nehéz megcsalni… mármint, persze volt bűntudatom, de… sose volt meg az érzelmi alap.

-Tudom – sóhajtottam – mi pont akkor éltünk kapcsolatban, amikor úgymond tombolnod kellett volna… lehet ez is közrejátszott a vadulós éveidhez…

-Lehetséges – bólogatott elgondolkodva – de most már újra az enyém vagy… és nem eresztelek el.

-Nem is akarok elmenni – bújtam még jobban hozzá.

-Liina Laine – suttogta nevem halkan – hozzunk össze egy babát…

-Mi? – kaptam fel fejem.

-Téged szeretlek, amióta legelső nap beléd botlottam a suliban 16 éves koromban. És ez nem romantikus hablaty. Sose voltam annyira önmagam, mint mikor mellettem voltál. Harminckét éves vagyok, és tudom, hogy kész vagyok az apaságra. De csak tőled szeretnék gyereket.

Sziasztok! 

Először is, a második meglepetéshez 2 komment hiányzott... szóval, sajnos, nem tudom megmutatni nektek. Őszintén szólva, kicsit csalódott is vagyok... Nem szeretnék komment határt beállítani, mert olyan parancsolónak érzem, de a blogoló az olvasói szavaiból tanul igazán :) Köszönöm, az eddigi hozzászólásokat, s míg így rendszeresen beszélgettek velem, én is rendszeresen hozok frisseket :) 

Másodszor. A One Minute's Story's címke nem új történetet takar :) Mint a neve is mutatja, csupán pár rész, részlet kerül oda, mint pl a szülinapi 'különkiadás' :) Köszönöm, hogy ennyien írtatok nekem kommentben, üzenetben, hogy tetszett és folytassam, de ezt nem történetnek szántam, esetlegesen pár jelenetet írok hozzá még :) 

Harmadszor pedig, íme az új rész :D Jó olvasást nektek!