Heart and Soul

Part 1.

2013. október

A szívem az eszem az álmaim a vágyaim, az életem. Egyszerűen minden.

Több, mint egy évvel ezelőtt ott álltam az élet küszöbén, amit megálmodtam magamnak, már csak a kapuján kellett belépnem.

Egy pillanatra megállt körülöttem minden. Csak egy pillanatra, hogy aztán elemi erővel lüktessen tovább. Szinte hallottam a szívem dübörgését a fülemben, amikor először sétáltam a szék felé, amin az én nevem állt. Hittem, szentül hittem, hogy a legjobb helyen vagyok. Azt tehetem végre, amit kislányként megálmodtam. Tudtam, hogy lesznek kudarcok, sérülések, és olykor a padlón köthetek ki…de nem érdekelt. Mertem kockáztatni, mertem élni! Hiszen nincs boldogság fájdalom nélkül. Nincs élet könnyek nélkül. Mikor dübörög a legjobban benned az életérzés? Niki szerint, ha minél közelebb vagy a halálhoz. Én megelégedtem azzal, hogy a pitwallról figyelhetem emelkedett pulzussal és az egész testemet elöntő adrenalinnal a pilótámat. Sosem akartam én lenni a nagy világmegváltó, az első nő, aki F1-es autót vezet. Sosem akartam én irányítani egy ilyen gépet. Legalábbis abban az értelemben, ahogy a pilóták teszik. Viszont részese akartam lenni a cirkusznak, amit reflektorok vesznek körül; a király kategóriában, a legnagyobbak versenyében, csak más szerepben. Én csak az a személy akartam lenni, aki világbajnoki címhez segítheti a pilótáját. Csak azt nem gondoltam, hogy ekkora árat fizethetek érte…

Ültem a folyosón és magam elé meredtem. Hogy jutottunk idáig? Hol és miért csúszott el ez ennyire? Zúgott a fejem a megválaszolatlan kérdésektől. Pont akkor, amikor egy csapattal kellett szembe szállnom magam, a becsületem és a pilótám miatt.

2011. november

-Azt a kurva – csücsörítettem a laptopom előtt. Hmm ezek szerint, Kimi nem viccelt. Sóhajtva tárcsáztam a számát.

-Hy kicsi lány! – vette fel szokásos stílusában.

-Boullier küldött egy üzenetet – vágtam bele rögtön.

-Ehem. És? – sóhajtozott.

-Miért van olyan érzésem, hogy közöd van ehhez? – vontam fel szemöldököm, bár tudtam, hogy nem látja.

-Nem sok pedig – közölte nyugodtan – voltak bizonyos feltételeim. Ők megkérdezték, én elmondtam. Az, hogy mit valósítottak meg belőle, már nem rajtam múlt. 

-Csodás… és én mit kezdjek azzal, hogy bejutok az F1-be, mert Kimi Räikkönen kéri???

-Nem azért jutsz be – nyögött fel – ne legyél hülye! Pont azért van egy rakat kinyomtatott állásajánlat nálad. Ne rám fogd, ha beszartál egy ilyen lehetőség miatt.

-Kapd be!

-Ha a melledről beszélsz, jöhet! – röhögött fel.

-Idiot… - mormogtam és kinyomtam. Nekem ne okoskodjon! Ok, igaza van Mr Räikkönen van egy pár levélke, Torro Rosso, Mercedes, Caterhem…és most a Lotus. De! Tökéletesen tudtam, hogy Kimi egyik visszatérő feltétele, ha ő választja ki a versenymérnökét. És valamilyen hihetetlen okból ő engem akart. Csak azért nem lovagoltam aaa Kimi kivételezik velem, mert ezerkétszáz éve ismer, és bírjuk egymás hülye fejét témán, mert tudtam, hogy ő senkivel nem kivételez.

2011. december

Lassan végigsimítottam a kosztümömön. Nem mindennapos dolog, hogy ilyen cuccba bújok, de, ha kell, hát kell. Mégsem parádézhatok farmerban egy első vezetőségi értekezleten!

-Miss Wals – biccentett mosolyogva Éric – igazán örülök, hogy ismét látom.

-Köszönöm Mr Boullier – viszonoztam a gesztust – részemről az öröm, hogy… ilyen komoly kontakt létesült.

-Elhiheti, rendesen utána játunk az eddigi munkásságának – nevetett felszabadultan.

-Nem meglepő – mormogtam.

-Mindazonáltal kár tagadnom, hogy elég jó belépőnek számít, ha személyesen Kimi Räikkönen közli, hogy magát akarja. Teljesen megbízunk az ő ítéletében, nyilván nem véletlen, hogy ragaszkodott magához.

-Volt alkalmunk együtt dolgozni a WRC-s versenyek alatt, és egész jól működött a dolog – megvontam vállam – de ettől még nem vagyok supergirl. Mármint teszem a dolgom, ahogy kell, és amennyire csak lehetséges tökéletesen csinálni. De nincs semmi szupererőm, amiért engem kért…

-Nekünk épp elég, a tökéletességre való törekvés – közölte komoly hangon, majd Kimi felé fordult – mit gondolsz, mikor jelentsük be, hogy ki a mérnököd? Elég nagy szenzáció lesz abból, hogy egy női mérnök ül a pitwallon. És igazán tegeződhetnénk – kapta rám pillantását, egyetértően bólintottam.

-Ehem – krákogott – nekem tök mindegy. Így is eleget csesztetnek…

-Nos… nekem az a javaslatom, hogy hagyjuk lecsengeni az Iceman visszatérése körüli lázat, és utána robbantsunk bankot Siennaval. A teszteken együtt dolgozhattok már természetesen, de nem kell azt a nagyvilág elé tárni, hogy ott vagy – nézett rám.

-Felőlem oké – sóhajtottam, Kimi is biccentett.

-Remek – csapta össze kezeit elégedetten a goré – úgy érzem, remek év elé nézünk…

2012. március

 Nagy szemekkel néztem körbe, talán fel sem fogtam, hogy itt vagyok. Melbourne. Forróság, és… F1. Az első futam, a száguldó cirkusz naptárában. Az első futam a száguldó cirkusz naptárában, amikor mérnökként dolgozom. Nem is akárki mérnökeként… hiszen kezdhettem volna egy kis csapatnál, egy nagyjából névtelen pilótával. De nem így történt. És hogy ez áldás, avagy balszerencse lesz e? Nos, erre a válaszra még várnom kellett. Becsekkolás után egyenesen a Lotus motorhomeja felé indultam. Volt egy kicsiny, de mégis saját, privát pihenőm, és egy jóval nagyobb iroda jellegű…valamim. Nem szerettem az iroda szót, elvégre nem titkárnősödni jöttem ide. Épp befordultam a folyosón, amikor nyílt az egyik ajtó és az az Alan nevű férfi lépett ki.

-Áh, jó, hogy jön – intett – megbeszélést tartunk nagyjából öt perc múlva. Hmm, éppen időben értem ide! – szóval megtenné, hogy hoz fel kávét, teát és valami… rágcsálni valót? Tessék?!

-Ez valami vicc ugye? – vontam fel szemöldököm.

-Mért, egy hostesnek nem ez a dolga? – kérdezte lassan, mintha gond lenne az agyi kapacitásommal. Anyád!

-Azoknak tuti – biccentettem – de én mint versenymérnök nem fogok kávét hurcibászni! Ha megbocsájt, bemennék – pillantottam méltóságteljesen, főleg nem neked te perverz kéjgyilkos kinézetű tetű. Asszem’ nem leszünk jóban…

-Jó időzítés – vigyorgott rám Mark és a maga melletti szék felé biccentett, így helyet foglaltam. Még nem voltak olyan sokan a teremben, de már világos volt a felosztás, középen a goré, csapatvezető, stb, két oldalról egymással szemben a két pilóta mérnöke, majd a többiek. Slade jelenlétének én külön örültem, egyrészről mert nagy F1-es tapasztalattal rendelkezett, másrészről pedig sokat dolgozott már Kimivel, így nem görcsöltem azon, hogy a ’tapasztalatlanságom’ miatt elrontom Kimi hétvégéjét. Egy ilyen rutinos róka, úgysem hagyná, hogy fejjel menjek a falnak, nem?

-Ez a hapsi nem szimpatikus nekem – mormogtam Marknak – kávét akart velem hozatni…

-Mert? – vigyorgott.

-Hosztesz lánynak nézett… és még ő a műveletekért felelős igazgató….

-Mint láthatod nem sok nő akad itt – sóhajtott. Nem sok? Rajtam kívül csak férfiak voltak jelen. Előre láttam, mint ahogy eddig az életem során most is külön ki kell vívnom a elismerésüket. Elvégre egy ilyen férfiak által uralt sportban…. egyedül úgy 12 hapsival… hát lesznek még itt csatáim, az tuti!

~

Úgy vártam, hogy elkezdődjön a szabadedzés, mintha legalább a futamnál tartanánk már. A füles a nyakamban lógott becsatlakoztattam az övemre függesztett egységhez majd Kimi autójához sétáltam.

-Mindneki köztesen megy ki – világosítottam fel a szerelőinket – Kimi is.

-Annyira nem vizes – mormogott az említett.

-De a pálya egyes részein igen. Majd ha javul a pálya állapota villoghatsz a száraz gumival – veregettem vállon majd elindultam a helyemre – ha zöldre vált a lámpa azonnal indulhatsz – szóltam vissza vállam felett – hallottad? – néztem Markra, vigyorogva bólintott – engedted volt a slicken?

-Ha nem esik, nagyjából 10 perc múlva visszatérhetünk rá, de egyelőre nem.

-Ok – sóhajtottam megkönnyebbülten. Ayao nagyon magyarázott valamit Romainnek, felvontam szemöldököm, ha a francia olyan nehezen érti meg őt, mint én, akkor nem csoda. Japán angol kombó, fincsi….

Kimi a második mért körét futotta, a telemetriát nézve nem volt baj, de valami mégsem stimmelt….

-Mi a gond? – nyomtam le a rádiót, a többiekhez képest lassú szektorokat futott.

-A kormány szar – csekkolt vissza – és alulkormányzott az autó.

-Gyere be – sóhajtottam – az összes tesztet lefuttattátok? – pillantottam Simonra, feltartott hüvelykujjal jelzett.

-Ez egy rakás szar így – morogta bukó alatt, míg kiszállt – nem azt csinálja, amit én akarok.

-Szét kell szedni a kormányművet akkor – ráncoltam homlokom.

-De a tele… - kezdte Alan.

-Nem. Ha Kimi azt mondja, hogy nem jó, akkor nem is jó – vágtam bele – jobban bízom az ő képességiben, mint egy programban. Szedjétek szét. – adtam ki az utasítást. Ahogy számítottam is rá, alig maradt idő már, mire elkészültek a srácok.

-Ebből komolyan baj is lehet – csóválta fejét Mark, mikor Kimi megint rossz hírekkel szolgát.

-Én is ettől tartok – pillantottam rá elkeseredetten.

~

-A tegnapi nap majdnem hogy csak kukás – rágcsáltam ajkam – kicseréltek a srácok pár alkatrészt, de ennél jobbat egyelőre nem tudunk adni neked.

-Majd valamit összehozok – rántotta meg vállat, mire megforgattam szemem – nézd, nekem sem tetszik ez a szitu, de ha itt anyázok nem lesz jobb. Tudom, hogy mindent megteszel annak érdekében, hogy javuljon a dolog, és én is ezen vagyok. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem lehet két perc alatt megoldani ezt, szóval… igyekezzünk kihozni a legjobbat abból, amink van.

-Remek, hogy te vigasztalsz engem, és nem fordítva – fintorodtam el.

-Mér’ kéne vigasztalni? – vonta fel szemöldökét – ok, nem ideális a dolog, de… ne parázz be rögtön.

-Kösz Freud – csúfolódtam – öltözz, tíz perc és kezdünk.

19 kör. Nem épp ideális, de legalább egy fokkal jobb a kormány. Kissé keserű szájízzel csúsztam le a székemről az utolsó tréning leintése után.

-Milyen a kormány? – kérdeztem Kimitől a garázsban.

-Őszintén szólva még mindig szar. A pálya némely részén tök irányíthatatlan volt az autó, aztán meg visszaugrott normálra. Olyan, mintha valami elszállna ilyenkor.

-Nem tudom mi a baj – dőltem az egyik szerszámos kocsinak – megnéztem minden darabját, amikor szétszedték a srácok, új alkatrészek vannak benne, az adatok jók, de… valami mégsem okés. Nem fekszik a te vezetési stílusodnak. Malajziára új kormányművet kapsz, Enstoneban már dolgoznak rajta, de ezt a hétvégét ezzel kell végigcsinálnod.

-Meglátjuk mi lesz – bólintott – na, letámadtak már? – váltott könnyedebb témára.

-Annyira nem vészes még – néztem fel rá – ugyanis bujkálok a homeban – nevettem el magam – de holnap a kvali után nem úszom már meg az interjúkat.

-Heh, ne csak én szenvedjek már – veretett vállon – este iszunk valamit?

-Mint mérnököd: felejtsd el, holnap időmérő.

-És mint barát?

-Hol, és mikor? – vigyorogtam.

-Ez a beszéd – mutatott ő is elégedett vigyort – nyolcra készülj el, a többit meg majd… kitalálom…

~

-Mi történt Kimi? – kérdeztem nyugodtan, pedig feszülten figyeltem a monitort.

-Elbasztam – sóhajtott – az egyik si…..

-KIMI- nyomtam le ismét a rádiót, de néma csend fogadott – kurva eget – szitkozódtam – azonnal csináljátok meg, kell kapcsolat!

-Sienna, fogalmam sincs mi a gond – nyomkodta veszettül a gépet Simon mellettem.

-Nem fog felérni így – rángattam lábam idegesen – elvette a gázt, és így nem fog felérni, ha nem szólunk rá azonnal! Abban a pillanatban váltott nullára a számláló, hogy ő rákanyarodott az utolsó kanyarra, dühösen csaptam le az ásványvizes palackot, és rúgtam el magam a székemtől. Én akartam Kimivel közölni, hogy úgy ahogy van elbasztuk az időmérőt… Remek, csodás bemutatkozás. Előre láttam rendesen kapom majd az ívet, na, tudtuk mi, hogy nem való ide egy ilyen kiscsaj….

-P17. Sajnálom. Vége. – közöltem vele határozottan, a szerelők előtt nem kezdek el érzelgősködni vele.

-Mi a fasz volt ez?! – kászálódott ki.

-Bedöglött a rádió, és mivel elvetted a gázt nem értél fel… - magyaráztam.

-Helyet kellett hagynom magam előtt egy tiszta körért.

-Tudom, tudom – feleltem szelídebben – nézd, a technika közbe szólt, de most már a futamra kell koncentrálnunk.

-Remek – morrant és becsörtette mellettem a pihenőjébe. Természetesen, ahogy számítottam rá, egy rakat mikrofont dugtak az orrom alá a sajtó tájékoztatón.

-A nem megfelelő összhangnak köszönhető Kimi kiesése?

-Szó sincs erről – kezdtem nyugodtan, mekkora pöcs ez a csávó – akadt némi technikai hibánk, amit nem tudtunk kiküszöbölni, illetve rögtön helyre hozni.

-Miért nem Mark Slade irányítja a munkálatokat?

-Mert én vagyok Kimi versenymérnöke – szúrtam oda.

-És ez helyes döntésnek bizonyul? – folytatta fennhangon – a történtek fényében….

-Mutasson nekem egy olyan csapatot, ahol nem történ még technikai hiba miatt kiesés – vágtam rá kicsit indulatosan – valóban nem ideális a helyzetünk, de mindent meg fogunk tenni a jó futam érdekében.

-Nem kellemetlen, hogy míg Kimi 17., addig Romaine a 3. helyről indul?

-Az autónk alapjában véve jó – sóhajtottam – már csak Romaine helyezése is mutatja. Természetesen jobb lenne nekünk is elől lenni, de a csapatnak jó, hogy ő ott van. A futamon pedig bármi megtörténhet, mind Kimi, mind én minden tőlünk telhetőt megteszünk a jó helyezésért.

-Hányadik helyre várja a pilótáját? – jött egy másik kérdés.

-Mindenképpen első nyolcban leszünk, ezt borítékolhatom! – közöltem határozottan.

-Milyen érzés nőként egy ilyen férfiak uralta sportban irányítani ? – jött egy újabb kérdés.

-Teszem a dolgom, ahogy kell, és ahogy mindenki más. Az hogy nő vagyok nem jelent sokat, legalábbis szerintem. Elvégre nem azért kerültem a mérnöki székbe, mert melleim vannak, hanem mert a legjobb egyetemeken végeztem!

 Felsóhajtottam, amikor végre eltűntek a firkászok, már most utáltam őket…mi lesz itt később?

-Annyira nem is szedtek darabokra – bíztatott Mark a homeban.

-Kösz.

-Lesz ez még rosszabb is – mosolygott bíztatóan – hamar elfelejtik ezt a kis bakit ám. Főleg, ha Kimi jó eredményeket hoz az elkövetkező futamokon. Akkor meg imádni fognak.

-Ilyen ez a popszakma…. – ércelődtem.

-Visszavigyelek? – jött a hang mögülem.

-Aha, az jó lenne – sóhajtottam fáradtan – ez mindig ilyen szar? – böktem fejemmel a kamerás felé.

-Nekem igen – vont vállat – de más szerint meg más. Érted.

-Kösz Kimster – mosolyodtam el, hogy van az, hogy kettő perc után fel tudja dobni a napomat a hülye dolgaival?

~

-Mark nekem ez nem megy… - emeltem pillantásom rá, mély levegőket vettem, ugyanis baszottul hányingerem volt.

-Dehogynem – pislogott lustán rám – nem véletlenül vagy itt…

-Azért az érdekelne, hogy akkor is itt lennék e, ha Kimster befogja azt a nagy száját – morogtam.

-Miért átoknak fogod ezt fel? Nem veszed észre, hogy ennél nagyobb elismerés nem is érhetett volna? Kimi ezer százalékban bízik a képességeidben, ezért választott maga mellé. Feltétel nélkül lett a pilótád, szóval ne hisztizz, hanem szedd össze magad! Szerinted Kimi a griden toporog csokis gatyában, mert beszart a félelemtől? Lószart. Beül és megcsinálja, mert profi. És te is ezt fogod tenni! Irány a grid, mielőtt még nyakon borítalak egy vödör vízzel!

-Jelen pillanatban utállak – közöltem vele, míg elvonultam mellette, bár magamban elismertem igaza van; Kimi profin vezet, a minimum az, ha én is odateszem magam.

-Elaludtál bakker?! – sóhajtozott vigyorogva napszemüvege mögül a finn.

-Vitu perkele!

-Ehh még mindig csak ezt a két szót ismered? – szürcsölte elégedetten Mark csodaszerét.

-Perez mellől indulva figyelj a csávóra. Elég jó rajtokat vesz, de tapasztalatlan, szóval ne mindenáron gázolj át rajta.

-Ok.

-Mi arra számítunk, hogy lesz SC a futam alatt, szóval módosulhat a kerékcsere ideje…

-Ok.

-Vigyázz a rajtnál a kipörgése – néztem az autóra – baszhatjuk, ha blokkol…

-Ok.

-Te figyelsz egyáltalán?! – pillantottam rá összevont szemöldök alól – okézol itt nekem mindenre!

-Ne parázz kicsi lány, nem először rajtolok – veregette meg vállam – ne feledd, nem kell minden szart elmondanod majd….

-És ne beszéljek a kanyar közepén… - mormogtam az emlékezetes esetet.

-Ja – bólintott és bukója után nyúlt.

-Kimi – érintettem meg – vigyázz magadra az aszfalton…

Egy amolyan tudommitcsinálokésnemleszgebasz grimasszal felelt. Felgyorsultak az események, mert egyszer csak megint ott ültem a pitwallon. Komolyan hallottam a saját szívem dübörgését. Lassú légvételekkel próbáltam nyugtatni magam, miközben feszülten figyeltem a képernyőt. Az utolsó autók sorakoztak fel a rajtrácsa a felvezető után. Öt másodperc…. már csak kettő… és RAJT! Sima, balesetmentes start után Kimi már a 15. helyen volt. Szemétség vagy nem, de titokban örültem, hogy Romaine visszaesett, bár annak már nem, hogy aztán ki is esett. Elvégre egy csapat vagyunk… Lesz ez még így se – visszhangzott Mark hangja fejemben.

Folyamatosan figyeltük a telemetriát, a hőfokokat, üzemanyagszintet, és minden úgy is alakult, ahogy vártuk. Gyors fejszámolással ellenőriztem, hogy biztos a megfelelő időpontban hívjuk e ki kerékcserére. Feszülten figyeltem, ahogy begurul a fekete-arany autó, stopperral mértem a cserét.

-Lehetett volna jobb – húztam el szám, Mark helyeslően bólintott.

-Következőben.

-Hűtsd a fékeket – kértem Kimit mikor kicsit magasabb tartományba esett a hőmérséklet.

-Ok – jött a tömör csekkolás. Kevesebb szélárnyékot fogott, és ez rögöt látszott is az adatokon.

-Petrov off – közölte Mark – jön a SC.

-BOX, BOX, BOX!- nyomtam azonnal a rádiót.

-Mert? – kérdezett vissza – nem korai?

-Safety car. És nem korai – informáltam. Pár tizeddel jobb lett ez a csere, de még ez sem érte el azt, amit vártam. Ennél jobb kell! Versenyhelyzetben főleg!

-37. kör…az…plusz két tized… a végéig megyünk – pillantottam Markra, vigyorogva bólintott, így már nyomtam is a rádiót – a hatos kanyarban változtass egy kicsit az íven, nagyon gyilkolja a jobb elsődet az egyenlőtlen pályafelület. És Kimi, végigmegyünk.

-Ok. Hát nem egy szószátyár!

Abban a pillanatban, hogy fellendült a kockás zászló, és leintették Kimi, megkönnyebbülten könyököltem a mappámra. Kurva eget, ez nagyon fárasztó!

-P7. Szép volt Kimi. Gratulálok – mondtam valóban büszkén a levezetőkörén.

-Kösz mindenkinek srácok – hadarta, majd végleg elnémult a rádiója.

-Köszönöm mindenkinek – szólt a goré a rádióba - szép volt fiúk… ehem, és lányok – tette hozzá gyorsan Éric – gratulálok Sienna, nem rossz ez a hetedik hely, 18-ról főleg. Ayao legközelebb jobbak leszünk.

Este tuti inni fogok!

-Szép volt kislány – karolt át Mark a garázs felé menet – higgadt maradtál végig. Mondtam, hogy nem lesz gond.

-Sienna – lépett hozzám egy FIA inges pasi, hivatalos dokumentummal, ehh, ez tuti ellenőrzés lesz!

-Igen? – nyúltam a papírért.

Csapat: Lotus F1 Team

Pilóta: Kimi Räikkönen, 9-es rajtszám

Versenymérnök: Sienna Wals

Kasztni: E20

Vizsgálati tárgy: a már versenyt teljesített konstrukció teljes átvizsgálása, hogy az teljes mértékben megfelel-e az érvényes Technikai Szabályzatnak.

Az autókon elvégzett ellenőrzések:

- Az első kerekek körüli karosszéria ellenőrzése
- Az első légterelő szárny magasságának és flexibilitásának ellenőrzése
- A hátsó légterelő szárny magasságának és flexibilitásának ellenőrzése
- Az első- és a hátsó légterelő szárny szélességének ellenőrzése
- A hátsó légterelő szárny összeállításának ellenőrzése
- Hátsó karosszéria-terület ellenőrzése
- A hátsó légterelő szárnyacska ellenőrzése
- A csúszólemez vastagságának ellenőrzése
- A lépcsőzetes fenéklemez ellenőrzése
- A diffúzor magasságának ellenőrzése
- A diffúzor terület ellenőrzése
- A versenyautó teljes magasságának ellenőrzése
- A versenyautó teljes szélességének ellenőrzése

                                                                                                 Charlie Whiting 
                                                                                              FIA Versenyigazgató

-Köszönöm – pillantottam fel a hapsira, és elindultam az ellenőrzésre. Aztán home, húsz másodperces találka Kimivel, interjúk… zűrzavar és hangoskodás mindenütt. El sem hittem mikor letettem a fenekem az irodámba úgy két óra múlva.

„ Piálás a gépen? K.” – jött az sms a finntől.

„Naná! :D Itt a cuccom, neked is? S.”

„Persze! Egy óra múlva a kapunál. K. Ja, és ma leitatlak kislány, szokd csak ezt a légkört…” – így a válasz.

-Azt majd meglátjuk bajnok! – vigyorodtam el elégedetten.

Sziasztok!

Meglepetés! :D

Új desing, és nem is akármilyen! :) Pár hete agyaltam már azon, hogy valami újat kéne kezdeni a bloggal, de aki ismeri a blogspot rendszerét, tudja, hogy elég véges a lehetőségek száma, ha csak nincs egy kis programismerete az embernek. Vagy, jelen esetben, egy Kittije, aki ismeri ezeket a dolgokat :D Szóval először is, nagyon szépen köszönöm neked Kitti a segítséget, fantasztikus lett :’)

Ez úton szeretnék minden kedves olvasómnak, látogatómnak Békés Áldott Karácsonyt kívánni! :) Töltsétek kellemesen, pihenéssel az ünnepeket!

Karácsonyi ajándékként pedig fogadjátok tőlem ezt a kis…mininovellát. :) Más, mint ahogy eddig írtam, több okból kifolyólag is. Tényleg sok háttérmunka volt vele, és még nem is teljesen kész, de… ebben a történetecskében sok saját gondolatom van benne. Leginkább akkor lesznek érezhetőek, ha a H&S-ban elérünk 2013-hoz. Épp ezért egy cseppnyi 2013-as jelenet után bemutatom nektek Kimi és Sienna kapcsolatát, szenvedélyeit, hülyeségeit, s hogy hogyan is képesek együtt, vagy épp külön küzdeni a céljukért, ami akkor is egy útra vezeti őket, amikor ők pokolba kívánnák egymást… :)

Ünnep van, de bízom abban, hogy lesztek páran, akik elolvassátok, s hagytok is egy kis nyomot magatok után, mind a desing, mind a történetet illetően. :) Bízom egy könnyed tízes komment dologban :P és, akkor lenne egy kérdésem is, a Projekt második lépcsője mikor érkezzen? 27.-e? :)

Köszönöm előre is a véleményeket, s még egyszer neked, Kitti! Tökéletes!  :’) *.*

Ui.: kettő Plakátot megváltoztattunk, hogy ne legyen zavaró, hogy akkor még nem voltak meg a tökéletes képek :)

L.