IceWord - Öt

-Mi? Eric – nyögtem – ezt te se gondolod komolyan.

-Liina, szabályt szegtek – érvelt – szóval vagy befejezitek, vagy valamelyőtök repül.

-Ám legyen – ált fel Kimi – nekem Liina többet ér, mint, hogy versenyezzek.

-Kimi állj le – nyugtattam, a pánik hullámokban tört rám, egyszerűen nem tudtam mit mondjak erre. Eric felsóhajtott, felállt és benyomta az ajtót, észre se vettem, hogy résnyire nyitva van.

-Nos, remélem kellő képen rátok ijesztettem – ült vissza – valamit ki kell találnotok – folytatta halkan – a szerződésben van egy záradék, miszerint házaspárok dolgozhatnak itt… De nem tőlem tudjátok! – figyelmeztetett – most pedig kifelé – mutatott az ajtóra. Azt se tudtam mi történik, annyira lesokkolt, hogy először kiabált, aztán bíztatott, mi is történik? Kimi karon fogott és kivezényelt, természetesen a fél csapat ott tolongott. Az irodámban egy cetli várt Erictől. Elolvasva végre kezdtem érteni a dolgokat.

-Kimi – nyögtem – érted mire célzott Eric? Felé nyújtottam a cetlit, amin a szerződés házasságra vonatkozó része szerepelt.

-Házasodjunk össze – nézett rám.

-Csak azért, hogy mindketten maradhassunk? – meredtem rá –akkor inkább felmondok…

-Kezdjük előröl – ült le – Eric letámadott minket, mert együtt vagyunk, de aztán tanácsot adott, hogy segítsen. Ergo ez színjáték volt, persze, nyitva volt az ajtó…

-De honnan tudja? – ültem le én is – Jenni! Kimi, biztos ő volt az a hölgy -fintorogtam

-És azért kellett ez a színjáték, mert ott voltak az FIA -tól.

-Mi? –emeltem meg fejem – te ezt honnan tudod?

-Mark mondta, hogy jönnek ellenőrizni, valami bejelentés alapján, Ina, gondolod, hogy ez az egész az ő műve?

-Biztos vagyok benne – sóhajtottam összetörten – túl könnyen lépett ki az életünkből.

-Kicsim – fogtam meg a kezem – semmi baj nem lesz!
-Kimi, könyörgöm, fogd már fel, a versenyzői engedélyed lehet a tét! – ugrottam fel dühösen.

-Hidd el jól tudom, de te fontosabb vagy! – állt fel ő is.

-És majd öt év múlva meg a fejemhez vágod, hogy miattam mondtál le az álmaidról? – hergeltem magam.

-Liina, te hallod, amit mondasz?! A szentségit a karrierem áldoznám fel miattunk, te meg kifogásokat keresel, hogy hozzám gyere!

-Hát miattam ne áldozz fel semmit – vágtam rá dühösen, ki akartam menni, de megragadta karom.

-Liina, így nem hagyhatsz itt – jelentette ki mérgesen – mert akkor itt mindennek vége

-Fenyegetsz? – húztam össze szemem pokoli dühösen, majd elsírtam magam, egyszerűen túl sok minden történt fél óra alatt. A boldogságból pár perc leforgása alatt földi pokolba kerültem.

-Liina – húzott magához – dehogy fenyegetlek kicsilány.

-Nagyon félek – súgtam – hogy megint elvesztelek… hogy miattam nem versenyezhetsz.

-Szivem – puszilt meg – nyugodjunk meg, idegesen csak veszekszünk.

-Tudom – sóhajtottam, kifújtam az orrom és visszaültem ölébe – a baj az, hogy a szerződésben foglaltatik, hogy nem lehet a munkatársak közt kapcsolat. Várjál, hol az a szerződés?

-Felhívom Stevet, hogy hozza el az enyémet – nyúlt mobilja után. Dühös és csalódott voltam,amit Kimin vezettem le, de igaza volt, így csak marjuk egymást, így igyekeztem hasznos energiaként leadni dühöm, és lázas tervezgetésbe kezdtünk. Behívtam Solt és Nittát, hogy ma ők intéznek mindent, majd megjött Steve is ügyvédünkkel.

-Nos a záradék egyértelműen kimondja, hogy házastársként maradhattok – nézett ránk James.

-De ez akkora baromság! Ha a feleségem az jó, ha nem akkor kirúgja valamelyikőnket? – ugrott fel Kimi.

-Nézd, ha házasok vagytok a válásnál papírt kell aláírnotok, és ha akkor még a csapat alkalmazásába vagytok, egy kiegészítést is alá kell írni, miszerint bosszúból nem fogtok a csapatra vonatkozó információkat kiszivárogtatni. De ha nincs hivatalos összekötés köztetek, nem írathatnak alá veletek semmit az ég egy adta világon – magyarázta – tiszta sor, bevédik magukat. Mint ahogy a többi csapat is.

-Házasodjuk össze – nézett rám – tudom, nem így akartuk, de akár most, akár egy év múlva jönnél hozzám, nem azért akarnálak elvenni, mert muszáj, hanem mert szeretlek téged.

-Kims – sóhajtottam – én nem is tudom…

-Nekem sem tetszik, hogy hamar gyorsan esküdjünk, de év végén tarthatnánk egy igazi esküvőt. Ahogy te megálmodtad, emlékszel?  - utalt egy régi tervezős beszélgetésünkre kedvesen.

„-Mire gondolsz Szivem? – kérdezte halkan, mellkasán feküdtem.

-Arra, amit anyukád mondott ma – kuncogtam.

-Hát, kicsit lekéstünk arról, hogy a nászéjszakáig várjuk a szexel – sóhajtotta nevetve – tényleg Ina, ha megkérném a kezed, igent mondanál?

-Nem túl komoly kérdés ez egy 20 éves sráctól? – fordultam felé vigyorogva.

-Kicsikém, jól tudod, hogy én nem beszélek csak úgy a levegőbe – csókolt meg, miközben végig simított az oldalamon.

-Na de Kimpa – kuncogtam – mit szeretnél?

-Folytatást – csókolt nyakamba, majd rám emelte pillantását – de nem válaszoltál még…

-Igen Kims – súgtam – lehet, hogy azt mondod, hogy álmodozó vagyok… de, szinte látom magunkat, a hófehér ruhát…

-Liina – döntötte homlokát enyémnek – minden álmod megvalósítom….”

-Persze – mosolyodtam el, ahogy felrémlett a kép – sosem tudtam mást elképzelni magam mellett az oltár előtt csak téged.

-Liina, add csak oda te szerződésed – ráncolta homlokát James, kezébe nyomtam percekig feszült csendben figyeltük, ahogy lapozz, majd keres, majd könyvet néz.

-James, mondj már valamit! – nyögtem.

-Liina, te nem a Lotus F1 Teammal vagy szerződésben, Kimi viszont igen. Hivatalosan nem vagytok kollegáris viszonyban – hadarta.

-Mi? – pillogtam értetlenül.

-Te hivatalosan a Renault Corpuretion alkalmazásában állsz. Az anyacég a munkáltatod. Ebbe egy ügyvéd sem és az FIA, valamint a csapat sem köthet bele.

-Ez most azt jelenti, hogy?

-Igen, nem kell most rögtön összeházasodnotok, azért, hogy maradhassatok –jelentette be – most azonnal átmegyek a főnökséghez, és tisztázom a helyzetet. Ti maradjatok itt, szólok, ha kelletek.

Negyven perc telet el, mire James visszatért.

- Minden rendben, jogilag tiszták vagytok, és egymástól függetlenek - nyomot kezünkbe egy-egy papírt- Viszont be kell mennetek Erichez, beszéljétek meg. Segíteni akart nektek, de mivel ellenőrzés volt a nyakán, keményen kellett, hogy intézze az ügyet.

-El se hiszem – ültem le ma sokadszor döbbenten.

-Mondtam, hogy minden rendben lesz Kicsim – mosolygott rám Kimi.

-Sajnálom, hogy neked estem – néztem szép szemébe félénken – szeretlek téged.

-Én is bocsánatkéréssel tartozom – ölelt át – kiabáltam veled, ezt sajnálom. Hosszú csókot váltottunk – gyere, menjünk a főnökhöz, ismét.

 Pár óra múlva ismét egy hotelban voltunk, kezdett elegem lenni a hotelból hotelba járásból. A főnök végül nagyon korrekt és jó fej volt, magán emberként is szimpatizált velünk, de ő elsősorban csapatfőnök volt. Fáradtan ültem az ágyon és azon gondolkodtam mi jöhet még? Mikor szűnik meg az, hogy állandóan közbe jöjjön valami, vagy valaki? Gondolatban a caboi szülinapomra tévedtem vissza.

„-Úgy sajnálom kicsim, hogy le kell utaznom – sóhajtotta Ben – de ezt az ügyet nem engedhetem ki a kezemből…

-Megértem – csókoltam meg – de most menj, lekésed a géped.

-Boldog Szülinapot kicsim – nyomott kezembe egy kicsiny dobozt – szeretlek – és már le is lépett.

Ki akartam nyitni a dobozt, de egy hang megakadályozott.

-Szia Szépségem, úgy hallom, valakinek szülinapja van… - hátrafordultam, Kimi támaszkodott lazán az ajtófélfának.

-Kimpa –ugrottam a nyakába nevetve – hogy kerülsz ide? Azt mondtad nem tudsz jönni?! – hadartam.

-Kicsilány, az volt a félrevezetés – forgatott meg a levegőben – pont a te szülinapod hagynám ki?! Na, ne viccelj… De te hogy hogy egyedül vagy? Hol van Ben?

-Haza utazott – vontam meg a vállam – tudod, eléggé nívós ügyvéd, és hétőre készen kell lennie…

-Liina – sóhajtotta – szerintem ez hülyeség… nálad nem lehet semmi fontosabb…

-Kimi, ezt ne kezdjük el – vágtam bele – örülök, hogy itt vagy…

-És nekünk is örülnél? – lépett be vigyorogva Axel, Mark, Kaj, Niko és Toni.

-Atya ég – emeltem szám elé kezem – srácok – repültem feléjük, azt se tudtam kit öleljek meg először…

-Jól vagy? – kérdezte aggódva.

-Bazd meg Kimi – nyögtem – többé nem ülök fel mögéd…. – térdeltem fel a homokban.

-De jól vagy? – faggatott már mosolyogva.

-Igen, de ha ez belilul holnapra… - ingattam fejem.

-Már pedig be fog – kuncogott.

-Ez nem vicces – küzdöttem magam talpra, ami nem volt könnyű ennyi vodka után.

-Bocs kicsim, de látnod kéne magad – rázkódott a nevetéstől, hajamba túrva hínárdarabokat szedtem ki.

-Ó Räikkönen, elmész a jó büdös fenébe – szitkozódtam és elindultam a ház felé.

-Ne haragudj Ina – éreztem meg kezét vállamon – a lényeg, hogy jól vagy…

-De ne vezess piásan többet jet skít, jó? – kuncogtam el magam.

-Kicsilány, te vagy részeg…

-Mert te nem – löktem el, nagyon megtántorodott, de végül nem esetett el.

-Ezt nem kellett volna – sziszegte, elkapott és lerántott, nevetve burkoztunk a homokban, mígnem egyszer csak vad csókban forrtunk össze. Nem tudom, hogy értünk vissza szobámba, de egyszer csak az ágyon feküdtünk és szenvedélyesen szeretkeztünk. Ismét. Egész éjjel szerettük egymást, azt hiszem, hat élvezésig számoltam, aztán valahogy reggel lett..

Veszett fejfájásra ébredtem, álmosan pillogtam, itt rémlett fel a tegnap éjszaka némely képe, elég sok viszont homályban maradt. Kimi halkan szuszogott mellettem, keze a hasamon volt. Te jó ég, mit tettünk… Megcsaltam Bent, ráadásul Kimivel…”

-Kimi – kuncogtam – nem megyünk el Caboba valamikor?

-Jet skizni akarsz? – vágta rá vigyorogva, imádtam, hogy fél szavakból is értett.

-Csak, ha nem iszol előtte – emeltem fel ujjam.

-Gyere ide Szépségem – karolt át – veszettül jót szeretkeztünk ott…

-Öt éve történt kereken – sóhajtottam – bakker, Kimi, idén leszek… ki se merem mondani hány éves…

-Pont úgy nézel ki pedig, mint 18 évesen – mosolygott – ugyan olyan ártatlan, nagy szemekkel nézel a világra, tekinteted nyílt és kedves, egész lényed melegséget sugároz… nagyon hamar elérted, hogy beléd szeressek anno…

-Kedves vagy – bújtam hozzá – szeretem, mikor ilyen szépeket mondasz nekem… mert tudom, hogy te azt úgy is gondolod. Amúgy kegyetlen bűntudatom volt Cabo miatt…

-Tudom – bólintott – nem voltál szerelmes Benbe, de szeretted, így árulásnak érezted, hogy lefeküdtél velem…

-Igen – sóhajtottam – muszáj ennyire ismerni? – vigyorogtam ismét.

-Minden rendben most már a mai nap miatt? – kérdezte aggódva.

-Igen – jelentettem ki – ahogy mondtad, most már minden rendben lesz.

Azt már nem tettem hozzá, hogy a caboi emlékkép segített helyre tenni a dolgokat magamban, mivel jól ismertem azt az érzést, mikor velem volt, és azt is, mikor más feküdt mellém. És az utóbbit soha többé nem tudnám elviselni már.

Kedveseim, az új rész :)

 Mint mondtam, nem lepődtem meg, sokan írtatok már nekem (privátba is) , hogy mikor lesz új rész ehhez a törihez :) Most egy jó darabig nem lesz új Novella ( aztán lehet meggondolom magam :D ) a Jégbe zárt szerelem , A szerelem jeges útján, és, a Jégvilág viszont folytatódik tovább, ráadásul a  Visszatérés az életbe írásával is nagyon jól állunk Monsheval! :) Köszönöm az eddigi hozzászólásokat, remélem, eztán is rendszeresen írtok nekem! :)