40 + 1

A legutolsó…

– A nagy sikerre való tekintettel Anbell Grey kiállítását még egy évvel meghosszabbítják – jelentette be Fioranoban a Galéria vezetője. – Ez biztosan nagyon értékes bejelentés volt számodra Ana. – fordult felém mosolyogva a riporter.

– Nos, igen ez valóban egy csodálatos hír. Szó szerint az életem munkája van abban a kiállításban, és hogy ez a képsorozat ilyen szinten elnyerte az emberek szeretetét arra álmomban sem gondoltam volna.

– Beszéljünk egy kicsit az árnyoldaláról is ennek a munkának – pillantott fel a mappájából.

– Volt bennem félsz, már az elejétől fogva. Ez egy nagy volumenű dolog volt, és több szinten akartam megfelelni a saját elvárasaimnak is. És hát azért Kimi Räikkönenről van szó, a világon mindenütt ismerik a nevét, óriási népszerűségnek örvend, nem szerettem volna, ha csak azért jönnek el az emberek, mert az ő neve áll a képek alatt. – magyaráztam. – De ez ellen nem nagyon tudtunk tenni, mármint érted, nem kérdezhettünk meg minden látogatót erről – mosolyodtam el.

– És milyen az élete az anyuka Anabellnek? – tért át egyik kedvenc témámra.

– Három gyerek mellett eléggé fárasztó – kuncogtam el magam.  – Az ikrek szerencsémre már elég nagyok a kistesóhoz és ez megkönnyíti a dolgokat azért.

– Pár hónapja született meg a harmadik gyermeketek, hogy fogadták az ikrek?

– Először volt egy kis ijedelem, de mivel alapból ketten voltak mindig is, nem volt az az óriási dráma, hogy akkor majd a kicsit jobba szereti az anyu vagy apu. Körbezsongják és tetszik nekik a nagytesó szerep.

– A megnyitó napján készítettünk egy rövidke interjút a családtagjaiddal. Idézzük vissza most egy évvel később, hogy mit mondtak akkor – mutatott a szerkesztőségben lévő plazmatévére.

– Itt áll mellettem Kimi Räikkönen, akinek gyanítom ugyan olyan fontos ez az este, mint Anabellnek. Hogy érzed magad? – fordult Kimi felé Natalie.

– Öhm, jól. – kezdte szokásos stílusában. – Nem vagyok híve az estélyeknek, de ezt kifejezetten élvezem. Ana mindig is meghatározó része volt az életemnek, még ha igyekeztem is ezt előletek elrejteni – amolyan bocs, de ez van vigyort villantott.

– Ó igen a titokzatosság nagy mestere – nevette el magát Nat is. – Büszke vagy a feleségedre, ez tisztán látszik.

– Igen. Mindig is az voltam, és most nagyon sok ember meg fogja látni azt, hogy mekkora tehetség és szenvedély ég benne.

– Sebastian, te mint Ana unokatestvére mit gondolsz a mai napról?

– Először is nagyon jó látni, hogy Ana eljutott idáig. Volt szerencsém végigkísérni az úton, ami ide vezette, és tökéletesen tudom, hogy mennyi munkát és energiát fektetett a munkájába. Büszke vagyok rá, mindannyian azok vagyunk.

– Úgy látszik a Grey család tehetségekkel van megáldva. Meddi, neked múlt hónapban jelent meg a második könyved, most pedig a testvéred kiállításán állunk.

– Tehetség? Igen, az is kell – kuncogott. – De nem sokra mennénk vele a háttérben zajló dolgok nélkül. Nagyon büszke vagyok arra, hogy Ana véghezvitte az álmait, tudom, hogy mekkora erő kellett hozzá.

– Ana az egyik kedvenc képének jelölte azt, amelyen ti ketten az egyik edzést figyelitek, a gridre néző hivatalos állásról. Szoros a kapcsolatotok?

– Ikrek vagyunk –nevet fel. – És mielőtt kérded, nem nem érzem, ha neki fáj valahol, viszont tényleg nagyon egymásra vagyunk hangolódva. Szorosabb a kapcsolatunk, mint egy átlagos testvérpárnak.

– Ennyi lenne. Pár kérdés marad már csak – mosolygott rám Natalie.

– Nyugodtan. Ez a sokadik alkalom, hogy egy interjún dolgozunk együtt, így nem tűnik már annak. Kimi utálja a médiát, neked mégis szívesen adott interjút, és ezzel valahogy én is így vagyok.

– Tudni kell kezelni ezeket a pasikat – vont vállat vigyor mellett.

– Így, hogy Kimi nem versenyez már az F1– ben nem követem olyan nagy figyelemmel, de hiányzik egy ilyen karakterű riporter, mint te voltál. Nem gondoltál a visszatérésre?

– Hé, most ki interjúztat? – kuncogott. – Néha jó lenne ott lenni, de amúgy nem. A kisfiam mellett akarok lenni, és ez az F1 mellett nem menne. Mondhatni szögre akasztottam a mikrofont.

– Tökéletesen értem mire gondolsz – bólintottam.

Nagyjából még egy órát voltam Natalieval a szerkesztőségben, majd a város legfinomabb cukrászdáját útba ejtve elindultam haza.

– JEMMA! Azonnal leteszed azt a virágot! Ana néni nemsokára megjön és mérges lesz ám, ha te meg addigra kitépkeded a virágokat!

– Jó ég mivel fenyegeted te ezt a gyereket? – mentem fel hozzájuk hátulról a teraszon keresztül.

– Anaaaaaa! – iramodott felém a kis tündér.

– Szia gyönyörűm! – vettem fel a mosolygó angyalt. – Látom átrendezed a kertet?

– Az – sóhajtozott Meddi. – Gyere kicsim, lecsutakoljuk rólad a földet. Vigyorogva adtam át testvéremnek a kislányát, éppen időben ahhoz, hogy az ikrek „támadását’ fogadjam.

– Anya! – szökdécselt hozzám Lily.

– Szia nyuszó – nyomtam puszit szőkés tincsei közé.

– Mit hoztál anya? – kíváncsiskodott Matt, miután leguggoltam, hogy meg tudjam ölelni őket.

– Egy kis édességet – érintettem meg nóziját. – Apáék?

– Fent – közölte nagy komolyan Lily.

– Gyertek, együnk egy kis sütit – tereltem be őket. – Szólok apának, rendben?

– Siessél anya! – tette csípőre kezeit pöttöm parancsnoknőm.

– Igen is – kuncogtam fel. – Héjj apuci! – léptem be halkan szobánkba.

– Pont most akartam megetetni – csúsztatta karomba a babát. – Nemrég ébredt fel.

– Ó de finom illatod van – susogtam elvarázsoltan. – Pont, mint a tesóidnak. Milyen volt a délelőtt? – kérdeztem férjemet.

– Mozgalmas – vont vállat. Arcomra csúsztatta tenyerét és lágy csókot adott. Ragyogó szemekkel néztem fel rá.

– Megetetem Ville– t. Hoztam sütit az ikrek lent vannak és ha szerencsénk van, akkor még nem túrták fel a tálcát.

– Okos kölykök ne parázz – vigyorodott el. Még egy gyors csók és már ott sem volt.

– Látod kisfiam ez már csak így megy nálunk.

Miután Vill egyenletesen szuszogott a kiságyban, pár percig gyönyörködtem benne és csak azután mentem le a nappaliba. Ahol Matt és Lily elmélyülten dolgoztak a sütemény eltávolításán.

– Hú de csendben vagyok! – kuncogtam el magam.

– Anya, fini! – közölte Matt két harapás között.

– Látom, hogy ízlik szivem – töröltem meg száját.

– Úgy is kimázolja magát – kínál Kimi egy falattal a tortából, amit evett. – Finom. De a te sütidet jobban szeretem.

– Ó ezt hallani! – rebegtettem szempilláim.

– Majd este bébi – morrant fel kajánul.

– Anyuci Vill miért alszik ilyen sokat? – tudakolta Lily.

– Azért, mert ő még picike. Sokat kell aludni és enni, hogy olyan erős és okos legyen, mint ti Mattel.

– Ó! És mikor fog sokat játszani? – folytatta Matt.

– Ahogy nő egyre aktívabb lesz. Mászkálni fog, meg játszani és beszélgetni is, csak még nem ilyen szavakkal mint mi – magyaráztam a két kis érdeklődőnek. – Ne aggódjatok, nem maradtok le semmiről, sokat leszünk együtt.

– Apuci? – pislogott fel Kimire Lily nagy szemekkel. Egy pillanatra elszorult a szívem, ugyanis tökéletesen ismertem ezt a kissé riadt, szomorú pillantást. Minden egyes alkalommal láttam a gyerekeimtől, amikor Kimi versenyre utazott, és napokig, olykor hetekig nem láttuk.

– Ne aggódj hercegnőm – emelte ki a székből. – Én is itt leszek. Nem megyek sehová.

Nem egészen voltam tisztában azzal, hogy mennyire értik meg ezt az ígéretet, de mivel a hangulatot, az érzelmeket remekül érzékelték biztos voltam abban, hogy valamilyen szinten felfogják Kimi szavait.

– Nagyon sokat jelen nekik, hogy itthon vagy – simítottam kezem Kimi hátára. A gyerekek a kertben játszottak, ő pedig a teraszról figyelte őket.

– Amikor Lily sírva azt mondta, hogy menj innen! – egy pillanatra elhallgatott –, nem gondoltam, hogy ennyire megviseli őket a távollétem. Tudtam, hogy nehéz lesz, de ennyire?

– Lil pont azért mondta ezt, mert dühös és sértett volt, hogy nem őt választottad, hanem az utazást. Leírhatatlanul rajong érted, de abban igazad van, hogy nem tarthatod fel ezt a kapcsolatot úgy, ha évi hét hónapot nem vagy itthon. Nagyon rád vannak hangolva. Amíg versenyeztél megtaláltuk a középutat, többé– kevésbé. De most már túl vagyunk rajta, a gyerekeink minden egyes napjában szereped van.

– Rohadt szarul esett az, ahogy Lily meredt rám könnyes arccal és hevesen kiabálta a magáét. Jó ég négy éves, én meg egy szót nem tudtam mondani neki úgy lesokkolt. Hogy a picsába van ez?

– Azért mert a lányod. Picike, és az önálló akarta mellett mi formáljuk. Feltétel nélkül szeret téged, és te is őt. Hiába mutatod a nagy erős férfit Lil egy mosolyával az ujja köré csavar. És ez így van jól. De őt nem tudod kezelni úgy, mint engem, eleve mert én felnőtt vagyok, ő gyerek. Magyarázhatod neki a magadét, de nem fogja érdekelni. Ráadásul meg is bántott, mint apát. Hiszen a lányod elzavart.

– Én csak nem akarok rossz apa lenni – ráncolta homlokát.

– Sosem voltál az. Még akkor sem, amikor sokat voltát távol. És hogy ezt honnan tudom? Elég a gyerekeinkre nézni. Nagy csillogó szemekkel néznek fel rád, és körberajonganak. A gyereke megérzik, hogy ki az akiben bízhatnak, és kiket szerethetnek úgy igazán, mert tiszta a lelkük. És ez nem sablonos duma. Ártatlan gyermeki lelkek, amiket a felnőttek és a világ szennyez be. De nézz rájuk! Ártatlanok és szeretnek minket. Annyira nem lehetünk rossz szülők.

– Ó Ana! – szusszantott. – Mindig olyan bátor és erős voltál.

– És kiismertem a Räikkönen férfiakat – kuncogtam fel, ahogy Matt felé mutattam, aki felénk ballagott. – Mi újság szépfiú?

– Kérek inni mami!

– Gyere – nyújtottam felé kezemet. – Viszünk Lilynek is, rendben?

– Apaaaaa!

– Mondd fiam – lépett be utánunk Kimi is.

– Gyere játszani!!!!

– Rendben, és mit játszunk? – kapta fel lendületből, amin Matt nevetett.

– Olyan vizeset!

– Oké, de akkor szólj a húgodnak, hogy fürdőruhát kell felvenni. Meg anyunak is. Elcsábítjuk őt is.

– Jóóóóóó! – helyeselt bőszen és lekéretődött, hogy hatalmas Lily kiáltással húga után induljon.

– Látod? Feltétel nélkül – simultam karjaiba mosolyogva. Vigyor mellett bólintott mielőtt ajkaimra nyomta volna sajátjait. – Visszavonhatatlanul. Örökre.

Sziasztok!

Eredetileg csak az interjú lett volna a visszaemlékezésig. Deee elcsábultam :P

Dátum, helyszín, nagy finálé, ezek mind– mind direkt elhagyott kellékek. Mint ahogy azt sem akartam, hogy rögtön meglássátok kivel beszélget Ana. :)

Itt és most hivatalosan is vége a Két világ között c. kis szösszenetnek, amihez eddig 315 komment érkezett! És ami még hihetetlenebb a mai napig 22858 alkalommal nyitottátok meg az adott részek linkjét! :O KÖSZÖNÖM! Nem tudom szavakkal leírni nektek, hogy mennyire hálás vagyok a támogatásért, amit Tőletek kapok!

Remélem, ezentúl is velem maradtok :)

Megyünk tovább!

Gőzerővel készül a H&S utolsó része! Még kettő rész  - az egyik jövő héten kedden - jön abból a sztoriból és annak is búcsút intünk, szóval hölgyek klaviatúrát elő és tessék búcsúzni :)

Hamarosan újabb szolgálati közlemények következnek ;)

Puszi

L.