Heart and Soul

Part 2

Warning! A rész 18 éven felülieknek szánt kifejezéseket, obszcén szavakat tartalmaz!

2012. Április


Maljzia után, ahol Kimi ötödik helyen végzett kicsit helyre rázódtak a dolgok. Legalábbis nem jöttek az idióta miért te vagy a mérnök kérdéssel. A kormány még mindig nem volt jó, de… némi javulást elértünk már ezen a szinten is. Hideg, esős, szeles, megszakított verseny után bizakodva vettük az irányt Kína felé. Az ottani hétvégben egyedül az volt jó (ehh, „Kimi Magnumos üzenetén” kívül), hogy Kimi futotta a leggyorsabb kört, mutatva, hogy van még potenciál az autónkban… csak ki kéne csalogatni! Nos, eme nemes feladat ránk várt… Kimi eddig is a maximum felett teljesített. Ő nemes egyszerűséggel szarból várat nagyon tudok építeni mondattal jellemezte az autó eddigi teljesítményét. 
Tök nagy baromságnak tartottam, hogy már szerdán legyen egy értekezlet nekünk, mérnököknek, de hát nem az én szavam döntött eme kérdésben. Sajnos. Morogva töltöttem kávét a bögrémbe és elslattyogtam a székemig.
-Egyre jobban értem, miért jöttök ki olyan jól Kimivel – röhögött mellettem Mark.
-Mér’? – pillantottam felé – áhh, leeset… - legyintettem – de most komolyan, minek ülünk itt? Megeszem a bögrémet, ha valaki most 100%-ban megmondja nekem, hogy tutira nem esik, vagy épp szakad egész végig. Addig meg fölösleges itt agyalni, amíg nincs egy szűkebb képünk az időjárást illetőleg! 
-Nyugi, pár órát dumálunk itt, aztán mehetünk is. Kimi mikor jön?
-Már itt van – kortyoltam kávém.
-Tessék?! – meredt rám – most csak viccelsz! 
-Nem éppen. A szobámban hortyog – órámra pillantottam – kilenc óra, szóval, ja, alszik még.
-Mit keres a szobádban?! – faggatott tovább.
-Tudtommal nem vagy az anyám – pislogtam rá szépen – és mielőtt jönnél, a ne csinálj hülyeséget szöveggel elmondom, hogy este kicsit iszogattunk, és dumáltunk. Háromkor meg már nem volt szívem kirakni egy seggrészeg Kimit. 
-Inkább nem is vagyok kíváncsi – morgott. 
-Akkor kezdjünk! – csukta be maga mögött az ajtót Éric. Már vagy negyven perce ültünk az értekezleten, mikor Alan jött a roppant okos megoldásával a beállításokat illetőleg. Na, itt durrant el az agyam.
-Ez úgy, ahogy van baromság! 
-Egy kicsit talán nagyobb tapasztalatom van e téren- nézett rám összeszűkült szemekkel.
-Lehet. Mégis hülyeség, amit mondasz – dobtam le tollam – ezekkel a beállításokkal alulkormányzott lesz az autó, és így kukás a kvali. 
-Egy kört nem mentünk még, honnan veszed? – kutakodott papírjai között Ayao.
-Onnan, hogy itt nem 110° -os a kanyarodási szög, mint általában, hanem 133.7°-os. Nem mehetünk a normál beállításokkal, mert a különleges kanyarkombinációk és a pálya vonalvezetése miatt alulkormányzott lesz az autó. 
-Nem hiányzik még egy rossz időmérő – pillantott ránk Éric – Sienna viszi ezt a versenyt. 
-De Éric, ez csak egy dolog… - hápogott rögtön.
-Ami azt illeti van más is – hümmögtem elégedetten – az 1-es 2-es és 3-as kanyarkombinációnál hosszan elnyúló féktáv vár a srácokra. Az oldalirányú terhelés mellett leginkább a kanyar külső ívén haladó bal első gumik terhelődnek. Extrém módon. Így az első szárny beállításait is változtatni kell.
-Helyes megfigyelés – bólogatott Ayao velem szemben – ezt én is felírtam – mutatta fel a papirost, amint kesze-kusza kézírás virított. 
-Remek előzési pontokat kínál ez a pálya, és a 13-as 14-es kanyar közötti több, mint 1.1 km-es egyenesre nem engedhetjük rá őket alulkormányzott autóval – sóhajtott fel Mark is – igaza van Siennának és Ayaonak. 
-Én is így látom – bólintott Éric – a lényeges információkat átbeszéltük, megvárjuk a jelentést az időjárást illetőleg, és utána folytatjuk. Pénteken találkozunk, még egy kicsit lazíthattok – engedett utunkra aztán. Sóhajtva szedtem össze cuccom, kezdtem éhes lenni már. Épp azon agyaltam, hogy honnan szerezzek valami emberi kaját, mikor megrezzent a telefonom.
-Kajás vagyok, mikor jössz már? – nyűgösködött egy finn pasi a vonal végén.
-Nos kisfiam – kezdtem komolyan – megfogod a telefonod és rendelsz valamit. Most végeztem amúgy. Ugyanis én egyesekkel ellentétben dolgoztam.
-Majd meghálálom – sóhajtozott – mmm, azt hiszem átcuccolok hozzád. Nagyon kényelmes az ágyad! 
-Még most is ott döglesz?! Hát az eszem megáll! 
-Mi az, hogy döglesz? – morgolódott – gyere csak vissza! 
-Mi lesz akkor? – tudakoltam édes hangon – amúgy én is éhes vagyok… de tartok ettől a fura konyhától…
-Mér? – röhögött – te szereted a kínai kaját! 

-Igen, de itt honnan tudjam, hogy nem kerül e bele, valami más…is?

-Háttt… talán nem a piacon kell venni – okoskodott – képzeld, éppen tudok egy jó kis helyet. Úgyhogy tiplizz vissza a hotelbe, és húzzunk kajálni. 

-Legalább nincs kupi – állapítottam meg a szobámban állva aztán – Kimi?

-Fürdő– jött a rekedtes hang, felé indultam, de nem számítottam arra, amit ott várt.

-Te mit művelsz itt?

-Borotválkozom – közölte lassan, mintha bajom lenne az agyi kapacitásommal.

-Látom – dőltem az ajtófélfának – de miért itt? 

-Mondtam, hogy át cuccolok – fordult felém vigyorogva.

-Azt hittem, csak szívod a vérem…

-Szoktam én olyat? – fordult ismét a tükör felé.

-Sose – grimaszoltam – bakker siess, éhes vagyok…! 

-Baszki, most megvágtam magam, miattad! – sóhajtozott szemforgatás mellet.

-Nem miattam – nyújtottam felé zsepit, nem akartam, hogy összevérezze az ÉN törölközőmet – volt egy kis seb az arcodon, csak szokás szerint nem figyeltél és áthúztad rajta a pengét. 

-Okoska. Jó gyakran borotválhatod az arcod, ha ennyire megy a téma – gúnyolódott fennhangon.

-Nos, vannak bizonyos helyek, ahol használom a borotvát igen – ültem fel a mosdótál mellé – nem véletlenül ilyen sima a lábam – emeltem fel az említett testrészt kecsesen, és végigsimítottam rajta.

-Uhm… - érintett meg azonnal nyelés mellett, rácsaptam a kezére.

-Héé! Nem tapizunk! 

-Ehh, este pedig úgy bújtál hozzám, mint a kisangyal! – törölte le a maradék habot arcáról.

-Kényelmesebb a mellkasod, mint az a párna – hümmögtem vigyorogva.

-Látod?! Én teszek szívességet neked azzal, hogy itt vagyok – hajolt extra közel hozzám.

-Akkora majom tudsz lenni Räikkönen! 

-Bla bla bla….

~

-Mark nem lesz ez így jó – húztam a számat – túl sokat kell mennie ezen a szetten! 
-Kockázatos, de ez az egy esélyünk arra, hogy dobogón álljon – szólt bele Simon.

-Tudom – fújtam dühösen – de ha bukunk, kurva nagyot bukunk! Most második, de… ha elkopnak a gumijai jó, ha tizenötben végez! 
-Most kell döntened Sienna, te vagy a versenyző mérnöke! – utasított Éric.
-Ezt azért megbeszélem a pilótámmal – néztem mérgesen a türelmetlenkedő Alanra - Kimi, P2, 15 kör van vissza. Ha kijössz, első hétben maradhatsz. Ha nem nagy kockázattal, nagyon naggyal, de megehet a második hely. Mi legyen? 

-Maradok! – kiabált vissza.

-Túl kockázatos, de legyen – pillantottam Éricre – és most mindenki imádkozzon! 

-Mi a faszom ez? – mérgelődött pár körrel később – folyton lecsúszok az ideális ívről.

-Szemcsésedés, pár kör és leválik ez a felület – sóhajtottam – másfél kör. Kapcsolj kettes fokozatba addig. 

Ahogy jósoltam kettő körön belül újra normál időket futott. Négy kör volt még vissza, mikor drasztikus módon kopott el a Pirelli. Tehetetlenül figyeltem a pitwallról, ahogy sorban előzik meg őt. Egészen a 14. helyig csúszott vissza. Dühösen túrtam hajamba, miután ledobtam a fülest és a garázsba futottam. 

-Kibaszott kurva eget! – ziháltam, miközben az első kezembe eső tárgyal csapkodni kezdtem a bent lévő gumikat – hogy-nem-tudnak-egy-kibaszott-normális-gumit-csinálni! 

-Hűű, ezt még Kimi is megirigyelte volna – sóhajtozott Ed, miközben lefogta kezemet – mielőtt még eltöröd a kezed, állj le. 

-Nagyon dühös vagyok – rogytam le elcsigázva.

-Tudom. Mi is azok vagyunk. De le kell nyugodnod egy kicsit.

-Még egy ilyen kirohanás és esküszöm felnyalatom veled Kimi garázsát! – lépett elém Mark – piszok mérges vagyok rád Sienna! Úgy viselkedtél, mint egy sértett gyerek! 

-De ez a visszaesés… - kezdtem volna, de leintett.

-Mit gondolsz csak téged zavar, hogy ez történt? Hát nem! Mindenkit frusztrál! Nézz végig ezeken a srácokon – mutatott a szerelőnk felé – mindenkit, érted?! De jól is néznénk ki, ha mindenki elrohanna, mint egy durcás gyerek. Felnőtt vagy, és profi a szakmádba. Akkor viselkedj is ahhoz mérten! Klassz dolog volt elmondani Kiminek, miután visszakérdezett, hogy miért én tájékoztatom, hogy te leléptél idebetegeskedni. 
Bassza meg! Kimi! Totál elfelejtettem… hagytam, hogy a dühöm irányítson…
-Sajnálom Mark – néztem szemébe, kihúzott testtartással – többet nem fog előfordulni.

-Remélem is – biccentett és a goré után indult. Be kellett látnom, hogy igaza volt, ennek az őrjöngésnek nem itt volt a helye. Elvégre Kimi sem áll le a pálya szélére, s száll ki dacból, mert ott végzett, ahol… A verseny után jöttek a szokásos körök, interjúk, vizsgálatok… mire végeztem Kimi már elhagyta a pályát. Csalódottan néztem meg a nyilatkozatát, és szavait hallva még inkább szegeltem magam, hogy cserbenhagytam.

„A csapattal úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk a 2 kiállásos taktikával, ami végül nem jött be. Kockáztattunk, kipróbáltunk valami mást, de ezt most elbuktuk. A végére teljesen elfogytak a gumik, és nem tudtam mit tenni. Hiába védekeztem, ebben az esetben teljesen mindegy, hogy az autó, ami alattad van, mennyire versenyképes.

Most rosszul döntöttünk, de nem hibáztatok ezért senkit. Alaposan ki kell elemeznünk ezt a versenyt, amire nem lesz sok időnk, hiszen a következő héten már Bahrainben leszünk, de legalább lesz lehetőségünk a javításra. 

Azt hittük, hogy működni fog, de nem. Ilyen az élet, ami megy tovább.”

-Mark, Kimi? Hotelben? – kérdeztem terapeutáját, aki meglepő módon még a homeban volt.

-Igen – bólintott – talán egy órája mehetett vissza. Beszéltetek? 

-Még nem – sóhajtottam – rengeteg dolgom volt…

-Hívd fel – biztatott – és a hotelben meg is találod…

-Személyesen akarok beszélni vele! Fogtam egy taxit és egyenes a szállodába vitettem magam. Kikértem a kártyámat és a lift előtt toporogtam, amikor megláttam őt a bárban. Megkönnyebbült sóhaj futott végig rajtam, szapora léptekkel indultam feléje.

-Kimi – szólítottam halkan, felnézett rám, szemein már látszott az elfogyasztott alkohol – beszélhetünk?

-Miről? – mormogta, de figyelmét ismét italának szentelte. 

-Én sajnálom, hogy… nem maradtam ott, és nem… vittem végig a versenyt. Nekem kellett volna veled közölni, hogy…

-Jaj már – szusszantott – pont leszarom ezt a csodás helyezést! Nem értem mit drámázik itt mindenki…

-Nem drámázok, csak bocsánatot kértem, mert… nem csak akkor vagyok a mérnököd, amikor jó eredményt kell mondani…

-Sienna – emelte rám ismét pillantását – az a szar ebben, hogy mint barát nem voltál ott. Azt hittem…. majd a garázsban dumálunk, vagy valami, de úgy konkrétan le se szartál, szóval…

-Én akartam…

-Mehetünk? – lépett hozzánk egy szőke cicababa. Ez meg ki a picsa?

-Aha – hajtotta fel maradék italát Kimi – nyugi nem fogok nálad dögleni – fűzte hozzá, s magához húzta a szöszit, aki elégedett vigyorral mustrált engem.

-Bazd meg Kimi! – sziszegtem. Én itt bocsánatot kérek, ez meg szexpartnert keres?! 

-Azt fogom tenni, ne aggódj – röhögött a képembe a finn.

-Szióka – integetett nekem a csaj. Rohadt ribanc! 

Mérgesen mentem fel a szobámba, olyan megalázó volt ez az egész! Komolyan gondoltam, ezt a bocsánatkérést, pedig Kimi nagyon jól tudja, hogy nehezen alázkodom meg mások előtt. Erre ilyen szépen beletipor! De igazán az fájt, hogy azt mondta, hogy cserbenhagytam barátilag. És a tudat, hogy, ha nem lenne ilyen sértett, most együtt iszogatnánk valahol… és nem azt a plasztik cicát dugná…

Kimi

Vadul smároltam a szőkével, és igen csak kevés hely maradt már a gatyámban. Hiába… nem mostanában voltam nővel, és az, ahogy az előbb előadta mit fog tenni a farkammal hatással volt a kispajtásra. Főleg, hogy közben határozottan markolászta azt.
Kerek mellek simultak a kezembe, igaz, hogy szilikonos volt, de formás. Épp ráhajoltam volna mellére, mikor megcsörrent a telefonom. 

-Ugye nem veszed fel?! – incselkedett a szőke, és hogy marasztaljon nemes egyszerűséggel farkamra markolt.
-Nem – ziháltam.
-Helyes – csókolt szájon ismét. Tudtam, hogy Sienna üzenete vár a mobilon, egyedül ő tudta azt a mail címet – kinek hiányzol ennyire? – meredt rám a csaj az újbóli sipogásra.
-Emlékeztető – motyogtam és inkább magamra húztam, leszarom mi van alapon. 
-Hmm – vigyorodott el ahogy lehúzta boxerem – azt hiszem… szeretnélek leszopni! – rám hajolt volna, mikor ismét nyekergett az a szar.
-Kurva eget – fogtam le kezét sóhajtozva – állj meg.
-Mi van? 
-Mondom állj meg! – toltam el magamtól. Hihetetlen baszki! Áll a farkam, én meg Siennára gondolok. 
-Nem mondod komolyan, hogy az a szar telefon jobban érdekel, mint én? – tette szét lábát – csak nem a vöröske féltékenykedik?! 
-Ezt legalább csak én nyomkodom, nem úgy, mint téged – vetettem oda. Tökéletesen tudtam, hogy egy luxus prostival van dolgom.
-Baszodj meg! – pattant fel dühösen. Szórakozottan húztam vissza a gatyámat, egy pillanat alatt ment el a kedvem a szextől. Talán jobb is. Még a végén megfertőzött volna valami nemi betegséggel… Sóhajtva nyitottam meg a lány levelét.

„Kimbo…

Én… piszok dühös vagyok rád most! Oda álltam eléd, beismerve a hibám, erre a képembe röhögsz és elvonulsz dugni?! Hát… tudod, ha te csalódtál bennem, mert nem tudtunk beszélni (csak úgy mellékesen közlöm, dolgoztam, és nem, egyáltalán nem szartam le, hogy ez lett. Kibaszottul dühös és csalódott vagyok az eredményünk miatt! ) akkor most én is csalódott vagyok, hogy ahelyett, hogy meghallgattál volna elvonultál a plasztik cicával hancúrozni. Felőlem az egész hotelt végig dughatod, csak hallgattál volna meg.
Na, mindegy. Bahreinig nyugodj le.

                                                                                                     Ena”

Bakker de hülye ez a lány – csóváltam fejem mosolyogva. Szinte láttam magam előtt, ahogy kipirult arccal, dühödten nyomkodja a telefonját, miközben szitkozódik. Komótosan lezuhanyoztam és felkapkodtam cuccaim, tudtam, hogy úgy is Enánál kötök ki. Valahogy mindig nála kötöttem ki. Lehúztam a kártyám, és csendben lenyomtam a kilincset. Világos volt a szobában, és enyhe huzatot is éreztem.
-Francba már! – jött a dühös hangja is. Hangtanul lépkedtem be, a hűtő előtt toporzékolt francia bugyiban és trikóban. Ösztönösen végignéztem rajta, formás feneke láttán megrándult a kispajtás lent.
-Mit csinálsz?
-KIMI! –ugrott egyet – kurva élet! A szívbajt hoztad rám! Hogy jutottál be?! – hadarta.
-A kártyámmal – vontam vállat – mit csináltál a kezeddel? – siklott pillantásom a duzzadt csuklójára, mögötte a pulton jeget fedeztem fel.
-Semmit – fordult el tőlem – hol hagytad a kis barátnődet? 
-Elküldtem.
-Klasz. Biztos örült neki, hogy meghúztad, aztán meg ki is dobtad – ironizált.
-Nem feküdtem le vele – sóhajtottam és mögé léptem –Ena, mit csináltál a kezeddel? 
-Mit keresel itt? – fújtatott.
-Elolvastam az üzenetedet – vettem ki a kezéből a jégtörőt, már csak az hiányzott volna, hogy magába állítsa itt nekem.
-Muszáj tőmondatokban válaszolnod?! – morgott rám.
-Én legalább válaszolok – pillantottam rá.
-Beütöttem a gumitartóba, mikor idegbajosan csapkodtam a mappámmal, miután visszaestél – sóhajtozta.

-Mit csináltál? – kaptam rá tekintetem.

-Mikor visszaestél… elöntött a keserűség, és düh, amit az abroncsokon vezettem le, de véletlenül beütöttem a kezem is, mielőtt Ed lefogott…

-Olyan hülye vagy! – csattant a hangom – el is töretted volna a kezedet! 

-Ne kiabálj velem! – szegte fel állát, arca enyhén kipirult.

-Ena…ne csinálj ilyeneket – kértem szelídebben – mutasd – vettem óvatosan kezeim közé övét – szép – morogtam a duzzanatot látva – tudod mozgatni?

-Persze, csak… fáj – vont vállat – gondoltam teszek rá jeget, de berontottál… szóval mit is keresel itt? 

-Fogalmam sincs – feleltem az igazsághoz hűen – épp akcióztam, amikor megjött a leveled. Hát bakker, nem hagyott nyugodni, így… itt vagyok.

-Jól értem, hogy kihagytad a plasztik macát, hogy ide gyere? – méregetett gyanakodva.

-Azt hiszem – vontam vállat, míg rákötöttem kezére a kendőt.

-Olyan hülye vagy! – szusszantott, és lendületesen rám vette magát. Tudtam, hogy ez a fura kis teremtés így kér bocsánatot, és kifejezetten jól esett, hogy törékeny teste hozzám simul…

-Kösz – morogtam szem forgatva. 

-Sajnálom Kimi, hogy csalódást okoztam – nézett rám bánatos boci szemekkel. 

-Szerintem inkább igyunk egyet – engedtem le karom – tököm tele van ezzel a nappal, szájára szorította kezét, de a kuncogása átjött – mi van? – néztem összeszűkült szemekkel. 

-Szó… szerint… - nyökögte – vagy csak képletesen? – pislogott ártatlanul, kellett egy pár pillanat mire leesett.

-Ena baszki – röhögtem el magam - jah végül is, így, hogy lemondtam egy menetről miatta…

-Bocs, de nem tudom feldolgozni, hogy kiraktad a szöszit… - emelte fel bal kezét védekezőn – ismerlek, és tudom, hogy… szereted aaa testiséget – fogalmazott óvatosan.

-Sosincs ellenemre egy kis szex – vigyorodtam el – de… vannak fontosabb dolgok is. Na, iszunk? 

-Hozass valamit akkor – vette szemügyre a kötését – egy kis pezsgő van itt a pénteki estéből…

-Uhm, az nem kell – fintorodtam el – majd én intézkedem! Jobban járunk – fűztem hozzá sunyi vigyor mellett.

-Kapd be – morrant – és hozass kaját is! Éhes vagyok…

-Mégvalami?! – pöcköltem meg orrát, ha már ilyen pimaszul pattogott nekem.

-Áhh, inkább felöltözöm – lépett el mellőlem.

-Kár – sóhajtottam fel, és egy utolsó pillantást vettem formás fenekére. Eddig is ilyen formás volt?! 

***

-Nem szeretem én ezt a beáldozós szarságot – puffogott Kimi mellettem – akkora baromság ez így! 
-Én értem, hogy te versenyezni akarsz, és azért vagy itt, hogy az autóban győzd le a többieket – ereszkedtem mellé a szerszámos kocsira – de te is tudod, hogy ez taktikai sport.
-Persze – cüccentett – persze, hogy tudom! De fasz ki van ezzel a sok szabállyal és módosítással. Bakker én komolyan rossz korba születtem! Ez a sok szar technikai kütyü! Mér’ kell egy előzést megkönnyíteni? Mér’ kell a kvalifikáció előtt arról beszélnünk, hogy spóroljak egy szettet, és inkább ne is menjek ki akkor, amikor pole-ért futhatnék?! 
-Szeretem a versenyző Kimit – mosolyogtam rá, jobb nem jutott eszembe hirtelen. Hiszen itt valóban a versenyzői énje kerekedett felül. -Ehh, hozzunk össze valamit! – csúszott le – de ha nem leszünk dobogón holnap Ena! – figyelmeztetett szigorúan.
-Ott leszünk. Ígérem! – bólintottam komolyan. Az első rész köridejei alapján nem aggódtam különösebben. Még a másodiknál sem, Kimi viszonylag jó köröket ment, bár volt némi korrigálása, így maradt pár tized az autóban. 

-Utolsó kör – figyelmeztettem, míg melegítette a gumikat. Tudtam, hogy ilyenkor még szólhatok hozzá anélkül, hogy kizökkenteném. 
-Ez kevés lesz – nézett rám Mark, csücsörítve bólintottam.
-Egy jó harmadik szektorral meglehet – szuszogtam bosszúsan – hát… mégsem – tettem hozzá, miután felvillant a P11. Kurva eget! Ok, nem akartunk a harmadik etapban kimenni, de akkor is jusson tovább! 
-P11 Kimi, itt a vége – közöltem vele.
-P10? – kérdezett vissza – sokkal?
- di Resta 1:33.510, neked 1:33.789. Nem volt meg a tempónk.
-Remek! – morrant, hangjából kihallottam a csalódottságot. Hűű, ezek után, de fog örülni a taktikai megbeszélésnek! 
-Mér’ most megyünk?! – horkant fel.
-Én úgy számoltam, hogy P10-ben leszünk, így előre összeállítottam a versenytervet – emeltem rá pillantásom – nézd onnan, hogy holnap tovább lustálkodhatunk! 
-Ehh, innen fújt a szél – fordította felém fejét, de bazi nagy napszemüvegén a saját arcom láttam csak visszatükröződni.
-…. és a lassú- és közepes tempóval teljesíthető kanyarívekből történő kigyorsítások során a hátsó kerekekre hat jelentősebb igénybevétel, amely figyelembe véve a pálya felületének érdességével igazolja, hogy a leghelyesebb stratégia a három kiállás, eme tézis alapján máris érthető a kvalifikáció beáldozása a friss szett gumikért – fejeztem be mondandómat.
-Nem rossz – támasztotta egymásnak ujjait Éric – hányadik helyre várod a pilótát?
-Győzelemért megyünk – közöltem elégedetten.
-Merész szavak tizenegyedik helyről – mormogta Alan. Kapd be! – üzenetű pillantással néztem rá, majd ismét a főnökre.
-Az aszfalthőmérséklete igen magas lesz, ez az E20-nak kedvez. Valamint Kimi hihetetlenül jól bánik a gumikkal, sokkal jobban, mint a többi pilóta.
-És a pályára bejutó homok? – szólt bele ismét – megnehezíti ezt, sőt!
-De a megrendezett betétfutamok a por egy részét letisztítják az aszfaltról. Sivatagban vagyunk emberek, sose lesz tökéletes – tártam szét karjaim – bizonyos hibafaktort belekalkuláltam, de nem fogok egy egész stratégiát erre építeni! 
-Rendben Sienna. Mit gondolsz, a többiek hány kiállást terveznek? 
-Kettőtől négyig saccolom – feleltem gondolkodás nélkül – de fogadni mernék rá, hogy minimum 17-en háromszor jönnek, mint mi. 
-Lágyról indultok…
-Igen, és úgy tervezem azzal is megyünk tovább. De ez változhat, meglátjuk Kimi mit csekkol vissza, valamint, hogy változik a pálya.
-Rendben – bólintott Éric – Ayao? – hívta be, én kimentem - Romainnel hogy állunk? – fordult felé a forgószékkel, de tovább már nem hallottam. Igazán örültem, hogy Éric nem akar mindenáron belemagyarázni a stratégiámba, és nem liheg a nyakunkba, mint egyes pofátlan kollégák… 

-Nem mehetnénk? – pusmogta Kimi, megingattam fejem, azért kíváncsi voltam japán kollégám mit tervezett holnapra, pár szót akartam váltani vele, volt egy olyan sejtésem, hogy egymás közelébe keverednek a pilótáink…

-Olyan nyomasztó ez a hely – csúsztam közelebb ösztönösen Kimihez az autóban. 

-Na – vigyorgott rám – hol a magabiztos Ena?! 

-Hát, ahol ez fogad – böktem kifelé fejemmel a lesötétített ablakon, hatalmas F1 takarodj festések voltak a falakon – előjön a nyúl énem! 

-Nyugi – mormogta szelídebben, és nyugtatólak vállamra fektette kezét. 

-Tényleg, miért nem te vezetsz?

-Nincs kedvem – vont vállat.

-Fáradt vagyok – ásítottam hatalmasat, a kényelemes ülés, Kimi nyugtató közelsége, és motor halk duruzsolása hatással volt rám így együtt. Lehunytam szemeimet, a mai agyalós nap kiszívtam az energiámat. Valahogy el is bóbiskolhattam, mert egyszer csak Kimi lágy érintéseit éreztem.

-En… ébredj – sóhajtozta – mindjárt itt a futam! Ébredj, elaludtál! 

-Mi? – ugrottam ülő helyzetbe, levegőm bent tartva néztem körül – mi? Kimi…. ó, hogy baszodnál meg! – fujtattam, mikor elmém tudatosította, hogy még mindig az autóban vagyok.

-Bakker, Ena – röhögött hangosan rajtam – látnod kellett volna magad! 

-Majom! – mormogtam, s kikászálódtam az autóból.

-Most haragszol? – hintázott előre-hátra talpain összefont karokkal, és letörölhetetlen széles vigyorral, míg kutakodtam a csomagtartóban.

-Szerinted?! – pillantottam rá, ráérősen kivette táskáját, és szőke fürtjeire tolta napszemüvegét.

-Kiengesztellek, jó? – pislogott angyalian. Hogy csinálja? Egyik pillanatban felforr az ember agyvize a pofátlanságától, a másikban meg az ártatlan kiskutyákat is meghazudtoló édességgel pislog… Bosszantó! 

~

-… a pálya hőmérséklete pedig 32 Celsius – sorolta Simon.
-Remek – bólintottam – pont ez kell nekünk! Maradunk az eredeti tervnél – közöltem Kimivel is a felvezető alatt – minden ok?

-Ja – csekkolt vissza – KERS?
-100%. Nyomhatod.
-Ok.
-Sok sikert bajnok! – nyomtam meg a bajnok szót. Éric mosolyogva csóválta a fejét. Nem értem. Miért nagydolog az, hogy szerencsét kívánok a pilótámnak? Visszafojtott lélegzettel figyeltem a kialvó lámpákat, az adrenalinos vér szabályosan száguldott az ereimben, felpezsdítve minden egyes sejtemet. A rajt végül simának mondható módon zajlott, előzések, s visszaesések tarkították, de pár körön belül rendeződni látszott a dolog.
-Box, box! – nyomtam le a rádió gombját a 11. körben, hogy megejtsük az első, tervezett kerékcserénket. Megint stopperral mértem a cserét, és megint nem voltam elégedett! 
-Miért lengetik a kurva kék zászlót nekem?! - üvöltött a rádióba, hangja egy óriási adrenalin bomba volt.
-Nem neked lengetik, hanem az előtted lévőnek, akit lekörözöl – informáltam, majd egy másodpercre engedtem a kuncogásomnak. Verseny után, de megszívatom ezért! Ahogy kiszámoltam, a növekvő aszfalthőmérsékletnek és Kimi eszméletlenül jó gumival való bánásmódjának köszönhetően szó szerint átgázolt a mezőnyön. Könnyedén utasította maga mögé az előtte haladókat, és már csak egyetlen ’célpont’ volt előtte. 
-Végig megyünk - közöltem vele, bár feleslegen a harmadik csere után. 18 kör keményen? Simán! Annyira vert a szívem, hogy komolyan féltem attól, hogy kiüti a bordáimat. De az agyam időben lefékezte emberi reakcióimat, mert itt és most józanésszel kellett gondolkodnom, s profihoz méltóan tenni a dolgom. Nem tájékoztattam arról, hogy két tizedre van Vetteltől, több okból sem. Először is tökéletesen tudtam, hogy mennyire koncentrál, és egy pillanatra sem akartam kizökkenteni azzal, hogy rádiózok neki egy olyan tényről, amit nála jobban senki nem tud. Mark amúgy is belógatja a gridre a táblát, arról nem is beszélve, hogy a finn szó szerint érzi hol is van a Red Bullhoz képest. Kimi pokoli tempót diktál, de tudtam, hogy Seb Renaultja magasabbra van határolva. Én egyszerűen nem adhattam nagyobb végsebességet a Lotusnak, különben oda veszett volna a kanyarokban minket olyan erőssé tevő tapadásunk. Abban a pillanatban, hogy Kimi lecsúszott az ideális ívről az előzés kivitelezése közben tudtam, hogy ez lesz a vége. Egész egyszerű fizika és matek volt; a gumijai kopni kezdek, elvéve a pokoli tempó egy piciny százalékát elvette a tökéletességnek, ép csak annyit, hogy egy szinten legyen Vettelel, ne jobb…
-Kimi… második lettél. Második hely! Gratulálok bajnok! – nevettem el magam a végére, én végtelenül büszke voltam rá, a győzelem nélkül is.
-Szerencséd… - mormogta vissza, megingattam fejem, ez az eszetlen képes lett volna valamit kieszelni, ha sz@rban maradunk! - kösz srácok! – fűzte hozzá szokásos laza stílusában, majd a kapcsolat megszakadt. 

-Fiúk, lányok szép volt! – mondott köszönetet Éric – Kimi P2, Romain P3! Csodálatos eredmény! Gratulálok mindenkinek! 

Nevetve dobtam le a fülesem, s a srácokkal együtt a kordonhoz tódultunk, hogy fogadni tudjuk a pilótáinkat. Ölelő kezek, hangoskodó, vigyorgó szerelők mindenütt! Igyekeztem beszippantani ezt a semmihez sem fogható életérzést. Igaz, hogy nem mi lettünk az elsők, de tudatában voltunk annak, hogy honnan is indultunk, és ennek fényében a második hely nagyon is előkelőnek számított! Ha lehet még nagyobb üdvrivalgás tört ki, mikor Kimi begurult. Az autó orrára állva intett, egy pillanatra bepánikoztam, basszus, ez ide se akar jönni…?! WHAT?! Mindenki vadul integetett neki, és végre felénk lépdelt. Igaz kicsit bizonytalanul, de… az meg kit érdekel. 

-Megcsináltad! – vigyorodtam el, mikor végre valahára, drága szerelőink engedték, hogy én is szóhoz jussak. Igazából csak rájuk kiabáltam, hogy kuss…mindezt tettem nyugodt szívvel, tudtam, hogy ebben a felfokozott állapotban úgy is elmézik nekem.

-Megcsináltuk – kiabálta vissza, ennyit értettem csak a bukója alól, majd a pillanat véget ért, és mennie kellett. Álomittasan figyeltem a dobogót, és magamban majd megszakadtam a röhögéstől, mikor tudatosult bennem, hogy a pódiumon rózsavíz fogadja őt…

Úgy is talál valami kiskaput arra, hogy italozhassunk ezen a furcsa helyen….

Sziasztok!


Köszönjük a dicsérő szavakat a kinézettel kapcsolatban! :) Örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket! Nos… voltak akik írtak, hogy mit hol találnak, így akkor pár szót ejtek erről is. Az elérhetőségeim egy kattintással elérhetőek: Kapcsolatok modulnál: értelem szerűen az Email-ra kattintva levelet írhattok, míg az Ask fülre kattintva kérdéseket tehettek fel. Bátran használjátok mindkettőt! :) Szeretek veletek beszélgetni :D ezért is van, hogy ilyen hosszú levezetőket írok :DD Alatta az Archívum: a blogra feltett eddig részek időrendi sorendben :) a többi pedig ugyan az, mint eddig: a Plakátra kattintva eléritek a szereplőket, tartalmat. Ugye, hogy nem is olyan óriási a változás az oldalsávot illetőleg? ;)



És akkor beszéljünk egy kicsit a részről/történetről :)

Nagyon érdekelt mit fogtok szólni, ugyanis többször mondtam már nektek, hogy én nem igazán kedvelem az olyan sztorikat, ahol Kimi kap egy női versenymérnököt. Egész egyszerűen azért nem, mert elárasztották a blogos életet egy időben ezek a sztorik, másrészt meg, ahogy Nello te is írtad: olyan, mintha én ülnék a pitwallon. Mivel nem vagyok, mérnök nem tudom pontosan mi zajlik, ha csak nem járok utána, alaposan. Nos, voltak helyek ahol ezek kimaradtak….

Meg kicsit sablonosnak is tartom már, hogy jön egy női mérnök, utálják egymást Kimivel, aztán meg mégis összejönnek (nem azt mondom, hogy ez rossz! csak nem akartam 57. ilyen sztorit írni :) ) így az én mérnököm totál más karakter lett.
Jaj Andi, most volt egy kis „szólás szabadság” :D Hogy tetszett? :D Bár biztos vagyok abban, hogy lesznek páran akik azt mondják, Kimi nagy kan, tuti nem rakta volna ki a csajt :D Nos, én úgy gondolom, egy legjobb barát(nő) vs. agyatlan szőke ribi csatában egyértelműen az első kerekedik felül :D és ezt igyekeztem is Kimisen érzékeltetni. :)

Pár kommentre had reagáljak itt és most :)


Reny :) Igen, ismerem Goff írásait :) és nagyon örülök, hogy méltónak találtad ahhoz a szinthez, amit ő alkotott meg a női mérnök szereppel. Na, ő aztán totál jól írta meg a mérnöki karaktert, volt benne rengeteg „agyas-szakmai” jelenet, és párbeszéd! Köszönöm :) és az ultra hosszú kommenteket is! :)


Viktória :) „ Több blogot is olvastam de… Te vagy az az ember, aki úgy adja vissza nekem (és ahogy olvasom sok idelátogatónak) a finnt, hogy simán elhinném neked, ha azt mondanád a szomszédja vagy, és minden nap találkoztok, azért tudod ennyire jól megformálni nekünk :D ….. Elérted, hogy egy olyan történet folytatását várjam epekedve, amit amúgy műfajilag (tehát, hogy női mérnökös sztori) utálok :D Hogy csinálod? :) Az ilyenek miatt mondom azt, hogy igen, olyan szintre emeled a blogot, amire más nem.”

Erre nem tudok mást mondani, csak azt, hogy köszönöm! :) Igen, titokban a szomszédom :D ….is lehetne :D nem is bánnám, elhiszitek nekem? :D

Neked is köszönöm Ena, hogy a körkérdésnél az én nevem mondanád :) Tudatában az írási képességednek, megtisztelő számomra, hogy ezt írtad! Érdekes, de többször előfordult, amikor írtam Ena szövegét a töribe, hogy te jutottál eszembe… :)



Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat, s pipákat, várom, hogy mit szóltok a folytatáshoz :)


Szeretnék egy kis segítséget kérni a következő történetemhez. Nem, nem most indult :D Csak a BTW befejezése után, de valószínűbb, hogy előtte még a MS folytatásai s befejezése is meglesz. (Igen, készül :P) A kérés pedig: a női karakteremhez keresek arcot, lehetőleg olyan hölgyeményt, akiről több kép is fent van. Akinek van képe hozzá :D legyen kedves elküldeni nekem e-mailban. Igazából egy vöröses hajú lány van előttem… :) de nyitott vagyok másra is.



Köszönöm előre is :)



xoxo

L.