Harminckilencedik

Felrebbentem arra, hogy Kimi kimászik mellőlem, majd pár perc múlva ismét lesüppedt az ágy. Feléje fordultam, a kép, ami fogadott mosolyra késztetett. Riia a mellkasán feküdt, ő pedig igazán büszke mosollyal ajándékozott meg.

-Jó reggelt Kedves – húzott jobban magukhoz.

-Neked is – hajoltam puha ajkaihoz, megsimogattam Ri buksiját, zöld szemei már most huncutul csillogtak, nem is csodáltam, imádott Kimivel lenni. Nagy sóhaj mellett izegni-mozogni kezdett, a finn, az ágyra tette hát, had játsszon a nyuszijával.

-Kis energiagombóc – nevettem, ahogy mászott az ágyon, a takaró alá, fölé, mellé, mindenhova.

-Lin – pillantott rám a finn, tekintete kedves és lágy volt – boldog évfordulót Szivem…

-Boldog évfordulót- ismételtem mosolyogva, hosszas csókot váltottunk – olyan hihetetlen, hogy egy éve házasok vagyunk…

-Nem túlzás, ha azt mondom, életem egyik legjobb napja volt az esküvőnk napja – húzta féloldalas mosolyra ajkait.

-Milyen napok szerepelnek a legjobban közt? – tudakoltam szelíden.

-Hát, Ri születése – pillantott a kislányra – felfoghatatlan volt, hogy végre megérkezett. És bár nem kis izgalommal járt – nézett most rám, tekintete egy pillanata aggodalommal telt meg – végül minden jól alakult.

-Ri születése után én nem sokra emlékszem – húztam el a szám – csak a fura álomra, és arra, mikor felébredtem…

-Azt hiszem, jobb is – adott puszit homlokomra. Érdeklődve figyelt, ahogy kimásztam mellőlük – hova, hova?

-Hát, ha már évforduló – vigyorodtam el, s vettem elő az albumot. Visszaültem mellé és fellapoztam. Jó érzéssel töltöttek el a képek, feleleveníteni az édes emléket, amikor kimondtam az igent Kiminek… a kép, mikor a tortát vágjuk fel, vagy, ahogy hátulról átölelve kezeit pocakomra simítja, miközben, ha jól emlékszem, arról beszélt nevetve, hogy, majd ha Ri nagyobb lesz el kell őt hozni ide…

Az egész nap ebben az édes hangulatban telt, jó volt látni, ahogy Kimi megeteti Rit, játszani egy nagyot a kertben, a kishölgy nagyon kiegyensúlyozott baba volt, és jól tudtam, ebben nagy szerepe van az apjának is. Erin felajánlotta, hogy ha szeretnénk kettesben maradni, szívesen elviszik Riit, de valahogy mindketten úgy éreztük teljesnek a mai napot, hogy velünk volt a kislányunk is.

Persze azért estére volt egy kis tervem, s miután rávettem Kimit – ami nem volt nehéz – hogy altassa el a kishölgyet, szépen megterítettem, s pár gyertyát tettem az asztalra. Gyorsan átölöztem az előre kiválasztott ruhába, mire ő leért teljesen el is készültem.

-Gyönyörű vagy!  - lépett felém mosolyogva, nem kerülte el figyelmem, hogy rajta ing van a póló helyet…

-Te sem panaszkodhatsz – néztem végig rajta, mielőtt megöleltem, szöszi haja épp annyira volt kócos, ahogy én szerettem, zöld írisze izgalomról tanúskodott, s a testére simuló ing… elképesztően… kívánatossá tette a finnt.

-Ri mélyen alszik, szóval… miénk az este – puszilt nyakamba, kezei hátamról fenekemre siklottak.

-Hm, Bajnok, így nem jutunk el a vacsiig – sóhajoztam.

-Kezdjük a desszerttel – morogta – elképesztően sexi vagy ebben a ruhában… is…

-Miénk az éjszaka – túrtam hajába, hosszas csók után elvált tőlem, mosolyától úgy éreztem folyékonnyá válnak csontjaim. Kibontott egy üveg pezsgőt, s a poharat kezembe adta.

-Rád és rám – szólt félhalkan

-Ránk – mosolyodtam el, mielőtt koccintottunk volna. Az édes nedű csak tovább fokozta a hangulatot, úgy éreztem, hogy ugyan olyan szerelmet érzek iránta, mint a legelső ilyen romantikus esténken, sőt, ha lehetséges, most, mint a felesége és gyermeke anyja még mélyebben szerettem.

-Remek volt ez a vacsora – simogatta meg arcom – és ez az este…

-Nagyon jól érzem magam melletted – kuncogtam – kicsit olyan érzésem volt az előbb, mint, mikor még ’csak’ együtt voltunk, és megleptél a romantikus vacsorákkal…

-Pedig csak másfél év telt el az óta – nevetett – most már a feleségem lepem meg ilyenekkel – tette hozzá szelíden, elbűvölve néztem zöldes árnyalatú szemébe, majd vágyón megcsókoltam.

-Desszert? – susogtam ajkai közé.

-Te leszel? – nyúlt combom alá, dereka köré kulcsoltam lábam, a kanapéra fektetve vette birokba nyakam.

-Uhh, Édes, inkább az ágyon folytassuk ezt – túrtam hajába.

-Ne aggódj – kezdte nagyon kéjes hangon – ott is csináljuk majd – folytatta enyhén perverzen, elvigyorodtam, tökéletesen tisztában voltam, hm, bajnoki adottságaival…

Teljesen elvesztem. Egész egyszerűen nem bírtam magammal, csókjai úgy égették bőröm, mint az izzó vas, forró lehelete csiklandozott, érintése mennyekbe repített. Nem kellett sok idő, és ölébe húzva lassan kitöltötte testem. Hosszas csókokat váltottunk, amiket csak a levegőhiány miatt szakítottunk meg. Pokoli erővel szorította csípőm, szöszi buksiját nyakamhoz dugta, teste megremegett, hangos sóhajai mutatták édes élvezetét, mi pár mozdulattal később engem is elért. Vadul kapkodtam az éltető oxigént, miközben a mámoros élvezet száguldott ereimben.

-Tökéletes ünneplési mód – nevetett fel kissé kapkodó légvétel mellett.

-Egyet értek – adtam apró csókot ajkára, majd megemeltem csípőm.

-Ne! – simított végi oldalamon – maradjunk így egy kicsit – mosolygott rám.

-Nagyon jó ám veled egynek lenni – simogattam arcát.

-Én is szeretem – bólintott. Pár percig csendben, egymáshoz simulva élveztük a pillanat varázsát, mikor ismét a szemébe pillantottam, egy egész világot láttam bennük…

Mikor felmentünk, azért benéztem a kishölgyhöz, békésen aludt, nyugodt szívvel bújtam a finn mellé a hatalmas ágyunkon.

-Bolog vagyok – mosolyodott el, szerettem az ilyen nem várt elszólásait.

-Én is – csókoltam meg – jó dolog veled átélni mindezt. Hogy a családunkkal, a házasságunkkal minden rendben van. Ri gyönyörű szép és egészséges. És, hogy te a rallyban megtaláltad mindazt, amit az utolsó években elvettek tőled… kiegyensúlyozott vagy, felszabadult és valóban boldog. Nem akarok, enné jobb életet, ez így tökéletes… na, jó, még azt szeretném, ha itt is világbajnok lennél – mosolyodtam el.

-Ez miatt is vagy te az életem értelme – sóhajtott fel kedvesen – annyira szeretem benned ezt az életszemléletet. Számomra te vagy a tökéletes nő és társ, minden értelemben. Egyszerűen kiegészítesz engem… és mind emellé veszettül gyönyörű is vagy – tűrt el egy tincset fülem mögé – szeretlek téged Lin. Imádom, hogy a feleségem vagy.

-Én is szeretlek téged – feleltem. Karjaiba helyezkedtem és lustán lehunytam szemem, teljesen kerek volt a világom.

-Szivem – emelte meg fejét, ahogy kinyitottam szemem egy elegáns dobozt pillantottam meg – még se tudtam megállni – nevetett halkan.

-Nem vagyok meglepődve ezen – kuncogtam, úgy beszéltük meg Kimivel, hogy nem veszünk külön-külön ajándékokat, de persze titokban mindketten megszedtük… Ahogy felnyitottam egy karkötőt pillantottam meg.

-Kims – ültem fel – egy gyönyörű szép – sóhajtottam, ahogy kivettem, megláttam a gravírozást is . L&K és az esküvőnk dátuma. Elmosolyodtam, ahogy feltűnt, a kezdőbetűink mögött, háttérben egy halványabb R betű is körvonalazódott, könnybe lábadt szemekkel néztem fel rá.

-Hát, Ri is velünk volt már akkor – somolygott.

-Köszönöm – sóhajtottam – ha már itt tartunk… én se bírtam ki – nyúltam az ő ajándéka után. Tisztában voltam azzal, hogy sokat topódik azon, hogy ő cserben hagy engem és Rit, mikor elutazik versenyezni, és hogy nagyon hiányzunk neki abban az öt-hat napban, ezért egy digitális képkeretet átalakítattam, hogy bármikor, bármilyen felületre helyezhető legyen, s telepakoltam képekkel.

-Mit fog ábrázolni? – tudakolta vigyorogva.

-Nézd meg – nevettem…

Pár kép rólunk, ami még anno a hoki meccsen készült, az első Finn rallyn, mikor az IceCaron ülünk, a másik finnországi kép, náluk a kerti hintaágyban… aztán pocakos képek, a sárga trikós-simile kép, amit ő annyira szeretett, Ri szobájának festésekor készült… az esküvői pocaksimogatós kép, az első tánc férj-feleségként. Aztán mikor haza hoztuk a kislányunkat a kórházból; Kimi mellkasán fekszik, és mindketten alszanak… Ri édes mosolya, ahogy pici pofiját puszilgatom…a kishölgy épp a nyusziját nyújtja apjának, a szőnyegen ülve… és képek rólunk, így hárman…

-Édesem – sóhajtott fel – én…ez… nagyon megható…

Nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragadják a színes fotók, bár jól tudtam, hogy számára nagyon fontosak az emlékei, és itt az elevenedett fel, amit a legjobban szeretett, a családja…

-Tudom, hogy nem lesz az igaz – mosolyogtam – de egy picit azért veled leszünk a versenyeken is…

-Sokat gondolok rátok, mikor nem vagyok itthon – bukott ki belőle – te annyira meleg otthont varázsoltál körénk, hogy megérzem a hiányát, mikor egyedül vagyok egy hotelben…

-Eztén vihetsz egy kis melegséget is – pusziltam meg arcát. Lágy csókot adott, amit szenvedélyesen mélyített el. A vágy megint tovaterjedt, mohón húztam magamhoz, s mikor lassan hanyatt fektetett meg is szűnt a külvilág… Hihetetlenül gyengéden szeretkeztünk, tökéletes tükre volt ez mindannak az érzelmi kavalkádnak, ami ezen az estén kísért minket.

Kora reggel arra ébredtem, hogy Riia keservesen sír. Jól tudtam, ez nem olyan hiszti sírás…

-Mi baj tündérem? – nyitottam be hozzá aggódva, hatalmas könnycseppek gurultak le arcán, ahogy felvettem éreztem, hogy túlzottan meleg a bőre – édeském, te lázas vagy!

-Mi baj? – lépett be Kimi is.

-Ri beteg – szóltam aggodalommal teli hangon – vigyük be az orvoshoz, vagy a kórházba…

-Először is nyugodj meg – szólt.

-Kimi, Rinek tűzforró az arca, és te is tudod, hogy ez nem hiszti sírás – pánikoltam be – látnia kell egy orvosnak! – tettem a pelenkázóra, hogy felöltöztessem, és vihessük.

-Lin! Nyugi – fogta meg kezeim – először megmérjük a lázát, ne rohanjunk egyből kórházba vele.

-De…

-Szivem, tudom, hogy most teljesen kiborultál, de meg kell nyugodnod – folytatta szelíden, magamhoz öleltem Riiát, míg ő elővette a lázmérőt.

-38,3 – sóhajtotta pár perc múlva, ő csak sírdogált, én meg végtelenül tehetetlennek éreztem magam.

-Hűtőfürdőt kell csinálni neki – pillantottam a finnre. A fürdőben kéz meleg vizet engedtem, míg ő levetkőztette a kishölgyet, s ahogy a gyerekorvosunk mondta, folyamatosan hűtöttük a vizet. Negyven perccel és egy lázcsillapítóval később bágyadtan pillogott, és el is aludt. Biztos ami biztos, felhívtam az orvost, azt mondta, hogy délután vigyük be, ha nem megy lejjebb a láza. Figyelemelterelésképpen főzni kezdtem.

-Héé – karolt át hátulról, így lefogta kezeim is, tény kicsit agresszíven szelem a répát – Ri alszik, és már közel sem olyan meleg a kis keze, mint reggel.

-Tudom… csak – sóhajtottam – most, hogy beteg lett… Sajnálom, hogy olyan hülyén viselkedtem reggel…

-Szivem, te vagy az anyja, persze, hogy egyből megijedtél – nyugtatott – én is megijedten, ne aggódj.

-Nagyon jó, hogy itt voltál – néztem fel rá – és segítettél.

-Annyira sajnálom, hogy lesznek olyanok, amikor ezzel egyedül kell megbirkóznod – lépett el előlem kissé csalódottan talán…

-Kims – fogtam meg kezét, hogy visszanézzen rám – tény, hogy kicsit bepánikoztam, mert először lett beteg, de ez az én bolondságom… Biztos lesz olyan, hogy te nem leszel itt némely szituációban, de… ez nem jelenti azt, hogy rossz apa, vagy férj lennél. Tudom, hogy kétségekkel tölt el ez a gondolat, de butaság lenne tőled, ha arra gondolnál, hogy ez által cserbenhagysz. A versenyzés a másik szerelmed rajtunk kívül, és én ezt elfogadom, tisztelem és szeretem azt, ami hajt téged. És bár te különbséget teszel a versenyzői Kimi és a magánéleti közt, nekem elhiheted, nagyon hasonló a két részed – mosolyodtam el hasonlatomon.

-Én csak nem akarok lemaradni Riia életéről - mondta ki, azt hiszem itt értettem meg mi a legfőbb félelme.

-Ha akarnál, se tudnál – bíztattam – ő már most leírhatatlanul apás. És attól, hogy versenyzel, ne maradsz le, hiszen mi mindig itt leszünk, és várunk haza téged. Szinte látom magam előtt, ahogy Ri négyévesen valami rajzzal vár haza téged – somolyogtam

-Annak igazán örülnék – mosolydott el végre.

-Ne félj, majd meglátod, hogy nem lesz gond – öleltem meg – tudom, hogy lesznek ehhez pillanatok, nem áltatom magam, de ha mondjuk egy villanyszerelő lennél, akkor is kéne munkába járnod, ezt azt csinálni… minden ’életnek’ megvannak a maga jó és rossz oldalai.

-Érdekesen néznék ki villanyszerelőként – fintorgott, elvigyorodtam arckifejezésén – de értem, mire akarsz kilyukadni, és igazad van… azt csinálom, amit mindig is akartam, te pedig teljes mértékben támogatsz ebben. Azt hiszem, ezrét nem lehetek elég hálás.

Megöleltem, eszembe jutott egy régebbi beszélgetés Paulával, mikor arról mesélt, hogy az előző felesége mennyire át akarta formálni, és mennyit nyavalygott, hogy hagyja már abba ezt az autózást, mert ő unatkozik közben… Sose értettem meg őt, hogy volt képes tönkretenni Kimit, hogy tudta elárulni… De a lényeg, hogy most már boldog mellettem és Ri mellett…

-Felébredt Riia – súgta, mindketten hallottuk a halk babahangokat a figyelőből.

-Szia babám – vettem fel, végre nem sírt, bár kicsit álmos-kába volt még – végre lement a láza! Azért mérjük meg – pillantottam Kimire.

-37,1 – mosolyodott el, majd átvette tőlem, megnyugodva szemléltem, hogy egy kis mosolyt csal a kishölgy arcára, egy kis pocak puszival…

Ri jó étvággyal evett, biztos, ami biztos alapon még kapott lázcsillapítót, majd egy kis játék apával, és ismét alvás. Mire észbe kaptam mi is a vacsora fölött ültünk…

-Örülök, hogy nincs komoly baja a kiscsajnak – szólalt meg a finn – így három nappal a z utazásom előtt… rossz érzés lett volna úgy elmennem, hogy tudom, ő beteg…

-A doki mondta, hogy 1-2 nap alatt túl lesz rajta valószínűleg… kedden magángéppel mentek?

-Igen – bólintott – így a verseny után máris haza tudok jönni.

-Rendben – tettem a tányérom a gépbe – egy kis desszert?

-Hm, mint a tegnap esti? – vigyorgott rám.

-Én most sütire gondoltam – mosolyogtam – de… velem fürödhetnél majd…

-Tökéletes a sorrend – nevetet fel. Túrótortát sütöttem tegnap, imponált nekem, hogy a finn mennyire szereti a főztöm, vártam már, hogy Rinek is változatosabban tudjak főzni, vele egy új világot fedezünk majd fel.

-Kád? – kérdezte felfelé menet.

-Naná Bajnok – nyaltam meg ajkam, vérforraló csókkal jutalmazott. Belestem a kicsihez, Kims pár pillant múlva lépett be hozzánk.

-Olyan békés ilyenkor- súgta, pedig Ri mellett normálhangon is lehetett beszélni, világát se tudta úgy aludt, épp, mint az apja szokott.

-Igen, egy valódi tündér – simogattam meg óvatosan fejét. Teljesen lement a láza, én pedig nyugodtan összpontosítottam a férjemre…

  Az ajándék

Kissé elfoglalt voltam, ezért csúszott péntekre a friss :) Remélem, nem haragszotok meg érte :D Jó olvasást, és várom a véleményeket! :)