Novella I. - New Life - Új élet - 10. befejező rész

-Megjöttem – nyitottam be nevetve.

-Kimiiiii – ugrott nyakamba hangosan kacagva – én annyira nagyon büszke vagyok rád! Bajnok!

-Azt hiszem ln ezt még nem fogtam fel – nevettem tovább.

-Azt elhiszem! – ölelt  meg ismét – sajnálom, hogy nem tudtam veled lenni ezen a vesenyen…

-Tudom – simogattam meg arcát – de most már vége. És eldöntöttem mit szeretnék…

-Visszamész ugye? – mosolygott rám.

-Igen- bólintottam – hiányzik a többiekkel való versenyzés. A rallyban az idő ellen megyek, nincs autó-autó elleni küzdelem…

-Kims – nézett rám gyönyörű szemeivel – tudtam, hogy egy nap erre a döntésre jutsz, és én támogatni foglak ebben is.

-Köszönöm – csókoltam meg – és a határtalan bizalmadat is!

-Tudtam én, hogy jól alakulnak a dolgok a végső versenyeken – vigyorodott el.

-Megkaptam amiért mentem – sóhajtottam – de … valahogy tényleg nem fogtam fel…

-Héj – kuncogott – az F1 bajnokaként mentél oda, és most a rally világbajnokaként jöttél el, ehhez még neked is idő kell. Elvégre történelmet írsz!

-Szeretlek – csókoltam meg ismét, elképesztően kereknek tűt a világ… Ni gyönyörű szépen nőtt, Liina és én egy hónap múlva oltár elé állunk… és a tegnapi, utolsó versenyt megnyerve, elhódítottam a világbajnoki címet Loebtől… Nem tudtam felfogni még.

-Én is szeretlek – cirógatta meg az arcom, Ni tartott felénk a szőnyegen.

-Szia gyönyörűm! – vettem fel nevetve – Boldog Születésnapot kicsim! – súgtam puszi mellett.

-Olyan hamar nő! – nézett rám aggodalmasan Lin – még csak most volt ilyen pici – mutatta kezeivel – most meg már megy, mászik, kommunikál… aranyos nagyon, ahogy nyújtja kezeit, mikor le akarom venni a pulcsiját .

-Látnod kéne magad Édes – kuncogtam – olyan büszke anyukásan mondtad!

-Az is vagyok – értett egyet velem – anyudék holnap érkeznek, és Sebastianék is.

-Meglepődtem volna, ha már ma ideérnek – tettem le a játszószőnyegre kishölgyet – segítsek valamit?

-Majd holnap feltenni a maradék díszeket – mutatott a terasz felé, Ni szülinapja és az én címszerzésem miatt a család holnap álunk gyűlik össze… haja, akarom én ezt?  - mosolyodtam el.

-Okaj Édes – öleltem át hátulról – nincs kedved egy világbajnokkal szeretkezni…?

-Kicsim, eddig is azzal szeretkeztem – fordult felém nevetve – estig kibírod? Még van pár dolgunk a hétvége miatt…

-Igyekszem a gatyámba maradni – súgtam ajkai közé – de nagyon nehéz lesz!

-Pár óra Bajnokom – kuncogott, s lépett el mellőlem egy nagyon gonosz ölbe simítás után.

-Szivem, most már pihenned is kell – léptem be hozzá a konyhába – eszméletlenül finom sütiket készítettél, szóval irány az ágy!

-És mit szeretnél ott csinálni? – pillantott rám.

-Most pedig tényleg nem sex céljából mondtam – emeltem magam elé kezeim, vigyorogva csókolt meg.

-Fektessük le Nit, aztán mi is lepihenhetünk. Neked is hosszú volt az elmúlt pár nap… - mosolygott továbbra is. Ni baba hamar bedobta  a szunyát, egyre inkább lefárasztotta saját magát a világ felfedezésével.

-Fürdünk együtt? – simítottam végig hátán, s fenekén álltam meg.

-Mindenképp – sóhajtotta, combja alá nyúltam, ölembe ugrott.

-Kívánlak – súgtam ajkai közé, gyorsan ledobáltuk ruháinkat, az utazásaim miatt több mint egy hete nem voltuk együtt, sok, túl sok a kilenc nap nélküle…

-Elhiheted én is – felelte elhaló hangon, ahogy a csobogó víz alatt kényeztetni kezdtem – ugye tudod, hogy nem fogom kibírni az ágyig? – csókolt meg mohón, kaján vigyorba futottak ajkaim.

-Nem is kell addig kibírnod – nyúltam ismét lábai alá – én se bírnám – emeltem meg, s hatoltam belé azonnal.

-Annyira hiányoztál – sóhajtotta, közös ritmusunk megtalálva hamar elértünk az élvezetig. Elégedett vigyor mellett fürödtünk le, majd a nagy ágyban folytattuk játékunkat…

Liina szemszöge:

Reggel egyedül ébredtem, mire magamhoz tértem Kimi lépett be egy nagyon álmos Niinával karjaiban.

-Jó reggelt anya – ült mellém, s fektette le kislányt.

-Mit csináltok ilyen korán reggel? – öleltem meg a picit, nagyot szusszantva elhelyezkedett rajtam.

-Ni halkan nyögdécselt – simogatta meg lányát – így áthoztam.

-Szeretem, mikor így vagyunk együtt hárman – döntöttem fejem a finn mellkasához, teljesen hozzá simulva élveztem a csodás reggelt.  

Kimi csinált reggelit, míg én összepakoltam a maradék dolgokat, elvégre pár óra múlva tele lesz a ház! Jól eső izgalom futott végig rajtam a tudattól, hogy végre ismét együtt lesz a csalás, s bőven lesz is mit ünnepelni. Mindjárt itt van Kimi címszerzése, mosolyogva ráztam meg a fejem, mérhetetlenül büszke voltam rá. S akkor még a kis szülinaposról nem is beszéltem… Ninek én magam akartam tortát készíteni, jól meg is szenvedtem a pillangó alakú édességgel, de végül sikeresen elkészültem vele. Ráadásul múltkor Sebasék hoztak neki egy hatalmas, tündérien aranyos,  plüss méhecskét, amitől, Ni teljesen el volt ájulva, így még azt is tettem a tortájára.

-Hű, de finom illatik vannak – léptem be a finnhez, sült bacon illata terjengett felém, egyből meg is éheztem.

-Remélem éhes vagy – szólt.

-Nagyon is! – nevettem, s demonstráló jelleggel a kiflijét majszoló Niina mellé ültem, várva a reggelim.

-Szívem két hölgye – sóhajtott mosolyogva, az ilyen mondataitól tudtam volna elolvadni…

Két óra, s egy nagyon finom reggeli múlva Kimi kiment a szüleiért a reptérre, ő alig ment el, Sebastian és Hanna megjöttek.

-Mi ez a nagy… doboz? – nevettem el magam – mit vettetek?

-Ne is haragudj, de ezt Ninek hoztuk – vigyorgott rám Seb.

-Korán jöttünk? – tudakolta Hanna, miközben megölelt.

-Nem, Kimi a reptéren van – tereltem be őket, mire kimentünk a terasza újabb autózaj – beengedem Inezt, a konyhában van süti és … minden – somolyogtam.

-Hol a kis tündér? – nevetett rám Inez – szia drágám!

-Játszik Sebékkel, vagy inkább Sebék vele – mutattam magam mögé – menj ki, hozok nektek egy kis rágcsálni valót!

Ni nagyon élvezte, hogy mindenki vele foglalkozik. Az ismeretlenekkel bizalmatlan volt, és akkor nagyon bújt is hozzánk, de akit befogadott a kis körébe azokat minden egyes pillanatban elkápráztatta.

-Szivem – hallottam meg a finn hangját – megjöttünk!

-Sose szoksz, le erről a bekiabálok a köztudatba dologról fiam? – dorgálta Paula, halkan kuncogva mentem ki eléjük.

-31 év alatt nem tette, eztán se fog – szóltam.

-Te kis szemtelen! – adott csókot – láttam megjöttek Sebék is.

-Jól nézel ki drágám! – ölelt meg Paula – nagyon is! És ez a díszítés – nevetett – gyönyörű!

-Köszönöm – somolyogtam – egy kicsit különlegessé akartam tenni ezt a napot!

-Sikerült – dörmögött kedvesen Matti papa – valamit nagyon jól csinálsz Liina, Kiminek egész úton be nem állt a szája!

-Héé – kotyogott bele az említett –mert folyton kérdeztetek!

-Aha, persze Kimster – veregette vállon Rami – hogy van az én drága sógornőm?

-Remekül – bólintottam – végre itt vagytok! – vigyorodtam el.

Remélni sem mertem, hogy ennyire csodás idő fogad minket ebben az őszi hónapban. Utó-útó nyári napsugarak vetültek ránk kint, kellemes meleget előidézve, így elég volt egy pulcsi is még. Együtt látni a családom pedig megkoronázta az amúgy is remek napot. Nem meglepő módon, Ni rengeteg játékkal gazdagodott.

-Boldog szülinapot tündérem! – pusziltam meg nevetve, miközben ő pici kezét a tortába nyomta, hangosan kacagva mozdulatain.

-Szivem – emelte ki a kicsi, krémes kezet Kimi nevetve – ezt hagyd anyára.

-Nagyon édi ez a torta – mosolygott rám Hanna – nekem nem lett volna hozzá türelmem.

-Ezt te csináltad? – nézett rám Kristii – minden elismerésem!

-Autósat nem csináltál? – vigyorgott bele Rami, Kimi morcosan pillantott rá.

-Mire célozgatsz? – kérdezte gyermetegen.

-Semmire. Én??? Viccelsz? – nézett ártatlan szemekkel Rami, Kimi megforgatta szemeit.

-Még hogy te vagy az idősebb… agyilag biztos nem… - morogta vigyorogva az ifjabb Räikkönen.

-Sose nőnek fel – ingatta fejét Kristii, az ilyen jelenetek mindig általános nevetést váltottak ki az emberből…

Remek hangulatban telt a délután, teljeség érzése volt úrrá rajtam, illetve csak majdnem…

-Most hogy vége a szezonnak, mit fogtok csinálni? – kérdezte Paula.

-Most egy kis pihenés jön, és ugye az esküvőnk –pillantott rám kedvesen– aztán pedig felkészülés a következő idényre.

-Végre nagyjából egyforma feltételekkel versenyezhetünk – vigyorgott Seb.

-Így is tudom, hogy gyorsabb vagyok nálad – sóhajtott Kimi.

-Ugye tudod, hogy kétszeres világbajnok vagyok? – dőlt előre a német.

-Én is – rántotta meg vállát, majd felnevetett – de valóban jó lesz végre ismét a Formula 1-ben.

-De előtte – néztem rá mosolyogva – nem bánod, ha megbízlak egy kis feladattal?

-Mit szeretnél Szerelmem? – simogatta meg az arcom.

-Niina baba kuckója melletti szobát kifestetni veled – vigyorogtam.

-Miért? – nézett rám gyanakodva.

-Mert nemsokára szükségünk lesz rá – nevettem el magam, és a kezébe nyomtam egy kicsiny dobozt.

-Liina? – meredt rám, majd mosolyba szaladtak ajkai – ez… az, amire gondolok?

-Kims – sóhajtottam – terhes vagyok.

-Annyira tudtam! – nevetett fel Kristii – nem véletlenül volt ennyire kivirulva!

-Kicsim – nézett rám nagy szemekkel Kimi  - kisbabánk lesz?

-Nagyon úgy néz ki – bólintottam, a dobozban egy ultrahangos kép volt, boldog sóhaj mellett nézet ismét rám.

-Úgy szeretlek téged – húzott fel, s szorított magához – apa leszek. Ismét! – nevetett. Hosszú pecek múlva jutottam csak vissza ismét hozzá, mivel mindenki megölelgetett és gratulált.

-Gyere ide – fogta meg kezem, s húzott ölébe, kezét pocakomra csúsztatta – mesélj el mindent – kért szelíden- hányadik hétben vagy? Egészséges? És te? Minden rendben veletek?

-Egyszerre csak egyet – kuncogtam – nos, a 11. hétben, és ez azt jeleni, hogy…

-Amikor otthon voltunk… – meredt rám.

-Pontosan, finn rally előtt fogant – simogattam meg arcát – és igen, mindketten egészségesek vagyunk, szépen fejlődik.

-Kicsim –fogta kezei közé arcom – nagyon vágytam egy közös babára… szeretlek!

-Én is téged - mosolyodtam el, végre megcsókolt, ajka puha és mézédes volt, éreztem, ahogy megremeg keze pocakomon.

-Maa – nyúlt felénk Ni, boldogan vettem ölembe.

-Niinácska, kistestvéred lesz! – újságolt a finn nevetve – kétszeres apa leszek!

-Még egy unoka – sóhajtott boldogan Paula – jaj gyerekek…

Életem egyik legtökéletesebb napja volt a kislányom első születésnapja. Miután közöltem Kimivel, hogy apa lesz, ismét, teljes euforikus boldogság lett úrrá rajtam. Az hogy ő ennyire örült a picinek, és, hogy a családunk is ennyire lelkesen fogadta a hírt teljesen levett a lábamról. Késő volt már, mire kettesben tudtunk maradni, Sebastianék haza mentek, a család pedig nálunk tölt még pár napot.

-Édesem – vont karjaiba az ágyban már, keze lágyan simogatta a pocakom – létezik, hogy érzem a babánkat?

-Létezik – súgtam – 3 kilóval vagyok nehezebb szóval… látszani látszik, de aki nem tudja, hogy terhes vagyok, azt hiszi, felszedtem pár kilót.

-Azt érzékeltem, hogy egy picit… kigömbölyödtél – hadarta – de arra gondoltam, hogy Nivel nassoltok – nevetett – mivel nem voltál rosszul… meg semmi ilyen.

-Finnországban a terhesség miatt voltam rosszul – fordultam felé – akkor azt hittem, hogy lesokkolt az a cikk, főleg, hogy utána semmi bajom nem volt.

-A lényeg, hogy egészségesek vagytok! – cirógatta meg arcom, hozzá kucorodtam – álmos vagy? – súgta.

-Ühüm – bólogattam csukott szemmel – elfáradtam ma.

-Aludj csak Édes – húzta rám még jobban a takarót – vigyázok rátok!

Elmosolyodtam, hangja lágy és dallamos volt, a biztonság édes érzésével  aludtam el. Az én világom így volt valóban kerek…

Kimi szemszöge:

Reggel Liina még aludt, mikor felébredtem. Pár pillanattal később elárasztottak a tegnapi nap emlékei. Ni kicsi, krémes keze, ahogy kacagva a tortát túrja… és Liina híre! Terhes, tőlem. Az én kisbabámat várja. Néztem őt, elmosolyodtam a gondolatra, hogy lesz még egy gyerekem. Megadhatok mindent Liinának, mert szeretem, és kényeztetni akarom a várandóssága ideje alatt is. Mennyivel másabb lesz ez, mint Nivel… Liina pocakjában az a pici, új élet szerelemből fogant. De csak azért, mert Nivel nem így volt,  nem fogom másként, vagy kevésbé szeretni. Halk nyűgös sírásféleség hallatszott szobájából, így átmentem hozzá.

-Mi baj kicsim? – vettem fel –azt ne mondd, hogy már éhes vagy…

-Maa – sóhajtotta, elmosolyodtam.

-Hiányzik anya? – töröltem meg arcát, hatalmas könnycseppeket tudott produkálni – Niina, anyára most nagyon kell ám vigyáznunk, hiszen a pocakjában van a kistesód.

Ni szobájában volt egy hatalmas fotel, abba helyezkedtem vele, megnyugtató érzés volt, ahogy a mellkasomon fekszik.

-Annyira aranyosak vagytok így – hallottam meg Liina halk hangját pár perc múlva, Ni is felfigyelt rá és át is kéretődött – szia babám, sírdogáltál ? – simogatta meg arcát.

-Gyere ide – tártam szét karjaim, ölembe helyezkedett és mellkasomnak dőlt, mint az előbb, Ni – jól vagytok? – csúsztattam kezem hasára.

-Persze – nyomott csókot számra – kicsit éhesen…

-Hajaj – sóhajtottam nevetve – csináljunk reggelit?

-Igen – kuncogott – süssünk tojást, meg virslit… - állt fel – Kims, szerinted van még abból a nagyon finom uborkából? Úgy megkívántam…

-Hozok, ha nincs – nyugtattam somolyogva, átkaroltam vállát, ahogy leballagtunk a lépcsőn. Ni nagy szemekkel nézett ám, ahogy kezébe adtam kedvenc maciját, majd igazán aranyos mosollyal ajándékozott meg.

-Úgy imád téged – nevetett fel Liina – ha másik gyerekünk is lány lesz, tuti ő is így fog rád pillogni.

-Apa azt mondta, hogy ő fiús apaként nem tudja milyen az az apa-lánya szerelem, de látja rajtam, hogy tejesen odáig vagyok a lányomért – meséltem.

-Na ez így igaz – nevetett önfeledten – itt valami finom illatok vannak már – szimatolt, a konyhába lépve Kristiit láttuk meg.

-Jó reggelt! – köszönt vidáman – éhesek vagytok?

-Mi igen – emelte meg Nit Liina vigyorogva.

-Pár perc és elkészül – nyugtázta.

-Gyere Kicsim – húztam magammal a kanapéra, kényelmesen elhelyezkedtünk, Ni elégedetten itta kakaóját, Lin pedig arról beszélt, hogy mikor megyünk legközelebb ultrahangra. Mosolyogva néztem végig kis családomon. Közel két év telt el azóta, hogy Niina érkezéséről tudomást szereztem, most pedig, itt van mellettem az én gyönyörű kislányom, és a menyasszonyom pocakjában a második baba.

Tudtam, hogy teljesen felfordul az életem, és sosem lesz a régi, de nem hittem, hogy a változások ennyire jók lesznek.

Akkor ott, valóban egy új élet kezdődött…

Egy új, boldogabb élet.

VÉGE

Kedves olvasóim!

Mit is mondhatnék… elérkeztünk az utolsó részhez. Annak ellenére, hogy csak egy „kis kalandnak” indult, én nagyon megszerettem ezt a novellát, és megmondom őszintén, nehéz szívvel írtam a lap végére a vége szót… J

A kilencedik részig több mint 38 kommenttel ajándékoztatok meg, ezt külön köszönöm nektek. Az e-mailokról, bíztató szavakról, kritikákról nem is beszélve.

Hogyha van kedvetek, írjátok meg, hogy úgy egészében mit gondoltok erről a tíz részről J

Tényleg nagyon hálás vagyok, hogy ilyen jó kis olvasó közönségem van, miattatok érdemes „papírra” vetni a gondolataim J

 És végül: nem vagyok meglepve, hogy végül a Jégvilágra szavaztatok többen, így jövő héten már annak a folytatását olvashatjátok. J