75. rész

Volt még két napunk az utazásig, s mivel régen láttam Rennét, és Aaront, átívtam őket ebédre.

-Szia nagyfiú! – vettem fel mosolyogva.

-Sijaaaaa! – kacagott, aminek eredményeképpen kicsi gödröcskék jelentek meg pofiján.

-Kis sós zsák!

-17 hónaposan az – kuncogott Renné – komolyan úgy nő! Te is ezt érzed Riiánál?

-Teljesen – bólogattam, míg leeresztettem a kicsit, a játszószőnyegre.

-Hol a kis energiabomba?

-Apjával elmentek süteményért – informáltam – na, végszóra! – lestem ki a nappali ablakán az autózajra – meg is jöttek.

-Ajjjjjjjjjaaaaaaaaaaaaaa! – futott be Rii, egy pillanatra megtorpant, mikor meglátta Rennét, majd vállat vonva tovább robogott felém.

-Szia törpe! – guggoltam elé széttárt karokkal – hoztatok finom sütit?

-Igen – bólogatott hevesen, s nem mellesleg mogyoró illatúan. Magamhoz ölelve álltam fel – kicsim, itt van Aaron baba is, játszol vele egy kicsit? Nézhettek mesét.

-Aja - pislogott rám – neeem. Kutusz!

-Mit szeretnél Ajaxal?

-Appa – szusszantott – medünk ki! Játsani!

-Áhá! – bólintottam – szóval megbeszélted apával, hogy játszatok a kertben Ajaxal.

-Igen! – helyeselt bőszen.

-Jól van – eresztettem le – köszönj Rennééknek – állítottam irányba, vállainál. Pár pillanattal később lavírozott be Kimi, egy nagy papírtálcával.

-Jesszus – nyögtem fel, tudtam, ha elengedem pocakosékat egy cukrászdába, minimum a süti készlet felét elhozzák.

-Igen? – vigyorgott rám kajánul, de tekintete, naaagy, ártatlan maradt.

-Hagytatok valamit egyáltalán a cukrászdában?

-Persze – szusszantott – viszont a formás kis feneked megbánja még ezt.

-Mielőtt még elkalandoznának a gondolataid – vettem el tőle a csomagot – vidd ki a gyerekeket játszani.

-Ja, hogy már itt vannak Renné-ék? – ugrott fel szemöldöke, s belépett a nappaliba – sziasztok!

-Apaaa – vágta csípőre kezeit Rii – kutusz!

-Egy pillanat hercegnőm – fektette tenyerét a kis buksi tetejére, majd Aaron felé fordult – hello kisember! Boldog gyerekkacaj volt a válasz, és már nyúlt is a férjem felé aprócska kezeivel.

-Egy pillanat alatt elvarázsolta Kimi a fiamat – kuncogott fel mellettem Renné.

-Kijössz velünk megnézni Ajaxot? – trécselt lazán a kiskrapekkal.

-Vavava! – kerekedtek el kristály kék szemei – igeeee!

-Na, gyere akkor – eresztette vissza a földre – gyere nyuszi – nyúlt Ri felé, aki csak fujtatva elrobogott mellette. Ajjjaj! Imádott apuci egy másik gyerekkel foglakozik!

-Riia, ne fuss! – kértem automatikusan, a teraszra vezető ajtó küszöbéről ugyanis rendszeresen elfeledkezett – megvár Ajax és lehetőleg ne csábítsd a medencébe!

-Micsoda? – kapta fel fejét Renné.

-Múltkor a medencében pancsolt Ajaxal - csóváltam fejem – tudod a kicsi gyerekmedencéjében. Ott heverészett a kutyával. Nagyon imádja ezt az ebet.

-Szemmel láthatóan – bólintott – Lin, beszélhetünk, míg a gyerekeket lefoglalja Kimi?

-Mi történt? - néztem végig aggodalmasan arcán.

-Felbukkant Aaron apja – sóhajtott fel pár pillanattal később – nem tudom igazából, hogy miért… vagy, hogy miért pont most, de itt van, haza jött Finnországba.

-Haza jött? – vontam fel szemöldököm.

-Nem meséltem el neked, hogy ki Aaron apja – felnézett rám nagy barna szemeivel – ugyan is ismered őt. Bár ezt csak később tudtam meg…

-Tessék?

-Nem akartam, hogy idegeskedjetek ezen a dolgon – hadarta lázasan – mert ha te, pontosabban a férjed nem az az ember lenne, aki, akkor nem is lenne miről beszélnünk…

-Ez így eléggé zavaros! – vágtam bele.

-Mondd neked valamit a Kalle Dahlman név? – suttogta kettőnk közé.

-Kalle… - ismételtem – nem… nem igazá…megállni! – kaptam rá tekintetem – Dahlman, mint, Kimi ex felesége Dahlaman?

-Érted már, miért nem mondtam el? – sóhajtott fel elgyötörten.

-Most jól értem, hogy a férjem kint játszik, az ex feleségének a testvérnek a fiával??? – szegeztem a lánynak a kérdést kikerekedett szemek mellett.

-Jól – bólintott halványan. Kinyitottam, majd becsuktam, majd újra eltátottam számat. Ez nem az a hír, amire az ember lánya számít, egy átlagos szerda délelőtt!  - figyelj, én nem tudtam, hogy nektek közötök van hozzájuk! Erre megesküszöm! Pár hete beszélgettem Paulával, ő sem tudott semmit Aaron apjáról, csak, hogy nem vállalta, és szóba jött Kimi első házassága, követték egymást a mondatok és amikor kimondta Jenni nevét, utána raktam össze a kapcsolatokat.

-De ez hogy, vagy mi, hol ismerted meg egyáltalán? – hadováltam meglepetten. A következő fél órában elhadarta nekem azt a titkot, melyet mélyen őrizgetett magában eddig. Volt a történetében valami, ami egyedivé tette az amúgy, átlagosnak mondható utat. Fiatal lány, nagy szerelemmel, és egy nem épp őszinte férfival, aki, amint felelősséget kéne vállalnia lelép. Ez az egyediség pedig nem volt más, mit hogy volt egy vonal közte és köztem a múltban megtett lépések miatt. Hát nem furcsa az élet? Nem is ismertem őt, ezt a lány, nem is nagyon volt esély arra, hogy megismerjem, mígnem az anyósom megkért, hogy beszéljek vele, mint anya az anyával. Aztán lettünk barátok… és most pedig kiderül, hogy vannak még közös pontok, ha akarom, ha nem.

-Lin! – hallottam meg Kimi metsző hangját, majd Rii halk hüppögését, gondolkodás nélkül ugrottam fel a kanapéról, és rohantam ki az udvarra.

-Mi baj kincsem? – térdeltem a betonon, s Kimi ölében ülő lánykám elé – elestél? – fogtam kezeim közé lábát, amin egy vérző horzsolás volt.

-Ühüm – bólogatott, míg kézfejével törölgette szemét – fáj…

-Elhiszem – vettem át Kimitől – gyere, beragasztjuk a lábadat.

-Aja - fúrta nyakamhoz arcát. Ó ez a bánatos manócska!

-Mi történt? – kérdezett rá Renné is, amint beléptünk.

-Elesett – felelte Kimi, épp láttam még, ahogy lerakja a pöttöm fiúcskát.

-App???? – pislogott rám Riia megilletődötten, hol van már apuci üzenetet küldve, pár pillanattal később belépett a finn is.

-Jaj Riri! – szuszogott aggódó apuka módon, egy pillanatra tisztán éreztem, hogy mennyire egymásra vannak hangolódva. Ri ugyan egy kicsit hüppögött, míg lefertőtlenítettem, s beragasztottam a térdét, de összességében egész jól átvészelte a kötözést, főleg, hogy utána apuci az ölében vitte ki egy kis lelekbátorító sütizésre.

-Én sajnálom ezt az egészet – pislogott rám alázatosan Renné, mikor már elhárult a „krizis”.

-Nem tehetünk arról, hogy kibe szeretünk bele – vontam vállat – engedni fogod neki, hogy lássa Aaront?

-Nem! – jelentette ki határozottan – azt sem tudta, mi a neve! Nincs szükségem rá, és a fiamnak sem! Lépjen ki az életünkből, teljesen!

-Én ezt értem, de mivel az apja – sóhajtottam fel – olyan életet akarsz a fiadnak, ahol nincs apja?

-Miért, olyan apja legyen, akinek a nevét a gyerektartásról szóló csekkekről ismeri? Mert az biztos, hogy Kalle mást nem tenne. Elve, mert van egy tökéletes látszat élete. Van felesége, akivel boldog, miközben folyamatosan megcsalja őt. Nos, erre nincs szükségem, főleg nem egy gyereknek.

-A gyereked a legfontosabb – pislogtam rá lassan – az ő érdekeit kell nézned, nem dönthetsz a saját érzelmeid alapján. Ezt vedd figyelembe.

-Tudom – túrt hajába – tudom. Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy.

-Ezt dobta a gép – vontam vállat mosolyogva, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget. Amíg Aaron apja nem jön az én gyerekem közelébe nem foglalkozok ezzel a véletlennel különösebb módon. Feleslegesen stresszelném vele magamat.

-Aja. – gömbölyödött össze a kanapén Aaron baba, megmosolyogtató volt az álmos picúr képe.

-Kidőltél kicsim? – vette fel óvatosan – sokat játszottatok kint, hazaviszem a kisherceget – nézett ismét rám – érezzétek jól magatokat a nyaraláson!

-Igyekszünk – kísértem ki őket az autóig. Pár pillanatig figyeltem a távolodó kocsit, majd visszamentem a sérült csibémhez – fáj még a lábad? – cirógattam meg pofiját, Kiminek dőlve feküdt a nappaliban.

-Ijjj – mutatta ujjai között a kicsi távolságot.

-Jól van. Elmeséled, hogy estél el?

-Hááát - szusszantott fel.

-Megint futottál Ajax után, igaz? – sandítottam rá.

-Ühüm - pislogott nagy szemekkel rám – de app!

-Mi van apával?

-Nem jött! – felelte homlokráncolás közben – nem jött! – ismételte dacosan.

-Aaron jobbra, Riri balra rohant – szólt bele Kimi is – és mivel az én nagy és okos lányom a fűben volt, míg Aaaron a medence felé igyekezett, naná, hogy felé indultam, ez nem tetszett a kisasszonynak és csakazértis rohangálni kezdett a kocsi feljárón, és átesett a pórázon.

-Tudod Ri, attól, hogy apa más gyerekekkel van, téged szeret a legjobban. Aaron baba még kicsi, nem olyan erős, mint te, így rá jobban kell figyelni - magyaráztam a kis szőkének. Elárvult kiskutya tekintettel pillogott hol rám, hol az apjára, és én ekkor fogtam fel igazán: ez a lány tényleg nagyon hamar nő! Hiszen még csak nemrég volt hat hónapos, most meg már féltékenykedik, ha apu más gyerekkel van. Mire észbe kapok tényleg legalább öt éves lesz!

-Auuu – sóhajtozott – aja!

-Tudom Ri, de be kell kenni a lábadat – csitítottam szelíden, mikor fürdés után levettem a kissé nedves kötést – hogy hamar meggyógyuljon. Hogy fogsz apáékkal pancsizni különben?

-Juj! – lesett rám kétségbeesetten – panciiii!

-Ne aggódj, addigra már sokat gyógyul – biztattam somolyogva – mit meséljek Riri?

-Azt! – bökött az Arieles könyvre, tegnap este fejeztünk be egy történetet, így meghagytam a választási lehetőséget kislányomnak az újat illetőleg.

-Mostál fogat szivi? – tudakolta az érkező finnem.

-Igen apppa! – bólogatott hevesen.

-Na, muti! – fektette tenyereit a pöttöm pofira két oldalról, Riia engedelmesen kivillantotta fogait, míg huncut pillantásokat küldött Kimi felé – ügyes vagy! – dicsérte. Ri kényelmesen elhelyezkedett, Kimi pedig fölé ereszkedett, karjain támaszkodva – aludj jól hercegnőm! – nyomott könnyed puszit a kis szőke orrára. Ó ez a szerelem! Mosolyogva figyeltem két kedvenc szőkémet, és közben csendben hálát adtam a sorsnak, hogy volt egyszer egy férfi, aki tökéletes apai szeretet, odafigyelést és támogatást adott a fiainak, elszórva bennük a majdani apaságuk alapjait.

-Komolyan, néha elkap a féltékenység, mikor Riri így pillog rád, te meg rá – vallottam bűnöm kuncogva, miután a kishölgy elaludt – már baba korában megvolt ez a csak apának szóló tekintete, és ahogy nő, egyre jobban tudja produkálni.

-Hát – tárta szét karjait vigyorogva – az anyja is eléggé oda van értem, tehát nem meglepő a dolog!

-Ó te egoista majom! – csaptam mellkasára incselkedve, elkapta karom, s végigsimítva rajta magához húzott.

-Nem hiszem, hogy olyan helyzetben vagy, amiben jó, ha szemtelenkedsz velem – kezdte vészjósló hangon.

-Mert??? – tudakoltam ártatlanul.

-Nos, hol is kezdjem anyuci – sóhajtott fel – délelőtt kezdted a süti zabálással.

-Én nem tehetek arról, hogy te hajlamos vagy a hízásra! – nevettem el magam.

-Hé! Konkrétan a seggem is csupa izom… – kezdte vehemensen.

-Persze, mert Mark csodaterveket csinál – szivattam tovább.

-Te Lin! – hunyorgott rám – most megmondom neked, hogy nem fogsz tudni leülni a formás kis fenekedre – nyomta kezeimet fejem fölé – ugyanis egy kissé extrém ágytornát terveztem be, a pimasz feleség móresre tanítására!

-Te és a híres ötleteid – vigyorogtam rá sötéten, legalábbis igyekeztem én is olyan kajánkodó mosolyt villantani, mint Mr bugyi olvasztó fölöttem!

***

-Hoppá! – tolta fejére a napszemüvegét az apartman előtt – helvetin hyvä (pokolian jó a történetben:’odabaszós’)

-Kimi!!! – pillantott azonnal szigorúan a fiára Paula –ne beszélj így a gyerek előtt!

-Úgy se érti – védekezett.

-De a srácok már igen! Szóval vigyázz a szádra!

-Hát jó, hogy le nem kever egy taslit itt helyben! – morgott a finnem.

-Igaza van – kuncogtam – attól, hogy azt hiszed, hogy a finn káromkodást nem érti a gyerek, nem biztos, hogy így van.

-Nah, te is ellenem – forgatta meg szemeit – Riia! Gyere csak tündérem… ha már anyád ilyen pimasz megint – hívta magához lányunkat, megint felkuncogtam, naná, hogy Ri „mellette” áll, nem úgy, mint én, a gyarló feleség, aki „ellene” van.

-Mi van öcsém, már nem bírsz magaddal? – heherészett Rami.

-Te, attól, hogy lazítunk, belebaa…izé lökhetlek a medencébe véletlenül – tette hozzá mintegy mellékesen.

-Nem vagyunk itt öt perce, ezek már idétlenkednek! – sóhajtozott mellettem Kristii – esküszöm neked, néha olyan érzésem van, mintha két idiótához mentünk volna hozzá – pusmogta halkan, hogy csak én halljam.

-Ezzel egyet kell, hogy értsek – kuncogtam ismét – de lássuk be, szeretni való idióták.

-Anyaaaa!  - robogott be Juu – mehetünk a medencébe?

-És hol az úszógumi? – kontrázott Titus.

-Először is lepakolunk fiúk – felelte komoly hangon – utána is ráérünk játszani, három hetet itt leszünk, szóval ne aggódjatok.

-De anyaaa!

-Panciiiiiiiiiiii! – szökdécselt be Riia is, nyomában a két Räikkönen férfival.

-Na, már csak te hiányoztál! – nevetett bele büszke mamásan Paula.

-Látod, Riia is fürdeni akar! – mutogattak lányomra, mintha csak ő lenne az értelmi szerző.

-Igaza van anyunak – cirógattam meg Juu arcát – előbb lepakolunk, aztán mehet a játék. Addig Ri sem fog medencézni.

-Ahh, jó - sóhajtott csalódottan.

-Lindi, ezt frankón elintézted! – vigyorgott rám Rami – csodálatos ez a hely!

-Ugye? – mosolyogtam elégedetten – nekem is nagyon megtetszett. Közel vagyunk egymáshoz, de ha úgy akarjuk, külön is lehetünk. Nagy zárt kert, medencével, a gyerekek mellett ez fontos.

-Apucik miatt meg a kert végében lévő tenger, és mellette a bár – heherészett bele Kimi.

-Felettébb nagy élmény ilyen szavakat hallani a szádból, hogy apucik! –gonoszkodott Rami – mintha kissé érzékeny lelkületű lennél mostanság!

-Majd ha belenyomom a hülye fejedet a homokba nem ezt mondod – méregette összeszűkült szemekkel a férjem.

-Kimi! – sápitozott Paula – hogy beszélsz a testvéreddel??? Még jó, hogy a kicsik felmentek!

-Ajj már! – morrant – nem vagyunk tíz évesek!

-Akkor ne viselkedj úgy – pislogott kisebbik fiára, Rami elégedetten felröhögött – te csak ne nevess, épp olyan lókötő vagy, mint Kimpa!

-Dráma, dráma – vigyorogtam, majd felindultam a kis szőkém után, gyanúsan csend volt ugyanis – Riri! – szólítottam a lépcsőről.

-Aja - jött a hang a fenti nappaliból – hoj ajszom????

-Gyere, megnézzük a szobákat – nyújtottam felé kezem – Kristii?

-Konyha! Öntöttem inni a gyerekeknek.

-Figyelj, kettő apartman van ugye, szeretnétek az egyikben külön lenni, vagy legyünk ebben a nagyban együtt, aztán ha megjöttek Erinék, oda beköltöztetjük őket?

-A kicsik úgy is együtt akarnak majd bandázni, meg ha már nyaralunk, ne legyünk annyira külön, nem?

-Egyet értek – bólogattam – hatalmas ez az apartman, szóval, ha külön akarunk lenni, teljesen jól megoldható.

-Ja, Räikkönenek - hümmögött, mire mindketten felnevettünk.

-Aja –szusszantott nyűgösen a kisasszonyom – kéjek tejcit – pislogott fel rám elárvultan.

-Álmos lettél szivem? – vettem ölbe, elnyomott ásítással bólintott – biztosan kifárasztott az út  - pusziltam tincsei közé, míg beléptem az egyik óriási, s nem mellesleg gyönyörű szobába. Kényelmesen elfeküdtem vele, ő pedig kettő korty anyatej után ellazította izmait, s elhunyt szemekkel relaxált. Nem sokkal később el is aludt, Kimi ekkor nyitott be.

-Hozd ide Brumit – kértem halkan, ő csak bólintott, s pár pillanattal később Rii játékos táskájával tért vissza. Melléfektettem alvós plüssét, meg még pár otthoni dolgot, köztük a kedvenc takaróját, így bár nem otthon, de ismert közegben ébredvén nem fog megijedni, vagy hisztizni.

-Riri még szopizik? – kérdezett rá csodálkozva Kristii miután kimentem hozzá.

-Nem – ingattam fejem – nagyon ritkán. Általában akkor szokott, ha rosszat álmodik, vagy idegen helyre megyünk, hamar megnyugszik, helyre áll a kis lelki világa, és kész, nincs gond. Nem is tudom mit csináljak – sóhajtottam fel – mert pont ezért, hogy ritkán kér már anyatejet, nincs szívem azt mondani, hogy nem, de lassan le kell szoktatnom róla, hiszen 29 hónapos már.

-Olyat nem nagyon tehetsz, hogy egyszer engeded, hogy szopjon, aztán meg nem. Tökéletesen átérzem, hogy min őrlődsz, de neked kell eldöntened, hogy vagy leszoktatod, vagy nem. Bár Rii úgy is jelez neked ez ügyben is. Én annyit mondtam a srácoknak anno, hogy elfogyott, kész, vége. Párszor még bepróbálkoztak, hogy hátha lett még egy kicsi – mosolyodott el – de viszonylag hamar, és háború nélkül megszokták a dolgot.

-Valami ilyesmit tervezek én is – bólintottam – bár olvastam nagyon drasztikus megoldásokat is.

-Nekem volt egy ismerősöm, aki erős paprikát kent a mellére, hogy a gyereknek rossz élmény legyen a szoptatás. Mondjuk legszívesebben fejbekólintottam volna egy serpenyővel! – fűzte hozzá saját véleményét is.

-Nem csodálom – fintorodtam el, ki képes a gyerekét ilyennek kitenni? Egyből láttam magam előtt, hogy az én kislányom hogy szenvedne ettől.

-Úgy alszik ez a lány, mint akit kiütöttek – ereszkedett mellém Kimi, miután kiosont a szobából, ő még maradt egy kicsit Riiával, hátha felébredne, amire egyébként többször volt példa, ha nem otthon aludt.

-Te lányod – horkantam fel somolyogva.

-A fiaim is úgy tudnak aludni, hogy még a mormota is megirigyelné őket, szóval ez tuti Räikkönen gén!

-Mi van a Räikkönekkel megint? – kocogott fel Rami is két üveg sör társaságában.

-Kösz – ivott elégedetten bele Kimi, miután letette elé az egyiket – az alvásimádat.

-Ja, hát… ja – vont vállat – ez van. De legalább nem volt gond a kölykökkel ilyen téren!

-Ahh, Riri is tökéletes ilyen szempontból! – helyeselt szolid böffentés mellett Kimi.

-Van olyan, amiben nem tökéletes szerinted? – rötyögött Rami.

-Nincs – villantott elégedett vigyort – jah, de, nem rúgott még téged erősen sípcsonton…

-Komolyan mondom, olyanok vagytok, mint két eszetlen gyerek – csatlakozott hozzánk Paula is.

-Mit csináltál eddig lent anyukám? – terelte a figyelmet Kimi szuszogva.

-Telefonáltam. Hívott a nénikéd, hogy rég látta a lánykádat, nem jöttök e haza. Nos, nem volt boldog, mikor elmondtam neki, hogy ma reggel utaztunk el.

-Ri sem szeret ott lenni, én meg pláne nem – vont vállat – szóval ennyi!

-Jó gyerekem, de tudod, eddig csak fiú utódok voltak, persze, hogy most mindenki kíváncsi Riiára. Tényleg hol vannak a gyerekek?!

-Ri alszik – pillantottam automatikusan az ajtó felé, ami az alvó törpémet rejtette.

-A srácok pedig bent játszanak – bökött fejével a másik irányba Kristii.

-Anya, most már lepakoltunk, meg minden ilyesmi! Mehetünk fürdeni?

-Nem várjátok meg Riiát szivem? – kérdezett vissza – most alszik, de nemsokára felébred.

-Klassz! Addig játszatsz velünk keriapu! – célozták be egyből Kimit.

-És mit akartok csinálni rosszaságok?!

-Hm – csücsörített elgondolkodva Titus – vigyél minket jet skizni!

-Ajha – kuncogtam – szolidabb dologra számítottam.

-Apa sose megy gyorsan! – panaszolta Juu.

-ÉN SEM megyek gyorsan, ha ott vagytok! – vigyorgott Kimi.

-De múlt… - kezdte volna, de a finnem nemes egyszerűséggel befogta a száját, míg az ölébe rántotta.

-Más ötlet minigengszter?

-’Engri bördszözzünk’ úgy is lenyomunk abban!

-Ne fogadj rá kis majom – paterolta le röhögve a gyereket.

-Gyere apa te is!

-Az az szórakoztassátok az ifjúságot – helyeselt Kristii – mi meg ihatnánk egy kis helyi koktélt.

-Támogatom az ötletet! – vigyorodtam el – mellettünk nem sokkal van is egy kis helyi… hát nem is tudom minek nevezzem, mert lényegében csak egy kis bódé…amolyan bambuszbódé…

-Pont az kell ide – csapta össze tenyereit – nemsokára jövünk, lehetőleg mindegyik gyerek maradjon épségben – szólt be a férfiaknak jókedvűen. Finn mormogás volt a válasz, így csak mosolyogva legyintettem, csodálatos heteknek néztünk elébe!

Sziasztok!

Úgy érzem, hogy ez nem az a rész, amit magyaráznom kell :D vagy, amely után eszmefuttatást kellene tartanom, hogy mi fog történni a következőkben… :P Így legalább tuti nem árulok el semmit xD főleg annak tudatában, hogy ennél a sztorinál szokásom, csak úgy, bumm, bombát robbantok… :P

Beszélgessünk egy kicsit arról, amiről én már egy ideje más blogolókkal, s pár olvasómmal is. A múltkori részhez írtam nektek, hogy úgymond, alkalmazkodjunk egymáshoz, a részek számát illetőleg. Mindig is voltak, s lesznek is olyan dolgok, amik visszaszorítják a blog életét, akár az én szemszögemből (lásd sok munka), akár a tiétekből (lásd most a vizsgaidőszak), de nem akarok kibabrálni azokkal az olvasókkal sem, akik rendszeresen írnak, s várják a folytatást, így tőletek teszem függővé a frisseket :) A kezetekbe adom a blog sorsát egy bizonyos szempontból :)

Játsszuk azt, hogy a 11-es szám a kedvence mindenkinek! Ez lesz a kulcs a következő részhez. Nem, nem, nem kommenthatár! Csupán ezzel a komment szám eléréssel tudjátok jelezni felém, hogy van időtök rám, és a blogra :) így nem kell várni, hogy mennyi az annyi, ti is tudjátok és én is látni fogom, hogy mennyire „siessek” a frissel. Ezt így elfogadhatónak találjátok? :) Türelmes vagyok, tényleg, és tisztában is vagyok azzal, hogy mennyire elfoglaltak vagyunk mindannyian, ezért ajánlanám ezt a „kulcs a részhez” dolgot. :)

Remélem, nem keltettem senkiben negatív érzéseket ezzel, mert tényleg nem az a szándékom, hogy úgy érezzétek, kell írni… :/  Elárulok valamit nektek, bár szerintem nem meglepő :D A blogoló úgy érzi, hogy konkrétan sz*r az, amit csinál visszajelzés nélkül :D ilyen szempontból tehát kell a megerősítés még a karakánabb egyéneknek is. :) Én úgy terveztem, hogy február ezen napjára már túl leszünk a H&S-on , és a BTW-n is, és, hogy érkezhet a SOS (igen, igen új történet a láthatáron :D ) viszont most még  a H&S-ből is van 7 rész, szóval csúszik a dolog :)

Szóval várom a véleményeket a részről is, az ötletről is. De tényleg, ha nem találjátok elfogadhatónak, írjátok meg, valami kompromisszumot csak találunk… :P :)

Puszi

L.