IceWorld - Kilenc

-Elég… fáradtnak nézel ki – tett elém egy kávét Mark a meetingen.

-Kösz Slade – morogtam –csak nehogy rád uszítsam a kedvenc pilótád – vigyorogtam, megforgatta szemeit, és mérnökeihez ballagott. Szép lassan megtelt a terem, Sol és Nitta szinte egyszerre ültek mellém.

-Kimi? – kérdezte tőlem Sol.

-Te vagy a sajtósa, neked kéne tudni – vontam fel szemöldököm.

-Hát, ööö – matatott papírjai között.

-Hello lányok – lépett be az említett, egy jégkrémes papírt hajtogatott össze.

-Reggel jégkrémet zabálsz? – vigyorogtam – hm, vajon Mark mit szólna ehhez… ?

-Majd lemozgom – nézett rám, igen csak perverz vigyor mellett.

-Srácok, nincs sok időm, rendkívüli értekezletet hívott össze Bernie – viharzott be Eric – szóval, egy plusz PR eseményt iktass be Liina, mindkét pilótának kötelező a részvétel – pillantott Romainra, majd Kimire.

-Csodás – nyögött fel Kimi.

-Van konkrét opciód is? – néztem Ericre.

-Rád bízom – mormogta, míg aktái közt matatott – van ötleted?

-Hát… Ross emailozott, hogy Button mellé szeretné az egyik pilótámat, főzőversenyre.

-Ok. Kit küldesz?

-Tekintve, hogy Kimi nem épp akkora ász a konyhában, mint a pályán…. Romaint szeretném – kuncogtam – remélem, tudsz főzni valamennyire… - néztem a franciára.

-Megoldom, ne aggódj – mosolyodott el-

-Szerencséd, hogy mentetted a helyzetet – pusmogta Kimi felém, utalva a pályás részre, miközben ujjai közt forgatta az összehajtott papírt.

-Adjunk ki egy körlevelet – szaladt ki számon.

-Minek? – nézett rám Eric.

-2009 óta Kimi és a Magnum, kultusznak számít. Kiadunk egy körlevelet, a média munkatársainak, amiben megköszönjük a részvételt, és jó szórakozást kívánunk, Kimi meg szépen aláírja. Esetleg… egy Magnumot is kaphatnak. Egyszerre lesz jópofa, és kedves gesztus, mégsem kell érte jópofizni.

- Te vagy a legjobb Liina! Az ilyenekért vagy az én emberem – vigyorgott rám – csináljátok meg. Mark, egy óra múlva gyertek fel, mennem kell.

-Interjú is lesz ? – kérdezte Sol.

-Igen, egy olyan laza, boxban sétálós, pár perces törtnetre gondolok – vázoltam fel – és ezzel le is tudjuk a plusz PR dolgot. Az irodámban leszek – álltam fel én is az asztaltól.

Nem sokkal később Kimi jelent meg nálam.

-Miben segíthetek Mr. Räikkönen? – pillantottam rá.

-De hivatalosak vagyunk – vigyorgott, ahogy karfámnál fogva maga felé fordította forgószékem – ezért jöttem – tapasztotta ajkait enyémekre. Átkaroltam nyakát, kezeit derekamra csúsztatta, s felvont magához.

-Hm, ilyet gyakrabban is csinálhatsz – mosolyogtam ajkai közé.

-Liina – nézett szemembe – nem feleltél nekem reggel.

-Kimi – sóhajtottam fel, s engedtem el – szeretlek téged. De én nem akarok gyereket. Még legalábbis. Imádom a munkám a Lotusnál, és nem hinném, hogy most beleférne, hogy kihagyjak pár évet.

-Volt idő, amikor nem így gondoltad!

-Kimi, 21 évesen, fülig szerelmesen persze, hogy vágytam egy közös babára – csattantam fel – de mit tudtunk akkor az életről? Semmit szinte. És ha akkor teherbe esem? Nem tudtam volna az egyetemet befejezni, és téged is kötöttelek volna. Két futam közt lettél volna apa?

-Máshogy nem tudok – vágta oda – Ina, most is versenyzem, most is csak két verseny közti apa tudnék lenni! – tekintete egy pillanatra elsötétült, majd dühösen meredt rám.

-Sajnálom Kimi, nem úgy gondoltam – sóhajtottam fel – biztos vagyok abban, hogy fantasztikus apa leszel! De én nem tudlak most apává tenni… Nézd, neked ez egy újrakezdés F1-ben, én pedig a karrierem csúcsán vagyok, ott, ahol mindig lenni akartam. Egy F1-es csapatot irányítok média szempontból, ráadásul a párom mellett lehetek minden futamon.

-Nem akarsz gyereket? Soha? – kérdezte, hangja csalódással volt tele.

-Nem ezt mondtam – figyelmezettem – most nem szeretnék. Pár éven belül majd igen..

-Megértettem – szólt halkan, majd az ajtóhoz ment, és kisétált. Dühösen ültem le, és rossz szokásomhoz híven azonnal könnyel telt meg a szemem. Valahogy összeköttetésben állt a csalódott dühöm a könnycsatornáimmal.

-Lin, megszerveztem az inte… jól vagy? – lépett be Sol – sírsz? Mi történt?

-Semmi – töröltem le gyorsan könnyeim – mit szeretnél?

-Biztos jól vagy? Szóljak Kiminek?

-Most ment el – álltam fel – és most pont nem rá van szükségem.

-Szóval összevesztetek – állapította meg – jaj Lina, ha akarsz beszélgetni, itt leszek – biztatott, letette a mappákat és kisétált. Ez a baba téma nem való egy szombati napra, mikor még előttünk áll az utolsó edzés, és egy időmérő is.

Napközben tettem a dolgom, és gondosan kerültem Kimit. Megfogalmaztam a körlevelet, majd elküldtem Solnak, hogy véglegesítse, s írassa alá Kimivel. Két óra múlva tele volt a paddock jégkrémet majszoló emberkékkel, s az összes csatorna velünk foglalkozott.

Az amúgy is rózsás hangulatomat tovább rontotta, hogy ki kellett cserélni az E20 váltóját, így Kimi hiába lett ötödik a kvalin, csak a 10. helyről indulhatott másnap. Pár pillanatig bámultam a nevével ellátott ajtót, majd tétován kopogtam.

-Szia – nézett rám meghatározhatatlan színű szemeivel.

-Szia – feleltem – Kims, sajnálom az időmért… és a reggeli vitát.

-Én is – sóhajtotta, komolyan attól féltem elsírom magam előtte, ahogy felnéztem rá – gyere ide – susogta, s mellkasához húzott, szorosan öleltem – Ina, nem akartalak megbántani, de el kellett gondolkodnom azon, amiket mondtál.

-És mire jutottál?

-Tudom, hogy fontos neked a karriered, és nem kérem azt, hogy erről lemondj. Nem hiszem, hogy én abba tudnám hagyni a versenyzést, szóval…

-Én csak nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy egy karrierista dög vagyok, akit hidegen hagy a magánélete…

-Ina, ez hülyeség – mosolyodott el – tudom, hogy nem vagy ilyen.

-Kims, majd egyszer én is szeretnék gyereket, tőled. De nem érzem úgy, hogy most rögtön, sajnálom – hajtottam le fejem.

-Később visszatérünk rá – puszilta meg fejem, visszabújtam ölelésbe – egyelőre elég, ha tudom, hogy majd szeretnél.

-Szeretlek téged – súgtam nyakába.

-Én is téged – simított végig hátamon – még van egy edzésem kicsim.

-Utána együtt vacsizunk? – néztem rá.

-Igen – adott apró csókot – hiányzik a főztöd – csücsörített, nem bírtam megállni, hogy ne nyomjam ajkaira enyémeket.

-A hotelben találkozunk – búcsúztam el tőle. Ő Markkal ment, én pedig Solhoz.

-Hello főnök – vigyorgott – naaa, látom, már mosolyogsz…

-Sol, be tudod fejezni egyedül a rendszerezést?

-Persze, nemsoká kész vagyok.

-Remek. Nitta is mindjárt végez, ügyesek vagytok. Akkor viszont én elmegyek, kéne keresnem egy normális boltot…

-A hotelünktől számított harmadik tömbnél találtam egyet – informált.

-Egyre jobb – somolyogtam – holnap találkozunk!

Úgy döntöttem összedobok egy laza kis vacsit, ez után az elfuserált nap után ránk fért egy kis közös pihenés, egy finom vacsorával egybekötve. Elsőre megtaláltam az üzletet, még útközben megálmodtam a csirkés, zöldséges tésztát, hamar összekapkodtam a hozzávalókat, majd a kaszához igyekeztem, amikor megakadt tekintetem a hűtőn. Egyből bevillant a kép, a könyvből, amit a gépen olvastam, vigyorogva nyúltam be egy doboz vanília jégkrémért, este hasznát veszem….

-Jöttem – nyitott be a lakosztályba Kimi – hm, jó illat van. Éhen halok!

-Remélem is – vigyorogtam rá, ahogy kiléptem a konyhából – kész a vacsora.

-Főztél?– csillant fel szeme, bólintottam – uuu baba, imádlak! – adott lelkes csókot, majd belépett, és belekóstolt mindenbe – nagyon finom.

-Akkor ehetünk is – mosolyogtam rá. Imádtam, hogy szereti a főztöm, és ezt ki is mutatja.

-Ezt nem mondhatod el Marknak – sóhajtott és szedett még egy adagot.

- Megvesztegethetsz ez ügyben – kacsintottam rá.

-Hm, valahogy csak sikerül megegyeznünk – villantott ezer wattos vigyort, majd ismét a tányérjára összpontosított. Vacsi után a kanapára dőltünk, szó szerint, és megvitattuk a mai napot. Csalódott volt a plusz öt hely miatt, mert így nagyon megcsappantak esélyei. Bár pont ő volt azaz ember, aki sosem adta fel, és ezt nagyon tiszteltem benne.

-Úgy ennék valami édességet – nyitotta ki a konyhaszekrényt – csoki nincs?

-Bajnok… mit szólnál egy kis vanília fagyihoz… rólam? – haraptam ajkamba, egy pillanatra lemerevedett, majd kaján vigyorra húzta ajkait.

-Ebből sex lesz – sóhajtotta kéjesen – irány az ágy asszony! Előhalászta a jégkrémes dobozt, én pedig a szobáig sétálva fehérneműre vetkőztem, lassan követett a játékban – hm, sexi vagy, nagyon is…

Izgatottan feküdtem az ágyra, felnyitottam a dobozt és az ujjamra kentem az édességet, míg ő ledobálta ruháit lassan lenyaltam.

-Jössz? – rebegtettem meg szempilláim.

-Uh, eszelősen kívánatos vagy – mászott felém, ragadozó módjára, aki épp becserkészni készül zsákmányát. Izmai megfeszültek-elernyedtek mozgásától, boxerén finom dudor mutatta, hogy izgatja kis műsorom, éreztem, ahogy meglódul a vérem.

Szenvedélyes csókban forrtunk össze, minek végén óvatosan fogai közé vette alsó ajkam, s lassan elhúzta.

-Kims – túrtam hajába – ha így folytatod, nem lesz jégkrém…

-Le kell hűteni téged – futott perverz vigyorba ajka – éget a tested…

-Ne csodálkozz- sóhajtoztam, ahogy kezei mellemre tévedtek. Mikor már teljesen meztelenül feküdt rajtam, felült, és a megolvadt jégkrémből a hasamra tett egy kanállal. Megborzongtam a hírtelen hidegtől, aztán meg azért, mert forró ajkaival körbezárta a hideget, és ügyes kis nyelvével szétkente bőrömön.

-Szent ég – nyögtem hangosan, érzékeim cikáztak a hideg-meleg szabálytalan váltakozásaitól.

-Ez tetszeni fog – susogta rekedtes-sexi hangon, majd jéghidegajkaival mellemhez hajolt. Mire megcsókolta ajkaim már csak hűvös volt szája, automatikusan átkulcsoltam derekát lábaimmal, ösztönösen elhelyezkedett és finoman ingerelni kezdett.

-Megörjítesz – súgtam, felmorgott.

-Így nem fogom tudni megállni, hogy magamévá ne tegyelek… most rögtön. Lassan eltoltam magamtól, egy kicsit én is kínozni akartam, engedett szorításán, és hanyatt feküdt, kaján vigyort mutatott – nem ülsz rám?

-Nem, mert elkapod a derekam, és magadra húzol – nyöszörögtem, csábító volt ez az alternatíva. Egy egész csíkot húztam a jégkrémből mellkasán, vadul kapkodta levegőjét.

-Állati hideg – panaszolta, de égető tekintete elárulta, nagyon is tetszik neki a dolog. Lassacskán nyaltam le az édességet, egyre jobban zihált, főleg, mikor kezem merő véletlenségből lejjebb csusszant. Azonnal utánam kapott és maga alá gyűrt, nála ez volt az a pont, amikor úgy vette át az irányítást, hogy tudtam, nem fogom tudni visszavenni.

-Megvadítasz – zihálta rekedten, lassan végigsimított combomon, térdemtől fogva, mikor lehunytam szemem hírtelen jobban szétfeszítette lábam és kitöltötte testem – olyan… nagyon finom… vagy! Heves mozdulataitól szabályosan szédültem, nem gondoltam, hogy ez a játék ennyire feltüzel minket, gyönyöröm sokkal előbb csapott le rám, és ő szinte rögtön követett. Lihegve, a jégkrémtől ragadva, de nagyon elégedetten pihegtünk aztán. Finoman elhagyta testem és mellém heveredett, csípőmnél fogva segített oldalra fordulni.

-Ezt rendszeresíteni kell – nevetgélt – eszelős volt.

-Szó szerint – szinte doromboltam kezei között, annyira egyszerű és tökéletes volt a pillanat. Hozzábújtam, ránk húzta a lepedőt, rögtön el is aludtam karjai közt.

Reggel azt se tudtam hol vagyok, mikor felriadtam a szakadó eső hangjára.

-Ne – nyögtem fel, utáltam az esős futamokat, sokkal jobban féltettem ilyenkor Kimit, ráadásul, ha sok eső esett marhára elrontotta a versenyt a SC, vagy a megszakított futam, így hát ezerrel imádkoztam, hogy elálljon.

Persze nem jött be.

Fél kettőt mutatott az óra az eső pedig a reggelinél is jobban szakadt.

-Kérlek, nagyon vigyázz magadra odakint – néztem fel rá az öltözőjében.

-Ne aggódj – cirógatta meg arcom, majd teljesen belebújt overalljába – később látlak! Szeretlek.

-Én is Bajnokom – csókoltam meg lágyan. Mark ismét adott fülest, így megint mindent szó szerint testközelből láttam, s hallottam. Már a felvezető alatt is csúszkáltak az autók, előre féltem a rajt miatt. Totális káosz uralkodott a pályán, de Kimit hál Isten egyik sem érintette. Még a pozícióján is javított, a hetedik körben aztán behajtott a SC, na ennek a futamnak lőttek. Aztán piros zászló, az idő telt, az eső szakadt… mi pedig tétlenül néztük a rajtrácson álló gyorsan felhúzott sátrakat. Ahogy elállt az égi áldás, kezdtünk visszazökkenni a normál kerékvágásba, a végére pedig egész izgalmas csaták alakultak ki. Kimi az ötödik helyig jött fel, roppant büszke voltam rá, és igyekeztem elhallgattatni azt a kisördögöt, aki belül skandálta a mi lett volna, ha nem büntetik meg monológját.

Csuromvizes hajjal, törölközővel nyakában, de vigyorogva lépdelt felém.

-Egy kis ünneplés Bajnok? – csókoltam meg mohón.

-Egy kis vanília sexben benne lennék – nevetett fel.

-Csodás – ingattam fejem somolyogva – majd otthon – ígértembe neki – de most vár a csapatod.

-Pedig velem zuhanyozhatnál – indítványozta.

-Akkor sose végzünk…

-Gyors leszek, ígérem – szívta be alsó ajkát.

-Jaj te kéjenc! – sikkantottam, megforgatta szemeit, majd egy vadító csók után belépett a zuhanyzóba. Elégedetten surrantam ki elintézni az utolsó telefonokat, hogy aztán teljesen a finnemre tudjak hangolódni.

Sziasztok! 

Meghoztam az új részt nektek! Köszönöm az előző részhez kapott hozzászólásokat, kíváncsi vagyok, ehhez mit szóltok majd :) 

L.