Novella I. - New Life - Új élet 7. rész

Liina szemszöge:

-Ez az utolsó doboz – jelentette ki a finn, miközben levette pólóját, és áttörölte szöszi haját.

-Még jó – fintorogtam – mire lesz rend ebben a kupiban?

-Nyugi Édes – karolt át – max befejezzük, miután haza értünk Finnországból.

-Hát nem szívesen hagynék itthon kuplerájt – sóhajtottam. Körbenéztem a nappaliban, még mindig egy álomképnek tűnt az, hogy én itt élek. Kimi és Niina mellett. És, hogy ők lettek a családom…

-Min töröd a szép kis buksid? – puszilt meg.

-Azon, hogy összeköltöztünk – mosolyodtam el – amúgy tényleg nem volt vészes a rally. Média szemszögből…

-Láttad a mai újságot már? – tudakolta, megráztam fejem – akkor tessék… - engedett el, s lépett ki  a konyhába, visszatéve a lappal.

Räikkönnen újra kapcsolatban! –exkluzív fotókkal– hirdette a szalagcím

-Olvastad? – lengettem meg, bólogatott – és rossz?

-Nem. Viszonylag korrekt, már a médiához képest…. El se hiszem, hogy tudtak normális cikket írni rólam…

-Na erre kíváncsi vagyok – lapoztam fel az adott oldalszámot.

A Finnország gyermekeként emleget,Kimi Räikkönen meglepetésre kedvesével érkezett a Görög rallyra.  Kimi válása óta nem mutatkozott hölggyel –leszámítva pár bulizós képet –   itt viszont többről van szó kérem szépen; önfeledten sétálgatott barátnőjével kéz a kézben. Munkatársunk mikrofon végre kapta a finn versenyzőt, és kedvesét is.

-Jó rátok nézni! Ez a Kimi, aki itt áll előttem, mennyiben másabb a legutóbbi találkozásunkhoz képest?

-Ezt nem tőlem kéne megkérdezned – felei szokásos stílusában – én ugyan olyannak látom magam.

-Pedig sokkal kiegyensúlyozottabbnak, boldogabbnak tűnsz. És lehet is rá okod, hiszen itt áll melletted a kedvesed.

-Az tény, hogy nagyon sokat jelent, hogy Liina itt van velem, és támogat. És az is igaz, hogy boldog vagyok.

-Nők ezrei irigykednek most rád. Milyen érzés Kimi Räikkönen barátnőjének lenni?

-Nos, én nem a híresség Kimi Räikkönenként tekintek rá, hanem akként a férfiként, aki meghódított a kedvességével és figyelmességével.

-Szóval a Jégember más a magánéltben, mint ahogy láthatjuk mi…

-Nagyon, nagyon más – mosolyodik el.

-Tudom, hogy nem illendő, de megkérdezhetem, mik a terveitek a jövőre nézve? Esetleg lánykérés, majd gyermek…?

-Megkérdezheted. De nem válaszolok rá – reagál vigyorogva Kimi – az maradjon a mi titkunk, hogy mi fog a jövőben történni…

Elég sejtelmes a válasz, főként a két fiatal mosolya. Minden esetre talán az új szerelemnek is betudható, hogy a finn F1-es világbajnok a rallyban is egyre kitűnőbben teljesít, olyannyira, hogy legutóbbi győzelmével a világbajnoki címért szállt harcba. Talán pont a finn”újjonc” taszítja le Loebet a trónról?

-Megmondom őszintén, hogy rosszabbra számítottam – pillantottam á – mármint, hogy jobban lerohannak a kérdésekkel…

-Mert ez szabadabb, F1-ben sokkal rosszabb lenne – felelte – minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy védjem a magánéletem, titeket.

-De ugye a verseny helyszínére nem visszük ki Niinát? Ahhoz még pici! – kérdeztem.

-Nem, oda nem, anya vigyáz rá – ingatta fejét – meg ott lesznek Ramiék is…

Rápillantottam a játszó kislányra, hihetetlenül aranyos volt, ahogy a járókában gügyög és forgatja a játékokat.

-Éhes vagyok – léptem be  a konyhába – és lassan, Ni is az lesz…

-Gyere babám – emelte ki a finn, amit ő nevetgéléssel kísért – anya csinál neked valami finomat.

Felkaptam a fejem, Kimi soha nem mondta azt, hogy ’anya’.

-Kicsim – lépett be hozzám – mit eszünk? Jól vagy? – kérdezte kissé aggódva, mikor meglátta, hogy  nézek rá.

-Igen, csak… az előbb azt mondtad, hogy „anya csinál neked valami finomat”

-Miért nem finomat fogsz csinálni a lányunknak? – mosolygott rám.

-Tudod, hogy nem erre gondoltam – emeltem égnek pillantásom somolyogva, kedveskedő válasza nagyon jól esett. Türelmesen várta a folytatást, tán hagyott időt megemészteni – mindjárt elkészül a mi kis tündérkénk ebédje… - fűztem hozzá, gyors csókot adott és beültette a kishölgyet az etetőbe.

Mi tagadás rengeteg változott az életem itt Baarba. Szó szerint véletlenül ütköztem össze a finnel, és a szerelme mellé kaptam egy csodálatos kislányt is. És bár eleinte kicsit nehéz volt a közelében lennem, hamar belopta magát a szívembe a picurka lány, akinek egy árnyalattal volt világosabb a szemszíne, mint Kiminek…

Kellemem meleg volt azona délutánon, szinte bűn volt nem a szabadban lenni. És bár rengeteg pakolni valónk lett volna, elcsábítottam a finnt egy sétára. Ni egyre többet és többet mozgott, és imádott a frisslevegőn lenni. Séta után hatalmas puha pokrócon játszottunk a kishölggyel, rendkívül élvezte, hogy mindketten vele foglalkozunk. Folyamatosan csibészkedett, mert a játékait nyújtotta felénk, de oda soha nem adta. Ide-oda mászott kettőnk között, elnéztem Kimit, ahogy nevetve emeli fel a kislányát.

-Mire észbe kapunk, már valami pasit hoz haza – ingatta fejét.

-Egy kicsit az még odébb van – nyugtattam somolyogva. Két és fél napunk volt még az utazásig és valami csoda folytán sikerült befejezni a pakolást. És mivel a finnek volt egy profi takarító személyzete is azzal a nyugalommal szállhattam fel a gépre, hogy mire hazaérünk rend és tisztaság fogad minket. Kicsit tartottam azért ettől az utazástól, mert majd egy hetet fogunk a finn szüleivel tölteni, és én még csak párszor találkoztam velük…

-Miért vagy ideges? – kérdezte szeligen a gépen ülve már.

-Honnan veszed, hogy az vagyok? – pillantottam rá.

-Ismerlek – csúsztatta kezét mosolyogva az enyémek közé, valóban ujjaimmal egymáson dobolva gondolkoztam el, ahogy szoktam is, ha izgulok valami miatt… -szóval?

-Hát… én egy kicsit izgulok, a szüleid miatt – vallottam be.

-Kicsim, Ni érkezése után egyetlen egy nőt sem mutattam be nekik, sőt, a válásom óta. Ni vérszerinti anyját se ismerik… Anya izgatottan várta, hogy találkozhasson veled, de szerintem erre te is rájöttél – nevette el magát.

-Aranyos volt igen, mikor először járt nálad úgy, hogy én is ott voltam… - mosolyodtam el egy emlék hatására.

-Akkor meg? – tudakolta puszi mellett – ne aggódj, a szüleim imádnak téged, mert te tényleg engem szeretsz, nem a világbajnok versenyzőt. Arról nem is beszélve, hogy az egy szem lány unokájukkal igazi anyaként viselkedsz.

-Szeretlek – cirógattam meg arcát szavaiért.

-Én is téged – adott apró csókot.

Meglepetésünkre Rami helyett Krisii várt a reptéren minket.

-Drága anyukád – nevetett Kimire – egy új szekrénysort hozatott és hát ma jött meg. Így lesz egy kis szerelni valótok a bátyáddal …

-Remek – fintorgott a finn. Ni halkan sírdogálni kezdett a hordozóban – tudom édesem – sóhajtotta Kimi, de én vettem ki.

-Szia babám – öleltem magamhoz – jól végigaludtad az utat – mosolyogtam rá.

-Éhes már? – simogatta meg Kristii.

-Igen – bólintottam – ilyankor egy kis uzsi szokott lenni már…

Kimi vezetett, gyorsabban, mint szokott, ha Ni is a kocsiban van, mi pedig figyelemelterelésképpen szórakoztattuk a kiscsajt. Nagyon érdeklődő babaként egy ideig így is lekötötte, hogy beszélünk hozzá, színes dolgokat adunk kicsi kezei közé. A Räikkönen rezidencia előtt megállva viszont hangos sírásba kezdett, bizony a finn lányaként már most imádott autókázni…

-Megjöttek a gyerekek! – hallottuk a nyitott ajtón Paula izgatott kiáltását, pár pillanat múlva pedig mosolyogva bukkant fel.

-Szia anya – ölelte meg Kimi, illetve Paula azonnal a karjaiba zárta és olyan tipikus anyukásan magához szorította.

-Kisfiam! Jó rád nézni – simogatta meg arcát, ami kicsit mulatságos volt, mert a finn magas volt hozzá képest, így Kimi picit kénytelen volt lehajolni – és úgy látom felszedtél pár kilót is!

-Anya! – háborodott fel rögtön – ez nem igaz!

-De az – kuncogtam bele, míg Nit ringattam.

-Szia drágám – ölelt meg engem is kedvesen, és ez igazán jól esett nekem – biztos neked köszönhető – kuncogott a finn felháborodásának okán – ahogy hallottam mindennel elhalmozod a drágáimat! – simogatta meg Nit.

-Igyekszem – sóhajtottam kissé zavarban, majd feléje nyújtottam a kislányt, had unokázzon. Addig üdvözöltük a Räikkönen férfiakat is, Rami már előre röhögött mi lesz itt az összerakásnál. Kimire hagytam a bepakolást, gyorsan turmixoltam össze almát és banánt a kislányunknak, a finn egyszer fintorgott, a kinézete miatt / szerintem semmi fura nem volt benne/ , de mikor nagy nehezen rávettem, hogy kóstolja meg, megváltozott a véleménye. Sima gyümölcspép ugye bár, de ezek a pasik…

MegetettemNit, ami persze úgy nézett ki, hogy a gyerek Kimi ölében kötött ki,ez pedig azt eredményezte, hogy a finn családját majd szétvetette az elégedettség, ahogy végignézték az ebédünket… és hogy végre Kimi körül is rendben mennek a dolgok. Minden félelme elszállt, ahogy Paulára sandítva tekintetében boldogságot és talán hálát? olvastam ki irányomba…

Paula babázott, mi meg Kristivvel élvezettel figyeltük, ahogy Rami és Kimi osztja egymást.

-Te, ha rávágsz az ujjamra azzal a kalapáccsal… - fújt Kimi.

-Nyugi nem fogok – ingatta fejét Rami – most mond meg! – vigyorgott ám.

-Te inkább idefigyelj! – vezényelt a kisebbik Räikkönen.

-Megőrjítesz! – morogta.

-Gyerekek, abbahagyni! – mormogott bele Matti – az ember azt hinné, hogy három gyerek után több eszetek van, mint tizenéves korotokban…

-Ezt jól megkaptátok – kuncogott Kristii, én sem bírtam elfojtani a vigyorom.

-De apa, most komolyan! Hogy versenyezzek, ha kalapáccsal csapkod a kezemre? – kérdezte nem kicsit gyerekesen.

-Szupertehetség vagy, old meg – gonoszkodott a tesója nevetve.

-Inkább add ide, így sose végzünk – forgatta szemét Kimi.

-Sajnállak bennetek – paskolta meg vállam nevetve Matti – a kicsik mellé van két nagyfiútok is…

-Nem olyan vészes ám – kuncogott tovább Kristii.

-Csak nem szabad őket összeengedni – folytattam.

-Hééé! – mordultak fel egyszerre – ez nem igaz! –egymásra néztek és kitört belőlük a nevetés.

Végül sikeresen összeállt a szekrény, senki nem sérült le, és a vacsorának is úgy estek neki, mint az éhezők. Nagyon látszott rajtuk, hogy végre itthon, együtt vannak, együtt vagyunk…

Kedves olvasóim! 

Egy könnyed résszel jelentkezem, a jövő heti eseménydúsabb fejezet előtt :) Azt hiszem annyira más kiismertétek a szokásaim, hogy nem véletlenül vannak ilyen 'könnyed' fejezetek a történetekben.... :) :P 

A következő részek, és ezalatt az összes általam írt történetre gondolok, meghatározó eseményeket fognak tartalmazni. Véletlenül jött így ki, hogy pont egy időben kerülnek fel :) 

Köszönöm az eddigi támogatásotokat! :) 

Puszi