Negyvenkettedik

-Nagyon hamar eltelik, azaz idő, amit itthon tölthetek veletek – pillantott rám, mielőtt betette volna Riiát az etetőszékbe.

-Kims, még kéthétig itthon vagy – mosolyogtam – és ha azt veszed a fél szezon le is megy ezzel…

-Igen – bólintott – de a második fele piszok nehéz lesz. Kihagyás nélkül hét versenyen indulok…

-Tudom – néztem zöldes árnyalatú szemébe – eddig egész jól ment ez, hogy te versenyzel, mi eddig itthon vagyunk. A finn rallyra pedig úgy is megyünk minden. Tudom, hogy most jön a húzósabb része, de nem szabad negatívan várni. Látod, most mész görögbe, de utána együtt haza – érveltem – és máris csak öt verseny marad.

-Lini, én el nem tudom képzelni mit, kezdenék nélküled – mosolyodott el – nagyon megkönnyíted nekem a dolgokat.

-Nézd, én azt szeretném, hogy igazán elengedd magad, és a versenyzést minden szinten élvezd. Ne azon görcsölj, hogy én most csalódom benned, mert nem vagy itthon. Mert ez bolondság. Sokkal jobb férj vagy, mint hiszed…

-Sokkal jobban szeretlek téged, mint ahogy ki tudom fejezni – sóhajtott kedvesen.

-Apapap – emelte pillantását ránk Riia.

-Éhes vagy nyuszi? – ült mellé nevetve, a kishölgy elégedetten kanalazta a főzeléket, amit elé tett – hát, lányom, el nem tudom képzelni, hogy, szeretheted te ezt ennyire…

-Eddig te is szeretted – vigyorogtam rá, bár tény, hogy nem mindig ette meg, az ilyen könnyed ételeket. Bezzeg a sült csirkét…

-Jól van na – forgatta szemeit vigyorogva – olyan hihetetlen, hogy Ri nemsokára egy éves lesz!

-A versenyhez pont egy hónapra lesz a születésnapja – kuncogtam – jaj Riám, remélem tényleg nem lesz hatással rád ez a sok wrc lista dolog…

-Azt hittem megvársz – lépett be mellém a zuhany alá.

-Fáradt vagyok Kims – pillantottam fel rá – vágyom a puha ágyba…

-Pihenj le – csókol meg gyengéden – nemsoká megyek én is.

-Várlak – simítottam végig mellkasán. Alaposan megtörölköztem, majd bevackoltam magam a takaró alá. Pillanatokon belül aludtam is. Érzékeltem, hogy lesüpped az ágy, ő átkarol, de nem volt energiám fordulni, visszazuhantam álomföldre. Éjjel arra ébredtem, hogy majd szomjan halok, lementem ásványvízért, fölfelé benéztem Riiához, megmosolyogtatott, ahogy félig a maciján fekszik, hason, és a takaróját szorongatja. Óvatosan kihúztam alóla a plüsst, mellé tettem, és betakartam.

Kimi hanyatt feküdt, természetesen keze lába szana-szétt, kuncogva bújtam vissza. Megébredt erre, s nyöszögve oldalra fordult, karja derekamra csúszott, s közelebb vont magához.

-Mmmm – sóhajtotta álmosan – merre voltál?

-Inni – súgtam – aludj Kims…

-Veled álmodtam – sóhajtotta és nyújtózkodott – eszelősen jót sexeltem veled az autómon.

-Ejha – vigyorodtam el – jó párosítás, én a kedvenc hobbidon…

-Ki kell próbálni – puszilt nyakamba, még jobban magához vont, felnyögtem, az állom hatással volt a kis Kimire is – hm, meztelen vagy…. imádom.

-Tudom – kuncogtam, s hanyatt fordultam – te is meztelen vagy….

-Alakul a dolog – súrolta fogával fülem – Lini, megveszek érted – simított végig combomon – most azonnal akarlak!

-Bajnok – túrtam szőke tincsei közé, elhaló sóhaj hagyta el ajkam, ahogy ajkai vándorútra indultak mellkasomon. Mire nagyjából felocsúdtam már a lábával feszítette még jobban szét az enyémeket, egyetlen puha mozdulattal kitöltötte testem.

- Ur isten, de finom vagy! – mormogta – sose tudok betelni veled….

Szavai épp úgy hatottak, mint érintései, egyre jobban fokozta kapkodó légvételem, egészen a mámoros élvezetig, ahová szinte rögtön ő is követett.

Enyhén lihegve feküdtem karjaiban, oldalt, forró légvételét nyakamon, s vállamon éreztem. Lustán és nagyon elégedetten hunytam le szemeim, s szinte rögtön el is aludtam.

Reggel kellemesen zsibbadtan ébredtem, az éjszaka emléke vigyor formájában mutatkozott arcomon.

-Csak nem a szeretkezésünk jutott eszedbe? – tudakolta lágy, kuncogós hangon, kinyitottam szemeim, s egy nagyon vigyorgó finnel találtam szembe magam.

-Szóval neked is ott járt az eszed? – rebegtettem szempilláim.

-De ott ám babám – csókolt meg szenvedélyesen, amibe nem várt módon belenevetett – jól bealudtál, miután kielégítettem aaaz igényeid…

-Ezt úgy mondod, mintha megrontottalak volna az éjjel kellős közepén…

-Üüm, én ronttatlak meg téged – hajolt ismét felém, azokkal a puha ajkaival – őszintén szólva, szinte rögtön elaludtam én is…

-Persze, mert álmosan sexelsz – vigyorogtam.

-Édeske, álmomban, nagyban du…. izé sexeltem veled – villantott kéjes vigyort – ne csodálkozz, hogy felállt, mikor ébredtem.

-Szeretem az ilyen ébredésekkel – haraptam ajkamba – még ha dugást is akartál mondani – súgtam fülébe.

-Annyira vad volt – nézett rám gyönyörű szemeivel, arca vad vágyát tükrözte, komolyan kísértésbe estem, hogy lerángassam a garázsba…

-Megvalósítjuk, jó Bajnokom? – kacsintottam rá, s fordultam ki öleléséből egy csók után.  Halk morgást hallatott, valódi istennőnek éreztem magam tőle.

Ri baba még aludt, nekiálltam reggelit készíteni, a finn segítségével. Bő félóra múlva jelzett a kishölgy, apu felment hozzá, elképesztően édesek voltak, ahogy még Ri is pizsiben, Kimi is alvós nadrágban… lépkedett le ölében a kiscsajjal.

-Maaa – nyúlt felém, álmosan, kócosan, és elbűvölően.

-Szia baba – vettem át, mindig édes érzés öntött el ilyenkor – álmos vagy még kicsim? – simogattam hátát. Szusszantva elhelyezkedett, pici, szőke buksiját nyakamhoz dugta – visszaalszol nyuszi?

-Vissza fog – mosolygott rám Kimi – nagyon álmos még, csak hiányoztál neki.

-Felmegyek a szobánkba – hajoltam csókért hozzá, helyeslően bólogatott. Jó érzés volt a kicsivel a karjaimban kényelembe helyezkedni. Magunkra húztam a takarót, Riia pedig egyenletesen szuszogott. Ilyenkor igazán anyukának éreztem magam…

-Megcsináltam a reggelit – lépett be negyedóra múlva Kimi, tekintete ellágyult, mintha folyékony smaragd lenne zöldes íriszében – nem tudod elképzelni, milyen büszkeséget és teljességet érzek…

-Imádom a boldog apuka énedet – mosolyogtam rá, befeküdt mellénk, és csendben beszélgettünk.

-Szia picúr – simogatta meg az arany fürtöket, mikor Riia felébredt – üdv újra köztünk!

Innentől persze hamar felélénkült, annyira tudott nevetni azon, amikor Kimi a  pici hasára szorította ajkait,és kifújta a levegőt… az egész szoba az ő hangjuktól zengett.

-Na gyere nagylány – emeltem le az ágyról – nézzük meg apa mit csinált nekünk enni…

-Tudod, én azért örülök, hogy lányom van – kezdett bele – mert, őt majd megölelgethetem 17 évesen is, nem fogja cikinek tartan. Legalábbis remélem…

-Ri biztos nem – nevettem fel – a születésétől szerelmesek vagyok. De komolyra fordítva a szót, szerintem ez nevelés kérdése is. Én igazán apás lány vagyok, láttad, anyaként hétvégén milyen sokszor megöleltem apát. De ehhez nagyban hozzájárult, hogy kicsiként is arra lettünk szoktatva úgy mondd, hogy ne szégyelljük kimutatni, hogy szeretjük a szüleinket.

-Én is így szeretném Riiát neveli – bólintott – hogy a családja legyen a legfontosabb. Mondjuk, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lehet fiús apának lenni. Focizni vele, elvinni, gokartozni… már ha akar…

-Azt hiszem, anyukád most sírná el magát, a fiam felnőtt mondattal- mosolyogtam – köszönöm, hogy megosztod velem ezeket. Tudom, te nem szereted a hangzatos szövegeket az érzelmekről, pedig sokszor nagyon szép bókokat és vallomásokat suttogsz el nekem…

-Mert ha neked mondom, nem hangzik érzelgős hablatynak – rántotta meg vállait – igyekszem kifejezni, hogy mit is jelentesz, mert neked ez fontos. És jó érzés kimondani, hogy szeretlek, neked is és Ri babának is.

-Erről beszéltem – bólogattam somolyogva – imádlak!

Míg Riia baba a délutáni szunyókáját nyomta, Kims elment Zürichbe, de nem volt hajlandó elmondani miért. Titokzatos mosollyal arcán indult útnak, nagyon kíváncsi voltam mi lesz ebből, főleg, hogy a Volkswagennel ment. Ergo, valami nagy dolog van a ’dologban’ ….

-Szia apa – mosolyogtam rá, mikor kiléptem a teraszra, láttam, hogy jön – hát te?

-Nem látogathatom meg az unokámat és a lányomat? – kérdezett vissza nevetve.

-De- vigyorogtam – csakhogy ahhoz nem kell szerszámos láda – utaltam a csomagra.

-Ne kíváncsiskodj – közölte, Kimi kanyarodott be a házhoz vezető felhajtón.

-Sziasztok – szállt ki a kocsiból összeesküvős vigyorral, kezet fogott apával – mi lesz az ebéd baba? – puszilt meg lágyan.

-Hát nem mondom meg – fintorogtam játékosan – mire készültök? – néztem gyanakodva rájuk.

-Majd meglátod – puszilta meg nózim – aki kíváncsi…

-Adok én neked Räikkönen – emeltem égnek a szemem – Ri még alszik, szóval, csak halkan ügyködjetek.

-Előbb ebédeljünk szerintem, így is már négy óra – lépett be a házba. Mire megebédeltünk a kishölgy is felébredt.

-Megtennéd, hogy egy picit nem jössz ki a hátsó kertbe? – pillantott rám azzal a jeget is megolvasztó pillantásával – kérlek…

-Ilyenkor nem lehet neked ellenállni – ráncoltam homlokom – elviszem Rit sétálni –adtam meg magam.

-Vigyázzatok magatokra nagyon, jó? – cirógatta meg arcom és már ott sem volt.

Élveztem a lágy napsütést, és a kislányom is imádott a szabadban lenni. Kellemes nyárias idő ölelt minket körül. Jó egy órát voltunk a közeli parkban, Riiát nagyon érdekelték az ott történő események, főleg, ha kiskutya volt a dologban. Erős volt a kísértés, mikor hazaértünk, hogy leselkedjek, de ő olyan lelkes volt, nem akartam elrontani az örömét.

-Hűha – meredtem rá, mikor velem szemben belépett a teraszajtón, rövidnadrágban, félmeztelenül, kissé kiizzadva…

-Hello Édes – lépett hozzám egy csókra.

-Nagyon sexi vagy ám így – sóhajtottam vágyódva.

-Jó tudni, hogy több mint két év után is ilyen hatást váltok ki belőled – vigyorgott elégedetten – végeztünk amúgy. Megnézed?

-Hát persze – nevettem – nagyon kíváncsi vagyok! Felvettem Riiát és kisétáltunk a hátsó kertbe – Kimi! Jaj, ezt úgy fogja szeretni Riia!

-Annyira tetszett neki a parkban való hintázás, hogy muszáj volt egyet csinálnom neki – hadarta lelkesen.

-Próbáljuk ki – léptem a hintához, gyönyörű barna és hatalmas nagy volt, állítható funkciókkal, hűha, ez a gyerek egész nap itt akar majd lenni!

-Aztán megkértem apudat, hogy segítsen összerakni – folytatta – és íme. Beültettem a fülig érő vigyorú kiscsajt, hangos kacagással mutatta, mennyire tetszik neki. És folyton járt a szája, nevetésre ösztönözve minket is.

-De élvezi – figyeltem boldogan- ez remek ötlet volt Kims – öleltem meg.

-Istenem, de édes ez a kislány – sóhajtott fel nevetve. Persze Riiát alig lehetett kiimádkozni a hintából, még az uzsit is ott ette meg. Apa egy kicsit unokázott, Kimi pedig elpakolta a szerszámokat.

-Mire gondolsz? – léptem mellé egy pohár kávéval, arcán szomorkás mosoly ült.

-Ezt… apával kellett volna csinálnom – felelte halkan – mikor az ikrek voltak kisebbek, Ramival és apával egy faházat raktunk össze nekik… és akkor mondta, hogy egy nap majd az én gyerekemnek is akar… - egy pillanatra lehunyta szemét – akar majd valami játékot összerakni… velem

-Kims – simítottam végig hátán – büszke volt rád, hogy ilyen jó apa vagy…

-Hiányzik – súgta, magamhoz öleltem, fejét vállamra hajtotta.

-Tudom – feleltem én is halkan, erről nagyon ritkán beszélt,még nekem is.

-Az nagyon fáj, hogy Riia nem fog rá emlékezni…. hogy apa nem ismerhette meg őt…

-Kims – nyeltem vissza könnyeim – nem engedjük, hogy Ri baba ne ismerje meg őt. Tudni fogja, hogy te ki miatt, és hogy lettél ez az ember, az apja.

-Köszönöm – sóhajtotta, egy képzelt-valós pillanatra megremegett, majd apró puszit adott nyakamra, s lehunyt szemekkel hajolt ajkaimhoz. Csókja tökéletesen tükrözte érelmeit, vad volt, szenvedélyes, a pillanatot kihasználó, mégis mézédes, és érzelmekkel teli.

-Gyere, szedjük ki Rit a hintából – cirógattam meg arcát – Kims, szeretek téged.

-Én is szeretlek – felelte kedvesen, ahogy kisétáltunk átkarolta vállam, majd a kishölgyre nevetett – jaj Riám, hát te nagyon élvezed ezt!

-Apap ap – nyújtotta felé kicsi kezeit kacarászva, ő magához vette, elégedett vigyor mellett helyezkedett el karjaiban.

-Már most tudja, hogy Kimit hogy veheti le a lábáról – kuncogtam – mi lesz, ha nagyobb lesz?

-Kicsim – karolt át apa – tudod, te épp ezt csináltad kicsiként. Meg sem lepődöm, hogy az unokám is könnyedén az ujja köré csavarja az apját.

-Én? –vigyorodtam el.

-Te bizony. És milyen hisztit tudtál csapni, ha elmentem otthonról… úgy tudtál sírni, hogy az ember szíve szakadt meg.

-Hát, azt mi is tudjuk – emelte meg a kis csomagot a finn – mondom én, hogy anyád lánya vagy!

-Még jó – fintorogtam somolyogva.

-Ne aggódj Kimi – veregette vállon apa – lesz ez még rosszabb is – elmosolyodott – de remek dolog lányos apának lenni.

-Azt tudom – felelte féloldalas mosoly mellett, miközben Riia babát nézte…

Sziasztok! 

A mai friss.... :) Jó olvasást, és köszönöm a hozzászólásokat! 

Puszi:L.