IceWorld - Négy

-Kimi..? – kérdeztem vissza halkan, nem hittem el, amit mondd.

-Szeretlek, szeretlek, szeretlek – ismételte, mígnem ajkára nem nyomtam sajátomat.  Ölébe húzott és szorosan ölelt – annyira hiányzol… mindig, és mindenhol téged kereslek…

-Kimi – bújtam hozzá meghatottan – szeretlek – súgtam fülébe. Hát kimondtam… mindig is őt szerettem, vele voltam egy egész.

-Kicsim – túrt hajamba – a régi életünket akarom, hogy ismét mellettem aludj el minden este…

Úgy csókoltuk egymást, mint talán még sohasem… kegyetlenül nehéz volt az elmúlt idő Kimi nélkül, és tudtam, hogy ő is szenvedett nélkülem. Felállt velünk és a hálóba sétált, végig faltuk egymás ajkait. Az ágyra fektetett és fölém hajolt.

-Nagyon vágyom rád – susogta reszkető hangon – olyan régen szeretkeztünk…

-Kims – húztam magamhoz arcát, felsőm alá csúsztatta kezét, lágy simogató mozdulataitól szédülni kezdtem. Lerángattam pólóját, enyhén lihegve néztem végig izmos mellkasán – örülten kívánlak…

Fehérneműben feküdtem mellette, zöld szemében tomboltak érzelmei, kapkodta levegőjét, ahogy én is. Hosszas csókokat váltottunk, mikor mellem fölé hajolt megremegtem.

-Ép olyan puha a bőröd, mint az emlékeimben – súgta –Kicsim…

-Gyere ide – emeltem meg fejét –kegyetlenül hiányoztál… szeretlek téged…

Szerelmes csókkal jutalmazott, majd lassú, simogató mozdulatok mellett megszabadítottuk egymást utolsó ruhadarabjainktól. Szabályosan remegtem a vágytól, annyi idő után végre ismét érezni akartam őt… Hosszas játék után végre meg is kaptam

-Liina – nyögött fülembe, miközben fölém hajolt és lassan lenyomta csípőjét – istenem.. Kicsim… annyira finom vagy…

-Kimiii – feszült meg a gerincem, átkaroltam hátát, és mohón megcsókoltam – szeress engem….

Egyre gyorsuló ütemes mozgással hajtott mindkettőnket a gyönyör felé, szabálytalan légvétele válasz volt a saját sóhajaimra.

-Szeretlek – nyögte, majd megremegett teste, minden izma megfeszült, itt ért utol a gyönyöröm, úgy éreztem szívem kiszakad a helyéről, végre ismét az ő karjaiban voltam, és együtt léptünk át az euforikus élvezetbe.

-Én is szeretlek – sóhajtottam, megemelte fejét és mosolyogva csókolt meg.  Hosszú percekig így maradtunk, majd óvatosan mellém feküdt. Kinyújtott karjára tettem fejem, és vele szemben helyezkedtem el.

-Fantasztikus veled – tűrt el egy tincset arcomból – most minden másképp lesz. Együtt lehetünk a versenyeken is…

-Ez olyan hihetetlen – súgtam –Kimi, én nagyon félek – bújtam hozzá.

-Tudom Kicsim – puszilta meg a fejem – de most olyan lehetőségünk van, amiért mindig is fohászkodtunk… Mikor szakítottunk… emlékszel, csak arra vágytunk, hogy egymás közelében lehessünk…

-A szívem szakadt meg akkor – hunytam le a szemem – abban a pillanatban megbántam, hogy engedtem a szakításnak, amint kiléptél az ajtón.

-Ina, szivem – nyögött fel – vissza akartam menni hozzád, már a kilincsért nyúltam, de aztán mégsem mentem be, mert nem akartam még nagyobb fájdalmat okozni neked… meggyőztem magam, hogy jobb lesz neked nélkülem…

-Ne kínozzuk magunkat – ráztam meg a fejem – csodás életünk volt együtt, és most azt folytathatjuk…

-Gyere ide – nyújtotta ki másik karját, visszakucorodtam ölelésébe. Hosszas csókok után ismét egymáséi lettünk, tudtuk, hogy lehetetlen, de valahol talán be akartuk pótolni az elvesztegetet időt.

Másnap délelőtt miután magamhoz tértem és felrémlett a tegnap éjjel, félve nyitottam ki szemeim, de félelmem felesleges volt, Kimi mellettem feküdt, illetve könyökölt és angyalian mosolygott.

-Jó reggelt Szerelmem – hajolt hozzám, csók után mellkasához bújtam – el se tudod képzelni mennyire jó érzés ismét ezt mondani neked…

-Van sejtésem róla – kuncogtam, kicsit lustálkodtunk még, majd rendkívül élvezetes zuhanyt vettünk.

-Kicsim – kiabált fel lentről – ma át kéne menni hozzám is…

-Ok Édes – lépdeltem le a lépcsőn.

-Te felöltöztél? – nézett rám aggodalmasan – hát így hogy fogjuk bepótolni az elmúlt időt?! – nevetgélt, miközben fenekembe markolt – nagyon sexi vagy ebben a rövidnadrágban…

-Köszönöm, köszönöm – csentem tőle csókot – hol a reggelim? – tudakoltam.

-Ööö, még a hűtőben – nevetgélt – de máris nekiállok – emelt fel és a pultra ültetett. Kíváncsi voltam ebből mit hoz ki, pár pillanat múlva meg is tudtam. Egy dogoz joghurtot vett elő, és beledugta az ujját.

-Te nem vagy százas – vigyorogtam, ajkamhoz ért, szép lassan lenyaltam róla.

-Huhu, Édes – nyelt egy hatalmasan – annyira erotikusan csinálod…

-Szivem – karoltam át – fél órája szeretkeztünk…

-Édes, a szülinapodon hatszor sexeltünk egy éjszaka alatt, szóval…  - húzta perverz vigyorra ajkait.

-Na gyere te kis kanos – csúsztam le a pultról és valódi reggeli után néztem. Remek hangulatban ettünk, majd átmentünk Kimihez, összeszedte pár cuccát és visszamentünk hozzám, hogy ne kelljen ingázni, hiszen már csak pár napot tölthettünk itthon.

Ez a maradék két nap életem legjobb napjai közé kerül be az tuti. Rengeteget beszélgettünk, hosszasan szeretkeztünk, élveztük, hogy újra együtt lehetünk. Jó volt a saját világunkban lenni, főleg úgy, hogy jól tudtuk a kinti világ nehéz és kegyetlen lesz…

***

-És, kinek hogy telt a szabi? – kérdezte két ásítás közt Sol.

-Jól – vágtuk rá egyszerre Kimivel, cinkos vigyort váltottunk, de a lány nem vette észre.

-Akkor jó – bólintott csukott szemmel.

-Mi van veled Sol? – érdeklődtem.

-Tegnap rémesen aludtam, egész éjjel rémálmaim voltak – felelte. Kimentem kávét készíteni.

-Liina – hallottam meg Kimi hangját – Sol használhatatlan, szóval… holnap mi lesz? – jött utánam.

-Nos – kezdtem bele, de mohón megcsókolt, levegőm kapkodva váltam el pár perc múlva ajkaitól - te megőrültél? – súgtam kuncogva.

-Olyan nagyon meg akartalak csókolni – nézet bűnbánóan, elnevettem magma és megpusziltam ajkait.

-Olyan aranyos vagy, mikor nagy, boci szemekkel próbálsz nézni – fordultam a kávé felé továbbra is nevetve.

-Remélem, valamennyire hat rád – markolt fenekembe.

-Kimi! – dorgáltam ismét – amúgy nem is kicsit…

-Ti miről beszéltek? – jött be Sol – csak azt hallottuk, hogy nevetgéltek.

-Tanulj meg finnül és megtudod – ült vissza Kimi vigyorogva. Egész úton ez ment, úgy viselkedtünk, mint az idétlen tinik, Mark alig gyanúsan vizslatott minket.

Alig szálltunk le Barcelonában az összes telefon csörögni kezdett, és ez nem jelent jót. Azzal a lendülettel szállt is vissza a csapat a gépre, ugyanis az egész istálló rendkívüli okok miatt elhagyta a teszt helyszínét. Eléggé feszült volt a hangulat, ráadásul a helyszíni újságírók mind Nittára maradtak. A gépen ülve megszerkesztettem a kör email, amit a médiások kapnak magyarázatként, de jól tudtuk, hogy mindenki azt fogja forszírozni miért is lett vége a tesznek ilyen hamar…

Nap végére Enstonban kötöttünk ki, lassan már lakást is vehetnék ott… Eric és a csapat az éjjel érkezik majd, így nekünk is csak holnap kell bemennünk a gyárba.

-Kíváncsi vagyok, mi lesz bent holnap – sóhajtotta Kimi – kár az elúszott napokért…

-Ezt majd mikrofonok előtt is el kell mondanod – emlékeztettem.

-Tudom – fintorgott – de az csak holnap lesz… de most, még csak ma van… - zárt karjaiba.

-Okos vagy szöszikém – nevettem halkan, elhúzta fejét.

-Te kinevetsz?! – dőlt hátra színpadiasan, ráültem csípőjére.

-Ne haragudj – sóhajtottam bűnbánóan – hogy tudnálak kiengesztelni…? Mondjuk így? – kezdtem apró csókokat lehelni nyakára.

-Hm, ez egész jó – gonoszkodott, de testének reakciója jóval több volt az egész jónál. Elkapta csípőm és hanyatt fektetve kényeztetett.

-Akkor is rád fér egy kis bünti – nyögte kajánul….

Reggel ébresztőre kelés, majd irány a gyár. Kimi a mérnökökkel volt szinte egész nap, én meg ide-oda rohangáltam az interjúk és nyilatkozatok miatt. Délutánra egyeztettünk interjúkat a pilótákkal, jól tudtuk, hogy a rajongóiknak nem elég, ha nagyfőnök kiad egy közleményt, miben azt állítja semmi gond.  Gyors és lopott csók után Kimit visszaküldtem a hotelba pihenni, én még elintéztem pár aktuális ügyet, aztán visszaindultam.

-Hiányoztál – puszilt nyakamba, ahogy hátulról megölelt – szeretlek!

-Én is téged – dőltem mellkasának mosolyogva, felsóhajtott és leült, kezemnél fogva húzott.

-Kicsikém, beszélnünk kell – kezdett bele.

-Hallgatlak – feleltem már most gyomorgörccsel. Mióta egymásra találtunk ettől féltem…

-Hivatalosan még Jenni a barátnőm – súgta – annyira jó volt veled, csak mi ketten, hogy nem is akartam felkeresni őt. De muszáj lesz. Elmondom neki, hogy beléd vagyok szerelmes, és hogy szakítani akarok vele…

-Kicsim – bújtam hozzá – nem tudom, hogy fogja fogadni…

-Én sem, de nem is érdekel – karolt át – nem hagyom, hogy még egyszer elszakítsanak minket egymástól!

Másnap megjelent Jenni, totál ideges voltam egész nap, féltem, hogy valahogy keresztbe fog tenni nekünk. Annyit szenvedtünk mindketten, miért most fordulnának jóra a dolgok…? Ugyan akkor meg bíztam abban, hogy pont ez miatt végre jó útra lépünk…. Még jó, hogy a munka nagy részét tegnap megcsináltam, ma nem igazán voltam képes koncentrálni. Úgy beszéltük meg, hogy Kimivel a hotelban találkozunk, kereken ötkor. Fél hatkor még híre sem volt, sík idegen mászkáltam fel-alá. Végre nyílt az ajtó és belépett.

-Kims? – merevedtem le rögtön.

-Kicsim – sóhajtotta megkönnyebbülten, gondolkodás nélkül nyakába ugrottam, ahogy átkarolt felszisszent –Kims, jól vagy?

-Persze – bólogatott, apró csókot adott – csak Jenni kicsit rosszul fogadta a dolgokat… - dobta le pulcsiját.

-Jézusom – emeletem-szám elé kezem, az ő karján négy hosszú véres karmolás nyom volt – mesélj…

-Sírt, hisztizett, anyázott, fenyegetőzött, aztán nekem esett. Mivel nő, nyilván nem emelek rá kezet, így hagytam had tomboljon, hülye hegyes műkörmei vannak, szóval…

-Kicsim – sóhajtottam könnybe lábadt szemekkel, a fürdőbe mentem fertőtlenítő szerért.

-Héé – jött utánam és óvatosan megölelt – vége… Végre együtt lehetünk…

-Szerelek –súgtam – gyere, bekenem a kezed… de ez csípni fog… Megrándult a keze és arcizma is miközben óvatosan bekentem a karmolás nyomokat, néhol elég mély volt, így végül bekötöztem, szegény szörnyen nézett ki így, hogy a fél karját kötés fedte.

-Túl könnyen elfogadta nem? – mondtam ki aggodalmam tárgyát este.

-Ez neked könnyű? – emelte meg kezét – nem tud mit tenni… Jól tudjuk, hogy mi is történt, és csak úgy árthatna nekünk, ha minket egymás ellen ugraszt. Azt meg nem hagyom.

-Gyere Édes – nyújtottam felé kezem – rád fér egy kis pihenés…

Nagyon reméltem, hogy igaza van, és valóban itt vége. De persze, ez sem így történt….

***

-Liina –szólt Sol –Eric hívat téged és Kimit, úgy látom kissé ideges..

-Miért? – húztam el a szám.

-Nem tudom – felelte.

 Már Barcelonában voltunk az utolsó tesztsorozat utolsó előtti napján. Minden rendben volt köztünk, éltük a kis életünket, igaz csak egy hét telt el az ominózus szakítás óta.

-Mi történt? – nézett rám Kimi, a főnök irodája előtt találkoztunk.

-Nem tudom – sóhajtottam, kopogtam, gyere után benyitottam.

-Üljetek le – mutatott a két székre – srácok, beszélnünk kell…

-Mi a baj Eric? – kérdezett rá Kimi.

-Reggel felkeresett egy hölgy, és közölte velem, hogy te és Liina viszonyt folytattok, és ezt bizonyítani is tudja. Megkérdem, ez igaz?

-Nem folytatunk viszonyt – szólt Kimi –szeretjük egymást, és…

-Kimi! A szerződésetekben benne van, hogy nem kezdhettek kapcsolatot a munkatársatokkal. Most mégis melykőtöket rúgjam ki?! – tette fel a sokkoló kérdést…

Kedves olvasóim! 

Ne haragudjatok, hogy az előző részhez képest később jöttem frissel, de remélem a többi olvasni való mellett nem éreztétek hosszúnak a kimaradt időt! :) 

Jó olvasást nektek, és remélem ismét megajándékoztok pár kommentel :)