Novella I. - New Life - Új élet 5. rész

Egy hónap telt el azóta, hogy Liina hivatalosan is belépett az életünkbe. Végre nem volt egy árnyalati fájdalom sem a tekintetében, mikor felvette Niinát. Mi is egyre jobban összeszoktunk, s mivel  a lányom miatt javarészt nálam voltunk, arra az elhatározásra jutottam, hogy megkérem, költözzön hozzánk… De még volt egy rally verseny mielőtt erről a fontos témáról beszélhettem volna vele.

-Megjöttem – léptem be, finom illatok terjengtek a házban.

-Hallottuk – jött a nevetős válasz.

-Mit csináltok lányok? – lestem be a konyhába, hosszas csókot adtam Liináának – szia Édes – mosolyogtam puha ajkai közé.

-Egyszer el fogok olvadni ettől a hangtól – sóhajtotta somolyogva.

-Nagyon helyes – nevetgéltem, majd kivettem Niinát az etetőből – szia tündérem…

Elbűvölő mosolyt mutatott, ragyogó, zöld szemét rám szegezte, és bár eleinte pokolian féltem, hogy mi is fog történni vele, velem, velünk… és akárhogy is alakultak a dolgok, életem legjobb tette volt őt megalkotni…

-Mit fogunk mi nélküled csinálni… - mosolygott rajtunk Liina – ez az „apánál lenni a legjobb” tekintet…

-Gyertek el velem Görögországba – vágtam rá rögtön – de most komolyan… Niina elég nagy már ehhez, és, ha te lennél vele egy pillanatig se aggódnék… na jó ez így nem igaz, mert mindkettőtökért aggódom – helyesbítettem, elnevette magát.

-Na, azért… te meg a nem aggódás – ingatta fejét – hát nem is tudom… eddig sikerült titokban tartani Niina létezését, de ott, a média…

-Kicsim, nem akarok és nem is fogok, se bujkálni, se titkolózni – kezdtem – bár tény, hogy nagyon vigyázok a magánéletemre, tudod, volt némi rossz tapasztalatom a firkászokkal… - fintorogtam – de az nem normális, ha bujkálunk…

-Én nem is erre kérlek – bújt hozzám – de szerinted arra nem fognak ugrani, hogy megjelenek én és egyből egy baba is? Hiszen… jó ideje nem mutatkoztál nővel… mármint… - súgta, félénken ajkába harapott.

-Ne érezd magad kényelmetlenül – simogattam meg arcát – tudom, hogy érted, és igazad is van… Lehet, hogy jobb lenne, ha most csak te jönnél velem, kicsit felmérjük a terepet…

-És Niina baba? Nehéz szívvel hagynám itt – rágcsálta tovább ajkát – főleg, hogy te sem lennél vele…

-Nem tudod elképzelni, hogy milyen jól esik nekem ez – mosolyodtam el.

-Hogy nem tudok választani közted, s Niina közt? – kérdezte értetlenkedve.

-Nem így – simogattam meg arcát – hanem hogy egyből a lányomat tartod szem előtt, és, hogy neki hogy lenne jó…

-Vigyáznunk kell rá – vette át tőlem a kishölgyet.

-Köszönöm – karoltam át, pontosan tudta, hogy mekkora mélysége van szavamnak. 

Ebéd után Liin lefektette Niinát, addig nekiálltam mosogatni, ha már ő ilyen finom ebéddel várt haza.

-Mit csinálsz? – lépett be, arcán megdöbbenéssel.

-Naaa- húztam el szám – ne légy ennyire meglepődve, szoktam neked segíteni…

-Igen drágám, kuplerájt csinálni – nevetett miközben mellém lépett egy konyharuhával.

-Ez így nem igaz – ingattam fejem.

-Megadom magam – simított végig vállamon – nem lenne fair részemről, ha nem ismerném el a káprázatos rendrakási képességed… - tette hozzá, visszafojtott kuncogással.

-Te nő! – vettem ki kezéből a törlőruhát – egy kicsit szemtelen lettél, nem érzed úgy?

-Neem – ingatta fejét, de azért hátrébb lépett.

-Mit szólnál, ha nevelő jelleggel egy kis büntetést eszelnék ki neked….?

-Nevelő célzattal mi? Nem most jöttem le arról a bizonyos falvédőről – nevetett fel, hagyta, hogy elkapjam, s derekánál fogva magamhoz húzzam. Elégé hevesen csókoltam meg, bár eredetileg nem így terveztem… de az illata, a hívogató ajkai, egyszerűen megrészegítettek. Egy csókkal olyan vágyakat keltette bennem, amiken nagyon nehezen tudtam csak uralkodni.

-Édesem… ha ezt így folytatjuk, nem könnyed délutáni csipkelődés lesz belőle… - nyögte.

-Tudom – súgtam ajkai közé – érezni akarlak… - mormogtam, és felültettem a pultra. Vadul viszonozta csókom, átkulcsolta derekam, s hajamba túrva vont még jobban magához.

-Kims – búgta, izmai megfeszültek a kezem alatt, enyhén lihegve döntöttem homlokom övének.

-Nem fogok tudni leállni – mondtam halkan – és nem itt, nem így akarok veled szeretkezni. Először nem…

-Köszönöm – mosolyodott el és gyengéd csókot adott – a türelmedet és a figyelmességedet…

-Veled helyesen akarom csinálni – fogtam kezeim közé az arcát. Hiszen teljesen beléd szerettem – tettem hozzá gondoltban, még nem volt itt az ideje, hogy ki is mondjam…

-Gyere, együnk egy kis jégkrémet, hűtés céljából… – túrt megint hajamba – egy picit nem kéne vágni a hajadból…?

-Üüüm – ráztam meg fejem nevetve.

-Nekem tetszik, hogy hosszabb, de ez túl hosszú – sóhajtotta – egy picit csak… na…

-Mit tudsz felajánlani cserébe? – simítottam végig combján. Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy csókoljam meg ismét. Megint a tűz, vágyaim felülkerekedve józan eszemen arra sarkaltak, hogy húzzam még jobban magamhoz, éreztessem vele, mennyire kívánom,

-Hm – nyöszörögte kezem alatt – Kims, én… olyan nagyon vágyom rád – szemembe nézett, arca enyhén elpirult vallomásától.

-Érzem – simogattam meg ajkát – és hidd el, én is kívánlak, nem tudod elképzelni mennyire…

-Ami azt illeti – sütötte le szép szemeit szégyenlősen – én is érzem…

-Ne légy zavarban, mert felizgattál – suttogtam gyengéden – férfi vagyok, te pedig egy őrülten sexi nő… arról nem is beszélve, hogy szeretlek téged – annyira meg akartam nyugtatni, hogy elfeledkeztem magamról. Egy pillanatra lemerevedett, tekintete izgatottan kutatott vonásaimon.

-Liina, én… - kezdtem volna, de ujjával megállított.

-Ne… - súgta, hosszan nézett szemembe, majd lazán elmosolyodott – én is eléggé kedvellek ám… - a következő pillanatban aggódva pillantott fel rám - Tényleg… szeretsz? Úgy szeretsz? Mert én nem tudom elképzelni a további napjaim nélkületek – sóhajtotta – és félek…

-Tudom – feleltem – nem véletlenül vártam a veled való szeretkezéssel is ennyit. Fontos vagy nekem, nagyon is. Tudod te, mennyire szeretném, mit nem adnék azét, hogy te légy a lányom vérszerinti anyja?

-Kimi – lehelte megigézve.

-Szóval – mosolyodtam el – igen, úgy szeretlek. Szerelemmel. Téged.

Hozzám simult, éreztem, ahogy megremeg.

-Tudom, hogy ez nehéz neked – súgta – és boldoggá tesz, hogy engem választottál magad mellé.

-Nem igazán volt választásom – mosolyodtam el – a legelső alkalommal, amikor a parkban láttalak, tudtam, hogy elvesztem, hiába is akartam úgy élni, hogy nem engedek magamhoz senkit…

-Szeretlek téged – mondta immáron a szemembe nézve, hosszas csókot váltottunk, mellette éreztem először, hogy haza értem.

Még mindig hozzám simulva ült, mikor Niina jelezte, hogy felébredt, kézen fogva mentünk fel hozzá.

Magához képest hangos kacagással fogadott, fölé hajoltam, nyújtotta felém a macit, amivel aludt. De persze nem adta oda, csak élvezte, hogy rá figyelünk…

- Huncutkodsz babám? – emeltem fel nevetve.

-Nagyon aktív lettél tündérke – puszilta meg kezét Lin – elmehetnénk egy kicsit sétálni, Ni is szeret a szabadban lenni.

-Rendben, de vigyünk piknik kosarat – vigyorogtam rá.

-Azt meséld el nekem, hová bírsz te ennyit enni? – forgatta szemeit nevetve – na jó, pár szendvicset és gyümölcsöt pakolok…

Bő fél óra múlva az árnyékos járdán sétáltunk, Niina baba folyamatosan gagyogott és nevetgélt.

-Nagyon jól áll a kezedben a babakocsi – pusziltam meg a lány fejét somolyogva.

-Köszönöm, köszönöm – nézett hálásan rám. Puha pokrócot telitettem le, Liin pedig a kishölgyet kivéve helyet foglalt.

-Tényleg nagyon szeret téged – állapítottam meg sokadszorra, ahogy elnéztem Lin kezei közt a lányomat, önfeledten játszott egy puha… valamivel.

-Lehet érzi, hogy én is szeretem – felelte megfontoltan, majd megemelte a kicsit – igaz kicsikém? – nagy puszit adott, Ni arcára mellé, aki cserébe felkacagott.

-Micsoda családi idill! – hallottuk meg a hangot közvetlen mögülem.  Ösztönösen lehunytam a szemem a hangjára. Hátra kapva fejem szembesültem a nővel, akinek a hangját rögtön megismertem, de mégsem akartam elhinni, hogy itt van. És mindent tönkre tehet…

Kedves olvasóim! 

Íme a folytatás :) Ezzel kb. félidőhöz is érkeztünk az első novellát illetőleg :) De! Lesz még, úgy látom, elnyerte tetszéseteket, s ennek én nagyon örülök :) 

Nos, mit szóltok az új fejezethez...? Várom a véleményeket :)