Heart and Soul

Part 6

2012. november

Tíz kör volt vissza a szezonzáró brazil futamból. Valahogy nem is bántam. Egész hétvégén technikai gondokkal küzdöttünk ugyanis. Maga a futam is malőrösen indult, mivel éppen Kimi előtt pördült meg a Red Bull, s bár tisztán látható volt, hogy Kimi félelmetes reflexeink köszönhetően sikerült elkerülni az ütközést, mégis láttam magam előtt, hogy úgy is csak Kimi lehet a hibás ezért.

Aztán meg ott voltak az előzési kísérletek, amihez nem volt meg a kellő tempónk és végül Kimi pályaelhagyása.

-Mi ez a szektoridő??? – kerekedtek el szemeim, belső kamerán át figyeltem, ahogy Kimi lecsúszik az ideális ívről a vizes, csúszós pálya részre, átszánkázik a füvön, le a szervizútra - baszki!  - morrantam, ahogy megláttam a lezárást. Megfordította az autót és visszagurult, át a füvön, rázóköveken - uhuuu – húztam be nyakam sziszegve, ezt tuti szerette az E20 alja!

-Ez mi ez? – kérdeztem fejemet ingatva a finnt.

-Bazdmeg! Há’ mi a fasznak van lezárva egy szervizút???? – jött az ingerkedő válasz, biztos voltam abban, hogy gazdagon, s finnül káromkodott egy sort a kérdése előtt.

Kicsit valóban megsérült az autónk, de tudtam, hogy a maradék köröket így is gond nélkül teljesíteni tudja, így nem különösebb módon aggódtam. Végül tízedik helyen fejeztük be a futamot, Kimi összetettben megtartotta harmadik, míg mi a negyedik helyünket.

-Mindent összevetve, sikeres évet zártunk – kezdte az év utolsó rádióüzenetét Éric – megmutattuk, hogy csapatként erősek vagyunk, távol a politikai cselszövésektől, és csapatokon eluralkodó belharcoktól. Büszke vagyok arra, hogy mint csapat ilyen erősek vagyunk! Köszönöm mindenkinek az áldozatos munkáját! 2013-ban a világbajnoki címekért megyünk!

***

2012. december

Vigyorogva csóváltam meg a fejem, mikor Kimiről kijöttek az első képek. Totál fekete cuccban, nyakkendő nélkül ehh, meg sem lepődtem azon, hogy a maga stílusában, lazán, zsebre dugott kézzel ácsorog egy FIA Gálán.

Ehh igazán osztozhattál volna a nyomoromon!  - jött az sms tőle.

Mindig kedves számomra, amikor bele akarsz rángatni valamibe :D – válaszoltam.

Ugyan, mint zseni/mérnök itt kéne toporognod? Nem??? Ha már olyan tuti helyzetben vagyok, hogy a legformásabb popsi tulaja a versenymérnököm.

Héhé! Mióta vagy te ennyire tisztában a popó béli adottságaimmal?! – kértem ki magamnak – amúgy meg fél óra múlva indul a gépem Angliába. Bakker, lehet tényleg téged kellett volna elkísérnem, mint hogy haza látogassak.

No para kicsi lány. Ha gáz van, hívj. - sóhajtva tettem el mobilom, még mindig nem voltam biztos abban, hogy valóban meg kéne látogatnom a családomat. Kimi megkérdezte, nem akarok e elmenni vele a díjátadóra, de nemet mondtam, hogy az idióta rokonaimmal legyek, mert ugye csak most tudok haza utazni. Lehet, én voltam az idióta.

-Mi lenne kislányom, ha nem azzal az átkozott géppel szórakoznál, hanem segítenél teríteni?!-fontoskodott anya egy köteg szalvétával a kezében, 27 órája voltam Stratfordban.

-Éppenséggel a főnököm értesítőjét néztem meg – pislogtam rá.

-Látod, ha normális munkád lenne!

-Anya, ez normális munka! – sóhajtottam fel – pár hete lett vége a szezonnak, persze, hogy még tart az értékelés, fejlesztések a jövő évre - kezdtem magyarázni, de aztán elharaptam a mondatot, úgy sem érdekli őket, egyik fülükön be, míg a másikon ki.

-Bezzeg Roddyk tud, nyolc órában, heti öt napban dolgozni – füstölgött.

-Ja. Tud. Csak amíg ő Anglián kívül sehol nem járt, én szó szerint bejártam a világot, számtalan országot és kultúrát megismerve, arról nem is beszélve, hogy annyit kerestem egyedül, mint ez az utca együtt véve!

-Persze, dicsekedj csak a pénzeddel! – vágta oda, megforgattam szemeimet.

-Te is tudod, hogy nem azért mondtam – csattantam fel – csak igazán nyomasztó, hogy Roddyk akármit tesz, az tökéletes, én kategóriákkal nagyobb dolgokat viszek véghez, azt meg le se szarjátok!

-Vigyázz a szádra kisasszony! – kontrázott bele apa. Hát ez nem igaz!

-Sétálok egyet! – kaptam fel mobilom, s kabátom, éreztem, hogy ki kell lépnem abból a házból, mielőtt kiugranék az emeletről idegességemben. Gyors tempóban lépkedtem a hóban, de amilyen dühös voltam legszívesebben rohantam volna. Soha nem értettem miért viselkednek így velem a szüleim. Elvégre a lányuk vagyok, nem az lenne a helyes ha támogatnának? Vagy legalább egy kicsit is szeretnének. Hihetetlen súlyú magány telepedett rám, visszalassítottam lépteim, mert úgy éreztem az erőm cserben hagy. Pár házzal arrébb felkanyarodott egy autó, fiatal pár szállt ki belőle, s szinte ezzel egy időben nyílt a bejárati ajtó is. Fehér sapkás, nagyjából én korombeli lány kacagott fel az eléje siető idősebb férfi láttán. Szorosan megölelték egymást, majd két puszit váltottak. Irigyeltem az ismeretlen boldog arcú lányt. Valahogy így kéne lenni nálunk is, nem? Az egyik padhoz érve lesöpörtem róla havat, és leültem. Mély légvételekkel próbáltam lenyugodni, ugyanis legszívesebben itt helyben elbőgtem volna magam. Meg sem lepett, hogy Kimi jutott először eszembe, előhalásztam mobilom, negyedik csörgésre felvette.

-Hy kicsi lány! – köszönt.

-Szia… - mormogtam.

-Hm, ez elég depis Ena hang.

-Egyet értek – sóhajtottam.

-Mi történt? – kérdezte rekedtes hangon.

-A szüleim. Az történt – foglaltam össze egy szóban – Kimi, létezik olyan, hogy a szülők utálják a saját gyereküket?

-Hát mit tudom én – kezdte – mármint ehh, ja, lehet.

-Klassz - szontyolodtam el még jobban.

-Nézd én nem értem a szüleidet – folytatta – csak azt látom, hogy van egy klassz csaj, akit marhára nem értékelnek. Meg sem érdemelnek téged Ena. Állítom neked anyám ilyen lányról álmodozott a vásott fiai helyett – röhögött fel, elmosolyodtam, miközben gyorsan letöröltem egy kósza könnycseppet.

-Kösz Kimi – sóhajtottam meghatottan – bár szerintem semmiért nem cserélt volna el titeket, legalábbis az, ahogy rajong értetek, ezt mutatja.

-Sienna – ejtette ki nevem puhán, biztos voltam abban, hogy tudja, mennyire közel állok ahhoz, hogy elsírjam magam a rengeteg negatív dologtól – ehh baszki, oda megyek!

-Ne fára...

-Hé, totál kész vagy. Nincs vita. Pár óra – sóhajtott fel – lehetőleg ne csinálj hülyeséget addig.

-Köszönöm – feleltem halkan, képtelen voltam többet mondani. Lassacskán esteledett körülöttem, és kellően át is fáztam már a vékony szövetkabátot nem arra találták fel, hogy huzamosabb ideig legyen az ember kint a hidegben. Hatalmas sóhaj szakad fel belőlem, mikor megpillantottam Roddyk autóját a felhajtón.

-Örülök, hogy méltóztattál haza jönni – sápítozott anya – a testvéredék már vártak.

-Ugyan anyu, alig jöttünk meg tíz perce – intette le testvérem – szia Enus! – ölelt meg.

-Szia – mosolyodtam el halványan – Vic? 

-Itt vagyok – jött a hátam mögül a hang, felé fordulva majdnem felröhögtem, ugyanis röhejes tartásban állt hangsúlyozva kismama ruháját, és még nem létező pocakját – szia! – lépett hozzám két puszival. Órámra lestem, nagyjából egy órája beszéltem a finnel, akkor még egyszer ennyi idő még mire ideér. Bő háromnegyed óra múlva végre nem anyám szónoklatát kellett hallgatni, pár percre kettesben maradtunk tesómmal.

-Milyen volt az első év? – ereszkedett mellém Rod – tiszta fura volt, hogy az elmúlt hónapokban a tv-n keresztül láttunk – mosolyodott el.

-Pörgős, izgalmas – kezdtem óvatosan – de nagyon élveztem.

-Nem csodálom hugi! Kicsit irigyellek is, hogy ennyi helyen jártál!

-Hát, látogass meg jövőre az egyik futamon – vontam vállat somolyogva, nagyon jól esetek a szavai. Ő soha nem éreztette velem azt, amit anyáék, és bár a szüleink generálták a feszkót köztünk ezzel a favorizálással, igyekeztem azt kizárni.

-Szavadon foglak! – nevetett fel.

-Úgy, egy friss apának pont az kell majd, hogy az idétlen húgát kísérgesse! – szólt bele anya.

-Mi a bajod velem? – meredtem rá – amióta haza jöttem folyamatosan csesztetsz! 

-Ne beszélj csúnyán!

-Ezt nem hiszem el  - tört ki belőlem hisztérikus nevetés – nincs kettő napja, hogy itt vagyok, és nem hallok mást tőletek, hogy milyen szar az életem, mekkora egy lúzer vagyok, és ez mellé még felszínes és sekélyes is. EGYÁLTALÁN NEM ISMERTEK ENGEM???

-Jelenleg egy hisztis lányt látok magam előtt – fonta össze karjait szigorúan anya – nem erre neveltünk! Biztos az az alkoholista finn rontott meg!

-Alkoholista finn? – tátogtam – tisztában vagy azzal, hogy egy olyan emberről beszélsz, aki világbajnok élsportoló?!

-Az a baj veled kislányom, hogy túlságosan naiv vagy, és mindent elhiszel. Még, hogy sportoló – kuncogott – ugyan kérlek. Beül és vezet. Ez nem sport.

-Heti hét napot edz, fizioterapeuta által összeállított edzésterv alapján. Életemben nem találkoztam olyan emberel, akinek olyan állóképessége és fittsége lenne, mint Kiminek. És mi az, hogy csak beül és vezet???? Tudod te, hogy mekkora terhelés éri a szervezetét?! Van, amikor a testsúlyának a hétszerese nehezedik rá! Anyukám, gondold már végig, ha rád nehezedne ekkora erőhatás, komolyan mondom a kórházban kötnél ki. Tudatlan vagy! Csak acsarkodsz, és gerjeszted a feszültséget!

-Hogy beszélsz te velem? – sziszegte – hogy merészeled?

-Álljatok le - próbálkozott be Rod, de leintettem.

-Te hogy merészelsz így viselkedni velem? – fújtattam dühösen – ugye kezelsz, mintha egy korcs lennék a tökéletes kis életedben. Milyen anya az ilyen? Kimi édesanyja többször felhív, mint te! Önző és szívtelen vagy. Kis híján tönkre tetted Rod és az én kapcsolatomat is, mert amíg őt isteníted, velem azt érezteted, hogy a pokolba kívánsz! 

-Enus – érintett meg Rod – figyelj rám.

-Kérlek ne állj anya mellé – néztem rá csorgó könnyeim alatt. Ebben a pillanatban élesen harsant a csengő, levegőm kapkodva mentem az ajtóhoz – Kimi! – sóhajtottam megkönnyebbülten.

-Hé, hé kicsi lány! – nézett végig rajtam, ekkor már gátlástalanul zokogtam, szorosan ölelésébe vont – itt vagyok! – sóhajtotta tincseim közé, bólogatva jeleztem neki, hogy mennyire fontos ez most nekem.

-Maga meg mit keres itt? – szegezte neki a kérdést, én pedig úgy megdöbbentem, hogy még a sírást is abba hagytam.

-Én hívtam ide – sziszegtem – ugyanis annyira kikészítettél idegileg, hogy inkább fagyoskodtam kint a hóban, minthogy veled legyek egy házban!

-Ena? – meredt rám Roddyk – de mi történt?

-Az, hogy anya folyamatosan arról beszél nekem, hogy egy senki vagyok melletted! Soha, érted soha nem akartam versengeni veled, vagy bizonygatni, hogy melyikünk a jobb, de az ő szemében, sőt az ő szemükben te vagy a tökély, míg én, aki történelmet írok azzal, hogy nőkét versenymérnök vagyok semmit nem jelent. Most, hogy gyereketek lesz ez még rosszabb, ugyanis anyu szerint egy megromlott, sekélyes életű nőcske vagyok.

-Talán ha nem beszélnél úgy, mint egy kocsis, és nem lenne rajtad ennyi tetoválás úrinőnek nézhetnél ki!  - húzta ki magát anyu, aki persze most is kosztümben feszített.

-Huzzunk innen Ena – biccentett kifelé Kimi – szedd össze a cuccaid, aztán lépjünk le. Nem hagylak itt

-Maga csak…

-Nekem ne jöjjön az idióta dumájával – vágott bele – csak sajnálni tudom magát. Itt van ez a lány, akiben akkora szenvedély ég, hogy az egész szaros világot meghódítja, de ahelyett, hogy büszkén mellé állna csak lehúzza a picsába. Későn fog rájönni, hogy mekkora értéket vesztett – fűzte hozzá halkabban – csak akkor már marhára nem lesz visszaút. Te vagy Roddyk? – fordult tesóm felé, aki kurtán bólintott – haver kurva gyorsan változtass a kicsi lánnyal kapcsolatban, mert el fogod veszteni a húgodat.

-Mi ez az egész? – túrt hajába idegesen – én nem tudtam, hogy ez ennyire kiélezett. Egy évben párszor jövünk, de akkor egy kis testvéri rivalizáláson kívül nem volt semmi én nem tudtam, hogy te ennyire ki vagy Sienna. Miért nem mondtad el?

-Persze, mert anya gondosan csak engem csesztetett. Előtted meglepően visszafogta magát, egészen a mai estéig – sóhajtottam halkan – mit gondolsz miért kerültelek? Akaratlanul is ellened hangolt azzal, hogy ezt éreztette: én egy kis senki vagyok hozzád képest. Miért? Miért gyűlölsz te engem ennyire? – pillantottam anyára – hiszen a lányod vagyok.

Állta a tekintetem, de egy szót sem szólt. Keserűen megingattam fejem, és felmentem mellette,

hogy lehozzam táskám. Nem akartam mást, csak eltűnni innen, és soha vissza sem nézni.

Érzékeltem, hogy autóba ülünk, a jellegzetes Kimi illat és jól ismert motorzúgás nyugalommal töltött el. Mégis úgy éreztem magam, mint akit megvertek. Lelkileg fáradt és nyomott voltam, az eddig viszonylag jól visszafogott keserűség most megbosszult; egyszerre zúdult rám maró könnyek kíséretében. Kontroll nélkül sírtam, és egyszer csak egy hotelszobában voltunk, a finn gondosan a karjaiba vont. Nem jött idióta szónoklatokkal, csak csendben mellettem volt, és hagyta, hogy totálisan összesírjam pólóját. A sírásból szipogás abból pedig csend, majd álom lett, ugyanis egyszer csak arra ébredtem, hogy sötét van, és ő egyenletesen hortyog mellettem. Úgy éreztem, hogy a szemeim helyén két teniszlabda van, tudatosan kerültem tehát a tükröt, mikor kibotorkáltam a fürdőbe. Lerúgtam farmerom, s megnyitottam a csapot, míg levetkőztem, s felgumiztam tincseim majdnem meg is telt a kád forró vízzel. Sóhajtozva nyúltam el a habok között, s csak ekkor vettem elő a családdal kapcsolatos gondolataimat. Zűrzavaros és intenzív volt az a veszekedés. Nem értettem anya miért ilyen ellenséges, aztán meg Rod nem is nagyon érzékelte a jeleket furcsa egy család az tuti! Az utóbbin mondjuk nem voltam meglepve, kb kéthavonta meglátogatták anyáékat, ezen esetek 98%-ban én nem voltam ott, amikor meg igen, anyu tényleg visszafogta magát. Bezzeg, mikor engem jöttek látogatni komolyan tartottam attól, hogy anya csak azért látogat, hogy kikészítsen idegileg. De miért?!

-Ena? – jött a bizonytalan hang.

-Fürdök – kiabáltam ki – de bejöhetsz, mert nyakig habban ülök!

-Ok, nem ugrottál ki az ablakon – mormogta, majd belépett – fél három van - ásított hatalmasat.

-És? – rántottam meg vállaim.

-Ehh, a normális ember ilyenkor alszik vagy lerészegedik – tette hozzá vigyorogva.

-Én sose voltam normális - mosolyodtam el, órák óta most először őszintén – Kims nagyon hálás vagyok, hogy itt vagy velem most.

-Soha nem láttalak ennyire kibukva bakker – ereszkedett a kád szélére – amúgy tudod, hogy kurvára szexi vagy így?

-Most már igen – rebegtettem meg szempilláim – ahh – nyúltam szememhez, olyan nehéznek éreztem duzzadt szemhéjamat!

-Akarsz róla dumálni? – nézett rám komolyan.

-Nem – ingattam meg fejem – láttad, szóval felesleges.

-Ok. Ledőlök – állt fel – kiabálj, ha kell valami, csak ne hangosan, hogy tudjak aludni!

-De édi vagy – néztem fel rá vigyorogva – pihenj csak, el leszek – bólintottam – nem sokára megyek.

Biccentett, s lehajolt hozzám, könnyed puszit adott homlokomra, majd magamra hagyott. Tökéletesen tudta, hogy mikor mire van szükségem.

***

2013. március

Mélyen beszívtam a benzingőzős levegőt. Végre ismét versenypályán voltunk! Az első verseny helyszínére érkeztünk, de már rengeteg munkánk volt a 2013-as évben. Enstoneban szinte megállás nélkül dolgoztunk az új fejlesztéseken, kasztnikon, és bár Kimi konkrétan elküldött minket a sunyiba Markkal, de rávettük, hogy tegye be a fenekét a szimulátorba.

-Még mindig nem értem mi értelme volt – pislogott rám lustán Kimi – a seggem kitörölhetem vele, és ezt te is tudod. Semmi nem adja vissza a pályán való átrongyolást.

-Örülj neki, hogy nem kötelezlek arra, hogy gyere pályabejárásra! – morrantam fel – hisztizel itt mint egy gyerek, pedig te is tudod, hogy van valamennyi haszna!

-Én hisztizek? – vonta fel szemöldökét – ahaa.

-Tele van a fejem ezekkel az idióta módosításokkal – pillantottam gyilkosan a bazi vastag mappára –ok elismerem, jóval kevesebb, mint lenni szokott a 2014-es évre összeállított technikai szabályzat miatt, de akkor is marha sok minden van. Első légterelő flexibilitása, légterelők torziós alakváltása, nagyobb mértékű törésteszt, súlyhatárváltozás, Coanda kipufogó, DRS, a padlólemezek gyártása során keletkező mérethibák szigorítása… soroljam még? És akkor Pirelli változtatásairól nem is beszéltem.

-Nem akarok bunkó lenni, de rád férne egy kis laza ágytorna – paskolta meg vállam.

-Baszodj meg – szisszentem fel, vigyorogva emelte fel kezeit.

-Mondom én ehh, szólj, ha segíthetek – kacsintott rám, s elhúzott a másik irányba. Ez most mi ez?

Laptopomat magamhoz véve felmentem a nagyterembe, hogy felkészüljek az értekezletre. Nem meglepő módon, párán már lézengtek ott, de különösebb módon nem zavart, bedugtam fülesem, jelezve, hogy ne zavarjanak.

-A három edzésen 67 kört tettünk meg a Pirelli által kiadott szuper lágy, s lágy keverékeken – mutattam Marknak a táblázatot – a második edzésen futott teli tankos verseny szimuláció sem terhelte le annyira a gumikat.

-Mire célozgatsz? – pillantott rám, lassú mosolyra húztam ajkaim.

- 58 körös lesz a futam, a Pirelli három kiállást jósol, de van nekünk egy Kimink, akik pokolian jól bánik az abroncsaival. Ha kiküszöböljük az alulkormányzottságot, ami az Albert Park rögtönzött és poros rossz tapadású pályaíve ad… valamint a megfelelő szögbeállítással az oldalirányú csúszkálások következtében kialakuló terheléseket, mint pl az abroncsok mechanikus és termikus igénybevételtét, meglehet kettő kiállással!

-Igen, úgy gondolom meglehet – bólogatott – de ahhoz meleg aszfalt kell. Látod a második edzésen 3°C –al csökkent az aszfalt hőmérséklete, plusz az 5 km/s-os szél már elég volt ahhoz, hogy a szuperlágy abroncsok élettartama csökkenjen.  Egy mp-el gyorsabb a lágynál, de 10 kör alatt annyira lekopik, hogy 2 mp-et veszít a pilóta.

-Igen, de a lággyal megnyomhatjuk. 22 kört simán mehet vele Kimi, két etapban az már 44, plusz mondjuk 10 kör a szuperen. 54-nél tartunk és 58 körös a futam, plusz két-két kört valahova beiktathatunk. Amilyen tempókat mentek a Ferrarik, Red Bullok, Mercik három kiállást várok náluk, ugyanis egy cseppet sem kímélték az abroncsokat.

-Meglátjuk – hümmögött – nagyon tetszetős stratégia, és nagyot szakíthatunk vele.

-Csináltam egy másik stratégiát is – toltam elé a másik lapot – de én erősen az elsőre szavazok!

-Ez az kislány, nyerjük meg a szezonnyitót!

Eső, eső, eső… utálom az esőt! A Q2 kezdési időpontját már ötödször tolták el, mikor végre méltóztattak véleményt kérni pilótától, s mérnöktől egyaránt.

-Rosszak a látási viszonyok, a pályán áll a víz, a kézi s gépi takarítás ellenére. Én nem engedem így ki a pilótámat! – jelentettem ki határozottan. Végül a versenyigazgatóság is belátta, hogy értelmetlen itt szenvedi, így a Q2 és Q3 el lett halasztva vasárnapra.

-Fasza, hogy ülünk itt a semmiért – sóhajtozott Kimi – lezuhanyozok, aztán elmegyünk kajálni?

-Annyira bírom, hogy ilyen hamar vált az agyar pilótából emberré – vigyorogtam rá.

-Viccelsz már vagy húsz perce azon agyalok, mit eszek – röhögött – tökre látszott, hogy vége a kvlinak. Már mikor bejöttünk, akkor szar volt a pálya, szóval

-Sienna – lépett hozzám Ed – hívat a góré! Mit tettél???

-Semmit – vontam vállat – hotel? – pillantottam a finnre, bólintott így elindultam Érickhez. 

-Látni akartál? – dugtam be fejem a gyere után.

-Igen – mutatott az asztala előtti székre – gyere.

-Baj van? – méregettem.

-Birom ezeket a ledöbbent arcokat – nevetett fel – miért hiszi mindenki azt, hogy csak rossz miatt hívhatok valakit?

-Passz – vontam vállat.

-Mikor aláírtuk az idei szerződésedet volt pár ajánlat az asztalodon – kezdte, helyeslően biccentettem, mindenki tudta, hogy melyik csapatok tettek ajánlatot - nem szeretem, amikor egy ilyen képességű ember, mint te az utolsó pillanatban lesz a miénk. Kimivel nagyon jó csapatot alkottok, olyan év áll mögöttetek, mögöttünk, amire talán senki nem mert volna fogadni rajtunk kívül. Kétséget kizárólag akarlak megtartani mindkettőtöket, ezért – elém tolt egy mappát – Gerald és én úgy döntöttünk, hogy már ajánlatot teszünk 2014-re neked.

-Máris? – csúszott ki a számon – többes számban beszéltél. Kimi tud már erről?

-Előbb veled akartam beszélni – támasztotta ujjait egymásnak.

-Miért? Kettőnk közül ő a lényeg.

-Nem feltétlenül – ingatta fejét – ti együtt vagytok ilyen erősek. Kimi az egyik legjobb képességű pilóta, és biztos vagyok abban, hogy más mérnökkel is 100% - ot nyújtana, és remekül teljesítene, de te olyan szinten ismered őt, ahogy senki más az autó sportok világában. Ez hihetetlenül nagy előny nektek!

-És ha én maradok, Kimit könnyebben rá lehet venni a hosszabbításra – döntöttem oldalra fejem.

-Ezek kemény szavak – figyelmeztetett óvatosan – főleg annak tudatában, hogy mennyire elismerem a tudásodat.

-Nem akartam tiszteletlen lenni – sóhajtottam őszintén – de lássuk be, van igazság abban, amit mondtam, főleg annak tudatában, hogy milyen feltételekkel jött vissza a finn. Köszönöm Éric, alaposan átolvasom – vettem kezeim közé – remélem nem azonnali választ vártok.

-Nem, dehogy – mosolyodott el – előttünk az év – tárta szét karjait – de, remélem megérted, nem szeretnénk Brazíliáig várni.

Biztos voltam abban, hogy Éric szavai őszinték voltak afelől, hogy becsüli a képességeimet, de akkor sem állt szándékomban megosztani még Kimivel ezt az ajánlat dolgot. Gondosan a zárható szekrényem mélyére süllyesztettem anélkül, hogy belenéztem volna. Versenyt nyerni jöttem, nem holmi papírmunkával szórakozni.

~

-A levegő 18, az aszfalt 24 fokos. Előtted és mögötted mindenki szuperlágyon – informáltam Kimit – minden rendben?

-Igen.

-Remek. Sok sikert Kimi! – sóhajtottam fel, majd hagytam, hogy mentálisan is összeszedje magát az utolsó verseny előtti pillanatokban a gridre visszagurulva.

Elégedetten figyeltem, ahogy Kimi előz az első körökben, és, hogy lassacskán araszolgat felfelé a hőmérséklet is. Durva módon már a harmadik körben elkezdődtek a cserék, és szektoridőket elnézve biztos voltam abban, hogy mi sem húzzuk ki tízig.

-Box! – nyomtam le Kimi rádióját a kör közepe felé, a garázs felé fordultam, hogy nyomon követhessem az eseményeket. Jól ment a csere, pont oda állt vissza, hová számoltam, hogy felér… egyszerűen minden klappolt, és én megéreztem a győzelem szagát. Érdeklődve néztem aztán, hogy Fernando –aki Kimivel egyszerre jött először – a 20. körben ismét jön.

-Hárommal mennek és szerintem Vettel elé akarnak vágni, nem indokolt még a csere – pillantottam Markra, bólintott – már csak Vettel a nagy kérdés, de erre reagálnia kell. A Merciket és Massát magunk mögött tudjuk tartani tempóval.

-Jön Vettel – mutatott a monitorra egy körrel később, egymásra vigyorogtunk, pont ez kellett nekünk. Árgus szemekkel néztem a szektorainkat, Kimi úgy bánt a gumikkal, mintha az aszfalt felett lebegne, nem is azon rongyolna pokoli tempóval.

-Húzz innen köcsög felhő! – morogtam, mikor elkezdett csepegni a 29. kör tájékán.

-Elkergetted! – paskolta meg vállam Mark, mikor abbahagyta a csepergést. A 34. körben aztán behívtam a finnt, hogy megejtsük az utolsó cserét.

Kettő kör volt vissza és Kimi 11 másodperccel vezetett. Elvigyorodtam, mikor felvillant a leggyorsabb kör K.Räikkönen – 1:29.274-es idővel.

-P1! P1 KIMI! – üvöltöttem a rádióba nevetve – fantasztikus munka! Gratulálok Iceman!

-Kösz mindnet srácok. Jó volt az autónk, meg volt a tempónk! Ezt ma megünnepeljük! – jött a válasz felszabadultabb hangon. Nevetve dobtam le a fülesem, hogy a kordonokhoz tudjak rohanni, a győzelem mámora totálisan elöntött. Tavaly megkaptuk, hogy ha Lewis nem esik ki előlünk, nem biztos, hogy nyertünk volna… és bár volt benne igazság, az F1-ben soha nem létezett a ha szócska! Most viszont saját erőnkből, Kimi félelmetesen jó reflexeinek és gumikezelésének és remek csapatmunkánknak köszönhetően, megérdemelten nyertünk!

Fusion Nightclub? – pillantottam az elit hely nagyon elit táblájára. Mit keresünk mi itt?!

-Neee már, én nem akarok félmeztelen macákat nézni, miközben vonaglanak! 

-Ne parázz kicsi lány, ez nem olyan club – vigyorgott rám Kimi. Felballagtunk egy bazi széles lépcsőn, dübörgő zene, és egy hatalmas helység fogadott minket. Egyik oldalon félkörívben pult, mögötte vagy ezer üveg… a két hosszanti fal mentén hangulatos fényű boxok, a pulttal szemben bazi nagy üvegkorlátos terasz, Pazar kilátást nyújtva Melbourne éjszakai képre. Hoppá!

-Asszem’ bejön neki – röhögött fel Ed mellettem.

-Az hová vezet? – mutattam oldalra.

-Ahová megyünk – nyúlt kezem után a finn, s felvezetett. Eltátottam a szám a látványra. Na, itt jól fogjuk érezni magunkat! Az asztalon már alkohol fogadott, előre láttam a srácok torka nem marad szárazon, a mai éjjelen.

Sokadszorra koccintottunk Kimi sikerére, éreztem is rendesen, hogy az alkohol dolgozik véremben. Forróság vett körül, pontosabban zubogott bennem. Tömeg volt körülöttünk, de nem az a tipikus hering parti, így a tánc közben csak a finn teste simult hozzám. Hátravetettem a fejem, s olyat éreztem, amit eddig még soha… Kimi finoman ingerkedve belecsókolt szabaddá váló nyakamba. Egy pillanatra teljesen lemerevedtem, de a zene lüktető ritmusa, a finn ölelő karjai, és az alkohol felszabadított; eszembe sem volt elhúzódni, ami további finom puszikhoz vezetett, egyenesen fel a fülemig.

-Eszelősen szexi vagy - zihálta fülembe, átkaroltam nyakát és szorosa préseltem testem övéhez. Az agyam egy része riadózott, hogy mit teszel? de nem tudott izgatni. Ez nem az a pillanat volt, hogy agyaljak. Itt és most ugranom kellett, engedni az ördög kísértésének, hogy feloldozást nyerjek, vagy végleg kárhozatra ítéljenek.

Kimi

Hosszan kortyoltam a vodka narancsba, de tekintetemmel Enát követtem. Kecsesen ringott csípője, az egyszerű, fekete ruha rásimult idomaira über szexivé téve az egész nőt. Vékony combjai szinte hívogatták a hímnemüket a fél hátát szabaddá tévő göncről nem is beszélve. Láttam, hogy nem csak én mustrálom őt, így könnyed léptekkel hozzásétáltam, lássák csak egyáltalán nem szabad préda.

-Nem vagy szomjas? – húztam totál magamhoz őt, helyeslően bólintott így elé emeltem poharam.

-Életmentő vagy! – sóhajtott vigyorogva, gyorsan megszabadultam a feleslegessé vált pohártól, és a nő derekára csúsztattam kezeim.

-Kicsit, mintha ittas lennél – húztam gonosz mosolyra ajkaim, ami inkább a helyzetnek szólt. Hogy halljon totál hozzám kellett simulnia, én meg élveztem a törékeny testét enyémen.

-Ahhh, neked állnak keresztbe a szemeid szépfiú! – incselkedett.

-Nem az szokott állni – nevettem el magam, és fordítottam rajta, a zene ritmusára mozgott előttem, formás feneke ágyékomhoz dörzsölődött előidézve egy kisebb erekciót. Bakker, kurvára szexi ez a nő!

Nem igazán ellenkezett, ahogy hasára csúsztak kezeim, ismertem már annyira a női nemet, főleg ezt a nőt, hogy tudjam, meddig mehetek el. Totál beindított azzal, hogy egyre többet és többet érinthettem belőle, nem akartam mást, csak hajába markolni, hátrabiccenteni a fejét, és úgy lesmárolni, hogy megremegjenek térdei. Jó ideje mozogtunk így, összesimulva mikor hátravette fejét, kecses nyaka szabaddá vált, én pedig nem tudtam uralkodni magamon. Kit áltatok, nem is akartam. Édeskés illat kúszott orromba, ahogy bőrét érintettem ajkaimmal, egyre jobban öntött el az endorfin, és ettől marhára leszartam mindent és a lehetséges következményeket. Őt akartam, csak magamnak, érezni mindenét, ízleni testét, mmm baszki, de finom lehet ez a nő.

Tarkójára csúsztattam kezem, egy pillanatig megdöbbenve meredt rám, majd izmai ellazultak, én pedig nem vártam tovább. Ajkaira nyomtam sajátjaimat, megremegett, de ahogy hajamba túrt elvesztettem az önkontrollt. Folyamatosan hűtenem kellett az agyamat, olyan vágyat váltott ki ugyanis belőlem, hogy komolyan attól tartottam itt esem neki. Nyelvemmel övét kerestem, megadóan omlott karjaimba és én tudtam nem fogok tudni leállni, míg meztelenül nem fekszik alattam.

Sziasztok!

Na, ez egy olyan rész, amit vártatok! :D Végre történik valami! Vagy mégsem??? :D

Lehet tippelni, mi is lesz, ha egyáltalán történik valami, s nem lép közbe a józanság szikrája :P …….. illetve, hogy hová vezet ez az egész kalamajka…  :D

Időben történt egy nagyobb ugrás, és mielőtt hiányolnátok a szünetet, direkt hagytam ki.

Aztán ott van Ena és a szülők… nos, azt hiszem, ismertek annyira, ez sem véletlen :) de majd később térjünk vissza erre … !

Az IW lesz a kövi, amit hozni fogok, félkész állapotban van, és úgy döntöttem, teszt üzemmódban meg hagyom ezt a 11 komment dolgot. Akinek pedig nem tetszik, legyen kedves nekem megírni, lehetőleg ne egy sorban! :) Én úgy gondolom, nem sértő, vagy bunkó módon írtam le a kérésemet, valamint az általatok negatívnak vélt kommentekre sem hisztizve vagy flegmán reagáltam. (természetesen, akinek nem inge… :) )

A másik, hogy tényleg igyekszem minden hibát javítani, se sajnos a hatodik átolvasás után is elsiklok pár felett, pont azért mert sokszor már szóról szóra tudom, mit írtam. Réka ötletén elgondolkodtam, nem is lenne hülyeség előbb elolvastatni valakivel a részeket :) Mindezt azért írtam le nektek, hogy tudjátok, rajta vagyok a probléma megoldásán :)

Hűű, azt hiszem, tartozom nektek annyival, hogy elmondjam - páran tudják már – mostanában elég zűrös napjaim vannak, az okról nem beszélnék, ha nem baj, de nagyon befolyásolja az érzelmeimet, kicsit talán türelmetlenebb is vagyok a kelleténél :/ szóval ne haragudjatok, ha a hét elején olyan érzetet keltettem bennetek, hogy túlreagálok bizonyos dolgokat.

És akkor végezetül, köszönöm, hogy elfogadhatónak tartottátok ezt a komment dolgot, remélem, mostanra tényleg sokan vagytok túl sikeres vizsgákon! :) Várom a véleményeket, észrevételeket.

L.