Huszonnyolcadik

-Mrs. Räikkönen ? – szólt mosolyogva férjem, miközben a kezét nyújtotta felém.

-Mr. Räikkönen – simultam karjaiba, hogy férj feleségként először együtt táncolhassunk – olyan hihetetlen, hogy összeházasodtunk – kuncogtam halkan.

-A feleségem vagy – súgta fülembe puszi mellett – annyira szép vagy… egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mit éreztem, mikor megpillantottalak a menyasszonyi ruhádban…

-Köszönöm – bújtam még jobban hozzá – te is nagyon jól nézel ám ki… mikor rád néztem, ott álltál az oltár előtt, engem várva… úgy éreztem, hogy hozzád tartozom, most már örökre.

-Szeretlek – felelte kedvesen.

-Szeretlek- ismételtem, majd puha ajkaira nyomtam enyémeket. A zene véget ért, apa elkért Kimitől, melegséggel töltött el, hogy hallgattam, ők hogy élték át az eskütételünket.

-Nem öltözöl át? – kérdezte Kristii nevetve.

-De nem ám – ingattam fejem vigyorogva – eszem ágába sincs, hiszen többet nem nagyon viselhetem…

-Pedig hihetetlenül gyönyörű vagy benne – sóhajtotta Kimi, csókkal jutalmaztam kedves szavaiért. Nem sokkal később betolták a tortát, egy négyemeletes, eltolt kockás, oroszkrém tortát választottunk. Fantasztikusan nézett ki, főleg, hogy a díszítése is a tengerpartot idézte. Tapsvihar kísérte mozdulatainkat, mikor a finn mögém állt, s együtt felvágtuk az édességet, majd mikor egymás szájába adtunk egy-egy falatot. Mosolyogva váltottunk enyhén krémes ízű csókot végül. Valóban úgy éreztem magam, mint aki álomba csöppent, a vacsora, a gratulációk, a kitűnő hangulat elvette időérzékem, mire felocsúdtam 11 óra után voltunk.

-Kicsim – ölelt át óvón a finn – lassan ideje elvonulnunk. Szeretném, ha kicsit pihennél – simított végig pocimon – és lehet, a kishölgy is értékelné…

-Most már kezdem érezni, hogy elfáradtam – dőltem mellkasának, majd mosolyogva felé fordultam – a nászéjszaka előtt elküldesz pihenni…?

-Csak egy pici pihenőre – nevetett ajkaim közé – hogy aztán kellő energiád legyen az est folytatásához…

-Oh, micsoda úriember az én drága férjem – sóhajtottam boldogan.

-Mondd még egyszer – kért továbbra is mosolyogva.

-Férjem – súgtam félhalkan, szenvedélyes csókot kaptam érte. A társaság valahogy érzékelte, hogy lassacskán elköszönünk tőlük, még egyszer mindenki gratulált, jókívánságokkal látott el.

-Szeretnénk a feleségemmel – szerelmesen pillantott rám, úgy éreztem el tudnék olvadni – megköszönni nektek a segítséget … - kezdett bele a finn.

-Csak vigyázz az aranyos kis sógornőmre – nevetett bele Rami, miközben kezet fogtak.

-Nagyon jó hallani Kimitől, hogy a feleségem – mosolygott Erin két puszi közt.

-Nekem mondod? – vigyorogtam rájuk. Végtelennek tűnő gratulációk és ölelések után végre az ajtó előtt álltunk, és komolyan izgultam…

-Bár nem otthon vagyunk… - mosolygott rám, majd karjaiba vett, mielőtt beléptünk szobánkba.

-Kimi – súgtam teljesen elvarázsoltan, ugyanis a szoba gyertyafényben úszott.

-Méltóképpen akarom megünnepelni az esküvőnket – felelte halkan, letett, szenvedélyes csókban forrtak össze ajkaink.

-Tökéletes – mosolyodtam el – éltetem legszebb napja volt a mai…

-És még nincs vége – csókolt meg ismét. Szorosan hozzá bújtam, kezei lassan kényeztetve simítottak végig oldalamon és hátamon – megveszek érted…

Meglazította nyakkendőjét, kibújtattam öltönyéből, őrülten jól nézett ki ingben… mosolyogva nyúlt felém, ajkaim elnyíltak az enyhe sóhajoktól, miket azzal váltott ki, hogy kegyetlenül lassan bontotta ki fűzőm, miközben apró csókokat lehelt nyakhajlatomba. Éreztem, ahogy az anyag egyre lazábban simult testemre, óvatosan kiléptem belőle inkább, sajnáltam volna, ha baja esik, hiszen a varázslatos érzés volt viselni… Mohóbb csók közben szabadult meg ingjétől, s nadrágjától, majd ismét övébe véve fektetett az ágyra.

-Olyan nagyon kívánlak – súgta rekedtes hangon, szemébe nézve a saját világomat láttam viszont.

- Szeretlek – sóhajtottam boldogan, ahogy ajkai nyakam, majd mellkasom súrolták. Egészen a pocakomig, ott lágy mozdulatok után apró puszikkal halmozott el. Mindkettőnknek hihetetlen élmény volt, hogy a kislányunk már a pocakomban van, és hogy babát várva álltunk oltár elé. Jól tudtam, hogy neki is mennyire fontosak ezek a mozdulatok, így fejezte ki azt a végtelen szeretetet, amivel már most beleszeretett lányunkba.

Nem tudom, hogy a tudat, hogy most esküdtünk, vagy, hogy most szeretkezünk először házaspárként - vagy esetleg az a misztikum, ami körülvett minket most – tették e ilyen eszelősen jóvá a nászéjszakánkat. Vagy csupán az a szenvedély, amivel szerettük egymást. Érzékeim hihetetlenül felerősödtek, és a finn sóhajai, égető pillantásai tudatták, hogy ő is hasonló módon élvezi az éjszakát…

-Életem egyik legjobb szeretkezése volt ez – sóhajtotta kedvesen – és nem azért mondom, mert a nászéjszakánk…

-Ezzel valahogy én is így vagyok – incselkedtem – egyszerűen tökéletes volt a mai nap minden pillanata…

-Izgultam ám – nevetgélt – tudod, fontos volt, hogy minden simán menjen, hogy jól érezd magad…

-Nekem pedig az, hogy te élvezd az egészet- kuncogtam, apróbb csókot váltottunk, majd mellkasához simultam. Lassan simogatta hátam én pedig boldogan hunytam le szemeim. Nem is érzékeltem fáradságom, egyik pillanatban még a finn halk szuszogást hallottam, a következően pedig álomtalan álomban aludtam…

Kimi szemszöge:

Arra ébredtem, hogy Lindi kicsúszik az ölelésemből. Félig hason fekve karolta át a párnát, látványa mosolyra késztetett. Pár pillanatig néztem őt, ahogy alszik, tekintetem karikagyűrűjére tévedt, magam elé emelve kezem sajátomra is rálestem. Felrémlett a tegnap este…

-Kijelenti-e Ön, Linda Laine, hogy az itt jelenlévő Kimi Mattias Räikkönennel házasságot köt, szeretné-e ezt a férfit hites férjéül, szeretni, tisztelni fogja-e, kitart-e mellette jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?
-Igen!- ejtette ki kedvesen, végig szemembe nézve. Leírhatatlan büszkeséggel töltött el…

-Kijelenti-e Ön Kimi Mattias Räikkönen, hogy házasságot köt az itt jelenlévő Linda Lainnel, szeretné-e ezt a nőt hites feleségéül, szeretni, tisztelni fogja-e, kitart-e mellette jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ? -tette fel a kérdést nekem is.
-Igen!- mondtam határozottan, mégis szelíden, hogy érezze, szeretem.
-A rám ruházott hatalmamnál fogva megállapítom, hogy Kimi Mattias Räikkönen és Linda Laine Räikkönen az Európai Unió családjogi törvénye értelmében házastársak. És most megkérném Önöket, hogy írják alá az anyakönyvet!- mosolygott ránk kedvesen.

Mindketten odaléptünk mellé, aztán egymás után elláttuk aláírásunkkal a könyvet. Mielőtt aláírtam, Lindi nevére pillantottam, Linda Laine Räikkönen……

-Mrs. Räikkönen ? – szóltam mosolyogva, miközben felé nyúltam

-Mr. Räikkönen – simult karjaimba, először táncol velem a feleségemként… – olyan hihetetlen, hogy összeházasodtunk – kuncogott halkan.

-A feleségem vagy – súgtam fülébe puszi mellett – annyira szép vagy… egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mit éreztem, mikor megpillantottalak a menyasszonyi ruhádban…

-Köszönöm – bújt még jobban hozzám – te is nagyon jól nézel ám ki… mikor rád néztem, ott álltál az oltár előtt, engem várva… úgy éreztem, hogy hozzád tartozom, most már örökre.

-Szeretlek – feleltem kedvesen.

-Szeretlek- ismételte, majd puha ajkait enyémekre nyomta. Nem tudtam szavakkal elmondani neki, hogy mennyire szeretem, és, hogy milyen hihetetlen élmény volt az esküvőnk… Eufórikusboldogság… Főleg, hogy a kishölgy is velünk volt már… még ha csak Lindi pocakjában.

Halkan nevetgéltem az édes emlékek hatására, mikor mocorogni kezdett apró puszikkal halmoztam el vállát.

-Hmmm – nyögött fel halkan – ez nagyon… jó…

-Elhiszem – susogtam bőréhez érintett ajkakkal. Felém fordult és átkarolta nyakam.

-Jó reggelt férjem – mosolyodott el.

-Jó reggelt feleségem – vigyorogtam rá, jó érzéssel töltött el kiejteni ez, hogy feleségem… Mennyivel másabb volt már az elejétől, mint az előző házasságom… fiatal és nemes egyszerűséggel hülye voltam. Úgy éreztem, hogy enyém a világ, és, hogy valóban szerelmes vagyok… csakhogy… bezzeg most, de szeretem ezt a nőt….

-Mire gondolsz? – kérdezte halkan.

-Arra, hogy mennyire boldog vagyok melletted – pusziltam meg nóziját.

-Akkor jó – kuncogott, hosszú csókot váltottunk – Bajnok… - nevetgélt tovább – éhesek vagyunk…

-Hajaj – sóhajtottam somolyogva – nem rendeltem reggelit még…

-És mi tart vissza? – ülte fel még mindig nevetve.

-Kis pimasz – húztam vissza –attól, hogy a férjed vagyok, nem szemtelenkedhetsz ám velem.

-De de, ez mától jogom Édesem – magyarázta huncut tekintet mellett.

-Nekem pedig ez – fordítottam hanyatt, szenvedélyesen megcsókolva – mit gondolsz… várhatunk még a reggelivel…?

-Aham – nyögött fel, ahogy besiklott kezem a takaró alá – egy picit mindenképp…

-Szivem – bújt hozzám enyhén lihegve aztán – most viszont már tényleg éhes vagyok…

-Máris intézkedem – nyúltam a telefon után nevetve, kicsit lustálkodtunk, majd Lindi kimászott mellőlem. Trikóban és francia bugyiban tért vissza, jól tudta, hogy megveszek ezért a szerelésért.

-Riia baba megmozdult ismét – közölte könnybe lábad szemekkel, azonnal felugrottam én is.

-Mi? Most? Mennyi ideig érezted? – hadartam, miközben pocijára csúsztattam kezeim.

-Pár pillanatig csak – sóhajtotta – kicsikém, mutasd meg apának is… - súgta kedvesen. Hosszú percekig álltunk, így de semmi nem történ, kicsit csalódottan sóhajtottam fel.

-Úgy látszik, még nem akarja –mozdítottam meg a kezem, ebben a pillanatban ő is megmozdult – Lindi! Éreztem! – kiáltottam.

-Én is – nevetett – simogasd még a pocim… - kérte, lassan mozgattam kezeim, pár pillanat múlva ismét mozgást éreztünk – úgy látszik rossz volt a mozdulatlan taktika – mondta még mindig nevetve.

-Kicsikém – sóhajtottam, olyan hihetetlen volt, hogy ott bent van egy kicsiny lány, az én kislányom, és most éreztem, ahogy fordul… - úgy szeretlek titeket…

-Na, ő már most apás – kuncogott – most mondd meg, ha én simizem, semmi…

-Egyre többet fog mocorogni a doki szerint – bíztattam – veled egy egész, szóval…

-Imádlak – fordult felém, lágyan megcsókolt – Kims… feleség lettem…

-Úgy bizony – mosolyogtam – méghozzá az én szépséges feleségem – emeltem és forgattam meg nevetve.

-Kimiii – kuncogott ismét – szédülök… Óvatosan az ágyra fektettem, és kimentem a meghozott reggeliért.

-Gyere Szépségem – léptem ismét be hozzá pár pillanat múlva, ölembe véve vittem ki reggelizni…

Linda szemszöge:

Ebédig ki se dugtuk az orrunkat a szobából, kiélveztük házasságunk legelső napját. Fürdés után térdig érő, mell alatt kötős ruhába bújtam, itt nagyon jó volt az idő. Frufrum feltűztem, s a tegnapi hajam miatt még hullámosabban omlottak le tincseim, mint szoktak.

-Édes –sóhajtott révedezve – így nem mehetünk sehová.

-Miért is? – pillogtam vigyorogva.

-Mert szeretném levenni rólad ezt a rucit – vont karjaiba nevetve.

-Nem nem – ingattam fejem – tudod, Riácska, és én éhesek vagyunk, szóval…

-Már megint? – húzott kedves mosoly mellett.

-Több mint hat órája reggeliztünk – közöltem méltóságteljesen.

-Gyere – karolt át nevetve, majd komolyra váltott –Kicsim, nem kéne neked pár kilóval nehezebbnek lenned?

-Miért? – lepődtem meg – 3,5 kilóval vagyok így is nehezebb már…

-Igen és lassan az ötödik hónak közepénél járunk, nem kevés ez? – aggodalmaskodott.

-Nem – mosolyodtam el – egyszerűen ilyen az alakom. És a babával is minden rendben, hál Istennek. Ráadásul láthatod, hogy egy fél lovat képes lennék megenni – nevettem – mire haza érünk lesz ez 4 kiló is – legyintettem.

-Oké – bólintott, beszálltunk a liftbe, lent, az étkezőben már messziről látni lehetett a családot, eleve feltűnő egy 12 fős társaság. Kézen fogva és nagy vigyor mellett lépdeltük feléjük, természetesen mindenki felállt, kicsit zavarba is éreztem magam, hogy mindenszempár ránk szegeződik. Nem is értettem ez miért nem zavart tegnap a ceremónián…biztos Kimi miatt nem, teljesen elvarázsolt ott… is…

-Az ifjú pár – sóhajtotta Paula miközben gyorsan megölelt.

-Lindi éhes, szóval elkerülhetjük az ölelgetéseket? – vigyorgott Kimi, vállára csaptam.

-Ne kend rám – ingattam fejem, hátulról átkarolt és nevetve adott puszit az arcomra. Végül megrendeltük az ebédet, közben persze a tegnapi esküvő volt a téma.

-Komolyan mondom, én nem láttam még ilyen szép esküvőt – mosolygott rám Helen – egyszerű, mégis káprázatos volt, és hűen tükrözte, hogy mennyire szeretitek egymást…

-Ez volt a cél – somolyogtam én is, áldottam a pincért, hogy hamar meghozta ételünket, tényleg megéheztem, na babácska… A harmadik falatnál mozdulatlanná merevedtem, persze Kimi rögtön felfigyelt.

-Kicsim? – nézett aggódva –jól vagy?

-Persze – mosolyodtam el, miközben megsimogattam a pocakom – csak nem szoktam még meg, hogy Riia jelzi, hogy …

-Mozog a pici? – kotyogott bele Erin – de jó…

-Na, kezdődik – nevettem- igen, mozog…főleg, ha Kimi keze van a hasamon.

-A kislányom – sóhajtotta káprázatos mosoly mellett a finn, észrevettem, hogy Paula és Matti is felfigyeltek Kimi boldog mosolyára és ők is meghitten pillantottak egymásra.

-Te is meg tudod, milyen érzés apának lenni – nézett Kimira Rami, elvigyorodtam, az idősebbik Räikkönen egyre több tanácsot adott tesójának gyerek ügyben…

Ebéd közben ment a beszélgetés, jobbára még esküvő lázban égett a csapat, de szóba kerültek a versenyek is persze…

- Jövő héten lesz a Mexikói rally, arra is mész? - kérdezte tőlem Erin.

-Hogy is ne - szólalt meg Kimi - már csak az kéne, hogy várandósan Mexikóba utazzon.

-Huha, ezek szerint te nem akarod? - mosolyodott el a tesóm.

-Kimi úgy gondolja, hogy az már sok lenne nekem - feleltem helyette.

-És te mennél? - érdeklődött apósom.

-Nos... Igen - sóhajtottam - felemás érzésekkel vagyok ez iránt, mert jó lenne Kimi mellett lenni, és látni, hogy mit alkot... de azért kicsit tartok is tőle...

-Na látod - bólogatott a férjem.

-Azt nem mondtam, hogy teljes egészében igazat adok neked - mosolyodtam el.

-Aggódom értetek - szelídült meg hangja - azért mexikó... a repülő út...a körülmények...

-Úgy mondod, mintha ősterületre menne - kotyogott bele Seb, Kimi enyhén csúnyán nézett rá.

-Nem lennék nyugodt, ha ott lenne - fejtegette - svédben is nagyon frusztrált a tudat, hogy bajuk eshet...

-Hát te nagyon kész vagy - vigyorodott el Rami, Kimi rá is csúnyán pillogott - mármint, nem lehet, hogy túlzásba viszed az aggódást?

-Ja, mert te kezes bárányka voltál, mikor útban voltak az ikrek, mi? - vágott vissza.

-Nézd én értem, hogy félted Lindit, de...

-Nem zavar, hogy én is itt vagyok? - vontam össze szemöldököm - utálom, ha úgy beszélnek rólam, mintha ott se lennék, közben meg de...

-Ez igaz - vágta rá egyszerre apa és Erin. Megtöröltem a szám és felsóhajtottam.

-Szeretnék egy kicsit lepihenni - néztem a társaságra - ha megbocsájtotok - álltam fel.

-Linda - nézett rám Kimi, meg a többiek is persze.

-Semmi baj - reagáltam le a kérdő tekinteteket - csak tényleg jól esne egy kis pihi...

-Rendben - állt fel ő is.

-Azért elköszönni még lejövünk - mosolyodtam el, tényleg nem volt gondom, csak vágytam egy kis lazításra.

-Haragszol rám? - kérdezte halkan, a liftben már.

-Dehogy - simultam hozzá - aranyos vagy, hogy aggódsz miattunk, még ha egy icipicit túlzásba is esel - kuncogtam kedvesen.

-Tényleg nem akarlak kiakasztani az aggódásommal – sóhajtott fel – de Lini, a feleségem vagy és a kishölgy miatt még inkább féltelek…

-Tudom – adtam puszit ajkára – jól esik, hogy ennyire törődsz velünk, de ne akarj korlátozni, kérlek – súgtam mosolyogva – vigyázok magamra, de én érzem, hogy mennyit bírok még…

-Rendben – bólintott - de akkor is el fogom mondani, hogy féltelek… - somolygott.

Pár óra múlva lementünk a családtól elköszönni, mi még maradtunk egy napot, kicsit kiélvezni, hogy friss házasok vagyunk.

-Ha megszületett a baba – feküdt mellém kora este már – elmegyünk egy igazi nászútra.

-Jól hangzik – fordultam felé – na, már ha képesek leszünk otthon hagyni…. – persze már most nem tetszett a dolog, Kimi halkan nevetgélt mellettem.

-Most tudom, hogy nem –jelentette ki nevetése tárgyát – akkor majd úgy megyünk nászútra, ha kicsit nagyobb lesz és képesek leszünk pár napra a nagyszülőkkel hagyni…

-Így jó – bújtam hozzá – de… egy kis elő nászúton agyunk, szóval…

-Szóval? – puszilt kedvesen fülembe.

-Mit kell nászúton csinálni? – adtam a hülyét nevetve.

-Hm… leginkább szeretkezni és… szeretkezni – fektetett hanyatt halkan morogva.

-Igen? – hunytam le szemem – akkor tegyük azt….