IceWorld - Három

Február második hete már Jerezben köszöntött minket, a kollektív, év eleji teszt miatt. Hihetetlenül hamar tele az idő az új munkahelyemnek, már egy hónapja dolgoztam a Lotus csapatának, ami azzal járt, hogy egy hétvégén kívül egy percet sem voltam otthon Finnországban a családommal, vagy a saját kis svájci rezidenciámon. Mostanra jól összeszokott a csapat, akikkel dolgoztam, mind a finn, mind a francia versenyző sajtósa nagyon kedves volt, úgy éreztem, eztán is jó lesz a kapcsolatom a két lánnyal. Míg a fiúk a pályán köröztek és vagy a kerékcseréket gyakorolták, nekem sok mailt és telefont kellett fogadnom, óriási várakozás előzte meg a szezonkezdést, s a rivaldafényben a regnáló bajnok istálló, a Red Bull Racing mellé mi kerültünk a visszatérő világbajnok miatt. Naphosszat kerestek meg minket a különböző műsorok, sajtósok, egy-egy interjú reményében. Ebéd után pont azt fontolgattam, hogy az edzést vezető pilótára különösen figyelni fognak, erre Kimi megfutotta a nap legjobb idejét… Hurrá, plusz munka. De a csapat is úgy volt vele, hogy inkább éjszakázzunk itt, de legyenek nagyon jók az eredmények…

Felkészítettem Solt, hogy mikre figyeljen még inkább ez miatt, majd Nitával is beszéltem, ő Romaine sajtósa volt. Mint magasabb beosztású személynek, illett csinosabban öltözve megjelennem, de mégis csapatruhában, áldottam is a tervezőink munkáját. Jó idő révén szoknyában, s magas sarkúban voltam, jól ment hozzá a karcsúsított Lotusos rövid ujjú ing. Négy körül sétáltam át az FIA kamionjába egy aláírásért, jól esett az egomnak, hogy közben páran megnéztek, nem tolakodóan, csak úgy elismerően.

-Te minek örülsz? – lépett elém Kimi szintén mosolyogva.

-Semmi – legyintettem.

-Na Inaaa – támaszkodott a korlátnak.

-Azon kuncogtam, hogy hányan megbámultak – adtam meg magam.

-Nos, ezen ne csodálkozz – állt fel – eszelősen jól nézel ki ebben  a cuccban – kacsintott rám, majd komollyá varázsolta ábrázatát – ezen túl el kell, hogy kísérjelek, itt a boxutcában…

-És párbajozni is akarsz? – nevettem fel.

-Nem lehet veled komolyan beszélni – ingatta meg fejét vigyorogva – te nőőő – sóhajtotta, majd visszament öltözőjébe. Somolyogva sétáltam fel irodámba, elrendezni a holnap délelőtti interjúkat. A maradék két napban ez ment, a fiúk hajtották a gépet, mi pedig szerveztük az életet körülöttük. A főnök elmondása szerint, eddig profin csináljuk, ezt várja a futamok alatt is majd tőlünk…

Utolsó nap estéjén a Lotus éttermi részén ültünk, a két pilóta a két sajtós , Mark és én. Remek hangulatban voltunk, túl a teszten, amelynek eredményi igen csak jók voltak ránk nézve.

-Liina, elmesélitek a sztorit? – nézett rám Sol, még a privát tesztről hazajövet beígértem neki.

-Nos, Kimi azt hitte, hogy annyira jól tud jet skit is vezetni, mint F1-es autót - nevettem fel.

-És nem tud? – kotyogott bele Romaine.

-Hát… végül is de… - hümmögtem.

-Na, még a végén azt hiszik, hogy bénáztam – húzta fel orrát Kimi.

-Igaziból a gond az előtte elfogyasztott alkohol mennyiséggel volt szerintem – sóhajtott Mark,Sol nevetésben tört ki. A másik pilóta elköszönt, megérkezet barátnője.

-Bocs Kimi, de ezt úgy elképzeltem most… -  Kimi kezébe nyomta a telefonját, az a kép volt rajta, mit nekem küldött múltkor.

-Így volt – sóhajtott vigyorogva.

-Ezek szerint ti régóta ismeritek egymást? – kérdezte Nita.

-Eléggé – felelte Kimi – idén lesz 15 éve…

-Huhu, az jó hosszú idő – bólogatott Sol – és, öhm… ti

-Jártunk e? – vágott bele Kimi, a lányok szaporán bólogattak – ami azt illeti igen.

-Komoly? – nézett rám Sol – és miért nem vagytok együtt most? Látszik, hogy tök jól elvagytok… Bocs, nem akartam faggatózni – sóhajtotta félénken, kissé elpirulva.

-Semmi gond – mosolyogtam rá – ezer éve történt már, és fiatalok voltunk. És van úgy, hogy a másik fontosabb…

-Igen – bólogatott - az idő és a hely volt a szakítás oka – nézett rám, majd rájuk Kimi, teljesen meglepet, hogy ezt így elmondta – nem volt időnk egymásra…

-Akkor csak pár hónapot voltatok együtt?

-Négy és fél évet – vágtam rá.

-Ejha – húzta el száját Sol – az azért nem semmi… és nem fura, hogy nem vagytok együtt…?

-Nem – vágtam ismét rá – mi mindig is nagyon jó kapcsolatban voltunk, és ez meg is maradt. És azért sok idő telet el azóta, hogy mi együtt voltunk…

-Értem – mosolygott – és kösz, hogy őszinték voltatok. Részemről semmit nem hallotok vissza…De most ha megbocsájtotok, még ezt le kell adnom, mielőtt a főnökasszony leszid – vigyorgott rám a végén.

-Menj csak – sóhajtottam jó éjt.

-Nektek is – szólt vissza. Mi is elindultunk a hotelbe, az autóban Kimihez fordultam – nálam marad a pulcsid tegnap, beugrasz érte? Vagy elég ha holnap a gépen kapod meg?

-Beugrom – felelte – érdekes volt rólunk beszélni…

-Igen – somolyogtam – olyan… mintha nem is rólunk lenne szó…

-Pontosan – nevetett fel – mintha más történetét mesélném…

A szobámhoz érve felnyögtem, ugyanis a folyosón kialudtak a fények.

-Hu – kapta el nevetve a derekam a finn, halkan ismét felnyögtem – megijedtél? – nevetett tovább, de engedte,hogy felé forduljak.

-Ez nem vicces – dorgáltam, az utca lámpájának fénye beszűrődött, a félhomályban láttam vonásait és tekintetét is.

-De az – heherészett elégedetten, kezét még jobban derekamra csúsztatta – kiengesztellek jó?

-Hogy? – kérdeztem, egyre hevesebben verő szívvel.

-Még nem mondtam el neked, hogy mennyire jó érzéssel tölt el, hogy a közelemben vagy – sorolta halkan szavait, egyre közelebb volt hozzám, hátam elérte a falat. Megremegtem, mire felfigyelt – fázol? – súgta

-Nagyon hideg a fal – feleltem.

-Gyere ide – szólt halkan, miközben közelebb vont magához, hogy ne érjem el a falat. Kezeim felkarján pihentek, zöld írisze ugyan úgy megigézett, mint akkor…

-Nekem is jó, hogy itt vagy –súgtam, hogy palástoljam megingásom.

-Ugye tudod, hogy most meg foglak csókolni…? – búgta szenvedélyes hangon. Mire reagáltam volna, ajkai enyémekre tapadtak, halk morgást hallatott, majd a falnak nyomott, de úgy, hogy keze a fal és hátam közé került. Óvón és szorosan ölelt, miközben nyelve lágyan, majd egyre szenvedélyesebben siklott számba. Elvesztettem józanságom, hajába túrva vontam még jobban magamhoz. Éreztem teste melegét, csókjának édes ízét, egyre többet és többet akartam belőle. Éreztem, hogy ő éppúgy vágyik rám, mint én rá, teste megremegett, ahogy tarkóját cirógattam.

-Kimi – motyogtam ajakai közé, mikor lassított csókunkon – ezt… nem lenne szabad…

-Nagyon hiányoztál – felelte – vágyom rád… mindig…

-Kims – néztem zöld szemébe – nem lehet, és ezt te is tudod…

-Liina, kicsim… - sóhajtotta a két kedves szót – én szere….

-Valahol erre van Liina szobája – hallottuk meg Mark indokolatlanul hangos hangját – és Kimi csak beugrott hozzá a pulcsiért, amit tegnap adott kölcsön neki…

Izgatott tekintet mellet lépett el előlem Kimi, és Mark elé indult.

-Mit kiabálsz Mark? – kérdezte.

-Kimi, kicsim? – hallottam meg Jenni hangját, eltátottam számat.

-Jenni? – értetlenkedett Kimi – te hogy kerülsz ide? Itt tért vissza az áram, hunyorognom kellett a hírtelen fénytől. Pár méterre tőlem álltak mindhárman.

-Hello – nézett rám Jenni, majd Kimihez simult – mehetünk? De ő engem nézett, a zöld szempár égetett, úgy éreztem, hogy a szívem a torkomban dobog,így inkább lehúztam kártyám és beléptem, gyorsan magamhoz vettem a pulcsit és visszaléptem a folyosóra. Az ajtóból nyújtottam Kimi felé.

-Kösz még egyszer. Jó éjt nektek – sóhajtottam mosolyogva, Kimi hozzám lépett, mikor elvette tőlem, egy pillanatra megsimította kezem.

-Máskor is – felelte, nem mertem szemébe nézni, becsuktam ajtóm és neki dőltem, ekkor folyt le az első könnycsepp az arcomon. Megérintettem az ajkam, majd megráztam fejem, nem engedhetem, hogy ez még egyszer megtörténjen.  Hiszen ő másik nővel él…

Másnap a gépen elég sokat hallgattam zenét, igyekeztem úgy tenni, mintha a tegnap meg se történt volna. Ami kissé nehezen ment, mivel Jenni is velünk volt a gépen, ő pedig kiélvezte, hogy össze vagyunk zárva, jelentőség teljesnek szánt pillantásokkal nézett rám, miközben Kimit tapizta. Enyhe hányingerrel küzdve ballagtam ki teáért.

-Te is bujkálni jöttél? – nézett rám Mark egy bögre fölül.

-Ami azt illeti.. igen – somolyogtam – te is?

-Kiakaszt ez a nő – intett be fejével fintorogva – Kimi akkora egy idióta, hogy az nem igaz.

-Valamit tudhat, hogy mégis vele van – vontam meg a vállam.

-Nem, csak Kimi egy idióta – ismételte magát –még Sol is észrevette kettő nap után, hogy nem szereti…

-Ez az ő dolguk – sóhajtottam, miközben igazat adtam magamban neki. Én sem értettem miért vannak együtt, de…

-Igen… amúgy… tegnap történt valami? Nagyon feszültek voltatok.

-Maradjunk annyiban, hogy jó, hogy hangosan beszéltél – csuktam le szemem szégyenlősen.

-Annyira tudtam, hogy lesz valami… Liina… ti egymásnak vagytok teremtve…

-Nem hinném, hogy ezt itt kéne megbeszélnünk – utaltam a lányra, majd a mosdóba mentem, muszáj volt hideg vízzel leöblítenem az arcom…

A következő tesztig kilenc nap volt, így 5 napra leléphettünk. Annyi időre nem akartam Finnországba utazni, inkább Katjat kértem meg, hogy jöjjön Svájcba. Pontosabban ő várt a reptéren. Vigyorogva öleltem meg.

-Úgy hiányoztál – sóhajtottam.

-Te is nekem – nevetgélt – jé, Kimi Räikkönen…

-Úgy ám – halottam meg Kimi hangját mögülem, Jenni telefonált így távolabb állt, de feltűnően nézett, míg Kimi megölelte Katjat – jól nézel ki.

-Köszönöm – mosolygott rá a tesóm – a nagy visszatérés… Liina mindig mondta, hogy visszamész az F1-be…

-Néha úgy érzem, hogy jobban ismer, mint én magamat – sóhajtotta, majd felém fordult és megölelt – sajnálom a tegnap estét… és nem a csókra értem… - majd elengedett – légy jó, és vigyázz magadra.  Majd hívlak… Szia Katja – intett tesómnak és lelépett.

-Ez a barátnője? – nézett Jennire, bólintottam – hát… bakker, mennyire nem illenek össze…

-Katja – forgattam szemem – na, de mesélj mi volt otthon?

-Kit érdekel? – karolt át – te mesélj drágám, milyen a melo? És Kimi? Szerinted összejöttök újra?

-Katja!!! – dorgáltam – munkatársak vagyunk és jó barátok, mint eddig. Ennyi!

-Aha… de hagyjuk, látom, erre még mindig ugrasz…

-Te még egy ilyen és mehetsz is haza! – indultam el mérgesen a kocsim felé.

-Jól van na –adta meg magát. Jó érzés volt ismét itthon lenni, és nem utolsó sorban pihenni. A sors viszont közbe szólt, Katjanak két nap múlva haza kellett mennie, ugyanis kolleganője eltörte valamijét, és neki kellett átvennie az ő osztályát. Sajnáltam, hogy nem tud tovább maradni, de a munka, az munka… Másnap délelőtt épp azon gondolkoztam, hogy egyedül hogy varázsoljam ki a hintaágyat a teraszra, mikor egy lihegő kutyafutott be hozzám. Meglepetten sikkantottam.

-Ajax! Hát te hogy kerülsz ide? – térdeltem le a négylábú elé, és simogatni kezdtem barátomat – de rég nem láttalak – nevetgéltem, rám ugrott, végig nyalt kezemen, nagyon helyes volt, ahogy örült nekem.

-Ajax! – hallottam meg Kimi hangját – hagyd Liinát… - végül Kimi a kezem után nyúlva segített fel, jót nevettünk a kutya lelkesedésén.

-Hogy kerültök ide? – pillogtam rá, miközben tettem ki inni Ajaxnak.

-Futottunk – felelte, végignéztem rajta, valóba edzős cuccban volt, pólója néhol nedves is.

-Baartól idáig? – vigyorogtam – az 25 km-er.

-Markkal van, hogy 40-et futunk, szóval – rántotta meg vállát.

-Gyere adok neked is inni – csóváltam fejem, mire öntöttem jeges teát ő ledobta pólóját a melegre hivatkozva – jó, hogy jössz, kéne egy kis segítség…

-Éspedig? – kérdezett vissza.

-Ki akartam tenni a hintaágyat, de egyedül nem megy…

-Ugye tudod, hogy most le kéne, hogy szidjalak? – pillogott – hogy jutott eszedbe, hogy egyedül vonszold a hintaágyat, mikor olyan dög nehéz?! 

-Eredetileg Katjaval akartuk, csak haza kellett utaznia – érveltem.

-Majd én, jó? – ingatta fejét, miközben a garázsba ment.

-De egyedül te se tudod – követtem.

-Dede – vigyorgott – csak adj csavarhúzót.

-Minek? – rémültem meg – ugye nem akarod szét szedni?!

-De – érintette meg az orrom, olyan hatást elérve, mintha gyerek lennék – különben is mondtad, múltkor, hogy ki kell cserélni benne egy rugót…

-Te ilyenekre emlékszel? – hümmögtem meglepetten, elnevette magát, a szerszámos ládához navigáltam, ő pedig gyors mozdulatokkal szétszedte a szerkezetet. Jó volt nézni, ahogy leguggol, feláll, megfeszülnek izmai… és valahogy nem zavart, hogy itt van, és kuplerájt csinál, túl jó kedvem volt ahhoz, hogy izguljak a holnap, vagy a tegnap miatt…

-Kimpa, maradsz vacsira? Hálám jeléül, hogy segítesz…

-Csak ha, rakott tésztát csinálsz – vigyorgott rám – azt csak te tudod úgy elkészíteni, ahogy én szeretem…

-Na jó – egyeztem bele – bent megtalálsz… Feltettem a vizet a tésztának, előpakoltam a hűtőből, ami kell, s nekiálltam. Aztán meg rohantam az emeletre, mert a feltámadó szél becsapta az ablakot. Fél óra múlva Kimi állított be.

-Végeztem – jelentette be – de nem rakom ki a teraszra, mert vihar jön…

-Ne – húztam el a szám és a teraszra léptem, valóban sötétszürke felhők keretezték az eget – utálom a vihart…

-Nyugi, vigyázunk rád Ajaxal – nevetgélt – de jó illat van – fogott kanalat és kóstolt bele mindenbe.

-Örülök, hogy otthon érzed magad – fintorogtam rá vigyorogva miközben kivettem kezéből a kanalat, mivel azt már kihűlt, és így nekem nem kellett fujkodnom a sajátomat. Ebben a pillanatban dörrent az ég én pedig elejtettem a kanalat, aminek tartalma az ő nadrágjára ment.

-Kimi – kaptam szám elé kezem – úgy sajnálom…

-Ina, nyugi – sóhajtott – semmi baj nem történt…

-Várjál – néztem rá és ismét felszaladtam, úgy emlékeztem van nálam még pár ruhája, mivel nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy buli után nálam kötöttünk ki.

-Ina? – jött utánam az emeletre.

-Szobámban – kiabáltam ki, belépett – nézd… van itt még pár ruhád – dobtam felé egy melegítőt és pólót.

-Tényleg – mosolygott.

-Zuhanyozz le, ha szeretnél – mutattam a fürdőre – addig befejezem a vacsit. Mindent a helyén találsz – tettem hozzá még és lementem.  Mire lejött valóban végeztem, és az eső is egyre jobban csöpögött. Ajaxot betereltem a félig zárt elő teraszra, és adtam neki is enni.

-Elkényezteted a kutyát – hallottam meg hangját – és engem is, igazából…

-Remélem éhes vagy, ha már a kedvenced készítettem – kacsintottam rá.

-Mint a farkas! – nevetett, leültünk a megterített asztalhoz. Elégedetten konstatáltam, hogy kétszer is szedett és jó bőségesen is. Megkértem, hogy bontson ki egy üveg bort, ehhez az időhöz remekül passzolt egy is vörösbor.

-Jól laktál? – kérdeztem elégedetten.

-Tele vagyok – sóhajtott – istenien főzöl Ina…

-Örülök, hogy ízlett – mosolyogtam. A villámok és a dörgések sűrűsödtek, és az eső is vadul verte az ablakokat.

-Látod, még jó, hogy erre tévedtünk Ajaxal – sóhajtott mosolyogva.

-Tényleg, hogy is keveredtetek erre? – húztam fel a lábaim is a kanapéra.

-Nos… eredetileg csap a tóparton terveztem egy kört – kezdett bele –aztán valahogy itt lyukadtam ki…

-Értem – bólogattam, aranyos volt így a kis vallomással – és… Jenni?

-Otthon van, haza utazott a szüleihez – felelte.

-Összevesztetek?

-Kicsit – bólintott – mert kérdőre vontam, hogy miért jött Jerezbe… állandóan ellenőriz, nem hagy élni…

-Kims – néztem most kékes árnyalatú szemébe – és szerinted ez így normális dolog?

-Hát… nem igazán – ejtette ki halkan – néha úgy érzem, hogy megfolyt a ragaszkodásával, néha meg felém se néz… Minden olyan bonyolult…

-Sajnálom – sóhajtottam –reméltem, hogy végre boldog leszel…

-Egyszer voltam boldog, és az is miattad volt – nézett hosszan szemembe – Liina – fogta meg kezem, magához húzott én pedig nem ellenkeztem, hogy letudja köztünk lévő kis távolságot – egyedül beléd voltam igazán szerelmes… te voltál az első szerelmem, és azt hiszem… örökre az is maradsz – suttogta, ajkára pillantottam, mire ismét a szempárba néztem volna, megcsókolt. Hosszan szenvedélyesen. Teljesen összesimult testünk, vad vágyat éreztem, hogy ismét érezhessem őt. Enyhén ziháltunk, mikor elvált ajkaimtól.

-Kims – súgtam csukott szemmel, majd rápillantottam, két keze közé fogta arcom, tekintete melegséget tükrözött.

-Liina – sóhajtotta, egy pillanatra lehunyta szemét, majd mélyen enyémbe nézve folytatta – én… még mindig szerelmes vagyok beléd…

Kedves olvasóim! 

Ne haragudjatok, hogy nem a szokásos időben jelentkeztem, de eléggé káoszos hét van mögöttem. Elkészült a Sz. j ú- án újabb része is, holnap felteszem, szóval lesz mit olvasnotok :) 

Nagyon örülök, mert a visszajelzések alapján elnyerte tetszéseteket az új történet is. Köszönöm a kommenteket és a biztató szavakat, hálás lennék, ha eztán is meglepnétek egy-két véleménnyel :)

Cserébe pedig szeretnélek benneteket meglepni. Hamarosan új címkét állítok be, melyben rövidebb /kb. 10/ részes novellákat olvashattok, remélem azokat is hasonló szeretettel fogadjátok, mint a történeteket :) 

Kellemes olvasást kívánok nektek! :)