Novella I - New Life - Új élet

-Huha, te tényleg jó vagy az ágyban – nyögött fel a csaj, lihegve terültem el az ágyon.

-Tudom – vigyorogtam, oldalra fordultam, az egész szoba forgott, nem kellett volna az utolsó pár feles vodka… Elhelyezkedtem, majd el is aludtam…

-Mi a faszom ez? – ugrottam fel perceknek tűnő alvás után, dühödten kerestem a víz forrását, Rami állt előttem, valami kancsóval,  hunyorogva néztem rá – te normális vagy???

-Ezt én kérdezhetném tőled! – üvöltötte – ki ez az olcsó kis nőcske? Eszednél vagy, neked feleséged van!

-Ne üvöltözz már, szétszakad a fejem – dőltem vissza a vizes párnára – a csaj egyébként Bessi…

-Becky – nézett rám szúrósan.

-Bocs – sóhajtottam, bár marhára nem érdekelt – ami meg Jennit illeti – néztem Ramira, magasról leszarom, hogy mit csinál az az idióta kurva!

-Kimi, tudod te, hogy mit beszélsz? – sziszegte, majd a lányra nézett –azt hiszem, miután a tesóm jól megkefélt, el is tűnhetnél a picsába.

-Elhiheted, nem akartunk semmit egymástól – nézett rá a csaj, majd felkapta ruháját és letette a számát az asztalra – hívj, ha kellek Bajnok – kacsintott.

-Úr isten – sápítozott tovább Rami – dől belőled a pia szag, gondom segg részegen az első utadba eső nőcskét megfektetted. De mégis miért, mikor ott a feleséged??

-Szart se tudsz az egészről – rúgtam le magamról a takarót – ne gyere nekem a feleséged dumával, sajnos nem mindenki olyan, mint a te feleséged! Régóta nem működik ez a házasságnak nevezett színjáték – adtam ki dühöm – ha tudni akarod, múlt héten én nyitottam rá a drága kis feleségemre, amint lovaglást gyakorol az edzőjén, szóval hagyj békén!

-De miért nem szóltál előbb? – ült le teljes sokkban – azt láttuk, hogy valami baj van… de…

-Rami, mindegy – masszíroztam fejem – már beadtam a válópert, hamarosan vége ennek, és el is akarom felejteni.  De most lezuhanyozom – indultam ki.

-Kimi – szólított, megálltam – csak tudd, hogy számíthatsz ránk…

Bólintottam és kiléptem a szobából…

*** 1 évvel később***

-Kimi nekem ez így nem megy – ült velem szemben Becky – nemsokára végzek, csoda, hogy eddig megúsztam a dolgot. Nekem fontos a karrierem…

-Mert nekem nem mi? – álltam fel – a szentségit Becky és én mi a jó büdös fenét csináljak?!  - dühöngtem.

-Nem tudom – ingatta fejét, majd egy papírt húzott elő – itt a lemondó nyilatkozat…

-Atya ég, tudod, te miket beszélsz? – kaptam ki kezéből – le akarsz mondani a saját lányodról? – sziszegtem.

-Kimi, ő a te lányod – állt fel ő is, hangjában egy pillanatra szomorúságot véltem hallani – nem tudom és… nem is akarom gondját viselni… azt meg nem engednéd, hogy örökbe adjam…

-Takarodj innen – sziszegtem – te az én lányomat nem adod örökbe! Komolyan mondom, tűnj el innen, és soha ne keress meg se engem se a lányomat! – üvöltöttem.

-Sajnálom – súgta és egy puszi után elment. Végleg. Persze a kislány sírni kezdett, leginkább, mert felébresztettem a kiabálásommal, óvatosan felvettem.

-Ne sírj kicsim – ringattam esetlenül – kérlek, ne sírj… ketten maradtunk… de ne félj, én majd gondoskodom rólad – megsimogatta apró kezét, megfogta az ujjam, mosolyra késztetett, az én kislányom… már csak anyáméknak kell beadni valahogy…

-Rami – szóltam a telefonba, amint felvette – át tudnál jönni egy kicsit?

-Persze. Baj van? – kérdezte.

-Nem – feleltem – be akarok neked mutatni valakit…

-Na,erre kíváncsi vagyok – felelte – negyed óra és ott vagyok. Köszönés nélkül tettem le, míg vártam az alvó kislányt néztem, akaratlanul is eszembe jutott, amikor megtudtam, hogy úton van…

-Miért jöttél vissza? – kérdeztem kissé ingerülten a csajt – nem volt véletlen, hogy nem hívtalak…

-Gondoltam – bólintott – de Kimi… terhes vagyok, tőled…

-Az lehetetlen! – meredtem rá – használtam gumit!

-Mikor hajnalban estél nekem, akkor nem – vágta rá.

-Ilyen nincs – túrtam hajamba – hazudsz! Ki tudja kivel feküdtél össze az óta, hiszen velem is elsőre ágyba bújtál!

-Senkivel nem voltam az óta, és veled is csak azért, mert jóképű pasinak tartottalak, és le akartam veled feküdni! Kimi nézd, nem kell nekem semmi tőled – kezdett hadarni – ha arra gondolsz, hogy egy kis pénz vagy hírnév reményében találtam ki ilyet, tévedsz! Holnap megyek elvetetni, csak azt akartam, hogy tudd!  -állt fel, és indult ki. Letaglózva néztem, ahogy kisétál, ez az ismeretlen nő. Aztán belém hasított a gondolat, hogy mi van, ha igazat mondd, és tényleg az én gyerekem várja… idegesen hajtottam ki a garázsból, pár utcával lejjebb értem utol a lányt.

-Várj Becky – szólítottam a nevén – szállj be kérlek, ne az utcán vitázunk erről – sóhajtottam. Mikor beült megszólalt.

-Komolyan mondtam, nem akarok tőled semmit.

-Ha az a gyerek az enyém, nem vetetheted el – néztem rá – megadok mindent neked, amire szükséged van a terhesség alatt, s után, de nem eshet baja!

-És én, az életem? Én nem akarok gyereket, főleg nem ilyen fiatalon – emeltem meg a hangját.

-Nézd, előbb csináltatunk egy apasági vizsgálatot – feleltem lassan, ahogy átgondoltam a helyzetet – ha az enyém, kárpótollak azért, mert kihordod…

-Kimi – hallottam meg Rami hangját az előtérből, kimentem elé – na?

-Rami – sóhajtottam – előfordulhat, hogy ki fogsz bukni egy kicsit…

-Mi történt? – kérdezte gyanakodva.

-Inább ki történt – feleltem, majd a nappaliba mutattam. Kérdő tekintet mellett ment be, mikor meglátta a kis csomagot felnyögött.

-Kimi! Ez egy baba! – állapította meg.

-Nem mondod – vágtam rá.

-De hogy, honnan? Azt ne mondd, hogy a tiéd – meredt rám, persze egyből átlátta a helyzetet.

-Hát pedig… ő az én lányom – emeltem fel ismét a pici lánykát .

-Ez ez biztos? De kitől van egyáltalán?

-Biztos, csináltattam apasági vizsgálatot – válaszoltam – emlékszel, kb egy éve rám nyitottál egy nővel?

-Atya úr isten Kimi – ült le – anya megöl ezért. Ráadásul te hogy akarsz egy babáról gondoskodni, mikor állandóan versenyzel?

-Még nem tudom – néztem rá – de ez a kislány ne tehet arról, hogy én akkor idióta módon viselkedtem. Ő a lányom, és minden t megteszek érte!

-Add már ide – nyújtotta ki kezeit, mikor megfogta elmosolyodott – szia baba…, hát… jól megszívtad, apád egy idióta… de ne aggódj, majd mi is figyelünk rád – magyarázta. Na, és még én nem vagyok normális…

-Mi a neve egyébként? – kérdezte.

-Niina – feleltem – Niina Räikkönen.

-Niina baba – nézett ismét a kicsire – és az anyja?

-Nemrég ment el. Örökre. – sóhajtottam.

-Mi?

-Még lemondó nyilatkozatot is hozott – rogytam le – eleve el akarta vetetni, csak azért tartotta meg, mert mindennel elhalmoztam…

-Hogy képes valaki lemondani a gyerekéről? – tette fel a kérdést- és te mi a jó büdös francért nem szóltál erről?!

-Nem hittem, hogy így alakul, azt reméltem, hogy ha meglátja, megváltozik a véleménye – hadartam – és akkor ő nevelte volna, én meg támogattam volna anyagilag, és akkor láthattam volna a lányom, amikor csak akarom, és amikor el tudok menni hozzá.

-Ehelyett itt maradtál egy hány hónapos babával is?

-Három – feleltem.

-Ez szívás – fektette vissza s szuszogó kishölgyet. ű

-Az – bólogattam – de valahogy megoldom. Nézd, nem fogok lemondani róla. Anya mindig azzal nyaggatott, hogy tőlem is akar unokát. Hát most megkapja.

-Figyelj Kimi, egy babával ne könnyű. Láttad mi is miket összeszenvedtünk… Ráadásul te folyton úton leszel.

-Nem érdekel – emeltem meg a hangom – én nem mondok le róla, mint, ahogy az anyja tette!!!!

-Nyugodj már le – vágta oda – megoldjuk valahogy….

******

-Niinácska, tessék elbűvölően viselkedni… megismered ma a nagyszüleid – fordultam hátra a kislányhoz, hatalmas szemekkel nézett rám, hihetetlenül elbűvölő volt a kis csomag. Óvatosan ki emeletem a gyerekülésből és a bejárat felé lépdeltem.

-Jöttem – szóltam hangosan.

-Már vártunk – hallottam meg anya hangját a konyha felől – gyere be kisfi… Kimi, az egy baba?!

-Az – bólintottam – méghozzá az én lányom. Az anyja elhagyta, én maradtam egyedül neki… és remélem ti… - néztem anya szemébe. Felénk lépett és kivette kezemből.

-Szia angyalka – mosolygott rá, Niina szintén mosollyal felelt – hát te nagyon szép vagy – gügyögött neki.

-Ez mégis mit jelent? Kimi, mi folyik itt – nézett rám apa.

A következő óra azzal ment el, hogy elmeséltem a történteket, persze kicsit finomított verzióban.

-Milyen nevet választottál neki? – kérdezte anya.

-Niina lett – feleltem – a naptárról lestem le. Niina névnap volt, mikor megtudtam, hogy hamarosan apa leszek…

-Fiam, nem lesz egyszerű, főleg, míg ilyen kicsi – sóhajtott anya, miközben a cumisüveget adta a kislányom szájába – de ő az unokánk, és segítünk, amiben csak tudunk…

-Köszönöm – néztem rájuk hálásan.

Este mikor anya lefektette Niinát elgondolkoztam. Néztem az alvó kislányt, finom baba illat töltötte be a szobát. Tudtam, hogy rettentően nehéz lesz, de ugyanakkor éreztem, a kishölgy a legjobb dolog az életemben, hiszen az én vérem…

Kedves olvasóim! :) 

Nos, ez lenne a novella első része :) Igazándiból a második novella, amit megírtam  az elsőt  ezek után kapjátok meg, legalábbis remélem, lesz rá igény :) 

Továbbra is várom a visszajelzéseket, komment formájában Tőletek :) 

Jó olvasást nektek! :)