Heart and Soul

Part 14

2013. október

Pár nappal előbb utaztam el Finnországból, mint Kimi. Először nem igazán értette, hogy miért

akarok ennyivel hamarabb lelépni, de ráfogtam a testvéremre, és a magánügyi gondjaimra. És ez igaz is volt, teljesen. Elképesztően sok szarság volt körülöttem, és kellett a szabad tér. Soha nem volt ennyire mélyponton az életem, és elképzelésem sem volt arról, hogy milyen módon fogok ebből kimászni. Azt meg már nem kellett tudnia, hogy hallottam a telefonhívását. Tökéletesen tudtam, hogy milyen nagy szerelem volt az övék, mint ahogyan azt is, hogy barátként váltak el. Barátként, de nem álltattam magam, egy könnyed ebéd pár pohár borral kiegészítve, ki tudja, talán a régi szikrák is újjá élednek. Hiszen mindketten egyedülállóak voltak. Jelen életperiódusomban pedig nem hiányzott egy ilyen tisztázatlan kapcsolat.

– Mi történt Finnországban?

– Semmi extra. Így is olyan keveset vagyok veled, pont most, amikor támogatnom kellene téged, tehát megbeszéltem Kimivel, hogy haza utazom.

– Aha. Már ne is haragudj Ena, de ő beveszi azt a maszlagot, hogy semmi problémád nincs?

 – Nem tudom miről beszélsz.

– Látom, hogy kerülöd a vele való beszélgetést. Nem feltűnően, de kerülöd. Ergo valami történt. Sienna, mi van köztetek?

– Nem hiszem, hogy ez nem ide való téma – mormogtam magam elé.

– Lefeküdtél vele?

– Én…

– Ugyan kérlek, úgy zsongtok egymás körül, mint a hormontúltengéses tinik! A yachton is úgy ölelt, hogy a mozdulatai simán elárulták, jóval intimebb közegben is látott már. Szóval mi van köztetek.

– Nem tudom. Csak azt, hogy mik voltak. Voltunk barátok, nagyon jó barátok, ez mellé lettünk munkatársak, aztán kibővítettük a határt amolyan fullos extrákkal. Pár hétig csodásan ment, aztán kegyetlenül összevesztünk, és abba hagytuk. Elkezdtem randizni valakivel, aki rendesnek tűnt, aztán megütött, és egyebek, amiből Kimi mellett álltam talpra.

– Megállni! Megütött és egyebek?!

– Volt egy kis gondom, de semmi vészes – próbáltam kicselezni.

– Sienna az istenért könyörögjek???

– Jó. De kérlek ne húzd fel magad. Már lezártam. És végül mindent megúsztam.

– Sienna!

– Szóval volt az a srác, randizgattunk, ittas volt, és szexet akart. Én meg nem. De pár horzsoláson kívül semmi bajom nem lett.

– Miért nem hívtál fel, vagy valami? És biztosan jól vagy? – méregetett. –  Atya ég Eni, szét tudnám verni!

– Igen, biztosan. Kimi sokat segített mindenben. A lényeg, hogy ez az eset megint közelebb hozott minket egymáshoz, és egymás ágyában kötöttünk ki. Aztán jöttek a galibák a csapattal, a szerződés, hogy maradunk– e egy csapatnál, stb. Végül aláírtunk a Ferrarihoz, anya kitálalt, hogy nem is apa az apám, most meg Kimi a volt feleségével randizgat. Itt tartok most. Csodálom, hogy még nem vagyok alkoholista.

– Pedig ide pia kell most! Kezdjük elölről. Hogy jöttetek ti össze?

– Volt egy kis flört meg hasonlók, de az egész egy bulin kezdődött…

Másfél óra múlva fogyott ki a második üveg.

– Ejha, miről maradtam én le – hörpintette fel a hatodik pohár pezsgőt.

– Zűrös évem volt az tuti – bólintottam.

– Na, várjál, most ezt nem értem. Kimi miért randizik az exével?

– Én ezt honnan tudjam? – vontam vállat. – Nem kérdeztem meg. Elég volt az én hazajöttem, én itt vagyok, holnap átmegyek.

– Egy kicsit katyvaszos ez a sztori nekem – dőlt hátra.

– Nekem is, pedig én benne vagyok. Meg szörnyű testvér is, a hülye kis problémáimmal terhellek, mikor épp elég bajod van nélkülem is.

– Nem, te hülye vagy. A húgom vagy, és szeretlek. Nem azért van testvéred, hogy legyen kivel együtt inni és megbeszélni a problémákat?

– Kösz Rod – mosolyodtam el.

– Ugye tudod, hogy beszélned kell Kimivel.

– Nem akarok – sóhajtottam.

– Tudom. De együtt dolgoztok, az éveitek nagy részét együtt töltitek. Őszintének kell lenned hozzá, különben előbb utóbb olyan hibát vétetek, amivel aztán végleg elvesztitek egymást. Nehéz lehet most neked, de tisztáznod kell az érzéseidet vele kapcsolatban, magad előtt is és előtte is.

– Ez az amit hónapok óta próbálok elkerülni – húztam el a számat. – Annyira felfordult minden. És most nem csak kettőnkre gondolok. Tudtam, hogy nem egy olyan rózsaszín álom az F1, ahogy sokan látják, de hogy ennyi érdek kapcsolat legyen benne! Sokkal jobban belefolyik a politika és a pénz, mint ahogy az látszik. A király kategóriában vagyunk és azt látom, hogy csapatok emberek csődölnek be.

– Van egy nagyon magas üzleti vonala ennek a sportnak. Minél elitebb annál nagyobb a lové, és annál magasabb a kockázat. Ez üzlet Sienna, semmi más, legalábbis egyes emberek számára. Neked, aki a szívét is beleteszi más jelent.

– Minden munkának van árnyoldala, én legalábbis ezzel nyugtatom magam. Bár ezek az utolsó versenyek Lotus színekben nehezek lesznek. Kimi nyilatkozata után elég feszkós a hangulat, bízom abban, hogy Koreában ez javulni fog egy kicsit. Áh, hozok még egy üveggel.

– Kinek van fehér Audija? – kiabált be Rod.

– Mi? – kaptam fel fejem.

– Egy fehér Audit látok feljönni a behajtódon – informált. Klassz! Két üveg pezsgő és pár óra lelkizés után csak Kimi hiányzott az életemből.

– Hello Kimi – hallottam meg a kocsi ajtó csapódás után Roddyk hangját.

– Szia. Sienna? – jött a rekedtes hang is.

– Konyha. Épp egy üveg italt bont. Csatlakozol?

– Lehet. Jé, te még élsz? – döntötte oldalra fejét mikor meglátott.

– Amint látod igen – mosolyodtam el, s hozzá léptem két puszira. – Mi szél hozott erre?

– Nem válaszoltál semmilyen üzenetre, gondoltam megnézem, háta alkoholmérgezésed van, vagy ilyesmi – szúrt oda.

– Ki volt kapcsolva a telefon, hogy egy kicsit tényleg ki tudjak szakadni a szarságokból körülöttem.

– Mit gondolsz miért vittelek Finnországba? – kérdezett vissza éllel a hangjába. – Sienna, a faszom tele van azzal, hogy ha megjátsszák magukat előttem. Tökéletesen tudod, mégis ezt teszed. Elmondanád miért is kellett ennyire sürgősen lelépned, és ezzel egyetemben kilépned az életemből?

– Nem léptem ki az életedből, csak kellett egy kis távolság. Térben és időben is.

– De mi az, ami arra késztetett, hogy előlem menekülj?

– Te, én, mindez. Zavaros és kusza – ráncoltam a homlokom. – És azt hiszem én belefáradtam ebben.

– Nézd Ena, még neked sem fogom hagyni, hogy egy kibaszott brazil szappanoperát csinálj az életemből! Vagy megbeszéljük nyíltan, ahogy szoktuk is, vagy hagyjuk egymást a fenébe. Végleg.

– Tessék? Mi ez a fenyegető hangnem?

– Nem fenyegető hangnem. Csak vázolom mi a szitu. A durva az, hogy ezt értened kéne. Mi történik veled Sienna? Az én Enám soha nem látna ebben fenyegetést. Sőt ő el sem menekült volna előlem.

– Össze vagyok zavarodva – mondtam ki őszintén. – Hetek óta azon görcsölök, hogy rendbe tegyem a kibaszott érzéseimet. De amint egy kicsit jobbra fordulna a dolog valami vagy valaki mindig beesik, és tönkre vágja. Az életem konkrétan fenekestül felfordult. Te voltál az egyetlen, aki állandó volt, mert te minden helyzetben mellettem álltál. Igaz, hogy a mai napig nem tudom mi is vagy az életemben, de ott voltál. Én pedig lázasan igyekszem elfojtani magamban ezt az érzést, és nem megy. Érted? Jó ég Kimi – tártam szét karjaimat, a pezsgő és a finn kérdő hangnem felbosszantott és eltompította annyira, hogy ne gondolkozzak, csak mondjam, amit az adott pillanatban érzek. – Életem legcsodálatosabb éjszakáit köszönhetem neked. Soha nem volt ennyire euforikus a szex, mint most. És ez mellé még biztonságérzetet is adtál, védtél, megnevettél. Annyira igyekeztem, de nem megy. Kimi nem lehetek a versenymérnököd.

– Ne csak utalgass, mondd ki – lépett felém, hangszíne metszőn hasított a levegőbe.

– Kimi, szerelmes vagyok beléd. És ez az, amivel el foglak veszíteni – egy pillanatra elhallgattam. – Nem tudom ezt tovább folytatni. Nekem nem elég az, hogy szexelünk, nekem minden kell. Vagy semmi. És inkább a semmi, mint pár kósza óra.

– Szóval te már döntöttél is. Inkább semmi, inkább lemondasz erről, mintsem megbeszéld velem, hogy én mit is akarok?

– Miért, te mit akarsz? – kérdeztem vissza elfojtott légvétel mellett.

– Hát nem ezt – mutatott felém. – Annyira faszán működött a barátság fullos extrákkal elv köztünk. Aztán jött az a kis patkány, és – hangos sóhaj mellett hajába túrt. – Van fogalmad róla, hogy milyen kibaszott dühös voltam? Féltem, érted? Féltem attól, hogy valóban megerőszakolt és megnyomorította az életedet! Hogy még engem is utálni fogsz, mert pasi vagyok! És én voltam az akit magadhoz engedtél. Sienna én akkor ott szeretkeztem veled. Annyira akartalak érezni, tudni, hogy minden rendben.

– Nem értelek – suttogtam magam elé.

– Sienna, most komolyan! Arról hablatyolok, hogy mennyire akarlak téged, és neked ez a válaszod?

– Mondd ki, ne csak utalgass – fontam keresztbe karjaim mellkasom előtt. Ha ő játszhat, én is.

– Téged akarlak. Csak téged. Nem kósza szex, nem okoskodó mérnök. Simán te és én. Elegem van a titkos randikból és hogy nem csókolhatlak meg ott és úgy, ahogy én akarom, mert akkor kiderül. Nem, faszom tele van ezzel. Nem volt elég egyértelmű?

– Annyi minden történt egyszerre, és ezt nehéz feldolgoznom. Mindig kedves és figyelmes voltál velem, így megadva a reményt, hogy ez több testiségnél.

– Elbasztuk. Szó szerint. Nem megoldás az, ha nem beszélünk róla, mert csak ilyen félreértésekhez vezet. Miért léptél le?

– Tiszta baromság az egész – roskadtam le a kanapéra. – Valóban Roddal akartam lenni, de a végső lökést az adta meg, hogy hallottam milyen hangon beszéltél Jennivel. Úgy éreztem, el fogsz jutni oda, hogy őt akard, és én ezt nem akartam látni.

– Találkoztam vele – nem vártan elnevette magát. – És közölte velem, hogy beléd vagyok esve, szóval húzzak Svájcba. Soha nem mutattam jelét annak, hogy újra akarom kezdeni vele. Nem is értem hogy juthatott ez eszedbe. Hiszen láttad, hogy miért is váltunk el.

– És igaza van? – kérdetem vissza torkomban dobogó szívvel.

– Szerinted? – kérdezett vissza. – Itt vagyok, nem?

– Fárasztó veled vitatkozni.

– Te tényleg dilis vagy – szusszantott fel. – Nem akarlak elveszíteni.

– Tudom – mosolyodtam el óvatosan, ösztönösen tudtam, hogy igazat mond. – Én sem téged.

– Akkor ne ellenkezz velem. És főleg ne menekülj. Tudod, hogy az egyenes beszéd híve vagyok.

– Rendben. Akkor próbáljuk meg együtt. Te és én, ahogy mondtad. Leszarjuk a véleményeket a kérdéseket, csak élvezzük az életünket. Én ezt akarom – feleltem nyugodtan tűnő hangon, de bensőm annyira reszketett, hogy komolyan attól tartottam lehányom Kimit.

– Na, ez már egy fasza kis terv – vigyorodott el. – Valahogy így képzeltem el a kapcsolatunkat – szelídített mosollyá vigyorát. Kapcsolatunkat! Ó anyám! Mire megemészthettem volna ez a kis szót magához vont és ellentmondást nem tűrően ajakimra nyomta sajátját.

2013. október, Korea

– Picsába – jött Kimi hangja.  –Elbasztam. Nem fogok felérni.

– Nem. Maradni fogsz a tizedik pozicióban – közöltem vele a valóságot. – Na, ezért gyűlölöm, ha az utolsó másodpercben megyünk ki – pillantottam Markra.

– Most volt a legjobb a feltétel.

– Baszhatjuk.

– Az jobb lett volna, ha megy egy negyedik helyet, és visszacsúszik kilencre, mert az utána jövők jobb körülmények között futnak?

– Tudom – húztam ki fülesem. – Csak bosszant, hogy megint hátul vagyunk, még Romain harmadik. Nekünk is ott kéne lenni.

– Holnap a futamon sok minden fog történni. Simán jöhetünk előrébb.

– Szeretnék egy sima malőrmentes kvalit, olyan nagy kérés ez? – biggyesztettem le ajkaimat.

– Az.

*

– Phű – dőltem el az ágyon. – Nagyon jól laktam!

– Persze, mert faltál.

– Nagyon éhes voltam, mivel egész nap nem ettem – magyaráztam neki. – Úgy elment a nap mellettem, hogy észre sem vettem. Nem szeretek a rajtrács közepéről taktikát írni.

– Én se szeretek onnan rajtolni, de ez van. Elbasztam.

– Mindenkivel előfordul, ne húzd fel magad – túrtam hajába miután mellém ereszkedett. – Hátad?

– Kicsit érzem, de közel sem olyan vészes, mint az előző futamon.

– A nem olyan, mint volt nagyon jó. Figyelj, holnap nagyon agresszívnek kell lenned, persze az ésszerűség határain belül.

– Hidd el minden futamon ezt teszem.

– Tudom – sóhajtottam fel. – De, mint mérnököd el kell mondjam minden futam előtt.

– Akkor most, mint barátnőm jóvátehetnéd ezt a gyermeteg figyelmeztetést – vigyorodott el.

– Én csak a munkámat végzem – pislogtam rá ártatlanul, míg csípőjére helyezkedtem.

– Ohh tudom én azt! Viszont imádom, mikor rajtam mozogsz! – markolt fenekembe elégedett arcot vágva.

– Nagyon, nagyon rossz voltam – búgtam. – Sok mindent kell jóvátennem.

– Mmm, ugye, ugye? – szuszogott, míg lassacskán elkezdte lehúzni trikómat.

– Attól tartok, hogy nagyon kiakadnának – simítottam végig nyirkos mellkasán bő egy óra múlva. – Miattunk. Komolyan gondoltam, hogy nem érdekel mások véleménye, de nem akarom, hogy még jobban megnehezítsék az utolsó futamainkat. Azt sem szeretném, hogy ez a marakodás közénk álljon.

– Év végén lelépünk, addig pedig kibírjuk. Nem nagyon mozgat, hogy a csapat megtudja, nincs ugyanis beleszólási joguk.

– És jövőre a Ferrari?

– Előbb ezen legyünk túl. Jön egy kis szünet, és ebben a pár hónapban tökéletesen kiderül hogy működünk, mint egy pár. Hallod, miket mondok? Asszem’ az agyamra ment az élvezet – fintorodott el játékosan, elnevettem magam, ó igen, kell egy kis poén is!

– Annyira szeretem, mikor ilyen okos és felnőttes dolgokat mondasz! –szemtelenkedtem finoman.

– Ezzel arra célzol, hogy amúgy meg gyerekes vagyok?

– Üüm, inkább arra, hogy sokszor emlékeztetsz egy nagy gyerekre. De tudod mit? Imádom ezt benned!

– Be is mutathatod ezt az imádatot fürdés közben – mászott ki az ágyból, persze rajtam keresztül.

*

– SC! Csak nyugi, megfelelő a pozíciónk.

Ujjaimmal doboltam, míg ki nem aludt az autó lámpája. Ezek a restartok mindig kockázattal jártak, és persze eséllyel egy jobb pozícióra.

– Azt a kurva! – nyögtem fel, amikor Kimi vérfagyasztó módon ment el Romain mellett. Az, ahogy aztán ő kivitelezte parádés és bravúros volt. És ezzel a dobogó második fokán találtuk magunkat.  – Már három tized az előnyöd. Tartsd a pozíciót, ha már ilyen gyönyörűen szerezted meg!

Pár perc múlva a pultra csaptam, amikor Romain siránkozni kezdett.

– Gyorsabb vagyok Kiminél. Szóljatok rá! – üvöltött artikulálatlan hangon a rádióba. Eltátottam számat, majd összepréseltem ajkaimat, gyilkos tekintet mellett fordultam Éric felé. Azt vártam, hogy Tom és Jerry stílusban bevörösödik a fejem és gőz tör ki a füleimen, a dühöm és az agyvizem ugyanis az egekben volt.

– Nem gyorsabb – vázoltam Éricknek. –Semmi nem indokolja a kérést! Hogy a kibaszott kurva eget – tettem hozzá magamban. – Kimi, rövideket válts, a második taktikán vagyunk – kértem határozottan.

– Ok. Vettem.

Az agyam mérnöki része száz százalékban a futam hátralévő részére koncentrál, míg az emberi fele épp voodoo babákat szurkált a picsogó pilóták ellen.

– P2 Kimi! Gratulálok Bajnok! Nagyon szép manőver volt! – dicsértem aztán nevetve a levezető körén.

– Ugyan Wals, lásd be, hogy jogos volt Romain kérése – lépdelt mellettem Alan. – Hányszor kellett elengednie Kimit, megértem, hogy frusztrált.

– Ti találtátok ki, hogy engedje el, minden egyes esetben – sziszegtem. – A bajnokság állása szempontjából Kimi volt jobb helyzetben, mint, ahogy most is. Ha akkor ezen elv szerint mentetek, akkor most sem fordultok ellene, nem igaz? És ha most megbocsájtasz, nekem dolgom van, ugyanis második helyen végeztünk.

2013. október, Japán

– Mit szeretnél csinálni a születésnapodon? – kérdeztem Kimit vasárnap este Japán egyik exkluzív szállodájában.  Túl egy abszolút felejthető futamon, ahol ötödikként végzett a kilencedik helyről rajtolva.

– Utazzunk el valamerre – vont vállat.

– Mondjuk Finnországba?

– Akkor azt mondtam volna, hogy haza – terült el az ágyon boxerben. – Mmm, mondjuk Dubai– ba.  Jó lenne kicsit távol lenni ettől az egész szarságtól.

– Rendben Kims, ahogy szeretnéd. Finnországot azért hoztam fel, hogy hátha a családoddal szeretnél ünnepelni. Mondjuk hat nappal később India – húztam el számat.

– Dubaiban nem fog érdekelni – vigyorodott el. – Pár nap kettesben egy elég jó kis helyen. Ez kell most.

– Akkor én pár szexis kis fehérneműt veszek csupán az útra – kacérkodtam vele.

– Támogatom az ötletet – szuszogott elégedetten. – Bár az is megfelelne, ha csak egy piros szalagot viselnél. És mondjuk. a formás melleid közt lenne a masni, amit ha kibontok, meztelenné válik a tested…

– Annyira kéjes a hangod – nyögtem bele, tökéletesen lerítt róla, hogy látja maga előtt az ajándékbontogatós ötletét. –   A boxered meg mintha kezdene kicsinek bizonyulni!

– Úgy gondolod? – gördített hanyatt. – Vannak terveim veled, elhiheted – csókolt szájon kínzóan lassan.

*

Négy napja voltunk Dubai egyik luxus szállodájában, én pedig hosszú idő után boldognak éreztem

magamat. Kimivel lenni természetesebb volt, mint valaha, és ezt még az a tény sem árnyékolta be, hogy az életem többi része amúgy romokban hever. A családom úgy ahogy volt szétesett, a munkám egyre terhesebb lett, egyedük a finn által nyújtott édes életérzés tartott vissza attól, hogy be ne kattanjak.

– Miért nem alszol? – mormogta rekedtes hangon, míg nagy szusszantás mellett hasamra csúsztatta kezét.

– Kiment az álom a szememből – pusmogtam, s behelyezkedtem a biztonságot nyújtó ölelésbe. – Kimi, feltűnt már neked, hogy milyen gyönyörű lejtőn vagyunk éppen? Nem tudom már, hogy mikor kezdődött, de hónapok óta egyre lejjebb süllyedünk.

– Kicsim, hajnali fél négykor nem igazán tudok erre fókuszálni – motyogta álmos hangon.

– Aludj csak – kulcsoltam ujjai közé enyémeket és lehunytam szemeimet. Talán a fizikális közelsége segít visszaaludni alapon.

Így is történt, reggel hason fekve és egyedül találtam magam a hatalmas ágyban. Pár pillanattal később csatlakozott hozzám a fürdőből kijövő finn, legnagyobb örömömre meztelenül.

– Hogy aludtál? – simultam mellkasához.

– Jól. Öregszem bakker – sóhajtozott. – Kevesebbet alszom, mint eddig.

– Ójaj – kuncogtam el magam panaszos hangján.

– Éjjel mintha mondtál volna valamit – kezdte elgondolkodó hangon.

– Így volt, csak túl álmos voltál. Méghozzá azt mondtam, hogy egy bazi nagy lejtőre került az életünk. Az enyém legalábbis teljesen. Család és munka szempontjából totál mélypontra zuhant az élet körülöttem.       Miért van az, hogy minden egyszerre romlik el? Aztán meg, ha egy bizonyos részlet kezdene helyre jönni, egy másik még pocsékabb lesz?

– Öhm.

– Svájcban elég szarul éreztem magam, Rod, anyu a hülye titok miatt. Meg miattad is. És ugye a munka, ami akkor még nem volt ennyire gáz. Most utálom, hogy ott vagyok, veled viszont tökéletes minden.

– Ha nem lennél olyan makacs megspóroltunk volna három napot – könyökölt fel, és nyomott egy puszit orromra.

– Nyilván jobban is lereagálhattam volna a mi ügyeinket, de tudod jól, hogy mennyire ingatag minden körülöttem. Egyszerűen sok volt. Besokalltam.

– Tudom – cirógatta meg az arcomat. – Biztos akartam lenni ebben az egészben, mielőtt azt mondom, hogy próbáljuk meg. Újabb két évre összeköt minket a szerződés, és ez azt hiszem kockázatos egy viszonnyal. Mondjuk egy kapcsolattal is, de, nem volt elég nekem sem így. Veled akarok lenni, komolyan, nem egy idétlen kis kamatyolunk dologban. Szórakoztató volt, de többet akarok.

– Azt hiszem kedvelni fogom az effajta vallomásokat – mosolyodtam el.

– Nem fogok verseket írni, az tuti – nevette el magát.

– Tökéletesen érzeteted, hogy fontos vagyok neked – suttogtam. – De tudod, nőből vagyok, soha nem árt a megerősítés – tettem hozzá ártatlan pislogás mellett.

– Valamit csak kitalálunk erre a megerősítésre kicsim – sóhajtotta ajkaimra egy érzéki csók mellett.

2013. október, India

– Nem érdekel Alan! – fordultam felé dühösen. – Marhára nem érdekel a kiselőadásod. Szar az autó! Ennyire egyszerű ez. Ha Kimi azt mondja, hogy szedjük szét, akkor szétszedjük. Az autó egyensúlya nagyjából olyan, mint Aladin szőnyegéé, akit egy bebaszott arab irányít! Tizenhetedik helyen állunk perpillanat, és nincs humorom a második edzést is beáldozni.

Mérges válaszra számítottam, de mivel nem volt kedvem a kis műsorát hallgatni egészen egyszerűen faképnél hagytam. A szerelőink gőzerővel dolgoztak, én pedig felvázoltam egy újabb taktikát, belekalkulálva egy pocsék időmérős eredményt is.

A második edzés után elégedettnek mondható mosollyal csúsztam le a székemről. Igaz, hogy nem volt tökéletes, de lényegesen jobb beállítást sikerült összehoznunk, és ezt Kimi nyolcadik helye is mutatta.

– Gyere – fogott kézen Kimi a hotel folyosóján.

– Hová megyünk? – értetlenkedtem.

– Van bikinid? – kérdezett vissza.

– Mi? Minek neked az én bikinim?

– Akkor van? – sóhajtott fel. – És neked kell.

– Minek?

– Jaj Sienna – ingatta fejét. – Medence, te, Mark és én. Akarsz meztelenül fürdeni, vagy van bikinid?

– Ha ketten lennék, talán akarnék – vigyorodtam el. – De így sajna nem mutogatom magam. És igen van bikinim.

– Ehh, pedig megakadt a szemem az egyiken – biccentett a kirakat felé.

– Mit tud, hogy észrevetted? – hunyorogtam gyanakodva. Kimi felfigyelt egy női ruhadarabra? – Most már megnézem magamnak!

Amint megpillantottam meg is értettem miért ragadt meg benne. Pár nagyon vékony pántocska, és úgy féltenyérnyi anyag alkotta. A kurvás szó hithű apácának írta volna le a fürdőruhát. – Én ilyet tuti fel nem vennék!

– Pedig megnéznélek benne – simított végig az állán sötét pislogás mellett.

– Elnéznéd, hogy ebben mutogassam magam?

– Fenéket. De nekem lejthetnél benne valamit – húzta széles vigyorra ajkait.

– Adok én neked bajnok – csaptam óvatosan mellkasára majd a lift felé vettem az irányt. – És mit csinálunk a medencében?

– Nekem edzenem kell, te meg levezetheted a feszkót. 

– Nem vagyok feszült – sóhajtoztam, felvont szemöldökkel fordult felém. – Jó, egy kicsit. De úgy idegesít az a majom! – fakadtam ki. – Komolyan tartok attól, hogy év végén be fogok húzni neki!

– Jó egy fejjel alacsonyabb vagy nálam, és lehetsz is úgy 50 kiló – méregetett. – Nem biztos, hogy jó ötlet neki menni egy faszinak, aki ráadásul egy nagy fasz is.

– Kicsi az öklöm, de gyors – vigyorodtam el. – És futni is remekül tudok, ha arról van szó.

– Ha oda jutnál, hogy behúzz neki, nem állnál le egynél, azt most megmondom. Hacsak le nem foglak! – húzott mosolyogva. Csak ez a pár perc kellett, és máris nevetve szálltunk ki a liftből.

–  De jó kedvetek van – állapította meg a tényt Mark, miután vele szembesültünk az emeleten.

– Sienna meg akarja verni Alant, és – legyintett egyet –, mindegy. Figyeled, milyen vagányán csajom van?

– Csak nehogy téged is elgyepáljon – nevetett fel Mark.

– Ezért úgy belelöklek a medencébe, hogy csak na! – mutattam rá a kártyámmal fenyegetően.

– Már itt se vagyok – emelte fel kezeit védekezőn. – Fél óra múlva lent.

– Ok, ott leszünk!

– Két perc elég, hogy átöltözz?

– Miért? – méregettem.

– Mert, akkor három jut zuhanyra, így marad huszonöt percünk, amit a szex oltárán áldozhatunk fel! – vont karjaiba kaján félmosoly mellett.

– Te ezt nagyon kitaláltad hallod!

– Ugye? – csókolt nyakamba.

– Gyere bajnok – simítottam végig mellkasán, majd léptem el tőle az ágy felé. – Az a múltkori mozgatsz magadon elv nagyon bejött!

– Tisztában vagyok vele – szívta be élesen a levegőt, míg pólóját ledobva felém sétált, akár egy kecses oroszlán, amely éppen becserkészi zsákmányát.

*

– P6 Kimi! P6! Jó helyen vagyunk holnapra – közöltem vele az időmérős eredményünket. Ajkamba harapva és nagy ártatlan boci szemeket produkálva fordultam Alan és Éric felé, előbbi, mint akinek karót dugtak az alfelébe, utóbbi pedig enyhén lilás árnyalatú arcszínnel ült, így inkább csak intettem és visszaindultam a garázsunkba. Magamban persze gyermeteg módon skandáltam, hogy: hatodikak vagyunk, hatodikak vagyunk, míg a másik szaros autó a Q2– be sem jutott be.

–  Most már nagyon tele van a faszom ezzel a csapattal – dobta le a kanapéra a mobilját.

– Olvastam igen – fintorodtam el. – Nem is tudom Lopeznek hogy van ennyi bőr a képén. Most elővette az együtt vagyunk minden helyzetben, és bár a nemzetünk megrendült, végül jó lesz minden szívre ható slágerét – adtam elő Kiminek mártír hangon, és még a villámmal is hadonásztam, hogy hatásos legyek. –  Van, aki elhiszi ezt még neki?

– Nem hiszem – vont vállat. – Te, Sienna – huppant mellém, s fektette karját vállamra –, eddig is ilyen lökött voltál?

– Nem tanították meg neked, hogy ne szemtelenkedj olyan nővel, akinek a kezében szúrásra alkalmas eszköz van? – pislogtam rá szépen.

– Dilis – csókolt szájon nevetve, és még egy falatot is csórt a kajámból.  – De most komolyan, Ena.

– Annyira szar ez a szitu a csapattal, olyan nagyon nehéz már, és attól tartok ez csak rosszabb lehet, hogy a kettesben töltött időnket igyekszem vidámmá tenni. Nem akarok melletted is ezeken görcsölni, mert ennél többet egyikünk sem tehet a jobb eredmény érdekében. De alapból dilid vagyok, szóval nem nagyon kell megerőltetnem magam – vontam vállat.

– Ó, én azt tökéletesen tudom! Megbékéltél már azzal, hogy Mark nem jött át a Ferrarihoz?

– Azt hiszem. Nem tudom, és szerintem az első versenyig nem is fogom tudni száz százalékban. Az elmúlt két évben mellettem volt. Pontosabban mellettünk. Neked nem furcsa, hogy nem lesz?

– Nem.

– Komolyan kérdem.

– Komolyan mondom – biccentett szavai mellé. – Nézd, alapból te voltál a versenymérnököm. Bízom benned, és a döntéseidben. Markkal sok versenyt futottunk már, de nem lesz furcsa, hogy nincs ott.

*

– Ez nagyon necces lesz – doboltam ujjaimmal a mappán. – Mondtam, hogy két kiállással menjünk!

– Nyugodj le Wals – morgott a rádióba Alan. Szikrázó tekintettel pillantotta rá, de a felvillanó fék hőmérsékletet jelző mező jobban érdekelt, mint az a patkány.

– Ha nem tudod megelőzni, maradj le – kértem. – Gumi és fék.

– Tudom – jött az ingerkedő válsz Kimitől. Tudom, hogy tudod.

– P3, de tizenöt kör vissza van és rohamosan fogynak a gumijai – mutattam a szektorokat Marknak. – Szarban leszünk.

– Gyorsabb vagyok Kiminél! – jött Romain hangja. Már megint?

– Már vagyunk – pillantott rám Mark.

– Jól van Romain, nyugodj le – kérte a mérnöke. – Mindenki látja az adatokat! – nyomta meg a mindenki szót.

– A szentségit, had menjek már el mellette! Gyorsabb vagyok! – folytatta idegesen a francia.

– Kimi, figyelj – kértem a pilótámat. – Nincs sorrend. Még.

– Gyorsabb nála, és a gumijai sokkal jobbak – világított a tényre Alan.

– Simán tartja a pozícióját – szóltam bele. – Hagyjuk már, hogy a pályán játsszák le. Ha tud, előzzön, de ne azért, mert rászóltok Kimire, hogy lépjen le a gázról.

– Kicsit álszent duma ez, nem gondolod? – kérdezett vissza.

– Egyik esetben sem én találtam ki! Mindig ti jöttetek a megfontolt csapatérdek dumával! – vágtam vissza.

– Emberek, itt egy futam megy, és mindent rögzít az FIA, fogjuk vissza magunkat, rendben? – sziszegte Éric.

– Össze fognak menni Kimi idiótasága miatt! – nyögött fel Alan.

– Baszodj már meg! Romain forrófejű módon támadja, ha így folytatja, belemegy!

– Látod? Gyorsabb Kiminél!

– Nem az, nézd már a kibaszott telemetriát! – mutogattam vehemensen a monitorra. – Kimi, fékek – kértem határozottan aztán.

– Kimi takarodj már a kibaszott útból! – üvöltött Alan dühösen a rádióba, mire levegőt vettem volna, Kimi már reagált is.

– Ne üvöltözz velem a picsába! Majd félre állok, ha lesz lehetőségem, nem egy gyors kanyarban fogom elengedni!

– Ezt mégis, hogy a jó büdös fenébe képzelted??? – dőltem előre, hogy szemtől szembe láthassam Alant. – Válaszolj, ha hozzád beszélek! Majdnem összementek miattad a pilótáink!

– Majd verseny után! – felelte foghegyről.

– Tartsd a pozíciót kérlek – szóltam Kimihez sokkal finomabban.

– Szemcsésedés – informált fél körrel később. – Folyamatosan lassulok.

– Gyere be. Box! – szóltam a srácoknak, majd Kiminek ismét. Három pozíciót veszített. Nem mertem a kezembe venni a mappát, mert attól függetlenül, hogy a verseny még tartott féltem attól, hogy leugrok a székről és fejbe baszkodom vele Alan kéjgyilkos kinézetű köcsög Permanet.

– P7 és leggyorsabb kör – sóhajtottam a rádióba, amint leintették a finnt. Szó nélkül csatlakoztattam fülesem az övemen lévő egységhez, és a garázsba mentem. El a közelükből, mert nem a média előtt akartam cirkuszt csinálni, abban biztos lehettem ugyanis, hogy hevesen fogok reagálni, amint egy méternél közelebb lesz hozzám ez a féreg.

De jól esne egy kibaszott cigi!  – meredtem magam elé a folyosón ülve.

Remegő kézzel nyomtam le a kilincset a kötelező nyilatkozatok után. Remegett a kezem az indulattól, ami bennem volt. Kimi és a két Mark már az asztalnál ültek, Alan, Romain és Ayao viszont még nem volt bent. Pont úgy, ahogy a pitwallon elképzeltem: amint belépett nyugodtan odaléptem elé.

– Szemét köcsög! – ejtettem ki szavaimat jéghideg hangon, és mielőtt kontrollálhattam volna magamat orrba vágtam a kicsike, ám de gyors öklömmel.

– Normális vagy???–  kapott az orrához, amiből szolid csíkban vér szivárgott. A körülöttem kialakuló zűrzavarból ez az egy maradt meg tisztán. Ugyanis az ütés után mindenki egyszerre kezdett el beszélni, kiabálni, és kapkodni. Kimi a derekamnál fogva rántott el, és húzott a háta mögé, mintha csak attól tartana, hogy Alan visszakézből megcsap, míg Éric zsebkendőt tuszkolt Alan kezébe. A többiek hangja összemosódott, és igazság szerint nem is nagyon érdekelt.

– Ezt te kérded tőlem? – találtam meg ismét a hangom. – Milyen jogon szóltál te bele az én pilótám rádiójába? Főleg ilyen hangnemben? Csapatutasítást kiadni ilyen undorító módon? Egy csepp tisztelet nincs benned, se Kimi iránt, se irántam, de még a csapatod felé sem! – kiabáltam dühösen. – Akkora nagy tahó vagy Alan, hogy az valami elképesztő! És én még némely munkádat dicsértem! Ha tudnák az emberek, hogy milyen aljas módon hergeltél minket Ayaoval egymás ellen, állítom, leköpnének! Arról nem is beszélve, hogy a pilótákat is csak egymásnak ugrasztottad! Láttad milyen kevés híja volt, hogy össze nem mentek? Láttad???

– Persze, mert Kimi annak ellenére, hogy rosszabb pozícióban volt nem engedte el Romaint! – vágott vissza.

– Ti se gondoljátok komolyan, hogy egy kibaszott kanyar közepén állok le, mikor közel padlógázon megyek!  –  kérte ki magának jogosan a finn.

– És mi az, hogy rosszabb pozícióban?! Harmadik helyen álltunk, és a francia mögöttünk volt! – folytattam. – Ne keverd össze a gumiamortizálódást a helyzettel! Arról nem is beszélve, hogy én két kiállásra akartam menni, de nem, te, mint stratégiáért felelős főmérnök nem hagytad jóvá!

– Na jó, ebből elég legyen! Kezdenek elszabadulni az indulatok – kezdte Érick, de Alan belevágott.

– Kezdenek? Ez az őrült megütött!

– És sírni is fogsz, hogy egy nő megütött? – fontam keresztbe kezeimet. – Megérdemelted, mert egy rohadt tetű vagy! Ja és abban is biztosak lehettek, hogy a mai nap után a Lotusnak leáldozott. Darabokra fognak szedni titeket a rajongók, mert egy undorító szánalmas és inkorrekt lépést tettél! Kimi a semmiből hozta fel ezt a csapatot, és amikor jogosan elmegy, rákiabáltok kígyót– békát! Tudjátok mit? Büszke vagyok arra, hogy itt hagyom ezt a fekélyekkel teli mocsarat! Mert ez nem más!

– Ne felejtsd el, hogy kikkel beszélsz!!!

– Inkább soha többé F1, mint még egy év veletek! – csattantam fel. – Ne feledd, engem te nem tudsz fenyegetni. Talán külső szakértőkkel is át kéne nézetni miért is dobálod vissza a stratégiáimat idióta indokokkal – rántottam meg vállaimat.

– Mire célozgatsz? – lépett közelebb hozzám Alan.

– Nem tudom – adtam a hülyét. – Kicsit sok a véletlen arra irányulóan, hogy amióta kiderült; jövőre máshol folytatjuk, egyre furább malőrök történnek a garázsunkban.

– Szóval szerinted szabotáljuk a futamokat! – hüledezett Éric. – Sienna, ez egy örültség, és nem mellesleg nagyon erős vád!

– Nem én mondtam ki. Viszont ti egyből erre következtettek.

– Mi a jó büdös fene volt itt? – nyitott be végszóra Lopez.

– Na, már csak te hiányoztál – simítottam végig orrnyergemen, mint egy nyugtató mozdulatként. – Tudod mit Lopez? Fogd a seggnyalódat és nevezd át a Lotust Lófasz csapatra, hátha a gerinctelenek mezőnyében elsők lehettek.

Szó nélkül sétáltam ki a teremből, részemről befejezettnek tartottam a megbeszélést. Én elmondtam, amit akartam, az ideg pedig megakadályozott volna abban, hogy ép ésszel fogjam fel mit is mondanak a többiek. Lehuppantam arra a padra, amelyen egy fél órával ezelőtt ücsörögtem, mielőtt szembe szálltam volna a bent lévő férfiakkal az igazamért.

A világ eddig is eszelősen instabil volt körülöttem, de a mai nappal végérvényesen és visszavonhatatlanul darabjaira hullott minden. Fogalmam sem volt arról, hogy ezek után milyen módon fejezzük be az évet.

Sziasztok!

Elérkeztünk ahhoz a részhez, amivel annak idején kezdtünk. Emlékeztek?

Volt ebben a részben minden, és mielőtt még azt mondanátok, hogy Sienna bolond nőként egyből kombinált, és csak rontotta a helyzeten, nézzétek végig, hogy milyen idióta dolgokkal küzd. Tényleg, szó szerint hullott darabjaira az élete, és ennek fényében nem is olyan meglepő, hogy bizonyos helyzetekből menekül.

Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan is lehetne megírni azt az ominózus üzenetet, ugyanis nem akartam sem túl nagy fókuszba helyezni, sem átsiklani felette. Ebből született egy abszolut meg nem tervezett, dühből írt jelenet. Hiszen a valóságban, ha dühös vagy nem kontrollálod saját magadat, nem igaz? Nincs előre megtervezett dolog, csak, ami jön, ami kikívánkozik. Az egész részben van egy egyfajta kesze-kuszaság, ez pedig szándékos. Az érzelmeidet ugyanis soha nem szoríthatod vissza büntetlenül, feltör, és akkor már nem állíthatod meg :)

Való igaz, valami helyre jön, és van, ami ezzel egyidejűleg tönkre megy. Mert nem lehet mindent megkapni, ilyen kis genyó ez az élet. De mi az, amit el kell engedni ahhoz, hogy helyére billenjen a világ körülöttünk?

Köszönöm a kommenteket! :)

L.