76. rész

Elégedett mosollyal ittam a harmadik koktélomba, amikor megcsörrent a telefonom.

– Kims! – kuncogtam fel.

– Ittál, édes? – nevetett fel rekedtes hangon.

– Micsoda feltételezés ez?! – szuszogtam.

– Egy egy, ismerem a feleségem felvételezés – folytatta vigyori hangon. – Felébredt a szőke törpe, és anyu felől érdeklődik!

– Ó, szívem! – sóhajtottam vágyón. – Azonnal indulok!

– Nem kell – nyugtatott –, csak megkérdezte aja hol van??? Remekül el van, ne parázz! Itt vagyok.

– Melletted van a legnagyobb biztonságban, szóval nem aggódom – feleltem.

– Na, most az van, hogy kajásak vagyunk – szuszogott, és én szem forgatva vágtam bele.

– Az emeleti konyha tele van kajával, de akár átmehettek a szomszédba is. Nagyon finom ételeket készítenek az étteremben.

– Rami! Húzzál fel a frigóhoz! – vezényelte.

– Azért vigyázzatok a gyerekekre – kuncogtam ismét. –Rii mit csinál?

– Oktatja a srácokat, hogy kell játszani – röhögött –, úgyhogy lazíts. El vagyok a kis csajjal.

– Persze, mert elolvad tőled – mosolyogtam.

– Csók! – szuszogott. – Ja, és bírom az ittas Linát – fűzte hozzá, majd kinyomta.

– Hiányol az urad? – vigyorgott rám Kristii.

– Meg a lányom – birizgáltam mosolyogva a szívószálamat.

– Nem is értem, hogy tud ennyi vodkát inni ez a két eszement – kezdte legyezni magát Paula. – Nekem már ettől melegem van!

– Pedig két centnyi van benne – somolygott Kristii.

– Ebben biztosan Mattira ütöttek – legyintett.

Pár pillanatos csend állt be. Biztosan tudtam, hogy mindhármunk gondolatai az említett és nagyon hiányolt férfi körül jártak e percben.

– Lindi, nem akarjátok Riiát megkeresztelni? – kérdezett rá egyszer csak Paula.

– Tessék? – pillantottam rá meglepetten. – Te jó ég, én ezt teljesen elfelejtettem! – fektettem tenyereimet az arcomra.

– Nem késtél le semmiről – biztatott Kristii.

– De…de tényleg – sóhajtoztam tovább. – Beszéltünk erről Kimivel. Riia talán két hónapos lehetett, de aztán meg teljesen kiment a fejemből!

– Nem baj az, ha nem pár hetesen cipeled templomba – szólt Paula. – Jól mondja Kristii, nem késtetek le semmiről, csak ez most úgy eszembe jutott.

– Mindketten evangélikusok vagyunk, tehát Riia is az lenne – csücsörítettem elgondolkodva. Kell egy lelkész, meg egy templom! Hogy felejthettem el?

– Na, Lindi elkezdett agyalni – pillantott rám Kristii. – Figyelj, a srácokat mi sem pár hónapos korukban kereszteltettük meg, úgyhogy tényleg ne aggódj. Inkább azon, kik lesznek a keresztszülők!

– Ah, igen – kerekedtek el szemeim.

Kimi tuti Ramiékat akarja. Én meg Erinéket vagy Cameront. Ebből mi lesz? Hogy fogunk dönteni?

Pár koktéllal és témával később, vidám hangulatban indultunk vissza a nyaralóba. Rendkívül jól esett lelkemnek Paulával és Kristiivel lenni, egy ilyen felszabadult környezetben. Főleg úgy, hogy év közben a versenyek miatt sok esetben hónapokig nem láthatjuk egymást.

– Ajaaaaaaaaa! – szökdécselt felém huncut mosollyal a kis szőkém.

– Szia picim! – zártam szorosan karjaimba. – Mi jót csináltatok a fiúkkal?

– Játsottunk! – fektette vállamra kezét, míg ölben bevittem. – Meeeg ettem cokit!

– Csokit? És vacsorát is?

– Igen! – bólintott. –  Apa, mmm esz jevesz!  –  ráncolta homlokát. Gondolatai már megint előrébb jártak, mint ahogy ki tudta magát fejezni. – Fini jevesz!

– Finom levest ettetek? – kérdeztem vissza mosolyogva.

Imádtam a kis csacsogó manócskámat hallgatni.

– Anyuci meglepően józan – hallottam meg magam mögött Kimi hangját.

– Apuci meg nagyon szemtelen! – állítottam talpa Riiát, majd férjem karjaiba süppedtem. – Hallom sikeresen megtaláltátok az ételt – pislogtam rá ártatlanul.

– Büntetés illatot érzek! – szusszantott egy csók kíséretében.

– Apa? – pillantott fel ránk Riia, miután visszatért Brumival. – Szüti?

– Gyere, keresünk – nyújtotta felé a kezét, amit a kicsi nagy mosoly mellett fogott meg.

– Kimi – néztem rá, míg átballagtunk a konyhába –, anyukád eszembe juttatta, hogy teljesen megfeledkeztünk Riia megkereszteléséről.

– És ez baj? – kérdezett vissza.

– Nem tudom – vontam vállat. – Ha abból indulok ki, hogy nem vagyunk nagy templomba járók és hitünket gyakorló emberek, nem. Nem baj. Viszont úgy illik…

– Lin – vágott bele –, pont tojok arra nagy ívben, hogy mi illik és mi nem. Ne azért parázz, mert úgy illik. Azért legyen keresztelője, mert azt akarjuk. Én miattam azt is megvárhatjuk, amíg akkora lesz, hogy megértse ezt az egész dolgot és dönthessen erről.

– Érdekes ötlet – csücsörítettem. – Hiszel Istenben, amúgy?

– Igen – felelte gondolkodás nélkül. – Bár egyesek szerint, a részegesek szerencséjével vezetek és ezért nem volt még komolyabb malőr a pályán. Nem mondom, hogy nem így van – röhögött fel –, és azt sem hogy a „nagyfőnök” miatt, de azt hiszem, valami miatt mégis csak szerencsém van.

– Rendkívül szép megfogalmazás – jött be Rami vigyorogva. – Hallom, a kisasszony valami sütit emleget!

– Ilyet! – nyújtotta Rami felé a tányérkáját Riia.

– Jól néz ki! – simított végig a kis buksin. – És mond csak törpe, hol lehet ilyet találni?

– Apa atta! – nyammogott bele az édességbe nagy szemeket produkálva.

– Ezt nevezik szívásnak! – Kimi vállon veregette Ramit.

– Megint kezditek? – sóhajtottam fel somolyogva.

– Látod, hogy az urad nem bír magával! – fonta össze karjait mellkasa előtt Rami, amolyan én mindig ártatlan vagyok üzenetet küldve.

– Most mondd azt, hogy normális – mormogott bele a finnem is.

– Engem ebből hagyjatok ki! – emeltem fel a kezeimet megadóan. – Fürdünk, szépségem? – nyúltam Riia után, aki már a tányért is kinyalta.

– Pancii! Haboszat! – vezényelte. – Jóóóó?

– Jó, csináljunk habosat – nyomtam puszit homlokára és magukra hagytuk a finn kakasokat.

Riia már a mese második oldalánál egyenletesen szuszogott. Kicsit sem lepődtem meg ezen, hiszen Kimi mindig is rendkívüli módon fárasztotta le őt.

– Kims – feküdtem mellé az ágyra –, engem jobban foglalkoztat a keresztelésnél az, hogy kik legyenek a keresztszülők? Tudod, hogy imádom a tesódékat, de az én tesómat is szeretném belevonni ebbe.

– Nincs mese asszony, kell még egy gyerek! – sóhajtott fel.

– Bolond – forgattam meg a szemeimet mosolyogva.

– Komolyra fordítva a szót – szusszantott fel –, én valóban Ramit szeretném keresztapának. Te meg Erint keresztanyának – határozottan bólintottam az állításra. – Most vagy kompromisszumot kötünk velük és lenyeljük a békát, hogy furcsán néznének ránk, egy ilyen párosítás miatt, vagy pedig…

– Kimi! – vágtam bele megvilágosodva – Mindketten evangélikusok vagyunk és itt lehetséges több keresztszülőt választani! Mindannyian lehetnek Riia keresztszülei.

– Nem sok egy kicsit négy ember egy gyerekre? – vonta fel a szemöldökét. – Amúgy, miért pörögtél be ennyire ettől? Nyilván nem holnap rohanunk a gyerekkel a templomba!

–  Nem tudom – vontam vállat –, az a bajom, hogy kapásból hat embert fel tudnék sorolni, akiket akarnánk Rii mellé. Hogy fogunk választani?

– Mint mondtam, nem kell most rögtön dönteni erről. Főleg nem úgy, hogy holnapután elutazunk. Ne menjünk el! – nézett rám. – Fasznak sincs kedve elmenni innen egy kötelező ünnepségre.

– Csak kibírod azt az egy napot – szórakozottan végig simítottam az Iceman feliraton –, bár nem tudom Riri mit fog szólni ahhoz, hogy itt hagyjuk.

– Erre a kis időre felesleges lenne elvinni.

– Tudom. Nem is azért mondtam, hogy elvigyük – fészkeltem be magam kényelmesen. – Jobb neki is, ha itt marad a családdal. Kimi, én nagyon büszke vagyok rád – néztem meghatározhatatlan színű szemeibe. – Tudom, hogy jobb eredményben bíztál, de így is sikeres évet zártál. Minden tőled telhetőt megtettél és csendesen bár, de akarva akaratlanul a csapat húzóerejévé váltál.

– Köszönöm – adott hosszú puszit homlokomra. – Meglátjuk jövőre mi fog történni…

~

Igazán büszke anyukásan figyeltem, ahogy Riia elköszön Kimitől. Ó, az az édes hízelgés! Hatalmas zöld szemekkel pillogott rá, míg nagyot szusszantva elhelyezkedett karjaiban és valamiről nagyon magyarázott neki.

– Ilyenkor irigy vagyok a kis csaj miatt – sóhajtott fel Kristii. – A srácok sosem hízelegtek így.

– Ne aggódj, néha én is féltékeny vagyok rájuk – kuncogtam. – Látod ezt a nézést? Na, ez az, amit én soha nem kapok Riiától.

– Ja, és arról még nem is beszéltem, hogy megtörtétek a hagyományt – küldött felém mosolyt a sógornőm.

– Tudod, az túl snassz lett volna, ha még egy pasi érkezik – vontam vállat. – Mondjuk, második gyereknek örülnék egy kisfiúnak. Legalábbis azt hiszem. Kicsit tartok is tőle, hiszen én lányos anya vagyok.

– Második gyerek? Nem is mondtad, hogy ennyire tervben van.

– Nincs ennyire tervben – ingattam fejem –, bár Kimi azt sem bánná, ha már terhes lennék, de én most még nem akarok gyereket. Imádom, hogy felfedezzük Riia világát és azt, amiért ebbe Kimit is bele vonhatom, hiszen a kislányunk elég nagy már ahhoz, hogy elkísérjük apucit a futamokra. Nem vagyok készen arra, hogy ezt feladjam, bármennyire is szeretnék még kisbabát.

– Nem késtél le semmiről – érintette meg a karom. – Szívem szerint én is vártam volna még Juuval, de véletlenül becsúszott. Nem mintha bánnám vagy ilyesmi, de tudatosan másképp csináltam volna.

– Teljesen megértelek – bólintottam.

– Aja! – szólított Riia. –  Jeje!

– Igen, picim? – vettem át Kimitől. – Jó leszel, ugye?

– Ühümm. Jó.

– Rendben, Riri – pusziltam aranytincsei közé. – Egyet alszol, és már itthon is leszünk, okés? Játszhatsz sokat a mamiékkal, meg itt lesznek a fiúk is. Nagyon szeretlek – szorítottam magamhoz. Egy nap ide, vagy oda, nem szívesen váltam el a kislányomtól.

– Szijja! – intett búcsút aztán, aminek eredményeképp nagy sóhaj mellett szálltam be Kimi mellé.

– Ne aggódj! – érintette meg a térdem Kimi.

– Nem aggódom, csupán nem szoktam meg, hogy Riri nélkül vagyok. Mindjárt elmúlik ám – mosolyogtam rá biztatóan. – Rád hangolódom, és akkor rendben is leszek.

Igaza volt Paulának, onnantól kezdve, hogy legelőször megmozdult a pocakomban, képtelen voltam nem aggódni érte. Még, ha ilyen nevetségesen kevés időről volt is szó, mint ez az egy nap.

~

Isztambul egyik luxus szállodájában készülődtem az esti Gálára. Mivel Kimi már előre kijelentette, hogy semmi esetre sem köt nyakkendőt és a pingvin szettről is feledkezzem el, én direktben fehér ruhát választottam, amelyet egy ugyan olyan árnyalatú fekete díszsáv tett különlegessé, mint Kimi ingének a színe. Persze, minderről ő semmit sem tudott.

– Hoppá! – nyögött fel, amikor kiléptem hozzá a szobába.

– Kész vagyok – pillantottam rá a lehető legcsábosabban.

– Nagyon szép vagy, Lin! – simított végig az állán, míg egy szexi, sötét mosoly jelent meg arcán.

– Köszönöm – sütöttem le a szemeimet, mutatva felé, hogy ma este az alázatos alteregóm van jelen.

– Hamar le fogunk lépni – mormogta rekedtes hangon, s állam alá nyúlva felfelé biccentette fejem. – Terveim vannak veled.

– Éspedig? – leheltem finoman.

– Meg fogom mutatni – pusmogta a nyakhajlatomba. – Mmm, finom az illatod! – vett levegőt.

Miközben beszélt puha ajkai súrolták bőrömet, ezzel kellemes bizsergést kiváltva belőlem.

Kézen fogva sétáltunk be a vörös szőnyegen. Kimit nem igazán foglalkoztatta, hogy ezernyi vaku villan, s megannyi ember szólítja a nevén néhány elcsípett szó reményében. Egyetlen egy pillanatra volt hajlandó megállni, hogy készítsenek egy viszonylag normális képet rólunk, majd finoman végigsimított derekamon jelezve, hogy ideje tovább mennünk.

Az igazat megvallva kicsit izgultam, ugyanis ez volt ez első hivatalos esemény, amelyen a húgom is részt vett, mint Sebastian Vettel kedvese. Számára sem lesz innentől kezdve megállás. Sebastian nagyon cselesen intézte a dolgaikat és hihetetlenül nagy biztonsági szférát hozott létre a testvérem körül, így idáig igazából el tudták kerülni, hogy a fél világ rajtuk csámcsogjon. Persze, Erin több futamon is kint volt, de mivel az én húgom volt közel sem keltett akkora feltűnést a jelenléte.

– Nem kellett volna már megérkezniük? – leskelődtem a bejárat irányába.

– Ezt tőlem kérdezed? – vonta fel szemöldökét a férjem.

– Tudtommal, te kaptál értesítést arról, hogy mi lesz a mai protokoll – szemtelenkedtem finoman.

– És szerinted el is olvastam? – kortyolt a pezsgőjébe.

– Persze, hogy nem – villantottam mosolyt. – Végre! – érintettem meg Kimi karját, mikor feltűnt a két szőke.

– Sziasztok! – ölelt át megkönnyebbülten Erin.

– Egy cseppet elkéstetek. Mi történt? – kérdeztem rá.

– Amilyen kipirult, elképzelhető, hogy egy gyorsan kivitelezett akció – adta elő komoly hangon Kimi, az általa kigondolt variációt.

– Kimi! – meredt rá bosszúsan Erin. – Én úgy megcsaplak!

– Húha. Félek – ivott ismét italába mutatva, hogy egyáltalán nem veszi komolyan őt.

– Otthon hagytam az útlevelem – sóhajtozott Sebastian, miután a gyors kötelező körök egy részét letudta.

– Micsoda? – hökkentem meg.

– Katasztrófa volt – legyintett tesóm –, nem akartak beengedni az országba. Aztán úgy nézett ki mégis, tekintettel arra, hogy miért is érkezett, de végül mégse. Egyik terminálból ki, a másikba be.

– Bakker, de béna vagy – röhögött nyíltan Kimi a németen. – Hallod, én mondtam, hogy gyertek velünk.

– Tőled nem is vártam mást – forgatta a szemeit –, és veled kell egy asztalhoz ülnöm!

– Más kezét törné ezért a lehetőségért, úgyhogy értékeld! – vigyorgott továbbra is a finnem, míg elfoglaltuk a helyünket az asztalnál.

A Gála végül egész jó hangulatú partivá alakult, legalábbis szerintem. Eleve büszke voltam, hogy Kimi harmadik helyen végzett, még ha tudtam is, hogy őt igazán csak az első hely mozgatta.

– Mehetünk? – sóhajtozta a fülembe.

– Felőlem igen – karoltam át a derekát. – Gondolom, nem akarsz maradni – adtam a tudatlant.

– Viccelsz? – ugrott fel szemöldöke. – Jobb terveim vannak! – villantott ezer wattos mosolyt.

Viszonylag gyors elköszönés után egy taxiban találtam magam, melynek hátsó ülésén az én drága férjem gonoszkodni kezdett. Térdem fölött a lábamra simította kezét, és kínzóan lassan cirógatni kezdte az érzékeny bőrömet.

Komolyan azt éreztem, hogy szó szerint vibrál körülöttünk a levegő. Főleg, amikor a liftajtó becsukódott és kettesben maradtunk egy viszonylag szűk helyen. Kissé felgyorsult légzéssel figyeltem őt, míg lassú, becserkésző mozdulatokkal lépdelt felém, s vont teljesen ölelésébe.

Szavak nélkül talált rá rögtön az ajkaimra, tipikusan olyan érzéki csókot adva, amelybe beleremegtek térdeim, és szinte vártam, hogy mikor csuklok össze.

– Elképesztően szexi vagy ebben a ruhában – mormogta ajkaimra. – Főleg annak tudatában, hogy mit rejt az anyag!

– Kims – motyogtam nevét.

– Engedj nekem – zihált fülembe. – Birtokolni akarlak. Mindenhogy!

Óóó, ez az irányító énje! – hasított belém a felismerés.

Jóleső borzongás futott végig rajtam, ebből nagyon érzéki éjszaka lesz!

Sziasztok!

Úgy döntöttem, nem várok tovább :P

Az új kinézetet mindig új résszel szoktam összekötni, és ugye ez este elmaradt, nem kicsi hiányérzetet keltve bennem :) Lehet, hogy bolondság, de így szoktam meg, így érzem teljesnek :) És ha már kinézet, nektek hogy tetszik? Direkt nem variáltuk teljesen újra, csupán egy kicsit módosítgattunk imitt-amott :P

Folytatódik a kis család élete!

Azt szeretem igazából ebben a történetben, hogy bár Kimis, totál elrugaszkodhatok az F1-től. Persze valamilyen szinten bele kell vinnem, és viszem is, de az sem baj, ha részeken át kimarad belőle a sport. Főleg ha jó sok Riia és Kimi jelenettel pakolom tele :P

 (A képen nem Lin szerepel, csak a ruhát ábrázoltam vele)

BTW folytatásban gondolkodom, de ígérni nem merem. Mint a SZJÚ esetében kiírom, ha biztossá vált, rendben? :)

Köszönöm szépen a hozzám intézett szavaitokat! Sok esetben tényleg nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire sokat jelent! :)

L

xo.