Jelentek #2

Exkluzív –  Kimi Räikkönen édesapa lett!

Ma reggel a pilóta szóvivője erősítette meg a nagy hírt, Räikkönen felesége, Olivia tegnap délelőtt életet adott első gyermeküknek, amelyről Kimi kis híján le is maradt az utolsó tesztnap miatt. A kis jövevény és az anyuka is jól van, ám sem a baba nemét, sem a nevét nem árulta el Riku.

– Nos szivem, már híres vagy – simítottam végig óvatosan kislányom alvó arcán. Öt nappal Miiaszületése után végre otthon voltunk, bár nem sokáig élvezhettük Kimi társaságát, ugyanis a mi kis angyalkánk már remekül értett az időzítéshez, és a szezonnyitó előtt két héttel jött világra. 

– Liv – hajolt a kiságy fölé a büszke apuka is –, mikor ébred fel?

– Tudom, hogy élvezed, mikor fent van és nagyokat mosolyog rád, de most még órákon át aludni fog – simítottam végig Kimi hátán mosolyogva. – Este megfürdeted?

– Én? – kapta rám tekintetét.

– A kis hercegnőd már oda van érted – kuncogtam – , nekem pedig kényelmesebb titeket figyelni, mint hajladozni a pöttöm felett, húzódnak a varrataim.

– Vannak még fájdalmaid? – csúsztatta óvatosan kezét derekamra, ahogy a nappaliba sétáltunk.

– Igen, de nem vészes – adtam elő neki a javított verziót. Ő akármit tehetett, nekem akkor is fájt még, hiszen egy császármetszésen voltam túl, de tisztában voltam azzal, hogy mennyire aggódik, és ezért picit kiszíneztem a valóságot. – Nem gondoltam volna, hogy az évekkel ezelőtti szemműtét ennyire befolyásolja a szülést.

– Ahogy a doki is mondta, lehet, hogy nem történt volna semmi – helyezkedett mellém kényelmesen – , de jobb, hogy nem kockáztattunk.

– Természetes úton akartam megszülni Mimit, de nem mertem kockáztatni azt, hogy ne lássam a gyönyörű arcocskáját. Tudtam, hogy tökéletes lesz – mosolyodtam el boldogan.

– Ó egy büszke anyuka – vigyorodott el elégedetten.

– Ah, mondja egy totál szerelmes apuka – forgattam meg szemeimet nevetve.

***

Percek óta figyeltem, ahogy Kimi Mimit szórakoztatja a kertben. Roppant fontos munkában voltak, ugyanis Miia kitalálta, hogy ő márpedig most azonnal meg akar tanulni bukfencezni, és hogy ebben az apjának kell részt vennie. Meleg nyári nap volt, így egy óriási puha pokrócot terítem ki a sötétzöld fűbe, amit Miia nagyjából tíz másodperc alatt tele is pakolt a játékaival.

– Apaaa! – sikkantott nevetve Miia, mikor két pöttöm tenyere a pokrócon feküdt, lábai pedig a levegőben voltak, egy kézen állós kísérlet miatt. Persze Kimi tartotta meg, de kislányunk már ezt is nagyon élvezte.

– Ne nevess Mimi – kérte vidám hangon.

– De vicces – kuncogott tovább, aminek az lett a vége, hogy Kimi felállt a térdelő pózból, s Mi háta alá nyúlva az ölébe vette őt.

– Pont olyan rossz vagy, mint az anyukád – ingatta rosszallóan fejét, de látszott, csak játszik.

– Nem is! – kérte ki magának azonnal, és addig ficánkolt míg apuci le nem tette. – Apa, hogyan kell?

– Leteszed a kezedet, majd a fejedet és átgördülsz.

– Mutasd meg – mászott vissza hozzá. – Na, apa, na – pislogott nagy szemekkel fel Kimire. Hiába volt csak öt éves tökéletesen tudta, hogy az imádott apucit hogyan is vegye le a lábáról.

– Fárasztod apát? – nyomtam puszit barna tincsei közé, mikor csatlakoztam hozzájuk.

– Az mi? – tudakolta kíváncsian.

– Csokitorta, a mami hozta. Kérsz?

– Igen – fészkelte be magát ölembe és kivette kezemből a felé tartott villát. – Fini – közölte az első falattal szájában.

– Na, mutasd – irányított egy falatot saját szájába Kimi. –Ah, mennyei.

– Remélem, mire megérkezik a második gyerekünk sikerül majdnem ilyen csoki tortát összehoznom – hümmögtem elgondolkodva. Az igai finn habos csokoládétortám soha nem volt olyan, mint Pauláé. – Mimi, még mindig szeretnél kistesót?

– Ha sokat lehet vele játszani, akkor igen – felelte egy pillanat gondolkodás után.

– Mennyi időt szeretnél anyuci a konyhatündérkedésre? – kérdezett vissza huncut tekintet mellett a férjem.

– Ami azt illeti – vigyorodtam el – , hét hónapom van rá.

Pár pillanatig csendben meredtünk egymásra, szinte láttam ahogy összeállnak fejében a szavaim, és a gondolatai.

– Liv?

– Terhes vagyok – mondtam ki a két kis bűvös szót. Pont úgy, ahogy Miiánál most sem kezdett szerelmes álmodozásba, de vonásai kisimultak, széles kissé talán szégyenlős mosoly jelent meg ajkain, míg gyönyörű zöldes árnyalatú tekintete melegséggel telve időzött rajtam. Finoman csókolt meg, orrát is enyémhez érintette mielőtt ismét szemembe nézett.

– Még egy ilyen törpét akarok – biccentett az édességet majszoló lányunkra. Tenyere hasamra csúszott, hófehér ujjai lassan simítottak végig rajtam, vékony anyagú trikóm alatt szinte azonnal felforrósodott bőröm. Ő így, egyszerűen, mégis érzelmekkel telve köszöntötte az új életet, mi kettőnkből fakadt.

***

– Matias Räikkönen kettő percet kapsz, hogy ideérj – emeltem meg hangom, ahogy Miia

szobájából kijövet összeszedtem a ruhákat. Drága gyermekeim elképesztő módon a lakás minden egyes pontján képesek voltak hagyni egy használt ruhadarabot.

– Anya, hol van a Pókemberes pólóm? – tudakolta durcásan kisfiam mikor elém lépett.

– A mosógépben szivem. De attól még, hogy nem találtad a pólódat a nacidat felvehetted volna – irányítottam vissza szobájába.

– De én azt akarom felvenni – pislogott rám kétségbeesetten, eleresztve füle mellett azt, amit mondtam.

– Kisfiam ezer és egy darab pólód van, csak tudunk valami klassz felsőt választani mára.

– De ma Pókemberes napot tartunk Luukasszal.

– És ha felvennéd a Pókemberes pulcsidat?

– Ó tényleg – csücsörített egy pillanatra, és nagy probléma már meg is oldódott.

– Te még pizsiben pajti? – lépett be Kimi is.

– Pókember vészhelyzet volt – informáltam, míg bevetettem Matias ágyát. –Fogadat megmostad?

– Igen anya.

– Ügyes vagy – pusziltam meg fejét. – Ma apa visz oviba, okés?

– Jó mami – rohant le előttem a lépcsőn, és Miia ölébe vetette magát. Pont láttam, hogy az utolsó falat szendvicset elcsórja tesójától, majd száguld tovább.

– Esküszöm tőled örökölte az energikusságot – vetettem lapos pillantást a férjemre.

– Ilyenkor az én fiam mi? – csapott fenekemre nevetve.

– Nézz csak rá, tejföl szőke tincsek, nagy zöld szemek, echte Räikkönen kölyök – leheltem gyors csókot ajkaira. – Elég volt kicsim? – ültem Miia mellé az étkezőben.

– Igen anya – bólintott. –  Csinálsz megint olyan vaníliás palacsintát?

– Mit szólnál hozzá, ha megvárnálak, és együtt megcsinálnánk suli után?

– Jó! – ragyogott fel arca egyből.

– Köszönj el apáéktól, indulnunk kell lassan – lestem az órámra. –Apuci mikor érkezik haza? – kérdeztem férjemet, míg a gyerekek cipőt, s kabátot húztak.

– Pár óra múlva. Beugrom a műhelybe, kíváncsi vagyok hogy állnak az új motorok.

– Rendben. Később – csókoltam szájon, vigyorogva kapott ajkaim után, s csak egy morranás után engedett utamra.

***

Végigsimítottam a tört fehér abroszon, hogy a nem létező gyűrődés se látszódjon, majd ismét az órámra lestem, nagyjából tizedszerre egy percen belül. Kimi úgy csinált, mint aki nagyon el van mélyedve egy motocrossról szóló lapban, de vagy negyed órája nem lapozott, így tudtam ez csak álca. Jól ismertem őt, két gyerek és tizenkilenc évnyi házasság után tökéletesen tudtam, hogy Miiára és az elkövetkezendő órákra gondol. Onnantól kezdve izgatottan vártam ezt a pillanatot, amikor hosszú, hosszú évekkel ezelőtt úgy igazán tudatosul bennem az, hogy apuci kicsi hercegnője egy nap saját herceget választ magának. Most itt volt ez a pillanat. Szó szerint csak percek választottak el attól, hogy megismerjük Miia első, komoly barátját.

– Kims – ültem mellé a kanapéra. – Jól vagy?

– Miért ne lennék? – kérdezett vissza nyugodt hangon, és hogy nyomatékosítsa szavait lapozott is egyet. Kis híján felkuncogtam, ó az én antoszociális hajlamokkal megáldott drága férjem. – Nem én kések egy bemutatkozós vacsoráról – dörmögte mint egy mellékesen.

– Mimiről van szó, nem a brit királynőt várjuk – nyomtam puszit arcára. – Matias?

– Igen anya? – jött le az emeletről.

– Ejha, de jól nézel ki – mosolyodtam el büszkén. Farmerben és sötét ingben állt előttem, már most egy fejjel magasabb volt mint én, és teljesen úgy nézett ki, mint az apja fiatalabb kiadásban.

– Aha, ha pólóban kocogok le, úgy is felzavarsz átöltözni – legyintett, és egy Räikkönen– lapos pillantás után a fotelbe dőlt. – Jöhetnének már, mert kajás vagyok.

– Fiúk, ez Mimi estéje – álltam meg előttük úgy, hogy mindkettőjükre rálássak. – Szóval viselkedjetek. Igen, mindketten – meredtem Kimire, mikor közbe akart szólni. – A lányod szerelmes, és elvárom, hogy ugyan úgy viselkedj vele, mint eddig. Tudod, hogy mennyire fontos lesz neki a véleményed.

– Oké – nyögött fel panaszosan, mikor meghallottuk a felkanyarodó autó zaját.

Miia okos ifjú hölgyként nekem már napokkal ezelőtt bemutatta a fiút, akiért szemmel láthatóan nagyon odavolt. Szimpatikus volt nekem a fiatalember, és bíztam abban, hogy Kimiben is felülkerekedik a józanész, és nem az óvódás, plüssmaciját ölelő Miiát látja majd maga előtt. Persze tudtam én, hogy ő is a legjobbat akarja neki, de a kétségbeesés, és az idegentől való tartás sok esetben adott már rossz szavakat az ember szájába.

– Ne haragudjatok, hogy késtünk, de annyira nagyon szakadt az eső, Ville inkább lassabban jött – sóhajtott fel Miia, mikor már az asztalnál ültünk.

– Semmi baj kicsim – elmosolyodtam, és lopva Kimire pillantottam. Látod? Felelősségteljes.

Pár pillanatig csendben ettünk, én pedig arra gondoltam, hogy tényleg meg kellett volna vennem Kiminek azt a randi szabályzat lányos apáknak pólót. Már csak úgy fricskából is. Matias a hoki edzésekről ismerte Villet, így ők könnyedén elcsevegtek, pláne, hogy a fiam inkább az én természetemet örökölte a csendes finn vonal helyett. Az pedig, hogy Miminek mennyire fontos volt az apja véleménye már csak abból is látszott, hogy nagy szemekkel pislogott rá, mígnem Kimi futólag végigsimított kézfején egy cinkos félmosoly mellett. Szinte láttam magam előtt, ahogy az a bizonyos hatalmas kő legördül szívéről.

– Mit is mondtál melyik csapatnál játszol? – nézett Villere Kimi.

– Az IFK Helsinki programjában vagyok benne, gyakorlatilag tizenöt éves korom óta.

– Nem rossz csapat – kortyolt italába.

– Apa valójában imádja a hokit – informálta Miia mosolyogva. – És jól is játszik.

– Tényleg, nem megyünk ki holnap a pályára apa?

– Délután – bólintott Kimi lazán. – Csatlakozol? – nézett Villere.

– Szívesen – jött a magabiztos felelet. Ville nem illetődött meg attól, hogy Kimivel beszél, tisztelettudó, ám de határozott volt.

Kicsit döcögősen indult, ám de annál élvezhetőbb volt aztán az első közös vacsora.

– Ez mindig ilyen – simítottam végig Miia arcán, mikor a konyhában voltunk kettesben. – És, ez így normális csillagom. Annak idején én is nagyon cikinek tartottam, hogy a szüleim és az első komoly barátom társaságában vacsorázom, de túl kell esni rajta, csak így lehet a családunk része, már ha akarod.

– Kösz anya – ölelt meg.

– Mimi – jelent meg az ajtóban Kimi.

– Hm, apa? – fordult felé boldog mosollyal.

– Mondd csak, mikor nőttél meg annyira, hogy komolyan pasizz? – nézett végig lányán, és én tökéletesen tudtam, hogy eredetileg egyáltalán nem ezt akarta mondani, de a felé pördülő, csillogó szemű lány a maga módján hatott rá. Miia csak nevetett és lábujjhegyre állva puszit nyomott Kimi arcára, majd kecsesen kisétált a nappaliba.

– Nem is volt olyan rémes, ugye? – karoltam át nyakát nevetve.

– Ne szemtelenkedj – morrant. – Úgy tűnik, hogy rendben van ez a gyerek, de ne várjátok, hogy egy este után oda legyek érte. Majd, ha öt év múlva is így néz a lányomra, na, majd akkor, talán, elfogadom.

– Jó, legyen így – bólintottam komoly arcot vágva, de nehezemre esett elfojtani a nevetést. Elképesztően aranyos volt ebben a szituációban.

– Jobb, ha nem hagyjuk őket sokáig kettesben – mormogta és magamra hagyott, egy pillanattal később szem forgatva követtem.

Másnap délután kettőre volt megbeszélve a nagy pasis program, amit Miia is izgatottan várt. Nem tudtam, hogy mit rejt az a kis csomag, amit letett az apja elé indulás előtt egy órával, így érdeklődve figyeltem őket a boltíven át.

– Mi ez?

– Egy kis apróság – támaszkodott a kanapé háttámlájára. Kimi felvont szemöldök mellett vigyorodott el miután letépte az apró tárgyról a csomagolást.

– Ez most komoly?

– Halálosan – huppant mellé kuncogva Mimi. – De azért szeretlek. Apa, őt is szeretem – folytatta komolyabb hangon – , légy rendes vele, oké?

– Amíg ő is az veled, én is az leszek – vázolta egyszerűen. – Anyukád tegnap azzal cukkolt, hogy biztosan túl fogom reagálni ezt a dolgot, és minimum óvódás koráig ajánlásokat kérek róla. Eh, azért addig talán nem – hunyorgott, Miia vigyorogva megforgatta szemeit – , jó csak vicceltem. Szóval nem fogok papolni neked arról, hogy még fiatal vagy, a tanulással foglakozz, vagy ilyesmi, mert felesleges. Tizennyolc vagy, és bár jobban örülnék, ha huszonöt éves korodig csak az egyetem érdekelne, de ez nem így működik. Most kell élned.

– Ó apa – simult karjaiba meghatottan, pont úgy, mint mikor kislány volt.

– Miia – nézett lánya szemébe pislogás nélkül – ugye azzal tisztában vagy, hogy nekem mindig a kislányom maradsz. Igen, akkor is, ha lesz egy öt éves gyereked. Szóval ha megbánt téged agyonvágom.

– Akkor megteheted – bólintott engedékenyen.

Meghatottan figyeltem őket. Boldog anya és büszke feleség lehettem, és ezért hálás voltam a sorsnak, még úgy is, hogy egyszer régen, mindent elvett tőlem.

– A te lányod – mutatta meg nevetve az ajándékot, mit Mimitől kapott. Kuncogva olvastam le a két kis sort, ami a kerámia hűtő mágnesre volt írva színes betűkkel.

Fiú: Apa, van barátnőm!

Apa: Gratulálok!

Lány: Apa, van barátom.

Apa: HOZOM A PUSKÁT!

Sziasztok! 

A második jelenetek bejegyzés alapjául szolgáló OMS a Hangokba zárva volt :) 

Bömbi kérdezte tőlem, hogy mi lett velük 15 évvel később? Összeházasodtak , vagy szétmentek? Lett e gyerek, vagy esetleg több? És ha igen, hogy reagálnának egy bemutatom a párom bejelentésre :) 

Pár hete olvastam a Csillagainkban a hiba c. könyvet, és ott elmélkedik arról Hazel, hogy az élet is úgy ér véget - általában-, hogy valamit csinálsz, és bumm, vége. Nincs nagy lezárás, befejezés, búcsú. Ezt alapul véve elkezdtem valahol, és abbahagytam valahogy :) Ha kíváncsiak lennétek arra, hogy milyen módon folytatódna az én világomban ez a szál a #3. jelenet keretein belül megírhatom, csak tegyétek fel a résszel kapcsolatos kérdést itt, vagy akár mailban :) 

Köszönöm, hogy írtatok az előző részhez, meg fogom fogadni a tanácsaitokat, kéréseiteket, így a következő GFTP már a megszokott módon jön :) talán egy pici naplós résszel :D Jobboldalt fent láthatjátok majd az aktuális helyzetjelentéseket, frissítési dátumokat, mindent - NEWS címen :) 

L.