Novella I. - New Life - Új élet - 9. rész

Liina szemszöge:

-Gratuálok Kims! – ugrottam nyakába, ahogy végre a tömegen át tudták verekedni magukat – büszke vagyok rád!

-Köszönöm Édes! – forgatott meg a levegőben nevetve – szeretlek!

-Én is téged Bajnok! – nyomtam meg az utolsó szót – egy pont, Kims… összetettben a második vagy egy pontra Loebtől!

-Még sok van hátra – figyelmeztetett, de tekintet huncut volt, mint ahogy mosolya is.

-Milyen érzés Finnországban nyerni? – tudakoltam nevetve.

-Én… mindnet elsöprő – kapott fel úja, s addig forgatott, míg visítottam, hogy tegyen le, mert szédülök. Nem érdekelt, hogy közben kattognak a vakuk, és hogy tuti cikket kreálnak ebből is, most csak ő volt és csak én…

Gyors gratulációk még, majd interjúk, őrület volt jellemző mindenre és mindenkire, a finnek extázisban tomboltak, hogy Kimi megnyerte a hazai versenyét, életében először. Órákkal később keveredtünk csak haza, végre az egész család teljesen fel volt dobódva, jó volt látni, hogy ennyire büszke a család Kimire.

-Szia babám – kapta fel Nit nevetve – apa nyert! Mit szólsz hozzá? – kérdezte, a kishölgy itt nevetett fel, ami általános vigyorgást eredményezett az egész házban.

-Látod, ő is örül neki – pusziltam meg mosolygós arcocskáját.

-Ezt látnotok kell! – vette ki kezeink közül Paula és ültette le a szőnyegre – menj át az asztal másik oldalára fiam! – vezényelte, ő kíváncsian átbaktatott.

-Anya? – pillantott rá kissé furán.

-Figyelj! – pisszegte le, Ni gyerekkacajt hallatott, majd az asztalszélbe kapaszkodva felhúzta magát, eltátottam a szám, Kimi is meglepődve nézte a babát.

-Niina – nyúlt át és vette fel vigyorogva – hát te ilyeneket is tudsz már? Édesem – puszilta meg – hát még csak most születtél! Nézd, anya is milyen büszke rád! – nézett rám, Ni felém nyúlt.

-Az én nagy és erős kislányom – öleltem meg, hihetetlenül egésznek éreztem az én kis világom… Kimi győzelme, Ni mutatványa… igazán büszke társsá és anyává tettek.

-Ha el akartok menni egy kicsit ünnepelni, szívesen vigyázunk ám a picire – mosolygott rám Paula.

-Én nem igazán akarok… - ejtette ki bizonytalanul a finn.

-Jééé, megértük, hogy nemet mondasz egy partira? – vágott hátára nevetve Rami.

-Családom van és velük akarok lenni – felelte méltóságteljesen, elnevettem magam rajta. Persze ebből az lett, hogy Kaj, Kyle, Toni, Kalle és Axel a Räikkönen házban kötöttek ki, jó pár üveg alkohollal.

-Lefektetem Nit – nyomtam puszit Kimi arcára.

-Várj, én is jövök – lépett utánam. Szólt a zene, persze csak módjával a baba miatt, Kimi a hátsókertbe száműzte a dohányosokat, hogy még véletlenül se érzékeljen semmit a csöppség a lenti buliból. Peluscsere után Kimi egy kicsit játszott még a kishöggyel, majd betette a kiságyba. Maciját mellétettem, hatalmas öld szemekkel nézett fel ránk.

-Szép vagy – mosolyodtam el, ő is, ettől melegség öntött el.

-Liina – ölelt át hátulról a finn – szeretnék kérdezni valamit.

-Hallgatlak Kims – döntöttem fejem mellkasának.

-Pár nap múlva Niina hivatalosan is a te lányod lesz – kezdte – de ettől hozzám nem tartozol hivatalosan…

-Mire célozgatsz? – kérdeztem gyanakodva.

-Liina, hozzám jönnél feleségül? – kérdezte halkan, miközben egy kicsiny dobozt nyitott fel előttem, eltátottam szám, a gyűrűre meredtem, majd engedte hogy felé forduljak.

-Ez most… ?

-Amikor elváltam, megfogadtam, hogy soha többé nem nősülök meg, mert becsaptak és megaláztak. Aztán megérkezett, Ni, egy véletlen folytán. És bár rettentően nehéz volt ez elmúlt egy év, a kislányom mindenért kárpótol, ő az egyik legjobb dolog az életembe. Azt hiszem, neki köszönhetem, hogy újra megnyitottam a szívem… és rád találtam. Szeretlek téged, teljes szívemből. Hozzám jönnél feleségül? – kérdezte ismét, könnybe lábadt szemekkel bólogattam.

-Igen – súgtam, elnevette magát és felhúzta az ujjamra a gyűrűt – Kimi…

-Szeretlek – zártkarjaiba, sorosan magamhoz öletem.

-Szeretlek – súgtam ajkai közé. Úgy éreztem magam, mint aki repked, annyira hihetetlennek tűnt, hogy ő itt most megkérte a kezem. És szavai… megemeltem kezem, egy gyönyörű szép gyűrű hirdette az ő menyasszonya vagyok…

-Te megkérted a kezem – néztem á.

-Te meg igent mondtál – nevetett fel ismét – egy pillanatra azt hittem nemet mondasz…

-Eszembe se jutott – ingattam meg fejem – egy család leszünk… valóban…

-Már rég azok vagyunk – súgta – de valóban hivatalosan is azok eleszünk…

Hosszú csókok után mentünk le, én személy szerint inkább lebegtem, és a vőlegényem - jesszus Kimi a vőlegényem – arcán is boldog mosoly ült. Ahogy beléptünk, mindenki rám nézett.

-Igent mondott! – jelentette be Kimi vigyorogva.

-Mondtam én – ölelt meg minket együtt Toni.

-Gyere csak ide kedvesem – karolt át Axel – mielőtt hozzámész a haveromhoz, biztos nem megyünk el kocsikázni…?

-Idióta – nevettem el magam, ő volt a csapat nagyszájú poén gyárosa.

-Jó, jó, csak poén volt – nevetett tovább – remélem, boldoggá teszed Kimit! Igazán boldoggá.

-Már azzá tett – vont karjaiba vigyorogva. Ezek után persze még emelkedettebb lett a hangulat, rendesen fogyott is az alkohol. Én úgy éreztem, mintha millió lepke repdesne a gyomromban, így csupán két pohár pezsgőt tudtam meginni, és ahogy elnéztem Kimi, jobban is tettem, ő elég másnapos lesz kettőnk helyett is… Valamikor hajlani négy körül a társaság egy része hazadülöngélt, de Toniék például maradtak, ilyen alkoholos állapotban nem szívesen engedtem el őket.

-Liina – ült az ágyunkra Kimi, arcán kissé bárgyú-alkoholos vigyor, még ülve is kilengett egy csöppet, jót mosolyogtam a jelenségen.

-Igen Édes? – húztam le pólóját, jelen pillanatban egy nagy gyerekre emlékeztetet, nem egy komoly férfira. Komoly? :D

-Én úgy örülök, hogy – kuncogás – hogy igent… mondtál!

-Neked nem lehet nemet mondani – nevettem, elképesztőn aranyos volt így.

-Nem? – nézett rám nagy, ártatlan szemekkel – és ha… - húzott ölébe – most azt kérem, hogy sexeljünk egy eszelőset, arra se mondasz nemet?

-Elképzelni nem tudom, hogy tudtad elmondani ezt – vigyorogtam tovább – de lehet Édes, jobb lenne, ha pihennél…

-De én nem akarok – jelentette ki durcás gyerek módjára – én téged akarlak – markolt fenekembe.

-Édes, valóban kegyetlenül jó vagy az ágyban, de szerinted ennyi alkohol után még tudsz…

-Ki…csim, én veled bármikor tudok sexelni – jelentette ki majd mohón megcsókolt. Az ahogy közben magához szorított, lenyomta csípőm megőrjített, automatikusan mozogni kezdtem rajta, felnyögtem, ahogy megéreztem, bizony tudna mit tenni, férfiassága keményen feszült ölemnek – én mondtam…

-Uuu Kims – másztam le róla, pillantok alatt ledobáltam ruhám, ő kéjes vigyorral figyelt, miközben nagyon ráérősen kigombolta farmerjét.

-Édes, csak nem felizgattalak? – húzott ismét magához, hihetetlen volt, hogy ittas állapotba mennyire tudja mit is kell tennie, hogy totál beindítson… Hanyatt fektetetett és rám borult, vadul csókolóztunk, mikor felült.

-Ez így nem jó, szédülök… - sóhajtott, megint elnevettem magam, annyira képtelen volt ez a helyzet…

-Próbáljuk így – másztam vissza ölébe továbbra is vigyorogva.

-Mmm, így jó – morogta lehunyt szemmel, percek múlva félrehúzva vékony kis bugyim magára húzott, hangosan sóhajtoztam ölében.   Gyönyöröm hamar elért, az övét viszont hiányoltam, pedig kéjesen sóhajtozott alattam.

-Nem jó? – kérdeztem aggódva.

-Butus – csókolt meg – nekem mindig jó veled. De Szivem, egy picit… ittas vagyok, szóval…

-Értem – öleltem meg, éreztem, hogy arcom teljesen elvörösödik, ahogy tudatosultak bennem szavai, hihetetlen én is mikor tudok zavarba jönni…

-Élvezd ki a helyzetet – pusmogta, s elfeküdt, csípőmet markolva segített mozogni, én pedig csukott szemmel csak rá koncentráltam. Nem sok kellett, hogy ismét megremegjen testem, zihálva borultam mellkasára, nyögései tudatták, most ő jön…

-Lin – emelte meg felső testét, hangosan felnyögött, ebben a pillanatban megéreztem édes élvezetét, elégedett mosolyba szaladtak ajkaim, és elkönyveltem magamban, ha Kimi iszik, mindenképp ágyba kell bújnom vele!

Reggel ő ugyan abban a pózban feküdt,amiben elaludtunk, kuncogva kimásztam karjai alól, felvettem alvós ruhám meg egy köntöst és átmentem Nihez.

-Szia kincsem – vettem fel – ideje reggelizni – pusziltam meg hasát – apa ma egy picit fáradt lesz… de ne is törödj vele – nevettem.

-Jó reggelt – köszönt kórusban a Rami-Kristii- Toni trió.

-Nektek is – mosolyogtam, csináltam Ninek és magamnak kakaót, majd egy szelet vajas, puha kenyeret pici darabokra szedve etetni kezdtem a kishölgyet – olyan nagy vagy már…

-Mire észbe kapsz 3 éves lesz – nevetgélt Kristii – higgy nekem.

-Mondd csak – vigyorgott rám Toni – milyen érzés menyasszonynak lenni?

Rami belehörgött a poharába, köhögve tette le, két légvétel közt nyökögött egy miii-t.

-Öööö bocsi – húzta be nyakát Toni – azt hittem mindenki tudja.

-Kimi megkérte a kezem – feleltem kicsit megszeppenve, nem számítottam ara, hogy őt ez így sokkolja.

-Ne ijedj már meg – törölgette száját –meglepődtem az tény, de nagyon örülök neki!

-Biztos? – néztem rá.

-Persze – nevetgélt – csak nem hittem, hogy Kimi megteszi ezt a lépést. Illetve attól tartottam, hogy megijed tőle.  De tényleg örülök nektek, melletted tényleg boldog a tesóm!

-Akkor jó – fújtam ki levegőm.

-Gyere már ide – állt fel, hogy megöleljen – hivatalosan is a sógornőm leszel!

-Gratulálunk – ölelt meg Kristii is - és hol a drága vőlegényed?

-Alszik – nevettem – egy picit sokat ittak a srácok este…

-El tudom képzelni – kuncogott, nekik még délután el kellett vinni az ikreket táborba, így nem ünnepelhettek velünk.

-Megnézem él e még – ingattam fejem – figyeltek Nire?

-Persze – bólintott Rami – gyere nagylány – vette ki az etetőből. Beosontam a szobánkba, Kimi a fürdőből lépett ki.

-Szia Édes – mosolygott rám kissé kábán és visszafeküdt.

-Hogy vagyunk ma? – ültem mellé törökülésbe.

-Így jól – sóhajtotta, s a párnát az ölembe tette ő pedig ráfeküdt – simized a hátam? – kérdezte párnába fúrt arccal.

-Na két gyerekem lett – nevettem.

-Ne gonoszkodj – csúsztatta be kezét a párna alá, s simogatta meg belsőcombom, egy picit megugrottam – mert tudom hol vagy csikis!

-Jól van na – sóhajtottam, felnézett rám.

-Jól vagy? – tudakolta, fel is ült – nagyon sápadt vagy!

-Semmi bajom – néztem rá meglepetten – simán világos a bőröm…

-Ennyire nem – ingatta meg fejét – egy picit feküdj le kérlek…

-De…

-Nincs de – húzott magához – tényleg nagyon sápadt vagy – súgta, biztos jól vagy?

-Egy picit fáj a fejem – rántottam meg vállam – de már vettem be rá gyógyszert, ennyi.

-Akkor egy picit pihenünk, jó? Niina?

-Jó – sóhajtottam, míg elhelyezkedtem karjai közt – Ramiékkal a konyhában.

-Ettetek? – kérdezte nevetve.

-Aha. Ni nagyon édes, ahogy lehetőleg mindent összeken  a vajas kenyérrel.

-Azért nevettem – folytatta –Liina… én komolyan gondolom ezt az esküvőt…

-Én is – mosolyodtam el – különben nem mondtam volna igent neked. Rami majdnem félrenyert, amikor Toni megkérdezte tőlem, hogy milyen menyasszonynak lenni.

-Na, ezt megnéztem volna – felelte – tudod… ő az egyetlen, aki ismeri Ni ’anyját’.

Meglepetten ültem fel.

-Azért akarom, hogy megtudd, mert nem szeretném, ha téves következtetéseket vonnál le Rami reakciójából. Imád téged, de komolyan, az első feleségem fele ennyire nem kedvelte…

-Hallgatlak – néztem szemébe.

-Rami rám nyitott másnap reggel, mikor… – hadarta, egy pillanatra összerándult a gyomrom – és, ott eléggé összekaptunk, aztán megmondtam neki, hogy soha az életben nem engedek egy nőt sem közel magamhoz, tudod, akkor eléggé padlón voltam. És ő ez miatt úgy érezte, hogy valóban nem fogok megállapodni.

-Én…

-Nem kell semmit mondanod – mosolygott rám – csak azt akartam, hogy tudd. Szeretlek téged.

-Én is Kims – simogattam meg arcát, lassan felém hajolt, de ajkaim előtt megállt – gonoszkodsz? – súgtam csukott szemekkel, egy pillanatra összeért szánk.

-Csak hergellek – felelte elégedetten, miközben keze lábam közé siklott.

-Édes, nem volt elég éjjel? – sóhajtottam, és mohón megcsókoltam. A következő pillanatban már fektetett is hanyatt, fölém gördülve simított végig oldalamon.

-Látod? Te támadtál le – morogta ajkaim közé, miközben lerángatta nacim.

-Mert az ölemben matattál, mit vártál ezek után? – toltam el magamtól – különben is te nem vagy ehhez fáradt? – vigyorogtam rá.

-Este se voltam – vágta rá kaján vigyorral.

-Estig kibírod? – kulcsoltam lábam dereka köré.

-Ha ilyeneket csinálsz nem biztos – susogta ajkaim közé, miközben mozgatni kezdte csípőjét kíozva ezzel mindkettőnket.

-Én hozzád képest semmit se… csinálok – nyögtem fel. Hirtelen lehanyatlott rólam.

-Édes, még egy fél percig ezt csináljuk, nem fogom tudni megállni, hogy le ne húzzam a bugyid! – sóhajtotta.

-Fürödj meg – simítottam végig boxere dudorán – lent találkozunk – ugrottam fel nevetve.

-Te szédült nőszemély – vigyorodott el, de azét eltűnt a fürdőben. Közben előhúztam bőröndjeinket, és nagyjából összepakoltam, mi ma már hazautaztunk. Halkan kopogtak.

-Gyere – szóltam.

-Lin, ezt látnotok kell – lépett be Rami újsággal, félve kaptam ki kezéből. Gyorsan átfutottam a rólunk szóló cikket, Kims ekkor lépett ki törölközővel a derekán.

-Hát te? – nézett Ramira vigyorogva, megemeltem az újságot a címlapon mi virítottunk – a szentségit, mi ez már megint?!

-Olvasd el – toltam elé – Bess megtette, amire kérted. Röviden, elmondta, hogy féltékenységből nyilatkozott rólam és rólad rosszat, és, hogy valójában kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban neveljük Niinát…

-Végre – sóhajtott fel. Rami lelépett, Kimi felöltözött majd segített pakolni, áthoztam, Ni ruhácskáit, a két szoba közt sétálva hallottam, hogy lent mindenki Nit szórakoztatja, el is mosolyodtam,a kiscsaj olyan könnyem az ujja köré csavarta az embereket….

A délelőtt nagyon hamar elment, jó volt végre haza indulni, de ugyanakkor meg rossz volt itt hagyni a családot. Persze a nagyszülők alig akartak megválni Nitől, így kicsit hosszúra sikeredett a búcsú. Főleg, hogy Paula és Matti teljesen oda voltak az örömtől, hogy a fiúk megkérte a kezem…

***

-Az okirat a mai naptól lépett hatályba. Innentől Niina Räikkönen hivatalos gyámja Kimi Räikkönen és Liina Laine. Ezzel vége – tette elénk a sokoldalas iratot a finn ügyvédje. Aláírásunkkal hivatalossá téve Kimire néztem, rám mosolygott majd Nit magához véve beszélni kezdett.

-Most már senki nem szakíthat el titeket egymástól…

-El fogjátok mondani majd neki? – kérdezte az Steve.

-Nem tudom – sóhajtotta Kimi –miért forgassuk fel az életét ezzel a hírrel majd…?

-Pedig kénytelenek leszünk- vettem át a felém nyúló kicsit – mivel megjelent a sajtóban is… nem akarok abba a hibába esni, hogy véletlenül mástól tudja meg… azzal valóban felfordulna, akis világa…

-Ezen még ráérünk gondolkodni – tette el az iratot – rengeteg időnk van még, együtt…

Kedves mosolyt mutatott, csókot adtam cserébe.

Lenge szél fújdogált ezen a csendes nyár végi napon, jelezve, hogy a meleg évszak nemsoká véget ér.

Én mégis boldog sóhaj mellett sétáltam Kimi mellett, a kislányommal a karjaimban….

Meglepetés! 

Mivel ilyen aranyosak vagytok, és rendszeresen írtok nekem kommenteket, úgy döntöttem hozok nektek egy meglepetés rész :) Ne aggódjatok, ez még ne a befejező rész... :)