Hét

…Q…

<Kimi>

Gyanakodva méregettem anyut, ahogy Lexi körül sündörög.  Tudtam jól, hogy legszívesebben nulla-huszonnégyben faggatná az első plüssmacitól elkezdve mindenről.

-Jól laktál? – kérdezte, pedig még az utolsó falatot sem nyelte le. Szegény. Felsóhajtottam, tudom, tudom pillantást küldtem felé és eltűntettem a maradék ételt a tányéromról, mielőtt skandálni kezdené, a nem eszel eleget című slágerét.

-Teljesen – nyúlt pohara felé – köszönöm szépen az ebédet, finom volt.

-Egészségedre – mosolyodott el anyu.

-Megbeszéltem a mamiékkal, hogy felhívom őket – pillantott rám – felmennék, ha nem gond.

-Dehogy – dőltem hátra jóllakottan – menj csak.

-Ó Kimi, ez a kislány egy álom! – fordult felém anya, ahogy ő kilépett – tényleg teljesen olyan, mint te.

-Mondtam  - vontam vállat.

-Mikor hozod el haza? – kérdezte könnyedén, én pedig félre nyeltem.

-Majd – hörögtem a poharamba – nem akarom rászabadítani az egész pereputtyot. Előbb engem szokjon már meg.

-Ez jogos – bólintott, de láttam, hogy leginkább már most vinné magával finn honba.

-Figyelj anya – sóhajtottam – most úgy is lesz két futam, aztán kéne egy tanárt keríteni Lexi mellé a szünetben meg amúgy is haza akartam utazni. Majd akkor több időt tölthetsz vele. Jó lesz így?

-Persze kisfiam – paskolta meg kezem, s felállt az asztaltól. Végül is egész jól fogadta a hírt.

***

Anya épp hogy csak felszállt a gépre, máris új látogató érkezett. Nem voltam én hozzászokva ahhoz, hogy naponta új emberek érkezzenek Baarba, ugyanakkor tudtam, hogy Lexi miatt most megnő majd az aggódó mamák száma a körzetemben. Mary és Steve viszont valóban csak egy napra érkeztek, leginkább hogy elhozzák a szőrpamacsot Lexinek.

-Úgy hiányoztál – mormogta  a kis dögnek, miközben simogatta.

-Te Lexi… ööö ez harap? – néztem gyanakodva.

-Dehogyis– kuncogott – kedves és szelíd, emberközpontú állat. Nagy odafigyelést és törődést igényel. Na, jó, ha veszélyt érez, haraphat. De erre még nem volt példa vele.

-Aha…

-Ugye tudod, hogy őt is vinnünk kell magunkkal?

-A futamokra? – meredtem rá, na neeeem! – hát ez nem épp ideális ötlet – vakargattam fejem.

-De… nem hagyhatom itt – nézett rám kétségbeesetten – minden idegen neki, és nagyon emberfüggő. Belepusztul, ha itt marad!

-Három napig rohangáltunk fel le, hogy görényesítsük a házat – emlékeztettem – hogy akarod egy olyan helyre vinni, ami tele van kábelekkel, lyukakkal, mindennel? Te olvastad, hogy mennyi mindenre kell figyelni a kis dög esetében.

-Persze, de van hám, amiben sétáltathatjuk – pattant fel a kis kedvencével – nézd egyenlőre csak próbáljuk meg. Elvisszük és meglátjuk mi lesz. Jó?

-Hát…

-Csak egy út – kampányolt tovább – nézd milyen édes – tolta elém szőrmókot – hát lehet neki ellenállni?

-Lehet – mormogtam, bár valójában egész mókás kis állat volt. Lexi megforgatta szemeit, és visszahúzta kezét.

-Ne is hallgass rá Loki…

-Ez meg milyen név? – vigyorodtam el – Loki? Lokálba jár titokban?

-Valószínű igen – pillantott rám lesújtóan- van külön egy görény bár…

-Jól van na – adtam meg magam vigyorogva – szóval miért Loki?

-Thór, Tyr, Loki, nem mondd neked semmit? – kérdezte miközben behelyezte az über nagy félig zárt ketrecbe kedvencét. A legjobban az tetszett benne, hogy nem tudott kijönni onnan.

-Nem igazán – grimaszoltam – kellene?

-Milyen finn vagy te? – kérte számon – Ász –istenek? Ván – istenek?

-Na, így már ok. Mitológia – fontam keresztbe karjaim, érdeklődve figyeltem mi lesz ebből, az itt töltött hetek alatt most volt a leg felszabadultabb, így inkább belementem a játékba.

-A lényeg az, hogy Loki az ármányos isten. Róla neveztem el őt – biccentett a görény felé. Hát ez a Loki is jó nagy görény volt... – gondoltam.

-Emlékeim szerint – ráncoltam homlokom – elég gonosz jellem volt ez a Loki.

-Igen. Mondhatni görény – kuncogott – de az én Lokim valójában, nem gonosz, csupán makacs, mint én, és rám hallgat csupán. Aztán meg ’el’, mint Lexi.

-Áhá. Hát, ha már ennyire egy hullámhosszon vagytok, tudnám díjazni, ha megbeszélnéd vele, hogy ne tekeregjen a garázs felé – mormogtam, már csak az kéne, hogy összerágjon valamit, mondjuk az Evora méregdrága ülését…

-Nem lesz gond, ne parázz – állította magabiztosan.

***

-Most a német futam után lesz majdnem három hét – pillantottam Lexire – mit szólnál hozzá, ha az alatt elkezdenénk keresni egy tanárt?

-Igazán ráér még - szusszantott.

-Persze, aztán mire észbe kapok mát december lesz, és sehol nem tartunk – morogtam.

-Inkább abban segíts kérlek, hogy tudjak tovább korizni – sóhajtott nagyot – ha folyton utazunk nem iratkozhatok be egy csapathoz sem.

-Ööö… valamit kitalálunk erre is – biccentettem, bár egyelőre ötletem sem volt ezt illetőleg.

-Szeva Kimster – lépett hozzánk Sebastian.

-Hello kölyök  - kezeltünk le – el bírtál szabadulni a rajongóidtól? – vigyorodtam el, ha már németben vagyunk.

-Ja. Bár egy finn zászlót toltak a képembe, hogy írjam alá – fintorgott nevetve – tiszta Iceman láz van itt is – drámázott.

-Seb, ő itt Lexi – érintettem meg a lány vállát – a lányom.

-A lá-lányod? – dadogta meglepetten, és vagy kétszer akkorák lettek a teniszlabda nagyságú szemei.

-Aham – bólintottam lazán – ő pedig Seb Vettel, egy bosszantó német srác.

-Ne hallgass rá – legyintett, majd megpuszilta Lexit – örülök, hogy megismerlek Lexi.

-Én is – mosolyodott el.

-Ez az első futamod? – tudakolta.

-Nem, igazából a negyedik – vont vállat.

-És hogy tetszik? – faggatta tovább.

-Pörgős, de élvezete. Olyan, mint egy nagy cirkusz – vigyorgott elégedetten.

-Nagyon hasonlít rád – pillantott rám Seba – de tényleg.

-Mondták páran  - vontam vállat.

-Parádén találkozunk – intett búcsút végül. Visszaballagtunk a homeba, ahol Steve fogadott.

-Mi történt megint? – sóhajtottam fel.

-Kiváncsi a világ az ifjú szőke hölgyre – pillantott Lexire.

-Basszák meg! – vetettem oda – bocs – mormogtam Lexire nézve.

-Tudtuk, hogy ez lesz, hiszen több kép is készült róla Angliában és itt is.

-Kimi – ült mellém Lexi az asztalra – engem ez nem érdekel. Mármint… így is minden megváltozott.

-Én csak azt nem akarom, hogy gorcső alá vegyék az életed – sóhajtottam fel – hihetetlen dolgokat képesek művelni az emberek. Amit csak lehet kinyomoznak azokról, akik velem vannak…

-Először is gondolom, használsz közösségi oldalakat – kérdezte Steve, Lexi bólintott – az őszeset titkosítjuk, a mobilodat is, nagyszüleid elérhetőségit, mindent. Kell pár óvintézkedés az érdekedben, de nem kell megijedned. Eleinte szenzáció leszel, de tudod, minden csoda három napig tart.

-És – kezdte lassan – Kimi minél jobban titkol annál jobban érdeklik az embereket ki is lehetek.

-Ez így igaz – felelte elismerően Steve – véleményem szerint Kiminek adnia kéne egy interjút, amiben elismer téged, és

-Szó szem lehet róla! – csúsztam le az asztalról – esetleg őt ne vigyem magammal?!

-De ha nem titkolózol előbb leszállnak rólunk – sóhajtott fel Lexi – ha elmondod mi van, nem lesz egy húú, mi lehet rejtély, amit feszegetni lehet.

-Igaz van – bólintott – nézd, én a válásnál is mondtam, hogy ez lenne a célravezető. Nem hitted el. Évekig cikkeztek rólatok mi lehet. Most, hogy tudják már, a francot se érdekel mi van veled, és Jennivel. Nem lenne egyszerűbb és ésszerűbb kijátszani ezt?

-De az más volt! Kit érdekel, mi van vele. Ő felnőtt és meg tudja védeni magát ha, kell. De Lexi…

-Ne hogy azt mondd, hogy csak egy gyerek – csattant fel az említett.

-Nem azt akartam – vontam össze szemöldököm – értsd már meg, hogy meg akarlak védeni.

-Tudom – lépett elém – de egyszer túl kell esni ezen is - fűzte hozzá és kilépett a pihenőből. Döbbenten néztem utána. Már megint letaglózott, biztos csak 16???

-Hű de Räikkönen – morogta Steve és ő is kiment. Valóban ennyi lenne csak a magyarázat?

Elegem volt az egész kibaszott médiából. Ki az a szőke hölgy veled? Melyik csapatnál versenyzel jövőre?  Hát jó hogy meg nem kérdezik, hogy milyen volt a reggeli székletem! Mit nem lehet megérteni azon, hogy senkinek semmi köze Lexihez. Vagy, hogy egyáltalán nem tudom mi lesz jövőre, mert három csapattal is tárgyalunk párhuzamban?!

-Kimi – lépett be a félig nyitott ajtón Mark.

-Hm? – kaptam fel fejem a laptop elől.

-Dumáltunk Lexivel, és mesélte, hogy korizik, de nem tudja mi lesz most, mert jön veled a futamokra.

-És?

-Nekem van egy ötletem – támaszkodott az asztalhoz.

-Mondd már – kértem sóhajtva.

-Tommi Pärmäkoski – ejtette ki vigyorogva.

-Baszki tényleg – döbbentem le, hogy ez nekem nem jutott eszembe! Hoki csapatot kísért, edzett, biztos lenne ötlete a problémára.

-Amúgy az nagyon jól hangzik, hogy Lexi sokat lesz veled – folytatta bölcsen.

-Szerintem is – mosolyodtam el – igazán kedvemre való, hogy körülöttem lebzsel… nagyon helyes, hogy rácsodálkozik a dolgokra, amibe belecseppent.

-Kimi Apuka Räikkönen – nevetett fel.

-Fenét –legyintettem.

-Ugyan, nem tudod nem szeretni, mert az apja vagy. És ezt te is tudod. Te nem látod, de épp olyan rácsodálkozó vagy vele szemben, mint ő veled. Ez így jó, hidd csak el.

-Lassan parádé – jött be Stephan is – kész vagy?

-Teljesen – sóhajtottam fel – menjünk… állj. Hol van Lexi?

-A garázsban, Davideval dumálnak. Kb annyi idős a húga, mint Lexi, így jól szót értenek.

-Ja, jó – morogtam és egyenesen oda siettem – Lexi!

-Igen? – pillantott rám mosolyogva – uhm, ennyi az idő már? – húzta el száját – sok siket Kimi! – sóhajtotta, majd hozzám lépett, és nyomott egy puszit az arcomra.

-Igyekszem – vontam vállat, s egy lusta pislogás után az autóm felé indultam. Mark kopasz fején nagy vigyort láttam, de megállta szó nélkül a szituációt. Elmélázva húztam végig kezem az arcomon, meg tudnám szokni ezt a ’kis szőkét’ magam mellett.

<Lexi>

Azon kaptam magam, hogy izgulok. Annyi minden történt olyan rövid idő alatt, hogy az agyam képtelen volt feldolgozni azt, hogy Kimi mivel is foglalkozik. És most megint itt ülök ebben a méregdrága garázsban, és izgulok, mert ő űrsebességgel rongyol át a pályán. De azt hiszem ez normális. Mégis csak az apám. Igaza volt anyának, nagyon igyekszik. Ó anya, bár látnád ezt. Olyan sokat tesz ez a furcsa pasi értem és ezt értékelnem kellene. Azon már túltettem magam, hogy lemaradt 16 évemről, hiszen azt sem tudta, hogy létezem, kár lenne hibáztatni. De arról egyenlőre fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek azokkal a fel-fel törő dolgokkal, hiszen az elmúlt hetekben nap, mint nap vele voltam. Az ő házában éltem. Lehetett volna sokkal gázabb is a dolog, de ő mindenben meghagyta a választási lehetőséget számomra, és amiben csak lehetett kedvemben járt. Még Loki költözésébe is belement, pedig azt hittem vele együtt vág ki az utcára. Talán nem is lesz ez olyan rossz, csak ne ilyen áron ismertem volna meg ezt a férfit, az apámat,

Sziasztok!

Igen, igen, legalább egy oldallal kevesebb, mint a megszokott részek hossza, de a következő események miatt itt kellett elvágnom a szálat :D :P a kövi részek hosszabbak lesznek már, megígérem.

Bár tragédiával indul, alapjában egy vidám sztoriról beszélhetünk a GFTP esetében. Lexi (igen, Alexandra a teljes neve amúgy :) ) élete fenekestül felfordult, és, ahogy olvashattátok is, ideje nincs feldolgozni az eseményeket, és még tini is, és még Räikkönen is…. :D szóval halmozottan káoszos a lányzó, így én is csapongok a hangulatai közt, hol vidámabb, hol szomorúbb pillanatokat előidézve.

Enával beszélgettünk, és megállapítottuk, hogy a vizsgaidőszak mennyire nyomot hagy a blogjainkon, pontosabban, a ti hiányotok. Remélem, mostanra mindannyian sok sikeres vizsgán vagytok túl :) Én magam mostanság össze-vissza dolgozom, ez az írásra fordítható időmön is látszik. Jövő hétre szeretnék most már tényleg IW-t, és SZJÚ-t is hozni, igyekszem, de nem ígérek, rendben? :)

Köszönöm az eddigi véleményeket, várom a mai részről szólókat is! :)

L.