Nyolc

…Q…

<Kimi>

Lexi németből a nagyszüleihez repült, hogy meglátogassa őket, így egyedül maradtam a

házban. Fél tizenkettőt mutatott az óra mikor felébredtem, és a fürdőbe botorkáltam pár szem gyógyszerért.

– Baszki! – sóhajtottam a tükörképem láttán.

Az este vége kicsit homályosra sikeredett. Volt ott valami nő… ehem, akit még a klubban meg dugtam, és ez feszültség levezetésnek éppen jó volt. Mindegy is, nem akartam barátnőt, a szexhez meg nem kell ágy, csak a farkam. Zuhany után lecsoszogtam valami kaja után kutatva. Találtam pár szelet pizzát tegnapról, amiket bedugtam a mikroba, és felhívtam Lexit, míg várnom kellett.

 –  Szóval, akkor mikor jössz? – hunyorogtam. Annyi mindent mondott egyszerre, hogy totál elvesztettem a fonalat.

 –  Holnap, tízkor indul a géped – sóhajtotta. – És nyugi, Loki nem tett kárt semmiben.

 –  Helyes – sóhajtottam. – Kimegyek érted a reptérre, ok?

 –  Rendben – felelte. – Kösz, Kimi.

 –  Nincs mit. És most meg kéne kérdeznem, hogy viselkedtél?

 –  Tizenhat vagyok, nem nyolc éves – jött a lesújtó válasza.

 –  Bocs. Akkor holnap. Szia Lex.

 –  Szia Kimi! – köszönt el vidáman, majd bontotta a vonalat. Olyan, mintha hiányozna.

Kaja után egy nagy bögre kávéval ültem a laptopom elé. Biztosan érkezett már pár ajánlat.  Lexinek tanárt keresni nem is volt olyan egyszerű, mint ahogy én azt elképzeltem. Nagyon kellett figyelnem, hogy ne azért akarjon valaki mellé állni, mert Räikkönen, hanem, hogy valóban segítse őt.

Épp ezért egy, a diszkréciójáról híres céghez, mondhatni munkaközvetítőhöz fordultam. Több életrajzot is kaptam más forrásokból, de azok felejtősek voltak. Az egyik ilyen „jelölt”, konkrétan azzal fordult hozzám a harmadik percben, hogy nem visel bugyit, ha már úgy is Kimi Räikkönennel találkozik. Narttu *– mormogtam és otthagytam a picsába.

 –  Na! – sóhajtottam fel, ahogy betöltött a word.

 Léá Kinley. Hmm, egyetem, fősuli, ehh, van itt minden. Felső fokú nyelvismeretek: angol, olasz, német, svéd…. Svéd? Nem szokványos. Aszongya’ három diploma két egyetem különböző végzettségeiből. Huszonhét éves. Bakker, ez a csaj egész életében tanult? Szinte láttam magam előtt, szoros kontyba, vagy mifenébe csavart hajjal, szemüveggel és garbós kosztümmel.

Bepötyögtem a számát és holnaputánra áthívtam. Hátha bejön az, ha Lexi is látja.

 –  Mi van öcsi? – vettem fel a telefont, amikor rezegni kezdett.

–  Mit csinálsz?

 –  Verem a farkam! – morrantam fel. Ilyen hülye kérdéssel is, csak Vettel indíthat.

 –  Idióta – sóhajtozott. – Nincs kedved tollasozni?

 –  Tegnap piáltam – pakoltam fel a lábaim kényelmesen. – De mint tudjuk, még másnaposan is elpicsázlak. Ha ki akarsz kapni, akkor gyere át. Nincs kedvem vezetni.

 –  Igen is, gazda! – vágta rá ironikusan.

 –  Hülye gyerek! – morogtam és kinyomtam. Kellett volna ennek a srácnak egy báty!

 Fél óra múlva a kertben lépkedtünk.

 –  Szóval Lexi – lobogtatta az ütőt a pálya felé menet.

 –  Mi van vele? – adtam a hülyét.

 –  Mondjuk, hogy a lányod? – hümmögött. – Jó ég, Kimi!

 –  Figyelj, kéne nekem Pärmäkoski száma – jutott eszembe hirtelen.

 –  Mi? – hüledezett. – Még be vagy baszva?

 –  Jaj már! – szuszogtam türelmetlenül.  –  Lexi korizik, izé műkorcsolyázik, és mivel utazik velem nem tud csapatba iratkozni. Viszont, Tommit felkérhetném, amolyan edzőnek.

 –  Bajosan, hiszen saját csapata van, Finnországban ráadásul.

 –  Majd meglátjuk – bólintottam –, amúgy pedig Lexi anyja meghalt. Pár hete, és azóta nálam él. Hónapok óta találkozgattunk, már Monacóban is velem volt. Ennyi a sztori.

 –  Mit mondtál? Tizenhat? Bakker, annyi idős, mint te, amikor…  – rakta össze a képet. – Nincs kedvem tollasozni. Igyunk. Ezt nem lehet épp ésszel kibírni – meredt rám.

Elvigyorodtam, úgy is megvertem volna!

 –  Na, ha te ezt gondolod, képzeld el nekem milyen volt, amikor Lexi anyja közölte, hogy van egy lányom. Baszki, mintha hasba rúgtak volna, miközben letépik a golyóimat!

 –  Tényleg, hol van ő ?

 –  Jókor jut eszedbe. Már vagy fél órája itt vagy – helyeztem kényelembe magam. – Holnap jön.  A nagyszüleinél van Londonban.

 –  Azért voltál te piálni!

 –  Lazítottam – vontam vállat. – Volt pár szarság mostanában.

 –  Milyen apának lenni? – vágta le magát a másik kanapéra.

 –  Hát nem tom’. Tudod, még csak két hónapja él itt. Ez elég kevés. Szerencsémre elég hamar belátta, hogy nem megy semmire, ha dacol velem. Bakker, annyira tini tud lenni. Néha ki tudnék ugrani az ablakon, aztán meg beállít egy pohár összekevert, jeges édességgel. Kiskutya tekintettel hablatyol egy sort és én már azt se tudom miért haragudtam rá. Persze, ezt nem mutatom előtte, de tiszta káosz.

 –  Hú! Ilyen egy Räikkönen apuka? – vigyorgott teli pofával. – Viccet félre téve, ez ha tetszik, ha nem, kedves monológ volt. Kivéve a káromkodásokat. Elég apás volt, ne parázz! Említetted, hogy jön a futamokra.

 –  Aham. Először nem akartam, de tudod, hogy mennyit utazunk össze – vissza. Ha most itt hagyom fél évre, akkor sose szokik ide, hozzám – vontam meg vállam. – Kedvemre való, ahogy ugrál körülöttem. Helyes kis csaj, nagyon emlékeztet önmagamra.

 –  Kimi, sokban olyan, mint te. Nem csak külsőleg és ezt komolyan mondom.

Pár percig csendben ültünk. Vettel jó fej volt, nem akart állandóan pofázni.

 –  Te, és a suli? Fabi is tizenhat lesz, anya meg majd megőrül a tanulmányai miatt.

 –  Magántanárt fogadok mellé. Ő is velünk fog utazni a futamokra.

 – Várjál, összegzem: ezen túl ott lesz Lexi, és egy tanár is. Jó ég! Mi lesz a lerészegedős estékkel?

 –  Megütlek! – néztem rá felvont szemöldököm alól.  –  Nem én választottam, hogy kapjak egy kész csajt, de ez van. Nem akarok olyan szar apa lenni, aki kéthavonta látja a lányát, és vaskos csekkekkel meg Jaguarral kárpótolja. Apa szétrúgná a seggem, ha ezt tenném. Én tudom milyen az, ha az apád melletted van és támogat. Eddig ettől Lex meg volt fosztva, és ezért piszokul mérges vagyok Cristinára. De most itt van! Szeleburdi, kiakasztó, de mégis a lányom. Nem hagyom cserben  –  fújtattam.

 –  És még kétkedsz, hogy rossz apa lennél – vigyorgott elégedetten.

<Lexi>

Magángép. Magánszemélyzet. Yacht. Villa. Villák.

Kimi nagyon gazdag és aggódós. Értem aggódik, vagyis azt hiszem. Mit össze parázott, hogy magángép hozzon, vigyen. Mintha a menetrendszerintin bajom lehetne! Ehem, jó lesz megszokni, hogy ki is ő. Még nem sokan tudják, hogy ki vagyok és milyen szereppel, de ki fog derülni. És talán jobb is lenne, ha már túl lennék rajta!

 – Szia szöszi – emelte rám pillantását a telefonjáról, amikor kiléptem a terminálból.

 – Hello – toltam szemem elé a napszemüvegem. – Megjöttem.

 – Látom – vette el tőlem a bőröndöt és a csomagtartóba pakolta.– Hogy utaztál?

 – Jól – süppedtem az Audi kényelmes ülésébe –, csak fura volt, hogy mindenki miattam van ott.

 – Ez a magángép egyik lényege – vigyorodott el. – Senki nem basz… izé zavar. Konkrétan azt teszel, amit akarsz, de mégsem vagy tök egyedül. Te, ez él még? – bökött az ölemben alvó Lokira.

 – Persze – grimaszoltam. Hogy kérdezhet ilyet?! – Csak alszik!

 – Jó mélyen! – fintorgott. – Figyelj, míg nem voltál itthon, addig beszéltem pár emberkével. Holnap jön egy nő. Egy tanár. Egész jónak tűnik, de azt akarom, hogy legyen beleszólásod kivel is akarsz tanulni, elvégre te leszel vele sokat.

 – Okéé – sóhajtottam kissé csüggedten.

Eddig egy kicsit álomszerű volt az egész, hogy utazgattam egyik országból a másikba. Nem sok kedvem volt tanulni!

 – Van még valami.

 – Micsoda? – kaptam rá a tekintetem. Vigyorgott. Csak nem mond rosszat akkor!

 – Előbb kaja – indexelt egy cukrászda felé vezető utcára.

Megforgattam a szemeim. Utáltam, ha ezt csinálja! Elhint itt nekem valamit, aztán tök másról kezd beszélni. A felnőttek olyan hülyék néha!

 – Te ehetsz ilyeneket? – kérdeztem rá, mikor már a második muffint tömte be.

 – Ha Mark nem látja – közölte sunyi mosoly mellett.

 – Csak nehogy felhívjam – villantottam gonosz vigyort.

 – Fenyegetsz, kicsi lány? – vonta fel szemöldökét.

 – Én? Sosem – pislogtam ártatlanul. – Mit akartál mondani?

Pár pillanatig méregetett, mintha gondolkodna, de szerintem csak simán húzta az időt. Bosszantó!

–  Nem is tudom, hogy megérdemled–e ezek után?! – mormogta végül.

– Miiit? – izgalmamban vagy három tagúra nyújtottam a szót.

- Inkább kit?!  Felhívtam Tommit, Seba volt trénerét, aki történetesen hoki edző és jelenleg a finn női válogatottal dolgozik együtt. Arra gondoltam, hogy dumálhatnánk vele, hátha tud neked segíteni a műkorcsolya miatt…

 – Ez komoly? – meredtem rá. Ő bólintott és a harmadik muffint is elvette a tányérról.

Én pedig, vigyorogva nyúltam át a kis asztal felett, hogy megöleljem. Hihetetlenül boldog voltam, amiért segíteni akar abban, hogy folytathassam azt a sportot, ami egy egész világot jelentett nekem.

– Köszönöm!

– Ehh, Lex – sóhajtozott –, ez nem jelent még semmit.

– Akkor is! – vigyorogtam, s elégedetten nyúltam az utolsó édesség után.

<Kimi>

 – Tommi Pärmäkoski!   

 – Hello Tommi! – sóhajtottam.

 – Kimi? – nevetgélt. – Rólad is lehet hallani?

 – Lehet. Az az igazság, hogy segítségre lenne szükségem. Kicsit hosszú a sztori, de a lényeg, hogy kellene egy olyan személy, aki otthon van a jeges sportokban, és az ezekhez tartozó csapatokkal is össze tudna hozni.

 – Hoki?

 – Épp ez az, hogy nem – sóhajtottam. – Műkorcsolya.

 – Átnyergeltél a hokiról? – röhögött fel.

 – Ehh, igen. Csini tüllszoknyám is lesz – forgattam a szemeim.

 – Nem is tudom, hogy akarnám– e látni?!

 – Komolyra fordítva a szót, erről személyesen kellene dumálnunk. Magyar futam után Finnországba utazom, akkor össze tudunk futni?

 – Előbb is, ha Svájcban vagy. Holnap oda utazom egy, a jégkorong válogatottal kapcsolatos konferenciára.

 – Tökéletes! – vigyorodtam el. Szerettem, ha úgy alakulnak a dolgok, ahogy én akartam! – Ugorj be hozzám.

 – Még mindig abban a kis lepukkant vityillóban tengődsz? – röhögött.

 – Aham. Emlékeim szerint eléggé leesett az állad a vityilló miatt!

 – Holnap beugrom, Kimi. Most mennem kell a reptérre.

 – Ok. Várunk. Csá, haver!

Még le se tettem az ágyra a telefont, amikor Lexi jelent meg a nyitott ajtóban.

 – Ki jön holnap? – tudakolta.

 – Hallgatózol? – vontam fel a szemöldököm.

 – Nyitva volt az ajtó. Én nem tehetek róla, hogy nem vagyok süket – magyarázta.

 – Holnap jön az a nő, izé Léá – pillantottam a kinyomtatott önéletrajzra. – Délután meg Tommi.

 – De ugye nem kilencre jön? Utálok korán kelni! – panaszolta.

 – Ehh, én is – vigyorogtam. – Ne parázz, tizenegyre hívtam.

 – Jó esetben, én még pizsiben lennék akkor! – fújtatott. Eldobom az agyam! 

 – Na! Hidd el, nem a saját szórakoztatásomra teszem – figyelmeztettem.

 – Jóóó – adta meg magát. – Megyek, csinálok egy jeges kávét. Te is kérsz?

 – Nem vagy egy kicsit fiatal te a káros szenvedélyekhez? – ráncoltam a homlokom.

 – Nem cannabis – os kávéra gondoltam! – okoskodott.

Legszívesebben fejbe kólintottam volna az egyik párnával, ahogy elsétáltam az ágy előtt. Szemtelenkedik? Akkor én is!

 – Neked Nesquikkal kéne csinálni – néztem rá lesújtón. –  Héj, mit tudsz te a cannabisról?!

 – Nyugi, anya már rég felvilágosított bizonyos dolgokról – legyintett. – Nem fogok titokban füvezni.

– Még jó – mormogtam.

A pultra támaszkodva figyeltem, ahogy jégkrémet kanalaz, tejszínt vesz elő, kávét főz, pakol, pörög. El kellett ismernem, hogy valóban szórakoztató a kis csaj jelenléte.

 – Na! Te ne tegyél bele cukrot, mert a jégkrém – tejszín kombó miatt Mark, már így is kitekerné a nyakam.

 – Mi miatt tekerném ki a nyakad? – lépdelt be az említett tréningruhában. Megforgattam szemem, nem tudtam mi hiányzott a boldogságomhoz.

 – Ezért – emelte felé a saját, jégkrém mentesített poharát vigyorogva.

 – Plusz egy kilométer. – Mark béna köhögésnek álcázta reakcióját.

 – Akkor te is jössz, bogaram! – mutattam a szemtelen szőkére.

 – Mi? – hökkent meg. – Neeem. Nincs okom rá. Nem vagyok dagi, de különben is lehetnék, mert nekem semmilyen helyre nem kell betuszkolnom magam!

 – Akkor is – vontam vállat. – Hozhatod a kis pajtásod is – biccentettem a ketrec felé. – Legalább megmozgatod, hátha kevesebb dolgot akar összerágni aztán – húztam gonosz vigyorra ajkaim.

 – Terror – dohogta felfelé menet.

 Elégedetten kanalaztam a fagyiba. Jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy Mark tuti megszívat a sok nassolásért.

Sziasztok!

A szavazáson végül a GFTP nyert, de a H&S-ra voksolók se csüggedjenek :D Azt terveztem a következőnek :)

Ezt a részt Lexi azon képe ihlette, amit láttok is a jegeskávés résznél :D Lassacskán haladgat a kapcsolatuk, de hát ez nem az a szituáció, ahol egyből pakolhatom össze őket :)

Mint említettem lesznek új - állandó - szereplők, az egyikük (mily meglepő :D ) Tommi lesz. Én magam is nagyon kedvelem a finnt, így kifejezetten szórakoztató számomra róla is írni.

Tanár kerestetik! És van jelölt is. Hogy aztán valóban jól sül e el, hogy beengednek az életükbe egy vadidegent… nos, az majd kiderül. :)

Segítségért fordulnék hozzátok! Nincs köztetek olyan személy, aki tud olaszul? :) Pár mondat ereéig kellene fordítni nekem.  Köszönöm előre is! :)

És akkor legyen egy kis közérdekű infó is. Először nem akartam írni erről, de beláttam, hogy kell. Aztán meg elfelejtettem a vasárnapi részhez megfogalmazni a véleményemet. Szóval most szólnék pár szót a múltkori IW alatti kis „vitáról”.

Nem fogom azt mondani, hogy az egyik, vagy a másik félnek volt igaza, mert valójában mindkettőben látok igazságot. Tudom, hogy ennyi törinél nem mindig egyszerű követni az eseményeket. Most, hogy kevesebb rész van meg főleg. De ennek is meg van az oka. Viszont, ami egy kicsit rosszul esett, pontosabban nem tartottam fairnak, hogy (és akinek nem inge, nem veszi magára), arra érkezett kritika, hogy nem jelzem, ha olyan sztoriból lesz friss, amiből régen volt. Az IW-t háromszor írtam ki! Sőt az este érkező rész előtt volt egy közleményem ugye, ott is kiemelten jeleztem, hogy érkezik aznap az IW.

Nem tudom… majd igyekszem akkor ezt is kiküszöbölni valahogy. Bár nem hiszem, hogy az én tisztem lenne figyelni ki hol tart, már ha lehetséges lenne… :) Majd… kiírom chatben, hogy miből lesz friss, jó? Bár általában a kis mondókám végére oda szoktam biggyeszteni a következő sztori címét.

Úgy látszik az elmúlt pár nap a „vitákról” szólt több helyen is! :) Viszont köszönöm azt, hogy aki túl durvának találta az előző kommentjét, írt nekem utána, bocsánatkérés címen. :) Valamint azt is, hogy kiálltok mellettem! Igazán jó dolog ez, köszönöm! :)

Végezetül, de nem utolsó sorban!

Voltak itt kritikák a hibákat /írásjel, félre ütés, helyesírás/ illetőleg. Megfogadván a jót akaró olvasóim véleményét :) (Réka, tiéd volt az ötlet igazából, köszi! :) ) külső segítséghez fordultam! Már az előző résznél is észrevehették az erre érzékeny szemű olvasók, hogy valami megváltozott! A leírt soraimat ezen túl csak az után publikálom, hogy az oldal olvasószerkesztője átnézte :) Ez a személy pedig nem más, mint Ena /akinek itt is köszönök mindent!/, őt a blogos életből már ismerhetitek is! :)

Mielőtt még félre értés lenne, nem az van, hogy ő átírja nekem a sztorit, hanem jelöli a hibáimat, és javítjuk őket. Mindezt tesszük a tökéletesség iráni vágyunkból, valamint, hogy nektek, olvasóknak még nagyobb élményt nyújtsanak a blogon található történetek. :)

Fent írtam, de biztos, ami biztos: H&S érkezik következőnek :)

Köszönöm a leírt véleményeket, várom a mostani részről/témáról is :)

L.