Harminchatodik

Hihetetlenül gyorsan telek a napok, hónapok. Riia mindent megváltoztatott, és teljesen eltűnt az időérzékem is. Kimi finnországi remeklése után még nagyobb figyelem övezte teljesítményét, s a további rallykon is kiválóan teljesített, habár újra  nyernie nem sikerült. November vége felé jártunk, ő sikeresen túl volt az első rallys évén,  és igen kecsegtető eredményekkel zárva utalt a jövőre, bizony  új bajnokesélyes van láthatáron Nem is értettem, hogy tudjuk a kicsi létezését még titokban tartani, főleg, hogy lassan öt hónapos volt…

-Arra gondoltam, hogy a lányom nevét szeretném magamon viselni – közölte gondolatát vacsora közben.

-Tetoválás formájában? – néztem rá kérdőn.

-Igen – bólintott – méghozzá itt – mutatott kezére, a nonfiguratív tetoválásának egyik ívéhez.

-Jól mutatna – mosolyodtam el.

-Pontosan – nevette el magát – teljesen szerelmes vagyok a lányomba, szóval…

-Le se tagadhatod- ingattam fejem büszkén.

-Beléd is – pillantott rám kacéran.

-Azt is tudom – hajoltam ajkai felé – de nem árt, ha érzékelteted…

-Bármikor – súgta ajkaim közé – mondjuk vacsora után egy romantikus fürdő alakalmával…?

-Hm, nagyon jól hangzik – sóhajtottam vágyón. Riia békésen aludt, elpakoltam a maradék ételt, míg a finn készségesen rendet rakott a konyhában. A pici érkezése óta, ha lehet, még jobban kivette részét az otthoni dolgokból, és ezért hálásvoltam neki, Riia mellett kevés időm jutott a mindennapokra.  Titokzatos vigyorral arcán hagyott magamra egy vérforraló csók után, s eltűnt az emeleten. Nem csoda hát, hogy igen csak felvillanyozva követtem őt hálónkba. Mire levetkőzve a fürdőbe léptem a kád tele volt forró vízzel, sőt pár gyertya is hangulatos fénnyel árasztotta el a helységet. Mosolyogva néztem körbe mikor is két kéz simult hasamra.

-A kicsi érkezése óta nem igazán tudtunk együtt lenni – susogta, míg apró csókokkal borította be fülemtől vállamig a bőröm.

-Tudom – feleltem halkan, csukott szemekkel – hiányzol nekem…

-Nagyon kívánlak – simult teljesen hozzám, édes kívánalmát éreztem is… - hiányzik ez az intimitás veled…

-A nehezén már túl vagyunk – fordultam felé.

-Érte megérte – mosolygott rám, úgy éreztem ott olvadok el mellette szavai miatt, hosszas csókban találtunk egymásra – gyere… - súgta, s a kád felé húzott. Mellkasának dőlve élveztem, ahogy újra és újra bejárja kezeivel testem minden pontját. Karjaiban csak sóhajokra futotta tőlem, mígnem csókáért feléje fordulva egymásé nem lettünk…

Másnap reggel Kimi reggelit alkotott, míg én a kislányunkat etettem meg.

-Elkisérsz megcsináltatni a tetkót? – nézett rám.

-Ezt látnom kell – bólogattam nevetve – Riia biztos értékelni fogja, ha nagy lesz!

-Remélem – pillantott rám, tekintete annyira büszke apás volt…

Nekem is nagyon jó érzés volt ez az egész. Az, hogy ennyire ragaszkodik a kicsihez, hogy jó apához méltón óvja, szereti… A srác, akihez mentünk nagyon jó fej volt, csak minket, vállat arra az időpontra, így Riiát is tudtuk vinni. A kis név hamar felkerült, ámulva néztem, ahogy életre kel, s, hogy örök időkre a finn kezén hirdeti a kishölgy fontosságát.

*** 1 héttel később***

-Szia Paula – vettem felnevetve a telefont.

-Lindi, jól vagy? És Riia? – hadarta aggódva.

-Persze – nyögtem értetlenkedve – de miért ne lennénk jól? Valami történt?

-Di… nem vesztetek össze Kimivel? – kérdezte reménykedve.

-Persze, hogy nem – sóhajtottam – most is itt áll mellettem… mi történt? Miért gondoltad…. – kezdtem, de eszembe jutott valami – na, most mi lejelent meg rólunk?

-Hála Istennek – hangján hallottam, hogy megkönnyebbülten sóhajt fel.

-Paula – szóltam ismét – nem szabad elhinnetek azokat a pletykákat, amiket írnak… jól tudod, hogy milyen a fiaddal való kapcsolatom…

-Tudom, tudom – mentegetőzött – és sajnálom, hogy egyből riadóztam, de ez a cikk annyira…. élethű volt… ráadásul a kép…

-Mit olvastál? – kérdeztem ismét.

-Hogy válságban a házasságotok – hadarta – és, hogy Kimi egy másik nő nevét tetoválta magára…

Hangosan felnevettem, Kimi értelmetlenül pillogott rám.

-Nos… ez valóban így van – nyögtem két légvétel közt – Kimi valóban készítetett egy új tetoválást, és igen, egy hölgy neve került a karjára.

-Mi????? – értetlenkedett, mire reagáltam volna Kimi kikapta a kezemből a telefont.

-Anya, Riia nevét tetoválták a kezemre – közölte, miközben szemeit forgatta – és mivel eddig sikerült őt kivonni a figyelő tekintetekből, a nevét sem közöltük… Szóval egyből kombinálnak.. De, anya, most komolyan te …

-Add ide – vettem vissza készüléket – Kimi csak azt akarta mondani, hogy ne is olvassatok ilyen pletykákat.

-Sajnálom kicsim – sóhajtotta bűnbánóan – tudjátok jól, hogy nem szoktunk adnia hírekre.. csak most…

 - Tudom- nyugtattam – nincs semmi baj. És Kimi és köztem is minden rendben van. Látnod kéne Kimi milyen szerelmes pillantásokkal néz Riiára – nevettem ismét – teljes az apa lánya szerelem.

-Nagyon helyes – nevetgélt kedvesen. Kicsit beszélgettünk még, majd elköszönt tőlünk.

-Anya felbosszantott – jelentette be.

-Látom – túrtam hajába – de tudod, hogy csak aggódik érted, értünk. És teljesen jól kezelik a helyzetet, de mostanában valóban sok minden történt, érthető, hogy féltenek minket…

Ebben a pillanatban hangzott fel Riia sírása a figyelőből.

-Felébredt a kislányom – vigyorodott el Kimi, majd felfelé indultunk.

-Hallom – karoltam át derekát nevetve – szeretnéd megetetni?

-Hát persze – szelídítette kedves mosollyá nevetését. Ő belépett a szobába, én pedig a cumisüvegért mentem, még szoptattam Riia babát, de igyekeztem Kimire is hagyni az etetést, legyen csak az ő kapcsolatuk is szoros.

-Gyere hercegnőm – hallottam mega finn hangját, az ajtóból figyeltem őket – Riia szivem, előbb kapsz tiszta pelust, addigra anya hozza az ebédet… Elmosolyodtam, annyira meg tudott feledkezni magáról, ha a lányával volt. Hihetetlenül aranyosak voltak így mindketten, Riia hatalmas, csak apának szóló pillantásokkal nézett Kimire, ő pedig majd elolvadt a kislány mosolyától. Végigsimítottam Kimi hátán, rám pillantott.

-Annyira pici a lába – simogatta meg Riia mezítelen talpacskáját, majd meg is puszilta – és finom baba illatod van – mosolygott újra Riiára.

-Pedig már öt hónaposak vagyunk – simogattam meg kislányom fejét.

-Kicsikém, mindjárt – vette karjaiba a finn, halkan szuszogva látott vacsorájának. Még mindig nem tudtam mit kezdeni az ilyenkor rám törő érzésekkel. Kristiinek igaza volt abban, hogy új élet kezdődik…

Lassan december elejét írva kissé bepánikoztam, hogy karácsonykor mi is lesz. Tavaly Kimi szüleinél voltunk, így idén úgy döntöttünk a karácsony nagy részét itthon, hármasban töltjük, s csak úgy utazunk apáékhoz, majd Finnországba. Végre Erin is hosszabb időre hazajött az egyetemről, és a gálán is túl voltak Sebbel. Hihetetlen volt, hogy a kis német nyerte a bajnokságot, bár Kimi mindig is mondta, hogy nagyon tehetséges. És az, ahogy Seb kiemelte, hogy Kimire is tekint példaképként, főleg, hogy majdnem ugyan abban a szituációban lettek bajnokok, még inkább lenyűgözött. Sokkal magasabb szinten volt a tisztelet a barátságukban, mint ahogy azt a külvilág gondolta volna.

-Holnap ellesztek Riiával,míg mi vásárolunk? – pillogtam Kimire.

-Hogy kérdezhetsz ilyet? – sóhajtotta nevetve, majd a kicsire pillantott – anyád félrebeszél szivem!

-Ma – nevetett fel Riia, egyre többet ’gagyogott’ a babanyelven… és imádta, ha Kimi nevet, olyankor ő is mindig nevetett.

-Nagyon tetszik neki a hangod – pusziltam meg fejét- és vidám baba.

-Még szép! – emelte rám a pillantását – te is mindig mosolyogsz, nekem is jó az alaphangulatom, ezt is örökölte.  Amúgy mi ez a többes szám? Lesztek?

-Időben – mosolyogtam – te és Seb. Csak hátráltatnátok minket a vásárlásban…. – gonoszkodtam enyhén.

-Az én ajándékom legyen… az, hogy veszel magnak egy eszelősen sexi cuccot és megrontasz benne! – nézett rám nagy szemekkel, elnevettem magam.

-Perverkedős apuka – sóhajtottam, majd lefektettem a kishölgyet – ezt jobb ha nem hallgatod…

-Nem is mondtam semmi olyat! – kérte ki magának – de nem mondhatod, hogy nem jó ötlet…

-Már megvan az ajándékod! – vigyorogtam rá – kibírod ezt a pár napot?

-Erről jut eszembe, ha megjött a fa, holnap beállítjuk Sebbel, jó? – tudakolta.

-Rendben. Riia annyira aranyos volt, mikor mutattam neki a színes díszeket – ecseteltem neki kedvesen – tetszik neki, mert színes és rá tudja tenni a kezét. Majd holnap meglátod!

-Tavaly ilyenkor már terhes voltál – nézett rám – mondhatjuk… egy és fél karácsonynak?

-Végülis – mosolyogtam – gyere Bajnok, feküdjünk le.

-Én veled bármikor lefekszem! – csókolt meg – de én nem vagyok álmos…

-Ne aggódj, én sem – kacsintottam rá.

-Mertem remélni – vont magához még jobban…

Másnap szinte végig Erinnel voltam, már csak pár apróság hiányzott, hogy teljes legyen a kép, amit én elképzeltem. Igen csak kettő után értünk haza, élvezet volt belépni a melegre, főként, hogy fenyő és főt étel illat fogadott.

-De karácsonyi hangulatom lett! – nevetett rám Erin.

-Nekem már az van – lelkesedtem be – ami fura, mivel jól tudod, hogy én sose voltam oda a karácsonyért.

-Jó, de most már van egy kislányod, meg egy Kimid! – jelentette ki, egyszerre vigyorodtunk el ezen.

-Hello lányok! – jött ki Seb a lányommal karjaiban, Riia hatalmas mosollyal ajándékozott meg.

-Szia gyönyörűm! – vettem magamhoz – mit csináltatok Sebi bácsival, hogy ennyire nevetsz?

-Kimi nekiált főzni, és hát kicsit összekent úgy kb mindent – kuncogott a német – és ide-oda kapkodva próbált rendet tenni, elég vicces volt….

-Na, ezt látnom kell – somolyogtam, majd puszi után Erinnek adtam a lánykát – hűha… - léptem be.

-Szia Édes – fordult felém vigyorogva – hallom Sebi bepanaszolt…

-Nem is! – kiabált be a német.

-Elég jól rendet raktál – bíztattam nevetve, majd megcsókoltam – hiányoztál!

-Hmm – morogta nyakamba – imádom, mikor hozzám simulsz!

-Én meg azt, amikor így morogsz – sóhajtottam – nagyon…

-Izgató? – súgta fülembe puszi mellett, kezét fenekemre csúsztatva nyomta csípőmet sajátjának – elhiheted, nekem is az, mikor teljesen hozzám simulsz…

-Uhh, ne kínozz – ráztam meg fejem, vigyorogva engedett el, kifelé menet mögém lépett

-Este folytatjuk – közölte kéjes hangon és fenekemre csapott. Felsóhajtottam és követtem a férjem ki a napaliba. Vacsora után Erinék el is mentek, ők meg Németországba repültek másnap, a Vettel családhoz, és mi is elvonultunk a hálóba.

-Gyere csak ide Gyönyörűségem! – vont karjaiba.

-Mit szeretnél? –pillogtam rá ártatlanul.

-Szeretkezni veled –susogta nyakhajlamomba, s kezét trikóm alá csúsztatva simogatni kezdte hátam….

-Forrócsokira vágyom! – ültem fel, bő egy óra múlva.

-Rólad nyalhatom le? – húzott vissza evetve.

-Na de Kimi! Mi ez a mohóság – tettem meglepettséget.

-Be kell pótolni az elmúlt hónapokat – felelte, majd elnevette magát – amúgy úgy érzem magam mostanában, mint mikor még csak jártunk, és elkísértél a futamokra. Atya ég mennyit és milyen helyeken sexeltünk!

-Kimi! – meredtem rá vigyorogva – jó, hogy nem plakátozod ki.

-Imádom, mikor zavarba hozlak – csókolt meg gyengéden – de hogy lehet ez? Elbűvölő tulajdonságod, de nem értem… a feleségem vagy, végignéztem, ahogy megszületik a lányom, rengetegszer láttalak meztelenül, mint ahogy te is engem…

-Ez a ’zavartság’ nem azonos azzal az általánossal – magyaráztam – nem tudom… sosem érzem magam feszélyezettnek magam melletted, de… imádlak téged, és sokszor lenyűgözöl…talán ezért.

-Nem tudom elmondani mennyire aranyos vagy ilyenkor – cirógatta meg az arcom – gyere Édes, együnk forró csokit!

-Előbb benézek Riiához – vettem fel a kisköntösöm. Békésen aludt, halkan becsuktam hát ajtaját. Kimi már lent volt a konyhában az órára leve megállapítottam, hogy késő este van már.

Hatalmas pelyhekben hullott a hó. A kandallóban ropogott a tűz, arra gondoltam, lassan itthon is elér az édes tél érzet, mint Finnországban. Kimi arról beszélt, hogy milyen jó lesz végre ismét ott tölteni pár napot, miközben kavargatta az édességet. A finn mobilja halkan pityegni kezdett, mosolyogva kapta fel.

-Mi? – hallottam kétségbeesett hangját, azonnal feléje fordultam – ne…kérlek ne mondd ki – suttogta, s lassan leengedte karját. Sosem láttam ilyen… leírhatatlan fádalommal teli tekintetet tőle.

Megborzongtam, ahogy a zöld írisze megtelt kétségbeeséssel, ekkor már tudtam, hogy baj történt. Nagy baj….

Kedves olvasóim! 

Hűűű, mit is mondhatnék, nagyon örülök, hogy a Monsheval alkotott közös történetünk elnyerte tetszéseteket, pedig még csak a legelején járunk! :) 

Ez a történet pedig.... tudom, tudom, megint ott hagytam abba, ahol nem kellett volna, de... nézzétek el nekem, nemsoká hozom a folytatást, ezt már régen megírtam :)  Köszönöm az eddigi kommenteket nektek, remélem ehhez a részhez is írtok véleményt! :)