39. rész

2013 Svájc

Lily és Matt lassan a negyedik hónapjukban jártak, ami azt jelentette, hogy véget ért a 2013– as szezon. Számunkra hihetetlenül furcsa módon, de véget ért, ugyanis a férjemnek ki kellett hagynia az utolsó két futamot. Kimi és a csapat között nagyon megromlott a kapcsolat totálisan felborítva mindazt a remek élményt, hogy visszatért a király kategóriába. De ami még ennél is rosszabb volt, hogy a férjem műtét után volt.

– Várj – siettem a kiságyhoz. – Majd én.

– Elbírom a lányomat – szuszogott szemforgatás mellett.

– Tudom, de jobb ha kíméled magad még. Tessék itt a kisasszony – fektetem Kimi karjaiba Lilt. – Hét kiló körül vannak már, még egy picit ne emelgesd őket.

– Anya hajlamos túlreagálni dolgokat – mormogta kislányunknak.

– Nem, anya reális és nem akarja, hogy apának gondja legyen. Felöltözteted Lilt? Elviszem sétálni őket anyukáddal, sokkal mélyebben alszanak, ha szabad levegőn vannak előtte.

– Így is elég aktívak – vigyorodott el. – Ana, miért tetszik annyira Mattnek, ha az etetőszékben van?

– Feltűnt? – mosolyodtam el szélesen.

– Aham, állandóan vigyorog ha ott van!

– Igen, mert onnan jól kilát, nézelődhet. Nekünk meg azért jó, mert támasztja a kis hátát, és nem kell mindig vízszintes pozícióban lennie. Még nem elég erős a gerince, hogy sokáig támasztva legyen.

Fél óra múlva az egyik csendes utcában sétáltunk Paulával és az ikrekkel.

– Édes kis csillagaim, mindjárt szundiznak is – sóhajtott büszke mamásan.

– Éjjel van, hogy tizenkét órát alszanak egyhuzamban. Nagyon jó babák.

– Lefárasztják magukat napközben.

– Igen, nagyon fedezik fel a világot – elmosolyodtam – a lakásban vagy hat játszókuckó van, ugyanis nem elég nekik már, ha ugyan oda fektetjük vissza őket. Igénylik az új dolgokat és a figyelmet.

– De Lily milyen nagy szemekkel pillog Kimire – kuncogott fel.

– Biztos tudják, hogy ő az apu. Pár napja Matt nyugtalanabb volt, ami azt jelentette, hogy ha rajtunk kívül fogta meg valaki üvöltött, mint a sakál. Még Hannát is megbőgette, tudod most, hogy állapotos érzékenyen reagálta le az egészet.

– Ez természetes, hiszen a te hangodat tökéletesen ismerik, és Kimiét is sokat hallják, tudják, hogy ti vagytok a szüleik. Hidd el volt úgy, hogy a férjed is hasonlót produkált, mint Matt. Hanna jól viseli a terhességet?

– Igen, bár többet hányt, mint én. Viszont ő már egészen korai időszaktól túlérzékeny. Múltkor kétségbeesetten jött át hozzánk, hogy ő tutira rossz anya lesz.

– Miért mi történt?

– Igazából semmi – pillantottam rá. – Csak kismama pánik.

– De, azt sem tudom, hogy például a köldökcsonk mikor, hogyan távolodik el – panaszolta.

– Édesem, huszonegynehány hetes terhesen ráérsz még megtudni. Semmiről nem maradtok le, és az orvosod mindenről ad majd felvilágosítást. Én sem tudtam mindent csak úgy varázsütésre! Tudom, hogy ez ijesztő, de bíznod kell a benned lévő anyában. Nem leszel egyedül. Ott lesz Sebastian, a szüleid, a családod, és én is mint újdonsült anyuka.

– Jó – sóhajtott fel. – Akkor csak úgy leesik?

– Igen, szó szerint. Pelenka csere előtt mindig le kell majd kezelni egy oldattal, ami elősegíti a leszáradást és fertőtlenít. Áttörlöd egy vattával és készen is van. Nem fáj a babának, aztán egyszer csak lepottyanik.

– És a pelenkázás?

– Hanna, nem egyszer nézted végig, ahogy tisztába tesszük a gyerekeket, ne stresszeld magad túl. De ha ez megnyugtat, tedd tisztába Lilyt, ott leszek melletted, elrontani nem lehet.

– Tiszta hülye vagyok!

– Nem, csak totál felborultak a hormonjaid.

– Nos igen, ez szint tiszta kismamás aggodalom – helyeselt.

– Olyan hó esős idő van, nem? – pillantottam fel az égre.

– Nem lenne meglepő, ha már Finnországban vagyunk. Örülök, hogy eljöttetek pár napra.

– Kiminek is hiányzott az itteni közeg, és nekem is jót tett egy kis környezetváltozás. Bár azt mondták a babákkal ne akarjak változásokat, de szemmel láthatóan jól érzik magukat.

– Mikor utaztok vissza?

– Majd csak december elején. A karácsonyt azért szeretnénk otthon tölteni már. Az első karácsonyt így együtt.

– Látom a fiaimat többszörös apaként, férjként és nekem mégis csak az a két kölyök, akik hangosan randalíroztak a házban.

– Attól tartok én is ezt fogom érezni, ha ők nagyok lesznek – pillantottam a kicsire. –   De addig még szerencsére sok időm van!

– Ami aztán egy szempillantás alatt elmegy kedvesem. Tudtad, hogy hosszú idő után Lily az első lány a Räikkönen vérvonalon?

– Igen, Rami szóvá tette nem egyszer – kuncogtam –, hogy Kimi mégis hogyan alkotott elsőre lányt. Az lett volna szép, ha a másik gyerekünk is kislány. Mondjuk, én örülök, hogy egy fiú, egy lány.

– Így egyszerre megtapasztalod, hogy milyen lányos és fiús anyának lenni.

– Izgalmas kaland előtt állunk az biztos – bólintottam magam elé képzelve egy jövőképet.

***

2014. július

– Ezt nézd apa! – térdeltem Matt mögé, és óvatosan elkezdtem kihúzni kezem az övé alól. – Oda mész apához? – pusziltam pofijára és elengedtem.

– Gyere – biztatta Kimi, mire Matt vigyort bemutatva odatotyogott hozzá és elégedetten lecsüccsent elé. – Nagyon megy ez neked! – emelte fel Kims nevetve.

– Lil még nem olyan magabiztos – lépkedtem lassan mögötte, ahogy kezembe kapaszkodva lábujjhegyen tipegett. – De az orvos is azt mondta, hogy más ütemben fejlődnek, igazából ráérnek 16 hónapos korukig megtanulni egyedül tipegni. Matt is csak pár lépést megy magától.

– Vavava! – sikongatott Lily nevetve és a plüss halom felé navigált.

– Bírom, hogy már most dumál – tette le Mattat a kiszemelt állatok mellé, Lily pedig elégedetten huppant a kutyusra.

Aktív játékkal töltött óra következett, a két kis törpe nagyon jól elszórakoztatta egymást, és minket is, főleg hogy közben elég sokat gagyogtak egymásnak az ő kis baba nyelvükön.

– Nem fáj a lábad? – simítottam kezem Kimi combjára.

– Tényleg jól vagyok Ana, ne aggódj.

– Ezzel nem mész sokra – emeltem rá pillantásomat. – Mindig aggódom, ha versenyzel.

– Láttad mennyire erős a biztonság körülöttem.

– Ja, konkrétan darabokra tört az autód. Nézd én csak – elhallgattam egy pillanatra – szóval, nem volt egyszerű végignézni, ahogy becsapódsz a falba, és aztán sérülten szállsz ki, miközben tudom, hogy baromi hosszú órák múlva láthatlak csak viszont.

– Tudom, hogy ijesztő volt ezt így premierben végignézni, de összességében nem volt olyan vészes a dolog.

– Kérlek ne gyere ezzel a nyugtatós szöveggel – pattantam fel mellőle. – Minden futamon félek attól, hogy valami komoly történik veled, és az, amikor azt látom, hogy becsapódsz a falba, ami után bicegve szállsz ki több mint ijesztő!

– És akkor mit akarsz? Hagyjam abba? – kérdezett vissza éllel a hangjában.

– Tudod jól, hogy soha nem kérnélek erre. De itt van két kicsi baba, akik most lesznek egy évesek. Én csak azt akarom, hogy tudják ki az apjuk, és ne egy emlékkönyvből olvassam fel nekik ki is az a Kimi Räikkönen! – kiabáltam könnyeimmel küszködve. Sokkal jobban megviselt ez a baleset, mint mutattam. Amióta együtt voltunk nem láttam még ilyen becsapódást Kimitől, és ez az első alkalom, úgy, hogy a gyermekei anyja voltam még inkább kiborított. Talán, ha nincsenek a kicsik, és én ott vagyok a helyszínen és pár perccel a baleset után megölelhetem, és látom, hogy nincs baja akkor nem is borulok ki ennyire. De annak tudatában, hogy gyakorlatilag minden futamon felettünk lebegett az, hogy egy szerencsétlen baleset miatt a gyerekeink apa nélkül nőnek fel megbénított.

– Ana – jött utánam, zihálva támaszkodtam az étkezőben lévő pultnak. – Nézd, soha nem hazudtam, vannak kockázatok. Rohadt szar volt az a becsapódás, és igen kibaszottul összetört az autóm, de épségben szálltam ki belőle. Harminc évvel ezelőtt valószínű ott halok meg, de most pár zúzódáson kívül minden rendben. Nem szabad félned attól, hogy bármelyik pillanatban elveszthetsz. Ennyiből akkor soha nem ülhetnék autóba. Mindennek meg van a kockázata, akár itthon is agyonvághat az áram például.

– Én ezt tudom, csak ott a pályán még inkább kísértitek a sorsot. Értesz? Mintha spriccelő aortával mennél vámpírok közé.

– Megint azt a könyvet olvasod? – hunyorgott elfojtott mosoly mellett.

– Ne poénkodd el – figyelmeztettem. – Nézd, én nem akarom, hogy abba hagyd, csak értsd meg azt, hogy nem kezelhetsz úgy, egy ilyen baleset után, mintha semmi nem történt volna. Valóban lehetett volna rosszabb, de a feleséged vagyok, aki megbirkózik ezzel, nem egy védtelen gyerek, aki nem érti meg, hogy mi is történik.

– Tudom, hogy mennyire erős vagy – fektette tenyerét arcomra, sóhajtva simítottam kezem övére.

– Akkor kezelj is a szerint – kértem ismét. – Azzal, hogy úgy állítasz be egy ilyen eseményt, mintha semmi jelentősége nem lenne nem űzöd el a félelmemet. Csak felhúzol – tettem hozzá egy pillanattal később.

– Jól van Ana, másként fogom ezt kezelni – biccentett egyfajta néma ígéretet adva.

– De ne legyen legközelebb! – pillantottam rá reménykedve. – Oké?

– Igyekszem – sóhajtott fel. Ajkaimra pillantott mielőtt megcsókolt volna, a bensőm pedig megremegett erre az érzetre.

– Mamama! – szakított félbe minket Lily hangja, a nappali felé fordulva szembesültünk azzal, hogy épp gyors kúszásban közelít a másik játék halom felé.

– Hova hova turbó törpe? – kapta fel Kimi, mozdulatának jutalma édes gyerekkacaj lett.

– Megy rosszalkodni – emeltem fel Mattat. – Gyere fiatalúr, megnézzük a pelust, aztán irány aludni a hugicáddal együtt.

Vigyorogva nyújtotta felém a markában gondosan őrzött csörgőt, ahogy megfogtam ő elengedte én pedig nem tudtam ellenállni annak, hogy össze vissza ne puszilgassam a pöttöm tenyeret.

– Hiába, ezeknek a Räikkönen férfiaknak nem lehet ellenállni! – szusszantottam kisfiam arcát figyelve.

***

Azon kevés alkalmak egyike volt a soron következő Német Nagydíj, amelyre a család szinte minden tagja elutazott. A Vettel rezidencia igen csak hangoskodott a gyereksírástól, ugyanis mi is látogatóba érkeztünk két aktív babával, és Hannáék kislánya is élvezettel használta hangját.

– Szia picúr – vettem át Hannától Emilit. – Milyen kis pöttöm vagy!

– Persze, mert eddig két egyéves ugrált rajtad – mosolyodott el.

– A későbbiekre nézve jó, hogy ilyen kevés a korkülönbség köztük, jól elszórakoztatják majd egymást.

– Erről beszéltünk mi is múltkor Sebbel. Jaj erről jut eszembe – sóhajtott fel – , olvastam egy igen furcsa dolgot a neten. Amit azóta javítottak, de íme az eredeti – nyújtotta felém a mobilját. – Csak hogy lásd, milyen agybeteg emberek vannak.

Sebastian Vettel a Skynak adott nyilatkozatában elárulta, hogy pár hónapos kislányát Emilinek hívják. Kimi Räikkönen után Vettel lett a legújabb apuka a mezőnyben, a finn világklasszisnak ugyanis lassacskán egy évesek lesznek ikergyermekei. A fiatal szülők remek kapcsolatát elnézve nem lenne meglepő, ha egy szép nap egymásra találna Sebastian lánya és Kimi fia.

– Tessék??? – kerekedtek el szemeim.

– Olvasd el a javított verziót.

Sebastian Vettel a Skynak adott nyilatkozatában elárulta, hogy pár hónapos kislányát Emilinek hívják. Kimi Räikkönen után Vettel lett a legújabb apuka a mezőnyben, a finn világklasszisnak ugyanis lassacskán egy évesek lesznek ikergyermekei. A fiatal szülők remek kapcsolata nem meglepő, hiszen Kimi feleségét Anabellt rokoni szálak fűzik Sebastianhoz.

– Aranyos kis cikk – ejtettem az asztalra a papírt egy jó adag gúny mellett.

– Nem is érdemes ezzel foglalkozni – legyintett. – Nem azért mutattam, hogy felhúzd magad.

– Ilyen manók mellett nem is lehet – pillantottam Emilire. – Ugye, hogy szeretet illata van a gyerekeknek? Most már te is érzed.

– Én szeretet és boldogság illatnak nevezném el – simított végig Em kicsi fején, én pedig ugyan azt a sugárzó büszkeséget láttam rajta, amit én magam is éreztem.

– Megjöttünk! – lépett be anya és Heike.

– Az ikrek? – kérdezte anya egyből.

– Kimivel. Lassacskán viszont ide érnek ők is, ne aggódj össze vissza szeretgetheted őket.

– Ezt szándékozom tenni – kuncogott fel. – Egy– egy mozdulatukról eszembe jut az, amikor ti voltatok ilyen kicsik Meddi– vel.

– Ha szerencsém van, akkor nem lesznek olyan rosszak, mint mi – vigyorodtam el.

– Nos kislányom, nem látok sok esélyt erre. Ahogy hallottam Paulától Kimi is igen energikus srác volt.

– Már mondaná, hogy ez nem igaz, ő egy csendes szolid finn!  

– Az persze – ingatta fejét Hanna. – Gyere gyönyörűm, ideje enned – nyúlt Emili felé, mikor halkan nyüszögni kezdett.

– Szívesen megetetem – ajánlkozott Heike.

– Rendben, unokázzatok egy kicsit – bólintott. – Em négy hónapos lesz és tápszert kap – sóhajtott fel mikor kettesben maradtunk. – Nagyon rossz érzés, hogy ilyen kevés ideig tudtam igazán szoptatni őt.

– Ez bárkivel előfordulhat. Számtalan szakirodalmát átolvastunk erről, hogyan lehet megakadályozni, hogyan lehet visszafordítani a folyamatot. Hidd el, mindent megtettél hogy rendben legyenek a dolgok. Nagyon jó minőségű tápszerek vannak, és azzal kipótolva elég neki az anyatej.

– Tudom, csak így néha rám tör ez az érzés. Bármit teszek egyszerűen nincs több tejem!

– Persze, hogy rád tör hiszen az anyja vagy.

– És te hogy állsz a leszoktatással?

– Felemásan. Nem akarom és nem is fogom erőltetni a hülye társadalom miatt. A mai korban, bizonyos országokban az az elfogadott, hogy nagyjából egyéves korra leszoktatod a gyerekedet a szoptatásról. Csak mert így „normális”. Holott az orvosok is azt mondják, hogy minél tovább szopizik a gyerek annál jobb neki. Az anyatej a legjobb, amit kaphat, és ha van a gyerekemnek igénye rá nem fogom csak azért mással tömni, mert egyesek szerint ez az elfogadott. Szemmel láthatóan ellazulnak, mikor szopiznak.

– Igen, ez nyilván egy nagyon erős kapcsolat – bólintott.

– Nem mondom és nem is hiszem, hogy ez lenne a legfontosabb feltétele a jó kapcsolathoz. Matt például egyre inkább próbálkozik a bújással. Ha zaklatott valami miatt, akkor ölbe kívánkozik és egy kis babusgatás után rendben van, de ezzel szemben Lil igényli, hogy egy kicsit szopizhasson.

– El nem tudom képzelni hogy bírod két gyerek mellett.

– Nagyjából egy éve nem ismerem a kialudtam magam fogalmát – nevettem fel. –  Szerencsére elég hamar átaludták az éjszakát, 10– 12 órákat egyhuzamban, és akkor én is aludtam, de elég nehezen hevertem ki a szülést. Olyan volt, mintha egy óriási gödör mélyén lennék, ahonnan csak úgy juthatok ki, ha tele van vízzel és kiúszom, de hiába hordtam bele ezer litereket naponta nagyon nehezen telt.

– Ez aztán ám a hasonlat! De értem mire célzol, nagyjából én is ezt érzem. Komolyan mondom neked az első hat hétben még a pihenést is fárasztónak éreztem.

– Üdv a klubban – koccintottam poharamat Hannáénak nevetve. – Szia Kims! – vettem fel még mindig mosolyogva a csörgő mobilomat.

– Mit gondolsz gyönyörűm egy estére anyukádékra mernéd hagyni az ikreket?

– Az attól függ – hunyorogtam, bár tudtam, hogy nem láthatja.

– Mivel itt több, mint két ember jut egy gyerekre magasabb a biztonságérzeted, így én elrabolnálak.

– Romantikázni? – kuncogtam.

– Persze – morgott sötét hangon, amitől még a légvételem is elállt. Ez az az abszolút szexista Kimi hang volt, és amit jó ideje nem hallottam tőle.

– Gondolom, semmit nem akarsz elárulni – próbálkoztam.

– Jól gondolod – adott tömör választ. – Csak bízd rám magad.

– Nem mintha lenne más választásom – vigyorodtam el.

– Nem csak szexi, hanem okos is – hízelgett, hangján hallottam, hogy a félig perverz félmosolyát viseli éppen. – Nemsokára. Csók. – búcsúzott, én pedig kellemes bizsergő érzéssel tettem le a telefonomat. A feleség alteregóm már francia bugyiban feszített, mutatva, hogy egy részem mindig is az övé marad. És ez így lesz jó.

Sziasztok!

Naaaa! Csak ide értem a frissel.

Egy nagyobb időugrás történt a részben. Alapból akartam ezt a lépést, de Kimi balesete után kézenfekvő volt számomra, hogy ehhez a futamhoz fogom hozzákötni az ugrást. Babák mindenütt :) jönnek a kis pöttöm lábaikkal és a boldogság illatukkal, lehet nekik ellenállni? :)

Meleg van, meg nyár és minden ilyenkor történik. Éppen ezért egy kicsi szünet fog következni. Nagyjából kettő hétig nem leszek, nyaralás, Magyar ND, ez idő alatt nem érkezik friss. Augusztus második hete környékén térek vissza ide, de addig is elértek FB– on, mailon, valamikor valahol el fogom olvasni, ha írtok :D

A visszatérő héten kapjátok meg a BTW utolsó részét. Aztán következnek a H&S befejező részei (2). Egyenlőre eddig biztos, a többi tervet pedig akkor közlöm veletek, ha ezeken túl vagyunk :)

Puszi

L.