IceWord - Hat

A gépen ülve gondoltam vissza, hogy az utolsó teszt jól sikerült Barcelonában, a négy napból hármat a mi pilótáink zártak az élen, és ez jó ómen volt.  Teszt utáni hétre hazautaztunk Finnországba, külön – külön, a családjainknak még nem akartuk elárulni, hogy újra együtt vagyunk. Március harmadik hetében találkoztunk ismét Kimivel, jókat nevettünk azon, hogy otthon milyen fura volt egymás mellett lenünk, mégis külön, de ugyan akkor meg, meg volt a titkolózás varázsa. Mondjuk két elvileg felnőttől ez a viselkedés kissé gyermeteg, de hát… sosem állíthattam bizton, hogy normálisak lennénk…

Ausztráliában szálltunk le, már most kegyetlen meleg fogadott minket. A csapatban páran tudtak rólunk, de igyekeztük óvni a magán életünket, és mivel ő visszatérésben volt, nem akartuk, hogy az új kapcsolat hírei azt elhomályosítsák. Nekünk addig volt jó, míg csak a visszatéréssel foglakoztak…

-Ugye a home már teljesen kész? – néztem Markra.

-Persze – bólogatott – mert?

-Mert itt kuka meleg van, és ott van légkondi…

-Szerintem belelöklek a medencébe és jól is leszel – vigyorgott rám Kimi.

-Szerinetem meg itt valaki egyedül fog aludni – pillogtam rá gonoszul mielőtt felvettem volna napszemüvegem.

-Azt próbáld meg – karolt át az autóban már – hogy akarsz te nélkülem aludni?!  A csókjaim, érintéseim nélkül…

-Nem akarjuk tudni, hogy mit pusmogsz neki, de fejezzétek be, mert annyira perverz fejet vágsz Kimi, hogy én szégyellem magam helyetted – hadarta nevetve Sol.

-Nézd már, csipog a kiscsibe – dőlt előre Kimi vigyorogva.

-Jaj, Liina, megint úgy néz – nevetett tovább a lány.

-Hogy úgy? – grimaszolt a finn, itt már én is felnevettem.

-Ilyenkor szoktál gonoszkodni valakivel – simogattam meg hátát – Solnak van egy elmélete, és ezt tökéletesen ki tudja vetíteni rátok, pasikra.

-Mi van? – húzta el a száját Mark.

-Na figyeljetek – kezdett bele Sol – ha fáradt és vagy éhes, és vagy – kuncogott – ehem, kielégítetlenek a pasik, általában gonoszkodnak. És ehhez párosul egy grimasz is…

-Ezt most csak én nem értem? – nyögött bele Mark.

-Várjál – intette le – és a grimasz alapján lehet számítani a beszólásra… pl, az előbb Kimi, a szemétkedős vigyorát és tekintetét dobta be.

-Te jó ég, Sol én kezdek félni tőled – sóhajtott fel Mark.

-Ugyan ez csak szint tiszta pszichológia – vigyorgott elégedetten.

-Na, álljon meg a menet! – kotyogott bele Kimi – én a felsoroltak egyikében sem szenvedek!

-Hát… akkor te reménytelen eset vagy! – sóhajtott fel a lány, majd vigyorgott – egy-egy nem szólogathatsz csak be úgy…

-Na, befejezni kölykök – kacagtam bele – megérkeztünk, tessék viselkedni.  Lecuccoltunk a hotelban aztán irány a pálya. Kimi elment a mérnökeivel pályabejáróra, én pedig a média eseményeket egyeztettem a lányokkal.  Majd az FIA kamionjába sétáltam a médiás vezetők futam előtti értekezésére. Kifelé jövet annyira olvastam a kezemben lévő anyagot, hogy fel se tűnt, hogy ki közeledik felém.

-Liina Laine, Lotusos felsőben. Miért nem vagyok én ezen meglepődve…? Felpillantottam, és el is vigyorodtam.

-Hát te?! Nem tudom mikor érek rá, miii?– öleltem meg a férfit, miközben saját szavait idéztem.

-Meglepi – tárta szét karjait – Kimi?

-Bejárón – pillantottam rá – gyanús vagy te nekem… szóval miért jöttél?

-Na jó, Rami szerint te meg Kimi újra összemelegedtetek és …

-És jöttél ellenőrizni? – nevetgéltem – apám, ti se vagytok százasok…

-De most miért? Tudod, hogy mi mindig is úgy vettük, hogy összetartoztok – mentegetőzött.

-Lüke finnek – ingattam fejem – na, gyere, ha már idáig repültél, keressük meg a szintén dilis haverodat…

-Szemtelen vagy – vigyorgott- ráadásul te is finn vagy….

-Ugyan Toni, csak a szokásos formám hozom – jelentettem ki somolyogva.

-Ja, mondjuk te Kimstert is bármikor kiosztottad – vigyorgott – emlékszel arra, mikor Espooban motoroztunk? Pár héttel az odaköltözésetek után?

-Nos, az meghatározó élménye volt további életemnek – nevettem fel hangosan.

-Na, mi ez a jó kedv? - csatlakozott Nitta hozzánk a homeban.

-Nitta, ő itt Toni Villander, Kimi egyik legjobb barátja – mutattam be – Toni, ő pedig, Nitta, Romaine sajtósa. Míg üdvözölték egymást befutott Kimi és Sol is, órámra lestem, nem csoda, a bejárónak már vége. Pár papírt alá kellet íratnom vele, ezért irodámba hívtam.

-Képzeld, Toni barátunk ellenőrzést tart – mosolyogtam Kimire – szóval jössz egy kis lóvéval…

-Természetben is lehet fizetni? – incselkedett.

-Nem, nem – ingattam fejem – szigorúan csak kézpénzt fogadok el…

-Biztos? – nyögte – miközben magához volt, apró puszikkal halmozta el nyakhajlatom.

-Hát – sóhajtottam – lehet, hogy alkudozhatunk…

-Helyes – nevetgélt nyakamba, majd hosszan megcsókolt – szóval… Toni minket ellenőriz?

-Igen mert Ramiék szerint nagyon jól elvoltunk otthon – kuncogtam.

Kopogtak, így az ajtóhoz sétáltam, valahogy megéreztem ki jön.

-Emleget szamár – vigyorogtam.

-Te nő! Mondom én, hogy nagyon szemtelen vagy – lépett be, pár szót váltottunk, majd lementünk enni. Csatlakozott hozzánk Sol és Nitta, valamint Romaine és Mark is.

-Hogy jutott eszedbe az espooi motorozás? – néztem Tonira.

-Mert Kimstert is simán leosztottad – ismételte nevetve.

-Arról beszéltek, mikor először vitelek el motorozni? – nézett rám Kimi vigyorogva.

-Vagány kiscsaj lehettél – kotyogott bele Sol.

-Az is volt – vágták rá egyszerre a srácok nevetve, majd Kimi folytatta – a korunk beli csajok nagyon állhatatosak voltak, állandóan nyafogtak, de Liina…

-Tökéletes átmenet volt Hucklebery Finn és Gvinet Paltrow közt – fejezte be Toni, hangosan felnevettem – ne nevess, tényleg így volt. Vagány mégis eszméletlenül dögös csajszi voltál.

-Mi az, hogy voltam?  - ingattam fejem még mindig nevetve.

-Még mindig az vagy – kacsintott rám Kimi. Elnéztem a két finnt előttem, és egyből beugrott 17 éves képük…

„-Mi a…? – húztam el a függönyt szobám a ablakán, és kerestem a hangzavar forrását – uuu Räikkönen – sziszegtem, ahogy megláttam a három jómadarat az utcán, mindhárman motort toltak. Mérgesen trappoltam le a lépcsőn.

-Hova mész kicsim? – kérdezte anya.

-Rendet tenni! – jelentette ki és kivágtattam az ajtón. Kicsit ugyanmegtorpantam, mikor megláttam, hogy valójában öt srácról van szó, de felszegtem állam és tovább mentem.

-Mi van Laine? – vetette oda Kimi vigyorogva.

-Nehezedre esne nem este bömbölten azt a szart?! - mutattam a cross motorra.

-Huhu Kimpa – nevetgélt a Toni nevű srác mellette – amúgy nem is mondtad, hogy ismered ezt a szép kiscsajt…

-Mi az, hogy kiscsajt?! – néztem rá mérgesen – vegyél vissza a fellengzős stílusodból, különben…

-Különben? – vágott bele – nem gondolod, hogy nagy a szád a termetedhez képest?

-Én nem tehetek róla, hogy te vagy egy nagy benga állat a korodhoz képest – vágtam vissza mosolyogva ,a srácok nevetésben törtek ki.

-Villander, egy null neki – veregette vállon Rami.

-Na jó, ebből elég! – emelte meg hangját Kimi, meg is lepett, sose hallottam még hangoskodni, ha csak nem a hülye haverjaival túráztatták gépeket… Letámasztotta a motort és elém sétált.

-Liina, ültél már ilyen motoron? – kérdezte halkabban, megráztam a fejem, kicsit zavarba hozott, hogy ennyire közel áll hozzám – és nem akarod kipróbálni?

-Hogy is ne… - vágtam bele.

-De így sose érted meg, hogy mi miért imádjuk a sebességet – nem vártan elmosolyodott – érezted már magad valóban szabadnak? – tette hozzá.

-Mi? – nyögtem, teljesen meglepett, most meg filozofál itt nekem?!

-Szabadnak érezted már magad? – ismételte majd hátra mutatott – ülj fel mögém egy körre és garantálom, hogy megváltozik a véleményed – visszalépett motorja mellé és egy bukót nyújtott felém – na?Mit mondasz?

-Most legyen nagy a szád kislány – nézett rám Toni roppant elégedetten –ugyan Räkka, úgy se meri megtenni…

Mind az öten engem néztek, várakozással telve, jól tudtam, ha itt meghátrálok végig szivatni fognak a suliban, és különben is engem senki ne nevezzen gyávának!!!

-Mehetünk – léptem a szőke finn felé eltökélten. Csak ép a derek magasságnál magasabb volt a motor, komolyan kezdtem aggódni, hogy már a felszállással is bajok lesznek.

-Állj rá ide – mutatott a motorra, mintha hallaná gondolatom – és könnyben szállsz fel. Épségben feljutottam, kezembe adta a bukót, itt jelent meg Katja a képben.

-Te mit csinálsz? – lépett a motor elé.

-Leginkább motorozni fogunk – feleltem.

-És te ezt hagyod? – csapott Rami vállára.

-Nyugi, Kimi mellett biztonságban lesz – vigyorgott vissza

-Liina, kapaszkodj – vigyorodott el Kimi is, azt hiszem itt tudatosult bennem, hogy úgy bíztam meg benne, hogy nem is ismerem igazán… A motor felbőgött, eltökéltem, hogy azért sem karolom át a derekát, de persze ez pár méteren belül megváltozott. Amint elindult úgy bújtam hozzá, mint a kisangyal. Pár percig normál tempóban ment, gondolom időt akart hagyni nekem, majd meghúzta a gázt, és száguldani kezdett… Sikítani lett volna kedvem, eleinte szabályosan féltem, de úgy éreztem megbízhatok partneremben és igyekeztem elengedni magam. És ez megette hatását, már nem szorongattam görcsösen össze kezeim, hanem lehunytam a szemem és a szabadságra összpontosítottam. Perceknek tűnő idő után lassított és megállt, a táj zöldes erdőre változott a csendes kis utcából.

-Nos, milyen volt? – vette le bukóját, hangja vibrált.

-Eszelős – suttogtam.

-Én mondtam – vigyorodott el- leszállnál? Lekászálódtam, ő teljesen profin szállt le, felnéztem arcába.

-Tényleg jó érzés volt – sóhajtottam – miért csak ennyit jöttünk?

-Ennyit? Liina, több mint 20 km –re vagyunk Espootól – nevetett fel.

-Ja – vigyorodtam el én is.

-Ha szeretnéd, elviszlek még motorozni… - szólt.

-Lehet róla szó – vontam meg vállaim szégyenlősen. Kezdett sötétedni már mire visszaindultunk, meglepően sokat beszélt,nem is gondoltam volna. És azt sem, hogy én majd ennyire jól érzem magam vele.  Nem meglepő módon a csapat szétszéledt mire hazaértünk. Kimi kedves volt, mert szó szerint haza kísért, miután náluk letettük a motort, még jó, hogy csak két házzal laktunk arrébb…

-Holnap láthatlak? – kérdezte az ajtóban állva már.

-És motorozunk is? – kérdeztem tétován.

-Ha szeretnél – ismételte magát mosolyogva – pihend ki magad.. jó éjt – érintette meg az arcom.

-Neked is – sóhajtottam zavartan- jó éjt Kimi…

-Liina – szólt vissza a lépcsőről már – azt elfelejtettem mondani, hogy ez függőséget okoz…”

Evés után Kimi edzeni ment, én még elintéztem Toni szobafoglalását, és együtt is mentünk vissza a hotelbe. Gyanúsan csendben volt, pedig vártam, hogy kérdésekkel bombáz majd Kimit és engem illetőleg. Miután Markék is visszaértek, elvonultunk a szobáinkba, egy bő óra múlva Kimi állított be.

-Szia Édes – vigyorgott rám.

-Hello Kimpa – simultam hozzá – de jó végre hozzád bújni… azt hittem már sose jössz.

-Tonival dumáltam – nevetgélt –hm Szivem, nagyon, hm… sexi vagy ám így…

-Hogy így? – incselkedtem.

-Ebben a rövid kis alvós cuccban… lekívánkozik rólad – súgta miközben keze végigsiklott oldalamon. Szenvedélyes csókjának végébe belekuncogtam.

-Emlékszel mikor először csókolóztunk? – súgtam halkan.

-Sose felejtem el, izgultam ám…– nézett oldalra döntött fejjel, ajkai kedves mosolyra hózódtak az emlék miatt.

„ Miután meggyőztem, hogy motorozzunk, ez a harmadik randink… Enyhén remegő kézzel keze után nyúltam, mikor megfogtam rám pillantott, elmosolyodott így ujjai közé csúsztattam enyémeket.  A parkban kötöttünk ki végül, a távolba mutatva magyarázott, édes illata elárasztott mindent…

-Liina? – szólítottam halkan, rám nézett, megsimogattam arcát és lassan felé hajoltam. Vágytam arra a csókra, az ő csókjára… Lehunyta szép szemeit én pedig ajkára nyomtam sajátjaimat. Óvatosan nyitotta el, lassan simogattam nyelvemmel, mikor átkarolta nyakam, teljesen magamhoz húztam. Éreztem, hogy a szívem majd ki ugrik a helyéről, ajka puha és édes volt, nem is értettem miért vártam eddig ezzel a csókkal... „

-Ne aggódj, én is – vallottam be ismét – Kimpa…. nem kéne neked már ágyban lenni? – incselkedtem.

-Oda készülök – vigyorgott – méghozzá veled – húzott az ágy felé.

-Aludnod kéne, holnap már vezetsz… - szívattam.

-Le kell előtte vezetni a feszültséget – fordított hanyatt, miközben keze trikóm alá siklott.

-Perszeee, te meg a feszültség – kuncogtam – különben is fáradtan nem tudsz koncentrálni…

Lemerevedett, elhúzta arcát nyakamtól, tekintete izzott. Felállt mellőlem, meglepetten néztem, arcáról semmit nem tudtam most leolvasni, és egy pillanatra rám is hozta a frászt. Elkapta lábam és az ágy végéhez rántott, annyira meglepett ez is, hogy csak bámultam zöld íriszébe, csípőm lefogva térdelt lábaim közé, perverz vigyorra húzta ajkait.

-Te akartad – sóhajtotta, majd egy mozdulattal letépte bugyim, s ugyan ilyen hevességgel trikóm is. A vékony anyag könnyedén reccsent kezei alatt…

Direkt vártam a frissel máig, de remélem a rész kárpótol benneteket érte :) Köszönöm a hozzászólásokat, várom ezentúl is a véleményeket :)