IceWorld - Hatvanegy

Terhességem tizennyolcadik hetében járva döntöttem el, hogy itt és most kell abbahagynom a munkát. Szerencsére nem volt probléma sem a babával, sem velem, de annyira frusztráló, nyomasztó és feszültséggel teli volt a csapaton belül uralkodó hangulat, hogy nem bírtam tovább.  Valójában már Malajzia után fel akartam állni az igazgatói székből, de nem szerettem volna cserbenhagyni a csapatot, az embereimet, és legfőképpen Kimit. Fel akartam állni, mert valami megváltozott bennem. Mindig is úgy képzeltem, hogy ha egyszer teherbe esem, akkor visszavonulok, és csak ránk koncentrálok. Persze nem akartam mindent feladni, csupán szabadságolni magam az igazgatóasszony, Liina Laine életéből. Mondjuk öt teljes évre.

Hihetetlenül jól indult az évünk, ám Monacóba már úgy érkeztünk, hogy biztossá vált: nagy, eddig eltusolt gondok vannak a gyárban is. Persze a külvilág nem sejtett még szinte semmit, és valójában mi magunk sem tudtuk, hogy végül mekkora is lesz a kár.

– Hm – grimaszoltam elkeseredve. Törökülésben ültem a kanapén, kényelmesen megtámasztva hátam. – Nem szeretnél mozogni? Na, csak egy picit. Na, kérlek – cirógattam pocakomat lassan. – Igaz, mit is várok egy Räikkönen babától? Apádat se veti szét az ideg.

– Miket mondasz te ennek a gyereknek? – heveredett mellém.

– Itt azt írja – vettem magam elé a kismamakönyvet – , hogy a legtöbb kismama számára a terhesség felére már érezhetőek a magzatmozgások. A mozgások is bizonyítják, hogy a baba nem unatkozik odabent.  Forog, ugrál, úszkál. De ő nem csinál ilyeneket.

– Lehet, hogy mégiscsak unatkozik – közölte nyugodtan, de mikor megforgattam szemeimet felült és komolyan folytatta. – Figyelj Liina, azt írja, hogy a legtöbb kismama, nem azt, hogy minden kismama. És még van egy heted a félidőig. Abban viszont igazad van, hogy Räikkönen, majd akkor fog mozogni, ha ő akar. Nyugi.

– Kösz – nyomtam puszit arcára és folytattam az olvasást. – Hupsz.

– Igen?

– Semmi.

– Liina – ugrott fel szemöldöke, így felé tartottam a könyvet. – Ha nem érzed még ezeket a mozgásokat nem kell megijedned, vannak, akik csak a 24. hét környékén tapasztalják először a baba mozgását – olvasta fel én megmondtam hangszínnel. –Eh, tudtam, hogy pályát tévesztettem. Látod? Simán lehetnék orvos is.

– Azért ne essünk túlzásokba – sandítottam rá. – Kösz, hogy nem jöttél az ugye, hogy igazam volt dumával.

– Ne aggódj szivem – karolt át. – Mintaférj vagyok. Csak és kizárólag akkor fogom felhozni ezt, amikor már nem izgulsz miatta – elégedett vigyorral pislogott rám.

– De dög vagy!  –  háborodtam fel, mire lassan hasamra csúsztatta kezét. – És ne akarj levenni ezzel a lábamról!

– Mintha nem tudnád, hogy elolvadsz attól, ahogy a növekvő pocakodat simogatom – lehelte mézédes hangon. – Hm?

– Oké, megadom magam – ajkamba harapva figyeltem kezét. A fene, hogy ilyen hatással van rám ez a szexi apuka…

Kanadába való utazásunk előtt két nappal végighánytam a napot és a közérzetem is több volt, mint pocsék, így az orvosom berendelt a klinikára. Fáradt és álmos voltam, de a folyamatos hányinger nem hagyott aludni. És ha nem lett volna elég ez a sok nyavalya a vérnyomásom is az egekben repkedett az aggodalomtól.

– Mi a baj picikém? – fektettem tenyerem pocakomra. – Hm? Jelezni szeretnél valami olyat, ami neked nem jó?

– Liina – fogta meg másik kezem Kimi és ajkaihoz húzta. Óvatos puszit lehet ujjaimra, szinte éreztem a belőle áradó kétségbeesését. Eleve az a hang, amivel kiejtette nevem tele volt aggodalommal.

– Jobban érzi magát Liina? – nyitott be az orvos leleteimmel kezében.

– Kicsit, azt hiszem – fordultam hanyatt. – Egy órája nem hánytam.

– Az a helyzet, hogy kicsit magas az ösztrogén szintje a hCg pedig az egekben van, ez okozza a folyamatos hányinger, hányást. B6– ot és egyéb vitaminokat tartalmazó infúziót kap, ezért csillapodnak a tünetek. Nem kell megijedniük, semmi komolyról nincsen szó.

– Hetek óta elmúlt az émelygős időszak.

– Előfordul, hogy visszatér. Apróságokkal elkerülheti ezeket. Egyen nagyon gyakran és nagyon keveset. Falatokat, ha úgy tetszik. Mindig legyen a keze ügyében, ropi, keksz, gyümölcs, ásványvíz, és folyamatosan szedje a B6– ot. Minimum két liter ásványvizet igyon, és ha kívánja a savanyúság is jót tenne.

– Minta filmekben a tejszínes uborkát majszoló nők? – fintorodtam el.

– Nem teljesen – mosolygott rám. – Attól, hogy ön terhes nem kell fura dolgokat ennie, csak amit megkívánnak a babájával. Ha ez az előbb említett tejszínes uborka, ám legyen – tárta szét karjait. –  Ezenfelül a gyömbér nagyon sokat segíthet. Az én feleségem például kipróbált mindent, nem használt semmi, míg egy nap rá nem akadt a  szénsavas gyömbér italra, onnantól semmi probléma nem volt. Ezzel kapcsolatban hozni fog az ápolónő pár prospektust, bár ezeket a védőnőjétől szerintem már megkapta.

– Tehát semmi komoly? – kérdezett vissza Kimi.

– Semmi komoly. Pont akkora és pont ott van, ahol ennyi idősen lennie kell. Szépen fejlődik, erős a szívhangja, csak az anyukát leterheli egy picit. Mivel sokat hányt szeretném, ha az éjszakát bent töltené, szüksége van az infúzióra, és nyugodtan pihenhet majd, hiszen a kapott vitaminok szépen lassan nullára csökkentik a tüneteket. Gondolom maradna – pillantott Kimire miután valamit felírt a korlapomra.

– Egyértelmű – biccentett. Magánklinikán voltunk azon sem lepődtem volna meg, ha kérésre összedobnak nekünk egy laza ráksalátát…

– Kimi – pislogtam szépen férjemre –  , nem lenne kedved hazaugrani pár dologért?

– Mint például?

– Az a plüss maci, amit kaptam tőled, vagyis ő kapott tőled – biccentettem lefelé – , tudod, hogy vele alszom. Esetleg egy pizsi, ez a kórházi gönc kiakaszt.

– Jah valamelyik éjjel pont azt néztem, hogy hozzá bújsz, nem hozzám – mormogott.

– Féltékeny vagy? – kuncogtam, majd benntartottam a levegőt, hiszen ekkor tudatosult bennem, hogy sokkal jobban vagyok. – Kims! Már szinte alig van émelygésem.

– Akkor hozom a medvédet – sóhajtozott nyugodtan, bocsánatkérő mosolyba szaladtak ajkaim. Kimi kevesebb, mint huszonöt perc alatt fordult meg, engem pedig annyira feldobott az, hogy minden rendben van a kisbabánkkal, hogy még a kórház utálatom sem jött elő. Igaz a nyugtató nap sárga falat, a plazma tévé, a saját fürdő, és a kényelmes óriási sarok ülő garnitúra asztallal inkább egy hotelszobára emlékeztetett, mintsem kórházra.

– Mmm picim, ez neked is ennyire ízlik? –  hümmögtem csukott szemmel és félig tele szájjal, ugyanis Kimi távozása után nagyjából öt perccel megjelent egy nővér, csinos kis kocsit maga előtt tolva, amely mindenféle finomságot tartalmazott.

– Én meddig voltam távol? – vonta fel szemöldökét Kimi mikor visszatért, és egy halom étel között talált.

– Kaptam a dokitól. Gyümölcsök, ásványvíz, mentatea, limonádé és kóla. Igen kóla. Bár a nővér szólt, hogy abból max egy pohárral és lassú kortyokban ihatok, így inkább megkértem, hogy cseréljünk, én visszaadom a kólát, ha ő szerez nekem vaníliapudingot. A piros gyümölcsök azzal a legfinomabbak ugyanis – magyaráztam. – Kérsz?

– Az, egyem el a terhes feleségem elől a gyümölcsöt.

– Bolond – mosolyodtam el újra, és arrébb helyezkedtem, hogy mellém tudjon dőlni.

Az orvos tanácsát figyelembe véve tényleg kicsi falatokat ettem, szünetekkel megszakítva, és bár tényleg szinte nullára csökkentek a tüneteim volt egy olyan érzésem, hogy Kanadába nem fogok tudni elutazni.

Másnap reggel egy utolsó vizsgálat után haza indultunk, de Kimi feszültsége visszatért. Míg a házunk előtt ki nem szálltunk a kocsiból átlagos témákról beszélgettünk, mint például a vajon milyen lesz az idő Kanadában, remélem olyan jó, mint itthon, és nem fog esni…

– Oké, mi a baj? – fordultam felé nagy levegőt véve. –Holnap elutazol Kanadába, szóval kérlek hagyjuk ki  azt, hogy te azt mondod semmi, én visszaszólok, hogy de, látom. Szóval, mi a baj Kims?

– Sokat gondolkodtam ezen a weboldal dolgon –  kezdte elmélázva, de aztán szemembe nézett – , ha akarod, csináld, nem akarlak korlátozni.

– Csak védenéd a magánéletünket – simítottam mellkasára kezem. – Tudom én ezt nagyon jól, és hidd el én sem ultrahangos képeket akarok felpakolni, de a médiában dolgozom és tudom a trükköket. Ha adok egy picit magamból, sokkal inkább békén hagynak, mintha totál elbarikádoznám magam, magunkat. Viszont nem weboldal lenne, hanem egy hivatalos instagram fiók.

– Ez jobban hangzik – bólintott.

– A valódi pedig megmarad privátnak, ott tényleg csak a barátaimnak és a családnak engedtem a követést – halkan felkuncogtam – , Hanna sem jött rá, hogy melyik az én profilom.

– Ó, az okos kis feleségem!

– Ne hízelegj – csücsörítettem. – Na, jó, de.

– Nők – felsóhajtott mielőtt gyengéden megcsókolt. – Amúgy nekem sem mondtad még, hogy miért ezt a nevet választottad.

– Pedig pofon egyszerű. Finalgirl. Az utolsó lány, aki mindent visz – simítottam végig arcán, hogy érezze Őrá gondoltam.

Kora este a kanapén kötöttünk ki, ő valami hoki meccset nézett, míg én olvastam, de tekintetem elég gyakran elkalandozott, ugyanis én nagyjából az ölelésében feküdtem. Pontosabban a Kimi mellé rakott párnának dőltem, így keze valahogy minduntalan a pocakomon állapodott meg és nem tudtam ellenállni a képnek, ahogy ujjaival lassú köröket ír le, vagy épp csak megcirógat hüvelykujjával.

– Tíz perce nem lapoztál – mormogott, én pedig felsóhajtottam.

– Persze, mert elvonod a figyelmemet. Tudod milyen hatással van rám ez a laza pózban fekszem, miközben a tetovált kezem az asszony hasán pihen dolog?

– Milyen hatással? – vigyorgott szemtelenül mikor kicsit elfordultam, hogy fel tudjak nézni rá.

– Tökéletesen tudod te – szegtem fel fejem, ő pedig nevetve szájon csókolt.

– Jó érzés hozzád érni – folytatta ellazult hangon. – Nagyon durva, hogy ő itt az én gyerekem. Látni, lassan érezni lehet. Nem gondoltam, hogy ez ilyen jó érzés lesz – könnyedén vállat vont, én pedig a világ legszerencsésebb nőjének érzetem magam. Mert itt volt, vigyázott rám, támogatott, és már most végtelenül oda volt a gyermekünkért, pedig meg sem született.

*

Kimi már Kanada felé repült, mi pedig otthon maradtunk, bár valójában nagyon szerettem volna elutazni a férjemmel. A külön töltött időt arra használtam, hogy elintézzem az olyan dolgokat, amiket ő nem igazán díjazott, mint például ez az instagram fiók. Finom málnaturmixot kortyolgattam Katja féle sütemény mellett, míg a hírek között böngésztem. Persze szembe találtam magam a terhességemről szóló, régebbi cikkekkel is…

BRÉKING! Kimi Räikkönen felesége, Liina Laine Räikkönen hivatalosan is megerősítette, hogy kisbabát vár.

Liina az elmúlt hetek képein már növekvő pocakkal volt látható, és bár nem egy pletyka felreppent egészen a múlthétig nem érkezett hivatalos megerősítés. Mint ahogy beszámoltunk róla, egy héttel ezelőtt maga Liina erősítette meg, hogy szülői örömök elé néznek.

A Sky riportere nemes egyszerűséggel rákérdezett az a  Spanyol GP sajtótájékoztatója után, mondhatni vicces szituációba keverve Liinát:

-         Hihetetlenül csinos vagy, élettel leli kisugárzással. Ne is haragudj Liina, de munkahelyi kötelességem megkérdezni, van alapja a felröppent baby bumm pletykáknak?

-         Ami azt illeti van – mosolyodik el – , négy hónapos terhes vagyok. Kimi és én izgatottan várjuk az első gyermekünk megszületését. Ennél többet azonban egyikünk sem szeretne megosztani a nyilvánossággal, köszönjük a megértést.

A finn fiatalasszony kedvesen fogadta a gratulációkat, ám valóban nem válaszolt több, a gyermekáldással kapcsolatos kérdésre, a baba nemével kapcsolatban is csak annyit mondott, hogy bár ők már tudják, nem szeretnék nyilvánosságra hozni.

– Hah, még jó, hogy nem – mormogtam a pocakomat paskolva. – Elég, ha apa és mi tudjuk, igaz picikém? Na, lássuk ezt azt az instát akkor!

Létrehoztam egy  fiókot, első képnek pedig egy, februári, Jerezben készült fotót választottam.

liinaräikkönenofficial

Welcome! Sokat gondolkodtam azon, hogy szükséges e egy hivatalos, de mégis személyesebb oldal, amelyen követhettek, ha úgy akarjátok és végül az instagram mellett döntöttem. Az egyetlen, valódi oldal, amelyet ÉN kezelek. Hétvégén Kanadai Nagydíj, tehát #ForzaKimi! :)

– Te, Lini, amúgy hogy hogy nem a sajtósotok jelentette be ezt a hírt? – ült mellém Katja.

– Mert én vagyok terhes, nem Steve – nevettem el magam. – Tudom mit mondhatok ki következmények nélkül, és így nem kellett semmi hivatalos közlemény.

– Még jó, hogy te vagy terhes – vigyorogva megforgatta szemeit. – Jaj, ugye nem felejtetted el, hogy anya gépe kettőkor száll le.

– Nem – ingattam meg fejemet. – Szerinted, ha szépen megkérem csinál megint olyan fincsi poronkäristys– t? Úgy megkívántam a rénszarvashusit.

– Édesanyád a levegő felett lebeg, amióta kiderült, hogy unokája lesz, ha rántott medvét kérsz azt is megcsinálja, még úgy is ha Kanadába kell mennie érte – nevetett fel.

– Először is fúj. Másodszor, igazad van. Harmadszor édesanyád nem csak az unoka miatt lebeg a föld felett – kacsintottam rá.

– Na, pletykálj – fordult felém.

– Ez nem pletyka, Paula mesélte, hogy anya mennyire oda van attól, hogy ilyen rendes fiatalembereket találtak a lányai.

– Rendes fiatalemberek – mosolyodott el ismét. – Igen, szinte látom magam előtt, ahogy erről csacsog Paulának. Meg a fél városnak.

– Hozd össze Mikael anyukáját a mi kis bridzsklubunkkal – cukkoltam.

– Húsz percen belül a gyerekkori fotóinkkal lenne tele az asztal – nyögött fel panaszosan.

– Üdv a világomban.

– És ahogy Sebi mondatná: a Red Bull világban! Most mi van? Az előbb posztolta ki Hanna, ezt a reklámot, onnan jutott eszembe.

– Annyira jók lennének ők ketten Kimivel egy csapatban.

– Én még ezt a Valterri „gyereket” is el tudnám képzelni az urad mellett. Szeretem a finneket.

– Még jó – nyújtózkodtam ásítozva. –Azt hiszem, ledőlök egy kicsit. Nem is tudtam, hogy ilyen fárasztó ez a málnaturmixozás.

 – Rendben. Nekem lassan mennem kell a kozmetikushoz, aztán kimegyek anyáért, el leszel egyedül?

– Nem vagyok gyerek, ne aggódj – nyugtattam meg – , és úgy is öt percen belül aludni fogok. Bár egy kis málna turmixot viszek magammal, csak a biztonság kedvéért. Hátha kell – ártatlanul pislogtam tesómra. – Meg esetleg banánt. Tudod miatta ennem kell – mutattam hasamra.

– Aha – kuncogott fel.

– Ilyenkor azt kéne mondanod, hogy ne egyél össze vissza mindent – tettem csípőre kezeimet. Vagyis annak helyére.

– Ilyet nem mondasz egy kismamának, főleg ha a tesód az. Ráadásul nincs miért riadóznod alig szedtél fel pár kilót. Ha így folytatod szülés után vékonyabb leszel, mint előtte.

– Tekintve, hogy addigra már kint lesz a pici – húztam ártatlan vigyor mellett.

– Aj, tudod hogy értettem, na, nyomás aludni – mutatott az emelet irányába, majd térdére támaszkodva lehajolt – te meg neveld meg anyádat, mert olyan szemtelen, mint ide Helsinki!

Ezek után nem volt csoda, hogy jókedvűen ballagtam fel a szobánkba…

Sziasztok!

Üdv Formula -1 2015 :)

Na, hát a mai futam után… inkább ne is beszéljünk róla :D csak felhúzom magamat, meg titeket is.

A történet időbeli ugrása elég régóta be volt tervezve, ugyanis nem szerettem volna ismét a siralmas 2013-as évvel foglalkozni. Inkább koncentráljunk a történet pozitív oldalára, és a leendő szülőkre :) Nyugi még lesznek terhes részek :D nem rohanunk egyből szülni is a következő részben, mint ahogy a befejezés sem öt részen belül jön/ne :) Szeretem a Liina Kimi párost, és most, hogy majd… :3

Köszönöm, hogy itt voltatok, és elolvastátok a részt :)

L.