IceWorld - Kettő

-Liina – hallottam halk hangot – Inácska… ébredj… - hang egyre hangosodott, zavartan rebbentem fel. Utolsó képem az volt, hogy az irodámban, a kanapén ülök és elemzést olvasok. És behunyom a szemem, csak egy pillanatra, tényleg csak egyre…

-Kimpa… te mit keresel itt? – nyögtem, mikor tudatosult bennem ki is ül mellettem.

-Érted jöttem – vonta össze szemöldökét – Ina, fél egy van, mi a csudát művelsz te itt ilyenkor?

-Ehem.. aludtam? – pillantottam rá álmosan, majd feltormáztam magam – de te még nem feleltél igazán…

-Katja hívott, hogy nem ér el téged tegnap óta, és aggódott – felelte – és miután fél egy van, és a szobádban sem voltál én is aggódni kezdtem…

-Nem vagytok kissé pánikolósak? – ércelődtem.

-Nem – jelentette ki – most pedig szépen visszamegyünk a hotelbe.

-Igenis parancsnok – bólintottam, de hangnemem ironizáló maradt.  Ahogy felálltam meg is szédültem, Kimi automatikusan utánam kapott.

-Ina, jól vagy? – ültetett vissza, szeme aggodalommal telve vizslatott.

-Persze – sóhajtottam – csak ma, illetve tegnap még csak reggelit ettem – vallottam be.

-A szentségit Ina! – ugrott fel – a papírhalmokból ítélve egész nap melóztál, mi? Ina, kicsim, hogy vigyázzak rád, ha te nem vigyázol magadra? – hadarta.

-Ina kicsim? – kérdeztem vissza, persze erre nem reagált.

-Eszel és lefekszel aludni, értve vagyok? – pillantott rám szigorúan, felvontam a szemöldököm, komolyan feldühített, és ezt látta, így módosította szavait – vagyis, szeretném, ha ennél és lepihennél…

-Ne parancsolgass – néztem szúrósan szemébe, egy pillanatig ő is így bámult, majd pislogott és tekintete melegséggel telt meg.

-Tudom, hogy nem szereted – mosolyogott el – de nem szabad ilyet csinálnod…

Végül a hotelban kötöttünk ki persze, meg akart győződni, hogy normálisan eszem, ezért nagyon kései vacsira velem tartott.

-Ja, aztán meg nem férsz be az E20-ba – gonoszkodtam.

-Haha – gúnyolódott – ezt betudom átmeneti elmezavarnak nálad, mivel későn ettél…

-Ahogy gondolod – rántottam meg vállam nevetve. Villámgyors fürdés után köntösben tértem vissza, szervezetem ismét jelzett, megszédülve kapaszkodtam az asztalba.

-Ina – lépett egyből hozzám – te nem vagy jól…

-Picit sokat dolgoztam mostanában – feleltem – kialszom magam és oké lesz minden.

Leültem az ágyra, Kimi pedig vetkőzni kezdett.

-Te mégis mit művelsz? – pillogtam rá.

-Ezek után te se gondolod komolyan, hogy egyedül hagylak éjszakára?! Tessék ágyba bújni… - vezényelte, hogy leplezzem zavarom, amit mezítelen felsőteste váltott ki belőlem, bebújtam a takaró alá.

-Ugye tudod, hogy a kanapén kell aludnod? – dobtam hozzá párnát vigyorogva.

-A francokat - rántotta le rólam a takarót és mellém feküdt – hatalmas ágyad van, szóval…

-Nem vagy te kicsit pofátlan? – sandítottam rá, mosolyogva hajolt hozzám.

-Hisz ismersz – nevetett fel – de, most már tessék aludni – adott puszit arcomra, megingattam fejem és alvós pózomba kucorodva el is aludtam.  Éjjel arra ébredtem, hogy elzsibbadt a lábam, ahogy lustán mocorogni próbáltam, érzékeltem, hogy valami akadályoz. Kipattantak szemeim, ahogy tudatosult bennem, Kimi teljesen hozzám simulva alussza az igazak álmát. Épp, mint régen, karja fejem alatt volt, bár fogalmam sincs, hogy keveredett oda, másikkal derekam ölelte át, lába az én lábaim közt, feje pedig nyakhajlatomnál, éreztem bőrömön, ahogy lassan kifújja levegőjét. Óvatosan megmozdultam, felsóhajtott, de aludt tovább. Már majdnem teljesen sikerült hanyatt feküdnöm, mikor felriadt.

-Ina, kicsim, baj van? – súgta kómásan.

-Semmi baj – suttogtam vissza, hanyatt feküdt és automatikusan húzott magával. Eleinte küzdöttem ellene, majd lustán lehunytam szemem és mellkasához bújtam, ugyan azt a biztonságos érzést éreztem, amit csak mellette öntött el….

Reggel egyedül ébredtem, azt se tudtam hol vagyok hírtelen, vagy, hogy éjjel csak álmodtam, vagy Kimi tényleg itt volt? A választ ő maga adta meg, mikor a fürdőből lépett ki.

-Jó reggelt kislány – vigyorgott rám, ép haját törölte.

-Te mit csinálsz? – nyögtem, teljes de ja vu érzésem volt.

-Fürödtem – jelentette be – míg aludtál átugrottam az én szobámba.

-Látom – pillantottam a kanapén lévő tiszta ruháira – de miért is jöttél vissza?

-Zavarlak? – dobta hozzám a törölközőjét, miközben pólójáért nyúlt.

-Esetleg át is költözöl hozzám? – húztam tovább.

-Ha akarod – mutatott vigyort felém, kimásztam az ágyból, a fürdőbe mentem, visszafelé a finn elé álltam.

-Rakka, most komolyan, mit keresel még itt? Miért aludtál velem? – faggattam.

-Mert aggódom érted – vágta rá – kis híján elájultál…

-Na, ne dramatizáld túl azért – figyelmeztettem – a baj csupán az, hogy rossz embernek mondogatod, hogy kicsim! – zúdítottam rá dühöm – nem nekem kéne mondanod, hanem a barátnődnek!

-Bocsáss meg, hogy meg találtam magamnak engedni, hogy kimutassam, hogy fontos vagy nekem. De ha ez annyira zavar, nem foglalkozom veled többet! – hadarta ő is dühösen, majd kicsörtetett a szobámból.

Mérgesen dőltem az ágyra, és csöppet sem segített, hogy a párnán érzem a finn illatát. Úgy martuk egymást, mint még soha, nem is igazán értettem saját dühöm és az övét sem…

Összeszedtem magam és egy óra múlva már az irodámban álltam. Két nap volt még az E20 bemutatásáig, ebéd után ezért konferenciára mentem, természetesen két pilóta is jelen volt.

-Min vesztetek össze? – lépett mellém Mark.

-Kivel? – adtam a hülyét.

-Ina – mosolygott rám – ezer éve ismerlek titeket… és láttam, hogy reggel Kimi a te szobádból jött ki, vizes hajjal…

-Nem történt semmi köztünk – vágtam rá – csak éjjel sokáig voltam bent, nem ettem, s nem aludtam, ezért kicsit beszédültem, Kimi meg persze túldramatizálta és velem maradt…

-Érted mindig is aggódott – kuncogott, ő is dühíteni kezdett.

-Elárulod, mi ilyen mulatságos?

-Az hogy már bocs, de ti mindketten olyan hülyék vagytok, hogy az nem igaz….

-Mark, mi a jó fenéről beszélsz? – vontam össze szemöldököm.

-Mindegy – legyintett – szóval min kaptatok össze végül?  És nem mond, hogy semmin.

-Nem igazán tudtam hová tenni, hogy reggel mellettem volt… - vallottam be magamnak is.

-Főként úgy, hogy barátnője van – hümmögött bele.

-Igen – súgtam – tudod, többször is kicsimnek hív, és úgy aludtunk, mint régen… szorosan hozzám simult…

-Liina, te hallod magad? – fogott kézen és húzott arrébb – és ezek után még megkérded, hogy miért vagyok kiakadva rátok? Ő ugyan ezt érzi irántad! Szedjétek már össze magatokat!

-De Mark… - kezdtem volna érvelni, mikor Meg lépett be, és mivel Eric nem volt bent hozzám fordult.

-Liina, egy bizonyos Jenni Dahlmann keresi Kimit – mondta.

-Mi??? Itt? – ugrott fel Kimi.

-Beengedhetem? – nézett rám továbbra is Meg.

-Persze… hiszen a barátnője – pillantottam Kimire, majd saját irodámba sétáltam. Na, ez még nagyon hiányzott…. Eric hívott, hogy késik, mert még tárgyal, ezért várjunk egy fél órát. A folyosóra kilépve láttam meg Jennit kiszállnia liftből, mikor meglátott egy pillanatra lemerevedett.

-Te mit keresel itt? – kérdezte.

-Neked is szia – néztem rá – leginkább itt dolgozom – mosolyodtam el,ezek szerint a finn nem szólt neki rólam.

-Kicsim – pillantott Kimire – nem is mondtad, hogy Liina is itt van…

-Elfelejtettem – vonta meg vállát, miközben megcsókolta a lányt – te hogy kerülsz ide? Mondtam, hogy elfoglalt vagyok…

Nem voltam kíváncsi a kis magánéletükre, így bementem a tárgyalóba, hogy szóljak a többieknek. Így legalább volt időm kicsit megismerkedni a másik pilótánkkal, Romainnel.  Mikor Kimi visszatért morcos és dühös volt, nagyon érdekelt mi is történhetett, de ezt felé nem mutathattam. Végül Eric is befutott és el is kezdtük az utolsó megbeszélést. Ez a két nap rengeteg munkával járt, szabályosan aludni jártam csak vissza hotelba. Napközben párszor találkoztam Kimivel, de csak köszönés szintem, dühített makacssága, de közben meg hiányzott is a barátsága. Péntek este melegítőben és takaró alá bújva bámultam valami filmet, miközben orromat fújkodtam. Pár napja sikeresen megáztam, és ezek szerint meg is fáztam. Kopogtak, azt hittem a rendelt vacsi jött meg, nem igazán voltam éhes, de mivel egész nap nem ettem, valamit le kellett erőltetnem a torkomon.

-Igen? – nyitottam ki szipogva.

-Liina – jött az elhalt válasz – szörnyen nézel ki…

-Kösz Kimi, kedves vagy – fordítottam neki hátat, ha akar, majd bejön. Csukódott az ajtó, szóval akar.

-Szeretnék bocsánatot kérni tőled – nézett fájdalmasan rám, miközben visszabújtam a takaró alá, kegyetlenül fáztam.

-Felejtsük el – sóhajtottam, nem akartam mást, csak a forró teámat és aludni.

-Liina, jól vagy? – guggolt elém – tényleg nagyon rosszul nézel ki…

-Régebben valahogy jobban tudtál bókolni – eresztettem meg egy laza mosolyt, felsóhajtott és mellém ült, átkarolta vállam, automatikusan mellkasára hajtottam a fejem, jól esett a teste melege.

-Reszketsz – állapította meg – tuti lázas vagy… Vettél be gyógyszert?

-Persze – bólogattam – de te valami bocsánatkérésről kezdtél beszélni…

-Igen – felelte – Ina, tényleg sajnálom, hogy bunkó voltam veled múltkor reggel…. én csak, olyan rég nem,voltunk együtt ennyit és jó volt a közeledben lenni… és reggel megsértve éreztem magam…

-Tudom – mosolyodtam el – akkor kapod fel a vizet ennyire, ha megsértődsz…

-Te meg akkor Rakkázol, ha dühös vagy rám – nevetgélt – akkor most egy-egy?

-Aha – bólogattam, érzetem, hogy egyre nehezebb a szemhéjam – Kimpa… szeretnék lepihenni…

-Gyere kicsilány – vett az ölébe, az ágyon tett le, csukott szemmel fordultam oldalra, érzékeltem még a takarót, majd teljes képszakadás.

Arra ébredtem, hogy halkan pusmognak a szobámban. Álmosan nyitogattam szemeim, Mark és Kimi álltak az előtérben.

-Mi ez az össznépi csoportosulás itt? – kérdeztem, miután ülő helyzetbe tornáztam magam.

-Felébresztettünk? – lépett be Kimi.

-Hoztam neked gyógyszert – jött utána Mark.

-Kösz – pillantottam rá hálásan.

-Holnap ilyenkorra semmi bajod nem lesz – nyújtott felém poharat Mark – Kimiéket is ezzel szoktam kúrálni, ha futam előtt betegszenek le. De ez mellett pihenned kell… Eléggé le fog gyengíteni.

-Amúgy is alvást terveztem mára – bólogattam – Sol és Nita remekül végzik a munkájukat…

-Helyes – ingatta fejét Kimi – aludj, majd még jövünk – adott puszit homlokomra, jól tudtam, ellenőrzi, hogy lázas vagyok e még. Eszembe volt, hogy megkérdem, vele minden rendben van e, de győzött az álmosságom és visszaaludtam.

Az óra szerint 16 órát aludtam egyhuzamban, igaz mikor felébredtem enyhe orrduguláson kívül szinte semmi bajom nem volt. Tény, hogy Marknak csodaszerei vannak…  Holnap lesz a bemutató felvétele, így a szombat délután még szabad. Elhatároztam, hogy a srácoknak megköszönve a törődést, veszek nekik sütit. Jó érzés volt ismét energikusnak és nem betegnek lenni. Írtam Kiminek egy smst  „Mit csinálsz délután? „ Pár pillanat múlva a válasz: „Hm… még nem tudom. Veled legyek? ;) „

Elnevettem magam, ezek szerint nem csak én vagyok jó formában ma. „Ha szeretnél…  ;)Egy óra múlva nálad? ”   „Várlak… ” – jött az sms. Felkerestem azt a kis cukrászdát, ahol múltkor ettünk sütit, és jó pár szelettel felszerelkezve visszamentem a hotelba.

-Hello Mark – vigyorogtam rá, mikor ajtót nyitott.

-Látom jól vagy – tessékelt be.

-Igen, nektek köszönhetően, így hozam egy kis édességet cserébe – nyomtan kezébe a sütit.

-Kiminek is hoztál? – érdeklődött nevetve.

-Igen, de figyeltem, hogy kevés legyen a hab rajta – érveltem nevetve.

-Helyes – bólogatott, pár szót váltottunk, majd bekopogtam a finnhez is.

-Szia Ina – mosolygott rám – na, így sokkal jobban nézel ki…

-Kösz – fintorogtam játékosan – hoztam tortát…

-Uuu és milyet? – lépett egyből mellém nevetve.

-Szerinted? – forgattam szemei.

-Szóval orosz krémtorta – lépett be két villáért – imádom… és téged is, hogy hoztál!

-Tudom, hogy oda vagy érte - ültem mellé, kibontottuk – és szerettem volna megköszönni, hogy ápolgattatok Markkal.

Pár percig csendben ettük a tortát, majd felé fordultam.

-Kimi… én… miért voltál olyan feldúlt múltkor?

-Mikor itt volt Jenni? – kérdezett vissza, lassan bólogattam, így folytatta – mert direkt megmondtam neki, hogy elfoglalt vagyok, nincs időm az ő igényei szerint ugrálni. És kedvem se. Erre idejött, hogy ellenőrizzen.

-Vagy mert csak veled akart lenni? – kérdeztem halkan.

-Nem - ingatta fejét – előtte este aludtunk együtt mi – emelte rám pillantását – reggelre vagy 20 nem fogadott hívásom és jó pár sms volt tőle, miszerint biztos egy másik nő ágyában vagyok…

-Hát… végül is igaza volt… - somolyogtam.

-Ő úgy gondolta, hogy biztos megcsaltam, és iderepült megnézni valóban ott vagyok e és azt teszem e, amit mondtam neki…. – fejezete be felvilágosításom.

-Ez… elég kellemetlen – húztam el a szám.

-Az – bólintott – aztán meg meglátott téged, és jól össze is vesztünk, mert azt mondta, hogy rohanjak csak vissza hozzád, ha már ennyire egymásra találtunk…

-De nem is látott minket együtt – tátottam el a szám.

-Nem… de jól tudja, hogy mennyire fontos vagy nekem…. – vallotta be – tudod… ő tart tőled…

-Tudom – bólintottam, Rami hívása jutott eszembe erről – Kimi, valamit el kell mondanom….

-Mit? – villantotta rám tekintetét.

-Rami felhívott pár napja, és…

-Megkért, hogy légy a gyerekek keresztanyja – fejezte be helyettem, meglepetésemre mosolyogva.

-Igen – bólogattam bambán – te ezt.. Tudtad?

-Persze – nevetgélt – látnod kéne magad… Rami szólt, hogy téged akarnak Kristiivel, meg a gyerekek is, és hogy ez zavarna e engem.

-És nem? – faggattam.

-Nem hát – biztatott – mindig is imádtak téged a törpék, szóval… És téged nem zavar, hogy én leszek a keresztapa?

-Nem hát… tudod, imádnak a törpék – vágtam vissza vigyorogva, majd felsóhajtottam – de Jennit biztos zavarni fogja… elvileg neki kéne…

-Ő nem gyerek párti – vágta rá rögtön.

-De te mindig is apa akartál lenni – nyögtem meglepetten.

-Nem biztos,hogy az is leszek – dőlt hátra – de Ina, kérlek nem beszéljünk most róla, jó? Csak élvezzük a délutánt…

-Rendben – mosolyogtam rá. És valóban ezt tettük, tortázás után rávettem egy kis sétára, majd filmet néztünk, és közben vacsiztunk. Kilenc után köszöntem el tőle, hogy holnapra mindketten kipihenjük magunkat a felvételre…

Vasárnap aztán szervezett örült vette kezdetét a gyárban. Délután kettőkor kezdtük a felvételt, az E20 bemutatását, előtte fogni a média munkatársait, elrendezni az ebédet, hogy minden passzoljon mindenki igényéhez… Erősen vártam az estét, hogy végre túl legyünk ezen. Az órák pörögtek, a kérdések és képek záporoztak. Hivatalosan öt órakor lepleztük le az autót a hivatalos oldalunkon, s utána indult a 2012-es arculattal rendelkező honlap is. Persze a hirtelen megugrott látogatástól a szerverek kezdték megadni magukat, még jó, hogy sok számítógép zseni van körülöttünk…

Hulla fáradtan értem vissza hotelba, igen csak kilenc után, lefürödve nézem a tv-t, mikor rezgett a telefonom, sms Kimitől. „Nézd mit találtam J „Egy kép volt csatolva, még a mexikói szülinapomon készült rólunk, az ominózus jet skizés előtt. Elmosolyodtam, ahogy a képet néztem, meglepően hamar aludtam el aztán…