Harmincnyolcadik

Közel két hónap telt el a temetés óta.  Amint hazautaztunk Finnországból Kimi is megkönnyebbült. Aztán meg lelkiismeret furdalása volt, hogy most egyedül hagyta az anyját, és, különben is, hogy lehet ennyire érzéketlen, hogy szinte menekül onnan… Hosszas beszélgetések után tudtam megértetni vele, hogy sem nem önző, sem nem érzéketlen. Természetes reakció volt tőle, hogy el akart menni arról a helyről, ahol az eddigi legnagyobb fájdalma érte, ahol elvesztett valakit. Az első hetek kegyetlenül nehezek voltak, mivel tartott még a két szezon közti szünet, Kims nem igazán tudta lefoglalni magát, a felkészülés a rallyra ekkor még nem volt annyira intenzív,  bár mindig talált valami ’ autózáshoz vezető dolgot’.  Miután ott, akkor látni engedte azt a nagyon gyenge énjét kicsit könnyebben ment a dolog, itthon már nem fordult se az alkohol, se a cigaretta felé, jól tudtam, hogy otthon is csak azért tette, mert kellett valami, ami eltompítja egész lényét, hogy ne fájjék annyira. Én magam is hasonlóan cselekedtem évekkel ezelőtt, mikor elvesztettem az anyámat… Az egész arra ment ki, hogy ne kelljek gondolkodni, ne kelljen érezni, ne égessen a veszteség, a hiány érzete. Elfogadni és felfogni a felfoghatatlant, azt hiszem ez volt a legnehezebb akkor nekem is, és tisztában voltam azzal, hogy ő ugyan ezt éli meg most.

Sokat volt velünk, Riia szépen fejlődött, és a kislányában megtalálta azt a nyugalmat, ami kellett, hogy az élet normális kerékvágásba zökkenjen vissza.

-Add csak oda nekem azt a nyuszit – fogtam meg Kimi,a  Riia által felé nyújtott játékot.

-Ne hagyd magad kicsim – simogattam meg fejét,ahogy leguggoltam melléjük, Kimi fogta a nyuszit és arrébb sétált vele, Riia nagy szemekkel nézte.

-Szeretnéd kicsikém? – mosolygott a kislányra, ettől ő is elvigyorodott és Kimi felé kezdett mászni, boldogan figyeltem jelenetüket, Riia baba megkapta a nyuszit, Kimi nevetve vette fel.

-Apa huncutkodik? – somolyogtam, miközben beraktam a szanaszét hagyott játékokat a kosárba.

-Nagyon aranyos, ahogy mászik a kiszemelt dolog után, és felfedezi a környezetét – vette ki a nyuszi fülét Riia szájából – miért rágsz te mindnet?

-Jön a foga – adtam kezébe a cumit – és viszketős érzés ez neki.

-Olyan pici, még nem jöhet – nézett rám – habár…nyolc hónapos lesz. Lassan jöhet a következő gyerek!

-Kimi! – meredtem rá – és ezt te kivel beszélted meg?

-Hát, most veled – mosolygott rám.

-Ne akarj befolyásolni ezzel a kedvenc mosollyal – dorgáltam – de komolyra fordítva a szót, én nem akarok most gyereket. Riia egy éves sincs, majd ha nagyobb lesz, jöhet a tesó.

-De gyakorolni, gyakorolhatunk nem? – lépett hozzám, és csókolt meg.

-hogy te milyen kis… disznó vagy! – tetettem felháborodottságot.

-De most miért? – tette be a járókába Riiát, és vigyorogva felém lépdelt – mi rossza van abban, szeretnék összebújni az asszonnyal?

-Szeretnék összebújni az asszonnyal? –ismételtem jókedvűen.

-Aham – vont magához – mostanában nem igazán voltam önmagam… hiányzol!

-Ez egy ilyen időszak volt – simogattam meg arcát – szeretlek téged Kims.

-Én is szeretlek – mosolyodott el kedvesen, hosszas csókban forrtunk össze, lassan áttért nyakamra – én tényleg nagyon kívánlak téged – morogta, jól tudta, hogy megveszek ezért a rekedtes-felajzott hangért, az ő hangjáért. A kanapéra húzott, ölébe másztam, lágyan simogatta testem, vad sóhajokat kiváltva. Riia itt kezdett le sírni, kissé zihálva néztünk egymásra, majd kimásztam kezei közül.

-Mi baj Életem? – vettem fel – álmos vagy már igaz…  Pihensz apával egyet?

-Gyere nyuszikám – vette át, s adta szájába a cumisüveget. Fél óra múlva tette le a kiságyba a szuszogó kiscsajt - úgy szeretem a lányomat – pillantott rám.

-Hát ez látszik – simítottam végig hátán- gyere Édes, hagyjuk aludni.

-Kicsim – húzott vissza ölébe, mikor visszaültünk a kanapéra – nem kezdtünk mi el valamit?

-Nem emlékszem – vigyorogtam.

-Akkor emlékeztetlek – bólintott komolyan, tekintetében kéjes tűz táncolt, ahogy levegőjét kissé kapkodva felém hajolt…

-Hova mész? – húzott vissza csukott szemmel.

-Édes, elaludtunk – súgtam – és semmi ebédet nem főztem még!

-Tele a hűtő – húzta még jobban ránk a pokrócot – inkább maradj még itt velem.

-Riia baba is felébred lassan – helyezkedtem el az óvó karok közt.

-Apával álmodtam – súgta.

-Mesélsz róla?

-Kicsi voltam, és a gokart pályán voltunk – susogta tovább – kicsit homályos, de azt hiszem az volt, amikor összetörtem magam…meg is látszik a helye – mosolyodott el.

-Hol? – simogattam mellkasát.

-Itt – ült fel lassan, s húzta fel lábát, térde mellett valóban volt egy heg – hiányzik…

-Tudom Szerelmem – hajtottam fejem vállára, annyira szerettem volna segíteni neki, de tudtam, hogy maximum csak enyhíthetek fájdalmán a támogatásommal.

-Nem tudom elképzelni, mi lenne velem most nélküled – sóhajtotta – te és Riia olyanok vagytok nekem… mint a levegő. Mintha eddig fuldokoltam volna, vagy nem is tudom…

-Tökéletesen értelek – bólintottam, végszóra halk babahangokat hallottunk meg – megnézed Rit?

-Persze – futott ajka ismét mosolyba, kaptam még egy csókot, majd kimászott mellőlem. Gyorsan magára varázsolta boxerét, és felment a kishölgyhöz.

Azt hiszem a nehezén túl vagyunk… Felkapkodtam ruháim és a konyhába mentem ebédet készíteni.

-Ezt nézd meg anya– lépett be Kimi egy nagyon-nagyon álmos Riiával, cumi a szájában, kezével épp szemit dörzsölte.

-Édesem – sóhajtottam fel, olyan kis védtelen hatást keltett így, hogy anyai ösztöneim azonnal kétszeresére növelték szívem, és úgy éreztem, ha most rögtön nem zárhatom, karjaimba rosszul is leszek. Nagy szusszantás mellett nyakamhoz dugta kis szöszi fejét, bőréből áradó édes babaillata teljesen elvarázsolt.

-Olyan szép vagy ilyenkor – nézett végig rajtam kedvesen. Mikor Riia felélénkült visszaadtam apjának, ők a nappaliban kötöttek ki, elvigyorodtam, ahogy kinézve ez a kép fogadott: Riia a nyuszijával ült a játszószőnyegen, Kims pedig mellette hasalt és egy képes könyvet lapozgatva magyarázott a kicsinek. A színes képek s formák felkeltették figyelmét, tapogatta, megfogta a könyvecskét, miközben folyamatosan beszélt az ő saját babanyelvén. Annyira tökéletes volt ez a pillanat… előre sajnáltam, hogy a finn pár héten belül kezdi a következő versenysorozatot… már ment a szezon, de mivel Kimi 2011-ben a saját csapatával indult már, az eredeti tervtő eltérően a legelső versenyt is kihagyta, két hét múlva pedig már a Mexikó rallyin fog indulni.

Este az ágyban fekve tv-ztünk mikor Erin hívott, hogy holnap előbb jönnek, ha nem baj.

-Szivem, ugye nem aggódsz? – mosolygott rám.

-Háát… nem – ingattam fejem lassan – csak… egy egész napot Riia nélkül tölteni…

-Erin és Seb tökéletesen fognak rá vigyázni, ne aggódj – húzott magához.

-Tudom, tudom, csak most hagyom magára először így hosszabb időre – sóhajtottam.

-Nem lesz baj – folytatta – és mi sem leszünk messze, szóval, ha nagyon nem bírod majd Ri nélkül, hazajöhetünk.

-Nem – néztem fel szép szemébe – a holnapi nap csak a tiéd!

Az elmúlt hónapok negatív dolgai után akartunk egy napot, amikor csak ketten vagyunk, egymással elfoglalva, főleg, hogy az újabb szezon miatt Kims megint sokszor nem lesz otthon…

-Aranyos vagy – sóhajtott kedvesen.

-Te is aggódsz! – vigyorodtam el.

-Ühüm – bólogatott, mint egy leleplezett gyerek – egyik szülője sem lesz vele, azért…

-Ne hergeljük egymást – tettem ajkára ujjam – Erin és Seb mellett nem lesz baja a kislányunknak.

Meglepően hamar aludtam el aztán, abban a reményben, hogy a másnap csodás élményekkel vár majd…

-Itt van a pót cumija, ha ez elkeveredne – húztam ki egy fiókot – és ott találtok még bőrápoló krémet, meg kendőt is…

-Szivem, nyugi! – karolt át a finn – nem először van itt Erin.

-Túlzásba viszem? – sóhajtottam.

-Nem – kuncogott – anya vagy, persze, hogy nehéz elszakadnod a kislányunktól.

-Na gyerekek, most már induljatok, mert még a végén itt ragadtok – mosolygott Erin – jól elleszünk mi igaz kincsem? – puszilta meg Riiát.

-Légy jó kislány! – vette ki karjaiból Kimi – azért egy picit akaszd ki Sebi bácsiékat

-Hallottam ám – lépett be a német vigyorogva – Riia, Räikkönen gyerek, szóval nem épp hisztis…

-Holnap találkozunk kicsim – öleltem magamhoz – szeretlek téged. Igazi gyermekmosolyt mutatott, kicsit nehéz szívvel, de átadtam Erinnek.

Gyorsan elköszöntünk a fiataloktól is és az általunk kiválasztott hotelhez mentünk. Nem akartunk messze lenni Ritől, biztos, ami biztos, de mégis ki akartunk szakadni egy kicsit az otthoni közegből.

-Gyönyörű ez a hely – mosolyogtam Kimire, mikor körbenéztem a szobánkban.

-Az – lépett mögém – mit szólnál egy kis bemelegítéshez? – csókolt nyakamba.

-Uhh, már el akarod csavarni a fejem? És este??? – hunytam le szemem, ahogy erős karjaival átölelt, s még inkább magához vont.

-Addigra kipihenjük fáradalmainkat – csúsztatta kezeit mellemre – eszelősen sexi vagy…

-Te kis kéjenc – kacagtam, felé fordultam és megcsókoltam – nem úszunk egy kicsit?

-Hm, Édes – fogta meg kezem, és húzta férfiasságához – nem hiszem, hogy így kéne lemennem… és nem fog segíteni a helyzeten, ha belebújsz a sexi kis bikinidbe….

-Rossz vagy! – kuncogtam ajkai közé és lágyan matatni kezdtem ölében.

-Édes – nyögött – te vagy… rossz… - az ágy felé irányított – ebből tuti sex lesz! – fektetett hanyatt.

-Kis perverzem – húztam magamhoz édes csókjáért. Nem igazán húztuk az időt, szinte egymásnak estünk, mindketten jól tudtuk, hogy az egész éjszaka előttünk áll még…

Másfél óra múlva sikeresen le is jutottunk a medencéhez, tisztára úgy éreztem magam, mint egy mini nászúton. És ő is ilyen hangulatban volt, hosszan csókolóztunk a jacuzziban, miközben szorosan magához ölelt, s bebarangolta testem…

-Igazán ránk fért már ez – simított végig hátamon, vele szemben, az ölében ültem.

-Szerintem is –néztem zöld íriszébe – erről a Mallorcai hét jut eszembe.

-Na, az egy nagyon jól sikerült nyaralás volt – nevetett fel – és hát az esküvőnk ott… Riiát el kell oda vinnünk egyszer!

-Egyet értek – kuncogtam – olyan hihetetlen, hogy jövő hónapban lesz az első házassági évfordulónk.

-Imádom, hogy a feleségem vagy – szelídítette mosollyá nevetését – és, hogy szültél egy csodás kislányt. Tudod, apa sokszor mondta, hogy semmiért ne alkudjak meg gyerektémában. Mert annál nagyobb boldogság nincs, mikor először a kezedbe veszed a gyermeked. Mindig is apa akartam lenni… de egyszer megalkudtam, és inkább magamnak is azt hazudtam, hogy jól elvagyok úgy is…

-Az a múltad, és soha többé nem kell átélned – simogattam meg arcát.

-Ahhoz képest, hogy milyen szerencsétlen módon ismerkedtünk meg… emlékszem, amikor elhívtalak legelőször ebédelni, és az étteremben megérinttetem a kezed?

-Persze – somolyogtam – én meg elkaptam…

-Igen – bólintott – megdicsértelek, hogy milyen szép szemed van…

-Emlékszem – bólintottam én is, gondoltam, hogy nem véletlenül mondja ezeket, de még nem jöttem rá hová is akar kilyukadni.

-Lin, én ott, akkor már biztos voltam abban, hogy veled akarok lenni – susogta – ahogy ott meséltél magadról, teljesen magadba is bolondítottál. Veszedelmesen gyönyörű szemeid vannak – húzta féloldalas mosolyra ajkait – tudsz róla? – incselkedett.

-A férjem mindig emlékeztet rá – simultam még jobban hozzá – szeretlek téged – súgtam fülébe, szívemnek kedves volt kis vallomása.

-Szeretlek – visszhangozta, lágy csókba kezdtünk, mit hamar el is mélyített – nem megyünk fel? – mormogta ajkaim közé.

-De-de menjünk! – húzódtam el azonnal tőle, vigyorogva nézett rám – ehem, ne néz így – sóhajtotta kihívón – nem csak rád van hatással ez a kis játék.

Szorosan hozzá bújtam,míg felmentünk, ez a pár óra, amit így kettesben töltöttünk teljesen feltöltött energiával, és a tudat, hogy messze még a holnap reggel, mosolyra késztetett. Gyorsan felhívtam még Erint, hogy minden rendben van e Riiával, megmosolyogtam szavai, mikor elmesélte, hogy a délutáni altatásnál Seb előbb elaludt a mesén, mint a kislányom. Riia baba remekül elvolt keresztszüleivel, így én is teljesen nyugodtan tudtam Kimire hangolódni.

-Minden rendben otthon? – simított végig arcomon.

-Igen – mosolyodtam el, s csókoltam meg –Kims – súgtam – szeretkezni akarok veled.

-Azt fogjuk tenni Kedvesem – mosolygott ajkaim közé, miközben magára húzott a hatalmas ágyon…

Köszönöm a sok hozzászólást az előző fejezethez. :) A mostani már könnyedebb hangnemű, jó olvasást nektek! :)