Heart and Soul

Part 8

2013. július

Sóhajtva dőltem hátra a gurulós székemen. Lassan végigsimítottam a homlokomon, és elnyomtam egy ásítást is. Három - nem éppen jól sikerült - futam után a Nürburgringen voltunk. És reménykedtünk.

Kimi az összetettben visszacsúszott a harmadik helyre, és bár tudtuk, hogy ez innen még fogható, engem személy szerint kicsit elkeserített, legalábbis, hogy a fejlesztéseink nem épp úgy alakultak, ahogy kellett volna. Mindig csak az ígéret jött, hogy jobb lesz, dolgozunk rajta, de valahogy soha sem lett jobb.

A Kimiről szóló híresztelések, ráadásul eléggé kiélezték a csapaton belüli kapcsolatokat. Hírbe hozták a Red Bullal, a Ferrarival, aztán valamelyik nap már a Mercedes nevét is láttam valahol. Lassan engem is kezdett frusztrálni, hogy a kilencedik futamra készülünk, és már volt minden változat, csak az igazságot nem tudta senki. Beleértve minket is.

Én sem tudtam hol folytatom jövőre.

Kimi sem tudta melyik csapatnál lesz: megy, avagy marad. Ráadásul, véletlenül kiszivárgott, hogy Kimi egyik visszatérő feltétele én voltam, így még inkább a figyelem középpontjába kerültem. Sokkal több mikrofont dugtak az orrom alá, annak reményében, hogy ha Wals marad, és kimondja a maradását, akkor valószínűleg Räikkönen is….

Hónapok óta tartott a titkos viszonyunk. Olyannyira titkos, hogy senki nem tudott róla. Magam sem értem, hogy sikerült ennyire titokban tartani. Napközben a homeban ugyan úgy viselkedtünk, mint a kis hobbink kezdete előtt, ugyan a fricskák és beszólások  megszaporodtak. Több alkalommal is szexeltünk ott. A lebukás veszélye nagyon fel tudta tuningolni, az amúgy is marhára élvezetes játékainkat.

Éjjelente viszont! Mmm, komolyan attól tartottam, hogy függő lettem! Kimi szó szerint bajnoki teljesítményt nyújtott és nagyon könnyedén elérte, hogy megkívánjam őt. Nos, ez a kettő pedig veszélyes elegyet alkot!

–  Ena! – jött be Kimi kissé feldúltan.

–  Hm? – álltam fel. – Mi történt?

– Esküszöm, beverem a pofáját!

–  Mi történt? – ismételtem magam.

– Volt ez a faszom találkozó – dobta le magát a kanapémra – , és szóba jött Monacó.

– Perez?

– Ah, ja – ingatta fejét. –  Fennhangon pampog, hogy miattam jött belém. Hát ez hülye, bazdmeg! Azt sem tudja, mit beszél!

– Gondolom, megmondtad neki a véleményed két szóban és otthagytad. 

– Hát nem is magyarázkodok neki, az tuti! Kicsivel jobban tudom a dolgokat itt!

– Hű, nem is tudom mikor láttalak ilyen dulifulinak – mosolyogva ereszkedtem az ölébe.

– Nőhiányom van – szuszogott nyakamba.

– Szegény kicsi pilóta – paskoltam meg nevetve a vállát. – Ma időben végzek. Vacsizhatunk együtt…

– Oké – motyogta a bőrömnek.  Hajába túrva jeleztem neki; húzódjon el, de csak annyira, hogy megcsókolhassam.

Hát igen! Három malőrökkel teli futam és azok visszhangjai. Monacóban az idióta Perez manővere, ami után ki tudtam volna kaparni a mexikói szemeit.

Aztán Montreálban a büntetés, majd a fékhiba.

A brit futamról nem is beszélve. Mondtam én, hogy nem lesz jó az a késleltetett csere, hívjuk be SC alatt, de Alan belepofázott, hogy nem, jó lesz ez így. Hát, baszhattuk az egészet, laza két helyet buktunk!

– Figyelj, mit gondolsz az új abroncsokról?

– Még mindig nem az igazi – húzta el száját a finn. –  Végül is, nem volt rossz ez a két edzés – gyorsan vállat vont –, de jó sem.

– És a fejlesztések? A dupla DRS?

– Ehh – vakargatta meg fejét –, az egyensúly jó és a beállítások sem rosszak, de még mindig nincs tempónk. Ena, ezzel kezdjetek valamit!

– Rajta vagyunk az ügyön.

– Mindig ezt mondod – állt fel.

– Tudom, de egyelőre nem tudok mást adni neked! Elhiheted, nem rajtam múlik a fejlesztések tervezete –  figyelmeztettem óvatosan. – Holnap első hatba kellene jutni…

– Minimum – bólintott. –  Szerintem, meglehet. Jobban fekszik az E21– nek ez, mint Silverstone, szóval bizakodó vagyok!

– Jól van – bólintottam fáradtan –, örülök, hogy egyet értünk ebben. Megírom még a jelentéseket.

– Markkal leszek, kibaszottul fáj a derekam – grimaszolt.

– Kims – néztem rá nagy szemekkel.

Tudtam, hogy vannak gondjai, az elmúlt évek sérüléseiből fakadóan.

– No para, kicsi lány – csókolt szájon még egyszer, majd kilépett.

Már csak az kell, hogy valami gond legyen Kimi hátával…

~

– P4 Kimi, P4. Jók vagyunk holnapra.

– P3?

– Kimi – kezdtem, de bele vágott.

– P3????

– Nem sokkal… – kezdtem, de megint belevágott.

– Meglehetett volna a harmadik hely. Nem tudtam felmelegíteni a gumikat, Sienna.

– Holnapra jó helyen vagyunk, szép munka volt, Kimi – sóhajtottam hátradőlve.

Ekkor szembesültem a rám szegeződő tekintetekkel. Felmutattam hüvelykujjam, hogy jelezzem; komolyan gondoltam azt,  jó helyen vagyunk!

Egy óra múlva Éric, Chars, Alan és Simon mellett ültem a telemetria felett.

– Nem véletlenül mondom, hogy jók vagyunk holnapra. A hőmérséklet ideális lesz az E21– nek. Hosszú etapokon jól ment Kimi, a verseny szimuláció is remekül futott le.

– Egyet értek Siennával – bólintott Alan. Mi a fene? –  Eredményes versenyt zárhatunk, véleményem szerint.

– Képzeld, Alan ma totál egyetértett velem – meséltem a finnek két falat között.

– Nem tette még túl magát azon, ahogy kiosztottad – mosolyodott el egy pillanatra. Tudtam, ez a múltkori esetnek szólt. Ugyanis, fasza csaj módon úgy, ahogy volt leordítottam Alant a taktikai hiba miatt.

– Én is így érzem – bólogattam. –  Jobb a hátad? – pillantottam rá hunyorogva.

– Kategóriákkal – biccentett –, de asszem’ most nem tenne jót, ha az ölembe ugranál!

– Te vagy oda azért a pózért – fújtam bosszúsan, természetesen színlelve azt.

– A múltkori dugj meg felkiáltásodból mást szűrtem le! – sóhajtozott kaján vigyorral.

– Egyszer én is megtehetem – vonogattam a vállam. –  Nyugi, lehetsz ma alul! –  paskoltam meg kezét, mire felröhögött.

– Ó, Ena, olyan bolond vagy!

– Tudom, de így szeretsz engem! – bólintottam méltóságteljesen.

– Ez igaz – biccentett. –  Nah, gyere akkor, ugyanis kanos vagyok! – állt fel.

– Na! Én még éhes vagyok!

– Eszetlen – röhögcsélt. –  Ledőlök, oké? Lusta vagyok!

– Mint mindig – hümmögtem.

– Hallom ám! – jött a felelet a hálóból.

– Hallod, Kims, ha már tíz éves házasoknak nézünk ki, akkor megtehetem, hogy beszóljak.

– Azt hittem azt mondod, hogy beszopjak – rötyögött.

– Látod, már megint perverzkedsz – cüccögtem, s egy óriási szelet süti társaságában követtem őt. –  Ezért nem adok ebből.

– Ohh, dehogyisnem – villantott elégedett mosolyt. – Valahogy csak sikerül megegyeznünk…!

~

– A levegő 25, az aszfalt 40 C °. Előtted mindenki lágyon, héttől felfelé közepesen – tájékoztattam Kimit.

Kicsit furcsa érzetem volt. Közel sem voltunk olyan erősek, mint tavaly Belgiumban és rosszabbak sem. Valami akkor sem stimmelt, csak még azt nem tudtam, hogy mivel kapcsolatos ez a sejtelem. Szerencsénkre kiderült, hogy nem a versennyel függ össze, ugyanis viszonylag sima futamunk volt, melynek a végén Kimit második helyen intették le. A futam végén már a győzelemért harcolt, de egész egyszerűen kifutottunk az időből.

Kellett volna még pár kör, vagy ki kellett volna hagyni az utolsó cserét.

– Nem tudom, Sienna – ingatta fejét Mark –, kielemezzük az adatokat.

– Nem mertem én sem kockáztatni – szívtam be ajkam egy pillanatra. –  Volt két elcseszett futamunk a gumistratégia miatt…

– Nem rossz a második hely… Persze, győzelem kellene, de nagyon, viszont ebben a futamban ennyi volt.

– Így, hogy szar volt Kimi rádiója – fintorogtam –, nem volt egyszerű. Ő tuti maradt volna.

– Hát, ezt jól látod! – csörtetett be az említett. –  Minek hívtatok be cserére? 

– Mert kopottak voltak a gumijaid – közöltem.

– Lófaszt! Simán mehettem volna még, szerintem a leintésig is!

– Ja, aztán meg egy körrel a vége előtt megint visszaeshettél volna vagy nyolc helyet – emeltem meg én is a hangomat.

– Ezt nem tudhatjuk! – túrt hajába.

– Pont ez a baj, szépfiú! NEM TUDHATJUK, hogy végig mentél volna-e, vagy sem. Egy talánra, pedig nem alapozhatok stratégiát. Így csak pár pontot buktál, de ha visszaesel, nullázol.

– Egyre nagyobb a lemaradásom – meredt rám.

– Tudom – fújtattam dühösen. –  Tökéletesen tudom! De nem kockáztathattam meg, hogy pár pluszért veszítsünk.

– Ha nem kockáztatunk, sose nyerünk! A szentségit!

– Ne kiabálj velem! – grimaszoltam.

– Nem kiabálok! – csattant fel.

– Áhh, csak üvöltözöl!

– Ebből elég! Nincs türelmem ehhez – morgott.

Megingattam a fejem, és kicsörtettem. Elegem volt abból, hogy Kimi úgy viselkedett az elmúlt hetekben, mintha egyedül kellene szembeszállnia az egész világgal.

Mark, ugyan érdekesen pillogott ránk a pálya elhagyásakor, de végül nem szólt egy szót sem, csak csendben ballagott mellettünk. 

– Hello szomszéd! – vigyorgott rám Sebastian.

– Ma még úgy sem találkoztunk elégszer – mosolyodtam el én is.

– Rossz hatással van rád Kimi – biccentett.

– Mer? – kérdezett vissza Kimi lustán.

– Szemtelen lett!

– Az volt eddig is – morrant fel gúnyosan a finn.

– Te, Ena – folytatta Seb zavartalanul – , lehet egy személyes kérdésem?

– Mondd – sóhajtottam türelmetlenül.

– Jársz valakivel?

– Ez hogy jött? – hökkentem meg.

– Nem nagyon láttam még itt veled pasit – vonogatta vállát sunnyogós vigyor mellett.

– Az, hogy nem láttál itt velem senkit, nem jelenti, hogy nincs is senki – feleltem bölcsen.

– Szóval???

– Nos – csücsörítettem. Erre mit mondjak?

– Na, tudtommal nem élsz kapcsolatban – pufogott bele Kimi ingerülten.

Hülye fasz! Én egy pillanatig elgondolkodom, hogy miatta hogy is feleljek, ez meg itt szemétkedik.

– Ja, büszke szingli vagyok! – húztam ki magam. – Látod milyen jó a gondolatmenetem? Kimire sincs kiírva, hogy gyökér, mégis úgy viselkedik néha!

Egy grimasz, valamint egy horkantás volt a felelet a finntől. Szerencsémre. Vagy az övére. Most pont abban a hangulatban voltam, hogy bárhol képes lettem volna kiosztani őt.

– Hm-hm, igaza van! – krákogott Kimi felé Seb, visszahozva azzal a valóságba. – Bocs, haver! Viszont Ena, lenne itt valaki, aki érdeklődik utánad!

– Ó, Seeeb! – szusszantottam fel. –  Lehetne értelmesen? Nincs türelmem ehhez.

– Ed elkérte a számod tőlem – közölte. –  És megadtam. Ennyi.

– Ki az az Ed? – pislogtam értelmetlenül.

– Haver, te normális vagy?! Az idióta szerelődet ráereszted az én mérnökömre?!

– Nyugi, Kimster! Ed jó arc, komolyan. Nem szúrnék ki Siennával. És tudtommal, nem vagy a pasija, hogy bele beszélj, vagy tévednék? – vigyorgott ránk elégedetten. Tökéletesen tudta, hogy úgy sem hazudtoljuk meg.

– Akkora fasz vagy néha Seb! – közölte Kimi és nemes egyszerűséggel ott hagyta.

– Oké, azt hiszem rosszul viselte a mai napot – pislogott Seb vigyorogva és kioldalgott előttem. Legszívesebben felvisítottam volna. Kell egy pohár…mit pohár, üveg… alkohol!

***

Lassan három napja voltam otthon, mikor Kimi autója kanyarodott fel. Én nem hívtam, már csak dacból sem, bár sejtettem, hogy miért is jön.

– Szia – ült mellém a hintaágyra.

– Szia – sóhajtottam.

– Bocs, hogy kiabáltam múltkor – pillantott rám. – Csak kicsit tele a faszom ezzel a szerencsétlenkedéssel.

– Tudom – fintorodtam el. –  Én sem voltam elég türelmes szóval… - széttártam a karjaim, mutatva, hogy nem tudok többet mondani.

– Ja – bólintott, amolyan ez van üzenettel.

– Amúgy meg, menj a büdös picsába! – tettem hozzá.

– Mert?!

– Amiatt, amit levágtál Sebas előtt – forgattam meg a szemeimet.

– Semmit sem tettem – nyomta meg a semmit szót. –  Elvégre, nem vagyok a faszid. Nem járunk, vagy ilyesmi. Ha akarsz, randizz Eddel.

Kikerekedett szemekkel néztem rá. Oké, nem jártunk, persze, hogy nem! De az elmúlt hónapok szexel teli estéi után azt hittem, azért… nem is tudom mit hittem.

– Ja, végül is –  álltam fel kissé dühösen.

– Figyelj, Ena – kapta el kezemet –, mikor elkezdtük ezt az egészet, megdumáltuk, hogy őszinték leszünk. Lazán és faszán, tudod.

– Lazán – ismételtem. –  De azt hiszem, ideje ezt befejezni, Kimster. Most elutazom egy kicsit lazítani – sóhajtottam. –  Magyarban látlak, rendben?

– Vigyázz magadra, En – bólintott. Kaptam egy laza puszit a homlokomra, majd ahogy jött, el is ment.

Csüggedten léptem be a lakásba, hát ennyi volt. De nem is igazán tudtam eldönteni, hogy ez miért frusztrál. Azért, amiért vége, vagy mert vége az állatian jó szexnek? Vagy talán, mert így lett vége? A negyedik eshetőségre gondolni sem mertem.

Csupán abban voltam biztos, hogy teljesen elveszett érzetem lett. Ugyan az volt körülöttem minden, csak én nem voltam ugyan az, és nem tudtam hol vesztem el igazán.

Másnap szórakozottan pakoltam be a bőröndömbe. Valóban úgy éreztem, jót tenne egy kis környezetváltozás, így pár napra apartmant béreltem a Földközi-tenger csodálatos partján. Volt ugyan egy üzenetem, egy bizonyos Ed Hewettől, de inkább félbeszakítottam a lejátszását, s bezártam magam mögött az ajtót.

Mindössze három napot töltöttem a tengerparton. Hosszan sétáltam a puha meleg homokban, úsztam a tengerben és átgondoltam az életem ezen szakaszát. Soha nem szerettem hangzatos ígéreteket tenni magammal kapcsolatban, hogy na, ezen és ezen mindképpen változtatok, végleg leteszem a cigit, vagy minden erőmmel a nagy Ő felkutatásán leszek. Nem. Hülyeségnek tartottam ezeket, most viszont Kimivel kapcsolatban el kellett gondolkodom. Voltunk… hát, sok mindenen voltunk már túl azóta, hogy ismerem. Eleinte nem rajongtunk egymásért túlzottan, szimplán azért, mert én midig visszadumáltam neki. Nem szerettem a tipikus, vezérbika jellegű férfiakat, Kimi viszont egy rohadt nagy kan volt, a szó jelenetesének rossz és jó tulajdonságaival együtt. Szerette irányítani és kezében tartani a dolgokat maga körül, és igazából a női nemet nem egy vezető típusnak könyvelte el magában. Rajongott a gyengébbik nemért. Tényleg imádta őket, de az ő világában, az autósportban nem igazán létezett a nő, aki irányít. Nem, nem azért mert lenézte, vagy butának tartotta őket, csupán a finn életében a nők mindig csak, amolyan élvezeti cikkek voltak. Modellek, eszkort lányok, mindenre képes rajongók.  Az élet nagy–nagy kísértései öltöttek formát szilikonos mellekben és feszes combokban.

Barátként elfogadta őket, mint ahogy aztán engem is, de visszagondolva, csupán egyetlen egyszer láttam szerelmesnek, ízig–vérig szerelmesnek, de már az a kapcsolat is a feledésbe merült. Aztán, egy esős napon Walesben, úgy rendesen összekaptunk egy kibaszott beállítás miatt. A saját elméletét vitte végig: azt állíttatta be a srácokkal, én pedig titokban a háta mögött az egészet átvariáltam. Mikor már a Citroenben ült, csak akkor közöltem vele. Nos, az arca egyből színváltós lett, a méregtől kipirult, majd lesápadt, míg finn szavakat motyogva a szemembe nézett. Egy pillanatra meghűlt a vér az ereimben, szabályosan visszahőköltem a tekintetétől. Mondják, hogy van az a nézés, amivel ölni lehetne. Nos, ő még ezt is tudta überelni! A szakaszt, majd a versenyt is ő nyerte, amit természetesen meg is ünnepelt rendesen, de hozzám egy szót nem szólt, mígnem segg részegen beállított hozzám. Veszekedtünk egy sort, majd hortyogva elaludt az én ágyamon keresztben. Ez volt a fordulópont a kapcsolatunkban, onnantól tudtunk barátok, majd a legjobb barátok lenni. És most, három év után ott tartottunk, hogy hónapokat szexeltem végig vele, szó szerint megismertem az összes porcikáját és felelőtlen módon veszélybe sodortam a kapcsolatunkat. Mert ez történt. Így, hogy kikerültem a bűvköréből rádöbbentem, egész idő alatt pengeélen táncoltunk.  Engedtem a testi vágyaimnak, mint ahogy ő is, és bár valóban úgy látszott, működhet egy laza, fasza kapcsolat, ahogy ő nevezte. De… nem. Egy nő és egy férfi nem lehet baráti kapcsolatban azok után, hogy testi kapcsolatba lépnek. Talán egy alkalmat még el lehet sikálni, de azt, amit mi tettünk, nos, azt nem.

Magam elé húztam a laptopom és begépeltem egy üzenetet neki:

„Hiányzik a legjobb barátom. Mert miközben a közös hobbinknak hódoltunk, elfeledkeztünk arról, ami igazán fontos. Eszelős volt ez a kis erotikus kaland, de pont időben léptünk ki belőle. Nem akarom elveszteni az életem egyik legfontosabb szereplőjét.

                                                          Ena”

Pár órával később jött a válasz, rövidke SMS formájában. „Ehh, nem szabadulsz meg tőlem könnyen, itt leszek kicsi lány, no para. :) K.” Lényegre törő, mint mindig. De pont ez kellett nekem, hogy sallangoktól mentesen biztosítson arról, minden rendben. Elmosolyodtam, végre egy smile!

~

– Jövök már! – kiáltottam a második csengetésre. Gyorsan megtöröltem a kezem, és kitártam az ajtót. –  Segíthetek? – pislogtam az előttem álló jóképű férfira.

– Szia – levette a napszemüvegét és úgy folytatta. –  Ed Hewett vagyok. Ne haragudj, hogy így rád török, de itt jártam Sebastiannál és, ha már itt voltam, gondoltam bemutatkozom.

– Öhm – pislogtam értelmesen –, szia. Gyere be akkor! – elléptem útjából. Ez az Ena, bénázz csak!

– Látom, megleptelek – vigyorodott el –, pedig üzenetet is hagytam.

– Nem voltam itthon – vontam vállat szégyenlősen. –  Elutaztam pár napra, és még nem hallgattam le a rögzítőmet – füllentettem kicsit.

– Értem – szelídítette szolid mosollyá a vigyorát. –  Gondolom, Seba említette, hogy érdeklődtem irántad nála.

– Igen – bólintottam – , ne haragudj, de nem igazán tudtam ki is vagy te –  kezdtem hadarni.

– Gyere el velem vacsorázni, és megtudod – tárta szét karjait. –  Én sem tudok rólad sok mindent.

– Nos, nem is tudom –  kezdtem tétován. Ena, hülye vagy? Itt áll előtted egy jóképű srác, te meg hezitálsz?! –  Miért is nem? – mosolyodtam el végül.

– Ma este? – folytatta lényegre törőbben. –  Nyolc megfelel?

– Rendben – bólintottam határozottan. Aki nem játszik, az nem is nyerhet, nem igaz?

***

– Huuu! – kapta el derekam Ed. Egy pillanattal később elöntött finom parfümének az illata, s kuncogó hangját közvetlen fülemnél hallottam. – Mit csinálsz szépségem?

– Roppant elfoglaltan dolgozom – sóhajtoztam álbánatosan. –  Soook sok munkám van!

– Mit szólnál, ha egy kicsit elrabolnálak? – fordított maga felé incselkedve, s könnyed puszit adott ajkaimra.

– Mit tervezel? – karoltam át a nyakát.

– Azt mondják, van Pesten pár jó kis hely. Körbe nézhetnénk – húzott még inkább magához.

– Neked ma nem a Pirellinél kéne lenned? – vontam fel a szemöldököm.

– Ugyan, bébi – nevetett felszabadultan. –  Stuék is meg tudják oldani azt a gumi dolgot.

– Mégis csak te vagy Mark gumi felelőse – csücsörítettem. –  Kérlek, ne hívj bébinek – néztem fel szemeibe –, nem szeretem. Meg Kimi párszor mormogta ezt, míg rajta lovagoltam.

– Ne haragudj – cirógatta meg az arcom kedvesen. –  Nem akartam lekezelő lenni.

– Egy órát még kérek – mosolyogtam rá –, utána elrabolhatsz!

– Szavadon foglak – csókolt meg kissé szenvedélyesebben, majd utamra engedett. Hű. Jól csókol ez a pasi!

– Tudtam én, hogy remek kis páros lesztek!  – vigyorgott rám Sebastian.

– Leselkedtek? – vigyorodtam el.

– A nyílt utcán romantikáztok, szóval nem nehéz – Kimi rosszallóan ingatta, de azért mosolyogva a fejét.

– Na, mesélj csak, mi is van köztetek? – karolta át a vállam Sebastian.

– Te figyu, attól, hogy múltkor Beatlest énekeltél nekem segg részegen, nem vagyunk ilyen tapizósan jóban – hunyorogtam nevetve.

– Dehogynem! – fújtatott a németek ásza. – Szóval?!

– Pletykálsz, mint egy nő baszki! – mormogott bele Kimi, aki zsebre dugott kezekkel battyogott mellettünk.

– Nem, csak épp Ed a haverom, Ena a szomszédom, te meg kussoljál! – osztotta az észt, amin elnevettem magam.

– Te hagyod, hogy így beszéljen veled? – löktem meg Kimi kezét. 

– Majd a pályán letörlöm, azt a majom vigyort a képéről – vigyorgott rám, úgy, féloldalasan, amit mindig is imádtam.

– Ahhha, majd ha hagyom – vágta rá élből.

– Kitaláljuk a tutit, ne aggódj –  paskoltam meg a vállát, hogy bosszantsam.

– Ne terelj! – állt meg a home előtt. –  Szóval, hogy álltok Eddel?

– Párszor randiztunk – kezdtem bele megadóan. Ismertem annyira Sebet, hogy addig rágja a fülem, míg nem mesélek neki valamit. – Igazából, semmi konkrétum nincs. Ismerkedünk, ennyi – vontam vállat.

– Hát, ahogy az előbb kinéztetek –  vette elő óriási vigyorát –, eléggé izzik a levegő!

– Szóval, akkor semmi szex még? – tudakolta a finn.

– Na, de Kimi! – morrantam felháborodottan. –  Ehhez semmi közöd!

– Ehh, ne vörösödj már! – vigyorgott elégedetten.

– Mint mondtam, semmi közöd hozzá, meg neked se! – mutattam Sebre, mikor bele akart szólni.

– Hetek óta randiztok, valami csak történt! – folytatta a faggatásomat a finn.

– Miért is érdekel ez annyira? – szegtem fel az állam.

– Mert ismerem a pasikat, egyik sem teper cél nélkül!

– Jah, hogy szerinted csak megfektetni akar és ennyi?!

– Nem ezt mondtam! – mondta figyelmeztető hangon.

– Tudod, nem mindenki akar csak megdugni! – vetettem oda és elcsörtettem mellette. Akkora egy pöcs tud lenni!

– Most mi a fasz van megint? – jött utánam az irodámba.

– Te! Miért van ilyen… nyers?

– Mindig az vagyok – tárta szét karjait. –  Eddig nem zavart!

– Mert velem soha nem voltál lekezelő! – nyögtem ki azt, ami igazán zavart. –  Amióta tart ez a randizós dolog Eddel úgy viselkedsz velem, mintha – egy pillanatra elhallgattam –, nem is tudom Kimi. Csak azt érzem, hogy eltávolodtál tőlem, jössz a hülye kan dumáddal, és azt sugallod, hogy totál baromságot teszek.

– Nem bízom ebben a csávóban – vont vállat mogorván. –  Szerintem, tényleg baromságot csinálsz, mert Ed nem az a fajta, aki neked való.

– És mégis te honnan tudod ezt? – túrtam a hajamba. – Akkor ki lenne a nekem való? Esetleg egy olyan pasi, mint szerény személyed?! – húztam gúnyos mosolyra az ajkaimat. –  A férfiak mintapéldánya?!

– Ne csak célozgass! – vigyorodott el ördögien. – Ha már meg akarsz sérteni, tedd faszán! Ez csupán harmatos kis próbálkozás, Sienna! – pöckölte meg az orrom.

Villámokat szórt a tekintetem, mert ezzel a mozzanattal azt üzente, kurvára nem veszlek komolyan, kicsi lány.

– Baszódj meg! – sziszegtem. –  Játszod itt az agyadat, hogy Ed milyen szemét, és nem hozzám való, holott te voltál az, aki csak szexre használt!

– Nem én tettem szét a lábaimat – vont vállat ismét.

Kikerekedett szemekkel vizslattam, majd dühömnek engedve lekevertem neki egy pofont.

– Én nem vagyok az olcsó kis kurvád egyike, akit részegen meghúztál!

– Te mentél bele – kapta el karom, és rántott olyan közel, hogy lehelete az arcomat csiklandozta, miközben dühösen hadart –, hogy néha ágyba bújjunk, szóval ne kend rám az egészet. Tudtad, hogy mit vállalsz! Laza szex, kötöttségek nélkül, amit emlékeim szerint kibaszottul élveztél, úgyhogy ne gyere nekem most a megbántott nő szerepével. Marhára szarul áll neked a hisztis picsa jellem!

– Hogy te mekkora egy álszent majom vagy – ingattam a fejem keserűen.

– Álszent? Én? – szűkült össze tekintete a haragos pillantás alatt. –  Nem, Ena, te vagy álszent kettőnk közül. A legelső menetünk óta mondtam neked, hogy mit akarok, belementél. Kibaszottul élvezted. Tisztán le is zártam, amikor kellett, amibe szintén belementél. És mégis én vagyok álszent? Gondold már át, baszki!

– Igen is az vagy, mert most, hogy boldog lehetnék, az utamba állsz! – kiabáltam dühösen.

– Sok sikert hozzá, kicsi lány. Én figyelmeztettelek – morrant, míg utoljára enyémbe fúrta jeges tekintetét, és válaszra sem várva kicsörtetett irodámból.

Könnybe lábadt szemekkel rogytam az asztalomra. Úgy tűnt az élet, vagy a kibaszott sors bosszút állt a barátság fullos extrákkal játékért, és elszakított attól az embertől, akit egykor a legjobb barátomnak tekintettem, most viszont csak haraggal tudtam gondolni rá. Megérte drága Ena, megérte…? – pislogott rám gúnyosan a lelkiismeretem.

Sziasztok!

El tudom képzelni most mennyire szerettek engem :D

Biztos számítottatok valamire… és valóban voltak találgatások, hogy belép egy harmadik fél az életükbe. Ez történt. Viszont rengeteg új kérdés is felmerült azzal, hogy ezt az egyet megválaszoltam. Ha megválaszoltam. ;)

Nem állt szándékomban sokáig húzni ezt a barátság fullos extrákkal dolgot. …. Vagy még is? :P

Más téma :) Csatoltam egy képet ideeeee:

Ez egy kis összegzés az elmúlt időkről, valamint egy csepp előre mutatás az idei évre :) Soha nem árultam el előre a leendő történeteim címét a mostani esetet kivéve. Ne… haragudjatok meg a kiírásért, de sehol nem szeretném viszont látni a saját szavaimat. ;)

Köszönöm a sok-sok biztató szót! :) És igazán örömmel tölt el, hogy fel-fel tűnik a változás :P

L.