Négy

…Q…

<Kimi>

Tétován nyúltam a telefon után. Reggelit akartam rendelni, de rájöttem, hogy fogalmam sincs Lexi milyen kajákat szeret. A problémát kiküszöbölvén mindenből kértem egy kicsit, csak talál olyat, amit megenne…

-Jó reggelt – lépett ki szobájából.

-Neked is – pillantottam rá, meg kellett állapítanom, hogy valóban szép lányom van. Te jó ég! 16 éves! Most jön majd az első szerelem, meg miegymás…agyon verem, aki megbántja…

-Öhm… akkor ma mit csinálunk? – kérdezett rá az este félbe hagyott beszélgetésünk tárgyára.

-Nem kell a pályára mennem, így bármit, amit szeretnél – vontam vállat.

-Esetleg… talán – kezdte kissé zavartan – említetted a yachtot…kihajózhatnánk?

-Igen – feleltem.

-De, amit mondtál… az egyensúlyérzéked?

-Ha nem napokat vagyok ott, nem gáz – vontam vállat.

-Honnan tudod amúgy, hogy… ez felborítja az érzékeidet?

-2003-ban volt egy balesetem ez miatt. Szóval, tapasztalat.

-De biztos nem lenne baj belőle? – húzta el száját.

-Nem, tényleg nem – nyugtattam meg – rendeltem reggelit közben…

-Felhívom anyát, míg várunk – ált fel a bárszékről, s telefonját magához véve a teraszra sietett.

Szórakozottan pakoltam le a pincér által hozott dolgokat, ugyanis Lexi még mindig kint telefonált.

-Minden rendben Cristinával? – kérdeztem, mikor visszatért.

-Igen – felelte halkan.

-És veled? – néztem végig arcán, ami kissé gondterhelt volt.

-Csak hiányzik anya – bukott ki belőle, majd riadtan pillantott rám, gondolom, ezt túl személyes infónak érezte.

-Ez természetes – bólintottam – szeretnél reggelizni? – kérdeztem szelíden, legalábbis igyekeztem szelídnek lenni.

-Egy kis… tojást ennék – nézett végig az asztalon – meg talán… abból a palacsintából… eperrel…

-Amit csak megkívánsz – mosolyodtam el, jó ötletnek bizonyult ez a mindenből egy kicsi stratégia.

Egy órával később a kikötőben voltunk már, először eszembe jutott, hogy szólok Marknak is, hogy elkerüljük a kínos csendeket és ne csak kettesben legyünk, de aztán rájöttem, ennél jobb alkalmam nem igen lehet, hogy megismerjem ezt a lányt. A lányomat.

-Mmm, ugye tudsz úszni? – sandítottam rá az autóban még.

-Persze – mosolyodott el – kicsi korom óta. Úszunk is?

-Mondtam, amit szeretnél, azt tesszük.

-Ne hagyj minden döntést rám – húzta ki magát az ülésben – azt nem szeretem!

-Én se – vigyorodtam el – van itt nem messze egy csendes kis öböl, menjünk oda, és ha van kedvünk úszunk is.

-Remek – bólintott. Az út további részében nem beszélgettünk.

-Gyönyörű ez a hajó – nézett köbe elámulva – régóta megvan?

-Pár éve – vontam vállat – miután megnyertem a monacói futamot, akkor vettem. Szeretek itt lenni.

-Nem csodálom – bólintott – öhm, te fogod… irányítani a hajót?

-Most nem. A kapitány nemsokára itt lesz. Nem lenne gond, ha csak estefelé jönnénk vissza?

-Szeretek víz közelben lenni – vallotta be – szóval egyáltalán nem.

-Helyes – mosolyodtam el, talán kezdett megtörni a kínos beszélgetés… elegem volt már belőle…

-Lexi, van kedved egy kicsit beszélgetni? – helyezkedtem el az egyik a fedélzeten lévő ülőalkalmatosságra.

-Beszélgethetünk… - foglalt helyet velem szemben az asztal túloldalán – mire vagy kíváncsi? – kérdezett rá kertelés nélkül.

-Nézd, nyilván elég sza…izé furcsa ez a szitu neked is – toltam fejemre napszemüvegem – egyszer  csak megtudod, hogy ki az apád, ráadásul ilyen… helyzetben. Külön sem egyszerű. Viszont én nem akarok itt kínosan feszengeni veled. Mindig is nyílt és őszinte voltam, veled sem kívánok kivételt tenni.

-Hát kösz – biccentett – hasonlóan gondolom én is. Valóban elég tré ez a dolog – vállat vont – de ez van. Eléggé utáltalak ám, amikor először jöttél hozzánk – közölte mellbevágóan őszintén, miközben lustán pislogott rám, ez az én pillantásom!

-Eléggé látszott – kortyoltam italomba – de nem csodálom, elcseszett egy helyzet volt. És mi változott?

-Semmi – vont vállat ismét – csupán rájöttem, hogy nem okolhatlak téged. Tiszta racionalitás. Nem tudtad, hogy élek, így hogy kerestél volna?

Racionalitás? Egy tizenegynehány éves lány szájából? He?

-Igazán örülök, hogy erre magadtól rájöttél – biztosítottam a döntése helyességéről – Lexi, ha tudom, hogy te… vagy… biztos másképp alakultak volna a dolgok, de kár ezen rágódni.

-Anyára is ki voltam bukva – vágott bele – mivel ő mindent tudott. Ő volt, pontosabban lehetett volna az egyetlen kapcsolat köztünk.

-Védeni akart – mondtam sokadszorra.

-Téged nem zavar? Téged nem dühít? Basszus Kimi, 16 évemből maradtál ki! – lökte el magát az asztaltól s beviharzott. Végigsimítottam az orrnyergemen, mint egy nyugtató mozdulatként, most mit csináljak vele?

-Lex… - kopogtattam be a fürdőbe, aminek az ajtaját kellő határozottsággal vágta be – Lexi…- felsóhajtottam, naná, hogy nem felelt…nőből van elvégre… - figyelj, persze, hogy engem is frusztrál ez a dolog. Gyakorlatilag készen kaptam egy fiatal nőt…nem ismerlek, és a lehetőséget is elvették, hogy megismerhesselek. Dühös vagyok ez miatt igen, de változtat is valamin az, ha duzzogok, és sértetten hátat fordítok? Nem éppen, szóval… nem kezdhetnénk tiszta lappal? Csak te és én?

-Én csak nem tudom hogy viselkedjek – tárta ki olyan hírtelen az ajtót, hogy kis híján hátrahőköltem – mérges vagyok anyára, de ugyan akkor meg lelki ismert furdalásom is van, mert ilyen beteg, és én nem haragudhatok rá - hadarta - És most is itt vagyok veled, ahelyett, hogy vele lennék, mikor olyan kevés ideje van vissza – sírta el magát – szörnyű vagyok…

-Csak légy önmagad – sóhajtottam fel – és nem, nem vagy szörnyű, csak szar dolgok történnek körülötted. Sajnálom, hogy így, ilyen körülmények között léptem be az életedbe, de hidd el, azon leszek, hogy minél jobban megkönnyítsem számodra ezt a… szituációt.

-Félek – sóhajtott miközben kézfejével megtörölte arcát, azt hiszem, ez olyan információ volt, amit nehezen osztott meg velem, boci nézése legalábbis erről árulkodott.

-Tudom kicsilány – sóhajtottam fel, és mielőtt meggondolhattam volna mozdulatomat, átkaroltam a vállát, egy pillanatra megrezzent, és megfeszítette tartását, de végül engedett és nekem dőlt. Kicsit esetlennek éreztem ezt a pózt, így inkább hátára eresztettem karom, és másik kezemmel is átöleltem, viszont mikor mellkasomra hajtotta fejét én merevedtem le. Itt állok karjaimban a lányommal… Jó ég!

-N…ne haragudj, hogy… kiborultam – húzódott el aztán, felszegte állát, mutatva, hogy neki ugyan semmi baja – mindjárt…jövök – közölte könnyednek szánt hangon, s visszahúzódott az ajtó mögé. Hú de tini!!! Egyik percben zokog, a másikban nem. És még Räikkönen is…

Komolyan tartottam attól, hogy ez a kis közjáték lerombolja azt a pici…valamit, amit ebben a két napban alakítottunk. Valóban sokkal visszafogottabban beszélt, mindig csak arra felelve, amit kérdeztem. Valahogy, valami miatt azonban engedni látszott egy idő után.

-Szóval régóta korizol? – pillantottam rá, miközben villámra tűztem egy újabb falatot a csirke húsból.

-Ühüm – bólogatott – gyerekkorom óta. Mindig kikapcsol, ha a jégen vagyok.

-Ez aaa táncos… bigyó? – ráncoltam homlokom – izé, jégtánc?

-Igen – kuncogott –műkorcsolya.

-Azok a fura nevű ugrások itt vannak?

-Igen – bólintott – mikor először ugrottam Lutz-ot tisza boldog voltam, mert tudtam, hogy mennyit gyakoroltam érte. Sokat estem előtte, de végül csak sikerült – mosolyodott el mielőtt italába kortyolt volna, tisztán láttam, ez amolyan büszke, féloldalas mosoly.

-Látod? Nem azoké a siker, akik sohasem buktak el, hanem akik elbuktak és ismét felálltak belőle.

Pár percig csendben ettünk tovább, nem akartam faggatni, de egyszerűen nem bírtam magammal, mikor lesz még egy ilyen esélyem?

-És… milyen ez a Katz ugrás? – néztem rá kérdőn, halkan, majd egyre jobban kuncogott. Aranyos így…

-Az Lutz – javított ki méltóságteljes pillantás mellett, de hangja elárulta, hogy remekül szórakozik a bakimon. Ahogy mesélt a jégtáncról egyre világosabbá vált számomra, valóban szenvedélyes ember. Cristina azt mondogatta, ezt tőlem örökölhette, és ahogy itt magyarázott előttem, be kellett látnom, hogy igaza volt.

Miután sétáltunk a parton, Lexi úszni szeretett volna, gondolkodás nélkül követtem a vízbe, egész… szórakoztató volt…

Mentálisan kimerítő nap után fáradtan dőltem be az ágyba. Fárasztó, de mégis hihetetlenül jó volt vele lenni, és talán az a kiborulás kellett is, hogy lássam, tudnék az apja lenni…

***

Mi a szar ez? Álmosan gördültem hasra, és próbáltam kitapogatni a csörgő mobilt a párna alatt. Hunyorogva pillantottam a kijelzőre. Steve.

-Mi… van? – nyögtem.

-Inkább ki van – jött a pattogós hang – Kimi, készültek lesi fotók a tegnapi hajókázásról.

-Mi van? – ültem fel hírtelen – hogy a faszomba?!

-Elég feltűnő az Iceman – sóhajtozott.

-Megjelentek a képek?

-Naná. Azt találgatják, hogy az új barátnőd e …

-Micsoda? – hökkentem meg – már pedolfilnak is néznek? Jó ég, 16 éves!!!!!!!!

-A képek borzasztóan rossz minőségűek. Csak az látszik, hogy egy szöszi csaj van veled a hajón, meg, hogy úsztok. A kép alapján simán lehetne a te korosztályod, mivel tök szemcsés, meg hasonlók.

-Mondjuk inkább higgyék azt, hogy egy nővel voltam – dőltem vissza csalódottan – Steve, nem derülhet ki, hogy ki ő és miért volt velem. Így is totál felfordult az élete, és mi lesz még, ha meghal az anyja?

-Nyugi, már intézkedtem – folytatta könnyedén – el akarod olvasni?

-Ezt most igen – jelentettem ki – hozz egyet.

Annyira ügyeltem pedig arra, hogy véletlen se lássák meg velem… eszembe sem jutott a sok köcsög paparazzo. A tengeren ki számít ilyenekre?! Esélytelen volt, hogy visszaaludjak, így inkább lezuhanyoztam gyorsan, és összepakoltam a cuccaimat. Épp azon agyaltam, hogy elmeséljem e Lexinek a cikket, mikor kitárult az ajtó és kilépett hozzám.

-Jó reggelt! – mutatott félénk mosolyt, kezében egy fekete pulcsit szorongatott, mit tétován nyújtott felém – ez… nálam maradt este. Kösz.

-Megtarthatod, ha szeretnéd- csúszott ki a számon, az egyik Lotusos pulcsim volt, visszafelé fázott, és csak ez volt a kocsiban – mármint… izé, kicsit nagy… - hümmögtem.

-Nem baj – vont vállat – tetszik…

-Akkor megbeszéltük – bólintottam – reggeli?

-Jöhet, éhes vagyok! – simított végig hasán – rántottát kérnék, baconnal és paradicsomsalátával.

-Ja, hogy ezt már így tudod? – vigyorodtam el.

-Szeretem a hasam – vont vállat lazán, elég Räikkönenesen és a hűtőhöz lépett innivalóért. Nem volt szívem elrontani a jó hangulatát…

-Figyelj, ma lesz még egy edzésem, és utána időmérő. Sokat leszünk a pályán.

-Nem gond. Vannak érdekes dolgok ott… meg anyával is akarok skypon beszélni… bevihetem a laptompom, ugye?

-Persze.

Igazán kedvemre való volt, hogy Lexi nem akart állandóan dumálni. Ha csendben voltunk, akkor sem kínosan feszengett mellettem, és ez jóval több volt annál, amit remélhettem pár együtt töltött nap után. A pályán aztán nem volt sok időm agyalni a dolgokon, rengeteg melót kellett bepótolni az

elcseszett edzések miatt. Sóhajtva léptem ki a homeból, remek nap elé nézünk! Ráadásul az autóm hangolás szempontjából egy határ szar volt, és nem segített a helyzeten, hogy a mérnökeim nem találták a tapadás hiányának okát.

-Gyere – sóhajtottam a kopogás után, Lexi dugta be fejét.

-Öööö zavarok?

-Nem – ingattam fejem – gyere. Minden rendben?

-Persze. Csak…szerettem volna, öhm… szerencsét kívánni – hadarta zavartan, tehát nem erőssége az ilyen beszélgetés. Én se kedvelem az ismeretlennel való ilyesfajta kommunikációt.

-Hát…kösz – néztem fel rá, sóhajtva mellém ereszkedett – Lex, nem akarom, hogy megijedj, de mondanom kell valamit.

-Figyelek – pillantott túl nyugodtan rám, ismertem ezt a pillantást. Én is gyakran alkalmaztam.

-Tegnap készült pár fénykép rólunk a hajón. Megnéztem, egyáltalán nem vagy felismerhető rajta, mert nagyon rossz minőségűk. Kreáltak egy cikket, hogy ki is lehet az a lány, aki velem volt. Nem kell aggódnod, nem fog kiderülni, hogy te vagy rajta…de akartam, hogy tudd.

-Miért? – pislogott rám, nyilván lázasan pörögtek gondolatai.

-Nem akarok abba a hibába esni, mint Cristina – bukott ki belőlem.

-Köszönöm – bólintott – és nem aggódom. Azt hiszem…

-Komolyan mondtam, hogy vigyázok rád – bólintottam határozottan – de azt hiszem, jobb, ha pár dolgot megbeszélünk…

Sziasztok!

Ezt vártátok a legjobban, így ezt hoztam :) Imádom mindegyik történetet írni, de ez valahogy különösen bejön nekem :D talán mert annyira… más, mint az eddigiek. Hiszen itt nem egy szerelmi, hanem egy apa-lánya kapcsolatot kell felépítenem. Amiben keveredik egy jóóó nagy ’tini-ség’ :D Ha jól emlékszem, Gonoszka te írtad az előző rész kommentjébe, hogy lehet, hogy most Lex lép egyet Kimi felé, de aztán meg kettőt vissza… (valahogy így volt, bocsánat, de nincs kedvem visszakeresni :P ) Nos én azt mondom… ezt ne feledjétek :D :P

Más téma :D

Tettem kettő ajánlatot, és… hát nem igazán jeleztétek felém, hogy tetszik e, vagy nem, vagy mi is legyen…Nem, „leszidni” akarlak titeket, csak jelzem, hogy így nem tudok mit kezdeni velük. :) Illetve, így, akkor én arra asszociálok, hogy nem érdekel, szóval nem valósítom meg. Az egyik ilyen a BTW más világban zajlódó lezárása volt. Ha nincs igény rá, nem lesz. :)

A másik a 7 nap/ 7 JZSZ. Sokat gondolkodtam ezen a 10 komi dolgon, az előtt is és az után is, hogy kiírtam. Mert ha onnan nézem, hogy 7 nap alatt 7 rész érkezne, plusz ha csak kettő alap töriből is hoznék frisset, akkor már kilenc résznél járnánk. Az azért sok. Főleg írói szempontból, így talán nem tűnik soknak a kért komment szám :/  :) De ugyanakkor meg nem akarom, hogy azt érezzétek, csak a kommentek miatt hoznék részeket :/  mert nem így van! Szóval kérdezem: sok? Legyen inkább 7 a tíz helyett? Vagy eleve nem is legyen ilyen játék?

Puszi: L.

Jajjj és van új, ropogós, s nem mellesleg hosszú rész a Visszatérés az életben c. történetnél is :P